adozona.hu
BH 2016.4.91
BH 2016.4.91
A csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívása miatt a csődegyezség nem hagyható jóvá [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 17. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:126. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós 2015. január 27-én benyújtott kérelme alapján 2015. február 9-én indult meg a csődeljárás.
[2] A vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette K. K. 20 000 000 Ft és U. J. 10 000 000 Ft összegű hitelezői igényét. A követelések az adós társaság tulajdonosával, Sz. K.-val 2012. október 31-én, illetve 2012. november 15-én kötött, mindkét esetben 2014. október 15-én lejáró, kölcsönszerződésből származó kötelezettségből eredtek, mely tartozások megfizetéséért az adós társaság készfizető kezes...
BH 2016.4.91 A csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívása miatt a csődegyezség nem hagyható jóvá [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 17. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:126. § (1) bek.].
[1] Az adós 2015. január 27-én benyújtott kérelme alapján 2015. február 9-én indult meg a csődeljárás.[2] A vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette K. K. 20 000 000 Ft és U. J. 10 000 000 Ft összegű hitelezői igényét. A követelések az adós társaság tulajdonosával, Sz. K.-val 2012. október 31-én, illetve 2012. november 15-én kötött, mindkét esetben 2014. október 15-én lejáró, kölcsönszerződésből származó kötelezettségből eredtek, mely tartozások megfizetéséért az adós társaság készfizető kezességet vállalt.
[3] 2014. október 30-án a hitelezők, Sz. K. (a kölcsönszerződés adósa) és a P. Kft. mint készfizető kezes, "Jelzálogjog szerződés" megnevezésű szerződésük II. pontjában megállapodtak, hogy "az Adós és Készfizető kezes egyetemlegesen a Hitelezők felé fennálló és az I. pontban részletesen meghatározott tartozásukat 2016. október 15. napjáig vállalják megfizetni, azzal, hogy a III. pontban meghatározott biztosítékot adják Hitelezők részére." A III. pontban meghatározott, az Sz. K., illetve a Készfizető kezes (jelen eljárás adósa) tulajdonában levő zálogtárgyakra a IV. pont szerint jelzálogjogot alapítottak.
[4] Az adós 2015. április 9-én bejelentette, hogy a 2015. április 1-jén tartott egyezségi tárgyaláson a hitelezőivel egyezséget kötött, kérte a csődegyezség jóváhagyását és az eljárás befejezését.
[5] A csődegyezségi tárgyaláson az adós nyilvántartásba vett hat hitelezője jelen volt, vagy képviseltette magát. A biztosított hitelezői osztályban 62 306 030 Ft összegű hitelezői igényt, a nem biztosított hitelezői osztályban 13 278 000 Ft összegű hitelezői igényt vett a vagyonfelügyelő nyilvántartásba, s ennek alapján megállapította a szavazatokat. A biztosított hitelezői osztályban a szavazatok 56,58%-ával, a nem biztosított osztályban a szavazatok 90,14%-ával rendelkező hitelezők támogatták a reorganizációs programot és egyezségi javaslatot. A javaslat szerint az adós az egyezségben vállalt kötelezettségek fedezetét az ingatlanának a bérbe adásából és a tulajdonosa által végzendő ingatlanbecslő tevékenységből teremti elő, melyre vonatkozóan élő szerződései vannak. Mind a két kategóriában a tőkekövetelések 30%-ának a megfizetését vállalta a csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedésétől számított 60 hónapon belül, 12 havonta öt egyenlő részletben.
[6] A biztosított kategóriában nyilvántartásba vett A. Zrt. hitelező 2015. április 13-án észrevételt tett, melyben kérte a csődeljárás megszüntetését a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/B. §-a alapján.
[7] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette.
[8] Határozata indokolásában a Cstv. 17-18. §-aiban foglalt eljárási szabályok betartását vizsgálva megállapította, hogy az egyezségi tárgyalás összehívása nem a Cstv. 17. § (1) bekezdésének, (2) bekezdés d) pontjának és (3) bekezdésének előírásai szerint történt, az iratok megtekintésére vonatkozó tájékoztatás és a törvényi határidők be nem tartása miatt garanciális szabályok sérültek. Az adós a meghívóhoz nem csatolta a fizetőképessége helyreállítását és az adósságok rendezését célzó programját, az előzetes egyezségi javaslatát, illetve valamennyi, a Cstv. 8. § (2) bekezdésében felsorolt iratot. Nem tartalmazott a meghívó arra vonatkozóan sem tájékoztatást, hogy a Cstv. 8. § (2) bekezdésében és 14. § (1) bekezdésében felsorolt iratokat a hitelezők hol tekinthetik meg a tárgyalás előtt. Az átvételi elismervények szerint nem igazolt az egyezségi javaslat megismerhetőségének biztosítása a tárgyalás időpontját megelőző 5 munkanappal megelőzően.
[9] Az A. Zrt. hitelező észrevétele alapján a bíróság a csődegyezség jóváhagyása körében vizsgálta a vagyonfelügyelő által K. K. és U. J. hitelezők nyilvántartásba vett igényét, figyelemmel arra, hogy az észrevételt tevő hitelező az ezekre vonatkozó iratokat csak a csődegyezség megkötése után ismerte meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2014. október 30-án kelt jelzálogszerződés a kölcsön visszafizetésének a határidejét módosította 2016. október 15-re, a szerződő felek eredeti pozíciója azonban nem változott. Az adós - a zálogkötelezettség vállalása mellett - változatlanul készfizető kezesként tartozott helytállni a kölcsöntartozásokért. Ebből következően azonban az adós készfizető kezességi kötelezettsége alapján K. K.-nak és U. J.-nek még nem volt hitelezői igénye az adóssal szemben, mert a főkötelezettel szembeni követelés még nem volt esedékes.
[10] Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy az aláírt egyezségi megállapodás 1. számú melléklete a vagyonfelügyelő nyilvántartásától eltérő összegben tartalmazza az A. Zrt. hitelező követelését. A 2. számú mellékletben az A. Zrt. részére fizetendő összeget alacsonyabb összegben jelölte meg, mint a hitelező igényének (összesen 27 056 030 Ft) 30%-a. Mindebből következően nem állapítható meg egyértelműen az adós fizetési kötelezettségének mértéke, az nyilvánvalóan méltánytalan megkülönböztetést jelent e hitelező tekintetében.
[11] Az adós és a vagyonfelügyelő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[12] A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását azzal, hogy az A. Zrt. biztosított követelésének összege 27 056 030 Ft, amely a csődegyezségi megállapodás és a kielégítés mértéke számításának alapja.
[13] Kérte továbbá a csődeljárás megszüntetését (helyesen a csődeljárás befejezetté nyilvánítását).
[14] Felülvizsgálati kérelme indokolásában megismételte azt az álláspontját, mely szerint nincs relevanciája a csődegyezség jóváhagyhatósága szempontjából a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írtaknak, mert ahhoz a törvény más jogkövetkezményt fűz. Annak sincs jelentősége, hogy a meghívó nem tartalmazta azt a tájékoztatást, hogy a hitelezők hol tekinthetik meg a Cstv. 14. § (1) bekezdése szerinti iratokat a tárgyalás előtt, hiszen "az A. Zrt. esetleges észrevételeit abban az esetben is csak a csődegyezség jóváhagyása körében lehetett volna értékelni, ha az iratokat már az egyezségi tárgyalást megelőzően is teljes körűen megkapja". Kifejtette, hogy álláspontja szerint helytelenül járt el a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontját sértő végzését jóváhagyta.
[15] Az A. Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[16] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[17] A Kúria megállapította, hogy az adós felülvizsgálati kérelme ellentmondásos. A fellebbezést megismétlő kérelem tartalma alapján vizsgálva a beadványt, a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az adós felülvizsgálati kérelmében - tartalmában - a Cstv. 17. § (1) bekezdése téves alkalmazását és a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése megsértését sérelmezte.
[18] A Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés három okot is megjelölt, amely miatt a csődegyezség nem hagyható jóvá. Elsőként a csődegyezségi tárgyalás garanciális szabályainak a megsértését állapította meg.
[19] A Kúria álláspontja szerint téves az adósnak az az állítása, hogy a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívásának a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt szankció a jogkövetkezménye, és az az egyezség jóváhagyása körében nem értékelhető. A Cstv. 17. § (1) bekezdése nem vitásan konkrét jogkövetkezményt tartalmaz a vezető tisztségviselők rendelkezési jogának korlátozásáról arra az esetre, ha az adós nem a törvénynek megfelelően hívta össze a hitelezőket az egyezségi tárgyalásra. Ez a szankció azonban nem szünteti meg azt a kötelezettséget, amelyet a másodfokú bíróság helytállóan hangsúlyozott, hogy a törvényben írt formai követelményeket be kell tartani, mert ennek garanciális következményei vannak. Az együttes cégjegyzési jog és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog vagyonfelügyelő részére történő biztosítása a szabálytalanul összehívott csődegyezségi tárgyalást nem teszi szabályossá. E szankciónak az a feladata, hogy amennyiben az adós vezetése nem törekszik a szabályos eljárásra, a hitelezői érdekek védelmében a bíróság meg tudja akadályozni a vagyon eltüntetését.
[20] A csődeljárás során bármilyen joghatás kiváltására alkalmas határozat meghozatala vagy megállapodás megkötése, csak szabályszerűen összehívott egyezségi tárgyaláson történhet. Ebből következően a jogszabály megsértésével összehívott egyezségi tárgyaláson létrejött csődegyezség nem tekinthető a jogszabályoknak megfelelően létrejöttnek. A bíróság tehát a jogerős végzésében a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül, helytállóan állapította meg, hogy a csődegyezség nem hagyható jóvá.
[21] Miután a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívása önmagában kizárja a csődegyezség jóváhagyását, a megtagadás okaként a jogerős végzésben kifejtett egyéb indokokkal kapcsolatban a Kúria csak megjegyzi, hogy teljes mértékben egyetért az abban foglaltakkal. K. K. és U. J. hitelezői igénye körében kifejtett indokokat kiegészíti azzal, hogy e hitelezők felé a 2014. október 30-án alapított jelzálogjog alapján sem állt fenn tartozása az adósnak. Az adós gazdasági társaság ezzel a szerződéssel dologi kötelezettséget vállalt a készfizető kezessége mellé. A dologi kötelezett tűrni köteles azt, hogy a jogosult kielégítést keressen a vagyonából, a le nem járt követelés alapján azonban e kötelezettsége sem állt fenn [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:126. § (1) bekezdés].
[22] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.311/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Gácsi Zoltán ügyvéd által képviselt P. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós ellen a Budapest Környéki Törvényszéken 8.Cspk.13-2015-0000001 számon indított csődeljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.239/2015/3. számú végzése ellen az adós 29. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán folyamatban levő eljárásban meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy fizessen meg 15 napon belül az A. Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelezőnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós 2015. január 27-én benyújtott kérelme alapján 2015. február 9-én megindult csődeljárásban a kijelölt vagyonfelügyelő a B. Zrt. volt.
A vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette K. K. 20.000.000 Ft és U. J. 10.000.000 Ft összegű hitelezői igényét. A követelések az adós társaság tulajdonosával, Sz. K.-val 2012. október 31-én, illetve 2012. november 15-én kötött, mindkét esetben 2014. október 15-én lejáró, kölcsönszerződésből származó kötelezettségből eredtek, mely tartozások megfizetéséért az adós társaság készfizető kezességet vállalt.
2014. október 30-án a hitelezők, Sz. K. (a kölcsönszerződés adósa) és a P. Kft. mint készfizető kezes, "Jelzálogjog szerződés" megnevezésű szerződésük II. pontjában megállapodtak, hogy "az Adós, és Készfizető kezes egyetemlegesen a Hitelezők felé fennálló és az I. pontban részletesen meghatározott tartozásukat 2016. október 15. napjáig vállalják megfizetni, azzal, hogy a III. pontban meghatározott biztosítékot adják Hitelezők részére." A III. pontban meghatározott, a Sz. K., illetve a Készfizető kezes (jelen eljárás adósa) tulajdonában levő zálogtárgyakra a IV. pont szerint jelzálogjogot alapítottak.
Az adós 2015. április 9-én bejelentette, hogy a 2015. április 1-jén tartott egyezségi tárgyaláson a hitelezőivel egyezséget kötött, kérte a csődegyezség jóváhagyását és az eljárás befejezését.
A csődegyezségi tárgyaláson a nyilvántartásba vett hat hitelezője jelen volt, vagy képviseltette magát. A biztosított hitelezői osztályban 62.306.030 Ft összegű hitelezői igényt, a nem biztosított hitelezői osztályban 13.278.000 Ft összegű hitelezői igényt vett a vagyonfelügyelő nyilvántartásba, s ennek alapján megállapította a szavazatokat. A biztosított hitelezői osztályban a szavazatok 56,58%-a, a nem biztosított osztályban a szavazatok 90,14%-a támogatta a reorganizációs programot és egyezségi javaslatot. A javaslat szerint az adós az egyezségben vállalt kötelezettségek fedezetét az ingatlanának a bérbe adásából, és a tulajdonosa által végzendő ingatlanbecslő tevékenységből teremti elő, melyre vonatkozóan élő szerződései vannak. Mind a két kategóriában a tőkekövetelések 30%-ának a megfizetését vállalta a csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedésétől számított 60 hónapon belül, 12 havonta öt egyenlő részletben.
A biztosított kategóriában nyilvántartásba vett A. Zrt. 2015. április 13-án észrevételt tett, melyben kérte a csődeljárás megszüntetését a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/B. §-a alapján.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette.
a) Határozata indokolásában a Cstv. 17-18. §-aiban foglalt eljárási szabályok betartását vizsgálva megállapította, hogy az egyezségi tárgyalás összehívása nem a Cstv. 17. § (1) bekezdésének, (2) bekezdés d) pontjának és (3) bekezdésének előírásai szerint történt, az iratok megtekintésére vonatkozó tájékoztatás és a törvényi határidők be nem tartása miatt garanciális szabályok sérültek. Az adós a meghívóhoz nem csatolta a fizetőképessége helyreállítását és az adósságok rendezését célzó programját, az előzetes egyezségi javaslatát, illetve valamennyi, a Cstv. 8. § (2) bekezdésében felsorolt iratot. Nem tartalmazott a meghívó arra vonatkozóan sem tájékoztatást, hogy a Cstv. 8. § (2) bekezdésében és 14. § (1) bekezdésében felsorolt iratokat a hitelezők hol tekinthetik meg a tárgyalás előtt. Az átvételi elismervények szerint nem igazolt az egyezségi javaslat megismerhetőségének biztosítása a tárgyalás időpontját megelőző 5 munkanappal megelőzően.
b) Az A. Zrt. hitelező észrevétele alapján a bíróság a csődegyezség jóváhagyása körében vizsgálta a vagyonfelügyelő által K. K. és U. J. hitelezők nyilvántartásba vett igényét, figyelemmel arra, hogy az észrevételt tevő hitelező az ezekre vonatkozó iratokat csak a csődegyezség megkötése után ismerte meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2014. október 30-án kelt jelzálogszerződés a kölcsön visszafizetésének a határidejét módosította 2016. október 15-re, a szerződő felek eredeti pozíciója azonban nem változott. Az adós - a zálogkötelezettség vállalása mellett - változatlanul készfizető kezesként tartozott helytállni a kölcsöntartozásokért. Ebből következően azonban az adós készfizető kezességi kötelezettsége alapján K. K.-nak és U. J.-nak még nem volt hitelezői igénye az adóssal szemben, mert a főkötelezettel szembeni követelés még nem volt esedékes.
c) Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy az aláírt egyezségi megállapodás 1. számú melléklete eltérő összegben tartalmazza az A. Zrt. hitelezők követelését a vagyonfelügyelő nyilvántartásához képest. A 2. számú mellékletben az A. Zrt. részére fizetendő összeget alacsonyabb összegben jelölte meg, mint a hitelező igényének (összesen 27.056.030 Ft) 30%-a. Mindebből következően nem állapítható meg egyértelműen az adós fizetési kötelezettségének mértéke, az nyilvánvalóan méltánytalan megkülönböztetést jelent e hitelező tekintetében.
Az adós és a vagyonfelügyelő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
a) Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a törvényi határidők be nem tartása miatt megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság a csődegyezségi tárgyalás összehívására vonatkozó szabályok megsértését. Leszögezte, hogy a Cstv. 17. § (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek alapvető és garanciális jelentőségük van a hitelezők joggyakorlásának szempontjából, hogy miként döntenek az egyezségi javaslatról való szavazás, támogatás során. E rendelkezések közös célja, hogy megfelelő határidővel biztosítsák a hitelezők felkészülését az egyezségi tárgyalásra. Ezen garanciális hitelezői jog sérül, amennyiben az adós - akár az előírt okiratok megküldése, megismerésének lehetővé tétele körében, akár a megjelölt határidők esetén - nem tartja be a kötelező jogszabályi előírásokat.
b) Azt is megállapította, hogy helytállóan vonta le az iratok alapján az elsőfokú bíróság azt a következtetést, K. K. és U. J. hitelezői igényének nyilvántartásba vételére jogszabálysértően került sor. A 2014. október 30-ai jelzálogszerződések a szerződő felek eredeti szerződéses helyzetét és alanyiságát nem érintették, ezekben csak a kölcsön visszafizetési határideje került módosításra, illetve azt újabb dologi biztosíték (jelzálogjog) is szolgálta a jövőben.
Rámutatott, hogy sortartási kifogás hiányában a készfizető kezes és a főkötelezett felelőssége a jogosulttal szemben egyetemleges (EBH 2000.219.). Önmagában ezért az egyetemleges fizetésre vonatkozó szerződéses szabály nem alapozta meg a kezesi felelősség helyett - annak megszüntetésével - az adós gazdálkodó szervezet főkötelezetti pozícióját, adóstársi minőségét a főkötelezett mellett. A készfizető kezes nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása. Helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság következtetését, mely szerint amíg a főadóssal szemben nem válik esedékessé a követelés, addig a kezesnek nem áll fenn tartozása, tehát a kölcsönkövetelés 2016. október 15-ei lejárata előtt az adósnak nem áll fenn tartozása a jogosultakkal szemben. A csődeljárás során csak a már létező követeléseket lehet érvényesíteni, ezért K. K. és U. J. hitelezők követelésére nem terjedt ki az adóssal szembeni csődeljárás. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjának cc) alpontjában írt rendelkezés lényegadó sajátossága az adóssal létesített kötelem ténye a megjelölt tárgykörök valamelyikében, amely nem értelmezhető kiterjesztően, nem vonatkozik a kezesség járulékos kötelezettségvállalására. Miután e két hitelező szavazata nem volt figyelembe vehető, ezért az adós egyezségi javaslata nem kapta meg a Cstv. 20. §-ában előírt szavazattöbbséget.
c) Abban is helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy az A. Zrt. hitelező részére számszerűen megjelölt kielégítési összeg nem felelt meg a 30%-os kielégítési aránynak, ami formálisan kedvezőtlenebb feltételként, méltánytalan megkülönböztetésként jelentkezett a Cstv. 20. § (1a)-(2) bekezdései szerint.
Utalt arra is, hogy a bíróságnak a megkötött csődegyezség megfelelőségét kell vizsgálnia, nincs arra lehetőség, hogy a bíróság vagy az adós utóbb azt egyoldalúan módosítsa, korrigálja és a módosított tartalommal hagyja jóvá.
A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását azzal, hogy az A. Zrt. biztosított követelésének összege 27.056.030 Ft, amely a csődegyezségi megállapodás és a kielégítés mértéke számításának alapja.
Kérte továbbá a csődeljárás megszüntetését (helyesen a csődeljárás befejezetté nyilvánítását), illetve a fizetési moratórium meghosszabbítását, a vagyonfelügyelői megbízatás meghosszabbításának és díjazásának a mellőzését, és a fizetési moratórium 240 napra történő meghosszabbítás közzétételére vonatkozó intézkedés megtételét.
Felülvizsgálati kérelme indokolásában megismételte a fellebbezésében előadottakat, így azt az álláspontját, mely szerint nincs relevanciája a csődegyezség jóváhagyhatósága szempontjából a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írtaknak, mert ahhoz a törvény más jogkövetkezményt fűz. Annak sincs jelentősége, hogy a meghívó nem tartalmazta azt a tájékoztatást, hogy a hitelezők hol tekinthetik meg a Cstv. 14. § (1) bekezdése szerinti iratokat a tárgyalás előtt, hiszen "az A. Zrt. esetleges észrevételeit abban az esetben is csak a csődegyezség jóváhagyása körében lehetett volna értékelni, ha az iratokat már az egyezségi tárgyalást megelőzően is teljes körűen megkapja". Kifejtette, hogy álláspontja szerint helytelenül járt el a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontját sértő végzését jóváhagyta.
Hivatkozott arra, miszerint bizonyította, hogy valamennyi hitelezőjének megküldte határidőben a meghívót és ebben jelezte, a reorganizációs programot és az egyezségi javaslatot öt munkanapon belül a rendelkezésre bocsátja. A csődegyezségi tárgyaláson valamennyi, az ügyben keletkezett irat a hitelezők rendelkezésére állt, senki nem kívánt azokba betekinteni.
Az adós felülvizsgálati kérelmében foglalt érvelése szerint a K. K.-val és U. J.-vel kötött jelzálogjog szerződés helyes értelmezésével megállapítható, az több szerződés elemeit tartalmazza. A hitelezők, valamint az adós (Sz. K.) és a készfizető kezes (P. Kft.) között kölcsönszerződés jött létre, melynek fizetési határideje lejárt, az adós nem teljesítette kötelezettségét. Ezt követően az adós és a kezes egyetemlegesen vállalták az elismert tartozás megfizetését. Helyes értelmezéssel megállapítható, hogy ezen jogviszonyban a P. Kft. jogállása - kezesi elnevezéstől függetlenül - adósi jogállás, hiszen a tartozást az adóssal együtt, nem az adós teljesítésének elmaradása esetén vállalta megfizetni a szerződésben megjelölt időpontig.
Az A. Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hangsúlyozta, hogy a csődegyezségi tárgyalás szabályai olyan garanciális szabályok, amelyeknek alkalmazása nem tartozik az adós vagy a vagyonfelügyelő diszkrecionális jogkörébe.
A Kúria a cégnyilvántartásból megállapította, hogy az adóssal szemben az Fpk.13-15-001135 számú felszámolási eljárásban a bíróság 2015. augusztus 24-én a felszámolást megindította, felszámolóként az S. Kft. került kirendelésre.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria megállapította, hogy az adós felülvizsgálati kérelme ellentmondásos. A fellebbezést megismétlő kérelem tartalma alapján vizsgálva a beadványt a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az adós felülvizsgálati kérelmében - tartalmában - a Cstv. 17. § (1) bekezdése téves alkalmazását és a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése megsértését sérelmezte.
A csődegyezségi tárgyalásra vonatkozó szabályok megsértése
A Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés három okot is megjelölt, amely miatt a csődegyezség nem hagyható jóvá. Elsőként a csődegyezségi tárgyalás garanciális szabályainak a megsértését állapította meg.
Az adós lényegében nem vitatta, hogy nem a Cstv. 17. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, de álláspontja szerint e szabályok megsértését nem a csődegyezség jóváhagyása körében kell értékelni, hanem a 17. § (1) bekezdésében megjelölt szankció alkalmazásával.
A Kúria álláspontja szerint téves az adósnak az az állítása, hogy a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívásának a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt szankció a jogkövetkezménye, és az az egyezség jóváhagyása körében nem értékelhető. A Cstv. 17. § (1) bekezdése nem vitásan konkrét jogkövetkezményt tartalmaz a vezető tisztségviselők rendelkezési jogának korlátozásáról arra az esetre, ha az adós nem a törvénynek megfelelően hívta össze a hitelezőket az egyezségi tárgyalásra. Ez a szankció azonban nem szünteti meg azt a kötelezettséget, amelyet a másodfokú bíróság helytállóan hangsúlyozott, hogy a törvényben írt formai követelményeket be kell tartani, mert ennek garanciális következményei vannak. Az együttes cégjegyzési jog és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog vagyonfelügyelő részére történő biztosítása a szabálytalanul összehívott csődegyezségi tárgyalást nem teszi szabályossá. E szankciónak az a feladata, hogy amennyiben az adós vezetése nem törekszik a szabályos eljárásra, a hitelezői érdekek védelmében a bíróság meg tudja óvni a vagyon eltüntetését.
A csődeljárás során bármilyen joghatás kiváltására alkalmas határozat meghozatala, vagy megállapodás megkötése, csak szabályszerűen összehívott egyezségi tárgyaláson történhet. Ebből következően a jogszabály megsértésével összehívott egyezségi tárgyaláson létrejött csődegyezség nem tekinthető a jogszabályoknak megfelelően létrejöttnek. A bíróság tehát a jogerős végzésében a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül, helytállóan állapította meg, hogy a csődegyezség nem hagyható jóvá.
Miután a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívása önmagában kizárja a csődegyezség jóváhagyását, a megtagadás okaként a jogerős végzésben kifejtettekkel kapcsolatban a Kúria csak megjegyzi, hogy teljes mértékben egyetért az abban foglaltakkal. K. K. és U. J. hitelezői igénye körében kifejtetteket kiegészíti azzal, hogy e hitelezők felé a 2014. október 30-án alapított jelzálogjog alapján sem állt fenn tartozása az adósnak. Az adós gazdasági társaság ezzel a szerződéssel dologi kötelezettséget vállalt a készfizető kezessége mellé. A dologi kötelezett tűrni köteles azt, hogy a jogosult kielégítést keressen a vagyonából, a le nem járt követelés alapján azonban e kötelezettsége sem állt fenn [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:126. § (1) bekezdés].
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta.
Az adós felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felülvizsgálati ellenkérelmet benyújtó hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2016. január 7.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.311/2015.)