BH+ 2016.1.33

Ha a hitelező a közbenső mérlegből értesül a felszámoló jogszabálysértő tevékenységéről vagy mulasztásáról, úgy a Cstv. 51. §-a alapján kell kifogását a bírósághoz előterjeszteni. A közbenső mérleggel kapcsolatos észrevétel és a kifogás elhatárolása [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (5) bek., 51. §, Pp. 130. § (1) bek. h) pontja, 157. § a) pontja, 158. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós felszámolását a bíróság a 2010. december 16-án kezdeményezett felszámolási eljárásban 2011. március 22-én indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki. A felszámoló által elkészített és a hitelezőknek megküldött közbenső mérleget a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága hitelező 2012. augusztus 17-én vette kézhez, melyre 2012. augusztus 31-i keltezéssel "észrevételt" tett a felszámolónál. Ebben a közbenső mérlegben szerepeltetett telefon-, fax-, internet használat (82 550 Ft), tá...

BH+ 2016.1.33 Ha a hitelező a közbenső mérlegből értesül a felszámoló jogszabálysértő tevékenységéről vagy mulasztásáról, úgy a Cstv. 51. §-a alapján kell kifogását a bírósághoz előterjeszteni. A közbenső mérleggel kapcsolatos észrevétel és a kifogás elhatárolása [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (5) bek., 51. §, Pp. 130. § (1) bek. h) pontja, 157. § a) pontja, 158. § (1) bek.].
Az adós felszámolását a bíróság a 2010. december 16-án kezdeményezett felszámolási eljárásban 2011. március 22-én indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki. A felszámoló által elkészített és a hitelezőknek megküldött közbenső mérleget a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága hitelező 2012. augusztus 17-én vette kézhez, melyre 2012. augusztus 31-i keltezéssel "észrevételt" tett a felszámolónál. Ebben a közbenső mérlegben szerepeltetett telefon-, fax-, internet használat (82 550 Ft), tárgyalóhasználat (100 000 Ft), és útiköltség (415 000 Ft) címén felmerült költségeket sérelmezte.
Az elsőfokú bíróság a közbenső felszámolási mérleget elutasította, s felhívta a felszámolót a közbenső mérleg olyan értelmű átdolgozására, hogy abból mellőzze a telefon-, fax- és internetköltségeket, a tárgyalóhasználatként felmerült 100 000 Ft-ot és az útiköltségként feltüntetett összegből 150 000 Ft feletti részt.
A felszámoló által képviselt adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolása szerint azért van szükség az elsőfokú eljárás megismétlésére, mert az egyik hitelező nem kapta meg a közbenső mérleget, s arra nem tudott észrevételt tenni, ezért az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő. Kifejtette, hogy "az újabb eljárás során a bíróságnak a közbenső mérleg kapcsán esetlegesen előterjesztett kifogást külön eljárás keretében kell elbírálnia." "A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak külön eljárásban kell vizsgálnia a NAV hitelező közbenső felszámolási mérleg kapcsán esetlegesen újból előterjesztett kifogásának megalapozottságát."
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a hitelező észrevételét új számra iktatva kifogásként bírálta el (ez a jelen ügy tárgya), míg a közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta és a felszámolót új közbenső mérleg készítésére kötelezte, mert a felszámoló nem igazolta, hogy valamennyi hitelezőnek megküldte a közbenső mérleget.
A felszámoló a zálogjoggal terhelt ingatlanokat értékesítette, időközben a zálogjogosult hitelezővel az elszámolás megtörtént. A felszámoló közölte a bírósággal, hogy miután az adós vagyona a felszámolási költségek kiegyenlítésére sem nyújt fedezetet, az eljárást egyszerűsített módon kívánja befejezni, ezért nem nyújt be újabb közbenső mérleget.
Az elsőfokú bíróság a hitelező észrevételét kifogásként elbírálva - figyelembe véve a felszámoló korábban tett nyilatkozatait - 2. sorszámú végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a közbenső mérlegben telefon-, fax- és internet költségként feltüntetett 82 500 Ft-ot, valamint a tárgyaló használataként feltüntetett 100 000 Ft-ot, az útiköltségként feltüntetett összegből 265 000 Ft-ot az adós vagyonába utalja vissza.
A felszámoló által képviselt adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, és újraszövegezte. Kötelezte a felszámolót, hogy a telefon-, fax-, és internetköltségként feltüntetett 82 550 Ft, a tárgyalóhasználatként feltüntetett összegből 50 000 Ft, az útiköltségként feltüntetett összegből 265 000 Ft összegek költségkénti feltüntetését mellőzze.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a hitelező a közbenső mérleggel szemben, a Cstv. 50. § (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve, 15 napos határidőn belül tette meg az észrevételét. A közbenső mérleget elutasító elsőfokú végzés elleni fellebbezés folytán hozott ítélőtáblai határozat "minősítette át" a hitelező észrevételét kifogássá, és hívta fel az elsőfokú bíróságot, hogy a felszámolási mérleg kapcsán előterjesztett hitelezői kifogás megalapozottságát külön eljárásban vizsgálja, ezért a hitelező kifogását nem lehet elkésettnek tekinteni.
Az elsőfokú bíróság a kifogás elbírálása kapcsán valóban jogszabályt sértett azzal, hogy a kifogást nem küldte meg nyilatkozattételre a felszámolónak, azonban - miután annak tartalmát a felszámoló már ismerte - emiatt a jogszabálysértés miatt nem látta indokoltnak az eljárás megismétlését.
A költségek vonatkozásában kifejtette, hogy azokat bármelyik hitelező kifogásolhatja. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a telefon-, fax- internet költségek felszámolási költségként való feltüntetése nem indokolt, a terembérlési díjból annak a felét elismerte, és egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az útiköltségnek csak egy része számolható el felszámolási költségként. Hangsúlyozta azonban - a BH 2013.251. számú eseti döntésre hivatkozással -, hogy a bíróság csak abban a kérdésben jogosult dönteni, a felmerült költség felszámolási költségként az adós vagyonával szemben elszámolható-e, annak forrásáról nem rendelkezhet. Erre, valamint arra a tényre tekintettel, hogy a felmerült költségeket a felszámoló maga viselte - az adós vagyonának hiányában - fogalmilag kizárt és megalapozatlan az elsőfokú bíróság visszafizetésre történő kötelezése.
A felszámoló által képviselt adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte elsődlegesen a jogerős végzésnek - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és a kifogás alapján indult eljárás Pp. 157. § a) pontja alkalmazásával történő megszüntetését, figyelemmel a 130. § (1) bekezdés g), illetve h) pontjára.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és a felszámoló által jogszerűen elszámolt útiköltség vonatkozásában 265 000 Ft költségkénti feltüntetés mellőzésére irányuló kifogás elutasítását.
Harmadlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően -, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Elsődleges kérelmével kapcsolatban kiemelte, hogy az észrevételt a hitelező nem kifogásként, hanem a közbenső mérleg elleni észrevételként terjesztette elő a felszámolóhoz, és a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti 8 napos határidőn túl. A következetes bírósági gyakorlat - az általa hivatkozott ítélőtáblai határozatokon felül az EBH 2004.1133 számú elvi bírósági határozat is - azon az elvi alapon áll, hogy a közbenső mérleghez kapcsolódóan benyújtott beadványokat tartalmuk szerint kell megítélni. Ha azokat észrevételnek kell tekinteni, akkor a közbenső mérleg jóváhagyása körében kell figyelembe venni, s külön határozat hozatalának e vonatkozásában nincs helye. Ha azonban azt kifogásnak kell tekinteni tartalmukból következően, akkor azokat a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kell elbírálni.
Hangsúlyozta, hogy amennyiben érdemben kell vizsgálni a kifogást, akkor a hitelezőnek nincs eljárási legitimációja, mert a zálogjogosulttal az elszámolás megtörtént, fedezet hiányában a hitelező által kifogásolt telefon-, fax- és internet, valamint a tárgyalóhasználat költségeket a felszámolónak a saját díja terhére kell viselnie. Az állagmegóvással kapcsolatos költségek - beleértve az útiköltséget is - a zálogjogosulttal kerültek elszámolásra, mellyel kapcsolatban a hitelezőnek nincs joga kifogást előterjeszteni.
Érdemben is vitatta az útiköltség részleges elszámolhatóságára vonatkozó jogerős döntést.
A NAV hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Azzal érvelt, a felszámoló a közbenső mérlegben nem jelölte meg, hogy mely költségek kapcsolódnak a zálogjoggal terhelt vagyontárgyakhoz, másrészt pedig a közbenső mérlegben szereplő költségek is elfogadásra kerülnek a bíróság által, függetlenül attól, hogy azok pénzügyi rendezése megtörtént-e. Ezért joga van észrevételt tenni a közbenső mérlegben foglaltakra. Egyebekben utalt arra, hogy álláspontja megegyezik a J. Kft. "f.a." ellen a Kúrián Gfv.VII.30.120/2014. számon folyamatban levő eljárásban előadottakkal.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okok miatt jogszabálysértő.
A Kúria elsőként rámutat, hogy jóllehet időközben a Cstv. szabályai változtak, azonban a Cstv. 50. §-ának rendelkezései nem módosultak, ezért a felszámoló által képviselt adós által hivatkozott EBH 2004.1133. számú elvi bírósági döntésnek megfelelően kell megítélni, hogy a közbenső mérleghez benyújtott észrevételt kifogásnak kell-e tekinteni.
Az ott kifejtettek szerint "a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A hitelező kifogásként jelölt beadványait tartalmuk szerint kell elbírálni, nevezetesen vizsgálni kell: azok a felszámolóhoz kerültek-e benyújtásra - az általa meghatározott 15 napon belül - és kifejezetten a közbenső mérleggel kapcsolatban kerültek-e előterjesztésre a Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése szerint, vagy pedig közvetlenül a bírósághoz nyertek-e benyújtást és függetlenek a közbenső mérleg előterjesztésétől. Amennyiben azokat a közbenső mérlegre tett észrevételnek kell tekinteni, azt a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyhatósága körében kell figyelembe vennie. Külön határozathozatalnak e vonatkozásban nincs helye. Amennyiben a bíróság megállapítása szerint a tartalmukból következően függetlenek a kifogások a közbenső mérleg benyújtásától, úgy azokat a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kell elbírálni. Nevezetesen, ha a felszámoló valamilyen jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen irányulnak, eljárási szempontból benyújthatóságukat is vizsgálat tárgyává kell tenni. Ebben az esetben a bíróságnak a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján kell a határozatát meghoznia, és a (4) bekezdés szerinti fellebbezési lehetőséget kell biztosítania."
A Kúria ennek alapján hangsúlyozza, az észrevételnek az a jelentősége, hogy a bíróság figyelmét felhívja olyan adatokra, amelyeket a hitelező a közbenső mérlegből (az ahhoz csatolt iratokból) ismert meg, és amelyek befolyásolhatják a közbenső mérleg jóváhagyását.
Amennyiben a hitelező a közbenső mérlegből - vagy a mérleghez benyújtott észrevétel alapján a felszámoló által tett nyilatkozatból - értesül a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról, akkor a Cstv. 51. §-a alapján a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nyújthat be ez ellen az intézkedés ellen kifogást a bírósághoz.
A Kúria megállapítása szerint téves a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, hogy az elsőként meghozott másodfokú bírósági végzés előírta volna a NAV hitelező észrevételének kifogásként való elbírálását. A másodfokú határozat ebben a kérdésben nem tartalmaz az elsőfokú bíróság számára iránymutatást, csak azt tartalmazza, hogy az "esetlegesen újból előterjesztett" kifogás megalapozottságát kell majd a bíróságnak vizsgálnia.
Mindebből következően, ha a NAV hitelező jogszabálysértőnek ítélte meg a felszámoló költségelszámolását, úgy a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kellett volna kifogást előterjesztenie a bírósághoz. A hitelező azonban nem a bírósághoz küldte meg észrevételét, hanem a felszámolóhoz (amit helytállóan tett a Cstv. 50. § (5) bekezdése alapján, ha beadványát tartalmilag észrevételnek szánta), és az nem a kifogás előterjesztésére irányadó határidőben érkezett meg sem a felszámolóhoz, sem a bírósághoz.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a bírósághoz határidőn túl érkezett, kifogásnak minősített beadvány tekintetében a Cstv. 51. § (1) bekezdése, a Pp. 157. § a) pontja, 130. § (1) bekezdés h) pontja szerint eljárva, a kifogás alapján indult eljárást a Pp. 158. § (1) bekezdése alapján hivatalból megszüntette.
Az elsődleges felülvizsgálati kérelem megalapozott volt, ezért a Kúriának a felülvizsgálati kérelem egyéb részét nem kellett elbírálnia.
(Kúria Gfv. VII. 30.071/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a P. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt dr. Csilléry Alexandra ügyvéd által képviselt A. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt indult eljárásban a Szegedi Törvényszék 2.Fpkh.06-14-000015 számú végzését felülbíráló, a Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.III.30.283/2014/7. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által képviselt adós 10. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a jogerős végzést - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az eljárást hivatalból megszünteti.
Az adós által le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adós felszámolását a bíróság a 2010. december 16-án kezdeményezett felszámolási eljárásban 2011. március 22-én indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki.
A felszámoló által elkészített és a hitelezőknek megküldött közbenső mérleget a NAV Csongrád Megyei Adóigazgatósága hitelező 2012. augusztus 17-én vette kézhez, melyre 2012. augusztus 31-i keltezéssel "észrevételt" tett a felszámolónál. Ebben a közbenső mérlegben szerepeltetett telefon-, fax-, internet használat (82.550 Ft), tárgyalóhasználat (100.000 Ft), és útiköltség (415.000 Ft) címén felmerült költségeket sérelmezte.
Az elsőfokú bíróság a közbenső felszámolási mérleget elutasította, s felhívta a felszámolót a közbenső mérleg olyan értelmű átdolgozására, hogy abból mellőzze a telefon-, fax- és internetköltségeket, a tárgyalóhasználatként felmerült 100.000 Ft-ot és az útiköltségként feltüntetett összegből 150.000 Ft feletti részt.
A felszámoló által képviselt adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolása szerint azért van szükség az elsőfokú eljárás megismétlésére, mert az egyik hitelező nem kapta meg a közbenső mérleget, s arra nem tudott észrevételt tenni, ezért az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő. Kifejtette, hogy "az újabb eljárás során a bíróságnak a közbenső mérleg kapcsán esetlegesen előterjesztett kifogást külön eljárás keretében kell elbírálnia." "A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak külön eljárásban kell vizsgálnia a NAV hitelező közbenső felszámolási mérleg kapcsán esetlegesen újból előterjesztett kifogásának megalapozottságát."
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a hitelező észrevételét új számra iktatva kifogásként bírálta el (ez a jelen ügy tárgya), míg a közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta és a felszámolót új közbenső mérleg készítésére kötelezte, mert a felszámoló nem igazolta, hogy valamennyi hitelezőnek megküldte a közbenső mérleget.
A felszámoló a zálogjoggal terhelt ingatlanokat értékesítette, időközben a zálogjogosult hitelezővel az elszámolás megtörtént. A felszámoló közölte a bírósággal, hogy miután az adós vagyona a felszámolási költségek kiegyenlítésére sem nyújt fedezetet, az eljárást egyszerűsített módon kívánja befejezni, ezért nem nyújt be újabb közbenső mérleget.
Az elsőfokú bíróság a hitelező észrevételét kifogásként elbírálva - figyelembe véve a felszámoló korábban tett nyilatkozatait - 2. sorszámú végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a közbenső mérlegben telefon-, fax- és internet költségként feltüntetett 82.500 Ft-ot, valamint a tárgyaló használataként feltüntetett 100.000 Ft-ot, az útiköltségként feltüntetett összegből 265.000 Ft-ot az adós vagyonába utalja vissza.
A felszámoló által képviselt adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, és újraszövegezte. Kötelezte a felszámolót, hogy a telefon-, fax-, és internetköltségként feltüntetett 82.550 Ft, a tárgyalóhasználatként feltüntetett összegből 50.000 Ft, az útiköltségként feltüntetett összegből 265.000 Ft összegek költségkénti feltüntetését mellőzze.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a hitelező a közbenső mérleggel szemben, a Cstv. 50. § (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve, 15 napos határidőn belül tette meg az észrevételét. A közbenső mérleget elutasító elsőfokú végzés elleni fellebbezés folytán hozott ítélőtáblai határozat "minősítette át" a hitelező észrevételét kifogássá, és hívta fel az elsőfokú bíróságot, hogy a felszámolási mérleg kapcsán előterjesztett hitelezői kifogás megalapozottságát külön eljárásban vizsgálja, ezért a hitelező kifogását nem lehet elkésettnek tekinteni.
Jóllehet az elsőfokú bíróság a kifogás elbírálása kapcsán valóban jogszabályt sértett azzal, hogy a kifogást nem küldte meg nyilatkozattételre a felszámolónak, azonban - mivel annak tartalmát a felszámoló már ismerte - emiatt a jogszabálysértés miatt nem látta indokoltnak az eljárás megismétlését.
A költségek vonatkozásában kifejtette, hogy azokat bármelyik hitelező kifogásolhatja. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a telefon-, fax- internet költségek felszámolási költségként való feltüntetése nem indokolt, a terembérlési díjból annak a felét elismerte, és egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az útiköltségnek csak egy része számolható el felszámolási költségként. Hangsúlyozta azonban - a BH 2013.251. számú eseti döntésre hivatkozással -, hogy a bíróság csak abban a kérdésben jogosult dönteni, a felmerült költség felszámolási költségként az adós vagyonával szemben elszámolható-e, annak forrásáról nem rendelkezhet. Erre, valamint arra a tényre tekintettel, hogy a felmerült költségeket a felszámoló maga viselte - az adós vagyonának hiányában - fogalmilag kizárt és megalapozatlan az elsőfokú bíróság visszafizetésre történő kötelezése.
A felszámoló által képviselt adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte elsődlegesen a jogerős végzésnek - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és a kifogás alapján indult eljárás Pp. 157. § a) pontja alkalmazásával történő megszüntetését, figyelemmel a 130. § (1) bekezdés g), illetve h) pontjára.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és a felszámoló által jogszerűen elszámolt útiköltség vonatkozásában 265.000 Ft költségkénti feltüntetés mellőzésére irányuló kifogás elutasítását.
Harmadlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően -, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Elsődleges kérelmével kapcsolatban kiemelte, hogy az észrevételt a hitelező nem kifogásként, hanem a közbenső mérleg elleni észrevételként terjesztette elő a felszámolóhoz, és a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti 8 napos határidőn túl. A következetes bírósági gyakorlat - az általa hivatkozott ítélőtáblai határozatokon felül az EBH 2004.1133 számú elvi bírósági határozat is - azon az elvi alapon áll, hogy a közbenső mérleghez kapcsolódóan benyújtott beadványokat tartalmuk szerint kell megítélni. Ha azokat észrevételnek kell tekinteni, akkor a közbenső mérleg jóváhagyása körében kell figyelembe venni, s külön határozat hozatalának e vonatkozásában nincs helye. Ha azonban azt kifogásnak kell tekinteni tartalmukból következően, akkor azokat a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kell elbírálni.
Hangsúlyozta, hogy amennyiben érdemben kell vizsgálni a kifogást, akkor a hitelezőnek nincs eljárási legitimációja, mert a zálogjogosulttal az elszámolás megtörtént, fedezet hiányában a hitelező által kifogásolt telefon-, fax- és internet, valamint a tárgyalóhasználat költségeket a felszámolónak a saját díja terhére kell viselnie. Az állagmegóvással kapcsolatos költségek - beleértve az útiköltséget is - a zálogjogosulttal kerültek elszámolásra, mellyel kapcsolatban a hitelezőnek nincs joga kifogást előterjeszteni.
Érdemben is vitatta az útiköltség részleges elszámolhatóságára vonatkozó jogerős döntést.
A NAV hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Azzal érvelt, a felszámoló a közbenső mérlegben nem jelölte meg, hogy mely költségek kapcsolódnak a zálogjoggal terhelt vagyontárgyakhoz, másrészt pedig a közbenső mérlegben szereplő költségek is elfogadásra kerülnek a bíróság által, függetlenül attól, hogy azok pénzügyi rendezése megtörtént-e. Ezért joga van észrevételt tenni a közbenső mérlegben foglaltakra. Egyebekben utalt arra, hogy álláspontja megegyezik a J. Kft. "f.a." ellen a Kúrián Gfv.VII.30.120/2014. számon folyamatban levő eljárásban előadottakkal.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okok miatt jogszabálysértő.
A Kúria elsőként rámutat, hogy jóllehet időközben a Cstv. szabályai változtak, azonban a Cstv. 50. §-ának rendelkezései nem módosultak, ezért a felszámoló által képviselt adós által hivatkozott EBH 2004.1133. számú elvi bírósági döntésnek megfelelően kell megítélni, hogy a közbenső mérleghez benyújtott észrevételt kifogásnak kell-e tekinteni.
Az ott kifejtettek szerint "a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A hitelező kifogásként jelölt beadványait tartalmuk szerint kell elbírálni, nevezetesen vizsgálni kell: azok a felszámolóhoz kerültek-e benyújtásra - az általa meghatározott 15 napon belül - és kifejezetten a közbenső mérleggel kapcsolatban kerültek-e előterjesztésre a Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése szerint, vagy pedig közvetlenül a bírósághoz nyertek-e benyújtást és függetlenek a közbenső mérleg előterjesztésétől. Amennyiben azokat a közbenső mérlegre tett észrevételnek kell tekinteni, azt a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyhatósága körében kell figyelembe vennie. Külön határozathozatalnak e vonatkozásban nincs helye. Amennyiben a bíróság megállapítása szerint a tartalmukból következően függetlenek a kifogások a közbenső mérleg benyújtásától, úgy azokat a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kell elbírálni. Nevezetesen, ha a felszámoló valamilyen jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen irányulnak, eljárási szempontból benyújthatóságukat is vizsgálat tárgyává kell tenni. Ebben az esetben a bíróságnak a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján kell a határozatát meghoznia, és a (4) bekezdés szerinti fellebbezési lehetőséget kell biztosítania."
A Kúria ennek alapján hangsúlyozza, az észrevételnek az a jelentősége, hogy a bíróság figyelmét felhívja olyan adatokra, amelyeket a hitelező a közbenső mérlegből (az ahhoz csatolt iratokból) ismert meg, és amelyek befolyásolhatják a közbenső mérleg jóváhagyását.
Amennyiben a hitelező a közbenső mérlegből - vagy a mérleghez benyújtott észrevétel alapján a felszámoló által tett nyilatkozatból - értesül a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról, akkor a Cstv. 51. §-a alapján a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nyújthat be ez ellen az intézkedés ellen kifogást a bírósághoz.
A Kúria megállapítása szerint téves a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, hogy az elsőként meghozott másodfokú bírósági végzés előírta volna a NAV hitelező észrevételének kifogásként való elbírálását. A másodfokú határozat ebben a kérdésben nem tartalmaz az elsőfokú bíróság számára iránymutatást, csak azt tartalmazza, hogy az "esetlegesen újból előterjesztett" kifogás megalapozottságát kell majd a bíróságnak vizsgálnia.
Mindebből következően, ha a NAV hitelező jogszabálysértőnek ítélte meg a felszámoló költségelszámolását, úgy a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kellett volna kifogást előterjesztenie a bírósághoz. A hitelező azonban nem a bírósághoz küldte meg észrevételét, hanem a felszámolóhoz (amit helytállóan tett a Cstv. 50. § (5) bekezdése alapján, ha beadványát tartalmilag észrevételnek szánta), és az nem a kifogás előterjesztésére irányadó határidőben érkezett meg sem a felszámolóhoz, sem a bírósághoz.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a bírósághoz határidőn túl érkezett, kifogásnak minősített beadvány tekintetében a Cstv. 51. § (1) bekezdése, a Pp. 157. § a) pontja, 130. § (1) bekezdés h) pontja szerint eljárva, a kifogás alapján indult eljárást a Pp. 158. § (1) bekezdése alapján hivatalból megszüntette.
Az elsődleges felülvizsgálati kérelem megalapozott volt, ezért a Kúriának a felülvizsgálati kérelem egyéb részét nem kellett elbírálnia.
Figyelemmel arra, hogy az eljárásban az adós felszámolójának felülvizsgálati kérelme eredményes volt, a Kúria úgy határozott, hogy az illetéket - a NAV hitelező személyes illetékmentessége folytán - az állam viseli, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13-14. §-a alapján.
Budapest, 2015. szeptember 17.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Rápolti Barbara s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.071/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.