adozona.hu
AVI 2016.3.18
AVI 2016.3.18
Az adóügyi jogviszonyokban a jogban való járatlanság címén nem adható felmentés a jogszabály kógens rendelkezése alól [2003. évi XCII. törvény 95. §, 99. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2005-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
Az elsőfokú adóhatóság 2010. november 16-án kelt határozatában a felperes terhére - az együttműködési kötelezettség megsértése miatt - 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés l) pontjára, (21) bekezdésére alapítottan a...
AVI 2016.3.18 Az adóügyi jogviszonyokban a jogban való járatlanság címén nem adható felmentés a jogszabály kógens rendelkezése alól [2003. évi XCII. törvény 95. §, 99. §]
Az adóhatóság a felperesnél 2005-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.Az elsőfokú adóhatóság 2010. november 16-án kelt határozatában a felperes terhére - az együttműködési kötelezettség megsértése miatt - 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés l) pontjára, (21) bekezdésére alapítottan azzal indokolta, hogy a felperes akadályozta az ellenőrzést azzal, hogy hiányos útnyilvántartást bocsátott a revízió rendelkezésére. A mulasztási bírság mértékének megállapításánál a felperes terhére vette figyelembe, hogy "bár előadása szerint az útnyilvántartás formai követelményeiről nem volt biztos tudomása, az útnyilvántartás tartalmi követelményeit ismerte, így tudomása kellett legyen arról, hogy hiányos adatokat szolgáltatott a revízió részére". A felperes javára értékelte, hogy korábban ilyen jogcímen nem került sor mulasztási bírság kiszabására.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes 2011. március 16-án kelt határozatában a mulasztási bírságot kiszabó elsőfokú határozatot - az indokolási rész kiegészítésével - helybenhagyta. Az elsőfokú határozat tényállását azzal egészítette ki, hogy a döntés alátámasztásaként nemcsak a vizsgálatról szóló értesítésre, átadási-átvételi jegyzőkönyvekre, hanem arra is hivatkozott, hogy a felperes 2010. augusztusban és szeptemberben az ellenőrzés során személyesen is eljárt az adóhatóságnál és annak ellenére, hogy tájékoztatva lett a hibás, valótlan, vagy hiányos adatok szolgáltatásának jogkövetkezményeiről, kizárólag az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében jelezte, hogy duplikált útnyilvántartással rendelkezik, és ezt csak az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételéhez csatolta be, erről korábban még említést sem tett, ezért nem teljesítette az Art. 1. § (5) bekezdése, 99. § (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét. Rögzítette, hogy a revízió és az elsőfokú adóhatóság nem hívhatta fel a felperest a hiányzó adatok közlésére, ugyanis nem volt tudomása arról, hogy a felperes egy másik nyilvántartást is vezet, vagy ilyennel rendelkezik. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy hiányos adattartalommal adta át az iratait a revízió részére, nem tett eleget a kellően körültekintő és jóhiszemű eljárás követelményének, együttműködési kötelezettségének.
A felperes keresetében a mulasztási bírságot kiszabó adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta ezek jogalapját és összegszerűségét. Érvelése szerint a másodfokú adóhatóság az indokolás kiegészítésével elzárta a rendes jogorvoslattól. Álláspontja szerint nem akadályozta az ellenőrzést, kizárólag azért sújtotta az adóhatóság bírsággal, mert észrevételt tett a jegyzőkönyvre. Sérelmezte, hogy az adóhatóság nem jelezte útnyilvántartásának hiányosságát, nem hívta fel iratpótlásra, és nem tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének.
Az elsőfokú bíróság a felek távollétében megtartott tárgyaláson hozott 28.K.20.616/2011/6. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének megállapítása szerint a felperes maga is elismerte mulasztását, ezért a keresettel támadott határozatokban megjelölt jogalap jogszerű. Az alperesnek a fellebbezés kapcsán nemcsak a határozatot, hanem az ezt megelőző egész eljárást meg kellett vizsgálnia, ezért az indokolás kiegészítésével nem sértett jogszabályt, a felperes gyakorolhatta a jogorvoslathoz való jogát, és mivel a perben nem ajánlott fel bizonyítást az alperes keresettel támadott határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság ezt követően helyt adott a felperes igazolási kérelmének, hatályon kívül helyezte a 28.K.20.616/2011/6. számú ítéletét, az újraiktatás miatt a per a felek között 28.K.21.429/2011. számon került folytatásra.
Az elsőfokú bíróság a 28.K.21.429/2011/4. számú ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és "az eljárást megszüntette". Ítéletének indokolása szerint a felperes együttműködési kötelezettségének kívánt eleget tenni, amikor az útnyilvántartással kapcsolatos jegyzőkönyvi megállapításokat figyelembe véve becsatolta duplikált módon vezetett számítógépes útnyilvántartását. A felperes, mint jogban járatlan személy, az adóhatóság álláspontjának ismertetéséig, alappal lehetett abban a feltevésben, hogy az általa becsatolt útnyilvántartás "mindenben megfelel a jogszabályi előírásoknak". Az alperes eljárás nem volt jogszabályszerű, mivel hozzá kellett volna segítenie a felperest ahhoz, hogy tisztában legyen jogaival és kötelezettségeivel, tájékoztatni kellett volna az Art. és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapelveiről. Az alperesnek "ezen határozata nem segíti elő az állampolgároknak az adóhatósághoz fűződő bizalmát". Az alperes jogsértően járt el akkor, amikor a felperes által bemutatott útnyilvántartást a felperes szándékával ellentétesen ítélte meg és súlyos szankciót alkalmazott, ezért a határozatok hatályon kívül helyezéséről kellett dönteni. Tekintettel arra, hogy új eljárás lefolytatása nem szükséges, az eljárást is meg kellett szüntetni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 1. § (5) bekezdésében, 172. § (1) bekezdés l) pontjában, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Fenntartotta azt a korábban ellenkérelemben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a mulasztási bírságot kiszabó határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
A felperes - a perben tartott tárgyaláson - ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme alapos.
A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (Pp. 275. §, BH 2002.29., BH 2002.179.).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket tartalmaz.
Közigazgatási perekben is érvényesülnie kell a kereseti kérelemhez kötöttség szabályának, a bíróságnak a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján kell megállapítania. A bizonyítékokat a bíróságnak a maguk összességében kell értékelnie és meggyőződése szerint kell elbírálnia, és az ítéletbe foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített kereseti kérelemre. [Pp. 213. § (1) bekezdése, 215. §, 206. §].
Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. [Pp. 221. § (1) bekezdése].
A Kúria - a Pp. 275. §-a alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet nem felel meg az előzőekben nevesített jogszabályi követelményeknek. Nem tartalmaz tényállást, mivel nem tekinthető tényállás megállapításnak a keresettel támadott határozatoknak, a jogorvoslati és ellenkérelmeknek a rögzítése. A jogerős ítélet nem ismerteti a bizonyítékokat és ezek értékelését sem. Nem ad számot arról, hogy az alperesi határozatban megjelölt, az iratok tartalmát képező átadás-átvételi jegyzőkönyveket, a vizsgálatról szóló értesítésben foglaltakat - amelyek során az adózó képviselője járt el - miért nem értékelte az elsőfokú bíróság, illetve miért mellőzte az augusztus 9-i, 24-i, 10-i, felperes személyes eljárásával kapcsolatos dokumentumok és körülményei figyelembevételét. A jogerős ítélet még utalást sem tartalmaz arra nézve, hogy a felperes az alperes határozatában megjelölt bizonyítékokkal szemben a peres eljárás során nevezett-e meg, csatolt-e be vagy sem bizonyítékot. Az érdemi döntés alapjaként kizárólag az Art. és a Ket. alapelveire hivatkozik az elsőfokú bíróság, azonban anélkül, hogy konkrétan nevesítené ezek közül az általa irányadónak tekintettet. Nem tér ki a jogerős ítélet arra sem, hogy az Art. 1. § (5) bekezdésében, 95. §-ában, 99. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezések szerinti törvényi tényállások megvalósultak-e vagy sem. Megjegyzi a Kúria azt is, hogy bár a felperes az ügyben felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, a keresetben előadottak nem kerültek teljeskörűen elbírálásra, és az sem ismerhető meg a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatból, hogy - noha igazolási kérelemnek helyt adó döntés folytán új számra iktatott ügyben bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor - mely tények, okok, körülmények vezettek a 28.K.20.616/2011/6. számú ítélettől eltérő érdemi döntés meghozatalára.
Rámutat a Kúria még arra is, hogy az Art. 143. § (1) bekezdése, a Pp. 339. § (1) bekezdése, 339. § (2) bekezdés g) pontja értelmében a bíróság a keresettel támadott másodfokú jogerős adóhatósági határozatot csak jogszabálysértés esetén változtathatja meg, vagy helyezheti hatályon kívül, és ha szükséges ez utóbbi esetben az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezheti. Arra azonban a bíróságnak nincs törvényi felhatalmazása, hogy hatályon kívül helyezés esetén a közigazgatási (adóigazgatási) eljárás megszüntetéséről rendelkezzen.
Az elsőfokú bíróságnak a Kúria által elrendelt új eljárás során hiánytalan, iratszerű tényállást kell megállapítania az ügy eldöntése szempontjából releváns tények tekintetében, mégpedig okszerű, a logika szabályainak is megfelelő bizonyítékértékeléssel, az indokolási kötelezettséget is teljesítve. Azt, hogy melyek az ügy szempontjából releváns tények a jogszabályi rendelkezések határozzák meg. Az együttműködési kötelezettségre az Art. 1. § (5) bekezdése, 95. §-a, 99. § (1) bekezdése vonatkozik, megsértése esetén pedig a szankcionálásra a 172. § (1) bekezdés l) pontja, továbbá a (21) bekezdése tartalmaz szabályozást, és e törvényhelyek a ténybeli és jogkövetkeztetések levonásánál nem hagyhatók figyelmen kívül. Utal még a Kúria arra is, hogy adóügyi jogviszonyban - jogban való járatlanság címén - nem adható felmentés a kógens - kötelezően alkalmazandó - jogszabályi rendelkezésekben rögzített adózói kötelezettségek teljesítése alól, és csak jogszerűen megállapított tényállás esetén, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban álló ténybeli és jogkövetkeztetések alapján - indokolt esetben, továbbá megindokoltan - tehető megállapítás az adóhatóságra, az adózóra, illetve eljárásukra.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel a Kúria csak azt állapíthatta meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges eljárási jogszabálysértések miatt felülbírálatra alkalmatlan, ezért azt - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárást az elsőfokú bíróságnak a Kúria végzésében rögzítettekre figyelemmel kell lefolytatnia és olyan érdemi döntést kell hoznia, amely megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek.
(Kúria, Kfv. V. 35.242/2012/5.)