adozona.hu
BH+ 2015.10.431
BH+ 2015.10.431
Biztosítéki céllal kötött engedményezés esetén, ha az engedményes bejelenti a kötelezett felszámolójához a követelését mint hitelezői igényt, hitelezői igény bejelentése a követelés "beszedésének" minősül az engedményező-engedményes közötti jogviszonyt tekintve (Ptk. 328. §, 330. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 2010. március 24-én kezdeményezett felszámolási eljárásban a bíróság a felszámolást 2010. december 27-én indította meg, felszámolóként a C. Kft.-t rendelve ki.
Az E. Bank Nyrt.(a továbbiakban: bank) és az I. r. hitelező 2010. február 24-én engedményezési szerződést kötöttek. Ebben a felek megállapították, hogy közöttük korábban hitelszerződés és folyószámlahitel szerződés jött létre, amelyek alapján az I. r. hitelező nagyobb összegeket hívott le. Tartozására tekintettel az I. r...
BH+ 2015.10.431 Biztosítéki céllal kötött engedményezés esetén, ha az engedményes bejelenti a kötelezett felszámolójához a követelését mint hitelezői igényt, hitelezői igény bejelentése a követelés "beszedésének" minősül az engedményező-engedményes közötti jogviszonyt tekintve (Ptk. 328. §, 330. §).
Az adós ellen 2010. március 24-én kezdeményezett felszámolási eljárásban a bíróság a felszámolást 2010. december 27-én indította meg, felszámolóként a C. Kft.-t rendelve ki.Az E. Bank Nyrt.(a továbbiakban: bank) és az I. r. hitelező 2010. február 24-én engedményezési szerződést kötöttek. Ebben a felek megállapították, hogy közöttük korábban hitelszerződés és folyószámlahitel szerződés jött létre, amelyek alapján az I. r. hitelező nagyobb összegeket hívott le. Tartozására tekintettel az I. r. hitelező az engedményezési szerződés 1. sz. mellékletében megjelölt kötelezettekkel létrejött szerződések alapján őt megillető követeléseket a bankra engedményezte. A melléklet szerint az I. r. hitelező az adós vonatkozásában a 2183/2006/V. sz. szolgáltatási szerződés alapján faktorált számlákból eredő követelést engedményezte a bankra.
A felek 2010. március 4-én értesítették a kötelezettet (adóst) az engedményezésről, de az I. r. hitelező fizetésképtelenségének megállapításáig nem történt teljesítés az engedményes bank, illetve jogutódai részére.
Az I. r. hitelező 2011. február 1. napján kérte az adós felszámolójától 498 102 893 Ft hitelezői igényének nyilvántartásba vételét az adóssal faktoring szolgáltatásra kötött szerződése alapján, de a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be.
A bank az I. r. hitelező által faktorált, tőle engedményezéssel megszerzett, az adóssal szemben fennálló követelés címén 380 882 000 Ft erejéig jelentett be az adós felszámolásában hitelezői igényt, amelyet a felszámoló visszaigazolt.
A bank 2013. március 22-én a D. Zrt.-re engedményezte a megszerzett követelést, aki a követeléseket a II. r. hitelező vagyonába apportálta. A felszámoló a II. r. hitelezőt tartotta nyilván az adós hitelezőjeként az eredetileg a bank által bejelentett követelés összegével.
Az I. r. hitelező is felszámolás alá került 2012. június 4-én.
Az I. r. hitelező 2014. január 24-én fizette be az adós felszámolásában a nyilvántartásba vételi díjat. Arra hivatkozott, hogy a II. r. hitelező jogelődjével kötött engedményezési szerződés valójában biztosítéki célú volt. Miután az I. r. hitelező felszámolásának kezdő időpontjáig sem a II. r. hitelező, sem az őt megelőző jogelődök a követeléseket nem szedték be a kötelezettől, azaz az adóstól, azzal már nem rendelkezhetnek.
Az adós felszámolója a II. r. hitelező igényét nyilvántartásba vette, majd az I. r. hitelező nyilvántartásba vételi díj befizetését követően az I. r. hitelező igényét, mint vitatott hitelezői igényt a bíróság elé terjesztette kérve, hogy a bíróság bírálja el: ki a követelés jogosultja, az I. r. vagy a II. r. hitelező.
A II. r. hitelező az I. r. hitelező igényének az elutasítását kérte. Kifejtette, hogy jogelődje és az I. r. hitelező közötti engedményezés teljesítési engedmény volt. Kérte az I. r. hitelező igényének elutasítását, mert aki a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, a felszámolási eljárásban nem válik hitelezővé.
Az elsőfokú bíróság az I. r. hitelező igényét elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően törölje a II. r. hitelezőt a hitelezők névjegyzékéből. A végzés indokolásában megállapította, hogy a II. r. hitelező jogelődje és az I. r. hitelező között létrejött engedményezés biztosítéki célú volt. Mivel az I. r. hitelező felszámolásáig az engedményes, így a II. r. hitelező a követelés kötelezettjeitől a követelést nem hajtotta be, a követeléscsomag az I. r. hitelező felszámolása körébe tartozó vagyon része lett.
Miután az I. r. hitelező a regisztrációs díjat csak az egy éves jogvesztő határidő elteltével fizette be, s az utólag joghatályosan már nem pótolható, ezért az I. r. hitelező - függetlenül attól, hogy az adóssal szembeni követeléscsomag a felszámolási vagyonának része lett - az adós felszámolási eljárásában hitelezőként nem vehet részt, nem tartható nyilván.
A II. r. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
Megállapította, hogy a felszámoló mindkét hitelező tekintetében kérte a vitatott igény elbírálását, s maga a hitelező is ezt kérte 2. sorszámú előkészítő iratában.
Részletesen elemezte a biztosítéki célú és a teljesítési célú engedményezés közötti különbséget. Álláspontja szerint a követelés "beszedésének" helyes értelmezése az, hogy akkor beszedett a követelés, amikor a jogosult a követelt összeg birtokába jutott, vagy az a rendelkezése alá került. A kötelezett értesítése, vagy egyéb, a birtokba jutáshoz szükséges jogcselekmények elvégzése még nem jelenti önmagában a beszedés eredményességét, a követelt összeg megszerzését. Ha a követelt összeget a II. r. hitelező jogelődje beszedte volna az I. r. hitelező ellen indított felszámolási eljárás megkezdése előtt, úgy a követelés hitelezői igényként az eljárásban fel sem merült volna.
Kiemelte, hogy "biztosítéki célú engedményezés esetén az eredeti kötelezett nem szabadul a kötelemből, az engedményezés valójában csak a teljesítéshez kapcsolódó biztosítékot jelent. Ezt követően a hitelező a szerződésben foglaltak szerinti sorrendben, vagy a szerződés szerint szabad választása alapján az engedményezővel, vagy az engedményezett követelés adósával szemben érvényesítheti igényét."
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, az elsőfokú bíróság a szerződés tartalmából, a szövegkörnyezetből, annak nyelvtani és logikai értelmezéséből helyesen következtetett arra, hogy a felek szándéka valójában biztosítéki célú engedmény megkötésére irányult. A bank nem kívánta (véglegesen) elengedni az I. r. hitelezőt az alapszerződésből fakadó kötelemből, csak abban az esetben, ha a követeléséhez már ténylegesen hozzájutott.
A II. r. hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a felszámoló kötelezését a II. r. hitelező igénye nyilvántartásba vételére. Másodlagosan kérte a jogerős végzés - elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 3. § (2) és (6) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 112. § (1) bekezdését, 115. § (3) bekezdését, 328. § (4) bekezdését és 330. § (1) bekezdését.
Részletesen kifejtette az alábbiakat:
-A II. r. hitelező nem értesült hivatalos úton a vitatott igény elbírálására irányuló eljárásról, sem a felszámoló kérelmét, sem az I. r. hitelező előkészítő iratát, sem pedig a fellebbezési észrevételét hivatalos úton nem küldte meg a bíróság a részére, és így arra nem tudott megfelelő észrevételt tenni.
-Álláspontja szerint az eljárás tárgya kizárólag annak a megállapítása, hogy az adós részére szabályszerű értesítést küldtek-e az engedményezésről. A régi Ptk. 328. § (4) bekezdése szerint ugyanis az értesítés kézhezvételétől az adós csak az új jogosult részére jogosult és köteles teljesíteni. Ebből az következik, hogy tévedtek az eljáró bíróságok, amikor vizsgálták a II. r. hitelező jogelődje és az I. r. hitelező között létrejött engedményezési szerződést abból a szemponttól, hogy teljesítési vagy biztosítéki céllal jött-e létre, mert csak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy szabályszerű volt-e az értesítés. E szerződés vizsgálatára (érvényessége, jellege, jogi háttere) az eljáró bíróságok nem voltak jogosultak, mert ez csak az I-II. r. hitelező közötti jogvitában lenne elbírálható, az adósnak e tekintetben nincs kereshetőségi joga.
-Állította, hogy az engedményezési szerződés teljesítési céllal jött létre, a jogerős végzésben foglalt értelmezés téves. Az eljárt bíróság nem vizsgálta, hogy az értesítés az esetlegesen biztosítéki céllal létrejött szerződés esetében a rendelkezési jog megszerzését eredményezte.
-Téves következtetést vontak le az eljáró bíróságok az EBH 2001.439. számú jogesetből, mert nem foglaltak állást a jogesetben található "beszedés" fogalmáról. A "beszedést" minden indokolás nélkül megfeleltették a követelések teljesítéseként fizetett pénzösszeg fizikai értelemben vett megszerzésével anélkül, hogy ezt jogszabállyal alátámasztották volna, illetve hogy vizsgálták volna azokat a jogi problémákat és ellentmondásokat, amelyeket a beszedés fogalma ilyen módon történő értelmezésének elfogadása okoz. A beszedés az adós engedményezésről történő értesítését jelenti. Kiemelte, hogy a hivatkozott jogeset és a jelen eljárás tényállása eltér egymástól.
-Előadta, hogy téves a jogerős végzésnek az a hivatkozása, mely szerint az engedményes választási joga alapján jogosult az engedményezővel szemben fellépni, mert ezt a régi Ptk. 330. § (1) bekezdés szerinti kezesi felelősség biztosítja. Részletesen kifejtette az engedményezési szerződéssel kapcsolatos álláspontját. Kiemelte, hogy attól a pillanattól kezdődően, amikor a bank megszerezte a biztosíték feletti rendelkezési jogot - amely álláspontja szerint a kötelezett értesítése időpontjában történt -, a bank abszolút, mindenkivel szembeni tűrési kötelezettséget jelentő jogosultságot szerzett a követelésen. A követelés felett sem az I. r. hitelező, sem más harmadik személy nem volt jogosult rendelkezni, a bank hozzájárulása hiányában semmilyen külső körülmény nem alakíthatta, vagy változtathatta meg ezt a jogviszonyt. Az ezzel ellentétes álláspont elfogadása sértené a tulajdonjog intézményét.
Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria az eljárás irataiból megállapította, hogy a II. r. hitelezőt félként kezelte a bíróság, lehetőséget biztosított számára nyilatkozatai megtételére. Ebből következően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az állított eljárásjogi jogszabálysértés - mely szerint a II. r. hitelező nem vehetett részt szabályosan az eljárásban - nem áll fenn.
A II. r. hitelező alaptalanul sérelmezte a Pp. 3. § (3) és (6) bekezdéseiben foglaltak megsértését.
Az ügy érdemi elbírálása tekintetében a Kúria álláspontja a következő:
Engedményezés esetén - figyelemmel az EBH 2001.439. számú döntésben kifejtett álláspontra - az engedményező felszámolásának megindulása miatt az engedményezett követelések beszedése iránti jogosultság szempontjából valóban annak van jelentősége, hogy biztosítéki, vagy teljesítési céllal történt-e az engedményezés. Ha az I. r. hitelező nem került volna felszámolás alá, akkor az engedményezés jellegének a vizsgálatára nem kerülne sor.
Ugyanakkor a jelen felszámolási eljárás nem az engedményezővel szemben, hanem a kötelezettel szemben folyik, ezért elsőként abban a kérdésben kell dönteni, hogy a "beszedés" kifejezés hogyan értelmezhető a kötelezett felszámolásának megindulása esetén.
A Kúria nem ért egyet a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a kötelezett engedményezésről történő értesítése beszedésnek minősülne. Nem vitásan az értesítés kézhezvételétől kezdődően a kötelezett nem teljesíthet másnak, csak az engedményesnek [régi Ptk. 328. § (4) bekezdés]. Ez a helyzet azonban a hivatkozott eseti döntésben kifejtett értelmezésben foglaltaknak megfelelően - biztosítéki célú engedményezés esetén - az engedményező felszámolásának kezdő időpontjától kezdődően megváltozik (függetlenül a korábbi értesítéstől), és azt a követelést, amit a jogosult engedményes a kötelezettől még nem szedett be, azt már a kötelezett csak az adós (engedményező) részére teljesítheti.
Az ügy tényállásából megállapíthatóan - ahogyan azt a II. r. hitelező helytállóan emelte ki a felülvizsgálati kérelmében - a vitatott engedményezési szerződés jellegének alapvetően az I-II. r. hitelező közötti jogviszony elbírálása szempontjából van jelentősége. Az I. r. hitelező felszámolás hatálya alá eső vagyona meghatározása körében van jelentősége annak, hogy az engedményezett követelést teljesítési vagy biztosítéki céllal ruházta át a bankra.
Jelen eljárás adósa - a kérdéses engedményezési szerződés kötelezettje - szempontjából csak arra a kérdésre kell választ adni, hogy a kötelezett felszámolásának megindulásakor bejelentett hitelezői igény "beszedésnek" minősül-e?
Egy eredetileg biztosítéki céllal kikötött engedményezés esetén, ha az engedményes bejelenti a kötelezett felszámolójához a követelését, az engedményezővel szemben utóbb megindult felszámolás miatt az engedményező felszámolójának joga van-e az engedményes helyébe lépni a hitelezői pozícióban csak azért, mert a kötelezett felszámolásában még nem történt kifizetés?
A Kúria álláspontja szerint a kötelezett felszámolásának megindulása után az engedményes által a kötelezett felszámolójához szabályosan bejelentett hitelezői igény a követelés "beszedésének" minősül az engedményező-engedményes közötti jogviszonyt tekintve. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) törvény kielégítésre vonatkozó szigorú szabályai (50. §, 58. §) ugyanis nem teszik lehetővé, hogy a hitelező a közbenső mérleg, vagy zárómérleg jóváhagyása előtt hozzájusson a pénzköveteléséhez, még ha a követelésének beszedése érdekében időben, a biztosítéki célú engedményezés engedményezőjének a felszámolása előtt meg is tett mindent, és az adósa (a kötelezett) rendelkezik vagyonnal.
A Kúria álláspontja szerint jogbizonytalanságot eredményezne, ha a megkötésekor nem tiltott biztosítéki célú engedményezési szerződések alapján eljárva az engedményesek akár évekig ellátnák a hitelezői jogokkal és kötelezettségekkel járó feladatokat, majd az engedményező felszámolásának megindulása után e helyzetüket azért veszítenék el, mert a kötelezett felszámolásában még nem kaphattak kielégítést.
Miután az adós (kötelezett) felszámolásának megindulását követően a II. r. hitelező jogelődjének (bank) hitelezői igénybejelentésekor (2011. január 31.) az I. r. hitelező még nem állt felszámolás alatt (az csak 2012. június 4-én indult meg), ebből következően ebben az eljárásban nincs jelentősége annak, hogy a bank és az I. r. hitelező között biztosítéki vagy teljesítési célú volt az engedményezési szerződés, mert a "beszedésre" még az engedményező I. r. hitelező felszámolásának megindulása előtt sor került.
Mindezekből következően a Kúria - nem érintve az I. r. hitelező igényének nyilvántartásba vételét elutasító, első fokon jogerőre emelkedett rendelkezést -, a II. r. hitelező törlésére vonatkozó utasítást helybenhagyó végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzésének a II. r. hitelezőre vonatkozó rendelkezését megváltoztatva kötelezte a felszámolót, hogy a II. r. hitelezőt a korábbi adatokkal tartsa nyilván hitelezőként.
(Kúria Gfv. VII. 30.009/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a C. Korlátolt Felelősségű Társaság által képviselt M. Szövetkezet "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt indult eljárásban a P. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló által képviselt K. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" I. rendű, és a Dr. Kálóczi Szilvia jogtanácsos által képviselt F. Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű hitelező vitatott hitelezői igénye tárgyában a Szegedi Törvényszéken 2.Fpkh.06-14-000029 számon indított eljárásban, a Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.III.30.400/2014/2. számú jogerős végzése ellen a II. rendű hitelező által 17. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzés felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság 10. sorszámú végzésének a II. rendű hitelezőre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja, s kötelezi a felszámolót, hogy a II. rendű hitelezőt tartsa nyilván hitelezőként.
Kötelezi az adóst, hogy 174.300 (százhetvennégyezer-háromszáz) Ft elsőfokú-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget 15 napon belül fizessen meg a II. rendű hitelezőnek.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós ellen 2010. március 24-én kezdeményezett felszámolási eljárásban a bíróság a felszámolást 2010. december 27-én indította meg, felszámolóként a C. Kft-t rendelve ki.
Az E. Bank Nyrt.(a továbbiakban: bank) és az I. rendű hitelező 2010. február 24-én engedményezési szerződést kötöttek. Ebben a felek megállapították, hogy közöttük korábban hitelszerződés és folyószámlahitel szerződés jött létre, amelyek alapján az I. rendű hitelező nagyobb összegeket hívott le. Tartozására tekintettel az I. rendű hitelező az engedményezési szerződés 1. sz. mellékletében megjelölt kötelezettekkel létrejött szerződések alapján őt megillető követeléseket a bankra engedményezte. A melléklet szerint az I. rendű hitelező az adós vonatkozásában a 2183/2006/V. sz. szolgáltatási szerződés alapján faktorált számlákból eredő követelést engedményezte a bankra.
A felek 2010. március 4-én értesítették a kötelezettet (adóst) az engedményezésről, de az I. rendű hitelező fizetésképtelenségének megállapításáig nem történt teljesítés az engedményes bank, illetve jogutódai részére.
Az I. rendű hitelező 2011. február 1. napján kérte az adós felszámolójától 498.102.893 Ft hitelezői igényének nyilvántartásba vételét az adóssal faktoring szolgáltatásra kötött szerződése alapján, de a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be.
A bank az I. rendű hitelező által faktorált, tőle engedményezéssel megszerzett, az adóssal szemben fennálló követelés címén 380.882.000 Ft erejéig jelentett be az adós felszámolásában hitelezői igényt, amelyet a felszámoló visszaigazolt.
A bank 2013. március 22-én a D. Zrt-re engedményezte a megszerzett követelést, aki a követeléseket a II. rendű hitelező vagyonába apportálta. A felszámoló a II. rendű hitelezőt tartotta nyilván az adós hitelezőjeként az eredetileg a bank által bejelentett követelés összegével.
Az I. rendű hitelező is felszámolás alá került 2012. június 4-én.
Az I. rendű hitelező 2014. január 24-én fizette be az adós felszámolásában a nyilvántartásba vételi díjat. Arra hivatkozott, hogy a II. rendű hitelező jogelődjével kötött engedményezési szerződés valójában biztosítéki célú volt. Miután az I. rendű hitelező felszámolásának kezdő időpontjáig sem a II. rendű hitelező, sem az őt megelőző jogelődök a követeléseket nem szedték be a kötelezettől, azaz az adóstól, azzal már nem rendelkezhetnek.
Az adós felszámolója a II. rendű hitelező igényét nyilvántartásba vette, majd az I. rendű hitelező nyilvántartásba vételi díj befizetését követően az I. rendű hitelező igényét, mint vitatott hitelezői igényt a bíróság elé terjesztette kérve, hogy a bíróság bírálja el: ki a követelés jogosultja, az I. rendű vagy a II. rendű hitelező.
A II. rendű hitelező az I. rendű hitelező igényének az elutasítását kérte. Kifejtette, hogy jogelődje és az I. rendű hitelező közötti engedményezés teljesítési engedmény volt. Kérte az I. rendű hitelező igényének elutasítását, mert aki a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, a felszámolási eljárásban nem válik hitelezővé.
Az elsőfokú bíróság az I. rendű hitelező igényét elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően törölje a II. rendű hitelezőt a hitelezők névjegyzékéből. A végzés indokolásában megállapította, hogy a II. rendű hitelező jogelődje és az I. rendű hitelező között létrejött engedményezés biztosítéki célú volt. Mivel az I. rendű hitelező felszámolásáig az engedményes, így a II. rendű hitelező a követelés kötelezettjeitől a követelést nem hajtotta be, a követeléscsomag az I. rendű hitelező felszámolása körébe tartozó vagyon része lett.
Miután az I. rendű hitelező a regisztrációs díjat csak az egy éves jogvesztő határidő elteltével fizette be, s az utólag joghatályosan már nem pótolható, ezért az I. rendű hitelező - függetlenül attól, hogy az adóssal szembeni követeléscsomag a felszámolási vagyonának része lett - az adós felszámolási eljárásában hitelezőként nem vehet részt, nem tartható nyilván.
A II. rendű hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
Megállapította, hogy a felszámoló mindkét hitelező tekintetében kérte a vitatott igény elbírálását, s maga a hitelező is ezt kérte 2. sorszámú előkészítő iratában.
Részletesen elemezte a biztosítéki célú és a teljesítési célú engedményezés közötti különbséget. Álláspontja szerint a követelés "beszedésének" helyes értelmezése az, hogy akkor beszedett a követelés, amikor a jogosult a követelt összeg birtokába jutott, vagy az a rendelkezése alá került. A kötelezett értesítése, vagy egyéb, a birtokba jutáshoz szükséges jogcselekmények elvégzése még nem jelenti önmagában a beszedés eredményességét, a követelt összeg megszerzését. Ha a követelt összeget a II. rendű hitelező jogelődje beszedte volna az I. rendű hitelező ellen indított felszámolási eljárás megkezdése előtt, úgy a követelés hitelezői igényként az eljárásban fel sem merült volna.
Kiemelte, hogy "biztosítéki célú engedményezés esetén az eredeti kötelezett nem szabadul a kötelemből, az engedményezés valójában csak a teljesítéshez kapcsolódó biztosítékot jelent. Ezt követően a hitelező a szerződésben foglaltak szerinti sorrendben, vagy a szerződés szerint szabad választása alapján az engedményezővel, vagy az engedményezett követelés adósával szemben érvényesítheti igényét."
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, az elsőfokú bíróság a szerződés tartalmából, a szövegkörnyezetből, annak nyelvtani és logikai értelmezéséből helyesen következtetett arra, hogy a felek szándéka valójában biztosítéki célú engedmény megkötésére irányult. A bank nem kívánta (véglegesen) elengedni az I. rendű hitelezőt az alapszerződésből fakadó kötelemből, csak abban az esetben, ha a követeléséhez már ténylegesen hozzájutott.
A II. rendű hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a felszámoló kötelezését a II. rendű hitelező igénye nyilvántartásba vételére. Másodlagosan kérte a jogerős végzés - elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 3. § (2) és (6) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 112. § (1) bekezdését, 115. § (3) bekezdését, 328. § (4) bekezdését és 330. § (1) bekezdését.
Részletesen kifejtette az alábbiakat:
-A II. rendű hitelező nem értesült hivatalos úton a vitatott igény elbírálására irányuló eljárásról, sem a felszámoló kérelmét, sem az I. rendű hitelező előkészítő iratát, sem pedig a fellebbezési észrevételét hivatalos úton nem küldte meg a bíróság a részére, és így arra nem tudott megfelelő észrevételt tenni.
-Álláspontja szerint az eljárás tárgya kizárólag annak a megállapítása, hogy az adós részére szabályszerű értesítést küldtek-e az engedményezésről. A régi Ptk. 328. § (4) bekezdése szerint ugyanis az értesítés kézhezvételétől az adós csak az új jogosult részére jogosult és köteles teljesíteni. Ebből az következik, hogy tévedtek az eljáró bíróságok, amikor vizsgálták a II. rendű hitelező jogelődje és az I. rendű hitelező között létrejött engedményezési szerződést abból a szempontól, hogy teljesítési vagy biztosítéki céllal jött-e létre, mert csak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy szabályszerű volt-e az értesítés. E szerződés vizsgálatára (érvényessége, jellege, jogi háttere) az eljáró bíróságok nem voltak jogosultak, mert ez csak az I-II. rendű hitelező közötti jogvitában lenne elbírálható, az adósnak e tekintetben nincs kereshetőségi joga.
-Állította, hogy az engedményezési szerződés teljesítési céllal jött létre, a jogerős végzésben foglalt értelmezés téves. Az eljárt bíróság nem vizsgálta, hogy az értesítés az esetlegesen biztosítéki céllal létrejött szerződés esetében a rendelkezési jog megszerzését eredményezte.
-Téves következtetést vontak le az eljáró bíróságok az EBH 2001.439. számú jogesetből, mivel nem foglaltak állást a jogesetben található "beszedés" fogalmáról. A "beszedést" minden indokolás nélkül megfeleltették a követelések teljesítéseként fizetett pénzösszeg fizikai értelemben vett megszerzésével anélkül, hogy ezt jogszabállyal alátámasztották volna, illetve hogy vizsgálták volna azokat a jogi problémákat és ellentmondásokat, amelyeket a beszedés fogalma ilyen módon történő értelmezésének elfogadása okoz. A beszedés az adós engedményezésről történő értesítését jelenti. Kiemelte, hogy a hivatkozott jogeset és a jelen eljárás tényállása eltér egymástól.
-Előadta, hogy téves a jogerős végzésnek az a hivatkozása, mely szerint az engedményes választási joga alapján jogosult az engedményezővel szemben fellépni, mert ezt a régi Ptk. 330. § (1) bekezdés szerinti kezesi felelősség biztosítja. Részletesen kifejtette az engedményezési szerződéssel kapcsolatos álláspontját. Kiemelte, hogy attól a pillanattól kezdődően, amikor a bank megszerezte a biztosíték feletti rendelkezési jogot - amely álláspontja szerint a kötelezett értesítése időpontjában történt -, a bank abszolút, mindenkivel szembeni tűrési kötelezettséget jelentő jogosultságot szerzett a követelésen. A követelés felett sem az I. rendű hitelező, sem más harmadik személy nem volt jogosult rendelkezni, a bank hozzájárulása hiányában semmilyen külső körülmény nem alakíthatta, vagy változtathatta meg ezt a jogviszonyt. Az ezzel ellentétes álláspont elfogadása sértené a tulajdonjog intézményét.
Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria az eljárás irataiból megállapította, hogy a II. rendű hitelezőt félként kezelte a bíróság, lehetőséget biztosított számára nyilatkozatai megtételére. Ebből következően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az állított eljárásjogi jogszabálysértés - mely szerint a II. rendű hitelező nem vehetett részt szabályosan az eljárásban - nem áll fenn.
A II. rendű hitelező alaptalanul sérelmezte a Pp. 3. § (3) és (6) bekezdéseiben foglaltak megsértését.
Az ügy érdemi elbírálása tekintetében a Kúria álláspontja a következő:
Engedményezés esetén - figyelemmel az EBH 2001.439. számú döntésben kifejtett álláspontra - az engedményező felszámolásának megindulása miatt az engedményezett követelések beszedése iránti jogosultság szempontjából valóban annak van jelentősége, hogy biztosítéki, vagy teljesítési céllal történt-e az engedményezés. Ha az I. rendű hitelező nem került volna felszámolás alá, akkor az engedményezés jellegének a vizsgálatára nem kerülne sor.
Ugyanakkor a jelen felszámolási eljárás nem az engedményezővel szemben, hanem a kötelezettel szemben folyik, ezért elsőként abban a kérdésben kell dönteni, hogy a "beszedés" kifejezés hogyan értelmezhető a kötelezett felszámolásának megindulása esetén.
A Kúria nem ért egyet a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a kötelezett engedményezésről történő értesítése beszedésnek minősülne. Nem vitásan az értesítés kézhezvételétől kezdődően a kötelezett nem teljesíthet másnak, csak az engedményesnek [régi Ptk. 328. § (4) bekezdés]. Ez a helyzet azonban a hivatkozott eseti döntésben kifejtett értelmezésben foglaltaknak megfelelően - biztosítéki célú engedményezés esetén - az engedményező felszámolásának kezdő időpontjától kezdődően megváltozik (függetlenül a korábbi értesítéstől), és azt a követelést, amit a jogosult engedményes a kötelezettől még nem szedett be, azt már a kötelezett csak az adós (engedményező) részére teljesítheti.
Az ügy tényállásából megállapíthatóan - ahogyan azt a II. rendű hitelező helytállóan emelte ki a felülvizsgálati kérelmében - a vitatott engedményezési szerződés jellegének alapvetően az I-II. rendű hitelező közötti jogviszony elbírálása szempontjából van jelentősége. Az I. rendű hitelező felszámolás hatálya alá eső vagyona meghatározása körében van jelentősége annak, hogy az engedményezett követelést teljesítési vagy biztosítéki céllal ruházta át a bankra.
Jelen eljárás adósa - a kérdéses engedményezési szerződés kötelezettje - szempontjából csak arra a kérdésre kell választ adni, hogy a kötelezett felszámolásának megindulásakor bejelentett hitelezői igény "beszedésnek" minősül-e?
Egy eredetileg biztosítéki céllal kikötött engedményezés esetén, ha az engedményes bejelenti a kötelezett felszámolójához a követelését, az engedményezővel szemben utóbb megindult felszámolás miatt az engedményező felszámolójának joga van-e az engedményes helyébe lépni a hitelezői pozícióban csak azért, mert a kötelezett felszámolásában még nem történt kifizetés?
A Kúria álláspontja szerint a kötelezett felszámolásának megindulása után az engedményes által a kötelezett felszámolójához szabályosan bejelentett hitelezői igény a követelés "beszedésének" minősül az engedményező-engedményes közötti jogviszonyt tekintve. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) törvény kielégítésre vonatkozó szigorú szabályai (50. §, 58. §) ugyanis nem teszik lehetővé, hogy a hitelező a közbenső mérleg, vagy zárómérleg jóváhagyása előtt hozzájusson a pénzköveteléséhez, még ha a követelésének beszedése érdekében időben, a biztosítéki célú engedményezés engedményezőjének a felszámolása előtt meg is tett mindent, és az adósa (a kötelezett) rendelkezik vagyonnal.
A Kúria álláspontja szerint jogbizonytalanságot eredményezne, ha a megkötésekor nem tiltott biztosítéki célú engedményezési szerződések alapján eljárva az engedményesek akár évekig ellátnák a hitelezői jogokkal és kötelezettségekkel járó feladatokat, majd az engedményező felszámolásának megindulása után e helyzetüket azért veszítenék el, mert a kötelezett felszámolásában még nem kaphattak kielégítést.
Miután az adós (kötelezett) felszámolásának megindulását követően a II. rendű hitelező jogelődjének (bank) hitelezői igénybejelentésekor (2011. január 31.) az I. rendű hitelező még nem állt felszámolás alatt (az csak 2012. június 4-én indult meg), ebből következően ebben az eljárásban nincs jelentősége annak, hogy a bank és az I. rendű hitelező között biztosítéki vagy teljesítési célú volt az engedményezési szerződés, mert a "beszedésre" még az engedményező I. rendű hitelező felszámolásának megindulása előtt sor került.
Mindezekből következően a Kúria - nem érintve az I. rendű hitelező igényének nyilvántartásba vételét elutasító, első fokon jogerőre emelkedett rendelkezést -, a II. rendű hitelező törlésére vonatkozó utasítást helybenhagyó végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzésének a II. rendű hitelezőre vonatkozó rendelkezését megváltoztatva kötelezte a felszámolót, hogy a II. rendű hitelezőt a korábbi adatokkal tartsa nyilván hitelezőként.
Miután a II. rendű hitelező felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az adós köteles megfizetni a II. rendű hitelező elsőfokú-, másodfokú eljárással, és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjából és a lerótt 60.000 Ft illetékből áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2015. július 7.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.009/2015.)