adozona.hu
AVI 2015.9.75
AVI 2015.9.75
A vámtarifaszám megállapítása érdekében nem jelölhet ki szakértőt a bíróság [Pp. 177. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005 óta importálja a F. nevű cég (továbbiakban: gyártó) által gyártott "R." típusú balettcipőt. A gyártó által kiadott nyilatkozat szerint a balettcipő papírtalppal készül, mely 70%-ban cellulózt és 30%-ban SBR latexet tartalmaz. A két fő anyag arányainak változtatásával állítják elő a különböző cellulóz talpanyagokat, melyek így megfelelnek a különböző típusú cipők gyártásához. A felperes 2011. január 14-én kötelező tarifális felvilágosítás iránti kérelmet nyújtott be az alperes ...
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézete által 2011. február 3-án kiadott szakvélemény után az elsőfokú hatóság eljárását felfüggesztette, és megkereste a brit vámhatóságot. A brit vámhatóság elismerte, hogy a náluk bemutatott balettcipő hasonlít a felperesi tételhez, azonban az általuk vizsgált minta talpán nem volt műanyagréteg-borítás.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézete a 2011. augusztus 30-án a felperes által megjelölttől eltérően 6404 19 90 00 TARIC kódot állapított meg. A termékleírásban megjelölte, hogy "a külső talpon szabad szemmel jól látható bevonat van, melynek anyaga akril-nitril-butadien-stirol" (továbbiakban: latex).
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2011. november 17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában a vám- és statisztikai nomenklatúráról, valamint a közös vámtarifáról szóló 2658/87. EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: KN) értelmezésére vonatkozó 1. és 6. szabályára, valamint a KN 64. árucsoporthoz fűzött megjegyzés 3/a., 4/b. pontjában foglaltakra, továbbá a KN 39. árucsoport előtti megjegyzések 1. pontjában meghatározott műanyagfogalomra hivatkozott azzal, hogy az elsőfokú vámhatóság által végzett vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy a talp külső részén bevonat van, melynek anyaga latex. A műanyagrétegről megállapítható, hogy a külső talp részét képezi, erre figyelemmel "megfelel a lábbeli műanyag külső talppal és textilanyag felsőrésszel" besorolásnak. A határozatban az alperes összefoglalta a felperes által fellebbezésében hivatkozottakat és arra is kitért, hogy miért nem fogadta el a felperes által megjelölt tarifaszámot.
A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 18.K.28.294/2013/4. számú ítéletével a keresetet elutasította. Utalt arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a kötelező tarifális felvilágosítás ügyben meghozott határozatra vonatkozott, a határozat a felperes kérelmén és a bemutatott termék vizsgálatán alapult. Ezért a felperesnek a korábbi vámkezelésekhez és utóellenőrzéshez, azok jogerejéhez kapcsolódó kifogásait vizsgálnia nem kellett. Nem találta megalapozottnak a kérelem határidőn túli elbírálására vonatkozó kereseti támadást sem. Az elsőfokú hatóság jogszerűen függesztette fel az eljárását a brit vámhatóság válaszának megérkezéséig, erről a felperest szabályszerűen értesítette, mely ellen a felperes jogorvoslattal nem élt.
Hangsúlyozta, hogy az Európai Közösségben azonos termékre vonatkozóan kiadott KTF az alperest a jogszabály szerint a jogosult viszonylatában köti. A felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem pedig a perben nem igazolta a brit vámhatóság által bevizsgált termékkel való azonosságot. A bíróság nem vonhatja kétségbe a brit hatóságnak a termékek összetételének különbözőségére vonatkozó álláspontját. Mivel a talpanyag összetételét a felperes nem vitatta, a bíróság szükségtelennek tartotta igazságügyi vámszakértő kirendelését figyelemmel arra, hogy szakértő csak tényadatok tekintetében rendelhető ki, a vámtarifaszám megállapítása, a KN nomenklatúra szerinti besorolás, annak levezetése a tényadatok ismeretében olyan jogkérdés, amelyet a bíróságnak kell elvégeznie. Miután a talp latex besorolása nem vonható kétségbe, nem értelmezhető a 39 és 47 árucsoportra történt felperesi utalás. A bíróság álláspontja szerint a termék vizsgálata és a szétszedett termékekkel kapcsolatos fotókból nem lehet következtetni arra hogy itt olyan további műanyag védőfólia van, amely olyan védőréteget képez és rászerelt tartozéknak minősül, amely nem a talp része, illetőleg nem érintkezik a talajjal.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítéletnek, az alperesi és az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, azzal, hogy a felperesi nyilatkozatok figyelembevételével folytassa le a hatóság új eljárását. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérelmezte, a felperes szakértői bizonyítási indítványának teljesítésével.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a szakértői bizonyítási indítvány elutasítása okán jogszabálysértő. Annak megítélése, hogy a termék milyen tulajdonságokkal rendelkezik, különleges szakértelmet igényel, mellyel a bíróság nem rendelkezik. A Ket. 1. § (2) bekezdés alapján is jogszabálysértő az ítélet, mert az alperes egy utólagos ellenőrzési vizsgálat során más vámtarifaszám alá sorolta a terméket, és a 9 nappal később indítványozott KTF eljárásban már teljesen más megállapításra jutott. Ez a hatóságok részéről súlyos visszaélésnek minősül és alapvetően sérti az ügyféllel történő együttműködés elvét. Elengedhetetlen lett volna annak tisztázása, hogy a magyar hatóság által megkeresett brit hatóság ugyanazt a terméket vizsgálta-e. A megkeresés semmilyen konkrétummal, adattal nem szolgált, melynek alapján a brit hatóság érdemben össze tudta volna vetni a két eljárás során bevizsgált terméket. A helyes eljárás az lett volna az alperes részéről, ha teljes körű és részletes leírást ad, adatot szolgáltat a brit hatóság részére, ezáltal a brit hatóságnak teszi lehetővé az összehasonlítást, vagy a magyar hatóság - magára vállalva az összehasonlítás feladatát - csupán arra kér információt, hogy mit, hogyan vizsgált a brit hatóság és milyen eredményre jutott és az így kapott választ vetette volna össze a saját vizsgálati eredményeivel. Indokolás nélkül mellőzte a felek egyeztetett közös megkeresését a brit hatóság felé, így megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy ugyanazon termékre nem adható ki eltérő KTF az EK-n belül és a már korábban kiadott KTF köti a többi EK országban eljáró hatóságokat is. Nézete szerint jogszabálysértő az ítélet a termék talpának összetétele tekintetében tett megállapítások miatt is. Egyrészről e kérdés szakkérdés, másrészt a lábbeli külső anyaga tekintetében tévedett, hiszen a gyártó nyilatkozata, valamint a felperes által csatolt iratok is egyértelműen tanúsították, hogy az műanyagot és cellulózt is tartalmaz, tehát anyagok kombinációjáról van. A bíróság a terméken található bevonatot nem megfelelően értékelte. Ezen túlmenően nem merítette ki a kereseti kérelmet, így az 1/F., 1/G. és 1/H. pont tekintetében nem tartalmaz indokolást az ítélet.
Az alperesi ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Kiemelte, hogy a kérdéses termékbesorolás tekintetében a lábbeli külső talpának anyaga meghatározó tényező. Ugyanakkor a felperes nem erre kérte a szakértő kirendelését, hanem a brit és a magyar KTF eljárással érintett termékek azonosságát kívánta megállapíttatni. A szakértőnek kizárólag arra kellett volna nyilatkoznia, hogy a kérdéses balettcipő - kialakítására tekintettel - használat közben a talp melyik részével érintkezik közvetlenül a talajjal és az milyen anyagból készült. Erre - mint ahogy azt a bíróság helyesen megállapította - szakértő kirendelése nem volt indokolt. Tévesen értelmezi a felperes a KTF joghatását és jelentőségét is. Utalt arra is, hogy a balettcipőt fedő műanyagréteg létéről és rendeltetéséről a felperes az eljárás során ellentmondásosan nyilatkozott.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - azt állapította meg, hogy a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns tények tekintetében eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének, s az ítéleti tényállás az ügy érdemi eldöntésére is kihatóan téves, hiányos, illetve iratellenes megállapítást, okszerűtlen avagy nyilvánvalóan téves ténybeli következtetést nem rögzít. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Rámutat a Kúria arra, hogy az áruk besorolásához szükséges összes információt a besorolást kérőnek kell szolgáltatnia. Abban nem volt vita a felek között, hogy milyen tényadatok határozzák meg a balettcipő talpának összetételét. Eltérés a besorolást kérő felperes és alperes között abban állt, hogy a talp összetételének melyik részét kell döntőnek tekinteni, illetve a talp egészét vagy csak annak talajjal érintkező részét kell figyelembe venni a tarifális besorolás meghatározásakor. Miután a hatóság észlelte a brit KTF tényét, sor került a brit vámhatóság megkeresésére annak tisztázása érdekében, hogy a két termék azonossága megállapítható-e vagy sem. Miután megállapítást nyert, hogy nem ugyanazon vámtermékről van szó, helyesen járt el az alperes, amikor a brit KTF tényét figyelmen kívül hagyva a termék lényeges jellemzői, a kombinált nomenklatúra szabályai alapján állapította meg a termék besorolását. Helyesen utalt a bíróság és az alperes is arra, hogy az Európai Közösségben azonos termékre vonatkozóan kiadott KTF a jogszabály szerint az alperest a jogosult viszonylatában köti abban az esetben, ha a felvilágosítás jogosultja bizonyítja, hogy az áruk minden tekintetben megegyeznek a felvilágosításban leírt áruval. Miután a felperes sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban nem igazolta a brit termékkel történő azonosságot, így az ott megjelölt KTF besorolást figyelembe venni nem lehetett. Helyesen hivatkozott a bíróság arra is, hogy a Pp. 177. §-a értelmében szakértőt csak tényadatok tekintetében rendelhet ki a bíróság, a vámtarifaszám megállapítása a KN nomenklatúra szerinti besorolás, annak levezetése pedig olyan jogkérdés, amelyet a bíróságnak kellett elvégezni. Az alkalmazandó jogi norma tartalmát az elsőfokú bíróság okszerűen indokolva állapította meg, a tarifálandó termék paramétereit feltárta, azokat összevetette a kombinált nomenklatúra irányadó rendelkezéseivel. Okszerűen indokát adta annak, hogy a felperes által importált vámáru, a balettcipő miért nem tartozik a felperes által megjelölt 6405 20 91 00 vámtarifaszám alá. A besorolás szempontjából döntő jelentősége annak volt, hogy a talprész műanyagot tartalmazott, melyet maga a felperes sem vitatott. Az ítélet 7. oldala részletesen levezette ennek fontosságát az árubesorolás tekintetében, és az ítélet 8. oldala elemezte a talpbevonatot, a járófelület megítélésének kérdését is, és ezek kihatásait a besorolásra. A felperes keresete akkor vezethetett volna eredményre, ha a bizonyítási kötelezettségének eleget téve igazolja, hogy a műanyag borítás ideiglenes védőréteg, annak eltávolítása nem befolyásolja a termék használhatóságát. Ezzel szemben éppen az alperesi elemzések igazolták, hogy ez nem távolítható el anélkül, hogy a balettcipő funkcióját ne vesztené, ennek hiánya okán az már nem hordható és nem is minősül összeállított cipőnek.
Mindezekre figyelemmel az alperes helyesen sorolta be a felperes által importált terméket a KTF-ben megjelölt vámtarifaszám alá. Rámutat a Kúria, hogy a brit KTF jogosultja nem a felperes, hanem a felperes anyavállalataként megjelölt cég, így a felperesnek nincs alanyi joga arra, hogy egy másik cég részére kiadott KTF-re hivatkozzon, és annak alapján kérje az adott termék vámtarifa besorolását.
Az alperes és az elsőfokú bíróság a termék tarifális besorolása tekintetében jogszerű döntést hozott, nem volt szükséges a felek közös kérelme alapján a brit vámhatóság megkeresése, szakértő bevonása, hiszen a termék összetételét egyik fél sem vitatta. A Ket. 1. § (2) bekezdése alapján sem tekinthető az ítélet jogszabálysértőnek, mert a per tárgya a tarifális besorolási határozat felülvizsgálata volt, nem pedig egy utólagos vizsgálat során az eltérő besorolás miatt keletkezett adóhiány jogszerűségének megítélése. Alaptalan a felperesnek a Pp. 213. § (1) bekezdésére történő hivatkozása is, az elsőfokú bíróság a felperes keresetében megjelölt jogszabálysértések körében eljárva foglalt állást az alperesi határozat jogszerűségéről.
A fentiek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.343/2013/9.)