adozona.hu
BH+ 2016.1.32
BH+ 2016.1.32
A felszámoló nyilatkozatát főszabályként az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként kell értelmezni olyan esetben is, ha a ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. A felszámolási eljárásban a felszámoló akkor rendelkezik saját személyében is a fél jogosítványával, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében. Ebben az esetben a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2013. július 12-én indította meg, felszámolóként az Á. Kft.-t rendelte ki.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásának helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 27 734 994 Ft tőke és ennek késedelmi kamata, valamint az ahhoz kapcsolódó 6 939 363 Ft költség-követelés hitelezői igényt 15 napon belül vegye nyilvántartásba a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-a szerint.
Az elsőfokú...
BH+ 2016.1.32 A felszámoló nyilatkozatát főszabályként az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként kell értelmezni olyan esetben is, ha a ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. A felszámolási eljárásban a felszámoló akkor rendelkezik saját személyében is a fél jogosítványával, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében. Ebben az esetben a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §].
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2013. július 12-én indította meg, felszámolóként az Á. Kft.-t rendelte ki.Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásának helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 27 734 994 Ft tőke és ennek késedelmi kamata, valamint az ahhoz kapcsolódó 6 939 363 Ft költség-követelés hitelezői igényt 15 napon belül vegye nyilvántartásba a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-a szerint.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló az adós nevében, annak törvényes képviselőjeként, jogi képviselője útján nyújtott be fellebbezést. Ebben az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte.
A hitelező észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság az adós fellebbezését hivatalból elutasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében benyújtott kifogás alapján a (4) bekezdés szerint a kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogással élő fellebbezhet.
Végzésében utalt a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-23. napján megtartott Országos Tanácskozásáról készített emlékeztetőben írtakra: "A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás" (BH 2014/9.V.2. pont).
A jelen ügyben a fellebbezést a felszámolóbiztos az adós nevében nyújtotta be, s a felszámoló saját nevében a végzés ellen fellebbezést nem terjesztett elő.
A Cstv. 51. § (4) bekezdéséből - az ítélőtábla megítélése szerint - az következik, hogy az adós csak akkor terjeszthet elő fellebbezést, és akkor is csak a kifogást elutasító végzés ellen, ha a kifogást maga az adós terjesztette elő. A kifogásnak helyt adó végzést csak a felszámoló támadhatja fellebbezéssel.
Mindezek alapján az Ítélőtábla megállapította, hogy az adós olyan végzés ellen terjesztett elő fellebbezést, amely ellen fellebbezési joggal a Cstv. 51. § (4) bekezdése értelmében nem rendelkezett. A fellebbezést ezért - a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján, mint nem jogosulttól származót - hivatalból elutasította [Pp. 240. § (1) bekezdés].
A felszámoló fellebbezésében kérte a támadott végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Arra hivatkozott, hogy formálisan ugyan a felszámoló az adós képviseletében eljárva írta alá az ügyvédi meghatalmazást, de abból egyértelmű, hogy mely végzést támadott fellebbezéssel. "Önmagában a jelen fellebbezéssel támadott végzés is a nem egységes bírói gyakorlatra hivatkozik, mint olyan emlékeztetőre, amely az adós álláspontja szerint a fellebbezés elbírálása szempontjából nem irányadó."
A hitelező észrevételében kérte a fellebbezéssel támadott végzés helybenhagyását.
A fellebbezés alapos.
Az ítélőtábla végzése elleni fellebbezést a felszámoló által meghatalmazott jogi képviselő nyújtotta be, az alábbiakban kifejtett álláspont szerint az adós lett volna jogosult azt előterjeszteni, a Kúria azt szabályosan benyújtottnak tekintette és érdemben vizsgálta.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós képviseletében, vagy mint önálló, az adóstól független fél jár-e el.
A Cstv. 34. § (2) bekezdése, és a 27/A. § (12) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámolás alatt harmadik személyekkel szemben, a bíróságok, hatóságok előtt - néhány kivételtől eltekintve - a felszámoló jogosult az adós gazdálkodó szervezet képviseletében eljárni, és kizárólag ő jogosult az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot tenni. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámoló válik - a külső, harmadik személlyel szembeni jogviszonyokban - az adós vezető tisztségviselőjévé, képviseletére jogosulttá, az adós a felszámolási eljárásban csak az egyezségkötésénél [Cstv. 41. § (2) bekezdés], illetve a kifogás előterjesztésnél [Cstv. 51. § (1) bekezdés] jelenhet meg önálló félként, a 8. § (1) bekezdésben meghatározott szervek (gazdálkodó szervezet legfőbb szerve) képviselője által képviselten.
A jogértelmezési problémát az adott ügyben az okozza, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésén, illetve a Cstv. 63/A. §-án kívül minden más esetben, az adós felszámolásának lefolytatása során felmerülő feladatoknál, a Cstv. csak "felszámolóként" nevezi meg az eljáró személyt, nem teszi hozzá, hogy a felszámoló az adós nevében jár el.
A Kúria álláspontja szerint abból, hogy a Cstv. a fenti két jogszabályi rendelkezésen kívül a felszámolás során felmerülő feladatoknál csak felszámolóként nevesíti az eljáró személyt, nem következik, hogy ezeket a feladatokat nem az adós képviselőjeként végzi a felszámoló.
A felszámolásra vonatkozó rendelkezések összességének vizsgálatából következően ugyanis megállapítható, hogy a felszámoló a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban, a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazok a jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a vezető tisztségviselőre telepít, ha csak jogszabály másként nem rendelkezik. Ilyennek a Cstv. nem következetes jogszabályi szóhasználata nem tekinthető.
A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek. Így - bár nem vitásan a felszámolónak kell a hitelezői igényeket nyilvántartásba vennie (Cstv. 46. §), a hitelezőket összehívnia (Cstv. 39. §), a követeléseket behajtania, a vagyont értékesítenie (Cstv. 48. §), közbenső mérleget készítenie (Cstv. 50. §), zárómérleget készítenie (52. §) - ezek a feladatok a speciális helyzetbe került gazdálkodó szervezet bíróság által kirendelt vezető tisztségviselőjét terhelő feladatoknak minősülnek, melyeknek a költségét a felszámoló közvetlenül az adós vagyonából elégítheti ki [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés]. Az adós vagyonában ilyen minőségében okozott kár megtérítéséért a Cstv. 54. §-a alapján tartozik felelősséggel.
A felszámolási eljárásban a hitelezők az igényüket a felszámolónak jelentik be. A bíróság csak akkor van döntési helyzetben, ha - a fentiek alapján - a felszámoló, mint az adós képviselője, vitatja a bejelentett igényt és a vitatott igényt elbírálásra a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjeszti [Cstv. 46. § (6) bekezdés], vagy pedig az érdekelt fél kifogást terjeszt elő a felszámolóval szemben, állítva a felszámoló jogszabálysértő intézkedését vagy mulasztását (Cstv. 51. §).
A vitatott igény elbírálása során egységes a joggyakorlat abban, hogy ilyen esetben a felszámoló az adós képviseletében jár el (a törvény mint felszámolót kötelezi a vitatott igény bíróság elé terjesztésére), s a felszámoló által meghatalmazott jogi képviselő az adós képviseletében eljárva nyújthatja be jogorvoslati kérelmét a bíróság határozatával szemben.
A kifogásban az előterjesztő a Cstv. 51. §-ára hivatkozással állítja a felszámoló jogszabálysértő intézkedését, illetve mulasztását.
A felszámolónak, mint az adós képviselőjének a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását nem lehet peres vagy más nemperes eljárásban vitássá tenni, erre csak kifogás útján van lehetőség. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt - a fent kifejtettek szerint - az adós nevében, az adós képviselőjeként teszi. Így például, ha a felszámoló a bejelentett hitelezői igényt besorolja a kielégítési sorrendbe, de a hitelező nem ért egyet ezzel a besorolással, akkor kifogást kell előterjesztenie, vagy ha a hitelező álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelése során követett el jogszabálysértést, akkor is kifogást kell előterjesztenie.
Az előbb kifejtettekre tekintettel a Kúria fenntartja a BH 2014.54. számú eseti döntésben kifejtett álláspontját, amely szerint a felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. Akkor rendelkezik a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával a felszámolási eljárásban, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében [így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése és a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján történt fizetésre kötelezés körében]. Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére is. Ilyenkor természetesen nem illeti meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontja szerinti illetékfeljegyzési jog sem, ahogy a költségek viselése is őt terheli pervesztesség esetén. (Ezt a jogi álláspontot fejtette ki a Kúria az Fpkf.VII.30.037/2015/4. számú végzésében is.)
A kifejtett indokokra tekintettel tévesen állapította meg az Ítélőtábla, hogy a fellebbező adósnak nincs eljárásjogi legitimációja, mert a jelen ügyben a hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós nevében eljárva tett jognyilatkozatot, amely az adós vagyonát érintette, ezért a határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós jogosult volt benyújtani.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az ítélőtáblának a fellebbezést érdemben kell elbírálnia.
(Kúria Fpkf. VII. 30.048/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint fellebbezési bíróság a Jenei és Társa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Jenei Imre ügyvéd által képviselt Sz. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban a dr. Balla Anita ügyvéd által képviselt T. Takarékszövetkezet "végelszámolás alatt" hitelezőnek, az Á. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló intézkedése elleni kifogása tárgyában, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.858/2014/4. számú végzése ellen a felszámoló részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A Kúria a fellebbezéssel támadott végzést hatályon kívül helyezi és az ítélőtáblát új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy a felszámolónak 7.000 (hétezer) Ft illeték költsége merült fel az eljárás során: kérelmére az általa lerótt 30.000 (harmincezer) Ft fellebbezési illetékből 23.000 (huszonháromezer) Ft illeték visszatérítésének van helye.
A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2013. július 12-én indította meg, felszámolóként az Á. Kft-t rendelte ki.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásának helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 27.734.994 Ft tőke és ennek késedelmi kamata, valamint az ahhoz kapcsolódó 6.939.363 Ft költség-követelés hitelezői igényt 15 napon belül vegye nyilvántartásba a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-a szerint.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló az adós nevében, annak törvényes képviselőjeként, jogi képviselője útján nyújtott be fellebbezést. Ebben az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte.
A hitelező észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság az adós fellebbezését hivatalból elutasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében benyújtott kifogás alapján a (4) bekezdés szerint a kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogással élő fellebbezhet.
Végzésében utalt a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-23. napján megtartott Országos Tanácskozásáról készített emlékeztetőben írtakra: "A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás" (BH 2014/9.V.2. pont).
A jelen ügyben a fellebbezést a felszámolóbiztos az adós nevében nyújtotta be, s a felszámoló saját nevében a végzés ellen fellebbezést nem terjesztett elő.
A Cstv. 51. § (4) bekezdéséből - az ítélőtábla megítélése szerint - az következik, hogy az adós csak akkor terjeszthet elő fellebbezést, és akkor is csak a kifogást elutasító végzés ellen, ha a kifogást maga az adós terjesztette elő. A kifogásnak helyt adó végzést csak a felszámoló támadhatja fellebbezéssel.
Mindezek alapján az Ítélőtábla megállapította, hogy az adós olyan végzés ellen terjesztett elő fellebbezést, amely ellen fellebbezési joggal a Cstv. 51. § (4) bekezdése értelmében nem rendelkezett. A fellebbezést ezért - a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján, mint nem jogosulttól származót - hivatalból elutasította [Pp. 240. § (1) bekezdés].
A felszámoló fellebbezésében kérte a támadott végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Arra hivatkozott, hogy formálisan ugyan a felszámoló az adós képviseletében eljárva írta alá az ügyvédi meghatalmazást, de abból egyértelmű, hogy mely végzést támadott fellebbezéssel. "Önmagában a jelen fellebbezéssel támadott végzés is a nem egységes bírói gyakorlatra hivatkozik, mint olyan emlékeztetőre, amely az adós álláspontja szerint a fellebbezés elbírálása szempontjából nem irányadó."
A hitelező észrevételében kérte a fellebbezéssel támadott végzés helybenhagyását.
A fellebbezés alapos.
Jóllehet az ítélőtábla végzése elleni fellebbezést a felszámoló által meghatalmazott jogi képviselő nyújtotta be, az alábbiakban kifejtett álláspont szerint az adós lett volna jogosult azt előterjeszteni, a Kúria azt szabályosan benyújtottnak tekintette és érdemben vizsgálta.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós képviseletében, vagy mint önálló, az adóstól független fél jár-e el.
A Cstv. 34. § (2) bekezdése, és a 27/A. § (12) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámolás alatt harmadik személyekkel szemben, a bíróságok, hatóságok előtt - néhány kivételtől eltekintve - a felszámoló jogosult az adós gazdálkodó szervezet képviseletében eljárni, és kizárólag ő jogosult az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot tenni. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámoló válik - a külső, harmadik személlyel szembeni jogviszonyokban - az adós vezető tisztségviselőjévé, képviseletére jogosulttá, az adós a felszámolási eljárásban csak az egyezségkötésénél [Cstv. 41. § (2) bekezdés], illetve a kifogás előterjesztésnél [Cstv. 51. § (1) bekezdés] jelenhet meg önálló félként, a 8. § (1) bekezdésben meghatározott szervek (gazdálkodó szervezet legfőbb szerve) képviselője által képviselten.
A jogértelmezési problémát az adott ügyben az okozza, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésén, illetve a Cstv. 63/A. §-án kívül minden más esetben, az adós felszámolásának lefolytatása során felmerülő feladatoknál, a Cstv. csak "felszámolóként" nevezi meg az eljáró személyt, nem teszi hozzá, hogy a felszámoló az adós nevében jár el.
A Kúria álláspontja szerint abból, hogy a Cstv. a fenti két jogszabályi rendelkezésen kívül a felszámolás során felmerülő feladatoknál csak felszámolóként nevesíti az eljáró személyt, nem következik, hogy ezeket a feladatokat nem az adós képviselőjeként végzi a felszámoló.
A felszámolásra vonatkozó rendelkezések összességének vizsgálatából következően ugyanis megállapítható, hogy a felszámoló a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban, a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a vezető tisztségviselőre telepít, ha csak jogszabály másként nem rendelkezik. Ilyennek ugyanakkor a Cstv. nem következetes jogszabályi szóhasználata nem tekinthető.
A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek. Így - bár nem vitásan a felszámolónak kell a hitelezői igényeket nyilvántartásba vennie (Cstv. 46. §), a hitelezőket összehívnia (Cstv. 39. §), a követeléseket behajtania, a vagyont értékesítenie (Cstv. 48. §), közbenső mérleget készítenie (Cstv. 50. §), zárómérleget készítenie (52. §) - ezek a feladatok a speciális helyzetbe került gazdálkodó szervezet bíróság által kirendelt vezető tisztségviselőjét terhelő feladatoknak minősülnek, melyeknek a költségét a felszámoló közvetlenül az adós vagyonából elégítheti ki (Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés). Az adós vagyonában ilyen minőségében okozott kár megtérítéséért a Cstv. 54. §-a alapján tartozik felelősséggel.
A felszámolási eljárásban a hitelezők az igényüket a felszámolónak jelentik be. A bíróság csak akkor van döntési helyzetben, ha - a fentiek alapján - a felszámoló, mint az adós képviselője, vitatja a bejelentett igényt és a vitatott igényt elbírálásra a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjeszti (Cstv. 46. § (6) bekezdés), vagy pedig az érdekelt fél kifogást terjeszt elő a felszámolóval szemben, állítva a felszámoló jogszabálysértő intézkedését vagy mulasztását (Cstv. 51. §).
A vitatott igény elbírálása során egységes a joggyakorlat abban, hogy ilyen esetben a felszámoló az adós képviseletében jár el (jóllehet a törvény mint felszámolót kötelezi a vitatott igény bíróság elé terjesztésére), s a felszámoló által meghatalmazott jogi képviselő az adós képviseletében eljárva nyújthatja be jogorvoslati kérelmét a bíróság határozatával szemben.
A kifogásban az előterjesztő a Cstv. 51. §-ára hivatkozással állítja a felszámoló jogszabálysértő intézkedését, illetve mulasztását.
A felszámolónak, mint az adós képviselőjének a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását nem lehet peres vagy más nemperes eljárásban vitássá tenni, erre csak kifogás útján van lehetőség. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt - a fent kifejtettek szerint - az adós nevében, az adós képviselőjeként teszi. Így például, ha a felszámoló a bejelentett hitelezői igényt besorolja a kielégítési sorrendbe, de a hitelező nem ért egyet ezzel a besorolással, akkor kifogást kell előterjesztenie, vagy ha a hitelező álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelése során követett el jogszabálysértést, akkor is kifogást kell előterjesztenie.
A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria fenntartja a BH 2014.54. számú eseti döntésben kifejtett álláspontját, amely szerint a felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. Akkor rendelkezik a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával a felszámolási eljárásban, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében (így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése és a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján történt fizetésre kötelezés körében). Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére is. Ilyenkor természetesen nem illeti meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontja szerinti illetékfeljegyzési jog sem, ahogy a költségek viselése is őt terheli pervesztesség esetén. (Ezt a jogi álláspontot fejtette ki a az Kúria Fpkf.VII.30.037/2015/4. számú végzésében is.)
A kifejtett indokokra tekintettel tévesen állapította meg az Ítélőtábla, hogy a fellebbező adósnak nincs eljárásjogi legitimációja, mert a jelen ügyben a hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós nevében eljárva tett jognyilatkozatot, amely az adós vagyonát érintette, ezért a határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós jogosult volt benyújtani.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az ítélőtáblának a fellebbezést érdemben kell elbírálnia.
A felszámoló a fellebbezésre 30.000 Ft illetéket lerótt. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 47. § (3) bekezdése alapján azonban csak 7.000 Ft illetéket kell leróni a nem érdemi végzés elleni fellebbezés esetén, ezért a felszámoló a többletként lerótt illetéket az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján visszaigényelheti.
Budapest, 2015. szeptember 24.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Rápolti Barbara s.k. bíró
(Kúria Fpkf. VII. 30.048/2015.)