adozona.hu
AVI 2016.4.29
AVI 2016.4.29
Hitelt érdemlőnek olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott [2003. évi XCII. törvény 109. § (3) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a 2002-2005. évekre személyi jövedelemadó adónemben folytatott ellenőrzést a felperesnél. Az elsőfokú bíróság, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.272/2008/4. számú ítéletével hatályában fenntartott 9.K.27.676/2007/6. számú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte: ennek során a magánszemélyek által a felperes részér folyósított kölcsönök tekintetében kellett ...
AVI 2016.4.29 Hitelt érdemlőnek olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott [2003. évi XCII. törvény 109. § (3) bekezdés]
Az elsőfokú adóhatóság a 2002-2005. évekre személyi jövedelemadó adónemben folytatott ellenőrzést a felperesnél. Az elsőfokú bíróság, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.272/2008/4. számú ítéletével hatályában fenntartott 9.K.27.676/2007/6. számú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte: ennek során a magánszemélyek által a felperes részér folyósított kölcsönök tekintetében kellett bizonyítást lefolytatni.A megismételt eljárásban a felperesnek az édesanyjától, B. L.-nétól 1996 és 2001 között kapott tételek tekintetében megállapították, hogy azokat a felperes, nyilatkozata szerint, saját vállalkozásának beindításához felhasználta a 2001. évben, így 2002. január 1-jén nem állhatott rendelkezésére.
A felperes élettársánál, B. N. folytatott kapcsolódó vizsgálat adatai szerint a kölcsön adására a 2002. és 2004. években B. N. nem volt anyagi forrása; az előadást saját nyilatkozatán kívül más nem igazolja.
M. S. a német adóhatóság előtt úgy nyilatkozott, hogy sem 2001 januárjában, sem előtte vagy utána sem kölcsön nem adott - sem felperesnek, sem az ő gyermekének -, sem örökség keretében nem fizetett. Erre tekintettel a megismételt eljárás továbbra sem fogadta el a felperes által csatolt elismervény szerinti, 2001. június 10-én megszerzettnek jelölt 20 000 000 forintot, és az örökség címén hivatkozott 2 500 000 forintot. A megismételt eljárásban - szemben az alapeljárással - nem fogadták el a felperes részére évente adott 120 000 forintot sem.
Ezen és további megállapításokra tekintettel az elsőfokú adóhatóság szja adónemben 11 448 939 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az ellenőrzés akadályozása miatt, az alaptalanul hivatkozott kapcsolódó vizsgálatokra tekintettel, 200 000 forint mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte a felperest. Az adókülönbözet összege a külföldről kapott évi 120 000 forint figyelmen kívül hagyása miatt magasabb összegű lett, mint az alapeljárásé, ennek folytán nőtt az adóbírság és a késedelmi pótlék összege is.
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert nem volt eltitkolt jövedelme. Az alperes nem megfelelő tényállásból nem megfelelő következtetést vont le. Álláspontja szerint a megismételt eljárás az alapeljárás jogkövetkezményeit súlyosbította. Mulasztási bírságkiszabásának sem volt helye.
Az elsőfokú bíróság tanúbizonyítási eljárás lefolytatását követően jogerős ítéletével az alperesi határozatot az összegszerűség tekintetében hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárás lefolytatására kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes édesanyja rendelkezhetett a hivatkozott összeggel, de azt a felperes részben felhasználta a saját vállalkozásához, részben pedig nem igazolta, hogy a fennmaradó összeg még meg volt 2002. január 1-jén.
Az élettársnak a 2002. és 2004. évben igazolt jövedelme, az örökségből származó betét, ingatlan résztulajdonjoga, letétbe helyezett árvaellátás nem támasztják alá, hogy az összegek a kölcsön nyújtásának hivatkozott időpontjában is megvoltak. A 2004. évre pedig csak állította, de nem csatolta a pénzintézeti igazolást a megszüntetett devizaszámláról.
M. S. a német adóhatóság előtt tett nyilatkozata azt igazolja, hogy nem adott kölcsönt a felperesnek.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az alperes eleget tett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdés szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig a felperes az Art. 109. § (3) bekezdése alapján rá háruló bizonyítás körében hitelt érdemlő adatokkal igazolni nem tudta.
A mulasztási bírság körében a felperes csak hivatkozott arra, hogy kiszabásának nem volt helye, de nem jelölte meg, mi okból volt jogsértő.
Ugyanakkor a súlyosbítás körében alapos volt a kereset. Az elsőfokú bíróság korábbi hatályon kívül helyezésről rendelkező ítélete pontosan meghatározott körben írta elő az adóhatóság eljárási kötelezettségét. Az alperes ezen túlterjeszkedett, amikor az alapeljárásban elfogadott részben a felperes terhére megállapítást tett. Az elrendelt új eljárásban az alperesnek a korábbi elsőfokú határozatban megállapított 11 261 739 forint adókülönbözet és 5 630 868 forint adóbírság előírása mellett kell a késedelmi pótlékot kiszámítani.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az adóhatósági határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem a valóságnak megfelelően állapította meg, és helytelen jogi következtetést vont le. Előadta, az eljárás megismételt eljárás volt, súlyosbításnak, a 11 261 739 forintnál nagyobb adókülönbözet megállapításának nem lett volna helye. A mulasztási bírság kiszabására sem kerülhetett volna sor.
A magánszemélyektől kapott kölcsönök esetében az Art. 108. § (9) bekezdésében foglaltak szerinti kapcsolódó vizsgálatot kellett volna lefolytatni. Ennek hiányában egyrészt nem lehetett hiteltelennek tekinteni a felperes bizonyítékait, másrészt nincs alapja annak, hogy a kölcsönt adóknak nem volt anyagi lehetőségük a kölcsön folyósítására.
Hivatkozott az állampolgári jogok biztosának OBH 6454/2008. számú jelentésére, OBH 3510/2009. számú indítványára, és az állami pénzügyi és adópolitika változására, melyekre tekintettel a személyes nyilatkozattal alátámasztott teljes bizonyító erejű okiratok aggálytalanul elfogadhatók hitelt érdemlő bizonyítékként.
Az Art. 109. § (3) bekezdése kapcsán előadta, amikor az alapeljárásban, a 2007. évben, megjelölte vagyongyarapodásának forrásaként a kölcsönöket, akkor azok még nem minősültek az elévülés idejét megelőzően megszerzett forrásnak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kölcsönöket megkapta és olyan összegben, mint amelyre hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálat keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490. KGD 2002.262.]. A felperes jogszabályi hivatkozásokkal indokolt felülvizsgálati kérelmet csak a kölcsön ügyletek tekintetében terjesztett elő. A felperes javára (súlyosbítási tilalom) és terhére (mulasztási bírság) hozott jogerős ítéleti rendelkezése ellen a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdéseinek megfelelő felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt előadása másként, mint a korábbi pertörténet rögzítése, nem értékelhető. Így a jogerős ítélet vonatkozó megállapításait a Kúria nem érintette.
A felperes keresetében nem hivatkozott arra, hogy az alperes nem folytatott le kapcsolódó vizsgálatokat, hogy sérült az Art. 108. § (9) bekezdése, így erről az elsőfokú bíróságnak sem kellett rendelkezni. A jogerős ítélet ilyen tartalmú megállapításai hiányában azonban ezen kérdést, a felülvizsgálati kérelem erre alapított előadásait a Kúria sem vizsgálhatja.
Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemben előadott indokok által behatárolt körben az iratoknak megfelelő, pontos tényállást rögzített, részletezte a felperes kérelmét, tanúként meghallgatta felperes édesanyját és élettársát. Az ítélet indokolási részében nemcsak megjelölte, hanem részletesen ismertette is az általa alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket, a bizonyítékokat. Jogértelmezése logikus, okfejtése közérthető, minden részletre kiterjedő volt.
Az alperes az Art. 109. § (3) bekezdésének a 2006. július 16. napjáig hatályos rendelkezését alkalmazta: a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
2006. július 17. napjától az Art. 109. § (3) bekezdése megváltozott. Az adózó a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést továbbra is hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, de ha nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként már csak közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, bankszámla (pénzforgalmi számla) kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak.
Az elsőfokú bíróság az Art. korábbi, és nem a 2006. július 17. napjától hatályos szövegének alapján állapította meg, hogy a felperes a rá háruló bizonyítás körében nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek következtében a felülvizsgálati kérelem alaptalanul, az alkalmazandó jogszabályokkal ellentétesen hivatkozott az hitelt érdemlő igazolási mód, az alapeljárás és az elévülési időszak kapcsolatára.
Azt, hogy az Art. irányadó 109. § (3) bekezdés alkalmazásában mi tekintendő hitelt érdemlő adatnak, a Legfelsőbb Bíróság/Kúria már több ítéletében megfogalmazta: hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény kétséget kizáró bizonyítására. Az Art. 109. § (3) bekezdése alkalmazása során a vagyon/jövedelem elévülési időszakot megelőző megszerzése csak akkor volt releváns és bizonyítandó, ha az adó-megállapítási időszak kezdetén maga a vagyon/jövedelem is hitelt érdemlően igazolható módon rendelkezésre állt.
A jogerős ítélet ennél több elvárást nem támasztott a felperessel szemben, aki azonban ennek nem tudott megfelelni. Az elsőfokú bíróság okszerűen értékelte, hogy az édesanyától kapott kölcsönt a felperes már a 2001. évben részben felhasználta, a fennmaradó hányadnál nem igazolt, hogy 2002. január 1-jén rendelkezésére állt, az élettársnál nem igazolt, hogy korábbi jövedelmei 2002. és a 2004. évben is rendelkezésre álltak volna, M. S. esetében pedig egyértelmű volt a német adóhatóság előtt tett nyilatkozat.
Az állampolgári jogok biztosának OBH 6454/2008. számú jelentése nem tartalmaz az Art. 109. § (3) bekezdésével összevethető, az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatára alkalmazható következtetését. Az OBH 3510/2009. számú, 2009. április 27-én kelt indítványát pedig az Alkotmánybíróság a 498/B/2009. AB határozattal elbírálta, elutasítva az Art. 109. § alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt. A Kúria kiemeli a határozat indokolásából, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése szerint is az Art. 109. § (3) bekezdése csak azt engedi meg, hogy az adózó az adóhatóság által vizsgálható - mert elévülési időn belüli - vagyonszerzéseknek az elévülési időn kívüli, tehát korábban megszerzett vagyongyarapodására csak akkor hivatkozhasson, ha bizonyítja, hogy az elévülési időn túl szerzett vagyon rendelkezésére állt az adóhatóság által vizsgált időszakban. Mint azt a korábbiakban a Kúria már megállapította, a felülvizsgált jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a perbeli esetben éppen ez a rendelkezésre állás hiányzott mind a felperesnél, mind a hivatkozott kölcsönnyújtónál.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, támadott részében, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.379/2012/4.)