adozona.hu
BH 2017.6.193
BH 2017.6.193
A Cstv. 63/B. § (2) bekezdésében írt vagyonfelosztási kérelem nem egyezik meg a vagyonfelosztási javaslattal, az a jelentés része. Ebből következően a Cstv. 63/B. § (2) bekezdés szabályai szerint ellene észrevétel terjeszthető elő. Jogszabálysértés esetén a felszámoló intézkedésével szemben a Cstv. 51. §-a alapján lehet kifogást előterjeszteni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek., 63/B. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós ellen 2010. augusztus 24-én benyújtott kérelem alapján 2011. május 18-án közzétett végzéssel indult meg a felszámolás.
[2] A felszámoló 2014. február 7-én az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet nyújtott be a szükséges iratokkal együtt. A bíróság a hitelezők részére megküldte az iratokat azzal a tájékoztatással, hogy arra 15 munkanapon belül észrevételt vagy kifogást terjeszthetnek elő.
[3] A kifogással élő hitelező a zárójelentésre észrevételt tett 20...
[2] A felszámoló 2014. február 7-én az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet nyújtott be a szükséges iratokkal együtt. A bíróság a hitelezők részére megküldte az iratokat azzal a tájékoztatással, hogy arra 15 munkanapon belül észrevételt vagy kifogást terjeszthetnek elő.
[3] A kifogással élő hitelező a zárójelentésre észrevételt tett 2014. április 30-án kelt és faxon a bíróságra e napon megküldött beadványában, melyet utóbb postán is elküldött, és a 2014. május 9-én érkezett a bíróságra. Előadta, hogy tudomása szerint a felszámolási eljárás során az adós két fővel, G. I.-vel 2011. augusztus hónapra, illetve Sz. M.-mel 2011. augusztus-szeptember hónapra munkaszerződést kötött, és ezzel 936 000 Ft munkabérköltséget okozott. A záróanyagban a felszámoló nem adta indokát annak, hogy miért volt szükség a felszámolás tartama alatt új munkavállalók alkalmazására, illetve hogy e munkavállalók az adósnál milyen munkát végeztek. Kérte a felszámoló megnyilatkoztatását e körben, és az iratok csatolására való kötelezését is.
[4] 2014. május 28-án a kifogással élő hitelező kiegészítette észrevételét azzal, hogy a felszámoló nem bizonyította e költségek indokoltságát, ezért kérte, hogy a bíróság a felszámoló által kifizetett munkabért felszámolási költségként ne fogadja el. Ha mégis elfogadná, kérte az adós volt vezetőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33. § (2) bekezdése alapján kötelezni a költségek viselésére, mert a felszámoló nyilatkozata szerint a költségek azért merültek fel, mivel az adós vezetője az iratokat rendezetlenül adta át a felszámolónak.
[5] A felszámoló érdemi ellenkérelmében kérte a határidőn túl benyújtott beadványok figyelmen kívül hagyását, az észrevételek "érdemi vizsgálat nélküli elutasítását" és a benyújtott iratok alapján az eljárás befejezését, valamint az adós megszüntetését.
[7] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság a kifogásolási eljárást megszüntette és az elsőfokú bíróság végzését teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte.
[8] Kifejtette, hogy az eljárásban alkalmazandó, 2010. augusztus 24-én hatályban volt Cstv. 63/B. § (1)-(3) bekezdéseire figyelemmel a zárójelentés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül és a zárójelentés kapcsán olyan kifogás terjeszthető elő, melynek tárgya a sérelmezett vagyonfelosztási javaslat. Egyéb felszámolói intézkedéssel vagy mulasztással kapcsolatos sérelmek a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás keretében orvosolhatók.
[9] Az elsőfokú bíróság a hitelező 2014. május 9-én postán (faxon április 30-án) érkezett beadványát a hitelező kifogásának tekintette és ennek megfelelően bírálta el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban e beadványában a hitelező nem a vagyonfelosztási javaslatot kifogásolta. A hitelező szándéka a zárómérlegre tett észrevétel előterjesztése volt. Mindebből következően az elsőfokú bíróságnak e beadvány határidőben benyújtott kifogásként történő érdemi elbírálására nem volt jogszabályi lehetősége.
[10] A hitelezőnek az elsőfokú bírósághoz 2014. május 28-án érkezett 2. sorszámú beadványa minősült kifogásnak, mert a hitelező ebben sérelmezte a munkavállalók alkalmazását és kérte a bíróságot, hogy az ennek alapján felmerült kiadásokat ne fogadja el felszámolási költségként, a 3/2010. (X. 15.) PJE határozatra is tekintettel. A beadványt tehát a két munkavállaló munkabére felszámolási költségként történt elszámolása, mint felszámolói intézkedés ellen előterjesztett kifogásként lehetett és kellett értékelni.
[11] A Cstv. 63/B. § (2) bekezdése szerint csak a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakra lehet kifogást előterjeszteni, egyéb felszámolói intézkedéssel vagy mulasztással szemben a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján terjeszthető elő kifogás. Az adott ügyben a hitelező kifogása csak a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogásként értelmezhető, mert annak nem a vagyonfelosztás sérelmezése a tárgya.
[12] A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül érkezett-e a hitelező kifogása a bíróságra. Megállapította, hogy a hitelező a záróanyagot 2014. április 10-én vette át, mely azonban nem tartalmazott a két munkavállaló szerződésére, a részükre történt munkabér kifizetésére vonatkozóan kifejezett nyilatkozatot. A 2014. április 30-án kelt - a bírósághoz 2014. május 9-én érkezett - észrevételében azonban a hitelező már tényként közölt adatokat, amelyek az adós társasággal szemben folytatott adóügyi vizsgálat során jutottak a tudomására. A felszámoló az adóhatóság kérdéseire nyilatkozatot tett, amelyet a hitelező 2014. május 5-én iktatott, tehát minden kétséget kizáróan megállapítható az, hogy a hitelező ebben az időpontban az általa kifogásolt felszámolói intézkedésekről tudomást szerzett. Ehhez képest azonban a hitelező 2014. május 26-án, a Cstv. 51. § (1) bekezdésében írt 8 napos határidőn túl adta postára a kifogását, mely május 28-án érkezett meg a bírósághoz.
[13] Mindezen indokok miatt a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, az elsőfokú bíróság tévedett és az eljárás lényeges szabályát sértette meg azzal, hogy a kifogás érdemi vizsgálatába bocsátkozott. A kifogást annak elkésettsége miatt a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjának analóg alkalmazásával érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, s mivel ezt elmulasztotta a másodfokú bíróság, a Pp. 157. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor az "észrevétel" tárgyú beadványát - tartalma alapján - a vagyonfelosztási javaslat ellen előterjesztett kifogásnak tekintette és így bírálta el.
A hitelező a kifogását határidőben terjesztette elő, és abban konkrétan, összegszerűen megjelölte azt az összeget, amelynek felszámolási költségként történő elfogadását kifogásolta.
[15] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében érdemben kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[17] A Kúria értelmezte az adott ügyben alkalmazandó Cstv. 63/B. § (2) bekezdését ahhoz, hogy egyértelműen választ adjon arra a kérdésre, milyen részekből kell állnia az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelemnek, és a törvény alapján az egyes részek tekintetében milyen jogorvoslati joggal rendelkeznek a hitelezők.
A Cstv. jelen ügyben alkalmazandó 63/B. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
"Amennyiben az (1) bekezdés szerinti felhívás eredménytelen, és az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és kérelmet, illetve javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására. A vagyonfelosztási kérelemnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. A kérelem beérkezését követő 8 munkanapon belül a bíróság a felszámoló jelentését és a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatát megküldi a hitelezőknek [a (3) bekezdés szerinti eltéréssel], továbbá az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. A jelentésre vonatkozó észrevételeket, illetve a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó kifogást írásban, 15 munkanapon belül lehet benyújtani. A határidő jogvesztő."
A jogszabály szövegének első mondatából az a következtetés lenne levonható, hogy a felszámolónak három dokumentumot: jelentést, kérelmet és vagyonfelosztási javaslatot kellene benyújtania egyszerűsített felszámolás iránti kérelem esetén.
[18] A Cstv. 63/B. § (2) bekezdésében szereplő "vagyonfelosztási kérelem" azonban nem önálló irat, és nem azonos a vagyonfelosztási javaslattal. A vagyonfelosztási kérelem - figyelemmel annak tartalmára - valójában az eljárás befejezésére irányuló kérelmet jelenti. Ez a felszámolói kérelem az általános szabályok alapján befejeződő eljárásokban a Cstv. 52. § (1) bekezdése szerinti "jelentésben" szerepel, s a Cstv. 63/B. § (2) bekezdésének szövegéből következően a "vagyonfelosztási kérelem" az egyszerűsített módon történő befejezések esetén sem lehet önálló irat, csak a jelentés részeként értelmezhető. A bíróság ugyanis a jelentést és a vagyonfelosztási javaslatot küldi meg a hitelezőknek. Ha a vagyonfelosztási kérelem önálló iratnak minősülne, akkor indokolatlan, hogy miért ne kellene a hitelezők részére elküldeni, holott olyan rendkívül fontos információkat tartalmaz, mint a hitelezői nyilvántartás, illetve a felszámoló költségkimutatása. A vagyonfelosztási kérelem tehát - ahogy az a gyakorlatban is megjelenik - a jelentés részét képező kérelem arra vonatkozóan, hogy a feltalált vagyont a bíróság ossza szét a vagyonfelosztási javaslatnak megfelelően.
[19] A vagyonfelosztási kérelem nem azonos a vagyonfelosztási javaslattal sem. A vagyonfelosztási javaslat a felszámoló által a bíróság részére megküldött, a törvény szabályainak megfelelően elkészített, az adós vagyonának szétosztására irányuló javaslat. Nem a vagyonfelosztási javaslat tartalmazza a hitelezői nyilvántartást és a költségkimutatást. E két listának ugyan jelentősége lehet a vagyonfelosztási javaslatnál, hogy az összes nyilvántartásba vett hitelező közül kik azok a hitelezők, akik részére a vagyon felosztását javasolja a felszámoló, illetve milyen költségek kifizetését követően alakult ki a felosztható vagyon. A vagyonfelosztási javaslat azonban azokat a hitelezőket tartalmazza, akik részére kifizetés teljesíthető és meghatározza azt a vagyon nagyságot, amely vonatkozásában a felszámoló javasolja, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót kifizetésre az egyes hitelezők tekintetében. A kérelem tehát a döntés meghozatalára irányul, a javaslat pedig a törvényben foglaltak szerinti vagyonszétosztási javaslatot tartalmazza.
[20] A fent kifejtettek szerint a jelentés tartalmazza a felszámolás során történteket, és a jelentés részét képezi a hitelezői igények összesítése, a felszámoló költségkimutatása, majd a végén a kérelem.
Mindezt az is alátámasztja, hogy a jelentés ellen észrevételt lehet előterjeszteni - melynek célja, hogy a bíróság az észrevételekre tekintettel hozza meg döntését -, míg a vagyonfelosztási javaslat ellen kifogás előterjesztésének van helye a 15 munkanapos jogvesztő határidőn belül.
[21] Mindebből következően a Kúria úgy ítélte meg, helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a hitelező a kifogását - miután nem a vagyonfelosztási javaslattal szemben nyújtotta be - nem nyújthatta be a Cstv. 63/B. § (2) bekezdése alapján, az ott írt feltételek szerint.
[22] Megjegyzi a Kúria, hogy a 2014. május 28-án érkezett 2. sorszámú beadvány, amely valójában a kifogást tartalmazta, egyébként is a jogvesztő határidőn túl érkezett a bírósághoz (2014. április 10-hez képest eltelt a 15 munkanap), tehát abban az esetben is meg kellett volna szüntetni az eljárást, ha a beadványt a Cstv. 63/B. §-a szerinti kifogásként kellett volna elbírálni.
[23] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.433/2016.)
A tanács tagjai:
Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Az adós: Ér. Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt”
Az adós felszámolója: V. Kft.
A felszámoló jogi képviselője: Zárai Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Zárai Eszter ügyvéd
A kifogást előterjesztő hitelező: Nemzeti Adó- és Vámhivatal
A kifogást előterjesztő hitelező képviselője: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága
Az eljárás tárgya: kifogás felszámolási eljárásban
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma: Fővárosi Törvényszék,
8.Fpkh.01-2014-000485
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma:
Fővárosi Ítélőtábla 18.Fpkf.44.114/2015/10.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kifogást előterjesztő hitelező
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az adósnak 25.400 (huszonötezer- négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 30.000 (harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A felszámoló 2014. február 7-én az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet nyújtott be a szükséges iratokkal együtt. A bíróság a hitelezők részére megküldte az iratokat azzal a tájékoztatással, hogy arra 15 munkanapon belül észrevételt vagy kifogást terjeszthetnek elő.
[3] A kifogással élő hitelező a zárójelentésre észrevételt tett 2014. április 30-án kelt és faxon a bíróságra e napon megküldött beadványában, melyet utóbb postán is elküldött, és az 2014. május 9-én érkezett a bíróságra. Előadta, hogy tudomása szerint a felszámolási eljárás során az adós két fővel, G. I.-val 2011. augusztus hónapra, illetve Sz-L. M-mel 2011. augusztus-szeptember hónapra munkaszerződést kötött, és ezzel 936.000 Ft munkabérköltséget okozott. A záróanyagban a felszámoló nem adta indokát annak, hogy miért volt szükség a felszámolás tartama alatt új munkavállalók alkalmazására, illetve hogy e munkavállalók az adósnál milyen munkát végeztek. Kérte a felszámoló megnyilatkoztatását e körben, és az iratok csatolására való kötelezését is.
[4] 2014. május 28-án a kifogással élő hitelező kiegészítette észrevételét azzal, hogy a felszámoló nem bizonyította e költségek indokoltságát, ezért kérte, hogy a bíróság a felszámoló által kifizetett munkabért felszámolási költségként ne fogadja el. Ha mégis elfogadná, kérte az adós volt vezetőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33. § (2) bekezdése alapján kötelezni a költségek viselésére, mert a felszámoló nyilatkozata szerint a költségek azért merültek fel, mivel az adós vezetője az iratokat rendezetlenül adta át a felszámolónak.
[5] A felszámoló érdemi ellenkérelmében kérte a határidőn túl benyújtott beadványok figyelmen kívül hagyását, az észrevételek "érdemi vizsgálat nélküli elutasítását" és a benyújtott iratok alapján az eljárás befejezését, valamint az adós megszüntetését.
[7] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság a kifogásolási eljárást megszüntette és az elsőfokú bíróság végzését teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte.
[8] Kifejtette, hogy az eljárásban alkalmazandó, 2010. augusztus 24-én hatályban volt Cstv. 63/B. § (1)-(3) bekezdéseire figyelemmel a zárójelentés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül és a zárójelentés kapcsán olyan kifogás terjeszthető elő, melynek tárgya a sérelmezett vagyonfelosztási javaslat. Egyéb felszámolói intézkedéssel vagy mulasztással kapcsolatos sérelmek a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás keretében orvosolhatók.
[9] Az elsőfokú bíróság a hitelező 2014. május 9-én postán (faxon április 30-án) érkezett beadványát a hitelező kifogásának tekintette és ennek megfelelően bírálta el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban e beadványában a hitelező nem a vagyonfelosztási javaslatot kifogásolta. A hitelező szándéka a zárómérlegre tett észrevétel előterjesztése volt. Mindebből következően az elsőfokú bíróságnak e beadvány határidőben benyújtott kifogásként történő érdemi elbírálására nem volt jogszabályi lehetősége.
[10] A hitelezőnek az elsőfokú bírósághoz 2014. május 28-án érkezett 2. sorszámú beadványa minősült kifogásnak, mert a hitelező ebben sérelmezte a munkavállalók alkalmazását és kérte a bíróságot, hogy az ennek alapján felmerült kiadásokat ne fogadja el felszámolási költségként, a 3/2010. (X. 15.) PJE határozatra is tekintettel. A beadványt tehát a két munkavállaló munkabére felszámolási költségként történt elszámolása, mint felszámolói intézkedés ellen előterjesztett kifogásként lehetett és kellett értékelni.
[11] A Cstv. 63/B. § (2) bekezdése szerint csak a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakra lehet kifogást előterjeszteni, egyéb felszámolói intézkedéssel vagy mulasztással szemben a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján terjeszthető elő kifogás. Az adott ügyben a hitelező kifogása csak a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogásként értelmezhető, mert annak nem a vagyonfelosztás sérelmezése a tárgya.
[12] A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül érkezett-e a hitelező kifogása a bíróságra. Megállapította, hogy a hitelező a záróanyagot 2014. április 10-én vette át, mely azonban nem tartalmazott a két munkavállaló szerződésére, a részükre történt munkabér kifizetésére vonatkozóan kifejezett nyilatkozatot. A 2014. április 30-án kelt - a bírósághoz 2014. május 9-én érkezett - észrevételében azonban a hitelező már tényként közölt adatokat, amelyek az adós társasággal szemben folytatott adóügyi vizsgálat során jutottak a tudomására. A felszámoló az adóhatóság kérdéseire nyilatkozatot tett, amelyet a hitelező 2014. május 5-én iktatott, tehát minden kétséget kizáróan megállapítható az, hogy a hitelező ebben az időpontban az általa kifogásolt felszámolói intézkedésekről tudomást szerzett. Ehhez képest azonban a hitelező 2014. május 26-án, a Cstv. 51. § (1) bekezdésében írt 8 napos határidőn túl adta postára a kifogását, mely május 28-án érkezett meg a bírósághoz.
[13] Mindezen indokok miatt a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, az elsőfokú bíróság tévedett és az eljárás lényeges szabályát sértette meg azzal, hogy a kifogás érdemi vizsgálatába bocsátkozott. A kifogást annak elkésettsége miatt a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjának analóg alkalmazásával érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, s mivel ezt elmulasztotta a másodfokú bíróság, a Pp. 157. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor az „észrevétel” tárgyú beadványát – tartalma alapján – a vagyonfelosztási javaslat ellen előterjesztett kifogásnak tekintette és így bírálta el.
A hitelező a kifogását határidőben terjesztette elő, és abban konkrétan, összegszerűen megjelölte azt az összeget, amelynek felszámolási költségként történő elfogadását kifogásolta.
[15] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében elsőként kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását, mert az nem tartalmazza a megsértett jogszabályhely megjelölését. Érdemben kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[17] A Kúria értelmezte az adott ügyben alkalmazandó Cstv. 63/B. § (2) bekezdését ahhoz, hogy egyértelműen választ adjon arra a kérdésre, milyen részekből kell állnia az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelemnek, és a törvény alapján az egyes részek tekintetében milyen jogorvoslati joggal rendelkeznek a hitelezők.
A Cstv. jelen ügyben alkalmazandó 63/B. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„Amennyiben az (1) bekezdés szerinti felhívás eredménytelen, és az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és kérelmet, illetve javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására. A vagyonfelosztási kérelemnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. A kérelem beérkezését követő 8 munkanapon belül a bíróság a felszámoló jelentését és a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatát megküldi a hitelezőknek [a (3) bekezdés szerinti eltéréssel], továbbá az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. A jelentésre vonatkozó észrevételeket, illetve a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó kifogást írásban, 15 munkanapon belül lehet benyújtani. A határidő jogvesztő.”
A jogszabály szövegének első mondatából az a következtetés lenne levonható, hogy a felszámolónak három dokumentumot: jelentést, kérelmet és vagyonfelosztási javaslatot kellene benyújtania egyszerűsített felszámolás iránti kérelem esetén.
[18] A Cstv. 63/B. § (2) bekezdésében szereplő "vagyonfelosztási kérelem" kifejezés azonban nem önálló irat, és nem azonos a vagyonfelosztási javaslattal. A vagyonfelosztási kérelem - figyelemmel annak tartalmára - valójában az eljárás befejezésére irányuló kérelmet jelenti. Ez a felszámolói kérelem az általános szabályok alapján befejeződő eljárásokban a Cstv. 52. § (1) bekezdés szerinti "jelentésben" szerepel, s a Cstv. 63/B. § (2) bekezdésének szövegéből következően a "vagyonfelosztási kérelem" az egyszerűsített módon történő befejezések esetén sem lehet önálló irat, csak a jelentés részeként értelmezhető. A bíróság ugyanis a jelentést és a vagyonfelosztási javaslatot küldi meg a hitelezőknek. Ha a vagyonfelosztási kérelem önálló iratnak minősülne, akkor indokolatlan, hogy miért ne kellene a hitelezők részére elküldeni, holott olyan rendkívül fontos információkat tartalmaz, mint a hitelezői nyilvántartás, illetve a felszámoló költségkimutatása. A vagyonfelosztási kérelem tehát - ahogy az a gyakorlatban is megjelenik - a jelentés részét képező kérelem arra vonatkozóan, hogy a feltalált vagyont a bíróság ossza szét a vagyonfelosztási javaslatnak megfelelően.
[19] A vagyonfelosztási kérelem nem azonos a vagyonfelosztási javaslattal sem. A vagyonfelosztási javaslat a felszámoló által a bíróság részére megküldött, a törvény szabályainak megfelelően elkészített, az adós vagyonának szétosztására irányuló javaslat. Nem a vagyonfelosztási javaslat tartalmazza a hitelezői nyilvántartást és a költségkimutatást. E két listának ugyan jelentősége lehet a vagyonfelosztási javaslatnál, hogy az összes nyilvántartásba vett hitelező közül kik azok a hitelezők, akik részére a vagyon felosztását javasolja a felszámoló, illetve milyen költségek kifizetését követően alakult ki a felosztható vagyon. A vagyonfelosztási javaslat azonban azokat a hitelezőket tartalmazza, akik részére kifizetés teljesíthető és meghatározza azt a vagyon nagyságot, amely vonatkozásában a felszámoló javasolja, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót kifizetésre az egyes hitelezők tekintetében. A kérelem tehát a döntés meghozatalára irányul, a javaslat pedig a törvényben foglaltak szerinti szétosztási javaslatot tartalmazza.
[20] A fent kifejtettek szerint a jelentés tartalmazza a felszámolás során történteket, és a jelentés részét képezi a hitelezői igények összesítése, a felszámoló költségkimutatása, majd a végén a kérelem.
Mindezt az is alátámasztja, hogy a jelentés ellen észrevételt lehet előterjeszteni – melynek célja, hogy a bíróság az észrevételekre tekintettel hozza meg döntését -, míg a vagyonfelosztási javaslat ellen kifogás előterjesztésének van helye a 15 munkanapos jogvesztő határidőn belül.
[21] Mindebből következően a Kúria úgy ítélte meg, helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a hitelező a kifogását - miután nem a vagyonfelosztási javaslattal szemben nyújtotta be - nem nyújthatta be a Cstv. 63/B. § (2) bekezdése alapján, az ott írt feltételek szerint.
[22] Megjegyzi a Kúria, hogy a 2014. május 28-án érkezett 2. sorszámú beadvány, amely valójában a kifogást tartalmazta, egyébként is a jogvesztő határidőn túl érkezett a bírósághoz (2014. április 10-hez képest eltelt a 15 munkanap), tehát abban az esetben is meg kellett volna szüntetni az eljárást, ha a beadványt a Cstv. 63/B. §-a szerinti kifogásként kellett volna elbírálni.
[23] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[24] A hitelező a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján maga viseli költségeit, továbbá köteles megfizetni a felszámoló által képviselt adós részére a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. A hitelező által le nem rótt illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[25] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.