adozona.hu
BH+ 2016.1.44
BH+ 2016.1.44
Ha a hatóság utólagos ellenőrzés keretében folytat ellenőrzést és tár fel eltérést, úgy e hivatalból indult eljárás feladata az ellenőrzés során feltárt adatok alapján a szükséges intézkedések megtétele a helyzet rendezése érdekében [2003. évi CXXVI. tv. 7. §, 2913/1992. EGK 78. cikk, 236. cikk].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél a hatóság utólagos ellenőrzést folytatott, melynek keretében a 2010. január 1. és 2011. július 1. között szabad forgalomba bocsátott set-top boxok vámtarifaszám alá történő besorolását is ellenőrizte. Ezen eljárás keretében kérte a felperes több beadványában a kérdéses set-top box-ok 85287113 vámtarifaszám szerinti kezelését és ezzel összefüggésben a részéről helytelen vámtarifaszám miatt megfizetett vám és import áfa visszafizetését. Az utólagos ellenőrzés során előterjesztett ...
A felperes keresettel támadta a vámtarifa besorolás módosítását elutasító határozatot, kérte továbbá a módosítás elvégzése után a többletként megfizetett vám és áfa visszatérítésről való rendelkezést.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét túlnyomó részt megalapozottnak találta és egyetértett a set-top boxok vámtarifa besorolás módosítására irányuló keresettel. Ugyanakkor a vámvisszatérítés iránti kérelemről való döntést az utólagos ellenőrzés keretében nem találta elbírálhatónak, hanem azt az illetékes vámhatóság döntési jogkörébe utalta a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 EGK rendelet (továbbiakban: Vámkódex) 236. cikkében foglaltak alapján.
Ez ellen az ítéleti rendelkezés ellen terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a felperes. Az ítélet rendelkező részét ugyan jogszerűnek tekintette, de nem osztotta azt a bírósági álláspontot, hogy a vám és az import áfa visszafizetésére nem kerülhet sor az utólagos ellenőrzés keretében. Álláspontja szerint a Vámkódex 78. és 236. cikke együttes értelmezése alapján az utólagos ellenőrzés során kell rendelkezni a tévedésből, a helytelen vámtarifaszám alá sorolás okán megfizetett többlet vám, illetve import áfa visszafizetéséről. Bár azt elismerte, hogy a Vámkódex 78. cikke szerinti vámáru-nyilatkozat módosítása nem azonos a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Vámtörvény) 7. § szerinti utólagos ellenőrzéssel, azonban ennek más eredménye nem lehet, mint a Vámkódex 78. cikke és 236. cikke alapján történő visszatérítés elrendelése. A Vámkódex 78. cikk (1) bekezdése szerint a vámhatóság saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére az áru kiadása után módosíthatja a vámáru-nyilatkozatot. A (3) bekezdés értelmében, ha a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzés azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság a megállapított rendelkezésnek megfelelően a birtokában lévő új információk figyelembevételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére. E szabályok alapján a vámhatóságnak hivatalból kell intézkednie és meghoznia minden olyan rendelkezést amely a helyzet rendezését eredményezi. Ehhez társul a Vámkódex 203. cikkének azon rendelkezése mely szerint, a behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetéskor e vámösszegek nem a jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe. Ha tehát az utólagos ellenőrzés az importált termék vámtarifaszámának módosítása eredményeképpen alacsonyabb vám és áfa fizetési kötelezettséget állapít meg úgy hivatalból kell intézkednie a vámhatóságnak a különbözet visszafizetéséről. Nézete szerint a 2015. január 1-jei Vámtörvény módosítás - a beiktatott 7/S. § (1) bekezdés b) pontja -, is alátámasztja érvelésüket, hiszen e szerint a vámhatóságnak hivatalból kell gondoskodnia a visszafizetésről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Azzal érvelt, hogy a Vámkódex 13., 78. és 203. cikke általában a vámhatóság részére ír elő feladatokat, de azt, hogy a vámhatóság melyik szervezeti egysége teljesíti a visszafizetési kötelezettséget, nincs szabályozva, ezért a támadott ítélet nem sérti a felperes által megjelölt jogszabályhelyeket.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperesnél a Vámtörvény 7. §-ai alapján a vámhatóság hivatalbóli eljárása alapján utólagos ellenőrzés zajlott, melynek keretében vizsgálták a felperes által importált set-top boxok helyes vámtarifa besorolását is. Ezen eljárás keretében jelezte felperes, hogy besorolási tévedés folytán részére visszajáró import áfa és vám visszatérítésére igényt tart, de ezzel összefüggésben az ellenőrzést lefolytató vámhatóságtól elkülönülő hatóságnál is kérelmet terjesztett elő ennek érvényesítésére.
A felülvizsgálati kérelemben felvetett kérdés úgy foglalható össze, hogy az utólagos ellenőrzés során, vagy az ügyfél kérelmére kezdeményezett külön eljárásban kell-e dönteni a felperest megillető import áfa és vám visszatérítéséről.
A Kúria osztotta a felperes felülvizsgálati kérelmében ezzel összefüggésben kifejtett jogi érvelést.
Ha a hatóság hivatalból utólagos ellenőrzést rendel el és ennek keretében helytelen besorolást tár fel, amely az ügyfél számára kedvezőbb fizetési kötelezettségekkel jár, úgy ennek jogkövetkezményeinek levonását nem hárítja el azzal az indokkal, hogy az ügyfél kérelme alapján már e körben eljárás van folyamatban. Ugyanis a kérelemre indult eljárás eredménye nem látható előre: a kérelem esetleges hiányai folytán hivatalból megszüntetésre kerülhet, vagy az ügyfél rendelkezési joga folytán akár a kérelem visszavonása folytán elenyészhet. A Vámkódex 236. cikk (2) bekezdése éppen az ügyféli kérelemre történő visszatérítés szabályait, időbeli korlátait rendezi. Ezért a kérelemre indult eljárástól nem tehető függővé a hivatalbóli eljárás lezárásának módja.
Azonban, ha a hatóság utólagos ellenőrzés keretében folytat ellenőrzést és tár fel eltérést, úgy e hivatalból indult eljárás feladata az ellenőrzés során felfedett adatok alapján a szükséges intézkedések megtétele a helyzet rendezése érdekében. Ez áll összhangban a felperes által is hivatkozott Vámkódex 78. cikk (3) bekezdésében foglalt előírással.
Miután az elsőfokú bíróság eltérő álláspontra helyezkedett, a Kúria az ítélet indokolásának azon részeit, melyek nem állnak összhangban az előzőekben kifejtettekkel - a rendelkező részben foglaltak szerint -, mellőzte. Ezek elhagyásával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.144/2015/5.)
A Kúria a dr. Réti, Antal és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Várszegi Zoltán ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Emődi Barnabás jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen vámhatósági ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 11-én kelt 24.K.27.366/2014/8. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.366/2014/8. számú ítéletét - az indokolás 11. oldal utolsó bekezdése első négy mondatának, valamint a 12. oldal első bekezdés utolsó mondatának mellőzésével - hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
A felperesnél a hatóság utólagos ellenőrzést folytatott, melynek keretében a 2010. január 1. és 2011. július 1. között szabad forgalomba bocsátott set-top boxok vámtarifaszám alá történő besorolását is ellenőrizte. Ezen eljárás keretében kérte a felperes több beadványában a kérdéses set-top box-ok 85287113 vámtarifaszám szerinti kezelését és ezzel összefüggésben a részéről helytelen vámtarifaszám miatt megfizetett vám és import áfa visszafizetését. Az utólagos ellenőrzés során előterjesztett kérelmén túlmenően 2013. február 18-án kérelmet terjesztett elő a vámáru-nyilatkozatok módosítására és a vám visszatérítésére is. Ezt az eljárását a vámhatóság az utólagos ellenőrzés jogerős befejezéséig felfüggesztette. Az utólagos ellenőrzés kapcsán keletkezett határozatokban a vámhatóság nem osztotta a felperes vámtarifaszám módosítására vonatkozó kérelmeit, arra hivatkozással, hogy a végrehajtási rendelet módosításának visszamenőleges hatályú alkalmazására nincs lehetőség.
A felperes keresettel támadta a vámtarifa besorolás módosítását elutasító határozatot, kérte továbbá a módosítás elvégzése után a többletként megfizetett vám és áfa visszatérítésről való rendelkezést.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét túlnyomó részt megalapozottnak találta és egyetértett a set-top boxok vámtarifa besorolás módosítására irányuló keresettel. Ugyanakkor a vámvisszatérítés iránti kérelemről való döntést az utólagos ellenőrzés keretében nem találta elbírálhatónak, hanem azt az illetékes vámhatóság döntési jogkörébe utalta a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 EGK. rendelet (továbbiakban: Vámkódex)236. cikkében foglaltak alapján.
Ez ellen az ítéleti rendelkezés ellen terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a felperes. Az ítélet rendelkező részét ugyan jogszerűnek tekintette, de nem osztotta azt a bírósági álláspontot, hogy a vám és az import áfa visszafizetésére nem kerülhet sor az utólagos ellenőrzés keretében. Álláspontja szerint a Vámkódex 78. és 236. cikke együttes értelmezése alapján az utólagos ellenőrzés során kell rendelkezni a tévedésből, a helytelen vámtarifaszám alá sorolás okán megfizetett többlet vám, illetve import áfa visszafizetéséről. Bár azt elismerte, hogy a Vámkódex 78. cikke szerinti vámáru-nyilatkozat módosítása nem azonos a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Vámtörvény) 7. § szerinti utólagos ellenőrzéssel, azonban ennek más eredménye nem lehet, mint a Vámkódex 78. cikke és 236. cikke alapján történő visszatérítés elrendelése. A Vámkódex 78. cikk (1) bekezdése szerint a vámhatóság saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére az áru kiadása után módosíthatja a vámáru-nyilatkozatot. A (3) bekezdés értelmében, ha a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzés azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság a megállapított rendelkezésnek megfelelően a birtokában lévő új információk figyelembevételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére. E szabályok alapján a vámhatóságnak hivatalból kell intézkednie és meghoznia minden olyan rendelkezést amely a helyzet rendezését eredményezi. Ehhez társul a Vámkódex 203. cikkének azon rendelkezése mely szerint, a behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetéskor e vámösszegek nem a jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe. Ha tehát é az utólagos ellenőrzés az importált termék vámtarifaszámának módosítása eredményeképpen alacsonyabb vám és áfa fizetési kötelezettséget állapít meg úgy hivatalból kell intézkednie a vámhatóságnak a különbözet visszafizetéséről. Nézete szerint a 2015. január 1-i Vámtörvény módosítás - a beiktatott 7/S. § (1) bekezdés b) pontja -, is alátámasztja érvelésüket, hiszen e szerint a vámhatóságnak hivatalból kell gondoskodnia a visszafizetésről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Azzal érvelt, hogy a Vámkódex 13., 78. és 203. cikke általában a vámhatóság részére ír elő feladatokat, de azt, hogy a vámhatóság melyik szervezeti egysége teljesíti a visszafizetési kötelezettséget, nincs szabályozva, ezért a támadott ítélet nem sérti a felperes által megjelölt jogszabályhelyeket.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperesnél a Vámtörvény 7. §-ai alapján a vámhatóság hivatalbóli eljárása alapján utólagos ellenőrzés zajlott, melynek keretében vizsgálták a felperes által importált set-top boxok helyes vámtarifa besorolását is. Ezen eljárás keretében jelezte felperes, hogy besorolási tévedés folytán részére visszajáró import áfa és vám visszatérítésére igényt tart, de ezzel összefüggésben az ellenőrzést lefolytató vámhatóságtól elkülönülő hatóságnál is kérelmet terjesztett elő ennek érvényesítésére.
A felülvizsgálati kérelemben felvetett kérdés úgy foglalható össze, hogy az utólagos ellenőrzés során, vagy az ügyfél kérelmére kezdeményezett külön eljárásban kell-e dönteni a felperest megillető import áfa és vám visszatérítéséről.
A Kúria osztotta a felperes felülvizsgálati kérelmében ezzel összefüggésben kifejtett jogi érvelést.
Ha a hatóság hivatalból utólagos ellenőrzést rendel el és ennek keretében helytelen besorolást tár fel, amely az ügyfél számára kedvezőbb fizetési kötelezettségekkel jár, úgy ennek jogkövetkezményeinek levonását nem hárítja el azzal az indokkal, hogy az ügyfél kérelme alapján már e körben eljárás van folyamatban. Ugyanis a kérelemre indult eljárás eredménye nem látható előre: a kérelem esetleges hiányai folytán hivatalból megszüntetésre kerülhet, vagy az ügyfél rendelkezési joga folytán akár a kérelem visszavonása folytán elenyészhet. A Vámkódex 236. cikk (2) bekezdése éppen az ügyféli kérelemre történő visszatérítés szabályait, időbeli korlátait rendezi. Ezért a kérelemre indult eljárástól nem tehető függővé a hivatalbóli eljárás lezárásának módja.
Azonban, ha a hatóság utólagos ellenőrzés keretében folytat ellenőrzést és tár fel eltérést, úgy e hivatalból indult eljárás feladata az ellenőrzés során felfedett adatok alapján a szükséges intézkedések megtétele a helyzet rendezése érdekében. Ez áll összhangban a felperes által is hivatkozott Vámkódex 78. cikk (3) bekezdésében foglalt előírással.
Miután az elsőfokú bíróság eltérő álláspontra helyezkedett, a Kúria az ítélet indokolásának azon részeit, melyek nem állnak összhangban az előzőekben kifejtettekkel - a rendelkező részben foglaltak szerint -, mellőzte. Ezek elhagyásával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria feladata kizárólag a kérelemmel támadott jogerős ítélet jogszerűségi felülvizsgálatára korlátozódik, így nem érinthette a felperes visszatérítési kérelme tárgyában született másik jogerős döntés jogszerűségét.
A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.