adozona.hu
BH 2015.12.343
BH 2015.12.343
Az adófizetési kötelezettség esedékessége időpontja a vizsgált eredeti időszakhoz kötődik, az utólagos vizsgálat során hozott határozat jogereje nem befolyásolja. Az adóhatóság mérlegelheti, hogy a tartozást mikor tekinti behajthatatlannak, de akkor így kell nyilvántartania, és ezt követően fordulhat a mögöttes felelős ellen [2003. évi XCII. tv. 14. §, 35. § (2) bek., 162. § (1), (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adóhatóság 2006-2008 évekre a felperes édesanyjánál (továbbiakban: adós) bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeképpen a terhére személyi jövedelemadó (szja) és egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben 12 022 889 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte járulékaival (adóbírság, késedelmi pótlék) együttes megfizetésére.
[2] Az adós önkéntes teljesítése hiányában végrehajtási eljárás indult, melyet azonban az adóhatóság eredménytelennek...
BH 2015.12.343 Az adófizetési kötelezettség esedékessége időpontja a vizsgált eredeti időszakhoz kötődik, az utólagos vizsgálat során hozott határozat jogereje nem befolyásolja. Az adóhatóság mérlegelheti, hogy a tartozást mikor tekinti behajthatatlannak, de akkor így kell nyilvántartania, és ezt követően fordulhat a mögöttes felelős ellen [2003. évi XCII. tv. 14. §, 35. § (2) bek., 162. § (1), (2) bek.].
[1] Az adóhatóság 2006-2008 évekre a felperes édesanyjánál (továbbiakban: adós) bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeképpen a terhére személyi jövedelemadó (szja) és egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben 12 022 889 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte járulékaival (adóbírság, késedelmi pótlék) együttes megfizetésére.[2] Az adós önkéntes teljesítése hiányában végrehajtási eljárás indult, melyet azonban az adóhatóság eredménytelennek nyilvánított, miután megállapította, hogy az adósnak végrehajtható ingó-, illetve ingatlan vagyontárgya, gazdasági társaságban üzletrésze, pénzintézetnél elhelyezett megtakarítása nincs, illetőleg a letiltható jövedelme nem nyújt fedezetet az adótartozásra. 2013. július 11. és október 11. közötti időben a nyugdíjra vezetett letiltás útján mindössze 66 804 Ft térült meg. Ugyanakkor az adós 2011. szeptember 10. napján kötött szerződéssel - tehát már azt követően, hogy tudomást szerzett az őt érintő adóellenőrzésről - a felperesnek ajándékozta az ingatlan-nyilvántartásban Hegyhátsál 184. helyrajzi szám alatti ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni illetőségét 1 400 000 Ft értékben, a haszonélvezeti joga fenntartásával. Ugyanezen módon a felperes édesapja is a felperesnek ajándékozta az ingatlanon fennálló 1/2 tulajdonrészét.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a földhivatali adatok alapján megállapította az ajándékozás tényét és időpontját, a felperesnek juttatott tulajdoni hányad tiszta értékét (1 120 000 Ft-ban), majd 2013. október 15. napján kelt határozatával az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés b) pontja alapján kötelezte felperest, mint az adós adótartozásának megfizetésére kötelezhető személyt, hogy az adóst terhelő adótartozásból 1 120 000 Ft-ot fizessen meg.
[4] A döntés jogszabályi alapjaként hivatkozott még az Art. 14. §-ára, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 13. § (1)-(2) bekezdésére, 15. § (4) bekezdésére, 72. §-ára, valamint a Ptk. 677. §-ára is.
[5] A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2013. december 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Utalt arra, hogy az adós tartozása a 2006-2008 évekre végzett utólagos ellenőrzés során feltárt adóhiányhoz kapcsolódott, a megállapítás az ezen időszakra benyújtott adóbevallás adataihoz képest történt. A személyi jövedelemadó-bevallások benyújtási határideje és az adófizetés esedékessége egyaránt a tárgyévet követő május 20-a. Az adós bevallási és adófizetési kötelezettsége tehát 2007. május 20. és 2009. május 20. között állt fenn, ez minősül az eredeti esedékesség időpontjának, melyre tekintettel az ajándékozás már az adókötelezettség keletkezését követően történt.
[7] A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
[8] Nézete szerint az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjában írt törvényi feltételek nem álltak fenn, illetőleg az adóhatóság tévesen értelmezte annak tartalmát. A felperes álláspontja szerint az adótartozás esedékessége a bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló eljárásban hozott másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. nap, azaz 2013. május 8-a volt. Ebből következően az adósnak az ajándékozás időpontjában még adókötelezettsége nem keletkezett. Az adókötelezettség fogalmát az adótörvények céljára hivatkozással nem lehet kiterjesztően értelmezni.
[9] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10. K. 27.025/2014/3. számú ítéletével a keresetet elutasította.
[10] Utalt az Art. 14. § (1) bekezdésében rögzített "adókötelezettség" elemeire, ezen belül a d) pontban rögzített adófizetési kötelezettségre, mely az Art. 35. § (1) bekezdése szerint az esedékességkor áll be. Ez jelen ügyben 2007. május 20. és 2009. május 20. napja közé esett. Az eredeti esedékesség időpontján a bevallások utólagos ellenőrzése során hozott határozat nem változtat. Ettől eltérő jogértelmezés oda vezethetne, hogy az adót az eredeti határidőben be nem valló vagy be nem fizető adózó a fedezetet - még az ellenőrzési eljárás során hozott fizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése előtt - elvonhatná az adóvégrehajtás alól, ami ellentétes lenne az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjával elérni kívánt jogalkotói céllal.
[11] A bíróság álláspontja szerint a késedelmi pótlék megállapítása is alátámasztja, hogy az adó esedékessége az eredeti időponthoz kötődik, hiszen ellenkező esetben - késedelem hiányában - pótlék felszámítására sem kerülhetne sor.
[12] Végezetül rámutatott a bíróság, hogy alappal hivatkozott a behajthatatlanság tényére az adóhatóság, hiszen ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy az adóssal szemben folyó végrehajtási eljárás során a nyugdíjából 4 hónap alatt összesen 66 000 forintnyi tartozást lehetett letiltani, egyéb végrehajtható vagyontárgya pedig nincs.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet hiányos, kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat, ezért sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1), (3) bekezdését. A bíróság tévesen értelmezte az Art. 128. § (1) bekezdését, 35. § (2) bekezdés b) pontját, 37. § (1) bekezdését, és 162. § (1), (2) bekezdését. A felperes a keresetében foglaltakkal egyezően továbbra is állította, hogy az adótartozás esedékessége 2013. május 8-a volt, tehát az ajándékozás időpontjában az adósnak még adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.
[14] Vitatta továbbá azt is, hogy az adóvégrehajtás eredménytelen lett volna. Álláspontja szerint ugyanis az a körülmény, hogy az adós nyugdíjának letiltásából négy hónap alatt csak 66 000 Ft folyt be, nem jelenti a követelés behajthatatlanságát. Egy tartozás vagy behajtható vagy nem, nincs "átmeneti" kategória. Az Art. 162. § (1) és (2) bekezdése szerint amennyiben az adóhatóság behajthatatlannak minősít egy adótartozást, akkor azt ezen a jogcímen kell nyilvántartani, és nem folytathat rá egyidejűleg végrehajtást is. Jelen esetben az adóhatóság a végrehajtást az adósnál továbbra is folytatja, a nyugdíjából egy év alatt 198 000 Ft-ot tiltott le, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az ítélet behajthatatlanságra vonatkozó megállapítása jogszabálysértő.
[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[16] A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 275. § (1), (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján - a felülvizsgálati kérelem keretei között - dönt.
[17] Jelen perben a Kúria megállapította, hogy a jogerős elsőfokú ítéletet a felperes - eltérő jogi érvek mentén - több okból is vitatta. Mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor az adós adófizetési kötelezettsége még nem állt fenn. Értelmezése szerint ugyanis a bevallások utólagos vizsgálata során megállapított adófizetési kötelezettség esedékessége a vizsgálatot lezáró jogerős határozat dátumához kötődik.
[18] A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) már több ítéletében állást foglalt abban, hogy az utólagos adóellenőrzés során feltárt adókülönbözet megfizetésének esedékessége a vizsgált eredeti időszakhoz kapcsolódik. Az esedékesség időpontja objektív kategória. A később feltárt adóhiány tehát az eredeti esedékességhez kapcsolódó jogkövetkezményeken nem változtat (Kfv. I. 35.561/2009/5.). Erre tekintettel az alperes és az elsőfokú bíróság is jogszerűen állapította meg az adófizetési kötelezettség esedékességét, melyhez képest a felperes az ingatlanhoz az adókötelezettség keletkezését követően jutott. A Kúria tehát megállapította, hogy e körben a felperes felülvizsgálati kérelme nem volt alapos.
[19] Egyetértett a Kúria ugyanakkor a felperesnek a behajthatatlanság kérdését érintő jogi érvelésével. Az Art. 35. § (2) bekezdése szerint az adózó adótartozásának megfizetésére harmadik személy (örökös, megajándékozott, jogutód) akkor kötelezhető, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani.
A Kúria másik tanácsa abban az elvi jogkérdésben már állást foglalt, hogy az adóhatóságnak jogában áll mérlegelni, mely okból minősít behajthatatlannak egy adótartozást. Nincs akadálya annak - figyelemmel az adóvégrehajtáshoz való jog elévülése időpontjára is -, hogy az adóhatóság behajthatatlanná nyilvánítsa azt az adótartozást, melynek várhatóan csak jelentéktelen része térülne meg, például a munkabérből, nyugdíjból történő csekély összegű letiltás útján (Kfv. V. 35.594/2013/5.). Ezen állásponttal a Kúria jelen tanácsa is egyetért, attól eltérni nem kíván.
[20] Ugyanakkor a Kúria jelen per egyedi tényállása alapján arra mutat rá, hogy - figyelemmel az Art. 161. § (1) bekezdésére - a tartozás behajthatatlanná minősítése esetén azt egyúttal így is kell nyilvántartani, és csak ezt követően kötelezhető helytállásra a mögöttes felelős. Alappal hivatkozott tehát a felperes arra, hogy a jelenlegi jogszabályi rendelkezések mellett nem lehet párhuzamos a végrehajtás. A normaszöveg szerint az adó megfizetésére más személy akkor kötelezhető, ha a tartozást az adóstól nem lehet behajtani. Jelen perben az adóssal szembeni végrehajtási cselekmények annak ellenére tovább folytatódtak, illetve - a felülvizsgálati tárgyaláson tett felperesi nyilatkozat szerint - folyamatban vannak, hogy az adóhatóság a megajándékozott felperest határozattal kötelezte az adó megfizetésére.
E tényt az alperes semmilyen módon nem cáfolta, a felülvizsgálati ellenkérelem a "párhuzamos végrehajtással" kapcsolatos felperesi tényelőadásra, valamint az azzal kapcsolatos jogi érvekre nem reagált, azt meg sem említette, a felülvizsgálati tárgyalásról pedig távol maradt.
[21] A Kúria megállapította, hogy a felperes, mint mögöttes felelős fizetésre kötelezése jogszabálysértően történt. Az Art. felhívott rendelkezései szerint ugyanis nem lehetséges egyszerre gyakorolni az adó megfizetésére kötelezést - az adótartozás egyik részét illetően - a mögöttes felelőssel szemben, másik részére pedig adóvégrehajtást folytatni az adóssal szemben.
[22] Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős elsőfokú ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
(Kúria Kfv. I. 35.577/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Molnár Árpád ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Ráskai Márton jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 7-én kelt 10.K.27.025/2014/3. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.025/2014/3. számú ítéletét, valamint az alperes 3759008226 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adóhatóság 2006-2008 évekre felperes édesanyjánál (továbbiakban: adós) bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeképpen a terhére személyi jövedelemadó (szja) és egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben 12.022.889 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte járulékaival (adóbírság, késedelmi pótlék) együttes megfizetésére. Az adós önkéntes teljesítése hiányában végrehajtási eljárás indult, melyet azonban az adóhatóság eredménytelennek nyilvánított, miután megállapította, hogy az adósnak végrehajtható ingó-, illetve ingatlan vagyontárgya, gazdasági társaságban üzletrésze, pénzintézetnél elhelyezett megtakarítása nincs, illetőleg a letiltható jövedelme nem nyújt fedezetet az adótartozásra. 2013. július 11. és október 11. közötti időben a nyugdíjra vezetett letiltás útján mindössze 66.804 Ft térült meg. Ugyanakkor az adós 2011. szeptember 10. napján kötött szerződéssel – tehát már azt követően, hogy tudomást szerzett az őt érintő adóellenőrzésről - a felperesnek ajándékozta az ingatlan-nyilvántartásban Hegyhátsál 184. helyrajzi szám alatti ingatlanon fennálló 1-d tulajdoni illetőségét 1.400.000 Ft értékben, a haszonélvezeti joga fenntartásával. Ugyanezen módon a felperes édesapja is a felperesnek ajándékozta az ingatlanon fennálló 1-d tulajdonrészét.
Az elsőfokú adóhatóság a földhivatali adatok alapján megállapította az ajándékozás tényét és időpontját, a felperesnek juttatott tulajdoni hányad tiszta értékét (1.120.000 Ft-ban), majd 2013. október 15. napján kelt határozatával az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés b) pontja alapján kötelezte felperest, mint az adós adótartozásának megfizetésére kötelezhető személyt, hogy az adóst terhelő adótartozásból 1.120.000 Ft-ot fizessen meg. A döntés jogszabályi alapjaként hivatkozott még az Art. 14. §-ára, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 13. § (1)-(2) bekezdésére, 15. § (4) bekezdésére, 72. §-ára, valamint a Ptk. 677. §-ára is.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2013. december 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Utalt arra, hogy az adós tartozása a 2006-2008 évekre végzett utólagos ellenőrzés során feltárt adóhiányhoz kapcsolódott, a megállapítás az ezen időszakra benyújtott adóbevallás adataihoz képest történt. A személyi jövedelemadó bevallások benyújtási határideje és az adófizetés esedékessége egyaránt a tárgyévet követő május 20-a. Az adós bevallási és adófizetési kötelezettsége tehát 2007. május 20. és 2009. május 20. között állt fenn, ez minősül az eredeti esedékesség időpontjának, melyre tekintettel az ajándékozás már az adókötelezettség keletkezését követően történt.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Nézete szerint az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontban írt törvényi feltételek nem álltak fenn, illetőleg az adóhatóság tévesen értelmezte annak tartalmát. A felperes álláspontja szerint az adótartozás esedékessége a bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló eljárásban hozott másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. nap, azaz 2013. május 8-a volt. Ebből következően az adósnak az ajándékozás időpontjában még adókötelezettsége nem keletkezett. Az adókötelezettség fogalmát az adótörvények céljára hivatkozással nem lehet kiterjesztően értelmezni.
A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.025/2014/3. számú ítéletével a keresetet elutasította. Utalt az Art. 14. § (1) bekezdésében rögzített „adókötelezettség” elemeire, ezen belül a d) pontban rögzített adófizetési kötelezettségre, mely az Art. 35. § (1) bekezdése szerint az esedékességkor áll be. Ez jelen ügyben 2007. május 20. és 2009. május 20. napja közé esett. Az eredeti esedékesség időpontján a bevallások utólagos ellenőrzése során hozott határozat nem változtat. Ettől eltérő jogértelmezés oda vezethetne, hogy az adót az eredeti határidőben be nem valló vagy be nem fizető adózó a fedezetet - még az ellenőrzési eljárás során hozott fizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése előtt - elvonhatná az adóvégrehajtás alól, ami ellentétes lenne az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjával elérni kívánt jogalkotói céllal.
A bíróság álláspontja szerint a késedelmi pótlék megállapítása is alátámasztja, hogy az adó esedékessége az eredeti időponthoz kötődik, hiszen ellenkező esetben - késedelem hiányában - pótlék felszámítására sem kerülhetne sor.
Végezetül rámutatott a bíróság, hogy alappal hivatkozott a behajthatatlanság tényére az adóhatóság, hiszen ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy az adóssal szemben folyó végrehajtási eljárás során a nyugdíjából 4 hónap alatt összesen 66.000 forintnyi tartozást lehetett letiltani, egyéb végrehajtható vagyontárgya pedig nincs.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet hiányos, kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat, ezért sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 163. § (1), (3) bekezdését. A bíróság tévesen értelmezte az Art. 128. § (1) bekezdését, 35. § (2) bekezdés b) pontját, 37. § (1) bekezdését, és 162. § (1), (2) bekezdését. A felperes a keresetében foglaltakkal egyezően továbbra is állította, hogy az adótartozás esedékessége 2013. május 8-a volt, tehát az ajándékozás időpontjában az adósnak még adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.
Vitatta továbbá azt is, hogy az adóvégrehajtás eredménytelen lett volna. Álláspontja szerint ugyanis az a körülmény, hogy az adós nyugdíjának letiltásából négy hónap alatt csak 66.000 Ft folyt be, nem jelenti a követelés behajthatatlanságát. Egy tartozás vagy behajtható vagy nem, nincs „átmeneti” kategória. Az Art. 162. § (1) és (2) bekezdése szerint amennyiben az adóhatóság behajthatatlannak minősít egy adótartozást, akkor azt ezen a jogcímen kell nyilvántartani, és nem folytathat rá egyidejűleg végrehajtást is. Jelen esetben az adóhatóság a végrehajtást az adósnál továbbra is folytatja, a nyugdíjából egy év alatt 198.000 Ft-ot tiltott le, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az ítélet behajthatatlanságra vonatkozó megállapítása jogszabálysértő.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 275. § (1), (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján - a felülvizsgálati kérelem keretei között – dönt.
Jelen perben a Kúria megállapította, hogy a jogerős elsőfokú ítéletet a felperes - eltérő jogi érvek mentén - több okból is vitatta. Mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor az adós adófizetési kötelezettsége még nem állt fenn. Értelmezése szerint ugyanis a bevallások utólagos vizsgálata során megállapított adófizetési kötelezettség esedékessége a vizsgálatot lezáró jogerős határozat dátumához kötődik.
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) már több ítéletében állást foglalt abban, hogy az utólagos adóellenőrzés során feltárt adókülönbözet megfizetésének esedékessége a vizsgált eredeti időszakhoz kapcsolódik. Az esedékesség időpontja objektív kategória. A később feltárt adóhiány tehát az eredeti esedékességhez kapcsolódó jogkövetkezményeken nem változtat (Kfv. I. 35.561/2009/5.). Erre tekintettel az alperes és az elsőfokú bíróság is jogszerűen állapította meg az adófizetési kötelezettség esedékességét, melyhez képest a felperes az ingatlanhoz az adókötelezettség keletkezését követően jutott. A Kúria tehát megállapította, hogy e körben a felperes felülvizsgálati kérelme nem volt alapos.
Egyetértett a Kúria ugyanakkor a felperesnek a behajthatatlanság kérdését érintő jogi érvelésével. Az Art. 35. § (2) bekezdése szerint az adózó adótartozásának megfizetésére harmadik személy (örökös, megajándékozott, jogutód) akkor kötelezhető, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani.
A Kúria másik tanácsa abban az elvi jogkérdésben már állást foglalt, hogy az adóhatóságnak jogában áll mérlegelni, mely okból minősít behajthatatlannak egy adótartozást. Nincs akadálya annak, – figyelemmel az adóvégrehajtáshoz való jog elévülése időpontjára is –, hogy az adóhatóság behajthatatlanná nyilvánítsa azt az adótartozást, melynek várhatóan csak jelentéktelen része térülne meg, például a munkabérből, nyugdíjból történő csekély összegű letiltás útján (Kfv.V.35.594/2013/5.). Ezen állásponttal a Kúria jelen tanácsa is egyetért, attól eltérni nem kíván.
Ugyanakkor a Kúria jelen per egyedi tényállása alapján arra mutat rá, hogy - figyelemmel az Art. 161. § (1) bekezdésére - a tartozás behajthatatlanná minősítése esetén azt egyúttal így is kell nyilvántartani, és csak ezt követően kötelezhető helytállásra a mögöttes felelős. Alappal hivatkozott tehát a felperes arra, hogy a jelenlegi jogszabályi rendelkezések mellett nem lehet párhuzamos a végrehajtás. A normaszöveg szerint az adó megfizetésére más személy akkor kötelezhető, ha a tartozást az adóstól nem lehet behajtani. Jelen perben az adóssal szembeni végrehajtási cselekmények annak ellenére tovább folytatódtak, illetve – a felülvizsgálati tárgyaláson tett felperesi nyilatkozat szerint - folyamatban vannak, hogy az adóhatóság a megajándékozott felperest határozattal kötelezte az adó megfizetésére.
E tényt az alperes semmilyen módon nem cáfolta, a felülvizsgálati ellenkérelem a „párhuzamos végrehajtással” kapcsolatos felperesi tényelőadásra, valamint az azzal kapcsolatos jogi érvekre nem reagált, azt meg sem említette, a felülvizsgálati tárgyalásról pedig távol maradt.
A Kúria megállapította, hogy a felperes, mint mögöttes felelős fizetésre kötelezése jogszabálysértően történt. Az Art. felhívott rendelkezései szerint ugyanis nem lehetséges egyszerre gyakorolni az adó megfizetésére kötelezést - az adótartozás egyik részét illetően - a mögöttes felelőssel szemben, másik részére pedig adóvégrehajtást folytatni az adóssal szemben.
Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős elsőfokú ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. március 19.
Dr. Darák Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.577/2014.)