adozona.hu
AVI 2016.5.36
AVI 2016.5.36
A kézbesítés szabálytalanságára az eljárás megfelelő szakaszában lehet hivatkozni [2003. évi XCII. törvény 1. § (5) bekezdés, 2. § (1) bekezdés]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a 2010. szeptember 2-án kelt értesítésében tájékoztatta a felperest az általános forgalmi adóra kiterjedő, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésről, és felhívta a figyelmét arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályai értelmében az ellenőrzés megkezdésétől önellenőrzésre a vizsgált időszak vonatkozásában nincs lehetőség. Ezt az értesítést 2010. szeptember 20-án K. K. S. K. vette át a felperes képviseletében, átvétel...
2010. szeptember 30-án a felperes jogi képviselője telefonon tájékoztatta a vizsgálatban eljáró ellenőrt arról, hogy az értesítésben megjelölt időpontban a felperesi képviselő külföldi tartózkodása miatt nem tud megjelenni, csak hazatérését követően tud eleget tenni megjelenési kötelezettségének.
Az adóhatóság a 2010. október 5-én kelt végzésében újból idézte a felperest - 2010. október 26-ára - ügyfélként, személyes megjelenésre kötelezve. A felperes képviselője 2010. október 26-án ügyvédet hatalmazott meg, aki 2010. október 26-án az adóhatóságtól újabb időpont megjelölését kérte a felperesi képviselő részére. Az adóhatóság a 2010. november 8-án kelt végzéssel - ami 2010. november 19-én került kézbesítésre - a felperest személyes megjelenésre idézte, 2010. november 29-ére. Az idézéseket minden alkalommal K. K. S. K., mint vezető, illetve mint alkalmazott vette át.
A felperes 2010. november 26-án - 2009. július 1-jétől 2009. szeptember 30-ig terjedő időszakra - 09565 számú "Bevallás az általános forgalmi adó kötelezettségének, illetve jogosultságának összegéről" elnevezésű bevallást nyújtott be az adóhatósághoz.
A felperes 2010. november 29-én megjelent az idézésre az adóhatóság hivatali helyiségében és aláírta a megbízólevelet.
Az adóhatóság a 2010. december 27-én kelt határozatában elutasította a felperes 2009. július 1-jétől 2009. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozó bevallását.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. március 23. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az Art. 49. §-ára, 93. § (1) bekezdésére alapítottan azzal indokolta, hogy a felperes az ellenőrzésről szóló előzetes értesítés kézbesítését követően a vizsgált időszakra és adónemre vonatkozóan már nem volt jogosult önellenőrzés benyújtására. Hivatkozott arra is, hogy a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Pr.) 16. § (4) bekezdése értelmében K. K. S. K. egyéb jogosult átvevőnek minősül, és a 2010. szeptember 30-i telefonbeszélgetés adatai szerint a felperes tudott az értesítésről.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését vagy a határozatok megváltoztatását, elutasított bevallása befogadását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének megállapítása szerint a 2010. szeptember 2-án kelt értesítés átvételéről szóló tértivevényen cégbélyegző nem szerepel, az átvevőként feltüntetett személy a felperesnek nem vezetője és nem vezető tisztségviselője, ezért a Pr. 16. § (4) bekezdése szerint nem volt jogosult átvételre. Az ellenőrzés emiatt nem az értesítés kézbesítésével, hanem a megbízólevél egy példányának átadásával, 2010. november 29-én kezdődött meg, így a felperes 2010. november 26-án önellenőrzését még az ellenőrzés megkezdése előtt nyújtotta be. Az új eljárásban az adóhatóságnak figyelembe kell vennie a felperes önellenőrzését, azt a határozatában foglalt indokok alapján nem utasíthatja el.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 1. § (5) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, 49. § (1) bekezdésében, 93. § (1) bekezdésében, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ában, 221. § (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes tudott az ellenőrzés megkezdéséről, a felperes érdekkörébe tartozó kézbesítés kapcsán felmerült adminisztratív hiányosság pedig nem tekinthető az ügy érdemét érintő olyan eljárási jogszabálysértésnek, amely alapot adhatott volna a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére. Hangsúlyozta, hogy a 2010. november 8-án kelt végzést szintén K. K. S. K. vette át 2010. november 19-én és ezen a tértivevényen - a néven és aláíráson kívül - éppúgy, mint az első- és másodfokú határozatok kézbesítését igazoló tértivevényen cégbélyegző lenyomat is található ezért érdemi döntése nem jogszabálysértő.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy az ellenőrzés megkezdéséről szóló értesítés nem minősíthető kézbesítettnek, ezt ugyanis nem az erre jogosult személy vette át. K. K. S. K. nem dolgozója, nem vezető tisztségviselője, nem minősül meghatalmazottnak, helyettes átvevőnek és közvetett kézbesítőnek sem a Pr. szabályai értelmében, ezért az alperes tévesen állapította meg az önellenőrzési tilalom bekövetkezését.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kúria a Pp. 275. §-a alapján eljárva - a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, a rendelkezésére álló iratok alapján - az elsőfokú bírósággal egyezően azt állapította meg, hogy a 2010. szeptember 2-án kelt és 2010. szeptember 20-án átvett értesítéssel a felperesnél nem következett be az önellenőrzési tilalom. Ez az értesítés - a Pr. 16. § (4) bekezdése értelmében - nem minősíthető szabályszerűen kézbesítettnek, mivel a kézbesítésről szóló tértivevényen csak cégbélyegző használata nélküli aláírás szerepel.
Az alperes azonban iratszerűen hivatkozott arra, hogy a 2010. november 8-án kelt végzésében ismételten tájékoztatást adott a vizsgálat alá vont időszakról és adónemről, az ellenőrzés kezdő időpontjáról és az önellenőrzési tilalom beálltáról is. Ezt a végzést - a tértivevény tanúsága szerint - szintén K. K. S. K. vette át 2010. november 19-én, és ezen a tértivevényen e személy nevén, aláírásán kívül már cégbélyegző lenyomat is található, és az átvételi jogosultság jogcíme is megjelölésre került. A felperes tehát az önellenőrzés 2010. november 26-i benyújtását megelőzően - a Pr. 16. § (4) bekezdésének megfelelően - értesítésre került az ellenőrzésről. Nem fogadható el az a felperesi érvelés, mely szerint a tértivevényen szereplő átvevő nem volt vezetője, dolgozója, meghatalmazottja cégének, mivel a Pr. ilyenfajta minőséget nem kíván meg. A postai küldemény átvételére a Pr. 16. § (4) bekezdése szerint a szervezett azon vezetője, vezető tisztségviselője jogosult, aki képviseleti jogosultságát igazolni tudja, és a szervezet vezetője mellett egyéb jogosult átvevőnek minősül a szervezet székhelyén vagy telephelyén tartózkodó olyan személy is, aki az átvétel tényét aláírásával és cégbélyegző használatával tudja igazolni. E szabály tehát feltételezi, hogy a cég bélyegzőjével rendelkező aláíró kapcsolatban áll a céggel, ami jelen ügyben is megállapítható. K. K. S. K. ebben az időben a felperesi cég mindkét tagjának ügyvezetője és egyetlen tagja volt, és e gazdasági társaságoknak 2010 őszén ugyanazon cím alatt volt a székhelye, mint a felperesnek, és az önellenőrzést elutasító adóhatósági határozatokat is ő vette át cégbélyegző használatával. Téves, tehát az a felperesi előadás, mely szerint a tértivevényeket aláíró személy semmilyen jogviszonyban nem állt a felperesi társasággal.
Megjegyzi a Kúria, hogy a postai kézbesítéssel kapcsolatos előírások betartása az adóhatóságon nem kérhető számon. A felperesnek vagy képviselőjének már az első kézbesítés alkalmával módjában állt volna jelezni a postai kézbesítésre vonatkozó szabálytalanságot, de ezt nem tette meg. Az alperes iratszerűen hivatkozott arra is felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes ismerte az értesítés, illetve az ezt követően kibocsátott végzések tartalmát, mivel az ezekben foglaltaknak megfelelő magatartást tanúsított. Meghatalmazott jogi képviselője ugyanis a végzésre hivatkozva megkereste az adóhatóságot és tájékoztatta a megjelenés akadályáról, e telefonos megbeszélést a jogi képviselő beadványában írásban is megerősítette 2010. október 26-án, október 27-én. A jogi képviselő részére adott meghatalmazás szövegéből is kitűnik, hogy a felperes tisztában volt azzal, hogy vele szemben a hatóság milyen ügyszámon és milyen tárgykörben kezdeményezett ellenőrzést. Az előzőekben ismertetettek miatt az adóhatóság alappal és joggal bízhatott abban, hogy a kézbesítés megtörtént és szabályszerű volt. A felperes a kézbesítés szabálytalanságára először a bevallását elutasító elsőfokú adóhatósági határozat elleni fellebbezésében hivatkozott, ami nem egyeztethető össze az Art. 1. § (5) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Az adózó továbbá köteles jogait jóhiszeműen, rendeltetésszerűen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását, aminek a felperes jelen ügyben nem tett eleget.
A Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság csak az ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértés esetén helyezheti hatályon kívül a keresettel támadott határozatot. Ilyen eljárási jogszabálysértés jelen ügyben nem valósult meg. Az előzőekben részletezettek szerint a felperes az ellenőrzésről nem csupán egy értesítést kapott, hanem az önrevízió benyújtását megelőzően további olyan értesítést is átvett, amelyen szerepelt, nemcsak az átvevő aláírása, hanem a felperes cégbélyegző lenyomata is. Mindezek miatt a felperes az eljárás megindulásáról és az önellenőrzési tilalomról legkésőbb 2010. november 19-én - a szabályszerűen átvett végzésből - tudomást szerzett. Az ezt megelőző szabálytalan kézbesítések tehát nem hatottak ki az ügy érdemére, és nem állnak összefüggésben a felperesi bevallás elutasításával, az alperes határozata megfelel az Art. 49. § (1) bekezdésében, 93. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Kúria, Kfv. V. 35.226/2012/4.)
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte, hogy a felperesi tevékenység nem tartozik az Áfa. tv. teljesítési hely szempontjából külön szabályozott esetei körébe. A felülvizsgálati kérelemhez csatolt számlák új bizonyítékok, így a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 275. § (1) bekezdése alapján nem vehetők figyelembe. Egyébként a NAV Elnöke a mellőzte a felügyeleti intézkedés megtételét. A munkaerő közvetítés teljesítési helyének megállapításánál nem a statisztikai besorolást kell irányadónak tekinteni, mert e kérdést az Áfa. tv. rendezi.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (Pp. 275. §, BH 2002.29.). Erre tekintettel a külföldi partner által kiállított számlák tartalmának és a késedelmes előterjesztés indokainak értékelését egyaránt mellőzte a Kúria.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett számlák szerinti szolgáltatások vizsgálata során nem merült fel kétségtelen adat arról, hogy a számlába foglalt megnevezés és a valós tartalom között eltérés lenne. Ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát abban a kérdésben végezte el, hogy az SZJ 74.50.12 szolgáltatás külföldi megrendelő részére való nyújtása esetén az Áfa. tv. mely rendelkezése az irányadó, hol van a teljesítés helye és ennek következtében a gazdasági eseménynek van-e belföldi áfa vonzata.
Az Áfa. tv. generális 15. § (1) bekezdése szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének - a (2)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. A speciális szabályokat tartalmazó 15. § (5) bekezdése alapján a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg, ha a szolgáltatást megrendelő harmadik országbeli illetőségű adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet, illetve a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban nyilvántartásba vett adóalany:
d) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál;
g) személyzet átadásánál, munkaerő-kölcsönzésénél.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 176. § (13) bekezdés c) pontja következtében az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
Az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdése az egyes szolgáltatásoknál nem alkalmazza az SZJ hivatkozási számokat. Ez azonban nem a besorolási rend figyelmen kívül hagyását, hanem a 2002. szeptember 30-i állapothoz kötöttség mellőzését, a számla kibocsátásakor az aktuális besorolás követését vonja maga után. Az egyes szolgáltatások egymáshoz való viszonyának meghatározása során, különös tekintettel az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés d) pontja szerinti "más, ezekhez hasonló szolgáltatás" rendszerbeli elhelyezésére, a Kúria, szemben az alperesi ellenkérelemben foglaltakkal, alkalmazandónak tekintette a 2006-2007. évek szolgáltatásainak jegyzékét.
A Szolgáltatások Jegyzéke, a nemzetközi jegyzékekkel összehangolva, az egyes szolgáltatás fajták statisztikai azonosítására készült. Ennek következtében minden tevékenységhez adott SZJ szám rendelhető, a tevékenységek és SZJ számaik között nincs átfedés, egy-egy tevékenység besorolása lehet kétséges, de mindenkor csak egyetlen szám alá tartozhat.
Az "Ingatlanügyek, Gazdasági szolgáltatás" nemzetgazdasági ágazatba tartozik a "74. Egyéb gazdasági szolgáltatás" ágazati tevékenység. Ennek egy-egy alágazata pl. a "74.1. Jogi, gazdasági tevékenység", a "74.2. Mérnöki tevékenység, tanácsadás", a 74.3. Műszaki vizsgálat, elemzés"", a "74.4. Hirdetés", a "74.5. Munkaerő-közvetítés" és pl. a fordítói tevékenységet magában foglaló "74.8. Egyéb máshová nem sorolt gazdasági szolgáltatás".
Az Áfa. tv. az egyes szolgáltatásokat megkülönböztetve tartalmazza a 15. § (5) bekezdés speciális szabályait. A szolgáltatások meghatározása nem eshetőleges, nem vagylagos és - miként a statisztikai besorolásukban - adózási szempontból sincs közöttük átjárás.
Ennek következmény az, hogy az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés d) pontja szerinti "hasonló szolgáltatások" köre csak azokra a szolgáltatásokra alkalmazható, ahol az Áfa. tv. a 15. § (5) bekezdés egyes alpontjaiban nem alkalmaz a szolgáltatási kör mélyebb lebontásán alapuló meghatározást. Így hiába tartozik a 74.5. Munkaerő-közvetítés" alágazatába mind a számla szerinti "74.50.12. Egyéb munkaerő közvetítés" alkategória, mind az (5) bekezdés g) pont alá sorolt "74.50.2. Munkaerő-kölcsönzés" kategória, az Áfa. tv. a szolgáltatás önálló pontban való megnevezésével nem a teljes alágazatot, hanem csak annak egyik szegmensét teszi értékelhetővé. (A Kúria a személyzetátadás kérdéskörét jelen tényállás mellett nem érinti, mivel azt a statisztikai nomenklatúra valamihez képest, valamivel együtt, alkalmazza.)
A felperes által kiszámlázott "74.50.12. Egyéb munkaerő közvetítés" szolgáltatás tehát nem tartozik az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés d) pontjának hatálya alá, a teljesítés helyének meghatározására az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdése az irányadó: a felperesnek a számlákat az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdésének megfelelően 20%-os áfa tartalommal kellett volna kibocsátani.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, az indokolás pontosításával, hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.429/2012/5.)