BH+ 2015.10.437

A konszernjogi felelősség nem állhat fenn, ha a tag szavazati aránya nem éri el a 2006. évi IV. törvény 52. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket [2006. évi IV. tv. (Gt.) 52. § (2) bek., 54. § (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 63. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az S. Kft. (továbbiakban: adós) könyv és kultúrcikk nagykereskedelmi tevékenység folytatására jött létre. 2006. szeptember 26-ától 2009. november 30-áig Sz. M. volt az ügyvezetője. Az adós 2000-től 2007. október 15-éig bizonytalan pénzügyi helyzetben volt, a szállítói követeléseket nem tudta maradéktalanul kielégíteni.
A II. r. alperes többségi tulajdonosa: a IV. r. alperes. 2000. október 12-től a IV. r. alperesnek tagja: az I. r. alperes, jelentős befolyással rendelkező tagja az I. r. alper...

BH+ 2015.10.437 A konszernjogi felelősség nem állhat fenn, ha a tag szavazati aránya nem éri el a 2006. évi IV. törvény 52. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket [2006. évi IV. tv. (Gt.) 52. § (2) bek., 54. § (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 63. § (2) bek.].
Az S. Kft. (továbbiakban: adós) könyv és kultúrcikk nagykereskedelmi tevékenység folytatására jött létre. 2006. szeptember 26-ától 2009. november 30-áig Sz. M. volt az ügyvezetője. Az adós 2000-től 2007. október 15-éig bizonytalan pénzügyi helyzetben volt, a szállítói követeléseket nem tudta maradéktalanul kielégíteni.
A II. r. alperes többségi tulajdonosa: a IV. r. alperes. 2000. október 12-től a IV. r. alperesnek tagja: az I. r. alperes, jelentős befolyással rendelkező tagja az I. r. alperes házastársa.
A III. r. alperes kft.-ben: 1999. szeptember 28-ától jelentős befolyással rendelkező tag az I. r. alperes, többségi befolyással rendelkező tag az I. r. alperes házastársa.
2007 nyarán az I. r. alperes jelezte az adós ügyvezetőjének, hogy az adós üzletrészét megvásárolná. A tárgyalások eredményeként 2007. október 15-én szindikátusi szerződés jött létre a L. cégcsoport tulajdonosai, az adós társaság és a perben nem álló R. G. érdekeltségéhez tartozó társaságok között. Ennek lényeges része volt, hogy a II. r. alperes megvásárolja az adós társaság 100 %-os üzletrészét, további társaságok üzletrészével együtt.
2007. december 31-étől 2009. december 31-éig az adós társaság értékesítésből eredő nettó bevétele 3.293.000 Ft-ról 1 091 941 Ft-ra, a 311 000 000 Ft értékű saját készlete pedig 17 000 000 Ft-ra csökkent. Az adós 2008. január 1-jével beintegrálódott az L. cégcsoportba, könyvelését, bérszámfejtését, adóbevallását a II. r. alperes végezte ellenérték fejében.
Az adós törzstőkéjét 2008. június 2-án 95 400 000 Ft-ra leszállította, majd 2008. október 3-án azt 130 000 000 Ft-ra emelte fel oly módon, hogy a 34 600 000 Ft nagyságú törzsbetétet a III. r. alperes fizette be. Ezzel a II. r. alperes részesedése az adós társaságnál 75%-alá csökkent.
2009. július 12-én a veszteségek rendezése érdekében az adós törzstőkéjét 20 000 000 Ft-ra szállították le. Nagykereskedelmi tevékenységét, a hálózatok - köztük a LIBRI hálózat ellátását -, a könyvtárak ellátását a II. r. alperes fokozatosan átvette. 2009-re az adós tevékenysége a hipermarketek, szakáruházak ellátására korlátozódott.
Az adós a 2008. április 11-én felvett 337 348 369 Ft kölcsönt nem fizette vissza a II. r. alperesnek.
A II. r. alperes az adós részére "fix készlet értékesítése" megjelöléssel 2009. április 17-én bruttó 118 732 906 Ft összegről állított ki számlát.
A II. r. alperes 2009. november 24-én átvállalta az adós folyószámla szerződésből eredő tartozását és azt 343 676 000 Ft összegben kiegyenlítette.
A 2009. október 26-án kelt, a felek által alá nem írt adásvételi szerződéstervezet szerint az adós a TESCO, az AUCHAN és a CORA hipermarketekhez történő beszállítási jogot fokozatosan átadta a II. r. alperesnek. Az ellenértékeként megjelölt 125 000 000 Ft-ból a II. r. alperes csak 1 200 000 Ft-ot fizetett meg az adósnak, a fennmaradó összeg kompenzálás formájában került elszámolásra.
Sz. M. ügyvezetői tisztségének 2009. november 30-án történt megszűnését követően az adós társaságban az ügyvezetői tisztséget a II. és a III. r. alperesek által megválasztott új ügyvezető 2010. május 31-éig (a cégjegyzék szerint: 2010. július 7-éig) töltötte be. Korlátozott terjedelmű hatáskörrel rendelkezett, elsődlegesen a vevői követelések behajtására volt jogosult.
2009-ben, illetve 2010-ben több hitelező is benyújtott az adós felszámolása iránt kérelmet. 2010 áprilisában az adós maga is kérte felszámolásának elrendelését. Végül felszámolását 2010. július 7-i kezdő időponttal hitelezői kérelemre rendelte el a bíróság. 2013. március 14-én a II. r. felperes hitelezői igénye 41 520 039 Ft és járuléka volt. Az adós elleni felszámolási eljárás még folyamatban van.
A II. felperes három másik személlyel együtt előterjesztett keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 52. § (1) bekezdése és 54. § (2) bekezdése, a csődeljárásról, és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63. § (2) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685/B. § (3) bekezdése alapján állapítsa meg: az alperesek, az adós társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikájukra figyelemmel, annak tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséggel tartoznak. Másodlagosan a Gt. 30. § (3) bekezdése és a Cstv. 33/A. §-a alapján kérték, a bíróság állapítsa meg: az I. és a II. r. alperesek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adós társaság ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal az adós vagyona 251 000 000 Ft-tal csökkent, illetve a hitelezők követelésének teljes kielégítését meghiúsították.
Az eljárás során az I., a II. r. és a IV. r. felperes tekintetében elállás, illetve engedményezés folytán a per megszűnt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította a II. és a III. r. alperesek korlátlan és teljes felelősségét, az adós társaságnak a II. r. felperessel szemben fennálló azon kötelezettségeiért, amelyeknek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi. Az I. és a IV. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a BH 2012.295 számú eseti döntésben kifejtettek figyelembevételével úgy ítélte, a II. és a III. r. alperesek hátrányos üzletpolitikát folytattak. Azt, hogy a II. r. alperes az adós üzletrészét azzal a céllal vásárolta meg, hogy annak tevékenységét saját cégcsoportjába integrálja, önmagában nem tartotta hátrányos üzletpolitikának. Véleménye azonban az volt, az integráció nem eredményezheti - a végelszámolás esetét kivéve - a társaság tevékenységének teljes megszűnését. Úgy ítélte, a II. r. alperes legkésőbb a 2007. évre vonatkozó beszámoló elfogadását követően tudomást szerzett arról, hogy az adós gazdálkodási, likviditási helyzete, az üzletrész átruházási, illetve a szindikátusi megállapodás megkötése időpontjában ismerttől lényegesen rosszabb. Az elsőfokú bíróság szerint a II. r. alperes ezért döntött - a Gt. szerinti kötelezettségének eleget téve - a törzstőke leszállításáról, majd ezt követően a felemeléséről. A bíróság úgy ítélte, az adós tevékenységének folyamatos és teljes megszüntetése vezetett az adós fizetésképtelenségének kialakulásához. A II. és a III. r. alperesek terhére értékelte, hogy 2009. év végén nem indították meg az adós végelszámolási eljárását. Ehelyett, a hipermarketekbe történő beszállítás jogának a II. r. alperesre történő átruházásával, az adós kereskedelmi tevékenységét szüntették meg. Az elsőfokú bíróság a folytatott hátrányos üzletpolitika megvalósulásának tekintette, hogy az adós ügyvezetéséről 2009. november 30-ától kezdődően a II. és a III. r. alperes nem gondoskodott. A bíróság úgy látta, a megválasztott ügyvezető korlátozott jogkörrel és időtartamban betöltött tisztségében nem volt képes az adós társaság ügyvezetői feladatainak megfelelő ellátására. Mindezzel szemben, mivel az I. és a IV. r. alperesek részesedése az adós társaságban közvetett, felelősségüket a Gt. 54. § (2) bekezdése, illetve a Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján nem tartotta megállapíthatónak.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság, a fellebbezéssel érintett körben, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a III. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, a II. és a IV. r. alperes tekintetében hozott döntést helybenhagyta. Az I. r. alperessel szembeni kereseteket elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte, s e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Rögzítette, a II. r. alperes ugyan 2008. október 3-ától megszűnt az adós egyedüli tulajdonosa lenni, részesedése 73%-ra csökkent, de az új tag bevonásának célja a II. r. alperes konszernjogi felelősségének kijátszása volt. A másodfokú bíróság ezért úgy ítélte, a 2000 (helyesen 2010) júliusáig hozott döntésekért is konszernjogi felelősség terheli. Az ítélőtábla rámutatott, erre irányuló fellebbezés hiányában nem érintette, nem érinthette az elsőfokú ítélet azon rendelkezését, amely szerint a II. r. alperes korlátlan és teljes felelőssége csak a II. r. felperessel szemben fennálló azon kötelezettségekért áll fenn, amelyeknek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi.
Kifejtette, a III. r. alperes 2008. október 3-ától vált az adós tagjává, részesedése 26,6%-os mértékű volt. Többségi, illetve minősített többségi befolyással nem rendelkezett, ezért találta a keresetet alaptalannak a III. r. alperessel szemben.
A jogerős részítélet ellen az I. és a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet, a II. r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az I. r. alperes utóbb visszavonta a felülvizsgálati kérelmét, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Kúria hivatalból elutasította.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vele szembeni kereset elutasítását kérte. Állította, a jogerős részítélet sérti a Pp. 177. § (1) bekezdésében és a 206. § (1) bekezdésében írtakat.
Álláspontja szerint, a tényállás megállapítása során mindkét fokú bíróság a felperes előadásait úgy fogadta el, hogy nem tárta fel azokat az okokat, amelyek az adós felszámolásához vezettek. Előadta, szakértő kirendelése hiányában nem voltak abban a helyzetben az eljárt bíróságok, hogy megalapozott ítéletet hozzanak. Nem értékelték, hogy a 2008 - 2009-es világgazdasági válság a könyvpiacra is negatívan hatott. Az adós társaságnak több mint 250 beszállítóval és a hitelezőinek többségével sikerült megállapodnia. Egyre rosszabb gazdálkodási eredményéhez a vagyonfelügyelő tevékenysége is hozzájárult, 2008. december 7-étől ugyanis a bíróság az adós gazdálkodásának felügyeletére ideiglenes vagyonfelügyelőt rendelt ki. A II. r. alperes utalt arra, az adós gazdasági tevékenységével összefüggésben az L. cégcsoportot is jelentős károk érték. Sérelmezte, hogy a perben eljárt bíróságok a hátrányos üzletpolitika megvalósulásaként értékelték, hogy az adós ügyvezetését ténylegesen az I. r. alperes és nem annak ügyvezetője végezte. Állította, e körben az ítéleti megállapítások Sz. M. tanúvallomásán alapulnak. Ő azonban nem tekinthető elfogulatlan tanúnak, hiszen a R.-féle cégcsoporthoz kötődik. Ügyvezetői tisztsége megszűnéséig - a felülvizsgálati kérelem szerint - 2010. január 31-éig, ténylegesen ellátta az ügyvezetői feladatokat, rendelkezett az adós bankszámlája felett, tárgyalt a beszállítókkal, a hitelezőkkel. A II. r. alperes álláspontja szerint, bizonyította, hogy a TESCO által bejelentett igény, valamint a R. G. érdekeltségébe tartozó hitelezőknek kifizetett magas összegek vezettek az adós veszteséges üzletágainak megszüntetéséhez. A II. r. alperes hangsúlyozta, a Kúria döntéseiből következően, a folytatott hátrányos üzletpolitika megállapításának feltétele, hogy arra súlyosan felróhatóan, szándékosan, célzatosan, illetve súlyosan gondatlanul kerüljön sor. Ilyen II. r. alperesi magatartás tanúsítását a II. r. felperesnek nem sikerült bizonyítania.
A II. r. alperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint a 2008 őszén végrehajtott tőkeemelés célja a konszernjogi felelősség elhárítása lett volna. Állította, az adósnak tőkebevonásra volt szüksége. Menedzsmentje és a II. r. alperes együtt döntött a tőkeemelésről. Ennek során elsődlegesen az adós vezetőinek, tagjainak kívántak lehetőséget biztosítani a tőkeemelésben való részvételre. Ők azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel.
A II. r. alperes hangsúlyosan hivatkozott arra, hogy részesedése 2008. október 3-át követően 75% alá csökkent, így konszernjogi felelőssége nem állapítható meg.
A II. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet II. r. alperesre vonatkozó rendelkezésének hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint, a perben eljárt bíróságok helyesen mérlegelték a bizonyítékokat, a hátrányos üzletpolitika és nem a világgazdasági válság könyvpiacra gyakorolt hatása vezetett az adós felszámolásához. Rámutatott, Sz. M. ügyvezetői megbízatása nem 2010. január 31-én, hanem 2009. december 31-én szűnt meg (a cégjegyzék szerint: 2009. november 30-án). Állította, az ezt követő időszakban az érintett alperesek nem gondoskodtak az adós ügyvezetéséről. Az adós nevében milliós tranzakciókat bonyolítottak, visszamenőleges könyvelési manővereket hajtottak végre, a bankszámláról kifizetéseket teljesítettek. A II. r. felperes szerint igazolást nyert, hogy Sz. M. ügyvezető a felmondását megelőző időszakban is csak korlátozott mértékben láthatta el ügyvezetői feladatait, pénzügyi téren kizárólag javaslattételi joga volt, a döntéseket az I. r. alperes hozta meg.
A Kúria a jogerős részítéletet kizárólag a II. r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és azt az alább kifejtett indokokkal alaposnak találta.
A Kúriának az eljárás jelen szakaszában abban a jogkérdésben kellett elsődlegesen állást foglalnia, hogy a II. r. alperes minősített befolyással rendelkezett-e az adós üzletrészének 2007. október 15-én történt megszerzésétől, egészen az adós felszámolásának elrendeléséig.
A Gt. 52. § (2) bekezdése értelmében az minősül minősített többséget biztosító befolyásnak, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább 75%-ával rendelkezik. A közvetett befolyást a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani.
Nem vitathatóan, a II. r. alperes minősített többségi befolyása fennállt az adós társaságban mindaddig, amíg annak egyedüli tagja volt. 2008. október 3-ától kezdődően azonban közvetlen részesedése 73%-ra (pontosan 73,4%-ra) csökkent. A felek eltérő nyilatkozata hiányában, a Kúria tényként kezelte, hogy a II. r. alperes szavazati joga részesedése mértékével volt arányos. A II. r. alperes a III. r. alperes kft-ben részesedéssel sem közvetve, sem közvetlenül nem rendelkezett, így közvetett befolyás hiányában befolyásának mértéke a fenti % fölé nem emelkedett.
A minősített befolyás fennállása a Gt. 52. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, az abban rögzített objektív feltételhez kötött. Nincs jelentősége annak, hogy a II. r. alperes mint az adós egyedüli tulajdonosa milyen szándéktól vezérelve döntött úgy, hogy az adós törzstőkéjét felemeli és a tőkeemelésben a III. r. alperesnek biztosít részvételt. Az említett alperes ezzel megszerezte az adós törzstőkéjének 26,6%-át, és az annak megfelelő szavazati jogot. A II. r. alperes szavazati joga a minősített befolyáshoz megkívánt szavazatarány alá csökkent. A tőkeemelés bejegyzésétől nem rendelkezett minősített befolyással. Ez később sem változott, hiszen a felek olyan tényelőadást nem tettek, hogy a tőkeleszállítás bejegyzését követően a tagok részesedési, illetve szavazati aránya az adós társaságban megváltozott volna. A II. r. alperes konszernjogi felelőssége ezért 2008. október 3-tól fel sem merülhet, sem a Gt. 54. § (2) bekezdése, sem a Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján.
Konszernjogi felelőssége csak akkor állhat fenn, ha megállapítható, hogy 2007. október 15-e és 2008. október 3-a között az adósra nézve hátrányos üzletpolitikát folytatott. Hátrányos üzletpolitika ugyanis viszonylag rövid időtartam alatt is megvalósulhat. Az abból eredő felelősséget egyéb, a Cstv. 63. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén az sem zárja ki, hogy az adós felszámolásának megindulásakor a II. r. alperes minősített befolyása már nem állt fenn. (Hasonlóan foglalt állást, részben eltérő tényállás mellett a Kúria a EBH 2013.02.P4. sz. elvi határozatában is).
A fenti általános megállapításokon túl, a Kúria a II. r. alperes konszernjogi felelőssége tárgyában érdemben nem dönthetett. A perben eljárt bíróságok ugyanis eltérő jogi álláspontjukra tekintettel nem választották külön, nem értékelték elkülönítve a II. r. alperes magatartását a tőkeemelés előtti, ill. utáni időszak tekintetében. Az általuk hátrányos üzletpolitikaként értékelt tevékenységek döntő többségét a tőkeemelést követően fejtette ki a II. r. alperes, így például azt, hogy 2009 év végén az adós végelszámolását nem kezdeményezte, ehelyett az adós kereskedelmi tevékenységét megszüntette, az adós ügyvezetéséről 2009. november végétől nem gondoskodott.
A felülvizsgálati eljárásban a jelenleg feltárt tényállás mellett megalapozott döntés nem hozható a II. r. alperes 2008. október 3-áig tanúsított magatartása miatti konszernjogi felelősség tárgyában. A Kúria ezért a jogerős részítéletet a II. r. alperes konszernjogi felelősségére vonatkozó részében hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletének vonatkozó rendelkezésére is kiterjedően, és a fenti körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával.
(Kúria Gfv. VII. 30.361/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kiss és Lányi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kiss Gábor ügyvéd által képviselt H. Zrt., a jogelőd neve N. Kft. II. r. felperesnek az Erdős és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Erdős Ádám ügyvéd által képviselt dr. K. T. I. r. az L. Zrt. II. r., a P. Kft. III. r., a K. Kft. IV. r. alperesek ellen a Fővárosi Törvényszék előtt 22.G.41.214/2011. számon indult perben a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.901/2013/7. számú részítélete ellen a II. r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében az elsőfokú bíróság 60. sorszámú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy a II. r. felperesnek 25.400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft, a II. r. alperesnek 95.400 (Kilencvenötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az S. Kft. (továbbiakban: adós) könyv és kultúrcikk nagykereskedelmi tevékenység folytatására jött létre. 2006. szeptember 26-ától 2009. november 30-áig Sz. M. volt az ügyvezetője. Az adós 2000-től 2007. október 15-éig bizonytalan pénzügyi helyzetben volt, a szállítói követeléseket nem tudta maradéktalanul kielégíteni.
A II. r. alperes többségi tulajdonosa: a IV. r. alperes. 2000. október 12-től a IV. r. alperesnek tagja: az I. r. alperes, jelentős befolyással rendelkező tagja az I. r. alperes házastársa.
A III. r. alperes kft-ben: 1999. szeptember 28-ától jelentős befolyással rendelkező tag az I. r. alperes, többségi befolyással rendelkező tag az I. r. alperes házastársa.
2007. nyarán az I. r. alperes jelezte az adós ügyvezetőjének, hogy az adós üzletrészét megvásárolná. A tárgyalások eredményeként 2007. október 15-én szindikátusi szerződés jött létre a L. cégcsoport tulajdonosai, az adós társaság és a perben nem álló R. G. érdekeltségéhez tartozó társaságok között. Ennek lényeges része volt, hogy a II. r. alperes megvásárolja az adós társaság 100%-os üzletrészét, további társaságok üzletrészével együtt.
2007. december 31-étől 2009. december 31-éig az adós társaság értékesítésből eredő nettó bevétele 3.293.000 Ft-ról 1.091.941 Ft-ra, a 311.000.000 Ft értékű saját készlete pedig 17.000.000 Ft-ra csökkent. Az adós 2008. január 1-jével beintegrálódott az L. cégcsoportba, könyvelését, bérszámfejtését, adóbevallását a II. r. alperes végezte ellenérték fejében.
Az adós törzstőkéjét 2008. június 2-án 95.400.000 Ft-ra leszállította, majd 2008. október 3-án azt 130.000.000 Ft-ra emelte fel oly módon, hogy a 34.600.000 Ft nagyságú törzsbetétet a III. r. alperes fizette be. Ezzel a II. r. alperes részesedése az adós társaságnál 75%-alá csökkent.
2009. július 12-én a veszteségek rendezése érdekében az adós törzstőkéjét 20.000.000 Ft-ra szállították le. Nagykereskedelmi tevékenységét, a hálózatok - köztük a LIBRI hálózat ellátását -, a könyvtárak ellátását a II. r. alperes fokozatosan átvette. 2009-re az adós tevékenysége a hipermarketek, szakáruházak ellátására korlátozódott.
Az adós a 2008. április 11-én felvett 337.348.369 Ft kölcsönt nem fizette vissza a II. r. alperesnek.
A II. r. alperes az adós részére "fix készlet értékesítése" megjelöléssel 2009. április 17-én bruttó 118.732.906 Ft összegről állított ki számlát.
A II. r. alperes 2009. november 24-én átvállalta az adós folyószámla szerződésből eredő tartozását és azt 343.676.000 Ft összegben kiegyenlítette.
A 2009. október 26-án kelt, a felek által alá nem írt adásvételi szerződéstervezet szerint az adós a TESCO, az AUCHAN és a CORA hipermarketekhez történő beszállítási jogot fokozatosan átadta a II. r. alperesnek. Az ellenértékeként megjelölt 125.000.000 Ft-ból a II. r. alperes csak 1.200.000 Ft-ot fizetett meg az adósnak, a fennmaradó összeg kompenzálás formájában került elszámolásra.
Sz. M. ügyvezetői tisztségének 2009. november 30-án történt megszűnését követően az adós társaságban az ügyvezetői tisztséget a II. és a III. r. alperesek által megválasztott új ügyvezető 2010. május 31-éig (a cégjegyzék szerint: 2010. július 7-éig) töltötte be. Korlátozott terjedelmű hatáskörrel rendelkezett, elsődlegesen a vevői követelések behajtására volt jogosult.
2009-ben, illetve 2010-ben több hitelező is benyújtott az adós felszámolása iránt kérelmet. 2010. áprilisában az adós maga is kérte felszámolásának elrendelését. Végül felszámolását 2010. július 7-i kezdő időponttal hitelezői kérelemre rendelte el a bíróság. 2013. március 14-én a II. r. felperes hitelezői igénye 41.520.039 Ft és járuléka volt. Az adós elleni felszámolási eljárás még folyamatban van.
A II. felperes három másik személlyel együtt előterjesztett keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 52. § (1) bekezdése és 54. § (2) bekezdése, a csődeljárásról, és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63. § (2) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685/B. § (3) bekezdése alapján állapítsa meg: az alperesek, az adós társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikájukra figyelemmel, annak tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséggel tartoznak. Másodlagosan a Gt. 30. § (3) bekezdése és a Cstv. 33/A. §-a alapján kérték, a bíróság állapítsa meg: az I. és a II. r. alperesek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adós társaság ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal az adós vagyona 251.000.000 Ft-tal csökkent, illetve a hitelezők követelésének teljes kielégítését meghiúsították.
Az eljárás során az I., a II. r. és a IV. r. felperes tekintetében elállás, illetve engedményezés folytán a per megszűnt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította a II. és a III. r. alperesek korlátlan és teljes felelősségét, az adós társaságnak a II. r. felperessel szemben fennálló azon kötelezettségeiért, amelyeknek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi. Az I. és a IV.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a BH 2012.295 számú eseti döntésben kifejtettek figyelembevételével úgy ítélte, a II. és a III. r. alperesek hátrányos üzletpolitikát folytattak. Azt, hogy a II. r. alperes az adós üzletrészét azzal a céllal vásárolta meg, hogy annak tevékenységét saját cégcsoportjába integrálja, önmagában nem tartotta hátrányos üzletpolitikának. Véleménye azonban az volt, az integráció nem eredményezheti - a végelszámolás esetét kivéve - a társaság tevékenységének teljes megszűnését. Úgy ítélte, a II. r. alperes legkésőbb a 2007. évre vonatkozó beszámoló elfogadását követően tudomást szerzett arról, hogy az adós gazdálkodási, likviditási helyzete, az üzletrész átruházási, illetve a szindikátusi megállapodás megkötése időpontjában ismerttől lényegesen rosszabb. Az elsőfokú bíróság szerint a II. r. alperes ezért döntött - a Gt. szerinti kötelezettségének eleget téve - a törzstőke leszállításáról, majd ezt követően a felemeléséről. A bíróság úgy ítélte, az adós tevékenységének folyamatos és teljes megszüntetése vezetett az adós fizetésképtelenségének kialakulásához. A II. és a III. r. alperesek terhére értékelte, hogy 2009. év végén nem indították meg az adós végelszámolási eljárását. Ehelyett, a hipermarketekbe történő beszállítás jogának a II. r. alperesre történő átruházásával, az adós kereskedelmi tevékenységét szüntették meg. Az elsőfokú bíróság a folytatott hátrányos üzletpolitika megvalósulásának tekintette, hogy az adós ügyvezetéséről 2009. november 30-ától kezdődően a II. és a III. r. alperes nem gondoskodott. A bíróság úgy látta, a megválasztott ügyvezető korlátozott jogkörrel és időtartamban betöltött tisztségében nem volt képes az adós társaság ügyvezetői feladatainak megfelelő ellátására. Mindezzel szemben, mivel az I. és a IV. r. alperesek részesedése az adós társaságban közvetett, felelősségüket a Gt. 54. § (2) bekezdése, illetve a Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján nem tartotta megállapíthatónak.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság, a fellebbezéssel érintett körben, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a III. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, a II. és a IV. r. alperes tekintetében hozott döntést helybenhagyta. Az I. r. alperessel szembeni kereseteket elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte, s e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Rögzítette, a II. r. alperes ugyan 2008. október 3-ától megszűnt az adós egyedüli tulajdonosa lenni, részesedése 73 %-ra csökkent, de az új tag bevonásának célja a II. r. alperes konszernjogi felelősségének kijátszása volt. A másodfokú bíróság ezért úgy ítélte, a 2000. (helyesen 2010.) júliusáig hozott döntésekért is konszernjogi felelősség terheli. Az ítélőtábla rámutatott, erre irányuló fellebbezés hiányában nem érintette, nem érinthette az elsőfokú ítélet azon rendelkezését, amely szerint a II. r. alperes korlátlan és teljes felelőssége csak a II. r. felperessel szemben fennálló azon kötelezettségekért áll fenn, amelyeknek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi.
Kifejtette, a III. r. alperes 2008. október 3-ától vált az adós tagjává, részesedése 26,6 %-os mértékű volt. Többségi, illetve minősített többségi befolyással nem rendelkezett, ezért találta a keresetet alaptalannak a III. r. alperessel szemben.
A jogerős részítélet ellen az I. és a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet, a II. r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az I. r. alperes utóbb visszavonta a felülvizsgálati kérelmét, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Kúria hivatalból elutasította.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vele szembeni kereset elutasítását kérte. Állította, a jogerős részítélet sérti a Pp. 177. § (1) bekezdésében és a 206. § (1) bekezdésében írtakat.
Álláspontja szerint, a tényállás megállapítása során mindkét fokú bíróság a felperes előadásait úgy fogadta el, hogy nem tárta fel azokat az okokat, amelyek az adós felszámolásához vezettek. Előadta, szakértő kirendelése hiányában nem voltak abban a helyzetben az eljárt bíróságok, hogy megalapozott ítéletet hozzanak. Nem értékelték, hogy a 2008-2009-es világgazdasági válság a könyvpiacra is negatívan hatott. Az adós társaságnak több mint 250 beszállítóval és a hitelezőinek többségével sikerült megállapodnia. Egyre rosszabb gazdálkodási eredményéhez a vagyonfelügyelő tevékenysége is hozzájárult, 2008. december 7-étől ugyanis a bíróság az adós gazdálkodásának felügyeletére ideiglenes vagyonfelügyelőt rendelt ki. A II. r. alperes utalt arra, az adós gazdasági tevékenységével összefüggésben az L. cégcsoportot is jelentős károk érték. Sérelmezte, hogy a perben eljárt bíróságok a hátrányos üzletpolitika megvalósulásaként értékelték, hogy az adós ügyvezetését ténylegesen az I. r. alperes és nem annak ügyvezetője végezte. Állította, e körben az ítéleti megállapítások Sz. M. tanúvallomásán alapulnak. Ő azonban nem tekinthető elfogulatlan tanúnak, hiszen a R.-féle cégcsoporthoz kötődik. Ügyvezetői tisztsége megszűnéséig - a felülvizsgálati kérelem szerint - 2010. január 31-éig, ténylegesen ellátta az ügyvezetői feladatokat, rendelkezett az adós bankszámlája felett, tárgyalt a beszállítókkal, a hitelezőkkel. A II. r. alperes álláspontja szerint, bizonyította, hogy a TESCO által bejelentett igény, valamint a R. G. érdekeltségébe tartozó hitelezőknek kifizetett magas összegek vezettek az adós veszteséges üzletágainak megszüntetéséhez. A II. r. alperes hangsúlyozta, a Kúria döntéseiből következően, a folytatott hátrányos üzletpolitika megállapításának feltétele, hogy arra súlyosan felróhatóan, szándékosan, célzatosan, illetve súlyosan gondatlanul kerüljön sor. Ilyen II. r. alperesi magatartás tanúsítását a II. r. felperesnek nem sikerült bizonyítania.
A II. r. alperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint a 2008. őszén végrehajtott tőkeemelés célja a konszernjogi felelősség elhárítása lett volna. Állította, az adósnak tőkebevonásra volt szüksége. Menedzsmentje és a II. r. alperes együtt döntött a tőkeemelésről. Ennek során elsődlegesen az adós vezetőinek, tagjainak kívántak lehetőséget biztosítani a tőkeemelésben való részvételre. Ők azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel.
A II. r. alperes hangsúlyosan hivatkozott arra, hogy részesedése 2008. október 3-át követően 75% alá csökkent, így konszernjogi felelőssége nem állapítható meg.
A II. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet II. r. alperesre vonatkozó rendelkezésének hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint, a perben eljárt bíróságok helyesen mérlegelték a bizonyítékokat, a hátrányos üzletpolitika és nem a világgazdasági válság könyvpiacra gyakorolt hatása vezetett az adós felszámolásához. Rámutatott, Sz. M. ügyvezetői megbízatása nem 2010. január 31-én, hanem 2009. december 31-én szűnt meg (a cégjegyzék szerint: 2009. november 30-án). Állította, az ezt követő időszakban az érintett alperesek nem gondoskodtak az adós ügyvezetéséről. Az adós nevében milliós tranzakciókat bonyolítottak, visszamenőleges könyvelési manővereket hajtottak végre, a bankszámláról kifizetéseket teljesítettek. A II. r. felperes szerint igazolást nyert, hogy Sz. M. ügyvezető a felmondását megelőző időszakban is csak korlátozott mértékben láthatta el ügyvezetői feladatait, pénzügyi téren kizárólag javaslattételi joga volt, a döntéseket az I. r. alperes hozta meg.
A Kúria a jogerős részítéletet kizárólag a II. r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és azt az alább kifejtett indokokkal alaposnak találta.
A Kúriának az eljárás jelen szakaszában abban a jogkérdésben kellett elsődlegesen állást foglalnia, hogy a II. r. alperes minősített befolyással rendelkezett-e az adós üzletrészének 2007. október 15-én történt megszerzésétől, egészen az adós felszámolásának elrendeléséig.
A Gt. 52. § (2) bekezdése értelmében az minősül minősített többséget biztosító befolyásnak, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább 75%-ával rendelkezik. A közvetett befolyást a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani.
Nem vitathatóan, a II. r. alperes minősített többségi befolyása fennállt az adós társaságban mindaddig, amíg annak egyedüli tagja volt. 2008. október 3-ától kezdődően azonban közvetlen részesedése 73%-ra (pontosan 73,4%-ra) csökkent. A felek eltérő nyilatkozata hiányában, a Kúria tényként kezelte, hogy a II. r. alperes szavazati joga részesedése mértékével volt arányos. A II. r. alperes a III. r. alperes kft-ben részesedéssel sem közvetve, sem közvetlenül nem rendelkezett, így közvetett befolyás hiányában befolyásának mértéke a fenti % fölé nem emelkedett.
A minősített befolyás fennállása a Gt. 52. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, az abban rögzített objektív feltételhez kötött. Nincs jelentősége annak, hogy a II. r. alperes mint az adós egyedüli tulajdonosa milyen szándéktól vezérelve döntött úgy, hogy az adós törzstőkéjét felemeli és a tőkeemelésben a III. r. alperesnek biztosít részvételt. Az említett alperes ezzel megszerezte az adós törzstőkéjének 26,6%-át, és az annak megfelelő szavazati jogot. A II. r. alperes szavazati joga a minősített befolyáshoz megkívánt szavazatarány alá csökkent. A tőkeemelés bejegyzésétől nem rendelkezett minősített befolyással. Ez később sem változott, hiszen a felek olyan tényelőadást nem tettek, hogy a tőkeleszállítás bejegyzését követően a tagok részesedési, illetve szavazati aránya az adós társaságban megváltozott volna. A II. r. alperes konszernjogi felelőssége ezért 2008. október 3-tól fel sem merülhet, sem a Gt. 54. § (2) bekezdése, sem a Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján.
Konszernjogi felelőssége csak akkor állhat fenn, ha megállapítható, hogy 2007. október 15-e és 2008. október 3-a között az adósra nézve hátrányos üzletpolitikát folytatott. Hátrányos üzletpolitika ugyanis viszonylag rövid időtartam alatt is megvalósulhat. Az abból eredő felelősséget egyéb, a Cstv. 63. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén az sem zárja ki, hogy az adós felszámolásának megindulásakor a II. r. alperes minősített befolyása már nem állt fenn. (Hasonlóan foglalt állást, részben eltérő tényállás mellett a Kúria a EBH 2013.02.P4. sz. elvi határozatában is).
A fenti általános megállapításokon túl, a Kúria a II. r. alperes konszernjogi felelőssége tárgyában érdemben nem dönthetett. A perben eljárt bíróságok ugyanis eltérő jogi álláspontjukra tekintettel nem választották külön, nem értékelték elkülönítve a II. r. alperes magatartását a tőkeemelés előtti, ill. utáni időszak tekintetében. Az általuk hátrányos üzletpolitikaként értékelt tevékenységek döntő többségét a tőkeemelést követően fejtette ki a II. r. alperes, így például azt, hogy 2009 év végén az adós végelszámolását nem kezdeményezte, ehelyett az adós kereskedelmi tevékenységét megszüntette, az adós ügyvezetéséről 2009. november végétől nem gondoskodott.
A felülvizsgálati eljárásban a jelenleg feltárt tényállás mellett megalapozott döntés nem hozható a II. r. alperes 2008. október 3-áig tanúsított magatartása miatti konszernjogi felelősség tárgyában. A Kúria ezért a jogerős részítéletet a II. r. alperes konszernjogi felelősségére vonatkozó részében hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletének vonatkozó rendelkezésére is kiterjedően, és a fenti körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával.
A Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét csak megállapította, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése, 4/A. § (1) bekezdése alapján ÁFA-val növelten. A II. r. alperesnél felmerült perköltség meghatározásakor figyelembe vette az általa lerótt 70.000. Ft felülvizsgálati eljárási illetéket is. A költségek viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie.
Az új eljárásban a feleknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a II. r. alperes konszernjogi felelőssége szempontjából releváns - 2007. október 15-től és 2008. október 3-ig - terjedő időszak tekintetében adják elő érveiket. A II. r. felperest fel kell hívni, hogy nyilatkozzon a fent megjelölt időszak tekintetében milyen tényekre alapozza keresetét, egyben jelölje meg mivel bizonyítja, hogy a II. r. alperes az adós szempontjából megítélve hátrányos üzletpolitikát folytatott. A II. r. alperesnek ugyancsak meg kell adni a lehetőséget annak bizonyítására, hogy a II. r. felperes által terhére rótt tevékenysége nem jelentett hátrányos üzletpolitikát, az üzleti kockázat körébe eső racionális döntéseket hozott.
Az elsőfokú bíróságnak a fenti nyilatkozatok és a releváns időszakban rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kell döntenie a II. r. alperes konszernjogi felelősségének fennálltáról, vagy annak hiányáról.
Budapest, 2015. június 23.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula sk. előadó bíró,Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.361/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.