adozona.hu
AVI 2016.3.23
AVI 2016.3.23
Az Itv.-ben írt illetékmentesség fennállása szigorúan értelmezendő, egy olyan személyhez fűződő jog, amelyben az részesülhet, aki a termőföldet maga műveli [1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés p) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. november 19. napján megvásárolta a s.-i 0140/2 hrsz.-ú, szántó művelési ágú termőföld ingatlant 10 000 000 forintos vételáron. Az adásvételi szerződésben mentességet kért a vagyonátruházási illeték megfizetése alól és nyilatkozott arról, hogy a megszerzett termőföldet öt évig nem idegeníti el, vagyoni értékű joggal nem terheli meg, valamint azt igazolhatóan mezőgazdasági célra fogja hasznosítani. Az illetékes körzeti földhivatal a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántar...
AVI 2016.3.23 Az Itv.-ben írt illetékmentesség fennállása szigorúan értelmezendő, egy olyan személyhez fűződő jog, amelyben az részesülhet, aki a termőföldet maga műveli
[1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés p) pont]
A felperes 2008. november 19. napján megvásárolta a s.-i 0140/2 hrsz.-ú, szántó művelési ágú termőföld ingatlant 10 000 000 forintos vételáron. Az adásvételi szerződésben mentességet kért a vagyonátruházási illeték megfizetése alól és nyilatkozott arról, hogy a megszerzett termőföldet öt évig nem idegeníti el, vagyoni értékű joggal nem terheli meg, valamint azt igazolhatóan mezőgazdasági célra fogja hasznosítani. Az illetékes körzeti földhivatal a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, míg az elsőfokú illetékhatóság fizetési meghagyásában megállapította, a felperest 0 forint visszterhes vagyonátruházási illeték terheli, őstermelői kedvezményre figyelemmel.Az elsőfokú hatóság a későbbiekben vizsgálta a mezőgazdasági célú hasznosításra vonatkozó kötelezettség teljesülését, határozatában rögzítette, miszerint a felperest 2 000 000 forint illetékfizetési kötelezettség terheli. Az indokolás szerint a perbeli ingatlant a felperes a szerzéstől számított öt éven belül nem idegenítette el, azonban a földhasználati lap tanúsága szerint vagyoni értékű jogot, családi használatot létesített testvére, M. I. javára 2009. január 18-i kezdettel. A felperes csak 2012. február 16. napjától tagja a családi gazdaságnak, így a jogszabályban meghatározott illetékmentességi feltétel a vizsgált időszakban nem teljesült, ezért a felperes köteles a vagyonszerzési illeték kétszeresének megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. március 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban rögzítette, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontja szerinti illetékmentességnek többek között feltétele az is, hogy a tulajdonszerző, mint egyéni vállalkozó, vagy mint őstermelő hasznosítsa a termőföldet személyes közreműködésével, mezőgazdasági célra, a vásárlástól számított öt éven belül. A felperes az ingatlant mezőgazdasági őstermelőként nem egyedül hasznosította, hanem "családi használat" útján testvére használta, mint családi gazdálkodó. A családi használat kezdetekor azonban a felperes nem volt tagja a családi gazdaságnak, így az adásvételtől számított öt évig tartó saját használat nem áll fenn.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Előadta, a testvérével együtt gazdálkodik, az ingatlant közösen használják, a vonatkozó jogszabály a vásárláskor nem tette lehetővé a családi gazdaságba történő belépését, erre csak később nyílt lehetőség, mellyel élt is.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megváltoztatta, és a felperes terhére megállapított 2 000 000 forint illetékfizetési kötelezettséget törölte. Az indokolásban felhívta az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontját, 102. § (1) bekezdés d) pontját, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 18. pontját, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 3. § h), i) és j) pontjait, valamint a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 4. § d) pontját.
Álláspontja szerint a családi gazdaság egyfajta speciális használat, amely a saját műveléssel egyenértékű. A Tft. 2011. augusztus 1. napjától hatályos 3. § j) pontja tette lehetővé a felperes számára, hogy mint a családi gazdálkodó testvére kérje a nyilvántartásba vételét a gazdálkodó család tagjaként, addig erre lehetősége nem állt fenn.
Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában írt illetékmentesség rendeltetése a mezőgazdasági célú földvásárlás támogatása, az illetékkedvezmény a termőföldet saját maguk által művelő személy illeti meg. Megítélése szerint az a körülmény, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések 2011. augusztus 1. napjáig nem tették lehetővé a felperes számára, miszerint a családi gazdálkodó testvéreként kérje a gazdálkodó család tagjaként való nyilvántartásba vételét, a termőföldet személyes közreműködésével megművelő felperesre nézve nem jelenthet hátrányos jogkövetkezményt azon az alapon, hogy a termőföld művelését bevonta a családi gazdálkodásba, és a családi gazdálkodó részére földhasználati jogot engedett, de csak utóbb állt fel lehetőség a gazdálkodó család tagjaként történő nyilvántartásba vételre. A fentiek ellentétes jogértelmezés nem felelne meg az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja céljának és jogalkotó szándékának. A bíróság az ügy körülményei alapján arra a megállapításra jutott, a felperest megilleti az illetékkedvezmény, ezért került sor a határozatban megállapított illetékfizetési kötelezettség törlésére.
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt.
Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, de abból helytelen jogi következtetést vont le, a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte. Tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperest azt Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjára figyelemmel az illetékmentesség az általa vállalt feltételek teljesítése alapján megillette. Erre ugyanis csak akkor van lehetőség, ha valamennyi jogszabályi feltétel teljesül, és azok az öt éves művelődési kötelezettség időtartalma alatt folyamatosan fennállnak.
A családi használat kezdetekor a felperes nem volt tagja a családi gazdaságnak, erre csak évekkel később került sor. A végleges illetékmentesség csak valamennyi feltétel együttes teljesülése esetén illeti meg a vagyonszerzőt, többek között szükséges a földterület őstermelőként történő mezőgazdasági célú hasznosítása is, melyet a földhasználati lap nem igazol. A felperes azzal, hogy átengedte a megvásárolt termőföld használatát a testvérének úgy, hogy nem volt tagja az átengedéskor a családi gazdaságnak, nem teljesítette a jogszabályi követelményeket. Az alperes hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.083/2013/7. számú ítéletének megállapítására, mely szerint az illetékmentesség fennállása szigorúan értelmezendő, ez egy olyan személyhez fűződő jog, melyben az részesülhet, aki a termőföldet maga műveli.
A fentieket meghaladóan az alperes utalt arra, a felperes keresetlevele nem tett eleget a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 121. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt követelményeknek, mivel nem tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogot, és a támadott határozat által megsértett jogszabályhelyet.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból az ügyben alkalmazandó releváns jogszabályokkal ellentétes jogi következtetést vont le az alábbiak szerint.
A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja szerint a keresetlevélben - többek között - fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek, és azok bizonyítékainak előadásával.
A legfelsőbb bírói fórum hangsúlyozza, a jogi képviselő nélkül eljárt felperes keresetlevelében megjelölte az érvényesíteni kíván jogot, és az annak alapjául szolgáló tényeket. A keresetlevélben - azt tartalma szerint értékelve - szerepelt, miszerint az illetékmentességre jogosult, mivel őstermelőként, majd a családi gazdaság tagjaként a földet maga művelte meg. Az irányadó bírói gyakorlat értelmében nem szükséges pontosan feltüntetni a határozat által megsértett jogszabályhelyet, elegendő a jogsérelem egyéb módon történő meghatározása, márpedig a felperes keresetlevele ennek a feltételnek eleget tett.
Az ügy érdemében a Kúria álláspontja a következő:
Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföld vásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értéki jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia, az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékjogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
A Kúria Kfv.I.35.335/2012/5. és Kfv.I.35.083/2013/7. számú ítéleteiben is megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában rögzített illetékmentesség fennállása szigorúan értelmezendő, az egy olyan személyhez fűződő jog, melyben az részesülhet, aki a termőföldet maga műveli.
Ugyanakkor a Kúria Kfv.I.35.397/2012/5. számú ítéletében kifejtette, az illetékmentességhez a saját használat szükséges, ezt kell az ügyfélnek hitelt érdemlően igazolnia. A családi gazdaság egyfajta speciális használat, amely a saját műveléssel egyenértékű. A lényeg, hogy azt közhiteles nyilvántartás támassza alá, be legyen jegyezve a termőfölddel kapcsolatos nyilvántartásba, ahol megfelelő adatsor szolgál arra, hogy feltüntethesse az ügyfél a hasznosítási módként a családi gazdaságot.
A fent írt jogi okfejtéssel a Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa is egyetért, attól nem kíván eltérni. A földhasználati lappal alátámasztott, nem vitás tényállás szerint a perbeli ingatlanon a felperes 2009. január 18-ától családi használatot létesített testvére javára, de a családi gazdaságnak csak 2012. február 16. napjától lett a tagja.
A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a termőföld sajátjaként történő művelése megvalósult volna akkor, ha a felperes a családi gazdaság tagja azon időponttól kezdve, amikor a termőföldet a családi gazdaság használatába adta, egészen a vásárlástól számítva legalább 5 évig terjedő időtartamra. Jelen esetben azonban a felperes csak jóval a használatba adást követően lett a testvére által vezetett családi gazdaság tagja, így az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában előírt sajátjaként művelés, hasznosítás nem valósult meg, azon időtartam alatt, amíg a családi használat fennállt, de a családi gazdaság a felperes tagsága nélkül működött.
A Kúria hangsúlyozza, az elsőfokú bíróság okfejtésével szemben nincs jogi relevanciája annak, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések 2011. augusztus 1-jéig nem tették lehetővé a felperes számára, hogy a családi gazdálkodó testvéreként kérje a gazdálkodó család tagjaként való nyilvántartásba vételét. Ugyanis a korábban kifejtettek szerint a perben vitatott illetékmentesség fennállása szigorúan értelmezendő, és csak olyan személyhez kapcsolódhat, aki a termőföldet maga műveli. A sajátjaként való művelés feltételének a felperes 2009. január 18-tól 2012. február 16-ig nem tett eleget, erre tekintettel az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában megjelölt illetékmentesség nem illeti meg, valamint az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. III. 35.197/2015/3.)