adozona.hu
BH+ 2015.11.490
BH+ 2015.11.490
A központi ügyintézés helye a gazdasági társaság döntéshozatalának helyszíne, így az iparűzési adó szempontjából telephelynek minősül (2006. évi V. tv. 7. §; 1990. évi C. tv. 36. §, 36. §, 37. § 52. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A fuvarszervezéssel, fuvarozással foglalkozó felperes korábbi M. székhelyét 2009. december 29. napjával K. helyezte át, azzal, hogy 2010. január 29-től a központi ügyintézés helye M. került, a tulajdonos, majd ügyvezető D. I. lakásába. Felperes, mint bérlő és a m.-i I. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.), mint bérbeadó közötti bérleti szerződés alapján a felperes a tulajdonát képező tehergépjárműveket a Zrt. m.-I telephelyén tárolta. A bérletet a szerződő felek 2009. december 31. napjával megszüntett...
BH+ 2015.11.490 A központi ügyintézés helye a gazdasági társaság döntéshozatalának helyszíne, így az iparűzési adó szempontjából telephelynek minősül (2006. évi V. tv. 7. §; 1990. évi C. tv. 36. §, 37. §, 52. §).
A fuvarszervezéssel, fuvarozással foglalkozó felperes korábbi M. székhelyét 2009. december 29. napjával K. helyezte át, azzal, hogy 2010. január 29-től a központi ügyintézés helye M. került, a tulajdonos, majd ügyvezető D. I. lakásába. Felperes, mint bérlő és a m.-i I. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.), mint bérbeadó közötti bérleti szerződés alapján a felperes a tulajdonát képező tehergépjárműveket a Zrt. m.-I telephelyén tárolta. A bérletet a szerződő felek 2009. december 31. napjával megszüntették, de a felperes ezt követően is indított innen fuvarokat, miközben a k.-i telephelyről nem. A felperes a 2010. évre már nem nyújtott be iparűzési adónemben (a továbbiakban: hipa) bevallást a m.-i adóhatósághoz.Az elsőfokú adóhatóság a 2009-2010. évekre hipa adónemben folytatott ellenőrzést a felperesnél. Megismételt eljárás eredményeként a 2010. évre állapítottak meg a felperes terhére hipa adókülönbözetet, szabtak ki adóbírságot és számítottak fel késedelmi pótlékot.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta az adókülönbözet összegét 657 600 forintban állapította meg, s erre tekintettel korrigálta az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék összegét is.
Az alperes elfogadta, hogy a felperes fuvarozási tevékenységének színtere folyamatosan változó, a Zrt. telephelyét akkor használják, amikor fel/lerakodnak, a szervizelésnek nincs állandó helyszíne, a munkaszerződéseket változó munkahelyre kötötték. Kiemelte ugyanakkor, hogy a vizsgált 1187 menetlevélből 955 esetben a gépjárművel M. indultak és "telephely" jelzéssel M. érkeztek vissza. Alperes azt állapította meg, hogy a felperes ügyvezetőjének lakásán, a m.-i központi ügyintézés helyén végezték az üzemanyag elszámolásokat, a banki műveleteket, okmányirodai ügyintézést, részben innen szervezték a fuvarokat, és innen gyakorolták a munkáltatói utasítási és ellenőrzési jogokat, a felperes a részére érkező iratoknak postai utánküldését erre a címre kérte. A felperes k.-i tartózkodását egyetlen menetlevél sem igazolja és a gépjárművezetők lakóhelyét tekintve - amely szintén nem K. található - sem életszerű a k.-i elszámoltatás, irányítás megvalósulása. Alperes erre tekintettel a m.-i címet a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) a 37. § (1) bekezdésében jelölt 52. § 31. pont szerinti telephelynek tekintette, és a 35. § (1) valamint 39. § (1) bekezdés alapján hipa fizetési kötelezettséget állapított meg. Az alperes az adóalapot a Htv. melléklet 1. pontja szerinti módszerrel megosztotta, mivel Komlóskán is megvalósulónak tekintette a gazdasági tevékenység részbeni szervezését, egyes adminisztrációs tevékenységek folytatását.
Az elsőfokú bíróság, tanúbizonyítás lefolytatását követően, jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Kitért arra, hogy a járművek nem tartózkodtak a k.-i telephelyen, azok túlnyomó részt a Zrt. részére folytatott fuvarozás következtében általában a Zrt.-nél tartózkodtak. G. Zs. (felperesi ügyvezető) is megerősítette, hogy ugyan fő szabály szerint ő szervezte a fuvarokat, de a m.-i ügyintézési helyről is volt szervezés.
Az jogerős ítélet indokolása szerint a gazdasági társaságok központi ügyintézésének fogalmát a Htv. ugyan nem szabályozza azonban a Htv. 52. § 31. pont a) alpont említi. A központi ügyintézés helye a felperesnél nem csupán az iratok átvételére szolgált, mivel ténylegesen a m.-i címről kiindulva végezte a felperes az iparűzési tevékenységhez kapcsolódó, illetőleg annak megfelelő tevékenységet. Adójogi értelemben a M. alatti központi ügyintézés helye a Htv. szerinti telephelynek minősül.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel támadta a jogerős ítéletet és annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlen jogi következtetés levonására alkalmas tényállást vett alapul. A tényállást a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (2) bekezdésének ellenére fogadta el, hiszen az alperes nem bizonyította, hogy a határozati tényállás megalapozott.
Kiemelte, hogy fuvarozási tevékenységéből adódóan árbevétele az egész ország területén keletkezik. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások alapján tévesen következtetett arra, hogy M. iparűzési tevékenység folyna. A központi ügyintézés helye azért lett bejelentve, mert D. I.-né kezességével vettek fel a felperest terhelő hitelt, és így ő meg tudott győződni arról, hogy törlesztik-e a hitelt. D. I.-nál csak néha , 2010-ben egyáltalán nem végzett fuvarszervezést, továbbá interneten máshonnan is intézhette. Az, hogy a menetleveleken M. szerepel nem irányadó, mert a nem m.-i célállomásokon ugyanannyi időt töltöttek a teherautók, mint a m.-i felrakodási helyeken. Semmilyen adat nem igazolja, hogy a vezetői döntések színtere M. lett volna. A telephely Htv. 37. § (1) bekezdés szerinti fogalma nem áll fenn, mivel ott a felperesnek nincs a Htv. 52. § 31. pontjának megfelelő, állandó üzleti létesítménye. Egyébként, ha elfogadható lenne az alperesi álláspont, akkor az adóalapot az un. komplex módszer alkalmazásával kellett volna meghatározni, különválasztva a m.-i és a k.-i tevékenységet.
Álláspontja szerint a felperes hipa fizetési kötelezettsége a székhely alapján, K.-án keletkezett, amin az sem változtat, hogy K. Önkormányzata milyen módon, mekkora nagyságrendben határozza meg a hipa mértékét.
Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Pp. 336/A. § (2) bekezdése szerint, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata (a szakhatóság az állásfoglalása) alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a felperes vitatja.
A Pp. ezen rendelkezése alkalmazásához szükséges, de nem elégséges feltétel a felperes erre irányuló előadása. Az érdemben vizsgálható kérelemhez meg kell jelölnie azokat a bizonyítékokat, amelyeket a közigazgatási eljárásban előterjesztett, és amelyeket az alperes a tényállás megállapítási kötelezettség megszegésével határozatában nem részletezett, és így a fél nem ismerhette meg az azokkal kapcsolatos hatósági álláspontot.
A felperes az elsőfokú bíróság előtt nem csak ilyen bizonyítékokra, de magára a Pp. 336/A. §-ára sem hivatkozott, az elsőfokú bíróság nem sérthette meg a Pp. ezen rendelkezését, a felülvizsgálati kérelemnek ilyen irányú előadása alaptalan volt.
A Htv. 35. § (1) bekezdése alapján az adott önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység) adóköteles, és az adó alanya a (2) bekezdés értelmében a vállalkozó. A 36. § szerint adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.
A Htv. 37. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.
A felperes M.-on nem létesített a 2006. évi V. törvény
a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 7. § (2) bekezdés szerinti telephelyet, ez azonban nem befolyásolja a hipa alapjának meghatározását.
A Htv. ugyanis önálló fogalomrendszer alkalmaz, így a telephely fogalmát nem a Ctv., hanem a Htv. 52. § 31. pont a) alpontja szerint kell alkalmazni. Így a hipa szempontjából telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye - függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az irodát, a fiókot, a képviseletet.
Az elsőfokú bíróság helytállóan sorolta ebbe a körbe a felperes székhelyétől elkülönült központi ügyintézésének a helyét.
A telephely Htv. szerinti "állandó üzleti létesítményre" vonatkozó meghatározásából következően a hipa területén nem értelmezhető a felperes azon előadása, hogy fuvarozási tevékenységéből adódóan árbevétele az egész ország területén keletkezik. Felperes ugyanis azt maga sem állította, hogy egyáltalán ne lenne olyan önkormányzati illetékességi terület, ahol vállalkozási tevékenységet végez, azaz a szolgáltatás mobil jellege miatt nem lenne hipa fizetési kötelezettsége.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.249/2007/8. számú ítéletében adott helyszínen foglalkoztatott egyetlen adminisztrátor munkavégzésére tekintettel állapított hipa fizetési kötelezettséggel járó nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet. A Kúria ezen ítéletben kifejtett szempontokat annyiban tekintette irányadónak - és attól eltérni sem kívánt -, hogy a telephely annyiban keletkeztet hipa fizetési kötelezettséget, amennyiben ott a Htv. 36. § szerinti iparűzési tevékenység folyik.
Az elsőfokú bíróság a Htv. ezen rendelkezésével összefüggésben, a felperes m.-i jövedelem szerző tevékenységére folytatott le bizonyítási eljárást. Annak eredményeként helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a központi ügyintézés helye a felperesnél nem csupán az iratok átvételére szolgált. A peres eljárás során lefolytatott bizonyítás nem cáfolta, hanem megerősítette az alperesi megállapításokat: D. I.-né m-i lakásán végezték az üzemanyag elszámolásokat, a banki műveleteket, okmányirodai ügyintézést, részben innen szervezték a fuvarokat, és innen gyakoroltak egyes munkáltatói jogosítványokat.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a hipát megalapozó jövedelemszerző tevékenység meglétének nem feltétele, hogy az adott telephelyen hozzanak vezetői döntéseket (vö. Legfelsőbb Bíróság már hivatkozott ítéletével), de a Ctv. 7. § (1) bekezdés szerinti, a k.-i székhelytől eltérő m.-i központi ügyintézési hely létrehozásával a felperes maga nyilatkozott arról, hogy a döntéshozatal helyét M.-ra telepíti. A vezetői döntések esetén pedig nem lehet alappal hivatkozni arra, hogy az nem a Htv. 36. § szerinti nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenység. Az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette a tevékenységet telephelyen folytatott hipa köteles adózói magatartásnak.
Az arányosítás kérdése kapcsán megállapítható, hogy az alperes a felperes k.-i székhelyére nézve is fogadott el személyi jellegű ráfordítást, eszközértéket, azaz a felperes iparűzési tevékenységét, és így a hipa alapját megosztott K. és M. között.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.704/2014/7.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Molnár Angelika egyéni ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Makranczi Erzsébet jogtanácsos által képviselt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal alperes ellen iparűzési adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 18. napján kelt 14.K.27.677/2013/10. számú jogerős ítélte ellen a felperes által 11. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.677/2013/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 65.800 (hatvanötezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A fuvarszervezéssel, fuvarozással foglalkozó felperes korábbi M. székhelyét 2009. december 29. napjával K. helyezte át, azzal, hogy 2010. január 29-től a központi ügyintézés helye M. került, a tulajdonos, majd ügyvezető D. I. lakásába. Felperes, mint bérlő és a m.-i I. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.), mint bérbeadó közötti bérleti szerződés alapján a felperes a tulajdonát képező tehergépjárműveket a Zrt. m.-I telephelyén tárolta. A bérletet a szerződő felek 2009. december 31. napjával megszüntették, de a felperes ezt követően is indított innen fuvarokat, miközben a k.-i telephelyről nem. A felperes a 2010. évre már nem nyújtott be iparűzési adónemben (a továbbiakban: hipa) bevallást a miskolci adóhatósághoz.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009-2010. évekre hipa adónemben folytatott ellenőrzést a felperesnél. Megismételt eljárás eredményeként a 2010. évre állapítottak meg a felperes terhére hipa adókülönbözetet, szabtak ki adóbírságot és számítottak fel késedelmi pótlékot.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta az adókülönbözet összegét 657.600 forintban állapította meg, s erre tekintettel korrigálta az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék összegét is.
Az alperes elfogadta, hogy a felperes fuvarozási tevékenységének színtere folyamatosan változó, a Zrt. telephelyét akkor használják, amikor fel/lerakodnak, a szervizelésnek nincs állandó helyszíne, a munkaszerződéseket változó munkahelyre kötötték. Kiemelte ugyanakkor, hogy a vizsgált 1187 menetlevélből 955 esetben a gépjárművel M. indultak és "telephely" jelzéssel M. érkeztek vissza. Alperes azt állapította meg, hogy a felperes ügyvezetőjének lakásán, a m.-i központi ügyintézés helyén végezték az üzemanyag elszámolásokat, a banki műveleteket, okmányirodai ügyintézést, részben innen szervezték a fuvarokat, és innen gyakorolták a munkáltatói utasítási és ellenőrzési jogokat, a felperes a részére érkező iratoknak postai utánküldését erre a címre kérte. A felperes k.-i tartózkodását egyetlen menetlevél sem igazolja és a gépjárművezetők lakóhelyét tekintve - amely szintén nem K. található - sem életszerű a k.-i elszámoltatás, irányítás megvalósulása. Alperes erre tekintettel a m.-i címet a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) a 37. § (1) bekezdésében jelölt 52. § 31. pont szerinti telephelynek tekintette, és a 35. § (1) valamint 39. § (1) bekezdés alapján hipa fizetési kötelezettséget állapított meg. Az alperes az adóalapot a Htv. melléklet 1. pontja szerinti módszerrel megosztotta, mivel Komlóskán is megvalósulónak tekintette a gazdasági tevékenység részbeni szervezését, egyes adminisztrációs tevékenységek folytatását.
Az elsőfokú bíróság, tanúbizonyítás lefolytatását követően, jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Kitért arra, hogy a járművek nem tartózkodtak a komlóskai telephelyen, azok túlnyomó részt a Zrt. részére folytatott fuvarozás következtében általában a Zrt.-nél tartózkodtak. G. Zs. (felperesi ügyvezető) is megerősítette, hogy ugyan fő szabály szerint ő szervezte a fuvarokat, de a m.-i ügyintézési helyről is volt szervezés.
Az jogerős ítélet indokolása szerint a gazdasági társaságok központi ügyintézésének fogalmát a Htv. ugyan nem szabályozza azonban a Htv. 52. § 31. pont a) alpont említi. A központi ügyintézés helye a felperesnél nem csupán az iratok átvételére szolgált, mivel ténylegesen a m.-i címről kiindulva végezte a felperes az iparűzési tevékenységhez kapcsolódó, illetőleg annak megfelelő tevékenységet. Adójogi értelemben a M. alatti központi ügyintézés helye a Htv. szerinti telephelynek minősül.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel támadta a jogerős ítéletet és annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlen jogi következtetés levonására alkalmas tényállást vett alapul. A tényállást a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (2) bekezdésének ellenére fogadta el, hiszen az alperes nem bizonyította, hogy a határozati tényállás megalapozott.
Kiemelte, hogy fuvarozási tevékenységéből adódóan árbevétele az egész ország területén keletkezik. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások alapján tévesen következtetett arra, hogy M. iparűzési tevékenység folyna. A központi ügyintézés helye azért lett bejelentve, mert D. I.-né kezességével vettek fel a felperest terhelő hitelt, és így ő meg tudott győződni arról, hogy törlesztik-e a hitelt. D. I.-náL csak néha-, 2010-ben egyáltalán nem végzett fuvarszervezést, továbbá interneten máshonnan is intézhette. Az, hogy a menetleveleken M. szerepel nem irányadó, mert a nem m.-i célállomásokon ugyanannyi időt töltöttek a teherautók, mint a m.-i felrakodási helyeken. Semmilyen adat nem igazolja, hogy a vezetői döntések színtere M. lett volna. A telephely Htv. 37. § (1) bekezdés szerinti fogalma nem áll fenn, mivel ott a felperesnek nincs a Htv. 52. § 31. pontjának megfelelő, állandó üzleti létesítménye. Egyébként, ha elfogadható lenne az alperesi álláspont, akkor az adóalapot az un. komplex módszer alkalmazásával kellett volna meghatározni, különválasztva a m.-i és a k.-i tevékenységet.
Álláspontja szerint a felperes hipa fizetési kötelezettsége a székhely alapján, K.-án keletkezett, amin az sem változtat, hogy K. Önkormányzata milyen módon, mekkora nagyságrendben határozza meg a hipa mértékét.
Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Pp. 336/A. § (2) bekezdése szerint, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata (a szakhatóság az állásfoglalása) alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a felperes vitatja.
A Pp. ezen rendelkezése alkalmazásához szükséges, de nem elégséges feltétel a felperes erre irányuló előadása. Az érdemben vizsgálható kérelemhez meg kell jelölnie azokat a bizonyítékokat, amelyeket a közigazgatási eljárásban előterjesztett, és amelyeket az alperes a tényállás megállapítási kötelezettség megszegésével határozatában nem részletezett, és így a fél nem ismerhette meg az azokkal kapcsolatos hatósági álláspontot.
A felperes az elsőfokú bíróság előtt nem csak ilyen bizonyítékokra, de magára a Pp. 336/A. §-ára sem hivatkozott, az elsőfokú bíróság nem sérthette meg a Pp. ezen rendelkezését, a felülvizsgálati kérelemnek ilyen irányú előadása alaptalan volt.
A Htv. 35. § (1) bekezdése alapján az adott önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység) adóköteles, és az adó alanya a (2) bekezdés értelmében a vállalkozó. A 36. § szerint adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.
A Htv. 37. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.
A felperes M.-on nem létesített a 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 7. § (2) bekezdés szerinti telephelyet, ez azonban nem befolyásolja a hipa alapjának meghatározását.
A Htv. ugyanis önálló fogalomrendszer alkalmaz, így a telephely fogalmát nem a Ctv., hanem a Htv. 52. § 31. pont a) alpontja szerint kell alkalmazni. Így a hipa szempontjából telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye - függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az irodát, a fiókot, a képviseletet.
Az elsőfokú bíróság helytállóan sorolta ebbe a körbe a felperes székhelyétől elkülönült központi ügyintézésének a helyét.
A telephely Htv. szerinti "állandó üzleti létesítményre" vonatkozó meghatározásából következően a hipa területén nem értelmezhető a felperes azon előadása, hogy fuvarozási tevékenységéből adódóan árbevétele az egész ország területén keletkezik. Felperes ugyanis azt maga sem állította, hogy egyáltalán ne lenne olyan önkormányzati illetékességi terület, ahol vállalkozási tevékenységet végez, azaz a szolgáltatás mobil jellege miatt nem lenne hipa fizetési kötelezettsége.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.249/2007/8. számú ítéletében adott helyszínen foglalkoztatott egyetlen adminisztrátor munkavégzésére tekintettel állapított hipa fizetési kötelezettséggel járó nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet. A Kúria ezen ítéletben kifejtett szempontokat annyiban tekintette irányadónak - és attól eltérni sem kívánt -, hogy a telephely annyiban keletkeztet hipa fizetési kötelezettséget, amennyiben ott a Htv. 36. § szerinti iparűzési tevékenység folyik.
Az elsőfokú bíróság a Htv. ezen rendelkezésével összefüggésben, a felperes m.-i jövedelem szerző tevékenységére folytatott le bizonyítási eljárást. Annak eredményeként helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a központi ügyintézés helye a felperesnél nem csupán az iratok átvételére szolgált. A peres eljárás során lefolytatott bizonyítás nem cáfolta, hanem megerősítette az alperesi megállapításokat: D. I.-né m-i lakásán végezték az üzemanyag elszámolásokat, a banki műveleteket, okmányirodai ügyintézést, részben innen szervezték a fuvarokat, és innen gyakoroltak egyes munkáltatói jogosítványokat.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a hipát megalapozó jövedelemszerző tevékenység meglétének nem feltétele, hogy az adott telephelyen hozzanak vezetői döntéseket (vö. Legfelsőbb Bíróság már hivatkozott ítéletével), de a Ctv. 7. § (1) bekezdés szerinti, a k.-i székhelytől eltérő m.-i központi ügyintézési hely létrehozásával a felperes maga nyilatkozott arról, hogy a döntéshozatal helyét M.-ra telepíti. A vezetői döntések esetén pedig nem lehet alappal hivatkozni arra, hogy az nem a Htv. 36. § szerinti nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenység. Az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette a tevékenységet telephelyen folytatott hipa köteles adózói magatartásnak.
Az arányosítás kérdése kapcsán megállapítható, hogy az alperes a felperes komlóskai székhelyére nézve is fogadott el személyi jellegű ráfordítást, eszközértéket, azaz a felperes iparűzési tevékenységét, és így a hipa alapját megosztott K. és M. között.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2015. április 30.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.704/2014/7.)