adozona.hu
BH 2016.4.104
BH 2016.4.104
Törvénysértő a nem hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés utólagos módosítása. Nem lehet az alkotmányellenessé minősített absztrakt adótényállási elemek alapján kivetett telekadó-kötelezettséget a konkrét adótényállásban az adózón számon kérni, még akkor sem, ha a konkrét adókötelezettséget az önkormányzat utóbb adókedvezménnyel csökkentette [1990. évi C. tv. 7., 17., 21., 22. §, 2010. évi CXXX. tv. 9. § (1) bek., 1989. évi XXXII. tv. 42. § (1) bek., 43. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A kijelölt elsőfokú adóhatóság a másodfokú határozattal helybenhagyott jogerős közigazgatási határozatával - utólagos adómegállapítás keretében - a 2011. évre 1 057 122 forint telekadó-különbözetet állapított meg az adózó - két telek tulajdoni hányada alapján megállapított adókötelesnek ítélt - 144 798 m2 területnagyságú tulajdoni hányadára az önkormányzat helyi adóról szóló 28/2010. (XII. 16.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) alapján.
[2] Az adózó keresete folytán eljár...
BH 2016.4.104 Törvénysértő a nem hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés utólagos módosítása. Nem lehet az alkotmányellenessé minősített absztrakt adótényállási elemek alapján kivetett telekadó-kötelezettséget a konkrét adótényállásban az adózón számon kérni, még akkor sem, ha a konkrét adókötelezettséget az önkormányzat utóbb adókedvezménnyel csökkentette [1990. évi C. tv. 7., 17., 21., 22. §, 2010. évi CXXX. tv. 9. § (1) bek., 1989. évi XXXII. tv. 42. § (1) bek., 43. § (1) bek.].
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A kijelölt elsőfokú adóhatóság a másodfokú határozattal helybenhagyott jogerős közigazgatási határozatával - utólagos adómegállapítás keretében - a 2011. évre 1 057 122 forint telekadó-különbözetet állapított meg az adózó - két telek tulajdoni hányada alapján megállapított adókötelesnek ítélt - 144 798 m2 területnagyságú tulajdoni hányadára az önkormányzat helyi adóról szóló 28/2010. (XII. 16.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) alapján.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
[2] Az adózó keresete folytán eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte folyamatban lévő 6. K. 27.030/2015. számú per tárgyalásának felfüggesztése mellett indítványozta az Ör. 2011. évre vonatkozó adómértéket meghatározó rendelkezésének (az Ör. 8. §-a) törvényességi vizsgálatát. Indokai értelmében az Ör. 2011-ben hatályos 8. §-a a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjába ütközően törvénysértő volt. A telek egészének értéke - a bírói kezdeményezés szerint - nem haladta meg a hektáronkénti 2-3 millió forintot, összességében a telek értéke 40 millió forintot tett ki. Ehhez viszonyítottan az egész telek éves 12 millió forint mértékű telekadója három év időtávlatában felemészti a telek teljes értékét, ami a Kúria eddig gyakorlatában (Köf. 5081/2012. számú határozat) törvénysértő adómértéket jelentett.
[3] A bíróság indítványában az Ör.-t alkotmányossági szempontból felülvizsgáló 99/2011. (XI. 17.) AB határozatára, a Kúria Kfv. VI. 35.812/2012/8. számú, valamint a BH 2013.8. számú eseti döntéseire is hivatkozott.
[4] Az önkormányzat - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a értelmében a részére kézbesített indítványra megküldött - állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte. Utalt arra, hogy az önkormányzat az Ör. 99/2011. (XI. 17.) AB határozattal (a továbbiakban: Abh.) megsemmisített 8. §-át módosító 33/2013. (XII. 20.) számú önkormányzati rendeletével részben az alkotmánybírósági, részben pedig a Kúria Köf. 5010/2013./4. számú határozatában foglaltaknak kívánt eleget tenni.
[5] Állásfoglalása értelmében a Kúria Köf. 5081/2012. számú határozatában tett megállapítások a két eset közötti ténybeli különbségek miatt nem alkalmazhatók. Emellett matematikai összefüggés támasztja alá azt, hogy a perbeli telekből tulajdonolt nagyobb hányad nagyobb adókötelezettséget keletkeztet.
[6] Az önkormányzat álláspontja szerint nem biztosítható minden adóalany esetében az a tétel, hogy az adómérték és az adóalap szorzataként előálló adóösszeg akkor aránytalan, ha az meghaladja az adóztatott vagyontárgy értékének 20%-át, mivel ez a követelmény törvénysértő korlátja lenne az önkormányzati rendeletalkotási jognak.
[7] Az önkormányzat a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól beszerzett adatokra hivatkozással - figyelemmel továbbá a csupán utóbb bekövetkező telekalakítást megelőző állapotra, valamint a telek közművesítetlenségére is - a szántóként megművelt, belterületi, lakóövezeti elhelyezkedésű telek hektáronkénti értékét fajlagosan 3500-4000 forint/m2-ben határozta meg. Tekintettel a felperes részilletőségére, a 2011. évben hatályos Ör. által meghatározott 60%-os adókedvezményre, az adózóra kivetett 1 057 122 forint éves adó nem volt eltúlzott mértékűnek minősíthető.
[8] Az önkormányzat érvelése szerint továbbá az indítvány kiindulópontja, jelesül az adótárgy értékének figyelembevétele törvénysértő, mivel az Alaptörvény, valamint a Helyi adó tv. az adózó teherbíró képességéről és nem az adótárgy értékéről rendelkezik. Az adómérték meghatározásának az alapja tehát nem az adótárgy sajátosságaihoz, hanem az adózó teherbíró képességéhez igazodik. Ebben az összefüggésben egyebekben vitatta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eddigi gyakorlatát is.
[9] Végül az önkormányzat arra hivatkozott, hogy a mezőgazdasági művelés - mint a Kúria eseti döntésére alapozott adómentességi ok - jogértelmezési kérdés, amely kérdésben eltérő a különböző bíróságok joggyakorlata.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[10] Az indítvány - eltérő törvényi alapon és indokolással - megalapozott.
[11] Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes - egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.
[12] Elöljáróban megjegyzendő, hogy az önkormányzat állásfoglalásában hivatkozott, a Kúria Köf. 5010/2013/4. számú határozatának tárgyát egy települési adórendeletben konstituált adótényállásnak, a telek ellenszolgáltatás nélkül átadásán alapuló adómentességi elemének törvényessége képezte. A jelen eljárás eltérő ténybeli és jogi alapokon nyugszik, ezért a Kúria nem látott összefüggést a hivatkozott és a jelenleg elbírálandó kérdések között.
[13] Ezt követően a Kúria indokoltnak látta az Ör. 2011. adóévre vonatkozó adómértéket szabályozó rendelkezésének módosításokkal és utólagosan biztosított adókedvezménnyel történő együttes vizsgálatát.
[14] Az Ör. 2011-ben hatályos 7. §-a szerint: "[a]z adó alapja a telek négyzetméterben számított területe". Eredeti 8. §-a értelmében "[a]z adó mértéke a 7. § szerinti adóalap után évi 280 Ft/négyzetméter".
Az önkormányzat az Ör. fentiek szerinti tartalmú 8. §-át visszamenőlegesen, a 2011. január 1-jével hatályba lépő 1/2011. (I. 28.) számú önkormányzati rendelet 1. §-ával hatályon kívül helyezte. A helyébe lépő rendelkezések értelmében "[a]z adó mértéke:
Az adóalany tulajdonában lévő összes telek alapterülete után az alábbi sávok szerint:
Az összes alapterületből:
2500 négyzetméterig 0 Ft/m2
2501-3500 négyzetméterig 75 Ft/m2
3501-4500 négyzetméterig 125 Ft/m2
4500 négyzetméter felett 280 Ft/m2".
[15] Az önkormányzat az 1/2011. (I. 28.) számú rendeletével tehát nem csupán az adómérték számítását és konkrétan az adó mértékét, hanem az adóalap megállapítását és az adó tárgyát is módosította azzal, hogy az adóalapot az "adóalany tulajdonában lévő összes telek alapterülete után", eltérő mértékek szerin, sávosan rendelte meghatározni.
[16] Az Abh. az Ör. 2011-ben hatályos, fentiek szerint módosított 8. §-át 2011. december 31. napjával megsemmisítette. Az Abh. indokolása értelmében "... a Helyi adó tv. 17. §-a értelmében a telekadónak az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet (telek) a tárgya, tehát az ingatlan-nyilvántartás szerinti önálló ingatlan. A Hatv. az adó alanyai és az adó tárgya tekintetében kógens rendelkezéseket tartalmaz, azaz nem teszi lehetővé azt, hogy a helyi önkormányzatok a helyi adórendeleteik megalkotása során ezektől a törvényi rendelkezésektől eltérjenek." A Helyi adó tv. 17. §-ának értelmezéséből az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy "az önkormányzatnak nincs lehetősége arra, hogy a több telekkel rendelkező adózók esetében a külön helyrajzi számon lévő - tehát önálló ingatlannak minősülő - telkek alapterületének összegét tekintse a telekadó alapjának. Ez ugyanis a telekadó törvényben meghatározott tárgyának (beépítetlen belterületi földrészlet mint önálló ingatlan) megváltoztatását eredményezi. Megjegyzendő továbbá, hogy egy ilyen megoldás arra is vezethet (amint az az indítványozó által becsatolt iratok alapján jelen esetben is történt), hogy az adókivetésre nem adótárgyanként kerül sor, hanem adózónként összesítetten (tehát a telkek alapterületét összeszámítva egyetlen határozatban állapítják meg az adózót terhelő adókötelezettséget), ami azt jelenti, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani a Hatv. szerinti adótárgyat - az egyes földrészleteket külön-külön - terhelő adót mértékét".
[17] Az önkormányzat 18/2013. (VII. 4.) számú rendeletével módosította az Ör. 6. §-át visszamenőlegesen is alkalmazandó mentességi szabályok bevezetésével. Emellett a 33/2013. (XII. 20.) számú rendeletével (a továbbiakban: Örm.) - a 2011-es adóévre nézve is - az Ör. Abh.-ban megsemmisített 8. §-án alapuló adókedvezményt állapított meg, állásfoglalása értelmében az Abh.-ban foglaltaknak való megfelelés szándékával.
[18] Az önkormányzat az Örm. 1. §-a révén az Ör.-t 18. §-sal egészítette ki. A beiktatott 18. § (1) bekezdése értelmében: "[a] rendelet 2011. január 1. és 2011. december 31. között hatályos 8. §-ában meghatározott adómértékek tekintetében a magánszemély adóalanyokat a vállalkozási, üzleti célt nem szolgáló telekingatlanok után 60%-os adókedvezmény illeti meg".
[19] A fentiek szerint az önkormányzat az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntése után - a csatolt közigazgatási és peres iratok tanúsága szerint - nem alkotott az Ör. 8. §-a helyett a Helyi adó tv.-nek megfelelő rendelkezést.
[20] Az alkotmánybírósági megsemmisítő rendelkezés jogkövetkezményeit az Abh. elfogadása idején hatályos, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése és 43. § (1) bekezdése rendezte. Eszerint a törvénysértőnek/alkotmánysértőnek minősített, megsemmisített jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés az Abh.-nak a Magyar Közlönyben történt közzétételét követő napon hatályát vesztette, valamint nem volt alkalmazható. Az önkormányzat ezzel szemben az Ör. Abh. által érintett rendelkezését (8. §) 2013-ban a mentességi és az adókedvezményre vonatkozó szabályokkal kétszer is módosította.
[21] A 2011. január 1-jén hatályba lépett, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 9. § (1) bekezdése értelmében "[n]em hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés nem módosítható vagy helyezhető hatályon kívül". Mivel az önkormányzat az Örm. révén beiktatott 18. §-sal módosította az Ör.-beli adótényállást a már nem hatályos 8. § szerinti adókötelezettséget érintően, ezért a Kúria - figyelemmel a Bszi. 55. § (1) bekezdése szerinti szoros összefüggés fennálltára is - megállapította, hogy az Örm. 1. §-a, azaz az Ör. 18. §-a a Jat. 9. § (1) bekezdésébe ütközően törvénysértő.
[22] A Kúria megállapította továbbá azt is, hogy nem lehet az alkotmányellenessé minősített absztrakt adótényállási elemek alapján kivetett adókötelezettséget a konkrét adótárgyállásban az adózón számon kérni még akkor sem, ha a konkrét adókötelezettséget adókedvezménnyel utóbb csökkenti az önkormányzat. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban nem az adómérték alkotmányellenességét/törvénysértő jellegét állapította meg, amelyet adott esetben adókedvezménnyel korrigálni lehetne. Az Abh. azt mondta ki, hogy az önkormányzat a Helyi adó tv. 17. §-ába ütközően határozta meg a telekadó tárgyát. Ezt a törvénysértést az önkormányzat nem oldhatta fel azzal, hogy utóbb adókedvezményben részesítette az adózókat.
[23] Mivel az Abh. már megállapította az Ör. 8. §-ának törvénysértő jellegét, ezért annak ismételt kimondására nem volt lehetőség. Ugyanakkor a Kúria megállapította az Örm. 1. §-ának - az Ör. 18. §-ának - törvényellenességét, ezért azt a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. Emellett elrendelte mind az Ör. 8. §-ának, mind 18. §-ának a Bszi. 56. § (5) bekezdésén alapuló perbeli alkalmazási tilalmát.
(Kúria Köf. 5046/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Köf.5046/2015/4.
A tanács tagja: dr. Kozma György a tanács elnöke; dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó bíró; dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Az érintett önkormányzat: Pécel Város Önkormányzata
Az ügy tárgya: telekadó mértéke
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy a Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének a 33/2013. (XII. 20.) számú rendeletével módosított, a helyi adókról szóló 28/2010. (XII. 16.) számú önkormányzati rendelete 18. § (1) bekezdése törvénysértő, ezért azt megsemmisíti;
- megállapítja, hogy a Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének 1/2011. (I. 28.) számú rendelettel módosított helyi adókról szóló 28/2010. (XII. 16.) számú önkormányzati rendelete 8. §-a, valamint a 33/2013. (XII. 20.) számú rendelettel beiktatott 18. § (1) bekezdése a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.030/2015. számú folyamatban lévő perében, valamint valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
A kijelölt elsőfokú adóhatóság a másodfokú határozattal helybenhagyott jogerős közigazgatási határozatával - utólagos adómegállapítás keretében - a 2011. évre 1.057.122 forint telekadó különbözetet állapított meg az adózó - két telek tulajdoni hányada alapján megállapított adókötelesnek ítélt - 144.798 m2 területnagyságú tulajdoni hányadára az önkormányzat helyi adóról szóló 28/2010. (XII. 16.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) alapján.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
Az adózó keresete folytán eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte folyamatban lévő 6.K.27.030/2015. számú per tárgyalásának felfüggesztése mellett indítványozta az Ör. 2011. évre vonatkozó adómértéket meghatározó rendelkezésének (az Ör. 8. §-a) törvényességi vizsgálatát. Indokai értelmében az Ör. 2011-ben hatályos 8. §-a a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjába ütközően törvénysértő volt. A telek egészének értéke - a bírói kezdeményezés szerint - nem haladta meg a hektáronkénti 2-3 millió forintot, összességében a telek értéke 40 millió forintot tett ki. Ehhez viszonyítottan az egész telek éves 12 millió forint mértékű telekadója három év időtávlatában felemészti a telek teljes értékét, ami a Kúria eddig gyakorlatában (Köf. 5081/2012. számú határozat) törvénysértő adómértéket jelentett.
A bíróság indítványában az Ör.-t alkotmányossági szempontból felülvizsgáló 99/2011. (XI. 17.) AB határozatára, a Kúria Kfv. VI. 35.812/2012/8. számú, valamint a BH 2013/8. számú eseti döntéseire is hivatkozott.
Az önkormányzat - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a értelmében a részére kézbesített indítványra megküldött - állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte. Utalt arra, hogy az önkormányzat az Ör. 99/2011. (XI. 17.) AB határozattal (a továbbiakban: Abh.) megsemmisített 8. §-át módosító 33/2013. (XII. 20.) számú önkormányzati rendeletével részben az alkotmánybírósági, részben pedig a Kúria Köf. 5010/2013/4. számú határozatában foglaltaknak kívánt eleget tenni.
Állásfoglalása értelmében a Kúria Köf. 5081/2012. számú határozatában tett megállapítások a két eset közötti ténybeli különbségek miatt nem alkalmazhatók. Emellett matematikai összefüggés támasztja alá azt, hogy a perbeli telekből tulajdonolt nagyobb hányad nagyobb adókötelezettséget keletkeztet.
Az önkormányzat álláspontja szerint nem biztosítható minden adóalany esetében az a tétel, hogy az adómérték és az adóalap szorzataként előálló adóösszeg akkor aránytalan, ha az meghaladja az adóztatott vagyontárgy értékének 20%-át, mivel ez a követelmény törvénysértő korlátja lenne az önkormányzati rendeletalkotási jognak.
Az önkormányzat a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól beszerzett adatokra hivatkozással - figyelemmel továbbá a csupán utóbb bekövetkező telekalakítást megelőző állapotra, valamint a telek közművesítetlenségére is - a szántóként megművelt, belterületi, lakóövezeti elhelyezkedésű telek hektáronkénti értékét fajlagosan 3.500-4000 forint/m2-ben határozta meg. Tekintettel a felperes részilletőségére a 2011. évben hatályos Ör. által meghatározott 60%-os adókedvezményre, az adózóra kivetett 1.057.122 forint éves adó nem volt eltúlzott mértékűnek minősíthető.
Az önkormányzat érvelése szerint továbbá az indítvány kiindulópontja, jelesül az adótárgy értékének figyelembe vétele törvénysértő, mivel az Alaptörvény, valamint a Helyi adó tv. az adózó teherbíró képességéről és nem az adótárgy értékéről rendelkezik. Az adómérték meghatározásának az alapja tehát nem az adótárgy sajátosságaihoz, hanem az adózó teherbíró képességéhez igazodik. Ebben az összefüggésben egyebekben vitatta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eddigi gyakorlatát is.
Végül az önkormányzat arra hivatkozott, hogy a mezőgazdasági művelés mint a Kúria eseti döntésére alapozott adómentességi ok jogértelmezési kérdés, amely kérdésben eltérő a különböző bíróságok joggyakorlata.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
Az indítvány - eltérő törvényi alapon és indokolással - megalapozott.
Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes - egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.
Előjáróban megjegyzendő, hogy az önkormányzat állásfoglalásában hivatkozott, a Kúria Köf.5010/2013/4. számú határozatának tárgyát egy települési adórendeletben konstituált adótényállásnak, a telek ellenszolgáltatás nélkül átadásán alapuló adómentességi elemének törvényessége képezte. A jelen eljárás eltérő ténybeli és jogi alapokon nyugszik, ezért a Kúria nem látott összefüggést a hivatkozott és a jelenleg elbírálandó kérdések között.
Ezt követően a Kúria indokoltnak látta az Ör. 2011. adóévre vonatkozó adómértéket szabályozó rendelkezésének módosításokkal és utólagosan biztosított adókedvezménnyel történő együttes vizsgálatát.
Az Ör. 2011-ben hatályos 7. §-a szerint: "[a]z adó alapja a telek négyzetméterben számított területe". Eredeti 8. §-a értelmében "[a]z adó mértéke a 7. § szerinti adóalap után évi 280 Ft/négyzetméter".
Az önkormányzat az Ör. fentiek szerinti tartalmú 8. §-át visszamenőlegesen, a 2011. január 1-jével hatályba lépő 1/2011. (I. 28.) számú önkormányzati rendelet 1. §-ával hatályon kívül helyezte. A helyébe lépő rendelkezések értelmében "[a]z adó mértéke:
Az adóalany tulajdonában lévő összes telek alapterülete után az alábbi sávok szerint:
Az összes alapterületből: 2500 négyzetméterig 0 Ft/m2
2501-3500 négyzetméterig 75 Ft/m2
3501-4500 négyzetméterig 125 Ft/m2
4500 négyzetméter felett 280 Ft/m2".
Az önkormányzat az 1/2011. (I. 28.) számú rendeletével tehát nem csupán az adómérték számítását és konkrétan az adó mértékét, hanem az adóalap megállapítását és az adó tárgyát is módosította azzal, hogy az adóalapot az "adóalany tulajdonában lévő összes telek alapterülete után", eltérő mértékek szerin, sávosan rendelte meghatározni.
Az Abh. az Ör. 2011-ben hatályos, fentiek szerint módosított 8. §-át 2011. december 31. napjával megsemmisítette. Az Abh. indokolása értelmében "(...) a Helyi adó tv. 17. §-a értelmében a telekadónak az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet (telek) a tárgya, tehát az ingatlan-nyilvántartás szerinti önálló ingatlan. A Hatv. az adó alanyai és az adó tárgya tekintetében kógens rendelkezéseket tartalmaz, azaz nem teszi lehetővé azt, hogy a helyi önkormányzatok a helyi adórendeleteik megalkotása során ezektől a törvényi rendelkezésektől eltérjenek". A Helyi adó tv. 17. §-ának értelmezéséből az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy "az önkormányzatnak nincs lehetősége arra, hogy a több telekkel rendelkező adózók esetében a külön helyrajzi számon lévő - tehát önálló ingatlannak minősülő - telkek alapterületének összegét tekintse a telekadó alapjának. Ez ugyanis a telekadó törvényben meghatározott tárgyának (beépítetlen belterületi földrészlet mint önálló ingatlan) megváltoztatását eredményezi. Megjegyzendő továbbá, hogy egy ilyen megoldás arra is vezethet (amint az az indítványozó által becsatolt iratok alapján jelen esetben is történt), hogy az adókivetésre nem adótárgyanként kerül sor, hanem adózónként összesítetten (tehát a telkek alapterületét összeszámítva egyetlen határozatban állapítják meg az adózót terhelő adókötelezettséget), ami azt jelenti, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani a Hatv. szerinti adótárgyat - az egyes földrészleteket külön-külön - terhelő adót mértékét".
Az önkormányzat 18/2013. (VII. 4.) számú rendeletével módosította az Ör. 6. §-át visszamenőlegesen is alkalmazandó mentességi szabályok bevezetésével. Emellett a 33/2013. (XII. 20.) számú rendeletével (a továbbiakban: Örm.) - a 2011-es adóévre nézve is - az Ör. Abh.-ban megsemmisített 8. §-án alapuló adókedvezményt állapított meg, állásfoglalása értelmében az Abh.-ban foglaltaknak való megfelelés szándékával.
Az önkormányzat az Örm. 1. §-a révén az Ör.-t 18. §-sal egészítette ki. A beiktatott 18. § (1) bekezdése értelmében: "[a] rendelet 2011. január 1. és 2011. december 31. között hatályos 8. §-ában meghatározott adómértékek tekintetében a magánszemély adóalanyokat a vállalkozási, üzleti célt nem szolgáló telekingatlanok után 60%-os adókedvezmény illeti meg".
A fentiek szerint az önkormányzat az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntése után - a csatolt közigazgatási és peres iratok tanúsága szerint - nem alkotott az Ör. 8. §-a helyett a Helyi adó tv.-nek megfelelő rendelkezést.
Az alkotmánybírósági megsemmisítő rendelkezés jogkövetkezményeit az Abh. elfogadása idején hatályos, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése és 43. § (1) bekezdése rendezte. Eszerint a törvénysértőnek/alkotmánysértőnek minősített, megsemmisített jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés az Abh.-nak a Magyar Közlönyben történt közzétételét követő napon hatályát vesztette, valamint nem volt alkalmazható. Az önkormányzat ezzel szemben az Ör. Abh. által érintett rendelkezését (8. §) 2013-ban a mentességi és az adókedvezményre vonatkozó szabályokkal kétszer is módosította.
A 2011. január 1-jén hatályba lépett, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 9. § (1) bekezdése értelmében "[n]em hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés nem módosítható vagy helyezhető hatályon kívül". Mivel az önkormányzat az Örm. révén beiktatott 18. §-sal módosította az Ör.-beli adótényállást a már nem hatályos 8. § szerinti adókötelezettséget érintően, ezért a Kúria - figyelemmel a Bszi. 55. § (1) bekezdése szerinti szoros összefüggés fennálltára is - megállapította, hogy az Örm. 1. §-a, azaz az Ör. 18. §-a a Jat. 9. § (1) bekezdésébe ütközően törvénysértő.
A Kúria megállapította továbbá azt is, hogy nem lehet az alkotmányellenessé minősített absztrakt adótényállási elemek alapján kivetett adókötelezettséget a konkrét adótárnyállásban az adózón számon kérni még akkor sem, ha a konkrét adókötelezettséget adókedvezménnyel utóbb csökkenti az önkormányzat. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban nem az adómérték alkotmányellenességét/törvénysértő jellegét állapította meg, amelyet adott esetben adókedvezménnyel korrigálni lehetne. Az Abh. azt mondta ki, hogy az önkormányzat az Helyi adó tv. 17. §-ba ütközően határozta meg a telekadó tárgyát. Ezt a törvénysértést az önkormányzat nem oldhatta fel azzal, hogy utóbb adókedvezményben részesítette az adózókat.
Mivel az Abh. már megállapította az Ör. 8. §-ának törvénysértő jellegét, ezért annak ismételt kimondására nem volt lehetőség. Ugyanakkor a Kúria megállapította az Örm. 1. §-ának - az Ör. 18. §-ának - törvényellenességét, ezért azt a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. Emellett elrendelte úgy az Ör. 8. §-ának, mint 18. §-ának a Bszi. 56. § (5) bekezdésén alapuló perbeli alkalmazási tilalmát.
(Kúria, Köf. 5046/2015.)