adozona.hu
BH 2015.11.315
BH 2015.11.315
A már megfizetett regisztrációs adót (annak egy részét) nem lehet visszaigényelni arra tekintettel, hogy az utóbb hatályba lépett jogszabály szerint kevesebbet kellene fizetni. A forgalomba helyezés előtt megfizetett adó visszaigénylése lehetséges eseteit a törvény taxációban sorolja fel. A Pp. 78. § (5) bekezdés szerinti - az általánostól eltérő - perköltségviselés nem a bíróság jogilag téves döntéséhez, hanem egyéb objektív okhoz kötődik [2003. évi CX. tv. 13. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 78. § (5) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az M. S. Zrt. 2011. november 14-én 478 000 Ft regisztrációs adót fizetett meg egy S. típusú személygépkocsi után, amit a kereskedő P. Kft. átvállalt, majd 2012. március 29-én eladta a gépkocsit felperesnek. A vételár magában foglalta a regisztrációs adót is. A kocsit 2012. március 30-án forgalomba helyezték. Ezt követően a felperes kérte a vámhatóságtól a regisztrációs adó módosítását és 393 000 Ft visszautaltatását.
[2] Az elsőfokú hatóság határozatával a kérelmet elutasította, hivatkoz...
BH 2015.11.315 A már megfizetett regisztrációs adót (annak egy részét) nem lehet visszaigényelni arra tekintettel, hogy az utóbb hatályba lépett jogszabály szerint kevesebbet kellene fizetni. A forgalomba helyezés előtt megfizetett adó visszaigénylése lehetséges eseteit a törvény taxációban sorolja fel. A Pp. 78. § (5) bekezdés szerinti - az általánostól eltérő - perköltségviselés nem a bíróság jogilag téves döntéséhez, hanem egyéb objektív okhoz kötődik [2003. évi CX. tv. 13. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 78. § (5) bek.].
[1] Az M. S. Zrt. 2011. november 14-én 478 000 Ft regisztrációs adót fizetett meg egy S. típusú személygépkocsi után, amit a kereskedő P. Kft. átvállalt, majd 2012. március 29-én eladta a gépkocsit felperesnek. A vételár magában foglalta a regisztrációs adót is. A kocsit 2012. március 30-án forgalomba helyezték. Ezt követően a felperes kérte a vámhatóságtól a regisztrációs adó módosítását és 393 000 Ft visszautaltatását.[2] Az elsőfokú hatóság határozatával a kérelmet elutasította, hivatkozva a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega tv.) 13. § (1) bekezdésére.
[3] A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] A felperes keresetét a Tatabányai Törvényszék 28. K. 20.886/2012/2. számú jogerős ítéletével elutasította.
[5] A felperes felülvizsgálati kérelmére eljáró Kúria Kfv. VI. 35.059/2013/4. számú végzésével az elsőfokú bíróságot - eljárási szabálysértés okán - új eljárásra kötelezte.
[6] A megismételt eljárásban a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4. K. 27.096/2014/4. számú jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[7] A bíróság a rendelkezésre álló adatok, iratok alapján azt állapította meg, hogy az alperesi határozat a keresetlevélben foglalt okokból nem jogszabálysértő. A bíróság ugyanis nem fogadta el a felperesnek a Rega tv. 1. §-ára, 3. § (1) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére hivatkozását, és erre tekintettel azon érvelését, hogy az adó alanya a felperes (a nevére történt a gépkocsi forgalomba helyezése), az adófizetési kötelezettsége pedig a forgalomba helyezés időpontjában keletkezett (2012. március 29-én), amikor is már a Rega tv. 9. § (1) bekezdése szerinti módosított adómértéket kellett volna fizetni. Az autógyár tévesen és magasabb összegben fizette meg az adót, amit az értékesítési láncolatban jogalap nélkül a felperesre terheltek, és ezen okból a határozat jogszabálysértő. Az adóhatóságnak az adózás rendjéről szóló 2003. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Art.) 135. § (1) bekezdése alkalmazásával kellett volna hivatalból eljárnia, nem hivatkozhatott volna arra, hogy a Rega tv. 13. § (1) bekezdése a perbeli esetre kifejezett rendelkezést nem tartalmaz.
[8] Ezzel szemben a bíróság arra mutatott rá, hogy kétségtelenül a felperest hátrányosan érintette az a jogszabályváltozás, mely szerint 2012. január 1-jétől a regisztrációs adó 85 000 Ft-ra csökkent, ugyanakkor a kötelezően alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekre tekintettel a felperes a forgalomba helyezés előtt megfizetett regisztrációs adót nem igényelhette vissza. A bíróság is hivatkozott a Rega tv. 13. § (1) bekezdésében írt feltételekre, melyek egyike sem alkalmazható perbeli esetben. A bíróság tehát osztotta az alperes azon álláspontját, hogy az eljáró hatóságok jogalkalmazó szervek, döntésüknél a rendelkezésre álló hatályos jogszabályokat vehetik alapul.
[9] A felperes keresetében foglalt eljárási kifogás tárgyában a bíróság kifejtette, hogy a közigazgatási eljárásban hatáskörelvonás nem volt, az elsőfokú határozat fejlécében csak egy elírás történt, tévedésből a másodfokú szerv egyik osztálya feltüntetésével, ugyanakkor tényszerűen az arra hatáskörrel rendelkező hatóság hozta meg a döntést. Nincs az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés, figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 19. § (3)-(4) bekezdésére is. A határozatból annak meghozója, pontos kiadmányozója megállapítható.
[10] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[11] Továbbra is hivatkozott a súlyos eljárási jogszabálysértésre, nézete szerint ugyanis a hatáskörelvonást az alperes nem tudta cáfolni, a bíróság pedig kellő bizonyíték nélkül egyoldalúan fogadta el az alperes ezzel kapcsolatos indokolását. Mindez sérti a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontját, és a Pp. 221. § (1) bekezdését.
[12] Az ügy érdemét tekintve változatlanul fenntartotta, hogy az alperesnek - figyelemmel az Art. 135. § (1) bekezdésére és a Ket. 114. § (1) bekezdésére - hivatalból kellett volna intézkedni a jogsértő határozat módosítása iránt, nem hivatkozhat arra, hogy perbeli esetről nem rendelkezett a jogalkotó, hiszen a Rega tv. az Art.-ra visszautal.
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[14] A Rega tv. 13. § (1) bekezdése szerint: "A forgalomba helyezés előtt megfizetett adó a vámhatósághoz benyújtott kérelemmel visszaigényelhető, ha
a) a gépjárművet - forgalomba helyezés nélkül - végleges rendeltetéssel belföldről kiszállítják vagy kiviszik;
b) a forgalomba helyezés előtt a gépjármű
ba) műszaki állapota miatt a forgalomba helyezésre igazoltan alkalmatlanná vált;
bb) megsemmisülése vagy eltulajdonítása (ellopása, elrablása) miatt a forgalomba helyezése igazoltan ellehetetlenült;
c) a gépjármű forgalomba helyezése adómentes;
d) a közlekedési igazgatási hatóság a gépjármű forgalomba helyezésére irányuló kérelmet elutasította."
[15] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő.
[16] A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában a rendelkezésre álló iratok alapján - a felülvizsgálati kérelem keretei között - dönt.
[17] A Kúria a felperes által továbbra is vitatott eljárási kérdésben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság alappal fogadta el az adminisztratív hibára vonatkozó alperesi állítást, ugyanis a per adatai nem tették kétségessé, hogy a határozatot a hatáskörrel rendelkező szerv hozta meg.
Amint arra felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes is utalt, a határozaton feltüntetett körbélyegző, a kiadmányozó személye, a kiadmányozás módja igazolja, hogy a határozatot valóban az elsőfokú hatóság hozta és nem a másodfokú hatóság valamely osztálya. Osztotta tehát a Kúria az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt.
[18] Az ügy érdemét illetően az elsőfokú bíróság ugyancsak jogszerű döntést hozott. A hatóság feladata a hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazása volt, azaz a Rega tv. 13. § (1) bekezdésben foglaltak szerint kellett elbírálni a felperes kérelmét, amely jogszabály taxációban sorolja fel a forgalomba helyezés előtt megfizetett adó visszaigénylésének lehetséges eseteit. Osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását, hogy a felperesi kérelem nem volt beilleszthető a megjelölt jogszabályi felsorolás esetköreibe. Maga a felperes igazolta, hogy a forgalomba helyezés megtörtént, ennélfogva nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely a visszaigénylési kérelmet alapossá tehette volna.
[19] A Kúria utal arra, hogy nem képezhette a közigazgatási, illetve bírósági eljárás tárgyát, hogy az S. Zrt. azon gyakorlata, mely szerint a regisztrációs adót előre megfizette, jogszerű volt-e vagy "tévedésen" alapult. Tény, hogy az adó megfizetése a 2011. évre hatályos jogszabályok alapján megtörtént, az akkori adómérték szerint, melynek akár csak a részleges visszatérítésére a jogszabály nem ad lehetőséget sem az adózó kérelmére, sem hivatalból.
[20] Végezetül rögzíti a Kúria, hogy a korábbi felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai végzés megállapította a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségét. A Pp. 275. § (5) bekezdése szerint e költség viseléséről az új eljárásban az elsőfokú bíróság dönt, a pernyertesség-pervesztesség figyelembevételével. A Pp. nem differenciál aszerint, hogy az új eljárás elrendelésére milyen okból (adott esetben eljárási hiba miatt) került sor.
A Pp. 78. § (5) bekezdése pedig nem a bíróság jogi kérdésben való tévedése, hibája esetére fogalmaz meg az általánostól eltérő perköltségviselési szabályokat, hanem a bíróság érdekkörében felmerült egyéb, a folyamatban lévő ügy tárgyával nem összefüggő okból. (Pl. helyettesítés nélkül elmarad egy tárgyalás, amely a feleknek többletköltséget okoz.) Nem volt tehát jogszabálysértő az elsőfokú bíróságnak a perköltség tárgyában való döntése sem.
[21] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.686/2014.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Lupkovics György ügyvéd által képviselt felperesnek Molnár Tamás pénzügyőr ezredes által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 29-én kelt 4.K.27.096/2014/4. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.096/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon alatt az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A M. S. Zrt. 2011. november 14-én 478.000 Ft regisztrációs adót fizetett meg egy S. típusú személygépkocsi után, amit a kereskedő P. Kft. átvállalt, majd 2012. március 29-én eladta a gépkocsit felperesnek. A vételár magában foglalta a regisztrációs adót is. A kocsit 2012. március 30-án forgalomba helyezték. Ezt követően a felperes kérte a vámhatóságtól a regisztrációs adó módosítását és 393.000 Ft visszautaltatását. Az elsőfokú hatóság határozatával a kérelmet elutasította, hivatkozva a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (továbbiakban: Rega tv.) 13. § (1) bekezdésére. A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetét a Tatabányai Törvényszék 28.K.20.886/2012/2. számú jogerős ítéletével elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmére eljáró Kúria Kfv.VI.35.059/2013/4. számú végzésével az elsőfokú bíróságot – eljárási szabálysértés okán – új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárásban a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.096/2014/4. számú jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság a rendelkezésre álló adatok, iratok alapján azt állapította meg, hogy az alperesi határozat a keresetlevélben foglalt okokból nem jogszabálysértő. A bíróság ugyanis nem fogadta el a felperesnek a Rega tv. 1. §-ára, 3. § (1) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére hivatkozását, és erre tekintettel azon érvelését, hogy az adó alanya a felperes (a nevére történt a gépkocsi forgalomba helyezése), az adófizetési kötelezettsége pedig a forgalomba helyezés időpontjában keletkezett (2012. március 29-én), amikor is már a Rega tv. 9. § (1) bekezdése szerinti módosított adómértéket kellett volna fizetni. Az autógyár tévesen és magasabb összegben fizette meg az adót, amit az értékesítési láncolatban jogalap nélkül a felperesre terheltek, és ezen okból a határozat jogszabálysértő. Az adóhatóságnak az adózás rendjéről szóló 2003. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Art.) 135. § (1) bekezdése alkalmazásával kellett volna hivatalból eljárnia, nem hivatkozhatott volna arra, hogy a Rega tv. 13. § (1) bekezdése a perbeli esetre kifejezett rendelkezést nem tartalmaz.
Ezzel szemben a bíróság arra mutatott rá, hogy kétségtelenül a felperest hátrányosan érintette az a jogszabályváltozás, mely szerint 2012. január 1-től a regisztrációs adó 85.000 Ft-ra csökkent, ugyanakkor a kötelezően alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekre tekintettel a felperes a forgalomba helyezés előtt megfizetett regisztrációs adót nem igényelhette vissza. A bíróság is hivatkozott a Rega tv. 13. § (1) bekezdésében írt feltételekre, melyek egyike sem alkalmazható perbeli esetben. A bíróság tehát osztotta az alperes azon álláspontját, hogy az eljáró hatóságok jogalkalmazó szervek, döntésüknél a rendelkezésre álló hatályos jogszabályokat vehetik alapul.
A felperes keresetében foglalt eljárási kifogás tárgyában a bíróság kifejtette, hogy a közigazgatási eljárásban hatáskörelvonás nem volt, az elsőfokú határozat fejlécében csak egy elírás történt, tévedésből a másodfokú szerv egyik osztálya feltüntetésével, ugyanakkor tényszerűen az arra hatáskörrel rendelkező hatóság hozta meg a döntést. Nincs az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés, figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 19. § (3)-(4) bekezdésére is. A határozatból annak meghozója, pontos kiadmányozója megállapítható.
A perköltség körében utalt a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdésére, továbbá arra, hogy a perköltség összege megállapításánál figyelembe kellett venni a Kúria végzésében rögzített perköltséget is.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Továbbra is hivatkozott a súlyos eljárási jogszabálysértésre, nézete szerint ugyanis a hatáskörelvonást az alperes nem tudta cáfolni, a bíróság pedig kellő bizonyíték nélkül egyoldalúan fogadta el az alperes ezzel kapcsolatos indokolását. Mindez sérti a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontját, és a Pp. 221. § (1) bekezdését.
Az ügy érdemét tekintve változatlanul fenntartotta, hogy az alperesnek - figyelemmel az Art. 135. § (1) bekezdésére és a Ket. 114. § (1) bekezdésére - a hivatalból kellett volna intézkedni a jogsértő határozat módosítása iránt, nem hivatkozhat arra, hogy perbeli esetről nem rendelkezett a jogalkotó, hiszen a Rega tv. az Art.-ra visszautal.
Végezetül kifogásolta a felperes, hogy a bíróság a perköltség összegénél figyelembe vette a korábbi felülvizsgálati eljárás költségét is. Nézete szerint a Pp. 78. § (5) bekezdésére figyelemmel az a felperest nem terhelheti.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Rega tv. 13. § (1) bekezdése szerint: „A forgalomba helyezés előtt megfizetett adó a vámhatósághoz benyújtott kérelemmel visszaigényelhető, ha
a) a gépjárművet - forgalomba helyezés nélkül - végleges rendeltetéssel belföldről kiszállítják vagy kiviszik;
b) a forgalomba helyezés előtt a gépjármű
ba) műszaki állapota miatt a forgalomba helyezésre igazoltan alkalmatlanná vált;
bb) megsemmisülése vagy eltulajdonítása (ellopása, elrablása) miatt a forgalomba helyezése igazoltan ellehetetlenült;
c) a gépjármű forgalomba helyezése adómentes;
d) a közlekedési igazgatási hatóság a gépjármű forgalomba helyezésére irányuló kérelmet elutasította.”
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő.
A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 275. § (1),(2) bekezdés értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában a rendelkezésre álló iratok alapján - a felülvizsgálati kérelem keretei között – dönt.
A Kúria a felperes által továbbra is vitatott eljárási kérdésben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság alappal fogadta el az adminisztratív hibára vonatkozó alperesi állítást, ugyanis a per adatai nem tették kétségessé, hogy a határozatot a hatáskörrel rendelkező szerv hozta meg.
Amint arra felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes is utalt, a határozaton feltüntetett körbélyegző, a kiadmányozó személye, a kiadmányozás módja igazolja, hogy a határozatot valóban az elsőfokú hatóság hozta és nem a másodfokú hatóság valamely osztálya. Osztotta tehát a Kúria az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt.
Az ügy érdemét illetően az elsőfokú bíróság ugyancsak jogszerű döntést hozott. A hatóság feladata a hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazása volt, azaz a Rega tv. 13. § (1) bekezdésben foglaltak szerint kellett elbírálni a felperes kérelmét, amely jogszabály taxációban sorolja fel a forgalomba helyezés előtt megfizetett adó visszaigénylésének lehetséges eseteit. Osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását, hogy a felperesi kérelem nem volt beilleszthető a megjelölt jogszabályi felsorolás esetköreibe. Maga a felperes igazolta, hogy a forgalomba helyezés megtörtént, ennél fogva nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely a visszaigénylési kérelmet alapossá tehette volna. A Kúria utal arra, hogy nem képezhette a közigazgatási, illetve bírósági eljárás tárgyát, hogy a S. Zrt. azon gyakorlata, mely szerint a regisztrációs adót előre megfizette, jogszerű volt-e vagy „tévedésen” alapult. Tény, hogy az adó megfizetése a 2011. évre hatályos jogszabályok alapján megtörtént, az akkori adómérték szerint, melynek akár csak a részleges visszatérítésére a jogszabály nem ad lehetőséget sem az adózó kérelmére sem hivatalból.
Végezetül rögzíti a Kúria, hogy a korábbi felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai végzés megállapította a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségét. A Pp. 275. § (5) bekezdése szerint e költség viseléséről az új eljárásban az elsőfokú bíróság dönt, a pernyertesség-pervesztesség figyelembevételével. A Pp. nem differenciál aszerint, hogy az új eljárás elrendelésére milyen okból (adott esetben eljárási hiba miatt) került sor.
A Pp. 78. § (5) bekezdése pedig nem a bíróság jogi kérdésben való tévedése, hibája esetére fogalmaz meg az általánostól eltérő perköltség viselési szabályokat, hanem a bíróság érdekkörében felmerült egyéb, a folyamatban lévő ügy tárgyával nem összefüggő okból. (Pld. helyettesítés nélkül elmarad egy tárgyalás, amely a feleknek többletköltséget okoz.) Nem volt tehát jogszabálysértő az elsőfokú bíróságnak a perköltség tárgyában való döntése sem.
A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni.
Budapest, 2015. március 26.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.686/2014.)