adozona.hu
ÍH 2015.160
ÍH 2015.160
A VAGYONFELÜGYELŐ EGYEZSÉGGEL KAPCSOLATOS JOGOSÍTVÁNYAI A vagyonfelügyelő nem részese az egyezségnek, azt az adós és a hitelezői kötik, így annak tartalmát, a díjának alapjára, kiszámítására vonatkozó rendelkezés kivételével nem sérelmezheti [Cstv. 6. §, 13. § (3) bek., 14. § (2) bek., 19. § (1) bek., 20. § (2) bek., 21. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
E végzés az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárást megszüntette, és a vagyonfelügyelő díját bruttó 11 434 479 forint összegben állapította meg. Feljogosította a vagyonfelügyelőt, hogy a hitelezők által befizetett 1 902 323 forint nyilvántartási díjat a díja kielégítésére fordítsa, míg a további 9 532 156 forint megfizetésére az adóst kötelezte. Megállapította továbbá - egyebek mellett - azt is, hogy a vagyonfelügyelő kirendelése a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik. ...
A végzés ellen a vagyonfelügyelő terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében elsődlegesen a végzés megváltoztatását és a csődegyezség jóváhagyását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelő fellebbezését hivatalból elutasította.
Kifejtette: a csődeljárást megszüntető végzésében már részletezte az adós hitelezőkkel kötött egyezségének a hiányosságait. Utalt arra is, hogy a végzés ellen a vagyonfelügyelőn kívül az adós is fellebbezést terjesztett elő, azonban az adós utóbb a csődeljárás soron kívüli megszüntetését és a felszámolási eljárás elrendelését kérte, míg a vagyonfelügyelő a bíróság felhívására e tény ismeretében is úgy nyilatkozott, hogy fellebbezését fenntartja, mert az egyezség megkötésére jogszerűen került sor. Ismertette a Cstv. 19. § (1) és 20. § (2) bekezdését, mely jogszabályi rendelkezésekből azt a következtetést vonta le, hogy a bíróságnak a csődegyezség elbírálása tárgyában hozott rendelkezését csak az egyezséget kötő felek, az adós és a hitelezők támadhatják fellebbezéssel, a vagyonfelügyelő nem, mert az egyezség megkötésében nem vesz részt. A vagyonfelügyelő az egyezség elbírálása tárgyában hozott határozatot csak az őt érintő, díjmegállapító részben jogosult fellebbezéssel támadni. Figyelemmel arra, hogy e körben fellebbezést nem terjesztett elő, fellebbezése kizárólag az egyezség jóváhagyására és az eljárást megszüntető rendelkezés ellen irányul, ezért azt a Pp. 237. §-a alapján a törvényszék hivatalból elutasította.
A fellebbezést hivatalból elutasító elsőfokú végzés ellen a vagyonfelügyelő terjesztett elő fellebbezést, melyben - tartalma szerint - annak megváltoztatását és a fellebbezése érdemi elbírálását kérte.
Fellebbezése indokolásában hangoztatta, hogy az egyezségkötés jogszerűen történt, és amennyiben az ezt követően előállt más körülmények folytán kerül sor a felszámolás elrendelésére, azt tudomásul veszi, mely azonban független a végzéssel szemben benyújtható jogorvoslattól.
Megjegyezte, a törvényszék sem vitatta, hogy a vagyonfelügyelő a díja megállapításával kapcsolatban jogosult fellebbezés előterjesztésére, a Pp. 237. §-a pedig nem tartalmaz rendelkezést a fellebbező részbeni érdekeltsége esetén a fellebbezés elutasítására. Úgy vélte, a fellebbezési jogát a csődtörvénynek az a rendelkezése is megalapozza, mely szerint a vagyonfelügyelő eredményes csődeljárás esetén magasabb díjazásra jogosult. Így a fellebbezése az elsőfokú bíróság által is elismert, a vagyonfelügyelőt is érintő jogalapon nyugszik. Ha ugyanis annak a másodfokú bíróság helyt ad, az szükségképpen maga után vonja a vagyonfelügyelői díj kedvezőbb megállapítását. Álláspontja szerint a fellebbezésének az eljárásjogi alapját és a vagyonfelügyelő érintettségét megalapozza az is, hogy a törvényszék a vagyonfelügyelő által ellenjegyzett egyezségről döntött, mellyel a vagyonfelügyelő eljárását, intézkedését, végső soron ellenjegyzését is értékeli, ami a vagyonfelügyelő szakmai munkáját is minősíti. A vagyonfelügyelőnek elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy a közreműködésével lefolytatott eljárás és az általa ellenjegyzett egyezség vonatkozásában a másodfokú bíróság felülvizsgálja az elsőfokú bíróság megállapításait, és a téves, jogellenes megállapításokat tartalmazó végzést hatályon kívül helyezze. A nyilvánvaló jogi érdekeltség és érintettség ellenére nem biztosított jogorvoslati jog ellentétes a Pp.-vel és az Alaptörvénnyel is.
Az ítéletben a fellebbezést hivatalból elutasító végzés elleni fellebbezés nem alapos, az abban foglaltak nem alkalmasak a helytálló elsőfokú végzés megváltoztatására.
Ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az ítélőtábla egyetértve az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, az elsőfokú végzés indokolását - a fellebbezésben írtakra figyelemmel - az alábbiakkal egészíti ki.
A jelen csődeljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (3) bekezdése szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak. Így irányadó a Pp. 233. § (1) bekezdése is, mely szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen.
Az adott eljárásban felmerült jogkérdés a vagyonfelügyelőt a csődeljárást megszüntető végzéssel szemben megillető fellebbezési jogosultságának a terjedelme volt.
A fél csődeljárásbeli fogalmára a Cstv. 6. § (4) bekezdése tartalmaz rendelkezést, kimondva, hogy a csődeljárásban az adóst, a hitelezőt és a vagyonfelügyelőt kell félnek tekinteni. Ha a vagyonfelügyelő tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A csődeljárás a Cstv. 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott céljából eredően olyan eljárás, amelyben az adós a csődegyezség megkötése érdekében, fizetési haladékot kap és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. Az adós e tevékenységét a vagyonfelügyelő segíti azzal, hogy - a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával, és a hitelezőkkel kötendő egyezség előkészítése érdekében - figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét, de emellett közreműködik a hitelezői igények besorolásában, részt vesz a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó program hitelezőkkel való elfogadtatását célzó tárgyalásokon, továbbá ellenjegyzi a jegyzőkönyveket, illetve az egyezséget [Cstv. 13. § (3) bekezdés]. A vagyonfelügyelő csődeljárásban teljesítendő kötelezettségeit a jogszabály nevesíti, mely tevékenységek a csődvagyon megőrzését és az eredményes egyezségkötés létrejöttét hivatottak elősegíteni. Az adós gazdálkodó szervezet vezetői, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve, tulajdonosi jogkörüket csak a vagyonfelügyelő részére biztosított jogok megsértése nélkül gyakorolhatják. A vagyonfelügyelő ugyanakkor nem részese az egyezségnek, azt az adós és a hitelezői kötik, a vagyonfelügyelő csupán ellenjegyzi azt, illetve nyilatkoznia kell arról, hogy az egyezség megfelel-e a törvényi követelményeknek [Cstv. 21. § (2) bekezdése, Cstv. 14. § (2) bekezdés]. A vagyonfelügyelő - a már kifejtettek szerint - a bíróság jogerős kijelölő határozata alapján válik féllé. E minősége nem az adóshoz vagy a hitelezőhöz fűződő anyagi jogviszonyon alapul, hanem az eljárás operatív lebonyolítása érdekében meghatározott feladatából adódik. Éppen ezért reá a bíróság által jóváhagyott csődegyezség, illetve a csődeljárást megszüntető bírósági végzés is csak a díja tekintetében tartalmaz rendelkezést. Ebből következik, hogy e határozatok részéről - ahogy erre a törvényszék is helyesen mutatott rá végzésében -, csupán a reá vonatkozó rendelkezés, azaz a díja tekintetében támadhatók fellebbezéssel.
Önmagában az a jogszabályi rendelkezés, amely a magasabb összegű díj számítását teszi lehetővé az egyezség jóváhagyása, mint a csődeljárás megszüntetése esetén, a vagyonfelügyelő érdekeltségét megalapozó körülménynek nem tekinthető. A vagyonfelügyelői díj mértékének a megállapításánál a jogalkotói akarat nyilvánvalóan ösztönzőleg kívánt hatni a sikeres egyezségkötés irányába azzal, hogy az eljárás egyezséggel történő befejezése esetén magasabb összegű vagyonfelügyelői díj megállapítását tette lehetővé. A vagyonfelügyelői díj jogszabályban meghatározott mértéke azonban nem a vagyonfelügyelő eljárásától, hanem az eljárás befejezésének módjától függ, a bíróság pedig az adós és a hitelezők által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályokban foglaltaknak. Mint ahogy az sem jelenti a vagyonfelügyelő érintettségét és anyagi jogosultságát, hogy az általa ellenjegyzett és az eljárás befejezését követően az adós részéről fellebbezéssel már támadott egyezséget a törvényszék nem tartotta a jogszabályoknak megfelelőnek.
Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - helyes indokaira figyelemmel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Cspkf. 43.775/2015/2.)