adozona.hu
ÍH 2016.37
ÍH 2016.37
VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉGE - VAGYONCSÖKKENÉS A vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége szempontjából a vagyoncsökkenés akkor is bekövetkezhet, ha az ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések megszűnnek, az ugyanis az aktív vagyon csökkenését jelenti. Vagyoncsökkenést okoz a társaság tartozásának növekedése, a követelések behajtásának elmulasztása, és vagyoncsökkenést okoznak a fiktív, illetőleg értékaránytalan szerződések is (Cstv. 33/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a holland A BV. anyacég leányvállalataként gumiabroncsok magyarországi nagykereskedelmével foglalkozik. Ennek során az R. Technik Kft. viszonteladó részére rendszeresen értékesített Magyarországra beszállított gumiabroncsokat. Az R. Technik Kft. törvényes képviseletét, a 2003. december 1-jei alapítástól a cég felszámolás alá kerüléséig - 2009. június 24. napjáig - alperesek látták el. A cég 2008. év elejétől késedelmesen, majd pedig több szállítmány esetében egyáltalán nem fizette ...
ÍH 2016.37 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉGE - VAGYONCSÖKKENÉS
A vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége szempontjából a vagyoncsökkenés akkor is bekövetkezhet, ha az ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések megszűnnek, az ugyanis az aktív vagyon csökkenését jelenti. Vagyoncsökkenést okoz a társaság tartozásának növekedése, a követelések behajtásának elmulasztása, és vagyoncsökkenést okoznak a fiktív, illetőleg értékaránytalan szerződések is (Cstv. 33/A. §).
A felperes a holland A BV. anyacég leányvállalataként gumiabroncsok magyarországi nagykereskedelmével foglalkozik. Ennek során az R. Technik Kft. viszonteladó részére rendszeresen értékesített Magyarországra beszállított gumiabroncsokat. Az R. Technik Kft. törvényes képviseletét, a 2003. december 1-jei alapítástól a cég felszámolás alá kerüléséig - 2009. június 24. napjáig - alperesek látták el. A cég 2008. év elejétől késedelmesen, majd pedig több szállítmány esetében egyáltalán nem fizette meg a felperes által a k.-i telephelyre leszállított gumiabroncsok ellenértékét, emiatt 2008. február 12. és 2009. március 11. közötti időszakra 18 976 208 Ft vételár tartozása keletkezett. A felperes 2009. március 17. napján kelt levelével felszólította a R. Technik Kft.-t, hogy kamatokkal együtt mindösszesen 20 227 193 Ft vételár fizetési kötelezettségének 8 napon belül tegyen eleget. A felszólító levelet a felperes képviselői személyesen adták át alperesek részére, akik ekkor úgy nyilatkoztak, hogy több mint 600 db gumiabroncs van még raktáron a cég telephelyén. A készletadatokat tartalmazó kimutatást másnap küldték meg felperes részére, ebben 608 db Vredestein típusú gumiabroncs szerepelt, a készletlista szerint az abroncsok bruttó beszerzési ára 9 806 851 Ft volt. A felperes 2009. március 23-án e-mailben tájékoztatta az alperesi ügyvezetőket, hogy a kft. telephelyén fellelhető gumiabroncsokat vissza kívánja venni, mivel a vételár kifizetésének elmaradása miatt azok még a felperes tulajdonát képezik.
Az R. Technik Kft. 2009. március 25. napján tartozásátvállalási szerződést kötött az N. Kft.-vel. A szerződés 1. pontjában rögzítették, hogy az R. Technik Kft. két kölcsönszerződést kötött az O. Takarékszövetkezettel, melyből összesen 16 966 488 Ft kölcsön visszafizetési kötelezettsége még fennáll. A szerződés 6. pontjában felek megállapodtak abban, hogy az N. Kft., mint tartozásátvállaló az 1. pontban meghatározott tartozásokat visszterhesen átvállalja az R. Technik Kft. tulajdonában lévő, 2009. március 25. napján kelt leltárívben felsorolt gépek, kézi szerszámok, egyéb eszközök és árukészlet tulajdonának megszerzése ellenében, melyek együttes értékét ugyancsak 16 966 488 Ft-ban határozták meg. A szerződésben kijelentették, hogy a leltárívben felsorolt ingóságok átadása-átvétele a szerződés aláírásával egyidejűleg megtörtént, a tartozásátvállaló egyidejűleg kijelentette, hogy a tartozás átvállalása fejében a tulajdonába került dolgokat birtokba vette és azokat a kötelezett kft. székhelyéről elszállította. Az O. Takarékszövetkezet a szerződés záradékában hozzájárult a tartozásátvállaláshoz, és 2009. március 25-i hatállyal elfogadta a kötelezett személyében bekövetkezett változást.
Az átruházáskor a 6 541 757 Ft értékű tárgyeszközök ellenértékét 1 891 667 Ft-ban, a készletek értékét 12 257 073 Ft-ban határozták meg.
A felperes alkalmazottai és meghatalmazott jogi képviselője 2009. március 26. napján jelentek meg az R. Technik Kft. székhelyén, ahol azt a tájékoztatást kapták alperesektől, hogy egyetlen gumiabroncs sem található a székhelyen. Az ezt követő ismételt felperesi fizetési felszólítás eredménytelen maradt, ezért felperes felszámolási eljárást kezdeményezett az R. Technik Kft. ellen. A felszámolási eljárás azért került megszüntetésre, mivel a Kecskeméti Törvényszék az adóssal szemben az M. Kft. által korábban, 2009. április 3. napján benyújtott kérelem alapján már elrendelte a felszámolást. A felszámolás kezdő napja 2009. június 24. napja. A kijelölt felszámoló a felperes hitelezői igényét 40 napon túli, egy éven belüli, "f" kategóriás követelésként 100 000 Ft regisztrációs díj befizetése mellett nyilvántartásba vette. A felszámoló jelenleg 26 559 531 Ft hitelezői igényt tart nyilván felperes vonatkozásában.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek, mint az R. Technik Kft. ügyvezetői, a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el és ezáltal a társasági vagyon mértéke 26 559 531 Ft-tal csökkent. A felperes a vagyoncsökkenés mértékét a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igénye összegéhez igazította. Állította, az alperesek a 2009. március 18-án felé közölt fizetési felszólítás időpontjában már előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy az általuk képviselt gazdálkodó szervezet nem lesz képes kielégíteni a felperes vele szemben fennálló követeléseit. Az alperesek ennek ellenére érdemi intézkedést nem tettek a hitelezői érdekek védelmében. Utalt továbbá arra is, hogy az R. Technik Kft. 2008. évben nem tett eleget az éves beszámoló cégbírósági letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének sem, majd pedig 2009. évben a felszámolás időpontjára vonatkozó tevékenység zárómérlegét sem készítették el. A Cstv. 33/A. § (3) bekezdés alapján ezért törvényi vélelem áll fenn a hitelezői érdekek sérelmét illetően. Felperes kérte, a bíróság kötelezze I-II. alpereseket a keresetben megjelölt vagyoncsökkenés értéke erejéig vagyoni biztosíték nyújtására a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésére hivatkozással.
Az I-II. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadták, hogy álláspontjuk szerint a felperesnek kell bizonyítani a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját, valamint annak tényét, hogy az ügyvezetők feladataikat ezen időponttól nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezen tevékenységgel okozati összefüggésben csökkent az adós gazdasági társaság vagyona. Állították, hogy a felperes bizonyítási kötelezettségeinek nem tett eleget. A beszámoló letétbe helyezésének elmaradásával kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy tudomásuk szerint könyvelőjük intézkedett, arra pedig utólag derült fényt, hogy a könyvelő úgy gondolta, a fizetésképtelenséget elrendelő végzést követően a mérleget már nem helyezi letétbe, mivel az a felszámolónak leadandó zárómérleggel megegyezik. A felperesek hangsúlyozták továbbá, hogy nekik, mint volt cégvezetőknek a felelősségük nem egyetlen hitelező veszteségeinek elkerülésére terjedt ki, hanem az összes hitelező érdekében kellett eljárniuk. Felperes egyébként sem jelölte meg azt a konkrét cégvezetői magatartást, mely a speciális ügyvezetői felelősség megállapításához alapul szolgálhatna. Nem bizonyított továbbá az sem, hogy milyen konkrét összegű vagyonvesztés következett be a cégnél.
Az elsőfokú bíróság ítéletével - a kereseti kérelemnek helyt adva - megállapította, hogy az alpereseknek az R. Technik Kft. ügyvezetőjeként ellátott tevékenysége következtében a kft. vagyona 26 559 531 Ft mértékben csökkent. Egyetemlegesen kötelezte az I-II. rendű alpereseket a hitelezők követelésének kielégítése céljából fenti összegű vagyoni biztosíték nyújtására is. A bíróság ítéletét az elsőfokú eljárásban beszerzett könyvszakértői véleményre alapította. Az érdemi döntés indokolási kiindulópontjaként rögzítette: a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, mivel a cégvezetők 2008. évben nem tettek eleget az éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségüknek. Az alpereseket a törvényi vélelem folytán kimentéses bizonyítási kötelezettség terhelte abban a körben, hogy ügyvezetői tevékenységük nem volt jogellenes, nem ütközött a Gt. 30. § (3) bekezdésébe és ügyvezetési tevékenységüket a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján látták el a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően. Az utóbbi törvényi tényállási elemmel kapcsolatban kiemelte, hogy ha az adós kft. tartozását a felperes felé a számlák esedékességekor nem volt képes megfizetni, mert nem állt elegendő likvid pénzeszköz rendelkezésre, akkor már megállapítható a fenyegető fizetésképtelenségi helyzet. A könyvszakértői vélemény megállapításaiból kiemelte, hogy a társaság 2007. évet kivéve teljes működési ideje alatt veszteségesen gazdálkodott, a cég pénzügyi helyzetét a folyamatos vagyoncsökkenés jellemezte. A szakértő a cég saját tőkeállomány különbözetét 40 039 000 Ft-ban határozta meg. Az N. Kft.-vel megkötött tartozásátvállalási szerződés kapcsán a szakértő az általa vizsgált és közzétett beszámolóra utalt, mely nem mutatta ki sem a tárgyi eszközöket, sem az azok beszerzéséhez kapcsolódó értékcsökkenést, és emiatt kétségbe vonhatónak minősítette az eszközök tényleges átadásának megtörténtét, illetve azt, hogy a kiállított számla tényleges gazdasági eseményt takart. A szakvélemény összegzését elfogadva a bíróság tényszerűen megállapította, hogy a könyv szerintinél alacsonyabb értéken engedték át a társaság eszközeit a tartozásátvállalás fejében, továbbá a cégvezetés egy 5 000 000 Ft-os összegű kölcsönt is elengedett 2009. évben, mely fedezete lehetett volna a kötelezettségeknek. Azt a tényt, hogy 2009. március 25-e után érdemben nem működött a társaság, úgy értékelte, hogy az ügyvezetők ekkor már látták a felszámolás esélyét. Ugyanakkor a tevékenységet záró beszámolóban nem mutattak ki 11 900 000 Ft-nyi készletet, amivel ilyen módon nem is számoltak el a felszámoló felé. A bíróság a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát 2008 őszétől megállapíthatónak találta. Ekkor már 14 számla alapján több mint 18 000 000 Ft vételártartozást nem tudott kiegyenlíteni a cég a felperes felé. Ebben a helyzetben az alpereseknek ügyvezetési feladataikat már a hitelezői érdekek elsődlegességének szem előtt tartásával kellett volna ellátniuk. A bizonyítás eredményeként a velük szemben fennálló törvényi vélelmet nem tudták megdönteni az alperesek, így a keresetben megjelölt mértékben a bíróság indokoltnak találta az adós gazdálkodó szervezet vagyon csökkenésének megállapítását a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint. A bírói gyakorlatra utalva az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a vagyoni biztosíték fizetésre kötelezés iránti kérelmet is, melyet a Cstv. (ítélethozatalkor hatályos) 33/A. § (2) bekezdése alapján rendelt el, alperesek egyetemleges kötelezésével.
Az ítélet ellen az I-II. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Alperesek elsődlegesen azt hangsúlyozták, hogy a felperes keresete nem tartalmazta a törvény által megkövetelt kellékeket, és a perben lefolytatott bizonyítás eredménye sem tette lehetővé a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének dátumszerű, pontos meghatározását. A kereset nem tartalmazta azt sem, hogy milyen konkrét jogellenes ügyvezetői magatartás okozott hitelezői érdeksérelmet, illetve, hogy ezzel okozati összefüggésben az adós társaság vagyona pontosan milyen mértékben csökkent. Sérelmezték, hogy a szakértő jogkérdések megállapítására is feladatot kapott, a szakértői bizonyítás során így kompetenciáját túllépve tett megállapításokat, állást foglalt jogkérdésekben is. A szakértői vélemény hiányossága ugyanakkor, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését dátumszerűen nem tudta meghatározni, a tartozásátvállalási szerződés esetében pedig az R. Technik Kft. saját tőkevagyonára vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy abban ez változást nem okozott. Kifogásolták, hogy a szakértő egészen a társaság megalapításától kezdődően, visszamenőleg készített kimutatásokat a cég saját tőkéjének változására, ezek nem a perbeli jogvita elbírálása szempontjából lényeges adatok. Az ügyvezetők nem azért felelnek, mert a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, hanem azért, hogy amikor már látható a fizetésképtelenség jövőbeni bekövetkezte, ezáltal a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet előállt, akkortól kezdve a cég még meglévő vagyonát tovább ne csökkentsék. Külön hangsúlyozták, hogy a cégvezetők felelőssége csak a felperes által megjelölt jogellenes magatartásokkal okozati összefüggésben álló vagyoncsökkenés miatt lenne megállapítható, az egyéb objektív gazdasági körülmények miatti vagyonvesztés e körön kívül értékelendő. Összességében kiemelték, hogy az alperesi felelősség megállapításához szükséges lényeges, konjunktív feltételek bizonyítására a perben nem került sor. Külön sérelmezték a vagyoncsökkenés mértékét, mivel a könyvszakértői véleményből nem lehet levonni következtetést a kereseti kérelemben megjelölt összegszerűségre. Sérelmezték az alpereseket biztosíték adásra kötelező ítéleti rendelkezést is, és kérték figyelembe venni, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdését a 2009. évi LI. törvény 19. §-a 2009. szeptember 1-jei hatállyal módosította. Az R. Technik Kft.-vel szemben a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontja 2009. április 3-a volt, az utóbb hatályba lépett jogszabályváltozás jelen perben még nem vehető figyelembe, alperesek biztosíték adásra kötelezésének nincs helye.
Felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Az igazságügyi szakvéleményre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a perbeli cég saját tőkéje 2004. évben csökkent, azonban az ügyvezetők nem gondoskodtak a működés helyreállításáról, folyamatos mulasztásban voltak, ezzel áll okozati összefüggésben a ténylegesen bekövetkezett vagyoncsökkenés. Ezt a 2008 decemberében nyújtott, majd 2009 márciusában elengedett 5 000 000 Ft kölcsön, valamint a 2009. március 25-én megkötött tartozásátvállalási megállapodás egyaránt okozta. Az árukészlet N. Kft. részére történő átadását illetően pedig hangsúlyozta, hogy a tulajdonfenntartásos adásvételi szerződés folytán azok mindvégig felperesi tulajdonban maradtak. Megjegyezte, hogy a felszámolás elrendelését követően ugyanazon a telephelyen, ugyanazon tagokkal, ugyanazon tevékenységi körrel jött létre az R. Technik Kft., amely a tevékenységet tovább folytatta.
A fellebbezés csak kisebb részben alapos.
A felperes keresetében a Cstv. 33/A. §-ra hivatkozással kérte az I-II. rendű alpereseknek - mint az R. Technik Kft. vezető tisztségviselői - ügyvezetői felelősségének megállapítását a társaság vagyonában bekövetkezett 26 459 531 Ft-os vagyoncsökkenés tekintetében.
A kereset elbírálására az adós gazdálkodó szervezettel szemben kezdeményezett felszámolási eljárás iránti kérelem bíróságra való benyújtásának napján (2009. április 3.) hatályban lévő, a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának rendelkezései az irányadók.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól (Cstv. 6. §) annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
A Cstv. 33/A. § (2) bekezdés szerint mentesül a felelősség alól az (1) bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója (összevont, konszolidált éves beszámolója) külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.
A Cstv. 33/A. § jogszabályi tényállásának alapja a hitelezői érdekekkel ellentétes ügyvezetői tevékenység (jogellenes magatartás) és az ügyvezető magatartásával, kötelezettségszegésével okozati összefüggésben keletkezett károsodás (vagyonhiány).
A Cstv. 33/A. §-a meghatározza a perindításra jogosultak körét: perindításra a hitelező és a felszámoló jogosult. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette, ezért a felperes jogosult volt a Cstv. 33/A. §-a alapján a perindításra.
A Cstv. 33/A. §-ában foglaltak alapján annak megítélése, hogy az ügyvezetők tevékenysége a hitelezői érdekekkel ellentétes volt-e, illetve milyen mértékű vagyoncsökkenés hozható összefüggésbe a tevékenységükkel, adott esetben bonyolult gazdasági kérdés. Az ilyen típusú perben éppen ezért könyvszakértői bizonyítással kell az esetek nagy többségében tisztázni, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikor állt be, ezt követően milyen gazdasági események történtek, milyen vezetői magatartás felelt meg a hitelezői érdekek védelmének, továbbá mekkora a jogellenes vezetői magatartással kapcsolatos vagyoncsökkenés pontos mértéke.
A Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a felperest terhelte a Cstv. 33/A. §-a szerinti bizonyítási kötelezettség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját illetően, továbbá a hitelezői érdekekkel ellentétes alperesi (vezetői) magatartás, a vagyoncsökkenés mértéke és az ezek közötti okozati összefüggés tekintetében, míg ezt követően az I-II. rendű alpereseket terhelte a bizonyítás a kimentés körében (Ítélőtáblai Határozatok 2012/91. számú jogeset).
Az irányadóan hatályos Cstv. 33/A. § (2) bekezdése kimondja, a vezető mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztetét követően, az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Ha a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója, külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének - ahogyan ez jelen esetben a 2008. évre vonatkozó éves beszámoló esetében nem vitatottan nem teljesült - a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. A vélelem azonban nem vonatkozik a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi tényállási elemre, melyeket a vélelem alkalmazása esetén is a felperesnek kell bizonyítania. A törvényi vélelem megdönthető, e körben a vezető tisztségviselőt terheli annak bizonyítása, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.344/2011/2. számú döntés, Fővárosi Ítélőtábla Gf.XI.40.706/2013/3. számú döntés, Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.746/2013/7.).
A pertípus sajátosságából adódik, hogy elsődlegesen a bíróságnak meg kellett állapítania a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztének időpontját. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a fenyegető fizetésképtelenség nem azonos a Cstv. 27. § (2) bekezdésében szabályozott fizetésképtelenséggel. Ez utóbbi pénzforgalmi szemléleten alapul: ha az ott szabályozott bármely feltétel megvalósul, akkor az adós - függetlenül a fizetési szándékától, képességétől, tényleges vagyonától - fizetésképtelennek minősül, ellene felszámolási eljárás indítható. Fenyegető fizetésképtelenség esetén nem az a döntő, hogy van az adósnak olyan tartozása, amely alapján a Cstv. 27. § (2) bekezdése értelmében - erre irányuló kérelem esetén - fizetésképtelennek minősülne, hanem az a lényeges, hogy az adós a tartozását esedékességkor képes-e megfizetni. Ha igen, de egyéb - pl. gazdasági, üzletpolitikai - okból nem akarja a követelést kiegyenlíteni, a fenyegető fizetésképtelenség nem áll fenn (ebben az esetben ellene felszámolási eljárás kezdeményezhető). Abban az esetben, ha a tartozás megfizetésére az esedékességkor nem képes, mert nincs elegendő pénzeszköze, bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, és ha ezt a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, ettől az időponttól kezdve a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint - a felszámolás megindulása, mint törvényi feltétel bekövetkezése esetén - beáll a személyes helytállási kötelezettség a hitelezőkkel szemben. A tartozás esedékességkor történő kielégítésének "képessége" likvid pénzeszköz meglétét feltételezi, vagyis nem elegendő, ha az adós teljes vagyona - készpénzzé konvertálása esetén - egyébként fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére. A hangsúly e vonatkozásban az esedékességkor történő kielégítésen van, ezért az adós képviselőinek folyamatosan figyelemmel kell követniük a cég esedékes lejárt tartozásait és a készpénzállomány (cash flow) kimutatást. A vezető döntési szabadsága kiterjed arra, hogy a lejárt tartozásokat milyen sorrendben elégíti ki, ezt azonban csak addig az időpontig teheti meg, amíg előre látható, hogy az adós mobilizálható, illetve meglévő készpénz vagyona az összes lejárt, és lejáró követelésre fedezetet nyújt (BDT 2013/3/48., ÍH 2013/38. számú jogeset).
Az alperesek fellebbezésükben is hivatkoztak arra, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját a felperes keresetében nem jelölte meg.
A felperes azonban hitelezőként nem volt abban a helyzetben, hogy az adós gazdálkodásába belelásson, különösen úgy, hogy az adós a 2008. évre vonatkozó mérlegét nem is tette közzé.
A felperes kérelmére a perben kirendelt igazságügyi szakértő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját illetően úgy nyilatkozott, hogy azt dátumszerűen meghatározni nem tudja, ez azonban nem akadálya az ügy érdemi elbírálásának, a bíróság a rendelkezésre álló peradatok egybevetett mérlegelésével [Pp. 206. § (1) bekezdés] ezt meg tudta állapítani. A szakvélemény, mint az ítélkezés alapjául szolgáló érdemi bizonyíték bemutatta az R. Technik Kft. gazdálkodását jellemző negatív tendenciát a 2006. december 31-re és 2007. december 31-re elkészített mérleg, illetőleg a rendelkezésére bocsátott adatok alapján a szakértő által összeállított 2008. december 31-i mérleg szolgált az ítélkezés alapjául. Eszerint 2004. évben a törzstőke összegének fele alá csökkent a társaság saját tőkéjének összege, tehát már a 2004. évi egyszerűsített beszámoló elfogadását követően intézkedést kellett volna tenniük az ügyvezetőknek a tőkepótlás iránt. Ilyen intézkedés nem történt, az ezt követő évek veszteséges gazdálkodása következtében pedig a saját tőke összege tovább csökkent. A főkönyvi kivonat szerint 2006. évben a mérlegben 9 500 000 Ft tagi hitel volt kimutatva a társaság rövid lejáratú kötelezettségei között. A társaság a teljes működés ideje alatt - kivéve a 2007-es évet - a felszámolás kezdő időpontjáig veszteséges volt.
A szakértő véleményében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 2008 őszétől a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállt, mivel ekkortól a felperes felé már több mint 18 000 000 Ft-os számlatartozás határidőben való kiegyenlítésére az adós cég nem volt képes.
A szakértői vélemény szerint 2007. december 31-én az adós gazdálkodó szervezet tárgyi eszköze 8279 E Ft, készlete 17 579 E Ft, követelése 8731 E Ft, likvid pénzeszköze mindössze 525 E Ft volt. Ezzel szemben hosszú lejáratú kötelezettsége 10 491 E Ft, rövid lejáratú kötelezettsége 33 628 E Ft volt. Ezek az adatok 2008. december 31-ére a következők szerint változtak: tárgyi eszközei 12 369 E Ft, készlete 19 715 E Ft, követelése 13 605 E Ft, pénzeszköze 1053 E Ft, hosszú lejáratú kötelezettsége 15 652 E Ft, rövid lejáratú kötelezettsége 40 141 E Ft volt. Ebből megállapíthatóan tehát már 2007. december 31-én, majd ezt követően 2008. december 31-én az adós gazdálkodó szervezet likvid vagyona a rövid lejáratú kötelezettségekre nem nyújtott fedezetet. Ezt támasztja alá a felperesi keresetben előadott, perben igazolt állítás is, mely szerint az adós gazdálkodó szervezet 2008. május 15. napjától esedékesen számláit nem fizette meg, ez alapján 26 459 531 Ft lejárt követelése keletkezett. A szakértő azon állítását is figyelembe véve, hogy 2007. évben még produkált nyereséget az adós gazdálkodó szervezet, az ítélőtábla álláspontja szerint megállapítható, hogy 2007. december 31-ét követő időszakban, konkrétan 2008. május 15. napjától kezdődően, amikor a felperes 5 330 000 Ft összegű számlázott követelését megfizetni már nem tudta, az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, melyről az I-II. rendű alperesi ügyvezetőnek a felperes által benyújtott számla birtokában tudomással kellett rendelkezniük, figyelemmel arra a tényre is, hogy 2008. augusztus 4. napján újabb, 12 057 710 Ft összegű számlatartozása keletkezett a felperes irányában. Mindezen peradatokra tekintettel az ítélőtábla a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontjaként 2008. május 15. napját találta teljes bizonyossággal megállapíthatónak.
Az alperes fellebbezésében hiányolta, hogy a felperes keresetlevélben nem jelölte meg, milyen alperesi magatartások vezettek a vagyoncsökkenéshez. Ezzel szemben a felperes állította, hogy a 2008. március 25-i tartozásátvállalás vagyoncsökkenést okozott. A hitelezők az adós gazdálkodásába, könyveibe betekintéssel nem rendelkeznek, ezért a bírói gyakorlat szerint elfogadható az, hogy az alperesi károkozó magatartás tekintetében a szakértői vélemény ismeretében pontosíthatja a felperesi hitelező azon alperesi magatartások körét, amelyek tekintetében vagyoncsökkenésre hivatkozik.
A per során a szakértői vélemény szolgáltatott hitelt érdemlő bizonyítékokat arra, hogy az adós társaság az alperesek irányításának teljes működési ideje alatt - kivéve a 2007. évet - folyamatosan veszteségesen gazdálkodott, ennek ellenére saját tőke pótlásról az ügyvezetők nem gondoskodtak. Megállapítást nyert továbbá, hogy az adós gazdálkodó szervezet az O. Takarékszövetkezettel szemben fennálló, még le nem járt kötelezettségét tartozásátvállalás útján ruházta át, melynek ellenértékeként az adós 6 541 757 Ft könyv szerinti értékkel nyilvántartott gépeit 1 891 667 Ft-on adta át az N. Kft. részére, továbbá a csatolt iratokból megállapíthatóan 12 257 073 Ft értékű - tételesen be nem azonosított - árukészlet került átadásra az N. Kft. felé. Ezzel kapcsolatban a szakértő szerint mindenképpen vizsgálandó lenne - a szerződés mellékleteként jelzett leltár birtokában -, hogy az átadott áruk honnan származtak és azok ellenértékét korábban már kifizették-e, ténylegesen milyen minőségű, mennyiségű gumiabroncs, milyen értékben került átadásra. Tisztázandó lenne az is, hogy azok a felperes tulajdonát képezték-e az átadáskor. Utalt továbbá arra, hogy az N. Kft. 2009. december 31-i fordulónapra elkészített, közzétett beszámolójában nem mutattak ki tárgyi eszközt, sem azok beszerzéséhez kapcsolódó értékcsökkenési leírást, emiatt kétségbe vonható az a tény, hogy az eszközök ténylegesen átadásra kerültek, és hogy egyáltalán valós gazdasági esemény történt. A szakértő megállapította továbbá azt is, hogy az adós gazdálkodó szervezet 2008. december 11. napján a pénztárból kiadásként lekönyvelt 5 000 000 Ft-ot, ismeretlen személy számára adott kölcsönként, egy szabályszerű bizonylatnak nem tekinthető feljegyzés alapján.
A szakértői véleményben foglaltak ismeretében a felperes 68. számú beadványában akként nyilatkozott, hogy a szakértő véleményét elfogadja és a szakvélemény ismeretében alperesi károkozó magatartásként arra is hivatkozott, hogy az alperesek a 2004. évi beszámoló elfogadását követően a saját tőke pótlásáról - taggyűlés összehívása útján - nem intézkedtek, 2008 decemberében 5 000 000 Ft összeget ismeretlen személy részére kölcsönadtak, melyet utóbb elengedtek, és továbbra is hivatkozott a 2008. március 25. napján kötött visszterhes tartozásátvállalási ügyletre, mint károkozó magatartásra. A felperes a szakértői vélemény kézhezvételét követően keresetét tehát pontosíthatta, ekkor volt módja ugyanis megjelölni olyan konkrét cégvezetői magatartásokat, amelyek tekintetében vizsgálandó, hogy azokkal összefüggésben bekövetkezett-e vagyoncsökkenés.
A Cstv. 33/A. §-a szerinti vagyoncsökkenés a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követő időszakra nézve az aktív vagyon csökkenését jelenti. A vagyoncsökkenés akkor is bekövetkezhet, ha egyébként a vagyon csökkenésével járó ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések akár meg is szűnnek (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.344/2011/2., Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.229/2014/3. számú döntés). Ezen túlmenően vagyoncsökkenést okoz a társaság tartozásának növekedése, illetve a követelések behajtásának elmulasztása is (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.706/2013/3. számú döntés), de vagyoncsökkenést okoznak a fiktív, illetőleg értékaránytalan szerződések is (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.431/2013/2. számú döntés, ÍH 2014/35. számon közzétett eseti döntés).
A felperes hivatkozása szerint az alperesek mint vezető tisztségviselők az adós saját tőkéjének a jegyzett tőke alá csökkenésekor a szükséges intézkedéseket nem tették meg. Önmagában azonban az nem alapozza meg az alperesek felelősségét, hogy a szükséges intézkedésekről szóló döntéshozatal céljából nem hívták össze a társaság taggyűlését, ugyanis a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján fennálló felelősség bizonyításához nem azt kell igazolni, hogy a vezető tisztségviselő nem tett meg minden intézkedést az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének megszüntetése érdekében, hanem azt, hogy nem tett meg minden elvárhatót az adós vagyonának védelmében, a hitelezői igények kielégítése végett. Abban az esetben ugyanis, ha a Gt. 143. § (2) bekezdése alapján egy ügyvezető a szükséges intézkedések megtétele érdekében a taggyűlést össze is hívja, még nem biztos, hogy a pótbefizetés előírásáról a törzstőke más módon történő biztosításáról vagy leszállításáról, esetleg más társasággá átalakulásról, a cég jogutód nélküli megszüntetéséről a szükséges döntés megszületik. Egy ügyvezető nincs abban a helyzetben, hogy a tisztségéből eredően azt kikényszeríthesse (Kúria Gfv.VII.30.303/2013/6. számú döntés). A fentiek alapján tehát kizárólag ezen mulasztásban álló magatartás miatt az alperesek felelőssége nem állapítható meg.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követő kölcsön folyósítás azonban már olyan magatartás volt, amellyel összefüggésben a vagyoncsökkenés bizonyossággal megállapítható, és legfeljebb kimentés körében lenne értékelhető az utólagos megtérülés. A kölcsön nyújtása során nem jelölték meg a kölcsönt felvevő személy nevét, a beazonosításához szükséges adatokat, a követelés behajtása nem volt lehetséges sem a felszámolás elrendeléséig, sem azt követő időben. Az sem állapítható meg, hogy egyáltalán valós ügylet jött-e létre, így ezen kölcsön tekintetében az I-II. rendű alperesek felelőssége a bekövetkezett vagyoncsökkenésért - ahogyan azt az elsőfokú bíróság megállapította - egyetemlegesen fennáll.
Az adós O. Takarékszövetkezet felé fennálló kölcsöntartozásának átvállalása önmagában az adós gazdálkodó szervezetre nézve vagyoncsökkenést nem okoz. Jelen esetben azonban az adós gazdálkodó szervezet a tartozásátvállalásért ellenértéket fizetett. Az O. Takarékszövetkezet felé fennálló, még esedékessé nem vált tartozás átvállalásának ellenértékeként - a szerződés szerint - átadta a tartozásátvállaló N. Kft.-nek a 12 247 073 Ft értékű árukészletét, és 6 541 757 Ft könyv szerinti értékű tárgyi eszközét.
Megállapítható tehát, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetői, egy még esedékessé nem vált követelés átvállalásának ellenértékeként az adós gazdálkodó szervezet hitelezők kielégítésére fordítható aktív vagyonát ténylegesen csökkentették. Az O. Takarékszövetkezetnek a követelése a tartozásátvállalással megszűnt ugyan, azonban a vezetők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem egy hitelező, hanem valamennyi hitelező érdekének elsődlegessége alapján kötelesek eljárni.
A vagyoncsökkenés egyrészt az átadott árukészlet értéke, mely 12 257 073 Ft. A felperes állítása szerint ez az árukészlet magában foglalta a felperes által leszállított, és 2009. március 23-án még meglévő 608 db gumiabroncsot is.
Megjegyzi az ítélőtábla, ha a felperes az eljárás során igazolta volna, hogy tulajdonfenntartásos vétellel értékesítette a gumiabroncsokat az adós részére, ez esetben az adós képviselői ebben a részben nem az adós gazdálkodó szervezet tulajdonát képező vagyont adták volna át az N. Kft.-nek, emiatt a cégvagyon ezen összegben ugyan nem csökkent volna, de a felperessel kötött szerződés megszegéséből eredő kártérítési igény keletkezése az adós vagyonát szintén - még ha más jogcímen is, de ténylegesen - csökkentette volna, ugyanis a társaság tartozásának növelése is vagyoncsökkenést okoz.
Vagyoncsökkenésként jelentkezik másrészt az átadott tárgyi eszközök értéke.
Az adós szintén ellenértékként adta át az adós gazdálkodó szervezet 6 541 757 Ft könyv szerinti értékű tárgyi eszközét, melynek értékét a kiállított számlán 1 900 000 Ft-ban jelölték meg, azonban a vagyoncsökkenés a könyvszerinti mértékkel azonos.
A felperes keresetében a hitelezői igényével egyező 26 559 531 Ft vagyoncsökkenés megállapítására vonatkozóan terjesztette elő keresetét. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per azonban nem egyetlen hitelező érdekét szolgálja, hanem ún. "perbizomány", így ha a felperesi kereset alapos, akkor a Cstv. 63. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a többi hitelező is a jelen perben megállapított vagyoncsökkenés erejéig az alperesekkel szemben marasztalási keresetet indíthat.
A vezető tisztségviselő Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősségének megállapítása során nem annak van jelentősége, hogy valamely hitelezőt milyen konkrét összegű vagyoni hátrány érte, vagy hogy az adós vagyonából ki lehet-e elégíteni igényét, hanem annak, hogy a vezető nem a hitelezői érdekek szerinti eljárása milyen összvagyoncsökkenést eredményezett az adós vagyonában (Kúria Gfv.X.30.047/2011/3. számú döntés).
Az alperesek a perbeli két tényállási elem kapcsán nem bizonyították, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a hitelezői érdekeket figyelembe véve jártak el, a felelősség alól magukat nem mentették ki, ezért az irányadóan hatályos Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerinti vélelem fennáll.
Az ítélőtábla az I-II. rendű alperesek által az adós gazdálkodó szervezet vagyonában bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét - eltérően az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól - a 23 788 830 Ft összegben állapította meg (5 000 000 Ft elengedett kölcsönkövetelés + 12 247 073 Ft árukészlet + 6 541 757 Ft könyv szerinti értékű tárgyi eszköz átadás).
Az alperesek fellebbezésükben sérelmezték a vagyoni biztosíték nyújtására való kötelezésüket is. E körben helyesen hivatkoztak arra, hogy a felszámolási eljárás kezdeményezésekor hatályos Cstv. 33/A. § (1)-(2) bekezdése még nem tartalmazta a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés lehetőségét. A vagyoni biztosíték nyújtására vonatkozó szabályozást a 2009. szeptember 1-jétől hatályos 2009. évi LI. törvény vezette be 19. §-ával, azonban ezen rendelkezéseket az ezt követően kezdeményezett felszámolási eljárásokra kell alkalmazni az 51. § (4) bekezdésében foglaltak alapján. A felszámolási eljárás kezdeményezése jelen esetben 2009. április 3. napján történt, a felszámolás kezdő időpontja 2009. június 24. napja. Ezt követően a 2011. évi CXCVII. törvény 35. §-a ismét módosította a 33/A. § (1)-(2) bekezdését, ez a módosítás érintette a vagyoni biztosíték nyújtására vonatkozó rendelkezéseket is, azonban ezen rendelkezéseket a már folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére. A perrel érintett cég felszámolásának elrendelésére még 2009 júniusában sor került, ezért - az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően - vagyoni biztosíték nyújtására az alperesek nem kötelezhetők.
Összegezve, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását találta indokoltnak, az alperesek ügyvezetői tevékenysége következtében az R. Technik Kft.-nél a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta után bekövetkezett vagyoncsökkenés megállapított mértékét 23 788 830 Ft-ra szállította le, egyúttal mellőzte az alperesek vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését [Pp. 253. § (2) bekezdés].
(Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.173/2014.)