adozona.hu
BH 2001.6.273
BH 2001.6.273
A szerződéskötés meghiúsulása következtében elmaradt haszon érvényesíthetősége gépjármű-felelősségbiztosítás alapján [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 355. § (4) bek., 346. § (1) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm. rend. mell. 1. §, 1988. évi VI. tv. 1. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi betéti társaság - amelynek beltagja és egyben egyedüli képviselője Ú. Z. - 1995. június 1. napján megbízási szerződést kötött a H. F. Kft.-vel 100-150 t almasűrítmény beszerzésére irányuló piackutatási tevékenység folytatására. Ennek eredményeként szóban megállapodott a nagybányai székhelyű S. céggel, az adásvételi szerződés aláírására pedig 1995. június 16. napján került volna sor. Ez azonban azért nem valósulhatott meg, mert Ú. Z. - aki az aláírásnál a felperes képviseletét ellá...
BH 2001.6.273 A szerződéskötés meghiúsulása következtében elmaradt haszon érvényesíthetősége gépjármű-felelősségbiztosítás alapján [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 355. § (4) bek., 346. § (1) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm. rend. mell. 1. §, 1988. évi VI. tv. 1. § (2) bek.].
A felperesi betéti társaság - amelynek beltagja és egyben egyedüli képviselője Ú. Z. - 1995. június 1. napján megbízási szerződést kötött a H. F. Kft.-vel 100-150 t almasűrítmény beszerzésére irányuló piackutatási tevékenység folytatására. Ennek eredményeként szóban megállapodott a nagybányai székhelyű S. céggel, az adásvételi szerződés aláírására pedig 1995. június 16. napján került volna sor. Ez azonban azért nem valósulhatott meg, mert Ú. Z. - aki az aláírásnál a felperes képviseletét ellátta volna - a szerződéskötésre utazása közben, a felperes tulajdonában álló személygépkocsival idegen hibás közúti balesetet szenvedett. A kárért kizárólagosan felelős személy felelősségbiztosítója az alperes, aki peren kívül megtérítette a felperesnek a gépjárműkárt, valamint vezetőjének ruházati, ápolási, élelemfeljavítási és utazási költséget térített. Ú. Z. sérüléseit a mátészalkai kórházban ambuláns módon ellátták, majd ezzel összefüggésben 1996. október 7-11. napjai között karműtétet hajtottak rajta végre. A városi bíróság ítéletével elbírálta Ú. Z.-nak a balesettel összefüggésben, az alperessel szemben fennálló vagyoni és nem vagyoni kárigényét, amelyben úgy foglalt állást, hogy a megkötni kívánt szerződés elmaradása miatt neki mint a Ny. Bt.-t képviselő magánszemélynek elmaradt jövedelme nem keletkezett.Ezért a felperes a jelen peres eljárás során a baleset miatt meghiúsult üzletből származó 1 631 000 Ft elmaradt haszonnak és kamatainak a megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 815 500 Ft tőkét, valamint ennek 1995. október 14. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Úgy foglalt állást, hogy az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.), valamint a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest kártérítési felelősség terheli. Igazoltnak fogadta el, hogy Ú. Z. az alperes biztosítottja által okozott baleset miatt nem tudott szerződést kötni a felperes képviseletében, és ezzel oki összefüggésben a felperes 1 631 000 Ft adózás előtti nyereségtől esett el. Megállapította azonban azt is, hogy Ú. Z. a felperes képviseletében eljárva kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, mert elvárható lett volna tőle, hogy sérülésének ambuláns ellátását követően értesítse a román partnert a történtekről, és vele az üzlet megkötésére egy másik közeli időpontban egyezzen meg. Ezért 50%-os kármegosztást alkalmazott.
A másodfokú bíróság a peres felek fellebbezései folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint "a felpereses mint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a beltagját ért személyi sérüléssel is járó balesettel összefüggően a károkozó gépjármű vezetőjével, illetve a károkozó gépjárművezetővel felelősségbiztosítási szerződéses jogviszonyban lévő biztosítótársasággal (az alperessel) szemben alappal igényt nem érvényesíthet". Rámutatott, hogy a felperes a káreseményen kívül álló harmadik személy.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása, és a kereset teljes terjedelmében történő teljesítése iránt. Ebben támadta saját perlési joga hiányának megállapítását és az alkalmazott kármegosztást is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést az igényérvényesítési lehetőségének, valamint a kármegosztás kérdésének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
Az R. mellékletének 1. §-a úgy rendelkezik, hogy a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása (a továbbiakban: biztosítás) kiterjed azoknak a megalapozott kártérítési követeléseknek a kielégítésére, illetve azoknak a megalapozatlan kárigényeknek az elhárítására, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetésével okozott kár miatt támasztanak. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A perben nem vitás tényállás szerint Ú. Z. a felperes képviselőjeként, a felperes tulajdonában álló személygépkocsival utazott Romániába abból a célból, hogy a felperes javára szóló szerződést kössön. Az sem vitás, hogy oda azért nem jutott el, mert az alperes biztosítottjának hibájából közúti balesetet szenvedett. Ezzel kapcsolatban az alperes helytállási kötelezettsége fennállását elismerte, és peren kívül gépjárműkárt is térített a felperesnek. Ezekből a tényekből, valamint a törvény idézett rendelkezéséből okszerűen következik, hogy a felperes megalapozottan érvényesíthet kárigényt az alperessel szemben, amely jogviszony hiánya miatt nem lett volna elutasítható. A gépjármű kötelező felelősségbiztosítás alapján, az R. mellékletének 1. §-a szerint ugyanis a felelősségbiztosítót minden olyan személlyel szemben helytállási kötelezettség terheli, akinek a biztosított gépjármű üzemeltetésével oki összefüggésben kára keletkezett. A kár bekövetkezése idején hatályban volt 1988. évi VI. törvény 1. §-ának (2) bekezdése valamennyi gazdasági társaság számára lehetővé tette, hogy saját cégneve alatt jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállalhasson, így különösen tulajdont szerezhessen, szerződést köthessen, pert indíthasson és perelhető legyen. Ezért nem volt jogi akadálya annak, hogy a felperes a szerződés meghiúsulása miatt elmaradt nyeresége megtérítése iránt az alperessel szemben felléphessen.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy Ú. Z.-tól elvárható lett volna, hogy a baleset napján értesítse a román szerződő partnert az akadályról és vele egy új időpontban állapodjon meg. Nem vitás, hogy a nevezett súlyos karsérüléseket szenvedett el, amelyek később műtéti ellátást is igényeltek. Ugyanakkor kétségtelen azonban az is, hogy a káresemény napján csak ambuláns orvosi ellátásra szorult, majd azt követően intézkedett az alperesnél a gépjárműkár bejelentésével kapcsolatban. Ebben az esetben pedig nem lett volna akadálya annak sem, hogy telefonon felvegye a kapcsolatot a vele szerződő román féllel is. Ennek elmaradását az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a kárenyhítési kötelezettség megsértéseként, és a kármegosztás mértékét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írt mérlegelési szabályok megtartásával, ugyancsak helyesen állapította meg.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyzete, és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv.VIII.20.295/1999. sz.)