adozona.hu
BH+ 2016.1.30
BH+ 2016.1.30
Felszámolás alá került cég vezető tisztségviselőinek helytállását megalapozó feltételek bizonyítása körében irányadó szempontok. A hitelezői érdekeket sértő vezetői magatartás vélelmének megdöntése körében vizsgálható körülmények [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cégjegyzékbe 2004. február 25. napján bejegyzett R. Kft. (a továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője a megalakulástól kezdődően, 2009. június 24-ig az I. r. és a II. r. alperes volt önálló cégjegyzési joggal. A cég a felperessel mint gumiabroncs nagykereskedelemmel foglalkozó céggel viszonteladóként rendszeres üzleti kapcsolatban állt.
A törvényszék a 2009. április 3. napján érkezett hitelezői kérelem alapján első fokon 2009. június 19. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a...
BH+ 2016.1.30 Felszámolás alá került cég vezető tisztségviselőinek helytállását megalapozó feltételek bizonyítása körében irányadó szempontok. A hitelezői érdekeket sértő vezetői magatartás vélelmének megdöntése körében vizsgálható körülmények [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) és (2) bek.].
A cégjegyzékbe 2004. február 25. napján bejegyzett R. Kft. (a továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője a megalakulástól kezdődően, 2009. június 24-ig az I. r. és a II. r. alperes volt önálló cégjegyzési joggal. A cég a felperessel mint gumiabroncs nagykereskedelemmel foglalkozó céggel viszonteladóként rendszeres üzleti kapcsolatban állt.A törvényszék a 2009. április 3. napján érkezett hitelezői kérelem alapján első fokon 2009. június 19. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós felszámolását. A felszámolási eljárás kezdő időpontja 2009. június 24. napja.
A felperes az adós elleni felszámolási eljárásban, az általa szállított áru vételárának meg nem fizetéséből eredően, 26 559 531 Ft hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló "f" kategóriás követelésként nyilvántartásba vett.
A felszámolási eljárás még nem fejeződött be.
Az elsőfokú eljárásban 59. sorszám alatt csatolt igazságügyi szakértői vélemény szerint az adós a működése óta - a 2007. évet kivéve - a felszámolás kezdő időpontjáig veszteségesen működött. A 2007. december 31-i fordulónapra elkészített éves beszámolója szerint a tárgyi eszközeinek értéke 8 279 000 Ft, a készlete 17 579 000 Ft, a követeléseinek az összege 8 731 000 Ft, likvid pénzeszköze pedig 525 000 Ft volt. Ezzel szemben a hosszú lejáratú kötelezettségei összesen 10 491 000 Ft, rövid lejáratú kötelezettségei összesen 33 628 000 Ft.
Az alperesek 2008. évre nem készítették el az adós éves beszámolóját, ezért az nem került közzétételre sem. 2008. május 15. napjától kezdődően az adós nem teljesítette a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségeit.
A felperes keresetében "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek mint az adós vezető tisztségviselői az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal az adós vagyona 26 559 531 Ft-tal csökkent. Ez összeg erejéig a felperes vagyoni biztosíték nyújtására történő kötelezésük iránt is kérelmet terjesztett elő.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott.
A határozata indokolásában megállapította, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontjában hatályos Cstv. 33/A. §-ában rögzített, az alperesek felelősségének megállapításához szükséges együttes feltételek fennállnak. Az adós vezető tisztségviselőiként ugyanis a 2008. évre vonatkozó éves beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettségüknek nem tettek eleget, a Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban felsorolt kötelezettségeiket pedig csak részben teljesítették.
Az elsőfokú bíróság abból a tényből, hogy a perben beszerzett könyvszakértői vélemény szerint - a 2007. évet kivéve - az adós megalakulása óta a felszámolás kezdő időpontjáig veszteségesen gazdálkodott, azt a következtetést vonta le, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már 2008 őszétől fennállt. Utalt arra, ezt igazolja az is, hogy az adós a felperes felé fennálló tartozásából több mint 18 000 000 Ft-ot nem egyenlített ki. Az elsőfokú bíróság az alperesek magatartása miatt bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét ugyancsak a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján 40 039 000 Ft-ban találta bizonyítottnak, figyelemmel arra is, hogy az alperesek a Cstv. 33/A. §-a (2) bekezdésének második fordulatában írt vélelmet nem tudták megdönteni. Ítéletének rendelkező részében a vagyoncsökkenés mértékét ennek ellenére, a keresetben foglaltak keretei között, alacsonyabb összegben határozta meg.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a vagyoncsökkenés mértékét 23 788 830 Ft-ra leszállította, és mellőzte az alperesek vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését.
A másodfokú bíróság kifejtette, bár a Cstv. 33/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelem fennáll a 2008. évi éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének az elmulasztása miatt, az azonban nem vonatkozik az alperesek felelősségének megállapításához szükséges valamennyi tényállási elemre. A bíróságnak ezért elsődlegesen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének az időpontját kellett megállapítania. Ennek körében rámutatott arra, hogy az alperesek fellebbezésben kifejtett álláspontjával szemben, a felperes a 2008. évi éves beszámoló hiánya miatt nem volt abban a helyzetben, hogy az adós gazdálkodásába beleláthasson. Kérelmére az elsőfokú bíróság által elrendelt szakértői bizonyítás ezért nem volt jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint, a szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság véleményével szemben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már 2008. május 15. napjától kezdődően fennállt. Ekkortól ugyanis az adós a felperes 5 330 000 Ft összegű követelését nem tudta megfizetni. Az ítélőtábla úgy ítélte, ezt követően az alpereseknek a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kellett volna ellátniuk a feladataikat. Kiemelte, a bírósági gyakorlat szerint megengedett, hogy az alperes károkozó magatartása tekintetében a felperes mint hitelező a perben beszerzett szakértői vélemény ismeretében pontosítsa a tényállításait, és arra figyelemmel jelölje meg az azzal okozati összefüggésben, az általa állítottan keletkezett vagyoncsökkenést. A másodfokú bíróság a pontosított kereseti kérelmet ezért érdemben elbírálhatónak tartotta.
A másodfokú bíróság szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az alperesek azzal, hogy ismeretlen személy részére 2008. december 11. napján 5 000 000 Ft kölcsönt adtak a cég nevében, s annak visszafizetését utóbb el is engedték, valamint azzal, hogy a perben nem álló N. Kft.-vel, ellenérték fejében tartozásátvállaló szerződést kötöttek, összesen 23 788 830 Ft összegű vagyoncsökkenést okoztak. Az adósnak az O. Takarékszövetkezettel szemben fennálló, még le nem járt 16 966 488 Ft erejéig fennállt kötelezettségét ugyanis az utóbb említett szerződéssel úgy ruházták át, hogy ellenértékként az adós a 6 541 757 Ft könyv szerinti értéken nyilvántartott gépeit 1 891 607 Ft-on számítva adták át, 12 257 073 Ft értékű - tételesen be nem azonosított - árukészlettel együtt. Rögzítette azt is a másodfokú bíróság, hogy az említett tárgyak az N. Kft. 2009. december 31-i mérlegfordulónapra elkészített és közzétett beszámolójában tárgyi eszközként egyébként nem is kerültek kimutatásra. Kifejtette továbbá, miután e két tevékenységgel összefüggésben az alperesek nem bizonyították, hogy a hitelezői érdekek figyelembevételével jártak el, a felelősség alól nem mentették ki magukat, a Cstv. 33/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelem e magatartásukhoz kapcsolódóan fennáll.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérték.
Állították, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert annak ellenére, hogy a kereset elbírálásához szükséges tényállításokat: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének az időpontját, az alperesek állított, konkrét jogellenes ügyvezetői magatartásait és az azokkal okozati összefüggésben az adós vagyoncsökkenésének a tényét és mértékét a keresetlevél nem tartalmazta, az elsőfokú bíróság nem utasította el azt idézés kibocsátása nélkül. A szakértői véleményt megalapozatlannak, hiányosnak, ellentmondásosnak tartották. Utaltak arra, a szakértő a fizetésképtelenség kezdő időpontját nem tudta meghatározni, a tartozásátvállalási szerződés tekintetében pedig azt állapította meg, hogy az az adós saját tőkéjében nem okozott változást, azt nem csökkentette. Ennek ellenére, 40 039 000 Ft-os vagyoncsökkenést jelölt meg. Az alperesek sérelmezték, hogy a szakértő az adós gazdasági helyzetét, annak tevékenysége megkezdésétől vizsgálta, holott a Cstv. 33/A. §-a szerinti perekben kizárólag a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte utáni időszakra vetítve értékelhető a vagyoncsökkenés mértéke.
Állították azt is, a másodfokú bíróság ítélete sérti a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során kialakult bírósági gyakorlatot is. A vezető tisztségviselő felelőssége tekintetében ugyanis nem annak van jelentősége, hogy valamelyik hitelezőt vagy az adós társaságot érte-e és milyen összegű kár, vagy, hogy a hitelező igényét az adós vagyonából ki lehet-e elégíteni, hanem annak, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetője a hitelezők érdekeit sértő eljárásával milyen mértékű vagyoncsökkenést okozott az adós vagyonában.
Az alperesek vitatták a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a perbeli tartozásátvállalási szerződés csökkentette az adós vagyonát. Arra hivatkoztak, az említett jogügylettel azonos mértékben változott az adós aktív és passzív vagyona, ezért nem következett be olyan vagyoncsökkenés, amely a felelősségük megállapításának az alapjául szolgálhatna. Utaltak arra, a tartozásátvállalási szerződés érvénytelenségének a megállapítását a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése alapján bármely hitelező, illetve a felszámoló is kérhette volna. Ilyen pert azonban nem indítottak. Ez a tény pedig azt bizonyítja, hogy a jogügylet nem sértett hitelezői érdekeket.
Az alperesek szerint a jogerős ítélet a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat is sérti, mert az elsőfokú bíróság többszöri kérelmük ellenére sem tájékoztatta a peres feleket a bizonyítási teherről.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alperesek által hivatkozott jogszabályokat az alábbiakra tekintettel nem sérti.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti, a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet. A felülvizsgálati kérelemben az azzal kapcsolatos, annak jogszabálysértő jellegére vonatkozó érvek elbírálására kerülhet csak sor. A Kúria emiatt sem a felperes keresetlevelének befogadásával, a kereseti kérelem pontosításával, az elsőfokú eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítással szemben az alperes által előadott kifogásokkal érdemben nem foglalkozhatott. Az alperesek azokat ugyanis a fellebbezési eljárás során is előadták. A másodfokú bíróság érveiket elbírálta. Az alpereseknek a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárási jogszabályhely konkrét feltüntetésével ezért azt kellett volna egyértelműen megjelölniük, hogy a jogerős ítéletet - a másodfokú bíróság jogi álláspontját - e részben miért tartják jogszabálysértőnek. A fent hivatkozott Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján - figyelemmel arra, hogy sem permegszüntetést hivatalból megalapozó, illetve a Pp. 251. §-ának (2) bekezdésében írt abszolút hatályon kívül helyezésre okot adó körülmény nem állt fenn - a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben egyértelműen és tételesen hivatkozott jogszabályok tükrében vizsgálta felül a támadott jogerős határozatot.
A felülvizsgálati kérelemben foglalt állítással szemben, a Cstv. 33/A. §-a (1) bekezdésének megsértése nélkül állapították meg az eljárt bíróságok az alperesek felelősségét megalapozó jogszabályi feltételek fennállását. Az alperesek maguk sem vitatták, hogy az adós ügyvezetői voltak, annak 2009. június 24-i felszámolása kezdő időpontját megelőző három évben.
A Pp. 3. §-ának (5) bekezdésében rögzített szabad bizonyítási rendszer elvének megfelelően, a másodfokú bíróság a 2004. és 2007. év között készült éves mérlegbeszámolók, a beszerzett igazságügyi szakértői véleményben foglaltak felhasználásával, a felperes ki nem egyenlített számlakövetelései esedékességi időpontjára is tekintettel, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett arra, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. május 15-ével teljes bizonyossággal bekövetkezett.
Az alperesek tisztségük fennállása mellett a felülvizsgálati kérelmükben azt sem vitatták, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adóst "A számvitelről" szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 153. §-a, illetve 154. §-a alapján terhelő, a 2008. évi éves beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettséget nem teljesítették. A perbeli jogvita eldöntése során ezért a vezető tisztségviselői felelősségük megítélésére alkalmazandó volt a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése mellett, a Cstv. 33/A. §-a (2) bekezdésének második fordulatában rögzített, a hitelezői érdekeket sértő vezetői magatartás vélelmét tartalmazó szabály is. Ez utóbbi megalkotásának célja, a bizonyítási tehernek a vezető tisztségviselőkre telepítésével azoknak a jogellenes magatartásoknak a szankcionálása, amelyek miatt a felelősségüket megalapozó, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti feltételek bizonyítása elnehezül, esetleg egyéb iratok, adatok hiányában lehetetlenné válik. Az említett vélelem azt jelenti: ha a felperes bizonyította a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését és az azután keletkezett vagyoncsökkenést, ez utóbbit a vélelmezett hitelezői érdekeket sértő vezetői magatartással okozati összefüggésben állónak kell tekinteni. Az alpereseknek ezért - az elsőfokú bíróság által, a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján, az első tárgyaláson történt tájékoztatásának megfelelően - bizonyítaniuk kellett volna azt, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében, az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtették, az ezt követően az adós nevében megkötött kölcsön- és tartozásátvállalási szerződés hitelezői érdekeket szolgált.
Az alperesek e bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Nem bizonyították, hogy az ismeretlen személynek, az adós nevében folyósított kölcsön, majd a visszafizetés elengedése, vagy a még esedékessé nem vált banki tartozásnak az adós teljes árukészlete és tárgyi eszköze fejében történt átengedése, azaz a hitelezői igények kiegyenlítésére fordítható aktív vagyonának csökkentése miért állt a hitelezők érdekében.
Utal arra is a Kúria, csak a mindenkori konkrét tényállás alapján dönthető el az, hogy a gazdálkodó szervezetnél - függetlenül attól, hogy az jelent-e az aktív-passzív vagyonban változást - ténylegesen bekövetkezett-e a vagyoncsökkenés. A Számv.tv. 8-9. §-ai, valamint 19. §-ának (3) bekezdése értelmében a mérleg összeállításánál azt kell szem előtt tartani, hogy az eszközök és a források, valamint a mérleg főösszegek közötti összefüggések, "a mérleg főösszeg=eszközök összesen=források összesen" feltételnek megfeleljenek. A mérlegben a Számv.tv. 71. § (2) bekezdése alapján előírt tagolás szerint, mind a követelések, mind a gazdálkodó szervezetek pénzeszközei ugyanazon az oldalon szerepelnek. Általánosságban ezért az a megállapítás, hogy a mérleg főösszege, ezáltal az adós vagyona az aktív, passzív vagyon változása esetén nem változik, igaz.
A vezető tisztségviselők felelőssége megállapítása iránti perek eldöntése szempontjából azonban nem ezt kell vizsgálni, hanem azt, hogy az alperesek magatartásával előállt-e olyan vagyoncsökkenést okozó helyzet, amely miatt az adós hitelezőinek az érdekei veszélybe kerültek. A vagyoncsökkenés, mint objektív eredmény bekövetkezésének vizsgálata körében ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Cstv. az adós aktív, tehát a hitelezők követeléseinek kielégítésére alkalmas vagyonát védi. Az adós aktív vagyonának változását pedig nem csupán a számviteli szabályok szerinti mérlegelv alapján kell megítélni. Jelentősége van annak is, hogy a hitelezői igények kielégítésének alapjául szolgáló felszámolási vagyon összetétele hogyan változik.
A jogerős ítélet ezért helyesen állapította meg, hogy a perbeli adós tárgyi eszközei, árukészletei összességének ellenértékként történő átruházásával, pénzeszközének csökkenésével a hitelezők helyzete, a követeléseik megtérülésének esélye számottevően romlott. A mérlegben szereplő, ismeretlen személlyel szembeni kötelezettség reális érvényesíthetőségére, megtérülésére esély nincs. Az, a követelés érvényesíthetőségéhez szükséges adatok hiányában a felszámolási eljárásban a hitelezői igények kielégítésére nem szolgálhat.
A 2009. március 25. napján megkötött tartozásátvállalási szerződés is az adós aktív vagyonát csökkentette. Az 59. sorszámú könyvszakértői vélemény szerint az adós könyvviteli nyilvántartásában, 6 541 757 Ft-os összeggel szereplő gépek 1 891 667 Ft-os értéken kerültek átadásra az N. Kft. részére. E szerződés miatt az adós a tevékenysége folytatásához szükséges gépek hiányában már semmilyen gazdasági tevékenységet nem tudott végezni. Erre utal az is, hogy ezt követően általa árubeszerzésre, értékesítésre sem került sor. (59. számú szakértői vélemény 15., 19. o.) Függetlenül attól, hogy ténylegesen a tartozásátvállalási szerződés megkötésével összefüggésben az adós saját tőkéje nem változott, az adós aktív vagyoncsökkenése miatt reális esélye sem volt bármilyen hitelezői igény kielégítésének.
A Kúria egyetértett azzal a jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal is, hogy a jelen eljárás során nem volt annak jogi jelentősége, a tartozásátvállalás ellenértékének részét jelentő áruk között átadásra került-e olyan, amely a felperes tulajdona volt. Az adós ugyanis a tartozásátvállalás ellenértékének részét jelentő árukat a sajátjaként kezelte, tartotta nyilván. Az azok jogi helyzetével kapcsolatos esetleges jogvita adós hátrányára való eldöntése esetén számára pénzfizetéssel járó kártérítési kötelezettségeket keletkeztethet, amelynek ugyancsak az adósi vagyon csökkenése a következménye.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.024/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Bimbó Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bimbó Róbert ügyvéd által képviselt A. Korlátolt Felelősségű Társaság felperesnek a Dr. Lombos János Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lombos János ügyvéd által képviselt L. N. J. I.r. és V. S. II.r. alperesek ellen ügyvezetői felelősség megállapítása iránt a Kecskeméti Törvényszék előtt 3.G.21.650/2013. számon indult, a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.173/2014/2. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi egyetemlegesen az I-II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.800 (ötvenezer-nyolcszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A cégjegyzékbe Cg.03-09-111185 cégjegyzékszámon 2004. február 25. napján bejegyzett R. Kft. (a továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője megalakulásától kezdődően, 2009. június 24-ig az I.r. és a II.r. alperes volt önálló cégjegyzési joggal. A cég a felperessel mint gumiabroncs nagykereskedelemmel foglalkozó céggel viszonteladóként rendszeres üzleti kapcsolatban állt.
A Kecskeméti Törvényszék a 2009. április 3. napján érkezett hitelezői kérelem alapján 11.Fpk.03-09-000342/4. számú, első fokon 2009. június 19. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós felszámolását. A felszámolási eljárás kezdő időpontja 2009. június 24. napja.
A felperes az adós elleni felszámolási eljárásban, az általa szállított áru vételárának meg nem fizetéséből eredően, 26.559.531 Ft hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló "f" kategóriás követelésként nyilvántartásba vett.
A felszámolási eljárás még nem fejeződött be.
Az elsőfokú eljárásban 59. sorszám alatt csatolt igazságügyi szakértői vélemény szerint az adós a működése óta - a 2007. évet kivéve - a felszámolás kezdő időpontjáig veszteségesen működött. A 2007. december 31-i fordulónapra elkészített éves beszámolója szerint a tárgyi eszközeinek értéke 8.279.000 Ft, a készlete 17.579.000 Ft, a követeléseinek az összege 8.731.000 Ft, likvid pénzeszköze pedig 525.000 Ft volt. Ezzel szemben a hosszú lejáratú kötelezettségei összesen 10.491.000 Ft, rövid lejáratú kötelezettségei összesen 33.628.000 Ft.
Az alperesek 2008. évre nem készítették el az adós éves beszámolóját, ezért az nem került közzétételre sem. 2008. május 15. napjától kezdődően az adós nem teljesítette a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségeit.
A felperes keresetében "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek mint az adós vezető tisztségviselői az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal az adós vagyona 26.559.531 Ft-tal csökkent. Ezen összeg erejéig a felperes vagyoni biztosíték nyújtására történő kötelezésük iránt is kérelmet terjesztett elő.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott.
A határozata indokolásában megállapította, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontjában hatályos Cstv. 33/A. §-ában rögzített, az alperesek felelősségének megállapításához szükséges együttes feltételek fennállnak. Az adós vezető tisztségviselőiként ugyanis a 2008. évre vonatkozó éves beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettségüknek nem tettek eleget, a Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban felsorolt kötelezettségeiket pedig csak részben teljesítették.
Az elsőfokú bíróság abból a tényből, hogy a perben beszerzett könyvszakértői vélemény szerint - a 2007. évet kivéve - az adós megalakulása óta a felszámolás kezdő időpontjáig veszteségesen gazdálkodott, azt a következtetést vonta le, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már 2008 őszétől fennállt. Utalt arra, ezt igazolja az is, hogy az adós a felperes felé fennálló tartozásából több mint 18.000.000 Ft-ot nem egyenlített ki. Az elsőfokú bíróság az alperesek magatartása miatt bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét ugyancsak a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján 40.039.000 Ft-ban találta bizonyítottnak, figyelemmel arra is, hogy az alperesek a Cstv. 33/A. §-a (2) bekezdésének második fordulatában írt vélelmet nem tudták megdönteni. Ítéletének rendelkező részében a vagyoncsökkenés mértékét ennek ellenére, a keresetben foglaltak keretei között, alacsonyabb összegben határozta meg.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a vagyoncsökkenés mértékét 23.788.830 Ft-ra leszállította, és mellőzte az alperesek vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését.
A másodfokú bíróság kifejtette, bár a Cstv. 33/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelem fennáll a 2008. évi éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének az elmulasztása miatt, az azonban nem vonatkozik az alperesek felelősségének megállapításához szükséges valamennyi tényállási elemre. A bíróságnak ezért elsődlegesen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének az időpontját kellett megállapítania. Ennek körében rámutatott arra, hogy az alperesek fellebbezésben kifejtett álláspontjával szemben, a felperes a 2008. évi éves beszámoló hiánya miatt nem volt abban a helyzetben, hogy az adós gazdálkodásába beleláthasson. Kérelmére az elsőfokú bíróság által elrendelt szakértői bizonyítás ezért nem volt jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint, a szakértői vélemény alapján megállapíthatóan, az elsőfokú bíróság véleményével szemben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már 2008. május 15. napjától kezdődően fennállt. Ekkortól ugyanis az adós a felperes 5.330.000 Ft összegű követelését nem tudta megfizetni. Az ítélőtábla úgy ítélte, ezt követően az alpereseknek a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kellett volna ellátniuk a feladataikat. Kiemelte, a bírósági gyakorlat szerint megengedett, hogy az alperesi károkozó magatartás tekintetében a felperes mint hitelező a perben beszerzett szakértői vélemény ismeretében pontosítsa a tényállításait, és arra figyelemmel jelölje meg az azzal okozati összefüggésben, az általa állítottan keletkezett vagyoncsökkenést. A másodfokú bíróság a pontosított kereseti kérelmet ezért érdemben elbírálhatónak tartotta.
A másodfokú bíróság szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az alperesek azzal, hogy ismeretlen személy részére 2008. december 11. napján 5.000.000 Ft kölcsönt adtak a cég nevében, s annak visszafizetését utóbb el is engedték, valamint azzal, hogy a perben nem álló N. Kft.-vel, ellenérték fejében tartozásátvállaló szerződést kötöttek, összesen 23.788.830 Ft összegű vagyoncsökkenést okoztak. Az adósnak az O. Takarékszövetkezettel szemben fennálló, még le nem járt 16.966.488 Ft erejéig fennállt kötelezettségét ugyanis az utóbb említett szerződéssel úgy ruházták át, hogy ellenértékként az adós a 6.541.757 Ft könyv szerinti értéken nyilvántartott gépeit 1.891.607 Ft-on számítva adták át, 12.257.073 Ft értékű - tételesen be nem azonosított - árukészlettel együtt. Rögzítette azt is a másodfokú bíróság, hogy az említett tárgyak a N. Kft. 2009. december 31-i mérlegfordulónapra elkészített és közzétett beszámolójában tárgyi eszközként egyébként nem is kerültek kimutatásra. Kifejtette továbbá, mivel e két tevékenységgel összefüggésben az alperesek nem bizonyították, hogy a hitelezői érdekek figyelembevételével jártak el, a felelősség alól nem mentették ki magukat, a Cstv. 33/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelem e magatartásukhoz kapcsolódóan fennáll.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérték.
Állították, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert annak ellenére, hogy a kereset elbírálásához szükséges tényállításokat: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének az időpontját, az alperesek állított, konkrét jogellenes ügyvezetői magatartásait és az azokkal okozati összefüggésben az adós vagyoncsökkenésének a tényét és mértékét a keresetlevél nem tartalmazta, az elsőfokú bíróság nem utasította el azt idézés kibocsátása nélkül. A szakértői véleményt megalapozatlannak, hiányosnak, ellentmondásosnak tartották. Utaltak arra, a szakértő a fizetésképtelenség kezdő időpontját nem tudta meghatározni, a tartozásátvállalási szerződés tekintetében pedig azt állapította meg, hogy az az adós saját tőkéjében nem okozott változást, azt nem csökkentette. Ennek ellenére, 40.039.000 Ft-os vagyoncsökkenést jelölt meg. Az alperesek sérelmezték, hogy a szakértő az adós gazdasági helyzetét, annak tevékenysége megkezdésétől vizsgálta, holott a Cstv. 33/A. §-a szerinti perekben kizárólag a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte utáni időszakra vetítve értékelendő a vagyoncsökkenés mértéke.
Állították azt is, a másodfokú bíróság ítélete sérti a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során kialakult bírósági gyakorlatot is. A vezető tisztségviselő felelőssége tekintetében ugyanis nem annak van jelentősége, hogy valamelyik hitelezőt vagy az adós társaságot érte-e és milyen összegű kár, vagy, hogy a hitelező igényét az adós vagyonából ki lehet-e elégíteni, hanem annak, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetője a hitelezők érdekeit sértő eljárásával milyen mértékű vagyoncsökkenést okozott az adós vagyonában.
Az alperesek vitatták a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a perbeli tartozásátvállalási szerződés csökkentette az adós vagyonát. Arra hivatkoztak, az említett jogügylettel azonos mértékben változott az adós aktív és passzív vagyona, ezért nem következett be olyan vagyoncsökkenés, amely a felelősségük megállapításának az alapjául szolgálhatna. Utaltak arra, a tartozásátvállalási szerződés érvénytelenségének a megállapítását a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése alapján bármely hitelező, illetve a felszámoló is kérhette volna. Ilyen pert azonban nem indítottak. Ez a tény pedig azt bizonyítja, hogy a jogügylet nem sértett hitelezői érdekeket.
Az alperesek szerint a jogerős ítélet a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat is sérti, mert az elsőfokú bíróság többszöri kérelmük ellenére sem oktatta ki a peres feleket a bizonyítási teherről.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alperesek által hivatkozott jogszabályokat az alábbiakra tekintettel nem sérti.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti, a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet. A felülvizsgálati kérelemben az azzal kapcsolatos, annak jogszabálysértő jellegére vonatkozó érvek elbírálására kerülhet csak sor. A Kúria emiatt sem a felperes keresetlevelének befogadásával, a kereseti kérelem pontosításával, az elsőfokú eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítással szemben előadott alperesi kifogásokkal érdemben nem foglalkozhatott. Az alperesek azokat ugyanis a fellebbezési eljárás során is előadták. A másodfokú bíróság érveiket elbírálta. Az alpereseknek a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárási jogszabályhely konkrét feltüntetésével ezért azt kellett volna egyértelműen megjelölniük, hogy a jogerős ítéletet - a másodfokú bíróság jogi álláspontját - e részben miért tartják jogszabálysértőnek. A fent hivatkozott Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján - figyelemmel arra, hogy sem permegszüntetést hivatalból megalapozó, illetve a Pp. 251. §-ának (2) bekezdésében írt abszolút hatályon kívül helyezésre okot adó körülmény nem állt fenn - a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben egyértelműen és tételesen hivatkozott jogszabályok tükrében vizsgálta felül a támadott jogerős határozatot.
A felülvizsgálati kérelemben foglalt állítással szemben, a Cstv. 33/A. §-a (1) bekezdésének megsértése nélkül állapították meg az eljárt bíróságok az alperesek felelősségét megalapozó jogszabályi feltételek fennállását. Az alperesek maguk sem vitatták, hogy az adós ügyvezetői voltak, annak 2009. június 24-i felszámolása kezdő időpontját megelőző három évben.
A Pp. 3. §-ának (5) bekezdésében rögzített szabad bizonyítási rendszer elvének megfelelően, a másodfokú bíróság a 2004. és 2007. év között készült éves mérleg beszámolók, a beszerzett igazságügyi szakértői véleményben foglaltak felhasználásával, a ki nem egyenlített felperesi számlakövetelések esedékességi időpontjára is tekintettel, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett arra, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. május 15-ével teljes bizonyossággal bekövetkezett.
Az alperesek tisztségük fennállása mellett a felülvizsgálati kérelmükben azt sem vitatták, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adóst "A számvitelről" szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 153. §-a, illetve 154. §-a alapján terhelő, a 2008. évi éves beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettséget nem teljesítették. A perbeli jogvita eldöntése során ezért a vezető tisztségviselői felelősségük megítélésére alkalmazandó volt a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése mellett, a Cstv. 33/A. §-a (2) bekezdésének második fordulatában rögzített, a hitelezői érdekeket sértő vezetői magatartás vélelmét tartalmazó szabály is. Ez utóbbi megalkotásának célja, a bizonyítási tehernek a vezető tisztségviselőkre telepítésével azon jogellenes magatartások szankcionálása, amelyek miatt a felelősségüket megalapozó, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti feltételek bizonyítása elnehezül, esetleg egyéb iratok, adatok hiányában lehetetlenné válik. Az említett vélelem azt jelenti: ha a felperes bizonyította a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését és az azután keletkezett vagyoncsökkenést, ez utóbbit a vélelmezett hitelezői érdekeket sértő vezetői magatartással okozati összefüggésben állónak kell tekinteni. Az alpereseknek ezért - az elsőfokú bíróság által, a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján, az első tárgyaláson történt kioktatásnak megfelelően - bizonyítaniuk kellett volna azt, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében, az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtették, az adós nevében ezt követően megkötött kölcsön- és tartozásátvállalási szerződés hitelezői érdekeket szolgált.
Az alperesek e bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Nem bizonyították, hogy az ismeretlen személynek, az adós nevében folyósított kölcsön, majd a visszafizetés elengedése, vagy a még esedékessé nem vált banki tartozásnak az adós teljes árukészlete és tárgyi eszköze fejében történt átengedése, azaz a hitelezői igények kiegyenlítésére fordítható aktív vagyonának csökkentése miért állt a hitelezők érdekében.
Utal arra is a Kúria, csak a mindenkori konkrét tényállás alapján dönthető el az, hogy a gazdálkodó szervezetnél - függetlenül attól, hogy az jelent-e az aktív-passzív vagyonban változást - ténylegesen bekövetkezett-e a vagyoncsökkenés. A Számv.tv. 8-9. §-ai, valamint 19. §-ának (3) bekezdése értelmében a mérleg összeállításánál azt kell szem előtt tartani, hogy az eszközök és a források, valamint a mérleg főösszegek közötti összefüggések, "a mérleg főösszeg=eszközök összesen=források összesen" feltételnek megfeleljenek. A mérlegben a Számv.tv. 71. § (2) bekezdése alapján előírt tagolás szerint, mind a követelések, mind a gazdálkodó szervezetek pénzeszközei ugyanazon az oldalon szerepelnek. Általánosságban ezért az a megállapítás, hogy a mérleg főösszege, ezáltal az adós vagyona az aktív, passzív vagyon változása esetén nem változik, igaz. A vezető tisztségviselők felelőssége megállapítása iránti perek eldöntése szempontjából azonban nem ezt kell vizsgálni, hanem azt, hogy az alperesek magatartásával előállt-e olyan vagyoncsökkenést okozó helyzet, amely miatt az adós hitelezőinek az érdekei veszélybe kerültek. A vagyoncsökkenés, mint objektív eredmény bekövetkezésének vizsgálata körében ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Cstv. az adós aktív, tehát a hitelezők követeléseinek kielégítésére alkalmas vagyonát védi. Az adós aktív vagyonának változását pedig nem csupán a számviteli szabályok szerinti mérlegelv alapján kell megítélni. Jelentősége van annak is, hogy a hitelezői igények kielégítésének alapjául szolgáló felszámolási vagyon összetétele hogyan változik. A jogerős ítélet ezért helyesen állapította meg, hogy a perbeli adós tárgyi eszközei, árukészletei összességének ellenértékként történő átruházásával, pénzeszközének csökkenésével a hitelezőknek a helyzete, a követeléseik megtérülésének esélye számottevően romlott. A mérlegben szereplő, ismeretlen személlyel szembeni kötelezettség reális érvényesíthetőségére, megtérülésére esély nincs. Az, a követelés érvényesíthetőségéhez szükséges adatok hiányában a felszámolási eljárásban a hitelezői igények kielégítésére nem szolgálhat.
A 2009. március 25. napján megkötött tartozásátvállalási szerződés is az adós aktív vagyonát csökkentette. Az 59. sorszámú könyvszakértői vélemény szerint az adós könyvviteli nyilvántartásában, 6.541.757 Ft-os összeggel szereplő gépek 1.891.667 Ft-os értéken kerültek átadásra a N. Kft. részére. E szerződés miatt az adós a tevékenysége folytatásához szükséges gépek hiányában már semmilyen gazdasági tevékenységet nem tudott végezni. Erre utal az is, hogy ezt követően általa árubeszerzésre, értékesítésre sem került sor. (59. számú szakértői vélemény 15., 19. o.) Függetlenül attól, hogy ténylegesen a tartozásátvállalási szerződés megkötésével összefüggésben az adós saját tőkéje nem változott, az adós aktív vagyoncsökkenése miatt reális esélye sem volt bármilyen hitelezői igény kielégítésének.
A Kúria egyetértett azzal a jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal is, hogy a jelen eljárás során nem volt annak jogi jelentősége, a tartozásátvállalás ellenértékének részét képező áruk között átadásra került-e olyan, amely a felperes tulajdonát képezte. Az adós ugyanis a tartozásátvállalás ellenértékének részét képező árukat a sajátjaként kezelte, tartotta nyilván. Az azok jogi helyzetével kapcsolatos esetleges jogvita adós hátrányára való eldöntése esetén számára pénzfizetéssel járó kártérítési kötelezettségeket keletkeztethet, amelynek ugyancsak az adósi vagyon csökkenése a következménye.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján ezért kötelesek a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. Ennek általános forgalmi adóval növel összegét a Pp. 79. § (1) bekezdése alapján határozta meg a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése, valamint (5)-(6) bekezdéseinek és a 4/A. § (1) bekezdésének alkalmazásával.
Budapest, 2015. szeptember 8.
dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. a tanács elnöke, dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.024/2015.)