adozona.hu
AVI 2016.4.30
AVI 2016.4.30
Az alapeljárásban el nem bírált jogi érvelést a Kúria érdemben nem vizsgálhatja [2004. évi CXL. törvény 40. § (2) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2003-2008. évekre személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként 2003., 2004. és 2008. évekre nem tett megállapítást, 2005-2007. évekre kötelezte a felperest mindösszesen 7 197 890 Ft szja adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékot számított fel. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109...
AVI 2016.4.30 Az alapeljárásban el nem bírált jogi érvelést a Kúria érdemben nem vizsgálhatja
[2004. évi CXL. törvény 40. § (2) bekezdés]
Az adóhatóság a felperesnél 2003-2008. évekre személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként 2003., 2004. és 2008. évekre nem tett megállapítást, 2005-2007. évekre kötelezte a felperest mindösszesen 7 197 890 Ft szja adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékot számított fel. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ára alapítottan becslést alkalmazott. Nem fogadta el forrásként, hogy a felperes nagyszülőjétől 2000. évben 10 000 000 Ft kölcsönt kapott volna, és 2003. január 1-jén 9 500 000 Ft készpénz megtakarítással rendelkezett volna, ezért a 2003. évi nyitó egyenleget nulla forintban határozta meg, de erre az évre - elévülés miatt - adókülönbözetet nem írt elő. A kronologikus vagyonmérleg adatai alapján 2005. évre 5 064 714 Ft, 2006. évre pedig 14 740 336 Ft fedezethiányt állapított meg, amely után, továbbá a 2007. évben ingatlanértékesítésből származó 528 686 Ft jövedelem kapcsán adókülönbözetet írt elő. 2003. január és október közötti időszakban egyszemélyes háztartással számolt, a D. A.-val való felperesi együttélés időszakára két felnőttből és egy gyermekből álló háztartásra vonatkozó szorzóval, 2008. évben pedig az egyszemélyes háztartásra irányadó létminimum értékkel számította ki a megélhetési költséget, és ennek 1/2 részét tekintette a felperes kiadásának. Megállapította, hogy az Ny. utca 2. szám alatt felépített ház bekerülési költsége 28 716 488 Ft volt. Ehhez felhasználta a CIB Bankhoz 2007-ben a hiteligénylésekor benyújtott költségvetést, és mivel nem rendelkezett információval arra nézve, hogy a felperes mikor, mennyit fordított az építkezésre, a kiadásokat a Z. és T. Bt. által kibocsátott 4 db számla alapján a számlák kibocsátási időpontjához igazodóan 4 részre osztva határozta meg. A számlák értékével, 2 600 000 Ft-tal csökkentette az összes kivitelezési költséget, a 26 116 488 Ft-ot 4 részletben vette számításba, minden egyes számla kapcsán 6 529 122 Ft-tal. A kiadások felmerülését a Z. és T. Bt. által felperes nevére kiállított 2 db számla alapján határozta meg, 2006. évre vette figyelembe felperesi kiadásként. A felperes javára nem számolta el a 2007. évben a CIB Banktól felvett hitelt, mivel a hitelfelvétel kizárólag D. A. nevén szerepelt. A családi háztervezéssel kapcsolatos számlán feltüntetett összeget teljes egészében a felperes kiadásaként határozta meg, amiatt, hogy a számla a felperes és neje nevére szólt és D. A. nem volt a felperes házastársa. Nem fogadta el a felperes 2007. évi bevallásába beállított lakáscélú felhasználási összeget sem. Rögzítette, hogy a felperes és D. A. 2007-ben eladták az 1/2-1/2 tulajdonukat képező Gy. utcai ingatlanukat 8 500 000 Ft-ért, amelyből a felperesre eső vételár rész ennek a fele volt. A felperes 2007 szeptemberében értékesítette a J. utcai ingatlant is 7 100 000 Ft-ért, így az ingatlanok értékesítéséből összesen 11 350 000 Ft bevétele keletkezett. A megszerzésre fordított összeg 8 950 000 Ft, az ehhez kapcsolódó illeték pedig 359 314 Ft, így a felperesnek 2 040 686 Ft volt az ingatlan értékesítésből származó bevétele, amelyből 1 512 000 Ft-ot fordított lakáscélú felhasználásra, ezért a fennmaradó 528 686 Ft után adófizetési kötelezettsége keletkezett.Az adóhatóság érdemi döntésének alátámasztásaként hivatkozott a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdésére, (4) bekezdésére, 28. § (1) bekezdésére, 29. § (1) bekezdésére, 59-63. §-aira.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. január 24. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az adóhatóság nem tett eleget a tényállás tisztázási, okirat beszerzési, szakértő kirendelési kötelezettségének, a becslést nem a jogszabályi előírások szerint végezte el, jogellenesen állapította meg adófizetési kötelezettségét, ezáltal megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében, 58. § (1) bekezdésében, az Art. 1. § (1) és (7) bekezdéseiben, 108. § (2) bekezdésében, az Szja. tv. 63. §-ában foglaltakat.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét "nagyobb részt" alaposnak találta, ezért az alperes határozatának a E. Gy. utcai ingatlan eladásával, az Ny. utcai ingatlan felépítésével kapcsolatos rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A közigazgatási és a peres eljárás során a felperes nem bizonyította, hogy nagymamájától 10 000 000 Ft kölcsönben részesült volna, és ez az összeg rendelkezésére állt volna a vizsgált időszakban kiadásai fedezeteként.
Az alperes jogszabálysértést követett el az Ny. utca 2. szám alatti ingatlan költségének megállapításánál, tévesen hárította el a felperes szakértői bizonyításra vonatkozó indítványát. A perben lefolytatott tanú és szakértői bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy az építkezést 2006. augusztusban kezdték meg, 2007. januárban az ingatlan szerkezetkész állapotban volt, és a tetőszerkezet is csak nagyobb részt készült el, nem nyert teljes befejezést, az épület 2007. januárban nem lehetett 80%-os készültségi állapotban. A tényállás megállapításánál - az áfa mérték tekintetében korrigált - aggálytalan szakértői vélemény az irányadó, mely értelmében a bekerülési költség bruttó 18 849 141 Ft volt. Téves az alperes költségfelmerülés kapcsán kialakított elszámolási módszere is, a felmerült költséget valamennyi évben fele-fele arányban kell megosztani a felperes és D. A. között, és az ingatlan bekerülési költségét ennek alapján kell meghatározni. Mivel a szakértő és a felperes sem tudta pontosan megjelölni a költségek felmerülési időpontját, ezt a Z. és T. Bt. által kiállított számlák időpontjához kell igazítani, de úgy hogy valamennyi számla időpontjában mindkét fél számára költséget kell elszámolni. Jogszerűen járt el az alperes akkor, amikor csak a meglévő számlák értékével csökkentette az ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet.
Az új eljárás során az alperesnek meg kell határoznia az Ny. utcai ingatlan bekerülési költségét, ennek időbeli felmerülését szakaszolnia kell, és a felperes, valamint volt élettársa részére költségként kell elszámolnia. E körben figyelembe kell vennie az E. Gy. utcai ingatlannál keletkező bevétel összegét is, mivel csak ekkor lesz az alperes abban a helyzetben, hogy meghatározza a felperesnél 2006-2007. évben felmerült jövedelemhiányt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte részbeni hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének teljeskörűen helyt adó határozat meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében, 213. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (1) bekezdésében, a Ket. 40. § (2) bekezdésében, az Szja tv. 63. § (2) és (4) bekezdéseiben foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 335/A. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A Kúria a rendelkezésére álló iratokból - a Pp. 275. § alapján eljárva - azt állapította meg, hogy a felperes a keresetében, továbbá az első tárgyaláson sem hivatkozott a Ket. 40. § (2) bekezdésének megsértésére, a jogi képviselettel, meghatalmazással kapcsolatos eljárási szabályok be nem tartására.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. A felülvizsgálati eljárás továbbá rendkívüli jogorvoslati eljárás, ezért nem lehet tárgya alap eljárás során fel nem merült, ennélfogva el nem bírált, újnak minősülő tény, bizonyíték, körülmény, jogcím (KGD 2000.149., BH 2002.447.).
A Kúria - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - csak azt állapíthatta meg, hogy a Ket. 40. § (2) bekezdésével, az ügyvédi képviselettel, meghatalmazással kapcsolatos felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi érvelés alapeljárás során el nem bíráltnak minősül, ezért e tekintetben érdemi vizsgálatot nem folytathat le, és emiatt alaptalan a Pp. 213. § (1) bekezdésének megsértésére való felperesi hivatkozás is.
Az alperes az Art. 109. § (3) bekezdésére alapítottan, hitelt érdemlő adatok hiányában - határozatának 14-16. oldalán részletezett indokok alapján - jogszerűen nem fogadta el a nagyszülői kölcsönre, nyitó tételre vonatkozó felperesi előadást. Mindezek megismétlése nélkül - a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel - csupán utal a Kúria arra, hogy a felperes a 2008. évi adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés során nem tett említést a 10 000 000 Ft-os nagyszülői kölcsönről. A nagyszülőnek - a rendelkezésre álló adatok szerint - nem volt bevallott jövedelme és időközben elhalálozott, ezért az ügylet körülményeire nem lehetett meghallgatni. A felperes szüleit az adóhatóság beidézte tanúként, ők azonban nem kívántak vallomást tenni, ezért téves a megalapozatlanságra való felperesi hivatkozás. Az elsőfokú bíróság ítélete továbbá nemcsak a felperes felülvizsgálati kérelmében kiemelt - használati szerződéssel kapcsolatos - mondatot tartalmazza. A jogerős ítélet 8. oldal 2., 3., és 4. bekezdése a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő, mindenre kiterjedő iratszerű, helytálló, okszerű, a logika szabályaival is összhangban álló bizonyítékértékelést rögzít. Az elsőfokú bíróság nem szegte meg a Ptk. szabályait sem, mivel kizárólag adójogi szempontból értékelte a felperes szülei között 2008. június 24-én kelt ingatlanhasználati szerződést, és helytállóan utalt a rendelkezésre álló adatok "furcsaságára, "ellentmondásosságára", melyeket a felperes a perben sem tudott megcáfolni. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjának alátámasztásaként megjegyzi a Kúria még azt is, hogy a felek a szerződésben nem kérték a használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, és a szerződés 6. pontja szerint az ingatlant harmadik személy javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog is terhelte, a harmadik személy kifejezett beleegyezése nélkül pedig a felek az ingatlanon használati jogot érvényesen nem is alapíthattak, a haszonélvezeti jog birtokosa pedig nem szerepel félként a szerződésben. A felperes felülvizsgálati kérelme e körben a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, amire a Pp. 275. § előzőekben ismertetett rendelkezésére figyelemmel nem kerülhetett sor a rendkívüli jogorvoslati eljárásban.
A felperes felülvizsgálati kérelmében is fenntartotta azt a keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint saját jövedelmével szemben az alperes tévesen számolt el megélhetési költséget, mivel a havi megélhetést volt élettársa fedezte a bankszámlájára érkező jövedelméből és szülei természetben támogatták. A Kúria - tekintettel arra, hogy a felperes és a volt élettársának nyilatkozatai tekintetben nem egybehangzóak - azt állapította meg, hogy a megélhetés költségeit az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is jogszerűen fogadta el a KSH létminimum évente közzétett minimumértéke alapján, és a háztartásban élők számának figyelembevételével helyesen vette számba ennek 1/2 részét a felperes kiadásaként. E tekintetben sem állapítható meg iratellenesség, illetve jogszabálysértés.
A felperesi érveléssel ellentétben a jogerős ítélet nem azt tartalmazza, hogy csak a felperes nevére szóló számlák értékével csökkenthető az ingatlanértékesítésből származó jövedelem. Az elsőfokú bíróság - ítéletéből megállapíthatóan - az alperes által elfogadott számlákon felül további számlákat ismert el felperes által igazolt kiadásként és egyértelműen rögzítette azt is, hogy mindazon számlákat, amelyeken a felperes és neje megnevezés szerepel, el kell fogadni a felek közös kiadásaként. A jogerős ítélet tehát megfelel az Szja. tv. 63. §-ában foglaltaknak, és tekintettel van az építési engedély jogosultjának nevére kiállított számlákra.
Az elsőfokú bíróság - korrigálva az áfa mértéket - jogszerűen fogadta el az aggálytalan igazságügyi szakértői véleményt ítélkezésének alapjául, tekintettel arra is, hogy a szakértő az észrevételek után meghallgatásra került és a feleknek a szakértői véleménnyel kapcsolatban nem volt további bizonyítási indítványa. A jogerős ítélet - a felperesi előadással ellentétben - e körben sem tartalmaz irat, illetve bizonyíték ellenes, avagy téves megállapításokat, okszerűtlen ténybeli, illetve jogkövetkeztetéseket.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.244/2012/9.)