adozona.hu
AVI 2016.3.25
AVI 2016.3.25
A termőföld mezőgazdasági célra történő hasznosításának jogi akadályát képezi, ha a vásárlás időpontjában az ingatlan nem tehermentes [1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bekezdés d) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2014. április 22-én tartási szerződéssel ingatlanokat szerzett, amelyeken a tartásra jogosult a holtig tartó haszonélvezeti jogát fenntartotta. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontjára alapítottan felperes a termőföldek szerzése után illetékmentességet kért.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2014. november 5. napján kelt 7807928973 számú fizetési meghagyásában a felpe...
AVI 2016.3.25 A termőföld mezőgazdasági célra történő hasznosításának jogi akadályát képezi, ha a vásárlás időpontjában az ingatlan nem tehermentes [1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bekezdés d) pont]
A felperes 2014. április 22-én tartási szerződéssel ingatlanokat szerzett, amelyeken a tartásra jogosult a holtig tartó haszonélvezeti jogát fenntartotta. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontjára alapítottan felperes a termőföldek szerzése után illetékmentességet kért.A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2014. november 5. napján kelt 7807928973 számú fizetési meghagyásában a felperest vagyonszerzése után 1 204 392 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Döntését az Itv. 3. § (1) bekezdése, 18. § (1)-(2) bekezdései, 19. § (1) bekezdése, 26. § (1) bekezdés p) pontja, (18) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint felperes esetében az illetékmentesség feltételei nem állnak fel, mert a tartási szerződésben a tartásra jogosult javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. december 18. napján kelt határozatával - az indokolás kijavítása mellett - az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában hangsúlyozta a hatóság azon álláspontját, hogy az ingatlanon meglévő haszonélvezeti jog az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában szabályozott illetékmentesség alkalmazását kizárja.
A felperes keresetében elsődlegesen a másodfokú határozat megváltoztatását és az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján a termőföldek szerzésének illetékmentességét, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra utasítását kérte, megváltoztatás esetén akként, hogy illetékfizetési kötelezettsége kizárólag az egyéb ingatlanok megszerzése után álljon fenn 660 800 Ft összegben. Álláspontja szerint a termőföldek megszerzésének időpontjában teljeskörűen megfelelt a 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltételeknek.
Hivatkozott arra, hogy a vagyonszerzőt terheli a vagyonértékű jog alapításának tilalma, jogszabály semmiféle tiltó rendelkezést nem tartalmaz a vagyon átruházójára, ebből következően a vagyonszerzőnek saját magának joga és kötelezettsége a termőföldek mezőgazdasági célú hasznosítása annak ellenére, hogy azokat holtig tartó haszonélvezeti jog terheli a tartásra jogosult javára. Földhasználati lapokkal igazolta, hogy az Itv.-ben előírt határidőben megvalósult a részéről a termőföldek mezőgazdasági használatba vétele, a vagyonértékű jogot nem ő alapította, továbbá mezőgazdasági őstermelő, így az illetékmentesség feltételeit nem sértette meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy amennyiben a tulajdonváltozást eredményező szerződés megkötésével egyidejűleg az ingatlant haszonélvezeti joggal terhelik meg, ez az illetékmentesség akadályát képezi-e. Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperes álláspontjával abban, hogy mivel a tartásra jogosult szerződéskötéskor az ingatlanokon a haszonélvezeti jogát fenntartotta, így nem állapítható meg kétség kívül az, hogy a vagyonszerző-felperes az érintett mezőgazdasági földek hasznosítására kizárólagosan jogosult. Az e tekintetben utóbb kötött megállapodás, amelyben a haszonélvezeti jog jogosultja az ingatlan használatát a felperes számára átengedte, a törvényi feltételt nem teljesíti, e megállapodás egyébként utóbb a felek részéről módosítható. Tényként tehát az állapítható meg, hogy a szerződés megkötésének időpontjában az ingatlanokat haszonélvezeti jog terhelte, amelyre tekintettel a felperes esetén ezen időponttól kezdődően a saját célú kizárólagos mezőgazdasági hasznosítás feltétele nem teljesült.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélete sérti az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontját. Hivatkozott arra, hogy a haszonélvező a használat jogát számára átengedte, így saját maga joga és kötelezettsége a termőföld hasznosítása, amely vonatkozásában megtörtént, mivel minden terület esetén bejelentkezett a földhasználati nyilvántartásba földhasználóként a termőföldek mezőgazdasági hasznosítása érdekében.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya ingatlannak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. Az Itv. szabályoz illetékmentességet és illeték kedvezményeket, részletesen meghatározva, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes, avagy kedvezményezett a vagyonszerzés.
A felperes az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapította vagyonszerzésének illetékmentességét, amelynek a felperesi szerzés időpontjában hatályos rendelkezése szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól termőföldnek a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó vagy családi gazdálkodó általi, visszteher ellenében történő megszerzése, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a birtokbaadástól, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 12. hónap utolsó napjától számítva 5 évig nem idegeníti el - ide nem értve a kisajátítást, a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítést és a birtokösszevonási célú önkéntes földcserét -, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy családi gazdálkodóként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A (18) bekezdés alapján az (1) bekezdés p) pontjában említett feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja értelmében e törvény alkalmazásában vagyoni értékű jog a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga.
A perbeli jogkérdést, hogy illetékmentes-e a vagyonszerzés az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján, ha a megszerzett ingatlan haszonélvezettől terhelt, a Legfelsőbb Bíróság/Kúria már eldöntötte (Kfv.VI.35.022/2009/4., Kfv.V.35.010/2011/5.), kimondva, hogy: "vagyoni értékű jogtól tehermentes ingatlan vonatkozásában vizsgálható az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározottak teljesültsége".
A Kúria teljeskörűen egyetért az eseti döntésekben foglaltakkal, kiemeli, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.VI.35.022/2009/4. számú ítéletében az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjának értelmezése kapcsán megállapította, hogy e jogszabályhelyben lévő objektív, illetve vállalástól függő feltételek közül bármelyiknek a hiánya kizárja az illetékmentesség szabályainak alkalmazását, továbbá, hogy az illetékmentesség csak a jogilag is tehermentes ingatlan vonatkozásában áll fenn.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a termőföld mezőgazdasági célra történő hasznosításának jogi akadályát képezi, ha a vásárlás időpontjában az ingatlan nem tehermentes, azt vagyoni értékű jognak minősülő haszonélvezeti jog [Itv. 102. §-ának (1) bekezdés d) pontja] terheli. Az elsőfokú bíróság az ismert és az ítéletében hivatkozott bírói gyakorlatra is alapította döntését akkor, amikor az ingatlanokon fennálló haszonélvezetet jogi akadállyá minősítette. Vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan megszerzése esetén a haszonélvezetnek a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:147. §-ában meghatározott, a tulajdonjogból kivált önállósult részjogosultságai (birtoklás, használat, hasznok szedésének a joga) képezik a megművelés jogi akadályát. Felperes a saját tulajdonjogszerzésének időpontjában állapodott meg a megszerzett ingatlanokra a tartásra jogosult haszonélvezeti jogának az alapításában, és adta beleegyezését annak az eltartott javára az ingatlan-nyilvántartásban való bejegyzéséhez, azaz a szerződő felek között a haszonélvezeti jog alapítására, és a keletkezéséhez szükséges ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre is kiterjedően a megállapodás létrejött (Ptk. 5:146. §), így felperes arra alappal nem hivatkozhat, hogy a vagyoni értékű jog alapításában nem volt szerződő fél.
A felperes részéről megkötött, vagyoni értékű jog (haszonélvezeti jog) alapítását is tartalmazó szerződés alapján ingatlanait a vásárlás időpontjában, és azt követően haszonélvezeti jog terhelte, így a perrel érintett illeték ügyében tárgyalt vagyonszerzését az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapítottan illetékmentesség nem illeti meg.
A per tárgyát nem képezte a további feltételek teljesültsége, ezért azok vonatkozásában az ítélet az érdemi döntésre kiható megállapítást nem tartalmaz.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.519/2015/8.)