adozona.hu
AVI 2016.1.2
AVI 2016.1.2
A fél előadása a közigazgatási eljárásban bizonyíték, míg a perben nem [2003. évi XCII. tv. 97. § (5) bek., Pp. 324. § (1) bek., 116. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az I. r. felperesnél 2003-2007. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. február 16. napján kelt határozatával az I. r. felperest 4 416 263 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 2 208 130 Ft adóbírság, 1 359 615 Ft késedelmi pótlék és 150 000 Ft mulasztási ...
AVI 2016.1.2 A fél előadása a közigazgatási eljárásban bizonyíték, míg a perben nem
[2003. évi XCII. tv. 97. § (5) bek., Pp. 324. § (1) bek., 166. § (1) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az I. r. felperesnél 2003-2007. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. február 16. napján kelt határozatával az I. r. felperest 4 416 263 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 2 208 130 Ft adóbírság, 1 359 615 Ft késedelmi pótlék és 150 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. június 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú hatóság a II. r. felperesnél 2003-2007. évekre szja és eho adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. február 16. napján kelt határozatával a II. r. felperest 4 875 079 Ft adókülönbözet, 2 371 938 Ft adóbírság és 1 907 300 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. június 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatainak indokolása szerint az elsőfokú hatóság megállapította, hogy felperesek vagyongyarapodásával és az életvitelükre fordított kiadásaikkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmeiknek az együttes összege, ezért helytállóan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.
A felperesek keresetükben az adóhatározatok hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását és fizetési kötelezettségeik törlését kérték. Sérelmezték, hogy az adóhatóság az ellenőrzésre való kiválasztás törvényi szempontjait nem vette figyelembe, - mivel jogi képviselő nélkül jártak el - előzetesen nem adott tájékoztatást a fedezethiányt előidéző okokról, az irataik pótlására sem engedélyezett megfelelő határidőt, az I. r. felperes nyilatkozattételi jogát nem gyakorolhatta. Vitatták a becslési eljárás jogalapját és annak összegszerűségeit is. Sérelmezték a vizsgált időszak kezdetére megállapított nyitó tételek összegét, a mezőgazdasági termelésből származó bevételeik, a II. r. felperes által szerzett kölcsönök figyelmen kívül hagyását, a családi házuk építésének költségelszámolását, a megélhetési költségek összegeit.
Az elsőfokú bíróság (megismételt eljárásban) jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértést nem követett el, a tényállást kellően feltárta, a becslés módszerét jogszerűen alkalmazta. Az I. r. és II. r. felperes bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, így az adóhatározatok - a keresettel támadott körben - nem bizonyultak jogszabálysértőknek.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, illetve kereseti kérelmük teljesítését kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a feltárt és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytelen, okszerűtlen és iratellenes következtetésekre jutott akkor, amikor az adóhatározatokat nem helyezte hatályon kívül, és ezzel megsértette az Art. 1. § (5) bekezdés, 97. § (4) bekezdés, 89. §, 90. §, 95. § (4) bekezdés, 108. § (1)-(3) bekezdés, 109. § (1)-(3) bekezdés, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés előírásait. Lényegében fenntartották, megismételték a keresetükben foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. Az I. r. és II. r. felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallás utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók [Art. 93. § (1), (6) bekezdés].
Ellenőrzési fajta (típus) tehát a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, amelynek keretében folytatható vagyonosodási vizsgálat. A felperesek nem bizonyították, hogy az adóhatóság az Art.-nek az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása szabályait tartalmazó 89-90. §-aiban foglaltakat megsértette volna.
A közigazgatási iratokban megállapíthatóan (idézés személyes meghallgatásra) az adóhatóság tájékoztatta a felpereseket arról, hogy vonatkozásukban az Art. 109. § (1) bekezdésében szabályozott vagyonosodási vizsgálatot végez, mert a rendelkezésre álló adatok szerint a kiadásaikat jövedelmeik nem fedezik. Az idézés, illetve az adózók meghallgatásáról felvett jegyzőkönyv tartalmazza az adózók tájékoztatását jogaikra, kötelezettségeikről. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította tehát meg, hogy az adóhatóság tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg, az adózók a jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételt nyújtottak be, jogorvoslati jogaikat gyakorolták, a közigazgatási eljárás során iratbetekintési joguk korlátozva nem volt.
A felpereseknél végzett ellenőrzés bizonyítási eljárási szakaszában az adóhatóság becslést alkalmazott. Az Art. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt meghatározás szerint a becslés bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az adózóval az ellenőrzés megindítását (a szabályozott kivételekkel) kell közölni [93. §], azonban az adóhatóságnak az ellenőrzés során alkalmazott bizonyítási módszerről értesítési kötelezettsége nincs.
Az Art. 95. § (4) bekezdése értelmében ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével engedélyezi, hogy az adózó iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A felperesek az ellenőrzés során irataikat a revízió rendelkezésére bocsátották, az adóhatóság azzal nem sértett jogszabályt, hogy nem kérte azok rendezését, pótlását, javítását.
Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja [Art. 107. §-ának (3) bekezdése]. A felperesek bevallásaiknak jogszerűségéről tájékoztató határozatot nem kaptak. A (4) bekezdés szerint, ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó-, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti. A revízió az Art. 107. §-ának (4) bekezdését megfelelően alkalmazva, megállapításai alapján jegyzőkönyvet készített, amely - jogsérelem nélkül - tartalmazta alkalmazott bizonyítási módszerként a becslési eljárást, és annak következményeit.
A jegyzőkönyv átvételével felperesek az észrevételezés jogát gyakorolhatták [Art. 100. § (3) bekezdés], a jegyzőkönyv pedig tartalmazta az Art. 108. § (9) bekezdését, amely szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a bizonyítási teherrel kapcsolatos figyelmeztetési kötelezettségét nem mulasztotta el, és miután az I. r. felperes nyilatkozattételi jogát gyakorolta, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértés nem történt.
A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felpereseknél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperesek ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
Kiadásaiknak fedezetéről az I. r. és II. r. felperes bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevételük volt, azt mire fordították, a felpereseket terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperesek által beterjesztett bizonyítékok alapján volt köteles dönteni, a meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben biztosított.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, majd a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felpereseknek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést, (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. Közigazgatási perben a bíróság a Pp. XX. fejezetében szabályozott speciális szabályozás alapján a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213. §, 339. §), míg a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270. §), a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperesek keresete nem alapos.
Kiemeli a Kúria, hogy felpereseknek a perben a Pp. 3. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése alapján a keresetüket bizonyítaniuk kellett, azon előadásukat, hogy a bíróság által felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok jogsértők, bizonyítékokkal igazolniuk szükséges. Míg a közigazgatási eljárásban a fél előadása az Art. 97. § (5) bekezdése értelmében bizonyíték, addig a perben a Pp. 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 166. § (1) bekezdése alapján nem, azaz állításait felperes bizonyítani köteles.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria - az ítélet vitatott részeinek a keresettel és a vonatkozó határozatrészekkel történt tételes ütköztetése után - nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet - bizonyítottság hiánya okán - elutasító döntését. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak lényegében a bizonyítékok felülvéleményezésére irányultak, amelynek azonban a jogszerű ítélet alapján nem volt helye.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.618/2012/10.)