adozona.hu
BH+ 2015.10.420
BH+ 2015.10.420
A külföldi székhelyű hitelintézet magyarországi fióktelepe nevében a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra két vezető állású személy együttesen jogosult. Az együttes aláírási jog csak együttes aláírási jogként ruházható át. A képviseletre vonatkozó ezen előírás megsértésével kötött szerződés - az ügyleti akarat hiánya miatt - nem jön létre. A létre nem jött szerződés utólagos írásbeli jóváhagyásával a szerződést az aláírás időpontjával létrejöttnek kell tekinteni. [1959.
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a 2010. március 2-án közjegyzői okiratba foglalt, önálló zálogjoggal biztosított ingatlanvásárlási kölcsönszerződés alapján a külföldi székhelyű alperes pénzintézet - magyarországi pénzügyi fióktelepe útján - 127 935 CHF (21 millió forint) összegű kölcsönt nyújtott a felperesnek és a perben nem álló adóstársának. A közjegyzői okiratot az alperes részéről K. V. írta alá, akit a 2008. december 18-án közjegyzői okiratb...
Az alperes felmondta a kölcsönjogviszonyt, és a közjegyzői okirat záradékolásával végrehajtást kezdeményezett a felperes ellen.
A felperes a Pp. 369. § a) pontjára alapított keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Ftv.) szerződéskötéskor hatályos 24. § (3) bekezdésébe, valamint a hitelintézetekről és pénzügyi szolgáltatásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 47. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, mert egyrészt az alperes magyarországi fióktelepe a saját nevében kötötte meg a kölcsönszerződést, másrészt az okirat aláírása sem szabályszerű, mert az alperes pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalására két vezető állású személy együttesen lenne jogosult, azonban a szerződést csupán egyetlen személy írta alá. Az alakiság megsértésével kötött jogszabályi rendelkezésekbe ütköző kölcsönszerződés semmis, amelynek következtében a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A régi Hpt. 47. §-ával kapcsolatban kifejtette, hogy a rendelkezés a szervezeti képviselettel összefüggésben határoz meg korlátokat, ami nem azonos az ügyleti képviselettel. A kölcsönszerződés jóváhagyásáról szervezeti képviselőként eljáró belső szervezeti egysége döntött, a kölcsönszerződést aláíró személy meghatalmazása csupán a jóváhagyott kölcsönszerződés aláírására vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság - kiegészített - ítéletével megszüntette a felperes ellen indított végrehajtást. Indokolása szerint a kölcsönszerződés semmisségét mind az Ftv. 24. § (3) bekezdésének, mind pedig a régi Hpt. 47. § (1) bekezdése b) pontjának megsértése miatt megállapíthatónak találta és a Hpt. 47. §-a kapcsán kifejtette: az alperes esetében két vezetőállású személy együttesen vállalhatott volna kötelezettséget, azonban a perbeli szerződéskötés során az "alperes részéről önálló aláírási joggal felruházott képviselő járt el". Mindezek miatt a kölcsönszerződés jogszabályba ütközik, semmis, a végrehajtásban érvényesített követelés nem jött létre érvényesen.
A peres felek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a pénzügyi fióktelep az alperes képviseletében járt el, a kölcsönszerződés a peres felek között jött létre, a régi Hpt. 47. § (1) bekezdés b) pontjából, valamint a rendelkezés (2) bekezdéséből pedig nem vonható le az a következtetés: az együttes aláírási joggal rendelkező személyek csak két személy részére adhatnak meghatalmazást. Nem kizárt, hogy az együttes aláírási joggal rendelkező személyek a jogosultságukat ugyanazon személyre ruházzák át, így ezen személy az átruházók nevében jogosult lesz nyilatkozatot tenni. Megjegyezte a másodfokú bíróság: ha az aláíró személynek mégsem volna képviseleti jogosultsága, az alperes a kölcsön folyósításával a kölcsönszerződést magára nézve érvényesnek ismerte el; az utólagos jóváhagyás a ráutaló magatartással, valamint az alperes perbeli nyilatkozatával megtörtént.
A jogerős ítélet ellen a másodlagos, tehát az együttes aláírási jogra vonatkozó hivatkozásával kapcsolatban - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az alperes által lerótt fellebbezési illeték megfizetése alóli mentesítése végett - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Változatlanul állította, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor az alperes részéről eljárt személynek nem volt képviseleti jogosultsága, az együttes aláírási joggal rendelkező személyek az együttesen gyakorolható képviseleti jogosultságukat nem ruházhatták át úgy, hogy egyetlen személy rendelkezzen önálló aláírási joggal, hiszen önálló aláírási joga az együttes képviselőknek sem volt. Meglátásuk szerint ezt az érvénytelenségi okot az okiratot szerkesztő közjegyzőnek is észlelnie kellett volna.
Hangsúlyozta: álképviselet esetén a képviselt utólagos jóváhagyásának ugyanolyan alakszerűségnek kell megfelelnie, mint annak a nyilatkozatnak, amelyre az utólagos jóváhagyás vonatkozik, hiszen az utólagos jóváhagyás nem más, mint utólag adott meghatalmazás, azaz ráutaló magatartással, a kölcsön folyósításával a képviselet hiányát pótolni nem lehetett. A másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása azt jelentené: kölcsönszerződés érvényesen létrejöhet úgy, hogy az adós a szerződést aláírja, a hitelintézet pedig a szerződés aláírása nélkül a kölcsönt az adós rendelkezésére bocsátja.
Hivatkozott arra is, hogy az alperes által lerótt fellebbezési illeték megfizetésére teljes személyes költségmentessége miatt nem kötelezhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és költségének megtérítésére irányult. Okfejtése szerint a szervezeti képviseletre vonatkozó szabály nem értelmezhető a kölcsönszerződés alakiságára vonatkozó követelményként; ha a kettős aláírás hiánya alaki hibának minősülne is, valamennyi alaki kelléket pótolná a kölcsönszerződés közokirati formája.
Megismételte: a régi Hpt. 47. §-a szervezeti képviseleti szabályt állít fel, amely az ügyleti képviseletre nem vonatkozik, hiszen az ügyleti képviselet a kölcsönszerződés megkötésére ad felhatalmazást, míg a régi Hpt. 47. §-a szerinti pénzügyi kötelezettségvállalás a kölcsönügylet elhatározásáról, a kölcsönszerződés megkötésének eldöntéséről szól. A kölcsönszerződés alakisága szempontjából csak az írásbeli alak megtartásának és nem a képviselet módjának van jelentősége. A kölcsönszerződést és az ügyleti meghatalmazást közokiratba foglalták, ebből következően az alakiság követelményének megsértése nem állapítható meg.
Hangsúlyozta: a másodfokú bíróság osztotta azon érvelését, mely szerint, ha a kölcsönszerződés megkötésénél képviselője jóhiszemű álképviselőként járt el, az utólagos jóváhagyás ráutaló magatartással is kifejezhető. Arra az esetre, ha érveit a Kúria nem fogadná el, csatolta a kölcsönszerződés utólagos írásbeli jóváhagyásáról szóló, két képviseleti joggal rendelkező képviselő által aláírt nyilatkozatot, amely visszamenőleges hatállyal orvosolja a képviseleti jog hiányát.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt túlnyomórészt megalapozott.
Az adott ügyben a felperes felülvizsgálati kérelmében a régi Hpt. 47. § (1)-(2) bekezdéseinek téves értelmezését rótta a másodfokú bíróság terhére.
Külföldi hitelintézet fióktelepe esetében a régi Hpt. - az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában már idézett - 47. § (1) bekezdésének b) pontja a cégjegyzésen kívül a "hitelintézet nevében a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra" írta elő a két vezető állású személy együttes eljárását.
Felülvizsgálati ellenkérelmében arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy az adott esetben a képviselet valóban "kétszintű" volt: az alperes két, együttes aláírási joggal rendelkező szervezeti képviselője 2008. december 18-án ügyleti képviseletre adott meghatalmazást K. V.-nek. Ahogyan a BDT 2009.2023. számon közzétett döntésben kifejtésre került: a szervezeti (törvényes) és az ügyleti képviselet nem azonos fogalmak, egymást nem zárják ki, egymás mellett alkalmazhatók.
A régi Hpt. 47. § (1) bekezdése "pénzügyi kötelezettségvállalás" esetére írta elő a két személy együttes aláírását, amelynek megfelelően: ha a külföldi hitelintézet magyarországi fióktelepének kötelezettségvállalása a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel volt kapcsolatos, mind a szervezeti, mind pedig az ügyleti képviselet esetében érvényesülnie kellett a régi Hpt. 47. § (1) bekezdése előírásának, a rendelkezés a képviselet mindkét formájára egyaránt vonatkozott.
A régi Hpt. 47. § (1) bekezdésében említett "kötelezettségvállalás" a jelen ügyben a 2010. március 2. napján, a kölcsönszerződés megkötésével történt meg, ezért a kölcsönszerződést az alperes részéről két - együttes aláírási joggal rendelkező - képviselőnek kellett volna aláírnia.
A régi Hpt. 47. § (2) bekezdése lehetőséget adott az együttes aláírási jog átruházására, azonban az együttes aláírási jog átruházásának esetére is irányadó maradt a régi Hpt. 47. § (1) bekezdésének előírása. Így akár maguk a szervezeti (törvényes) képviseleti joggal rendelkezők vállaltak pénzügyi jellegű kötelezettséget, akár a régi Hpt. 47. § (2) bekezdése szerint a szervezeti (törvényes) képviselőktől származtatott jog alapján az ügyleti képviselők, a régi Hpt. 47. § (1) bekezdése szerinti együttes aláírási jog a (2) bekezdés értelmében együttes aláírási jogként volt átruházható. [Erre utalt a (2) bekezdés második mondatában a "kötelezettséget vállalók" említésekor alkalmazott többes szám is.]
A felülvizsgálati ellenkérelemben foglaltak kapcsán megjegyzi a Kúria:
Az együttes aláírási jog hiánya nem alaki hiányosság, hanem az ügyletkötési akaratnyilatkozat hibája, ezért a közokirati forma az említett hiányt nem pótolja.
A régi Hpt. a régi Ptk.-hoz képest speciális jogszabály, s nem volt akadálya annak, hogy a régi Hpt. a régi Ptk.-nál szigorúbb előírásokat tartalmazzon. A jelen esetben a régi Hpt. a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra írt elő speciális, a régi Ptk.-nál szigorúbb eljárást, két képviselő együttes aláírását.
Mindezek szerint a 2010. március 2-i kölcsönszerződés aláírásakor az alperes akaratnyilatkozata nem felelt meg a régi Hpt. eltérést nem engedő (kógens) 47. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Szerződés kötése esetén a következetes bírói gyakorlat a képviseletre vonatkozó előírások megsértését nem alaki hiányosságnak, hanem akarathibának értékeli, amely nem a megállapodás alaki okból való érvénytelenségét, hanem a szerződés "létre nem jöttét" eredményezi (lásd a Legfelsőbb Bíróság Gfv.I.30.117/2004., BH 2005/21., BH 2009/118. számú eseti döntéseit).
Megjegyzi a Kúria, hogy az említett fogyatékosság orvosolható: ha a szervezeti (törvényes) képviselők utólag jóváhagyják az eljárást, a régi Ptk. 221. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a szerződést az aláírás időpontjában létrejöttnek kell tekinteni [lásd a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.084/1999/4., Pfv.IV.21.458/2000/4., Pfv.IX.20.599/2002/5. (BH 2004.181. számon közzétett), Pfv.I.21.008/2003/4., Pfv.22.096/2004/5. számú eseti döntéseit].
Ugyanakkor megjegyzi a Kúria azt is, hogy a régi Ptk. 522. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, amelyből az is következik, hogy a megállapodás a szervezeti (törvényes) képviselők utólagos írásbeli aláírásával jöhet létre, bankhitelszerződés esetén ehhez a ráutaló magatartás nem elegendő.
A Kúria azonban nem vizsgálhatta és nem értékelhette a felülvizsgálati ellenkérelem mellékleteként csatolt okiratban foglaltakat, hiszen a Pp. 270. § (2) bekezdéséből és Pp. 275. § (2) bekezdéséből következően a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat során kizárólag a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre állt peranyagot vehette figyelembe.
A felülvizsgálati kérelem érvei kapcsán rámutat a Kúria: téves a felperes felülvizsgálati érvelése, mely szerint a teljes személyes költségmentesség kedvezményében részesített ügyfél pervesztessége esetén nem kötelezhető az ellenfele által lerótt fellebbezési illeték megfizetésére. A pervesztes félnek viselnie kell az ellenfele által lerótt illetéket is, hiszen a lerótt illeték az ellenfél pervitellel kapcsolatban felmerült költsége, a perköltség része [Pp. 75. § (1) bekezdés]. A költségmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltség megtérítésének kötelezettségét, a pernyertes fél költségeinek megfizetésére (a Pp. 80-83. §-ában említett kivételektől eltekintve) a pervesztes felet kell kötelezni [Pp. 78. § (1) bekezdés és Pp. 86. § (3) bekezdés].
Mivel - a fentebb kifejtettekből következően - a másodfokú bíróság az együttes aláírási jog átruházása, továbbá a létre nem jött megállapodás orvoslása kérdésében a kifejtettektől eltérő jogi álláspontra helyezkedett, ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban (annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, és az ebből adódó, a Pp. 275. § (1) bekezdésébe foglalt korlátozás miatt) a Kúria nem értékelhette a felülvizsgálati ellenkérelem mellékleteként benyújtott okiratot, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt másodfokú eljárásban a Kúria által kifejtett álláspont figyelembevételével kell értékelni a felülvizsgálati ellenkérelem mellékletét képező okirat tartalmát, és kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az okiratban foglaltak orvosolják-e az előzőek szerint létre nem jött megállapodást.
A másodfokú bíróság a megjelölt szempontoknak megfelelő eljárás lefolytatása után kerül abba a helyzetbe, hogy az eljárásjogi és anyagi jogi szabályoknak maradéktalanul megfelelő eljárás befejezéseként megalapozott érdemi döntést hozhasson.
(Kúria Pfv. I. 21.162/2014.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Melegh Mónika ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lendvai András ügyvéd által képviselt alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt a Kerületi Bíróság előtt 4.P.XIX.21.330/2013. számon folytatott és másodfokon a Törvényszék 42.Pf.641.744/2013/3. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja. A felülvizsgálati eljárási költséget mindkét fél részére egyaránt 100.000 (Százezer) forintban, a felülvizsgálati eljárási illetéket 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a 2010. március 2-án közjegyzői okiratba foglalt, önálló zálogjoggal biztosított ingatlanvásárlási kölcsönszerződés alapján a külföldi székhelyű alperes pénzintézet - magyarországi pénzügyi fióktelepe útján - 127.935 CHF (21 millió forint) összegű kölcsönt nyújtott a felperesnek és a perben nem álló adóstársának. A közjegyzői okiratot az alperes részéről K. V. írta alá, akit a 2008. december 18-án közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazással az alperes magyarországi fióktelepének két, együttes aláírási joggal rendelkező tisztségviselője jogosított fel az önálló eljárásra.
Az alperes felmondta a kölcsönjogviszonyt, és a közjegyzői okirat záradékolásával végrehajtást kezdeményezett a felperes ellen.
A felperes a Pp.369.§ a) pontjára alapított keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Ftv.) szerződéskötéskor hatályos 24.§ (3) bekezdésébe, valamint a hitelintézetekről és pénzügyi szolgáltatásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 47.§ (1) bekezdés b) pontjába ütközik, mert egyrészt az alperes magyarországi fióktelepe a saját nevében kötötte meg a kölcsönszerződést, másrészt az okirat aláírása sem szabályszerű, mert az alperes pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalására két vezető állású személy együttesen lenne jogosult, azonban a szerződést csupán egyetlen személy írta alá. Az alakiság megsértésével kötött jogszabályi rendelkezésekbe ütköző kölcsönszerződés semmis, amelynek következtében a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A régi Hpt. 47.§-ával kapcsolatban kifejtette, hogy a rendelkezés a szervezeti képviselettel összefüggésben határoz meg korlátokat, ami nem azonos az ügyleti képviselettel. A kölcsönszerződés jóváhagyásáról szervezeti képviselőként eljáró belső szervezeti egysége döntött, a kölcsönszerződést aláíró személy meghatalmazása csupán a jóváhagyott kölcsönszerződés aláírására vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság - kiegészített - ítéletével megszüntette a felperes ellen indított végrehajtást. Indokolása szerint a kölcsönszerződés semmisségét mind az Ftv.24.§ (3) bekezdésének, mind pedig a régi Hpt.47.§ (1) bekezdése b) pontjának megsértése miatt megállapíthatónak találta és a Hpt. 47. §-a kapcsán kifejtette: az alperes esetében két vezetőállású személy együttesen vállalhatott volna kötelezettséget, azonban a perbeli szerződéskötés során az "alperes részéről önálló aláírási joggal felruházott képviselő járt el". Mindezek miatt a kölcsönszerződés jogszabályba ütközik, semmis, a végrehajtásban érvényesített követelés nem jött létre érvényesen.
A peres felek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a pénzügyi fióktelep az alperes képviseletében járt el, a kölcsönszerződés a peres felek között jött létre, a régi Hpt. 47.§ (1) bekezdés b) pontjából, valamint a rendelkezés (2) bekezdéséből pedig nem vonható le az a következtetés: az együttes aláírási joggal rendelkező személyek csak két személy részére adhatnak meghatalmazást. Nem kizárt, hogy az együttes aláírási joggal rendelkező személyek a jogosultságukat ugyanazon személyre ruházzák át, így ezen személy az átruházók nevében jogosult lesz nyilatkozatot tenni. Megjegyezte a másodfokú bíróság: ha az aláíró személynek mégsem volna képviseleti jogosultsága, az alperes a kölcsön folyósításával a kölcsönszerződést magára nézve érvényesnek ismerte el; az utólagos jóváhagyás a ráutaló magatartással, valamint az alperes perbeli nyilatkozatával megtörtént.
A jogerős ítélet ellen a másodlagos, tehát az együttes aláírási jogra vonatkozó hivatkozásával kapcsolatban - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az alperes által lerótt fellebbezési illeték megfizetése alóli mentesítése végett - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Változatlanul állította, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor az alperes részéről eljárt személynek nem volt képviseleti jogosultsága, az együttes aláírási joggal rendelkező személyek az együttesen gyakorolható képviseleti jogosultságukat nem ruházhatták át úgy, hogy egyetlen személy rendelkezzen önálló aláírási joggal, hiszen önálló aláírási joga az együttes képviselőknek sem volt. Meglátásuk szerint ezt az érvénytelenségi okot az okiratot szerkesztő közjegyzőnek is észlelnie kellett volna.
Hangsúlyozta: álképviselet esetén a képviselt utólagos jóváhagyásának ugyanolyan alakszerűségnek kell megfelelnie, mint annak a nyilatkozatnak, amelyre az utólagos jóváhagyás vonatkozik, hiszen az utólagos jóváhagyás nem más, mint utólag adott meghatalmazás, azaz ráutaló magatartással, a kölcsön folyósításával a képviselet hiányát pótolni nem lehetett. A másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása azt jelentené: kölcsönszerződés érvényesen létrejöhet úgy, hogy az adós a szerződést aláírja, a hitelintézet pedig a szerződés aláírása nélkül a kölcsönt az adós rendelkezésére bocsátja.
Hivatkozott arra is, hogy az alperes által lerótt fellebbezési illeték megfizetésére teljes személyes költségmentessége miatt nem kötelezhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és költségének megtérítésére irányult. Okfejtése szerint a szervezeti képviseletre vonatkozó szabály nem értelmezhető a kölcsönszerződés alakiságára vonatkozó követelményként; ha a kettős aláírás hiánya alaki hibának minősülne is, valamennyi alaki kelléket pótolná a kölcsönszerződés közokirati formája.
Megismételte: a régi Hpt. 47.§-a szervezeti képviseleti szabályt állít fel, amely az ügyleti képviseletre nem vonatkozik, hiszen az ügyleti képviselet a kölcsönszerződés megkötésére ad felhatalmazást, míg a régi Hpt. 47.§-a szerinti pénzügyi kötelezettségvállalás a kölcsönügylet elhatározásáról, a kölcsönszerződés megkötésének eldöntéséről szól. A kölcsönszerződés alakisága szempontjából csak az írásbeli alak megtartásának és nem a képviselet módjának van jelentősége. A kölcsönszerződést és az ügyleti meghatalmazást közokiratba foglalták, ebből következően az alakiság követelményének megsértése nem állapítható meg.
Hangsúlyozta: a másodfokú bíróság osztotta azon érvelését, mely szerint, ha a kölcsönszerződés megkötésénél képviselője jóhiszemű álképviselőként járt el, az utólagos jóváhagyás ráutaló magatartással is kifejezhető. Arra az esetre, ha érveit a Kúria nem fogadná el, csatolta a kölcsönszerződés utólagos írásbeli jóváhagyásáról szóló, két képviseleti joggal rendelkező képviselő által aláírt nyilatkozatot, amely visszamenőleges hatállyal orvosolja a képviseleti jog hiányát.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt túlnyomórészt megalapozott.
A Pp.270.§ (2) bekezdésében, valamint a 275.§ (3) és (4) bekezdéseiben foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
Az adott ügyben a felperes felülvizsgálati kérelmében a régi Hpt.47.§ (1)-(2) bekezdéseinek téves értelmezését rótta a másodfokú bíróság terhére.
Külföldi hitelintézet fióktelepe esetében a régi Hpt. - az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában már idézett - 47.§ (1) bekezdésének b) pontja a cégjegyzésen kívül a "hitelintézet nevében a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra" írta elő a két vezető állású személy együttes eljárását.
Felülvizsgálati ellenkérelmében arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy az adott esetben a képviselet valóban "kétszintű" volt: az alperes két, együttes aláírási joggal rendelkező szervezeti képviselője 2008. december 18-án ügyleti képviseletre adott meghatalmazást K. V.-nek. Ahogyan a BDT 2009.2023. számon közzétett döntésben kifejtésre került: a szervezeti (törvényes) és az ügyleti képviselet nem azonos fogalmak, egymást nem zárják ki, egymás mellett alkalmazhatók.
A régi Hpt. 47.§ (1) bekezdése "pénzügyi kötelezettségvállalás" esetére írta elő a két személy együttes aláírását, amelynek megfelelően: ha a külföldi hitelintézet magyarországi fióktelepének kötelezettségvállalása a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel volt kapcsolatos, mind a szervezeti, mind pedig az ügyleti képviselet esetében érvényesülnie kellett a régi Hpt.47.§ (1) bekezdése előírásának, a rendelkezés a képviselet mindkét formájára egyaránt vonatkozott.
A régi Hpt. 47.§ (1) bekezdésében említett "kötelezettségvállalás" a jelen ügyben a 2010. március 2. napján, a kölcsönszerződés megkötésével történt meg, ezért a kölcsönszerződést az alperes részéről két - együttes aláírási joggal rendelkező - képviselőnek kellett volna aláírnia.
A régi Hpt.47.§ (2) bekezdése lehetőséget adott az együttes aláírási jog átruházására, azonban az együttes aláírási jog átruházásának esetére is irányadó maradt a régi Hpt.47.§ (1) bekezdésének előírása. Így akár maguk a szervezeti (törvényes) képviseleti joggal rendelkezők vállaltak pénzügyi jellegű kötelezettséget, akár a régi Hpt. 47.§ (2) bekezdése szerint a szervezeti (törvényes) képviselőktől származtatott jog alapján az ügyleti képviselők, a régi Hpt. 47.§ (1) bekezdése szerinti együttes aláírási jog a (2) bekezdés értelmében együttes aláírási jogként volt átruházható. [Erre utalt a (2) bekezdés második mondatában a "kötelezettséget vállalók" említésekor alkalmazott többes szám is.]
A felülvizsgálati ellenkérelemben foglaltak kapcsán megjegyzi a Kúria:
Az együttes aláírási jog hiánya nem alaki hiányosság, hanem az ügyletkötési akaratnyilatkozat hibája, ezért a közokirati forma az említett hiányt nem pótolja.
A régi Hpt. a régi Ptk.-hoz képest speciális jogszabály, s nem volt akadálya annak, hogy a régi Hpt. a régi Ptk.-nál szigorúbb előírásokat tartalmazzon. A jelen esetben a régi Hpt. a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra írt elő speciális, a régi Ptk.-nál szigorúbb eljárást, két képviselő együttes aláírását.
Mindezek szerint a 2010. március 2-i kölcsönszerződés aláírásakor az alperes akaratnyilatkozata nem felelt meg a régi Hpt. eltérést nem engedő (kogens) 47.§ (1) bekezdésében foglaltaknak. Szerződés kötése esetén a következetes bírói gyakorlat a képviseletre vonatkozó előírások megsértését nem alaki hiányosságnak, hanem akarathibának értékeli, amely nem a megállapodás alaki okból való érvénytelenségét, hanem a szerződés "létre nem jöttét" eredményezi (l: a Legfelsőbb Bíróság Gfv.I.30.117/2004., BH 2005/21., BH 2009/118. számú eseti döntéseit).
Megjegyzi a Kúria, hogy az említett fogyatékosság orvosolható: ha a szervezeti (törvényes) képviselők utólag jóváhagyják az eljárást, a régi Ptk.221.§ (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a szerződést az aláírás időpontjában létrejöttnek kell tekinteni [l: a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.084/1999/4., Pfv.IV.21.458/2000/4., Pfv.IX.20.599/2002/5. (BH 2004.181. számon közzétett), Pfv.I.21.008/2003/4., Pfv.22.096/2004/5. számú eseti döntéseit].
Ugyanakkor megjegyzi a Kúria azt is, hogy a régi Ptk.522.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint a bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, amelyből az is következik, hogy a megállapodás a szervezeti (törvényes) képviselők utólagos írásbeli aláírásával jöhet létre, bankhitelszerződés esetén ehhez a ráutaló magatartás nem elegendő.
A Kúria azonban nem vizsgálhatta és nem értékelhette a felülvizsgálati ellenkérelem mellékleteként csatolt okiratban foglaltakat, hiszen a Pp.270.§ (2) bekezdéséből és Pp.275.§ (2) bekezdéséből következően a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat során kizárólag a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre állt peranyagot vehette figyelembe.
A felülvizsgálati kérelem érvei kapcsán rámutat a Kúria: téves a felperes felülvizsgálati érvelése, mely szerint a teljes személyes költségmentesség kedvezményében részesített ügyfél pervesztessége esetén nem kötelezhető az ellenfele által lerótt fellebbezési illeték megfizetésére. A pervesztes félnek viselnie kell az ellenfele által lerótt illetéket is, hiszen a lerótt illeték az ellenfél pervitellel kapcsolatban felmerült költsége, a perköltség része (Pp.75.§ (1) bekezdés). A költségmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltség megtérítésének kötelezettségét, a pernyertes fél költségeinek megfizetésére (a Pp.80-83.§-ában említett kivételektől eltekintve) a pervesztes felet kell kötelezni [Pp.78.§ (1) bekezdés és Pp.86.§ (3) bekezdés].
Mivel - a fentebb kifejtettekből következően - a másodfokú bíróság az együttes aláírási jog átruházása, továbbá a létre nem jött megállapodás orvoslása kérdésében a kifejtettektől eltérő jogi álláspontra helyezkedett, ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban (annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, és az ebből adódó, a Pp.275.§ (1) bekezdésébe foglalt korlátozás miatt) a Kúria nem értékelhette a felülvizsgálati ellenkérelem mellékleteként benyújtott okiratot, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt másodfokú eljárásban a Kúria által kifejtett álláspont figyelembevételével kell értékelni a felülvizsgálati ellenkérelem mellékletét képező okirat tartalmát, és kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az okiratban foglaltak orvosolják-e az előzőek szerint létre nem jött megállapodást.
A másodfokú bíróság a megjelölt szempontoknak megfelelő eljárás lefolytatása után kerül abba a helyzetbe, hogy az eljárásjogi és anyagi jogi szabályoknak maradéktalanul megfelelő eljárás befejezéseként megalapozott érdemi döntést hozhasson.
A Kúria a Pp.275.§ (5) bekezdése értelmében a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét, valamint a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket csupán megállapította; mindezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.