adozona.hu
ÍH 2015.162
ÍH 2015.162
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA AZONNALI HATÁLYÚ FELMONDÁSSAL LEJÁRTTÁ TETT KÖVETELÉS MIATT Fizetésképtelenség megállapítása azonnali hatályú felmondással lejárttá tett követelés miatt [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pont, (2c), (3) bekezdés, 6. § (3) bekezdés; Pp. 141. § (6) bekezdés, 235. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű hitelező 2014. január 7. napján benyújtott kérelmére indult eljárásban, az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásként elrendelte a felszámolását; egyúttal elutasította az adósnak a tartozás kiegyenlítésére kért 8 hónapos határidő engedélyezése iránti kérelmét, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a kérelmező hitelezőnek (jelenleg: I. rendű hitelező) 15 napon belül 168 500 forint eljárási költséget.
Határozatának ind...
Határozatának indokolásában elsőként azt rögzítette, hogy a felek között 2009. április 16-án létrejött bérleti szerződés 12.2. pontja szerint, üzletkialakítási hozzájárulás címén 8 449 102 forint + áfa összegben fizetési kötelezettsége keletkezett az adósnak, a 2013. május 5-én közölt azonnali hatályú felmondás alapján. Hangsúlyozta, hogy az adós a 2013. május 7-én, valamint a 2013. június 18-án kelt leveleiben elismerte a tőketartozását, illetve hogy eredménytelen maradt a hitelező 2013. november 14-én kelt, az adós által 2013. november 25-én átvett fizetési felszólítása, ami a tőke és a bérleti szerződésben meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére szólt. Ismertette az elsőfokú bíróság a hitelezőnek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelmét és az adós védekezését az eljárásban, ami a tartozás elismerésének hiányára, illetve a hitelező által az adós árukészlete felett gyakorolt törvényes zálogjogra vonatkozott, egyrészt arra tekintettel, hogy a zálogtárgyból a tartozást kiegyenlíthette volna, másrészt amiatt, mert a zálogjog rendeltetésellenes gyakorlásából az adóst kár érte, a kárigénye beszámításával megszüntette a hitelező követelését.
Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak találta a hitelező kérelmében megjelölt fizetésképtelenségi okot a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerint, a felek közti szerződés, annak azonnali hatályú felmondása, a 2013. május 6-i jegyzőkönyv, az adós 2013. május 7-i és 2013. június 18-i levelei, a hitelező 2013. november 14-i fizetési felszólítása és a kézbesítést igazoló tértivevény csatolásával. Rögzítette, hogy a 7. és a 10. sorszámú végzéseiben foglalt felhívások ellenére az adós nem igazolta a követelés vitatását, nem csatolta a hitelezőhöz intézett - a kárkövetelése beszámítására vonatkozó - vitató leveleit, valamint az átvételüket igazoló iratokat. Az elsőfokú bíróság ezért megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását a Cstv. 27. § (1) bekezdése, a (2) bekezdésének a) pontja alapján, a felek közti szerződésen alapuló és 2013. május 6-án esedékessé vált 8 449 102 forint + áfa összegű üzletkialakítási hozzájárulásból, valamint a tőkének a bérleti szerződésben meghatározott késedelmi kamatából álló adósi tartozás miatt, amelyből az adós a tőkerészt elismerte, a hitelező ezt meghaladó követelését nem vitatta, a hitelező követelése a fizetési felszólítás ellenére kiegyenlítetlen maradt.
Kifejtette végül az elsőfokú bíróság, hogy nem látta indokoltnak fizetési haladék engedélyezését a 2013. május 6-tól kiegyenlítetlen tartozás tekintetében [Cstv. 26. § (3) bekezdés].
A végzéssel szemben az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a felszámolási eljárás megszüntetését kérte.
Előadta, hogy a csatolt pénzintézeti igazolások szerint 2014 novemberében kifizetett a hitelezőnek - a megítélt 168 500 forint eljárási költségen túl - összesen 8 449 102 forintot, amellyel a hitelező követelését teljes mértékben kiegyenlítette, nem fizetésképtelen.
Kifejtette az adós a 2015. június 23-án kelt beadványában azt is, hogy a hitelező nem számlázta ki a 8 449 102 forint + áfa összeget, ezért jogszerűtlen az áfa követelése. Hivatkozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal folytatott egyeztetésre is, miszerint az általános forgalmi adót kizárólag számla esetén kell teljesítenie. Állította ezért, hogy a teljesítésével megtérült a hitelező követelése.
A hitelezők a fellebbezésre tett észrevételükben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását és az adós kötelezését kérték a felmerült költségek megfizetésében.
Az adóssal egyezően nyilatkoztak a 8 449 102 forint összeg, valamint a 12. sorszámú végzésben megállapított 168 500 forint költség megfizetéséről az I. rendű hitelező felé. Álláspontjuk szerint a tartozás 2 281 258 forint összegű áfa részének és a követelés 2013. május 6-tól járó késedelmi kamatának megfizetése nélkül az adós nem teljesítette maradéktalanul az elsőfokú bíróság végzésében megállapítottakat, továbbra is fizetésképtelen.
A 2015. szeptember 3-án, 15.Fpkf.43.814/2015/5. számon érkezett beadványban kifejtették a hitelezők, hogy az üzletkialakítási hozzájárulásként fennálló igény áfa tartalma a kivitelezés során megfizetésre került az adóhatóság felé, amikor az adós berendezett, kialakított üzletet vett bérbe az átadás-átvétel alkalmával. Hangsúlyozták, hogy a csatolt bankszámlakivonat szerint az adós nem teljesítette maradéktalanul a 12. sorszámú végzésben megjelölt tartozását, amelyre a fizetésképtelenségi okok fennállnak.
A fellebbezést az ítélőtábla alaptalannak találta, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta; kötelezte az adóst a másodfokú eljárási költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A másodfokú eljárás eredménye alapján azonban szükségessé vált a tényállás kiegészítése az alábbiak szerint.
A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban csatolt okirati bizonyítékok és a felek egyező előadása alapján megállapította, hogy a 2014. január 7-i kérelemben megjelölt tartozásából az adós 2014. november 5-én 4 000 000 forintot, 2014. november 7-én 4 449 102 forintot, összesen 8 449 102 forintot banki átutalással teljesített az I. rendű hitelezőnek.
A Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
A Cstv. 27. § (2c) bekezdése szerint a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben akkor lehet az adós vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét, és a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét. A fizetési felszólításban meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
A Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint, amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azokat a tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldemény átvétele esetén a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, más könyvelt küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.
A másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia a fellebbezés alapján, hogy az eljárás tárgyát képező hitelezői követelésből a tőketartozás áfa részének, illetve a késedelmi kamatnak a megfizetése nélkül megállapítható-e az adós fizetésképtelensége, avagy azt az adós a másodfokú eljárásban eszközölt teljesítéssel elhárította.
Az elsőfokú eljárás iratai szerint a hitelező a kérelmét 8 449 102 forint + áfa lejárt tőketartozásra és az után 2013. május 6-tól kezdődő késedelmi kamatra alapította, amelyhez csatolta - a felek közti szerződésen, az adós tőketartozást elismerő válaszlevelein túl - a 2013. május 3-án kelt rendkívüli felmondását, annak kézbesítését is igazoló 2013. május 6-i jegyzőkönyvet a bérlemény visszaadásáról, valamint a 2013. november 14-én kelt fizetési felszólítását, ami a követelés összegeként nem csak a 8 449 102 forint + áfa üzletkialakítási hozzájárulást, hanem annak 2013. május 6-tól kezdődő késedelmi kamatát is megjelölte.
Leszögezte a másodfokú bíróság, hogy az adós nem hivatkozott az elsőfokú eljárásban a hitelező számlázási késedelmére, mulasztására, a tőketartozás áfa részének, illetve a késedelmi kamatkövetelésnek ezen okból való megalapozatlanságára.
Az elsőfokú bíróság a 3., 7. és 10. sorszámú végzéseiben azzal intézett felhívást az adós felé nyilatkozatának és bizonyítékainak előterjesztésére, hogy egyúttal tájékoztatta a követelés vitatása körében rá háruló bizonyítási kötelezettségről, illetve figyelmeztette a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 141. § (6) bekezdésében, 235. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre is.
Az adós elkésetten állította a jogorvoslati kérelmében a hitelező áfa követelésének megalapozatlanságát, elkésetten hivatkozott a számla kiállításának hiányára. A Pp. 141. § (6) bekezdésének és a Pp. 235. § (1) bekezdésének tiltó rendelkezésébe ütközött a fellebbezésben foglalt érdemi hivatkozás a fizetésképtelenségi feltételek ezen okból való vitatása körében, amelynek figyelembevételére nem volt eljárásjogi lehetőség.
A másodfokú bíróság utal ugyanakkor az egységes bírói gyakorlat alapján arra is, hogy az I. rendű hitelező lejárttá tette a követelését a felek közti szerződés azonnali hatályú felmondásával, illetve annak 2013. május 6-i közlésével [régi Ptk. 321. § (1) és (2) bek., 298. § b) pont, 301/A. § (3) bek., bérleti szerződés 12.2. pont, BDT 2011.2561., BDT 2010.2242.], az ezt követő 2013. november 14-én kelt fizetési felszólítása pedig megfelelt a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében előírt tartalmi és alaki követelményeknek, tartalmazta a törvényben megjelölt adatokat, a követelés jogcímét, összegét, a tőke mellett a késedelmi kamatot, a teljesítési határidőt, a végső határidőt és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést is, kilátásba helyezve a felszámolási eljárás megindítását.
Az adós nem állította és nem is igazolta a követelés megfelelő időben és tartalommal megtett vitatását, hogy a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig akár a követelés esedékessé válását, akár a tőketartozás áfa tartalmát vitatta volna. A jogorvoslati kérelmében - eljárásjogi szempontból is elkésetten - megjelölt tény, a számlakibocsátás elmulasztása a lejárttá tett hitelezői követelés, illetve annak egy része határidőn belüli vitatására adott volna alapot.
Rámutatott a másodfokú bíróság az irányadó bírósági gyakorlat alapján végül arra is, hogy amennyiben a hitelező nem csak tőketartozásra, hanem az utána járó késedelmi kamat kifizetésének elmaradására is alapítja az adós felszámolásának elrendelése iránti kérelmét, és annak megfizetésére fel is szólította az adóst a Cstv. 27. § (2c) bekezdésének megfelelő fizetési felszólításban, az adós kizárólag annak igazolásával mentesülhet a fizetésképtelenség következményei alól, amennyiben a tőke- és késedelmi kamattartozását maradéktalanul megfizeti a hitelezőnek az eljárásban.
Minderre jelen ügyben nem került sor a másodfokú határozat meghozataláig, az adós nem szüntette meg a fizetésképtelenséget a hitelező kérelme tekintetében, amelynek következményeit neki kellett viselnie a Pp. 3. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése szerint.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - kiegészített indokolással - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. pkf. 43.814/2015/6.)