adozona.hu
BH+ 2016.1.25
BH+ 2016.1.25
A vezető tisztségviselői minőséghez fűződő felelősség nem állapítható meg, ha a fél az ügyletben nem ebben a minőségben vett részt. Kártérítési felelősség más jogcímen sem állapítható meg, ha hiányzik a jogellenesség [1997. évi CXLIV. tv. 29. §, 1959. évi IV. tv. 339. §, 1952. évi III. tv. 275. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes társaság műanyag termékek gyártására, mint főtevékenységre jött létre. Az alperes részvényesként 1991. október 25. és 2001. február 15. napja között tagja volt a három tagú igazgatóságnak. Rajta kívül dr. L. J. elnök igazgatóként és M. L. ügyvezető igazgatóként volt jogosult a felperes képviseletére. 1999. május 7-től 2011. február 15-ig H. N. részvényes lett az ügyvezető igazgató M. L. helyett. Vele az igazgatóság többi tagjának együttműködése nem volt felhőtlen. Az alperes terüle...
BH+ 2016.1.25 A vezető tisztségviselői minőséghez fűződő felelősség nem állapítható meg, ha a fél az ügyletben nem ebben a minőségben vett részt. Kártérítési felelősség más jogcímen sem állapítható meg, ha hiányzik a jogellenesség [1997. évi CXLIV. tv. 29. §, 1959. évi IV. tv. 339. §, 1952. évi III. tv. 275. § (3) bek.].
A felperes társaság műanyag termékek gyártására, mint főtevékenységre jött létre. Az alperes részvényesként 1991. október 25. és 2001. február 15. napja között tagja volt a három tagú igazgatóságnak. Rajta kívül dr. L. J. elnök igazgatóként és M. L. ügyvezető igazgatóként volt jogosult a felperes képviseletére. 1999. május 7-től 2011. február 15-ig H. N. részvényes lett az ügyvezető igazgató M. L. helyett. Vele az igazgatóság többi tagjának együttműködése nem volt felhőtlen. Az alperes területe a kereskedelem és az értékesítés irányítása volt.1999. március 8-án a felperes 400 db egyenként 10 000 forint értékű, összesen 4 000 000 forint névértékű részvényt adott el 1 000 000 forint vételárért az alperesnek. Az ügy előzménye az volt, hogy a társaságnak 10%-ot meghaladó saját részvénye volt, ezért úgy döntöttek, hogy a három igazgatósági tag személyenként 2 000 000 forint névértékű részvényt vásárol meg azzal, hogy dr. L. J. részesedését az alperes veszi meg. A szerződést eladóként a felperes képviseletében dr. L. J. elnök igazgató, vevőként pedig az alperes írta alá, aki a vételárat megfizette.
2001. január 2-án az igazgatóság tagjai megállapodtak a piac és a gyártóeszközök egymás közötti felosztásában és a gyártókapacitás alapján a gépeket elosztották az igazgatósági tagok érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságok között. Az alperes felesége volt a beltagja az X. Bt.-nek, ennek részére a felperes a 3 liter alatti műanyag termékeket gyártó gépeket értékesítette. A gépek eladási ára 391 000 forint és 97 750 forint áfa volt, amely a gépek könyv szerinti nyilvántartási értékénél jóval alacsonyabb összeg volt. Az eladott gépek nyilvántartási értéke 6 020 596 forint volt.
2000 és 2001 évekre az APEH Megyei Igazgatósága adóellenőrzést tartott és adókülönbözetet állapított meg a felperesi társaságnál, többek között a könyv szerinti érték alatt eladott eszközök adásvétele miatt. Az adóhatóság H. N. vezérigazgató tekintetében felrótta, hogy nem intézkedett a könyv szerinti érték alatt eladott eszközök miatt a vállalkozást érintő kár behajtásáról.
A felperes 2003. február 17. napján az alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátását kérte, amely utóbb perré alakult. Az ügy előbb a munkaügyi bíróság előtt folyt, mert az alperes úgy nyilatkozott, hogy az igazgatói teendőit munkaviszony keretében látta el. A munkaügyi vitában a felperes keresetéről döntés nem született az Ítélőtábla a polgári per lefolytatására a Q.-i Törvényszéket jelölte ki.
A felperes módosított keresetében a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 29. § (1) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése alapján 8 951 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes a felperesi társaság igazgatóságának tagja volt és ennek során kárt okozott a felperesnek, egyrészt az 1999. március 8-án kelt részvény-adásvételi szerződéssel, amelyben a 4 000 000 forint névértékű részvényeket 1 000 000 forintért vásárolta meg, ezen túlmenően akkor, amikor a felperesi cég az alperes feleségének cége részére áron alul adott el gépeket. Az alperes tehát nem a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott fokozott elvárhatóságnak megfelelően járt el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a részvények értékesítésekor a felperes képviseletében dr. L. J. járt el. A felperes részvényei a névérték 10-110 százalékának megfelelő áron kerültek értékesítésre, a névérték 25 százalékában történő értékesítés nem volt kirívóan alacsony. A gépeladás kapcsán előadta, hogy a felperes részvényesei megállapodtak egymással a piac felosztásában, ennek alapján kerültek szétosztásra a felperes gépei. Az alperesnek nem volt befolyása az értékesítési árra, arról a gazdasági igazgató és a könyvvizsgáló döntött, illetve az a felperes tulajdonosainak közös döntése volt. A vételár kialakítása során elszámolásokat is lefolytattak, pl. az alperes a munkaviszonya megszűnése kapcsán őt megillető összegről lemondott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy nem az alperes, hanem dr. L. J. döntött az adásvételi szerződés tartalmáról, a felperes képviseletében ő járt el. Az alperes tehát nem mint a felperes vezető tisztségviselője vett részt a szerződéskötésben, hanem éppen ellenérdekű félként szerepelt. A gépértékesítési szerződések vonatkozásában az elsőfokú bíróság ugyancsak azt állapította meg, hogy az alperes nem a felperes képviseletében járt el a szerződéskötéskor és az ehhez kapcsolódó döntés meghozatalában nem vett részt. A könyvelést, adónyilvántartást vezető személy szakmai felelőssége volt, hogy az ügyletre vonatkozóan az adójogszabályok által előírt módosító tényezőket nem alkalmazta és ez vezetett az adóbírság a kiszabásához.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyesek az abból levont jogkövetkeztetései. A felperesnek kellett volna bizonyítania az általa állított jogsértéseket, ennek azonban nem tudott eleget tenni. A régi Gt. 29. § (1) bekezdése a vezető tisztségviselők felelősségét szabályozza. A régi Gt. alapján az ügyvezetői kötelezettségek vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jogi szabályai szerint feleltek az ügyvezetők a gazdasági társasággal szemben. Ettől elhatárolt szabályozása volt a régi Gt.-ben a tagok felelősségének. A régi Gt. a vezetői kötelezettségek megszegéséhez fűzi a kártérítési kötelezettséget. A tagsági jogviszonnyal összefüggésben álló cselekményekhez, mulasztásokhoz más jogkövetkezmények fűződnek. Az alperes esetében vizsgálni kellett tehát, hogy az egyes jogviszonyokban milyen minőségben vett részt. Helytállóan járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor vizsgálta, hogy a részvény-adásvételi szerződést az alperes vezető tisztségviselőként kötötte-e meg a felperessel.
A másodfokú bíróság szerint miután a részvények abban az időszakban átlagosan a névérték 33 százalékáért kerültek értékesítésre, a dolgozók pedig kedvezményesen a névérték 20 százalékáért vásárolhatták azokat meg, még az sem volt megállapítható, hogy az eladási ár kirívóan alacsony lett volna. Dr. L. J. tanú pedig úgy nyilatkozott, hogy a részvények vételárát ő határozta meg.
A gépértékesítéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság utalt arra, hogy H. N. vezető tisztségviselő is azt adta elő, miszerint a műanyag eszközök gyártásához szükséges gépekről a részvényesek úgy állapodtak meg, hogy azt a maguk részére értékesítik. Lényegében egy közgyűlésen született meg az a megállapodás, amelynek része volt a gépek eladása is. A megállapodást 2001. január 2-án írásban is rögzítették. Az alperes ebben az esetben sem mint vezető tisztségviselő, hanem a részvényesek által hozott határozat alapján, mint részvényes kötött szerződést a felperessel. A másodfokú bíróság szerint a kifejtettek alapján az alperes kártérítési felelőssége sem a régi Gt. 29. §-a alapján, sem pedig a Ptk. 339. §-a alapján nem állapítható meg.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan pedig az ügyben eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítására irányuló kérelmet terjesztett elő.
A felperes szerint a jogerős ítélet sérti a régi Gt. 29. § (1) bekezdésében foglalt szabályozást. Az alperes a vezető tisztségviselőtől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján volt köteles eljárni. A felperesi társaság károsodása az eljárás irataiból egyértelműen megállapítható volt, ugyanakkor a gazdagodás az alperes közeli hozzátartozója tulajdonában álló társaságnál kimutatható. A felperes szerint téves a jogerős ítélet azon álláspontja, hogy az alperes, mint részvényes kötött szerződést a felperessel. A részvények ellenértékének meghatározása körében ugyanis döntő befolyással bírt az alperes ügyvezetői pozíciója, mint a cég vezető tisztségviselőjének tudnia kellett, hogy a 25 százalékos árfolyamnál lényegesen többet érnek a részvények. Az ügyben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes egy személyben volt vezető tisztségviselő, részvényes és a felperesi társaságtól eltérő társaságban érdekeltséggel bíró személy.
A felperes szerint az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. szabályai szerint is fennáll. A felperest az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben érte kár. Az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható. Az alperesnek tudomása volt a gépek vételáráról és bizonyos szinten az ár kialakításában is részt vett. Ezt bizonyítja dr. L. J.-nek a 2008. március 3-án tartott bírósági tárgyaláson előadott vallomása. A másodfokú ítélet ezen kívül sérti a Ptk. 4. § és 7. §-ában foglaltakat, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdését és 206. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat a logika szabályaival ellentétesen értékelte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes a kártérítési kérelmét elsősorban a régi Gt. 29. § (1) bekezdésére alapította, amely a vezető tisztségviselők fokozott gondossággal történő eljárását írja elő azzal, hogy a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét kell szem előtt tartaniuk. Az ennek során okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. A felperes azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a régi Gt. 29. § (1) bekezdése a gazdasági társaság ügyvezetése során elkövetett magatartásokat kívánja ilyen módon szankcionálni. A jelen ügyben tehát a társaság képviseletében eljáró dr. L. J.-vel szemben lenne, a Kúria álláspontja szerint, - ha a felperes tényállításai megalapozottak - a kártérítési igény érvényesíthető, hiszen ezekben az ügyletekben önálló képviseleti joggal ő képviselte a felperesi társaságot. Az alperes igazgatósági tagsága mellett munkaviszonyban is állott a felperes társaságnál, így esetében a dolgozóknak járó kedvezmény is megillethette a részvényvásárlás során, ha azt a társaság alapító okirata nem zárta ki. A károkozás ténye tehát nem állapítható meg pusztán arra tekintettel, hogy a részvények értékesítésére a névértéknél kisebb értéken került sor.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenes kárt okoz köteles azt megtéríteni. Az eljáró bíróságok is helyesen mutattak rá arra, hogy a kártérítési felelősség megállapításához nem elegendő, hogy az alperes a számára, vagy a családtagjai számára előnyös üzleti lehetőséget elfogadta.
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a felperes kára nem az alperes vezető tisztségviselői feladatkörének ellátásával összefüggésben keletkezett és az alperes esetében a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint megállapítható kártérítési felelősség feltételei sem állnak fenn, többek között hiányzik a kár bekövetkezte és az alperes magatartása közötti egyértelmű ok-okozati összefüggés, valamint a jogellenesség sem állapítható meg.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Kúria azt a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.778/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dobrossy és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Dobrossy István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gulyás Ildikó ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Törvényszéknél 5.G.40.084/2013. szám alatt folyamatban volt és másodfokon az Ítélőtábla Gf.IV.30.626/2013/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 895.100 (nyolcszázkilencvenötezer-egyszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes társaság műanyag termékek gyártására, mint főtevékenységre jött létre. Az alperes részvényesként 1991. október 25. és 2001. február 15. napja között tagja volt a három tagú igazgatóságnak. Rajta kívül dr. L. J. elnök igazgatóként és M. L. ügyvezető igazgatóként volt jogosult a felperes képviseletére. 1999. május 7-től 2011. február 15-ig H. N. részvényes lett az ügyvezető igazgató M. L. helyett. Vele az igazgatóság többi tagjának együttműködése nem volt felhőtlen. Az alperes területe a kereskedelem és az értékesítés irányítása volt.
1999. március 8-án a felperes 400 db egyenként 10.000 forint értékű, összesen 4.000.000 forint névértékű részvényt adott el 1.000.000 forint vételárért az alperesnek. Az ügy előzménye az volt, hogy a társaságnak 10 %-ot meghaladó saját részvénye volt, ezért úgy döntöttek, hogy a három igazgatósági tag személyenként 2.000.000 forint névértékű részvényt vásárol meg azzal, hogy dr. L. J.f részesedését az alperes veszi meg. A szerződést eladóként a felperes képviseletében dr. L. J. elnök igazgató, vevőként pedig az alperes írta alá, aki a vételárat megfizette.
2001. január 2-án az igazgatóság tagjai megállapodtak a piac és a gyártóeszközök egymás közötti felosztásában és a gyártókapacitás alapján a gépeket elosztották az igazgatósági tagok érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságok között. Az alperes felesége volt a beltagja az X. Bt-nek, ennek részére a felperes a 3 liter alatti műanyag termékeket gyártó gépeket értékesítette. A gépek eladási ára 391.000 forint és 97.750 forint Áfa volt, amely a gépek könyv szerinti nyilvántartási értékénél jóval alacsonyabb összeg volt. Az eladott gépek nyilvántartási értéke 6.020.596 forint volt.
2000 és 2001 évekre az APEH Megyei Igazgatósága adóellenőrzést tartott és adókülönbözetet állapított meg a felperesi társaságnál, többek között a könyv szerinti érték alatt eladott eszközök adásvétele miatt. Az adóhatóság H. N. vezérigazgató tekintetében felrótta, hogy nem intézkedett a könyv szerinti érték alatt eladott eszközök miatt a vállalkozást érintő kár behajtásáról.
A felperes 2003. február 17. napján az alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátását kérte, amely utóbb perré alakult. Az ügy előbb a munkaügyi bíróság előtt folyt, mert az alperes úgy nyilatkozott, hogy az igazgatói teendőit munkaviszony keretében látta el. A munkaügyi vitában a felperes keresetéről döntés nem született az Ítélőtábla a polgári per lefolytatására a Q-i Törvényszéket jelölte ki.
A felperes módosított keresetében a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 29. § (1) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése alapján 8.951.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes a felperesi társaság igazgatóságának tagja volt és ennek során kárt okozott a felperesnek, egyrészt az 1999. március 8-án kelt részvény-adásvételi szerződéssel, amelyben a 4.000.000 forint névértékű részvényeket 1.000.000 forintért vásárolta meg, ezen túlmenően akkor, amikor a felperesi cég az alperes feleségének cége részére áron alul adott el gépeket. Az alperes tehát nem a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott fokozott elvárhatóságnak megfelelően járt el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a részvények értékesítésekor a felperes képviseletében dr. L. J. járt el. A felperes részvényei a névérték 10-110 százalékának megfelelő áron kerültek értékesítésre, a névérték 25 százalékában történő értékesítés nem volt kirívóan alacsony. A gépeladás kapcsán előadta, hogy a felperes részvényesei megállapodtak egymással a piac felosztásában, ennek alapján kerültek szétosztásra a felperes gépei. Az alperesnek nem volt befolyása az értékesítési árra, arról a gazdasági igazgató és a könyvvizsgáló döntött, illetve az a felperes tulajdonosainak közös döntése volt. A vételár kialakítása során elszámolásokat is lefolytattak, pl. az alperes a munkaviszonya megszűnése kapcsán őt megillető összegről lemondott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy nem az alperes, hanem dr. L. J. döntött az adásvételi szerződés tartalmáról, a felperes képviseletében ő járt el. Az alperes tehát nem mint a felperes vezető tisztségviselője vett részt a szerződéskötésben, hanem éppen ellenérdekű félként szerepelt. A gépértékesítési szerződések vonatkozásában az elsőfokú bíróság ugyancsak azt állapította meg, hogy az alperes nem a felperes képviseletében járt el a szerződéskötéskor és az ehhez kapcsolódó döntés meghozatalában nem vett részt. A könyvelést, adónyilvántartást vezető személy szakmai felelőssége volt, hogy az ügyletre vonatkozóan az adójogszabályok által előírt módosító tényezőket nem alkalmazta és ez vezetett az adóbírság a kiszabásához.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyesek az abból levont jogkövetkeztetései. A felperesnek kellett volna bizonyítania az általa állított jogsértéseket, ennek azonban nem tudott eleget tenni. A régi Gt. 29. § (1) bekezdése a vezető tisztségviselők felelősségét szabályozza. A régi Gt. alapján az ügyvezetői kötelezettségek vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jogi szabályai szerint feleltek az ügyvezetők a gazdasági társasággal szemben. Ettől elhatárolt szabályozása volt a régi Gt-ben a tagok felelősségének. A régi Gt. a vezetői kötelezettségek megszegéséhez fűzi a kártérítési kötelezettséget. A tagsági jogviszonnyal összefüggésben álló cselekményekhez, mulasztásokhoz más jogkövetkezmények fűződnek. Az alperes esetében vizsgálni kellett tehát, hogy az egyes jogviszonyokban milyen minőségben vett részt. Helytállóan járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor vizsgálta, hogy a részvény-adásvételi szerződést az alperes vezető tisztségviselőként kötötte-e meg a felperessel.
A másodfokú bíróság szerint miután a részvények abban az időszakban átlagosan a névérték 33 százalékáért kerültek értékesítésre, a dolgozók pedig kedvezményesen a névérték 20 százalékáért vásárolhatták azokat meg, még az sem volt megállapítható, hogy az eladási ár kirívóan alacsony lett volna. Dr. L. J. tanú pedig úgy nyilatkozott, hogy a részvények vételárát ő határozta meg.
A gépértékesítéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság utalt arra, hogy H. N. vezető tisztségviselő is azt adta elő, miszerint a műanyag eszközök gyártásához szükséges gépekről a részvényesek úgy állapodtak meg, hogy azt a maguk részére értékesítik. Lényegében egy közgyűlésen született meg az a megállapodás, amelynek része volt a gépek eladása is. A megállapodást 2001. január 2-án írásban is rögzítették. Az alperes ebben az esetben sem mint vezető tisztségviselő, hanem a részvényesek által hozott határozat alapján, mint részvényes kötött szerződést a felperessel. A másodfokú bíróság szerint a kifejtettek alapján az alperes kártérítési felelőssége sem a régi Gt. 29. §-a alapján, sem pedig a Ptk. 339. §-a alapján nem állapítható meg.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan pedig az ügyben eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítására irányuló kérelmet terjesztett elő.
A felperes szerint a jogerős ítélet sérti a régi Gt. 29. § (1) bekezdésében foglalt szabályozást. Az alperes a vezető tisztségviselőtől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján volt köteles eljárni. A felperesi társaság károsodása az eljárás irataiból egyértelműen megállapítható volt, ugyanakkor a gazdagodás az alperes közeli hozzátartozója tulajdonában álló társaságnál kimutatható. A felperes szerint téves a jogerős ítélet azon álláspontja, hogy az alperes, mint részvényes kötött szerződést a felperessel. A részvények ellenértékének meghatározása körében ugyanis döntő befolyással bírt az alperes ügyvezetői pozíciója, mint a cég vezető tisztségviselőjének tudnia kellett, hogy a 25 százalékos árfolyamnál lényegesen többet érnek a részvények. Az ügyben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes egy személyben volt vezető tisztségviselő, részvényes és a felperesi társaságtól eltérő társaságban érdekeltséggel bíró személy.
A felperes szerint az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. szabályai szerint is fennáll. A felperest az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben érte kár. Az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható. Az alperesnek tudomása volt a gépek vételáráról és bizonyos szinten az ár kialakításában is részt vett. Ezt bizonyítja dr. L. J.-nek a 2008. március 3-án tartott bírósági tárgyaláson előadott vallomása. A másodfokú ítélet ezen kívül sérti a Ptk. 4. § és 7. §-ában foglaltakat, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdését és 206. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat a logika szabályaival ellentétesen értékelte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes a kártérítési kérelmét elsősorban a régi Gt. 29. § (1) bekezdésére alapította, amely a vezető tisztségviselők fokozott gondossággal történő eljárását írja elő azzal, hogy a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét kell szem előtt tartaniuk. Az ennek során okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. A felperes azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a régi Gt. 29. § (1) bekezdése a gazdasági társaság ügyvezetése során elkövetett magatartásokat kívánja ilyen módon szankcionálni. A jelen ügyben tehát a társaság képviseletében eljáró dr. L. J.-vel szemben lenne, a Kúria álláspontja szerint, - ha a felperes tényállításai megalapozottak - a kártérítési igény érvényesíthető, hiszen ezekben az ügyletekben önálló képviseleti joggal ő képviselte a felperesi társaságot. Az alperes igazgatósági tagsága mellett munkaviszonyban is állott a felperes társaságnál, így esetében a dolgozóknak járó kedvezmény is megillethette a részvényvásárlás során, ha azt a társaság alapító okirata nem zárta ki. A károkozás ténye tehát nem állapítható meg pusztán arra tekintettel, hogy a részvények értékesítésére a névértéknél kisebb értéken került sor.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenes kárt okoz köteles azt megtéríteni. Az eljáró bíróságok is helyesen mutattak rá arra, hogy a kártérítési felelősség megállapításához nem elegendő, hogy az alperes a számára, vagy a családtagjai számára előnyös üzleti lehetőséget elfogadta.
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a felperes kára nem az alperes vezető tisztségviselői feladatkörének ellátásával összefüggésben keletkezett és az alperes esetében a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint megállapítható kártérítési felelősség feltételei sem állnak fenn, többek között hiányzik a kár bekövetkezte és az alperes magatartása közötti egyértelmű ok-okozati összefüggés, valamint a jogellenesség sem állapítható meg.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Kúria azt a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be, a Kúria tárgyaláson kívül bírálta el az ügyet, így az alperesnek a felülvizsgálati eljárással perköltsége nem merült fel, ezért a Kúria az abban való határozathozatalt mellőzte.
A felperes illetékfeljegyzési jogban részesült, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 15. §-a alapján köteles megfizetni külön felhívásra az államnak a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Budapest, 2015. április 21.
Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró
(Kúria Pfv. VI. 21.778/2014.)