AVI 2015.9.74

A Vámkódex nem teszi lehetővé a visszamenőleges hatályú módosítást [Vámkódex 9. cikk (4) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes elektromos hajvágók, szakállvágó eszközök, elektromos női és férfi borotvák gyártásával foglalkozik, amelyekhez szükséges adaptereket import útján szerzi be. A felperes 2009-ben kezdeményezte a Külügyminisztériumnál preferenciális vámtétel alkalmazását lehetővé tevő vámkontingens megnyitását, ennek érdekében kötelező érvényű tarifális felvilágosítást is kért. Az egyeztetést követően - amelynek részét képezte az árumegnevezés kialakítása és a tarifális besorolás is - az Európai Bizo...

AVI 2015.9.74 A Vámkódex nem teszi lehetővé a visszamenőleges hatályú módosítást [Vámkódex 9. cikk (4) bekezdés].
A felperes elektromos hajvágók, szakállvágó eszközök, elektromos női és férfi borotvák gyártásával foglalkozik, amelyekhez szükséges adaptereket import útján szerzi be. A felperes 2009-ben kezdeményezte a Külügyminisztériumnál preferenciális vámtétel alkalmazását lehetővé tevő vámkontingens megnyitását, ennek érdekében kötelező érvényű tarifális felvilágosítást is kért. Az egyeztetést követően - amelynek részét képezte az árumegnevezés kialakítása és a tarifális besorolás is - az Európai Bizottság a vámkontingens iránti kérelemnek helyt adott, létrehozta a 8504408130 vámtarifaszámot "elektromos adapter, legfeljebb 1 kVA teljesítményű szőreltávolító készülék gyártásához" árumegnevezéssel és a vámkontingenst a felperesi kérelemnek megfelelően megnyitotta. Ezt követően a felperes - az adapterek vámkedvezményes importálására vonatkozóan - meghatározott célra történő felhasználással járó vámeljárásra irányuló engedély kiadását kérte. A vámhatóság a 2010. január 18. napján kelt határozatában a meghatározott célja történő felhasználási engedélyt megadta a 8504408130 KN kód alá tartozó elektromos adapter, legfeljebb 1 kVA teljesítményű, szőreltávolító készülék gyártásához elnevezésű áru felhasználására a 8510200000 tarifaszám alá tartozó hajnyírógépek, a 8510300000 tarifaszám alá tartozó szőreltávolító készülékek és a 8510100000 tarifaszám alá tartozó villanyborotvák gyártásához. Az engedélyt HU631000N0000950767 számon adta ki érvényességét 2010. január 5-től 2011. január 5. napjáig határozta meg. Az engedélyt a felperes 2011. évre is megkapta a 2011. január 13. napján kelt határozottal, melyben - a vámtarifa változása miatt - a 8504408130 KN kód 8504408220 KN kódra változott, de ez nem érintette az engedély érdemi tartalmát.
A vámhatóság 2012. évben hatósági ellenőrzést végzett a felperesnél. A 2012. november 19-én hozott határozatban a vámhatóság a HU631000N0000950767 számú meghatározott célra történő felhasználás engedélyt a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 60. § (1) bekezdésére alapítottan visszamenőleges hatállyal módosította akként, hogy az engedély keretében a 8504408220 KN kód alá tartozó "elektromos adapter, legfeljebb 1 kVA teljesítményű, szőreltávolító készülék gyártásához elnevezésű áru felhasználását kizárólag a 8510300000 tarifaszám alá tartozó szőreltávolító készülékek gyártásához végezheti" a felperes. E határozat indokolása szerint tévesen került sor az engedélybe foglalt végtermékek meghatározására a hajnyírógépek és a villanyborotvák tekintetében.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2013. január 16. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntésének indokolása szerint az elsőfokú hatóság helytállóan végezte el az áruosztályozást és a besorolást, ami az engedély módosítását tette szükségessé a Vtv. 60. § (1) bekezdése alapján. Indokolt volt a tényleges felhasználás vizsgálata, mivel nem mindegy, hogy a beszerző mihez használja fel a termékeket, illetve hogy felhasználja-e, mivel a tarifakód már önmagában meghatározza a felhasználás lehetőségét, függetlenül attól, hogy kedvezményes vámtétel kerül-e alkalmazásra. A kedvezmény igénybevétele meghatározott vámtarifaszámhoz kötődik és a vonatkozó rendelkezések egybevetésével megállapítható, hogy milyen készülék gyártásához rendeli hozzá a jogszabály. Korábban a hatóság a kérelemnek megfelelően adta ki az engedélyt, az abban foglaltakat, tételesen nem vizsgálta. Az utólagos vizsgálat során került megállapításra, hogy a jogszabályi rendelkezésektől eltérően került kiadásra az engedély.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését, és a vámhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes érdemi döntése nem felel meg a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 9. és 221. cikkének, ellentétben áll a kombinált nomenklatúrával és a vámtarifa magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet szabályaival, valamint a Vtv. 1. §-ával és 60. § (1) bekezdésével.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A 316-1/2010. számú alaphatározat rendelkező része önellentmondó, ezért nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés d) pontjának. Az engedélyben az árumegnevezésből ugyanis az tűnik ki, hogy a felhasználás célja kizárólag szőreltávolító készülékbe való beszerelés. Ennek azonban ellentmond az engedély további megfogalmazása, ami arra utal, hogy az adaptert nemcsak szőreltávolító készülékbe, hanem, ezenkívüli két másik további készülékbe is be lehet szerelni. Az alperes ezért megalapozottan helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy az engedély pontosítása szükséges, fennálltak a Vtv. 60. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes jóhiszeműsége a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, és ezt az alperes sem tette vitássá, az engedély módosítását a Vámkódex 9. cikk (4) bekezdése visszamenőleges hatállyal nem teszi lehetővé. Az ügyfél jóhiszeműségét a vámhatározat utólagos módosítása során védelemben kell részesíteni, a vámhatóság keresettel támadott határozatai ezért jogszabálysértőek. Az új eljárás során értelmezni kell a 316-1/2010. számú engedélyt tartalmazó határozatot. Amennyiben ez azzal az eredménnyel jár, hogy megfogalmazása az engedély tartalmát érdemben vitathatóvá teszi és ez által megalapozatlan, akkor a Vtv. 60. § (1) bekezdése alapján lehet új határozatot hozni, de a felperesre hátrányos módosítás során figyelemmel kell lenni a Vámkódex 9. cikk (4) bekezdésébe foglalt korlátozásra. Az alapengedély tartalmának vizsgálata során meg kell indokolni azt, hogy amennyiben az engedély szövegének módosítása szükséges akkor pontosan mely tények, körülmények, milyen tartalmú módosítást tesznek szükségessé. Először állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy az engedélyt pontosan milyen tartalommal tekinti megadottnak a vámhatóság arra is kiterjedően, hogy ez min, mely bizonyítékokon alapul, melyek azok a körülmények, amelyek más tartalmú engedély megadását kizárták, és csak ezek után lehet dönteni abban a kérdésben, hogy az engedély módosítása milyen feltételekkel szükséges, illetve lehetséges.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, ellenkérelmen, nem merítette ki a kereseti kérelmet, tévesen értelmezte és alkalmazta a Vámkódex 8-9. cikkeit, megalapozatlanul hivatkozott a Vámkódex 220. cikkére. Fenntartotta a határozatában foglaltakat és arra hivatkozott, hogy a felperes kérelme és a kapott kedvezmény között abban van különbség, hogy a jogszabályi rendelkezések értelmében a kedvezmény egy szűkebb termékre (epilátor), annak gyártásához való felhasználásra vonatkozik. A felperesnek a jogszabály alapján tudnia kellett, illetve valószínűleg tudta, hogy a szőreltávolító készülékbe nem tartozik bele a hajnyírógép és a villanyborotva.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § értelmében a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (BH 2002.29., BH 2012.179.).
A jogerős ítéletben megállapított tényállás hiánytalan, iratszerű, az indokolás megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, megalapozott, okszerű, a logika szabályainak is megfelelő, ténybeli következtetéseket tartalmaz, ennélfogva a felülvizsgálati eljárásra is irányadó.
Az alperes által előadottakra figyelemmel rámutat a Kúria arra, hogy a rendelkezésére álló adatok alapján az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a 316-1/2010. számú engedélyt megadó határozat rendelkező része és indokolása önellentmondó, mivel nem állapítható meg kétséget kizáróan a vámkedvezményes felhasználás célja, és az sem, hogy a vámmentességet, vámkedvezményt a felperes pontosan milyen célra történő felhasználásra tekintettel kapta meg. Mindezek miatt - helytállóan - az elsőfokú bíróság osztotta az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy fennálltak a Vtv. 60. § (1) bekezdésén alapuló utólagos módosítás törvényi feltételei. Az a tény, hogy a bíróság a jogszabálysértést a Ket. 72. § (1) bekezdés d) pontjával is indokolta nem jelenti a kereseti kérelmen való túlterjeszkedést. Az alperesi érveléssel ellentétben a bíróság nem sértette meg a Pp. 213. §-ában, 215. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezéseket azzal, hogy nem jelölte meg, hogy az engedélyt pontosan hogyan kellene módosítani. Engedélymódosítással kapcsolatos kereseti kérelmet ugyanis a felperes nem terjesztett elő, petituma arra vonatkozott, hogy a módosításnak, illetőleg a visszamenőleges hatályú módosításnak a jogszabályi feltételei nem álltak fenn.
Rámutat a Kúria továbbá arra is, hogy a bíróság mindig csak a keresettel támadott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát végezheti el, mégpedig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel. Az elsőfokú határozat és az alperes döntése pedig nem tartalmaz utalást a Vámkódex 8-9. cikkeire, ellenkérelemben tett nyilatkozattal pedig a keresettel támadott határozatok nem egészíthetők ki, nem módosíthatók, eltérő jogalapra, jogcímre nem helyezhetők. Az alperes első ízben ellenkérelmében hivatkozott a Vámkódex 8-9. cikkeire annak alátámasztásaként, hogy jogszerűen járt el a visszamenőleges hatályú engedélymódosítás kapcsán. E körben azonban hangsúlyozza a Kúria, hogy a keresettel támadott határozatok nem tartalmaznak megállapítást, de még csak utalást sem arra nézve, hogy a felperes rosszhiszeműen járt volna el. A felperes rosszhiszeműségének megállapítása tárgyában az alperes a peres eljárás során sem terjesztett elő bizonyítási indítványt. Az elsőfokú bíróság pedig a bizonyítékok egyenkénti és egymással történő egybevetése alapján okszerű bizonyítékértékeléssel, indokolási kötelezettségét is teljesítve állapította meg, hogy a felperes eljárása kezdetektől fogva jóhiszemű volt. Tekintettel arra, hogy az alaphatározat indokolása nem tartalmaz arra nézve megállapítást, hogy a felperesi kérelem valamely része nem került volna kedvező elbírálásra, ebből a felperes számára okszerűen csak az következhetett, hogy kérelme teljeskörűen elfogadásra került. A határozat szövegezésének pontatlansága pedig nem a felperes terhére írható, és ki kell emelni azt is, hogy két egymást követő évben is azonos tartalmú érdemi határozatot kapott, illetve a második alkalommal a módosítás csak a vámáru KN kódját érintette. Az olyan mulasztás, vagy tévedés, amely a hatóság érdekkörében merül fel, az ügyfél terhére nem róható. A felperes mulasztására, rosszhiszemű eljárására vonatkozó adatok az előzőekben részletezettekre, továbbá az engedély kiadását megelőző eljárásokra figyelemmel nem állapíthatók meg.
Hangsúlyozza a Kúria, hogy felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, ennélfogva el nem bírált tényre, körülményre, jogcímre. Tekintettel arra, hogy az alperes határozatai nem tartalmaznak felperes rosszhiszeműségére vonatkozó megállapítást, és ilyet az alperes az elsőfokú peres eljárás során sem állított, illetve a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alapján eljárva nem bizonyított, erre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban már nem hivatkozhat.
Rámutat még a Kúria a következőkre: A Vámkódex 8. cikke a határozatok megsemmisítésére vonatkozó jogszabályokat tartalmazza, tehát a perbeli esetre, az alperesi előadással ellentétben, nem irányadó. A vámhatóság ugyanis a felperes részére kiadott engedélyt nem megsemmisítette, hanem módosította. A határozatok módosítására vonatkozó szabályokat, ahogyan arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott, a Vámkódex 9. cikke rögzíti. A 9. cikk (4) bekezdése pedig nem teszi lehetővé a visszamenőleges hatályú módosítást.
A jogerős ítéletből az alperes előadással ellentétben egyértelműen megállapítható, hogy az érdemi döntés nem a Vámkódex 220. cikkén, hanem a Vámkódex 9. cikkén, ezen belül is a (4) bekezdésén alapul. A Vámkódex előzőekben említett rendelkezései, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 450/2008/EK rendelet (Modernizált vámkódex) 16. cikk (3) bekezdése és 19. cikk (4) bekezdése is egyértelműen előírja, hogy abban az esetben, ha a vámhatóság az ügyféllel szemben az engedélyt módosítja, a módosítás hatálybalépése nem lehet korábbi, mint az engedély módosításáról szóló döntés közlésének napja. Ebből következően az alperes a Vámkódex előírásaival ellentétesen állapította meg az engedély módosításának visszamenőleges hatálybalépését.
Alappal utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a peradatok alapján az engedélyt kiadó határozat tartalmát nem értelmezhette, mivel az engedélyt megadó határozat indokolása csak a felperesi kérelemre utalást tartalmazza, ezt meghaladóan nem rögzít a kérelem teljesíthetőségére vonatkozó szövegrészt. Utal e körben a Kúria arra is, hogy a bíróság egyébként sem veheti át a hatóságok döntési jogosultságát. A közigazgatási perben ugyanis a bíróságoknak, a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében a keresettel támadott határozatok jogszerűségéről, vagy jogszerűtlenségéről kell döntenie, és a keresettel támadott határozatokat a Pp. 339/A. § szerint a határozathozatalakor irányadó tényállásra és hatályos jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel kell felülvizsgálnia. E törvényi követelményeknek pedig a jogerős ítélet maradéktalanul eleget tesz.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási és anyagi jogszabályt sem, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.452/2013/6.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.