adozona.hu
BH 2015.11.314
BH 2015.11.314
A bíróság által elrendelt új eljárás esetén a hatóság kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja. Ezenfelüli tényállási elemek már nem vizsgálhatók [2003. évi XCII. tv. 140. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesnél lefolytatott adóellenőrzés eredményeként hozott határozat a felperes terhére 2 604 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 2 600 000 Ft minősült adóhiánynak. Az adóhiány után 1 300 000 Ft adóbírságot és 450 000 Ft késedelmi pótlékot írtak elő.
[2] A felperes keresete folytán eljárt Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K. 26.825/2013/3. sorszám alatti ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfok...
BH 2015.11.314 A bíróság által elrendelt új eljárás esetén a hatóság kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja. Ezenfelüli tényállási elemek már nem vizsgálhatók [2003. évi XCII. tv. 140. § (2) bek.].
[1] A felperesnél lefolytatott adóellenőrzés eredményeként hozott határozat a felperes terhére 2 604 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 2 600 000 Ft minősült adóhiánynak. Az adóhiány után 1 300 000 Ft adóbírságot és 450 000 Ft késedelmi pótlékot írtak elő.[2] A felperes keresete folytán eljárt Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K. 26.825/2013/3. sorszám alatti ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[3] A felperes keresetét részben találta alaposnak, a tárgyieszköz-beszerzésekhez kapcsolódó áfa-visszaigénylés és költségelszámolás körében, míg alaptalannak ítélte a K. A. Kft. által kiállított bizonylathoz kapcsolódó áfa-visszaigénylés és költségelszámolás tekintetében. E körben kifejtette, hogy a kibocsátott bizonylat tartalmilag nem hiteles, annak alapján a felperes áfalevonási jogát nem érvényesítheti. Az új eljárásra kizárólag az elfogadott tényálláshoz kapcsolódó adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék átszámítását írta elő.
[4] A megismételt eljárásban az adóhatóság a felperes terhére 2 029 000 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 1 014 000 Ft adóbírságot és 393 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[5] A felperes keresetében ismételten vitatta a K. A. Kft. által kibocsátott számlák vonatkozásában az áfalevonási jog megtagadásának jogszerűségét. Kiemelte, hogy a bíróság korábbi ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az ítélet rendelkező részében a felperes keresete nem került elutasításra. Az ítélet indokolásában foglaltak pedig nem minősíthetők az ügy érdemében hozott döntésnek. Ezért az ügyben nem minősíthető res iudicatának a K. A. Kft. számláival kapcsolatos döntés. Hivatkozott arra is, hogy felülvizsgálati kérelmet sem kezdeményezhetett volna a Kúrián, mivel az csak az érdemi határozattal szemben terjeszthető elő, így jelen perben ismételten lehetősége van a Kft. számlái valóságtartalmának bizonyítására.
[6] Az alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte.
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. § (1) bekezdésére és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (4) bekezdésére történő hivatkozással hangsúlyozta, hogy egy bíróság által elrendelt megismételt eljárás alapján lefolytatott vizsgálat után nem lehet teljeskörűen újrakezdeni a felülvizsgálatot. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság azt is, hogy a Ket. 109. § (4) bekezdése szerint a rendelkező rész és az indokolás együtt köti a hatóságot, az általa vitatott tényállás felülvizsgálatára már sem az alperesnek az új eljárásban, sem pedig a bíróságnak nem volt lehetősége. Nézete szerint az Európai Unió Bíróságának ítéletei sem alapozzák meg a felperes kérelmét, hiszen az Európai Unió Bírósága a hivatkozott ítéletekben a már korábban is hatályos közösségi jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozóan tartalmaz iránymutatást, így ez a megismételt eljárást követően sem a bírósági felülvizsgálat alapja, sem rendkívüli jogorvoslat alapja nem lehet.
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes kereseti kérelmének teljesítése iránt.
[9] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[10] A Pp. 227. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van. A jogerő, a bíróságnak az általa hozott határozathoz való kötöttségén túlmutató fogalom, amely alaki értelemben azt jelenti, hogy az adott döntés fellebbezéssel nem támadható. Az alaki jogerős határozatok közül az ítélethez anyagi jogerőhatás is fűződik. A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja a Pp. 229. §-ának anyagi jogerőt szabályozó (1) bekezdése alapján, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő tehát azt jelenti, hogy az anyagi jogerős határozathoz mind a bíróság, más hatóság, mind a felek kötve vannak, ítélt dolog keletkezik.
[11] A perbeli esetben az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a K. 26.825/2013/3. sorszámú ítéletével a felperes keresetéről döntött, egy részét alaposnak találta, míg másik részében alaptalannak. A Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése megszabja, hogy az alapos kereseti kérelem esetén a bíróság milyen rendelkezést alkalmazhat. Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi, vagy megváltoztathatja a közigazgatási határozatot. A Pp. ezen rendelkezése azzal a következménnyel jár, hogy a közigazgatási perben nem lehet a kereset korlátait a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmezésére szűkíteni. Hiába kéri a felperes esetlegesen az alperes határozat megváltoztatását, ha a feltárt tényállás függvényében új adóhatósági eljárás szükséges.
[12] A perbeli esetben a felperes a korábbi felülvizsgálati eljárásban két tényállás tekintetében kérte a határozat felülvizsgálatát, melynek az elsőfokú bíróság eleget tett. Ítéletében azonban csupán az egyik tényállás kapcsán állapított meg jogszabálysértést, míg a másik esetében nem. Miután a határozat megváltoztatását - az adóhiány és ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények átszámítását - a bíróság nem tudta elvégezni, így az új eljárásban az alaposnak tartott kereseti kérelem vonatkozásában rendelte el az adóhiány és ehhez kapcsolódó adóbírság, késedelmi pótlékok törlését, és a fennmaradó hiányok átszámítását.
[13] Az elsőfokú bíróság által is helytállóan idézett Art. 140. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezzel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja. Miután az elsőfokú bíróság csupán az átszámításra adott utasítást, a számlák kapcsán nem kellett semmiféle további vizsgálatot az adóhatóságnak lefolytatnia. Téves az a felperesi álláspont, hogy csupán az ítélet rendelkező része határozná meg új eljárásban az adóhatóság vizsgálódási körét. A már előbb idézett Pp. 339. §-ából kifolyólag a közigazgatási perben hozandó ítéletek annyiban speciálisak, hogy az ítélet rendelkező részét az indokolásban foglaltakkal együttesen kell értelmezni, és az új eljárásra adott iránymutatás is fontos részét képezi a döntésnek, hiszen ez adja meg a hatóság részére a lefolytatandó eljárás további irányát és határozza meg a döntés tartalmát. Mindezek következtében az adóhatóság által lefolytatott új eljárás nem terjedhetett ki a Kft. számláit érintő érdemi megállapításokra, így a bíróság előtt is csak az Art. 140. § (2) bekezdése által megadott keretek között leszűkített tartalommal volt lehetőség a bírósági felülvizsgálatra.
[14] Nem alapozza meg a számlák érdemi vizsgálatát az sem, hogy egy különböző felek közötti de azonos tényállású ügyben a Kúria a jogerős ítéletet és az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte az európai bírósági ítéletek tükrében, ugyanis ott a döntést nem előzte meg megismételt eljárás, ebből kifolyólag az Art. 140. § (2) bekezdésének alkalmazása nem merült fel.
[15] A fentiek szerinti jogerős ítélet tehát nem sértette meg a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályhelyeket, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.724/2014.)
***
TELJES HATÁROZATAI
A Kúria a dr. Ifkovics József Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Balla Orsolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. május 27-én kelt 8.K.27.087/2014/5. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.087/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon alatt az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra – 202.900 (kétszázkétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperesnél lefolytatott adóellenőrzés eredményeként hozott határozat a felperes terhére 2.604.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 2.600.000 Ft minősült adóhiánynak. Az adóhiány után 1.300.000 Ft adóbírságot és 450.000 Ft késedelmi pótlékot írtak elő.
A felperes keresete folytán eljárt Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.26.825/2013/3. sorszám alatti ítéletével az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A felperes keresetét részben találta alaposnak, a tárgyi eszköz beszerzésekhez kapcsolódó áfa-visszaigénylés és költségelszámolás körében, míg alaptalannak ítélte a K-A. Kft. által kiállított bizonylathoz kapcsolódó áfa-visszaigénylés és költségelszámolás tekintetében. E körben kifejtette, hogy a kibocsátott bizonylat tartalmilag nem hiteles, annak alapján a felperes áfalevonási jogát nem érvényesítheti. Az új eljárásra kizárólag az elfogadott tényálláshoz kapcsolódó adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék átszámítását írta elő.
A megismételt eljárásban az adóhatóság a felperes terhére 2.029.000 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 1.014.000 Ft adóbírságot és 393.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes keresetében ismételten vitatta a K. A. Kft. által kibocsátott számlák vonatkozásában az áfalevonási jog megtagadásának jogszerűségét. Kiemelte, hogy a bíróság korábbi ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az ítélet rendelkező részében a felperes keresete nem került elutasításra. Az ítélet indokolásában foglaltak pedig nem minősíthetők az ügy érdemében hozott döntésnek. Ezért az ügyben nem minősíthető res iudicata-nak a K.A. Kft. számláival kapcsolatos döntés. Hivatkozott arra is, hogy felülvizsgálati kérelmet sem kezdeményezhetett volna a Kúrián, mivel az csak az érdemi határozattal szemben terjeszthető elő, így jelen perben ismételten lehetősége van a Kft. számlái valóságtartalmának bizonyítására.
Az alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. § (1) bekezdés és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (4) bekezdésére történő hivatkozással hangsúlyozta, hogy egy bíróság által elrendelt megismételt eljárás alapján lefolytatott vizsgálat után nem lehet teljes körűen újrakezdeni a felülvizsgálatot. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság azt is, hogy a Ket. 109. § (4) bekezdése szerint a rendelkező rész és az indokolás együtt köti a hatóságot, az általa vitatott tényállás felülvizsgálatára már sem az alperesnek az új eljárásban, sem pedig a bíróságnak nem volt lehetősége. Nézete szerint az Európai Unió Bíróságának ítéletei sem alapozzák meg a felperes kérelmét, hiszen az Európai Unió Bírósága a hivatkozott ítéletekben a már korábban is hatályos közösségi jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozóan tartalmaz iránymutatást, így ez a megismételt eljárást követően sem a bírósági felülvizsgálat alapja, sem rendkívüli jogorvoslat alapja nem lehet.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes kereseti kérelmének teljesítése iránt. Szerinte a jogerős ítélet alapvető jogelvekkel, így a res iudicata jogbiztonság elveibe ütközik, mivel pusztán az ítélet indokolásának egy része nem teremthet olyan jogi helyzetet, amelyet semmilyen körülmények között a közigazgatási eljárásban felülvizsgálni nem lehet. Téves az az elsőfokú bírósági álláspont, hogy a korábbi megelőző eljárásban a bíróság ítélete csak részben adott helyt a kereseti kérelemnek, míg részében elutasította, mivel az ítélet rendelkező része teljes egészében hatályon kívül helyezést tartalmaz. Pusztán az ítélet indokolása nem alapozhatja meg egy adott kérdésben a kereset elutasítását, amely ilyen formán ellentétes a Pp. 221. §-ában foglaltakkal is. Az Art. 140. § (1) és (2) bekezdése sem alapozza meg az elsőfokú bírósági ítélet jogi álláspontját, mert azt csakis a Ket. 109. § (3) és (4) bekezdésével összefüggésben lehet értelmezni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a K. A. Kft. számláival kapcsolatban egy másik, jelen eljárással azonos, hasonló tényállású ügyben a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezve meghatározta azt, hogy az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletek tükrében mely kérdéseket kell vizsgálni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 227. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van. A jogerő, a bíróságnak az általa hozott határozathoz való kötöttségén túlmutató fogalom, amely alaki értelemben azt jelenti, hogy az adott döntés fellebbezéssel nem támadható. Az alaki jogerős határozatok közül az ítélethez anyagi jogerő-hatás is fűződik. A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja a Pp. 229. §-ának anyagi jogerőt szabályozó (1) bekezdése alapján, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő tehát azt jelenti, hogy az anyagi jogerős határozathoz mind a bíróság, más hatóság, mind a felek kötve vannak, ítélt dolog keletkezik.
A perbeli esetben az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a K.26.825/2013/3. sorszámú ítéletével a felperes keresetéről döntött, egy részét alaposnak találta, míg másik részében alaptalannak. A Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése megszabja, hogy az alapos kereseti kérelem esetén a bíróság milyen rendelkezést alkalmazhat: Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi, vagy megváltoztathatja a közigazgatási határozatot. A Pp. ezen rendelkezése azzal a következménnyel jár, hogy a közigazgatási perben nem lehet a kereset korlátait a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmezésére szűkíteni. Hiába kéri a felperes esetlegesen az alperes határozat megváltoztatását, ha a feltárt tényállás függvényében új adóhatósági eljárás szükséges.
A perbeli esetben a felperes a korábbi felülvizsgálati eljárásban két tényállás tekintetében kérte a határozat felülvizsgálatát, melynek az elsőfokú bíróság eleget tett. Ítéletében azonban csupán az egyik tényállás kapcsán állapított meg jogszabálysértést, míg a másik esetében nem. Miután a határozat megváltoztatását,- az adóhiány és ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények átszámítását -a bíróság nem tudta elvégezni, így az új eljárásban az alaposnak tartott kereseti kérelem vonatkozásában rendelte el az adóhiány és ehhez kapcsolódó adóbírság, késedelmi pótlékok törlését, és a fennmaradó hiányok átszámítását.
Az elsőfokú bíróság által is helytállóan idézett Art. 140. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezzel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja. Miután az elsőfokú bíróság csupán az átszámításra adott utasítást, a számlák kapcsán nem kellett semmiféle további vizsgálatot az adóhatóságnak lefolytatnia. Téves az a felperesi álláspont, hogy csupán az ítélet rendelkező része határozná meg új eljárásban az adóhatóság vizsgálódási körét. A már előbb idézett Pp. 339. §-ából kifolyólag a közigazgatási perben hozandó ítéletek annyiban speciálisak, hogy az ítélet rendelkező részét az indokolásban foglaltakkal együttesen kell értelmezni, és az új eljárásra adott iránymutatás is fontos részét képezi a döntésnek, hiszen ez adja meg a hatóság részére a lefolytatandó eljárás további irányát és határozza meg a döntés tartalmát. Mindezek következtében az adóhatóság által lefolytatott új eljárás nem terjedhetett ki a Kft. számláit érintő érdemi megállapításokra, így a bíróság előtt is csak az Art. 140. § (2) bekezdése által megadott keretek között leszűkített tartalommal volt lehetőség a bírósági felülvizsgálatra.
Nem alapozza meg a számlák érdemi vizsgálatát az sem, hogy egy különböző felek közötti de azonos tényállású ügyben a Kúria a jogerős ítéletet és az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte az európai bírósági ítéletek tükrében, ugyanis ott a döntést nem előzte meg megismételt eljárás, ebből kifolyólag az Art. 140. § (2) bekezdésének alkalmazása nem merült fel.
A fentiek szerinti jogerős ítélet tehát nem sértette meg a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályhelyeket, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni.
Budapest, 2015. április 2.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.724/2014.)