adozona.hu
BH 2016.6.155
BH 2016.6.155
Az adóhatóság új eljárásban kötve van a Legfelsőbb Bíróság ítéletében írtakhoz, vizsgálódása csak és kizárólag az abban foglaltakra terjedhet ki [2003. évi XCII. tv. 140. §, 2004. évi CXL. tv. 109. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesnél az adóhatóság 2007. január-július és augusztus hónapokra általános forgalmi adó adónemben ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a felperes terhére két határozatával általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg. Az adóhiány után adóbírság és késedelmi pótlék megfizetését írta elő. Határozataiban a felperes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adó levonásával kapcsolatban tett megállapításokat.
[2] A felperes keresete folytán eljárt bíróság ítéletével az alp...
BH 2016.6.155 Az adóhatóság új eljárásban kötve van a Legfelsőbb Bíróság ítéletében írtakhoz, vizsgálódása csak és kizárólag az abban foglaltakra terjedhet ki [2003. évi XCII. tv. 140. §, 2004. évi CXL. tv. 109. § (4) bek.].
[1] A felperesnél az adóhatóság 2007. január-július és augusztus hónapokra általános forgalmi adó adónemben ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a felperes terhére két határozatával általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg. Az adóhiány után adóbírság és késedelmi pótlék megfizetését írta elő. Határozataiban a felperes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adó levonásával kapcsolatban tett megállapításokat.[2] A felperes keresete folytán eljárt bíróság ítéletével az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[3] A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Kfv. I. 35.319/2009/5. számú ítéletében a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
[4] A tényállás szerint a felperes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adót teljes egészében levonásba helyezte annak ellenére, hogy tárgyi adómentes tevékenységet is végzett. A felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa. tv.) 38. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltak ellenére sem tételes elkülönítést, sem az arányosítást nem alkalmazta. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az áfalevonási jog jogszerű gyakorlásának megítéléséhez szükséges a felperes teljes tevékenységének feltárása és az említett tevékenységek elkülönítése. Ez a komplex vizsgálat hiányzott, ezért az alperesi határozatok nem voltak jogszerűek.
[5] Az új eljárásban az adóhatóság a felperes terhére 2007 augusztusára 603 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, annak összege után 31 000 Ft adóbírságot szabott ki. Határozatában az értékesítést terhelő fizetendő adóval kapcsolatban tett megállapítást. A felperes a vizsgált időszakban kétféle jogcímen szerzett bevételt gazdasági tevékenységből, továbbá működési hozzájárulásnak minősülő, adófizetési kötelezettséggel nem járó tagdíjakból és állami támogatásokból. Az állami támogatásokból származó bevételek adójogi minősítését a régi Áfa. tv. 9. § (3) bekezdés a) pontja, 22. § (1) és (2) bekezdései, valamint a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nszt.) 8. § (1) bekezdése, 33. § (1) és (4) bekezdése előírásaira alapozva végezte el. Nézete szerint a felperes az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségtől (továbbiakban: OMMF) az 1-07/030 számú szerződés alapján 2007. augusztus hónapban kapott 3 millió forint támogatást konkrét szolgáltatás teljesítése után kapta, így az ellenértéknek minősült, ezért az áfa alapjául szolgált.
[6] A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság nem osztotta azt a felperesi keresetben kifejtett érvelést, miszerint az adóhatóság megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. §-ában foglaltakat.
[7] Abban a tekintetben egyetértett a felperessel, hogy az elsőfokú bíróság ítélete új eljárásra irányadó rendelkezései között konkrétan nem szerepelt a felperes állami támogatásból származó bevételeinek adójogi minősítése. Az ítélet megfogalmazásából nem következik, hogy az elsőfokú adóhatóságnak a megismételt eljárásban kizárólag a beszerzést terhelő levonható áfával kapcsolatos megállapításokat kellett újra vizsgálni. A minősítéssel kapcsolatban helytállóan jutott az alperes arra a következtetésre, hogy a támogatás a szolgáltatásnyújtás ellenértéke, így az adóalapot képez.
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes kereseti kérelmének teljesítése érdekében.
[9] Változatlanul állította, hogy az áfakötelezettséget keletkeztető értékesítésről, szolgáltatásnyújtásról a perbeli esetben azért nincs szó. A szabvány nézete szerint olyan közérdekű felhasználásra szánt és arra alkalmas munkaeredmény, ami felett sem a támogatást fizető, sem más jogalany nem rendelkezett, amelyekre sem a támogatást fizető, sem más jogalany nem tarthatott és nem is tartott igényt. Ebből következően a szabvány létrehozására biztosított pénzügyi támogatás viszontszolgáltatásnak nem minősíthető.
[10] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[11] A Kúria mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a jelen eljárás egy megismételt eljárás, amelynek kereteit a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.319/2009/5. számú ítéletében megszabta. Az ítéletben jogszabályi hivatkozásokkal az került kifejtésre, hogy az adózó a levonható adó összegét arányosítással köteles meghatározni. Miután az alperes részben tévesen, részben hiányosan állapította meg a felperes által végzett tevékenységet, nem lehetett állást foglalni az adólevonásról, arányosításról. A tevékenység komplex vizsgálatának elvégzését csakis a levonási jog jogszerű megállapítása körében írta elő. Tévesen értelmezte tehát az elsőfokú bíróság az elrendelt vizsgálat körét.
[12] Az új eljárásra szóló iránymutatás nem hatalmazta fel az adóhatóságot a felperes fizetendő általános forgalmi adójának megállapítására, hanem kizárólag a levonási jog jogszerű gyakorlásához szükséges releváns gazdasági tevékenységet kellett feltárni és vizsgálni. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének 7. oldalán szereplő új eljárásra irányadó összefoglalást nem lehet elszakítva értelmezni az ítéletben szereplő tényállástól, és attól a jogvitától, mely a felek között az adott ügyben felmerült. Csak és kizárólag ebben a körben kapott felhatalmazást az adóhatóság az új vizsgálatra. Miután az új eljárásban túllépte az ítéletben meghatározott eljárási kereteket, ezzel megsértette a Ket. 109. § (4) és az Art. 140. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi korlátokat.
[13] A kifejtettek okán a Kúriának a bevétel bruttó összegben történő számítása, az adóbírság körében előadottak figyelmen kívül hagyása miatt a felperesi kérelmet elbírálni nem kellett.
[14] A fentiek miatt a Kúria a jogerős ítéletet, valamint az első- és másodfokú határozatot a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az állami támogatáshoz kapcsolódó minősítés és jogkövetkezményei körében hatályon kívül helyezte.
(Kúria, Kfv. I. 35.474/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Budai és Társa Ügyvédi Iroda (dr. Budai Béla ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Nagy Gabriella jogtanácsos által képviselt NAV Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 3-án kelt 27.K.30.331/2014/13. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.30.331/2014/13. számú ítéletét, valamint az alperes 2927729497. számú határozatát az állami támogatáshoz kapcsolódó adókötelezettség és jogkövetkezmények vonatkozásában - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 (kétszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesnél az adóhatóság 2007. január-július és augusztus hónapokra általános forgalmi adó adónemben ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a felperes terhére két határozatával általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg. Az adóhiány után adóbírság és késedelmi pótlék megfizetését írta elő. Határozataiban a felperes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adó levonásával kapcsolatban tett megállapításokat.
A felperes keresete folytán eljárt bíróság ítéletével az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Kfv.I.35.319/2009/5. számú ítéletében a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A tényállás szerint a felperes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adót teljes egészében levonásba helyezte annak ellenére, hogy tárgyi adómentes tevékenységet is végzett. A felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa tv.) 38. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltak ellenére sem tételes elkülönítést, sem az arányosítást nem alkalmazta. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az áfalevonási jog jogszerű gyakorlásának megítéléséhez szükséges a felperes teljes tevékenységének feltárása és az említett tevékenységek elkülönítése. Ez a komplex vizsgálat hiányzott, ezért az alperesi határozatok nem voltak jogszerűek.
Az új eljárásban az adóhatóság a felperes terhére 2007 augusztusára 603.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, annak összege után 31.000 Ft adóbírságot szabott ki. Határozatában az értékesítést terhelő fizetendő adóval kapcsolatban tett megállapítást. A felperes a vizsgált időszakban kétféle jogcímen szerzett bevételt gazdasági tevékenységből, továbbá működési hozzájárulásnak minősülő, adófizetési kötelezettséggel nem járó tagdíjakból és állami támogatásokból. Az állami támogatásokból származó bevételek adójogi minősítését a régi Áfa tv. 9. § (3) bekezdés a) pontja, 22. § (1) és (2) bekezdései, valamint a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nszt.) 8. § (1) bekezdése, 33. § (1) és (4) bekezdése előírásaira alapozva végezte el. Nézete szerint a felperes az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségtől (továbbiakban: OMMF) az 1-07/030 számú szerződés alapján 2007. augusztus hónapban kapott 3 millió forint támogatást konkrét szolgáltatás teljesítése után kapta, így az ellenértéknek minősült, ezért az áfa alapjául szolgált.
A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság nem osztotta azt a felperesi keresetben kifejtett érvelést, miszerint az adóhatóság megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. §-ában foglaltakat. Abban a tekintetben egyetértett a felperessel, hogy az elsőfokú bíróság ítélete új eljárásra irányadó rendelkezései között konkrétan nem szerepelt a felperes állami támogatásból származó bevételeinek adójogi minősítése. Az ítélet megfogalmazásából nem következik, hogy az elsőfokú adóhatóságnak a megismételt eljárásban kizárólag a beszerzést terhelő levonható áfával kapcsolatos megállapításokat kellett újra vizsgálni. A minősítéssel kapcsolatban helytállóan jutott az alperes arra a következtetésre, hogy a támogatás a szolgáltatásnyújtás ellenértéke, így az adóalapot képez. A felperes nem általános célból kapta a támogatást, hanem a támogatási megállapodásban konkrétan megjelölt célra elvégzendő feladatra, vagyis konkrét szolgáltatás elvégzésének ellenértékeként. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.055/2008/6. számú ítéletében kifejtettekre és kiemelte, amennyiben megállapítható a fizetés és a teljesítés között fellelhető ok-okozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül. Márpedig a perbeli eset tényállása szerint az OMMF és a felperes megállapodása kifejezetten meghatározta, hogy a támogatást mire kell fordítani, így a támogatás és a szabványok kidolgozása közötti ok-okozati összefüggés fennáll, vagyis az OMMF nem általánosságban folyósított a felperes részére támogatást, hanem nemzeti szabványok kidolgozására, konkrét szolgáltatás elvégzésére. Állást foglalt a felperesnek a korábbi évekre lefolytatott vizsgálatokkal összefüggésben előterjesztett, az eljáró adóhatóság illetékességi kifogására vonatkozó kérelméről, valamint az ellenőrzési határidőn túl végzett eljárási cselekményeket kifogásoló keresetről. Vizsgálta az adóbírság mértékével kapcsolatos felperesi érvelést is.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes kereseti kérelmének teljesítése érdekében. Változatlanul állította, hogy az áfakötelezettséget keletkeztető értékesítésről, szolgáltatásnyújtásról a perbeli esetben azért nincs szó. A szabvány nézete szerint olyan közérdekű felhasználásra szánt és arra alkalmas munkaeredmény, ami felett sem a támogatást fizető, sem más jogalany nem rendelkezett, amelyekre sem a támogatást fizető, sem más jogalany nem tarthatott és nem is tartott igényt. Ebből következően a szabvány létrehozására biztosított pénzügyi támogatás viszont-szolgáltatásnak nem minősíthető. Ezen túlmenően továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy az adóhatóság megsértette a bíróság jogerős ítélete új eljárásra vonatkozó utasításából és a törvényből eredő vizsgálati korlátokat. A jogerős ítélet megalapozatlanul, a korábbi ítéletet félreértve és félremagyarázva helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes a perbeli határozatában eljárási szabálysértés nélkül adókülönbözetet állapíthat meg a felperes terhére. A bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség és a felülvizsgált határozat tárgyához igazodó felülvizsgálati jogának terjedelme miatt fogalmilag nem rendelhet el olyan új eljárást, ami általában utasítja az adóhatóságot az adózó tevékenységének adójogi szempontú átfogó újra vizsgálatára, következésképpen a perbeli korábbi ítélet indokolását sem lehet ilyen módon kiterjesztően értelmezni és értékelni. A Fővárosi Bíróság jogerős ítélete arra és csak arra kötelezte az alperest, hogy az új eljárásban a beszerzéseivel összefüggő adólevonási jogra vonatkozóan kiegészített, kellően megalapozott tényállás alapján hozzon határozatot a felperes által végrehajtott adólevonás jogszerűsége kérdésében. Nem hatalmazta fel az alperest, hogy az értékesítést terhelő fizetendő adóját érintően is eljárást folytasson és tényállást állapítson meg és hozzon határozatot az új eljárásban. Ezzel megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (4) bekezdésében foglaltakat. Ezen túlmenően a jogerős ítélet sérti a Pp. 213. § (1) bekezdésében előírtakat, mikor nem döntött a keresetlevélben hivatkozott egyéb jogszabálysértésekről. Nem döntött a támogatás bruttó ellenértékét állító felperesi kérelemről, elbírálás nélkül hagyta továbbá a bírság kiszabás körében előterjesztett felperesi hivatkozást, miszerint az alperes közel fél évtizeden át több eljárást lefolytatva mindannyiszor más adó-jogszabálysértést megállapítva jutott el a perbeli határozati indokolás szerinti minősítéshez.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kúria mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a jelen eljárás egy megismételt eljárás, amelynek kereteit a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.319/2009/5. számú ítéletében megszabta. Az ítéletben jogszabályi hivatkozásokkal az került kifejtésre, hogy az adózó a levonható adó összegét arányosítással köteles meghatározni. Miután az alperes részben tévesen, részben hiányosan állapította meg a felperes által végzett tevékenységet, nem lehetett állást foglalni az adólevonásról, arányosításról. A tevékenység komplex vizsgálatának elvégzését csakis a levonási jog jogszerű megállapítása körében írta elő. Tévesen értelmezte tehát az elsőfokú bíróság az elrendelt vizsgálat körét. Az új eljárásra szóló iránymutatás nem hatalmazta fel az adóhatóságot a felperes fizetendő általános forgalmi adójának megállapítására, hanem kizárólag a levonási jog jogszerű gyakorlásához szükséges releváns gazdasági tevékenységet kellett feltárni és vizsgálni. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének 7. oldalán szereplő új eljárásra irányadó összefoglalást nem lehet elszakítva értelmezni az ítéletben szereplő tényállástól, és attól a jogvitától, mely a felek között az adott ügyben felmerült. Csak és kizárólag ebben a körben kapott felhatalmazást az adóhatóság az új vizsgálatra. Miután az új eljárásban túllépte az ítéletben meghatározott eljárási kereteket, ezzel megsértette a Ket. 109. § (4) és az Art. 140. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi korlátokat.
A kifejtettek okán a Kúriának a bevétel bruttó összegben történő számítása, az adóbírság körében előadottak figyelmen kívül hagyása miatt a felperesi kérelmet elbírálni nem kellett.
A fentiek miatt a Kúria a jogerős ítéletet, valamint az első- és másodfokú határozatot a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az állami támogatáshoz kapcsolódó minősítés és jogkövetkezményei körében hatályon kívül helyezte.
A Kúria a perköltségről a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján rendelkezett és állapította meg a felperesnek járó együttes első- és felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontja és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2016. február 11.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.474/2015.)