adozona.hu
AVI 2016.2.15
AVI 2016.2.15
Az Itv. 82. § (1) bekezdésének alkalmazása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a "fizetendő illetéken felül" törvényi feltételt [1990. évi XCIII. tv. 82. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes használt gépjárművek értékesítésével foglalkozik, a továbbértékesítési célból megszerzett járművek után mentes a vagyonszerzési illeték alól. A felperes a 2010. június 7-én adásvételi szerződéssel megszerzett gépjárművet 2010. augusztus 6-án értékesített egy magánszemélynek.
A Polgármesteri Hivatal okmányirodája mulasztási bírság kiszabása érdekében arról értesítette az elsőfokú hatóságot, hogy a felperes a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok ...
AVI 2016.2.15 Az Itv. 82. § (1) bekezdésének alkalmazása során nem lehet figyelmen kívül hagyni
a "fizetendő illetéken felül" törvényi feltételt [1990. évi XCIII. tv. 82. § (1) bek.]
A felperes használt gépjárművek értékesítésével foglalkozik, a továbbértékesítési célból megszerzett járművek után mentes a vagyonszerzési illeték alól. A felperes a 2010. június 7-én adásvételi szerződéssel megszerzett gépjárművet 2010. augusztus 6-án értékesített egy magánszemélynek.A Polgármesteri Hivatal okmányirodája mulasztási bírság kiszabása érdekében arról értesítette az elsőfokú hatóságot, hogy a felperes a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 88/A. § (1) és (2) bekezdését megsértve, a jármű megszerzésére vonatkozó bejelentési kötelezettségét annak keletkezésétől számított 15 napon túl, késedelmesen teljesítette.
Az elsőfokú hatóság gépjármű tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése miatt 40 000 forint mulasztási bírságot szabott ki. Határozatát az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 82. § (1) bekezdésére hivatkozással, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdése b) pontjára alapította.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Indokolásában kifejtette, hogy az Itv. 76. § (1) bekezdés második mondatát, ami a bejelentési kötelezettséget írja elő, nem lehet önállóan a 76. § (1) bekezdés első mondatától elkülönítetten értelmezni. Az együttes értelmezés eredményeképpen megállapítható, hogy az alperes által hivatkozott, a szerződés megkötésétől számított 15 napon belüli bejelentési kötelezettség akkor áll fenn, amennyiben a gépjármű pótkocsi tulajdonjogának, haszonélvezetének megszerzéséért illetéket kell fizetni.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az Itv. 82. § (1) bekezdését is tévesen értelmezte. Az Itv. 82. § az illeték megfizetésére, illetőleg elmulasztására vonatkozik. A mulasztási bírság kiszabására csak az illetékfizetési-, valamint az azzal együtt járó bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén van lehetőség, tekintettel arra is, hogy az Itv. 82. § (1) bekezdésének értelmében fizetendő illetéken felül kell megfizetni az Art. szerinti mulasztási bírságot.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy ha még az Itv. 76. §-a alapján vonatkozna is a felperesre a bejelentési kötelezettség, annak elmulasztása miatt az Itv. 82. § (1) bekezdése szerinti mulasztási bírságot akkor sem lehet a felperessel szemben kiszabni, figyelemmel a felperes által hivatkozott EBH 2002.811. számú döntésben foglaltakra is.
A felperes esetében a tulajdonszerzés, az alperes által is elismerten, illetékmentes volt, bejelentési kötelezettsége nem állt fenn, ezért az Itv. 76. § és 82. § (1) bekezdés alapján a felperessel szemben mulasztási bírság nem volt kiszabható.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdésének és 339. § (1) bekezdésének megsértése miatt.
Álláspontja szerint téves az a megállapítása, miszerint a bejelentési kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a gépjármű gépkocsi tulajdonjogának, haszonélvezetének megszerzéséért illetéket kell fizetni. Az elsőfokú bíróság nem adott számot arról, hogy az Itv. 76. § (1) bekezdésének második mondata a bejelentési kötelezettség kapcsán miért tartalmaz mégis külön rendelkezést kifejezetten az Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontja szerint mentesség igénybevételéről. Azt, hogy a vagyonszerzőt külön bejelentési kötelezettség terheli, a KGD 2010.5. számú eseti döntése is egyértelműen kimondta, és ezzel összhangban áll a KGD 2010.134. számú döntés is.
Előadta, az Itv. 82. § (1) bekezdése nem vitathatóan utaló szabályt, vagyis a mulasztási bírság kiszabását az Art. vonatkozó rendelkezései szerint teszik lehetővé. Az állami hatóságnak nem csupán a mulasztási bírság mértékét, hanem a kiszabás jogalapját illetően is az Art. e körben irányadó szabályai szerint kell eljárni: az eljárásjogi szankció alkalmazásának jogalapját tehát nem az Itv., hanem az Art. 172. § (1) bekezdés b) pontja teremti meg.
Alaptalanul hivatkozott az elsőfokú bíróság az EBH 2002.811. eseti döntésére, mivel az jelen ügyben már nem alkalmazandó régi Art. 74. §-ának értelmezésén alapult. A régi szabályozás, mivel a kiszabott illeték százalékához viszonyította a bírság mértékét, valóban feltételeztet egy ténylegesen kiszabott illeték összeget, azonban a jelen ügyben alkalmazandó Art. ilyen rendelkezést már nem tartalmaz, a mulasztási bírság kiszabását nem köti a ténylegesen kiszabott illetékhez.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mivel álláspontja jogilag megalapozott. Álláspontja szerint az illeték kiszabása ahhoz kapcsolódó esetleges bírságolás lehetőségének kérdésében az alkalmazandó speciális szabály az Itv. és nem az alperes által hivatkozott Art. Alaptalan az az alperesi előadás is, hogy a perbeli ügyben nem alkalmazható az EBH 2002.811. évi eseti döntése.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A gépjárművek tulajdonjogának átvezetése, az új tulajdonos bejelentésére tekintettel, a BM rendelet szabályai szerint történik. A felperesnek, a rá-, mint a statisztikai számjele alapján főtevékenységként gépjármű, jármű, pótkocsi, illetve mezőgazdasági gépek forgalmazására jogosult járműkereskedőnek, a 100/B. § alapján az értékesítési céllal történt vásárlást követően 15 napja van a bejelentésre. A BM rendelet 88/A. § (1) és (2) bekezdései szerint, ha a jármű jogszerű megszerzője a bejelentési kötelezettségét annak keletkezésétől számított 15 napon túl, késedelmesen teljesíti, a közlekedési igazgatási hatóság a tulajdonjogot bejegyzi a nyilvántartásba, a forgalmi engedély, valamint a törzskönyv kiadására intézkedik, egyben a szabályszegés tényéről értesíti a szabálysértési hatóságot, és az (1) bekezdésben meghatározott esetben értesíti a mulasztási bírság kiszabása érdekében az adóhatóságot.
A jármű megszerzésével összefüggő, a tulajdonjog változással együtt járó vagyonszerzés után fizetendő illetékre az Itv. szabályai az irányadók. Az illeték megfizetése az Itv. 76. § (1)-(2) bekezdéseinek megfelelően ugyan a közlekedési igazgatási feladatokhoz kapcsolódó nyilvántartási-ügyintézési feladatokat is ellátó okmányiroda közreműködésével történik, de maga az illetékhatóság az Itv. 76. § (3) bekezdésnek megfelelően az állami adóhatóság: ha a fizetendő illetékkel kapcsolatos vita vagy más körülmény ezt indokolja, az állami adóhatóság határozattal állapítja meg a vagyonszerzési illetéket, és ugyancsak ez a hatóság szabja ki a vagyonszerzés késedelmes bejelentését terhelő mulasztási bírságot.
A tulajdonjog megszerzésének a közlekedési igazgatási hatóságnál történő bejelentése egyidejűleg szolgálja tehát a változásnak a nyilvántartásba való bejegyzését és a vagyonszerzésnek az illetékkiszabásra történő bejelentését.
Az Itv. a gépjárművek tulajdonjogának megszerzéséhez is rendel illetékmentességet. A felperes Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontja szerinti illetékmentessége nem vitatottan fennállt.
Az Itv. erre vonatkozó jogszabályi lehetőségének hiányában az egyébként illetékfizetésre kötelezettet a személyes illetékmentessége nem mentesíti az illetékfizetésre való bejelentés kötelezettsége alól, a mentesség az Itv. 4. § (1) bekezdésének megfelelően kizárólag arra tejed ki, hogy tőle az illeték nem követelhető.
Az Itv. a törvényi kötelezettség nem teljesítéséhez különböző jogkövetkezményeket társít, a szankciók körébe tartozik az Itv. 82. § (1) bekezdés szerinti mulasztási-, és a (2) bekezdésen alapuló adóbírság intézménye.
Az Itv. 82. § (1) bekezdése szerint az illeték fizetésére kötelezett terhére, ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét - felhívás ellenére - egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, továbbá a vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetve hiányos teljesítése vagy késedelmes teljesítése esetén, a fizetendő illetéken felül, az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű, mulasztási bírságot kell fizetni.
Az Itv. szabályozásából következően a szankcionálandó eseményhez kapcsolódó mulasztási bírság kiszabásának feltételeit az Itv. alapján kell meghatározni, az Art. kizárólag a bírság mértékének meghatározására alkalmazható.
Az Itv. szerinti mulasztási bírság az illetékfizetésre kötelezettel szemben szabható ki. Az Itv. már hivatkozott 4. § (1) bekezdéséből megállapítható, hogy a mentesség nem változtat azon, hogy az arra jogosult is illetékfizetésre kötelezett, jogosultsága csupán arra terjed ki, hogy vele szemben nem támasztható követelés. A szankcionálandó magatartási kör magában foglalja a perbeli esetben is megállapítható bejelentési kötelezettséghez kapcsolódó mulasztást. További törvényi követelmény, hogy az Art. által meghatározott mértékű mulasztási bírság kiszabására a fizetendő illetéken felül kerüljön sor. A felperes mentessége következtében azonban fizetendő illeték semmilyen összegben, nulla forintban sem állapítható meg, az Itv. ezen feltétele tehát nem következhetett be.
Az alperesi felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az adózás rendjéről szóló 1990. XCI. tv. 74. §-a szerinti, az illetékfizetési kötelezettség adott százalékában megállapítandó mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezések 2002. december 31-ig voltak hatályban. Az Itv.-nek a mind ekkor, mind jelenleg hatályos szabályozása a fizetendő illetéken felül tette/teszi megállapíthatóvá a mulasztási bírságot. Az Itv. változatlan meghatározásából következően a jogalkotó az összegszerűen meghatározott mulasztási bírság mérték bevezetésével sem kívánt változtatni azon, hogy amennyiben az Itv. szabályai szerint nincs az illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség, az Art.-nek csak a bírság mértékére nézve alkalmazandó szabályai folytán továbbra se kerüljön kiszabásra mulasztási bírság.
Mindezek következtében bár a felperes személyben, és a bejelentéshez kapcsolódó mulasztása folytán lehetne alanya a mulasztási bírságnak, a harmadik törvényi feltétel, a fizetendő illeték hiányában vele szemben nem alkalmazható az Itv. 82. § (1) bekezdése: mulasztása ellenére nem sújtható mulasztási bírsággal.
A jogszabályhelyek összevetése alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes következtetést vont le, az Itv. 82. § (1) bekezdés alkalmazása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a "fizetendő illetéken felül" törvényi feltételt.
Egy azon magatartást a jogalkotó eltérő jogszabályok szerint, eltérő jogkövetkezményekkel értékelhet. A felülvizsgálati eljárásnak az a jogerős ítélet volt tárgya, amely az Itv. 76. § (3) bekezdése szerinti hatóság határozata nyomán azt vizsgálta, a felperes a vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési kötelezettség nem/késedelmes teljesítése miatt szankcionálható-e mulasztási bírsággal az Itv. szabályai szerint.
Ugyanakkor nem volt tárgya sem a közigazgatási, sem a peres eljárásnak, hogy a változásbejelentés késedelmét, elmaradását a közlekedési igazgatási hatóság előtti eljárásban miként szankcionálják, vagy egyáltalán szankcionálják-e.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, az indokolás pontosításával, hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.203/2012/6.)