adozona.hu
BH 2017.6.192
BH 2017.6.192
A felszámolás alá került gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét kártérítési felelősség terheli, amennyiben a társaság tevékenységet záró mérlegében feltüntetett vagyont nem adja át a felszámolónak, vagy azzal nem tud elszámolni [2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek.; 1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 31. § (1) bek. a) pont; 1952. évi III. tv. (Pp.) 196. § (1) bek. d) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes betéti társaság a 2002. január 25. napján létrejött létesítő okirattal alakult meg, vezető tisztségviselője az alapítástól a felszámolás elrendeléséig az alperes volt.
[2] A felperes felszámolását 2012. február 14-i kezdő időponttal a törvényszék elrendelte. Az alperes a felszámolóval a kapcsolatot felvette és átadta részére az általa aláírt tevékenységet záró mérleget. Eszerint a felszámolás kezdő időpontjában a felperes rendelkezésére állt 34 064 000 Ft pénzeszköz, 2 650 000...
[2] A felperes felszámolását 2012. február 14-i kezdő időponttal a törvényszék elrendelte. Az alperes a felszámolóval a kapcsolatot felvette és átadta részére az általa aláírt tevékenységet záró mérleget. Eszerint a felszámolás kezdő időpontjában a felperes rendelkezésére állt 34 064 000 Ft pénzeszköz, 2 650 000 Ft tárgyi eszköz és 3 805 000 Ft készlet. Ezeket, valamint a felperes iratanyagának egy részét az alperes a felszámoló felhívása ellenére nem adta át a felszámolónak.
[3] Az alperes ellen a felszámoló feljelentése alapján büntetőeljárás indult. A büntetőeljárásban kirendelt szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes vagyona a felszámolás kezdő időpontjában a házipénztárban rendelkezésre álló pénzkészlet volt, ami 2008 végétől halmozódott fel, s amellyel az alperes köteles lett volna elszámolni a felszámoló felé.
[5] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes fizetésképtelenségéért nem felelős. A felperes tevékenységet záró mérlege tévesen tartalmazza, hogy a felperes házi pénztárában pénzeszköz állt volna rendelkezésre a felszámolás kezdő időpontjában, ugyanis több, a felperes által teljesített kifizetés nem szerepel a könyvelésben. Ezek az alábbiak:
• 5 665 993 Ft kifizetése a bíróság ítélete alapján,
• 8 800 000 Ft kifizetése a Bt. működésébe bevont nyugdíjas gyógyszerésznek,
• 3 200 000 Ft kifizetése a Bt. működésébe bevont nyugdíjas gyógyszerésznek a kapcsolat megszűnésekor,
• 85 000 Ft/hó számla nélkül történő kifizetése a felperes könyvelője részére,
• 250 000 Ft/hó "hivatalosan bejelentett összegen túli" kifizetés az alperes részére.
[7] Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Gt. 30. § (2) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek ellátni. Ezen kötelezettségük megszegéséből eredő károkért pedig a polgári jog általános szabályai szerint felelnek.
[8] Az alperes a tevékenységet záró mérlegben szereplő vagyonelemekkel nem tudott elszámolni, ezzel a felperesnek kárt okozott. Ez a kár pedig az alperesnek felróhatóan következett be.
[9] Az alperes az egyszerűsített beszámoló aláírásával annak tartalmáért felelősséget vállalt, elismerte az abban foglaltak valódiságát. A bíróságnak így nem azt kellett vizsgálnia, hogy a mérleg összeállítása során a számviteli fegyelmet mennyire tartották be, hanem, hogy azt követően mi történt a mérlegben feltüntetett vagyontárgyakkal.
[10] Az elsőfokú bíróság az alperes által felajánlott bizonyítékokat alkalmatlannak találta annak bizonyítására, hogy az általa aláírt mérleg valótlan adatokat tartalmaz. Az alperes ugyanis a Cstv. 31. §-ában foglalt iratátadási kötelezettségének csak részben tett eleget, így az adós tényleges vagyoni helyzete szakértői eszközökkel nem volt vizsgálható.
[11] A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az alperes által állított kifizetések - megtörténtük esetén - a számviteli törvénybe ütköző jogellenes kifizetések voltak, így azokért ugyancsak az alperes a felelős.
[12] Az alperes az általa aláírt tevékenységet lezáró mérleg adataival szemben hivatkozott arra, hogy saját jogellenes magatartása miatt a mérlegben szereplő pénzkészlet már nem állt a felperes rendelkezésére a felszámolás kezdő időpontjában, azaz saját felróható magatartására hivatkozott előnyök szerzése végett, amely az rPtk. 4. § (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétes, így azt a bíróság nem vehette figyelembe.
[13] Az alperes által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően, okszerűen, összességükben értékelve, a perben releváns tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont következtetései is helytállóak.
[14] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a tevékenységet lezáró mérleg aláírásával annak tartalmáért az alperes felelősséget vállalt és - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvének megfelelően - elismerte az abban foglaltak valódiságát, valamint azt is, hogy az megfelel a számviteli törvény alapelvi rendelkezéseinek, azaz a valóság elve mellett a teljesség elvének és az a számviteli bizonylatokkal megfelelően alátámasztott.
[15] A tevékenységet lezáró mérlegben feltüntetett vagyon az ellenkező bizonyításáig az adós társaság vagyona.
[16] A tevékenységet záró mérleg teljes bizonyító erejű magánokirat [Pp. 196. § (1) bekezdés d) pont]. Így az alperest terhelte annak igazolása, hogy az abban foglalt adatok nem a felperes társaság vagyoni helyzetének valós állapotát tükrözik. Ezt az alperes nem tudta bizonyítani. A perben beszerzett szakértői vélemény csak azt támasztja alá, hogy amennyiben az alperes által előadottak megfelelnek a valóságnak, a felperesnek valóban nem maradt volna pénze. Azt azonban az alperes már nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az általa hivatkozott kifizetésekre valóban sor is került. Ennek igazolására ugyanis a becsatolt okiratok alkalmatlanok voltak.
[17] A gazdasági társaság ügyvezetőjétől az általában elvárható magatartáshoz képest elfogadhatatlan az általa hivatkozott kiadások és bevételek bizonylatolásának elmaradása, a számviteli elvek és szabályok figyelmen kívül hagyása. Az ügyvezető a kártérítési felelősségének kimentése körében a saját számviteli, adózási szabályokat megsértő eljárására eredménnyel nem hivatkozhat.
[18] A kifejtettekre tekintettel az alperes az általa aláírt tevékenységet záró éves beszámolóban meghatározott pénzeszközzel elszámolni tartozott, mely elszámolási kötelezettsége elmulasztása miatt a Gt. 30. § (2) bekezdése és a rPtk. 339. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik a felperes felé. Ezért helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor ezen pénzösszeg és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.
[20] Az alperes állította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-a (1) bekezdésének, 197. §-a (1) bekezdésének, 3. §-a (3) bekezdésének és a 163. §-a (3) bekezdésének megsértését.
[22] Alaptalanul állította az alperes azt is, hogy a felperes az általa előadottak valóságtartalmát nem kifogásolta. A felperes következetesen arra hivatkozott, hogy az alperes az általa aláírt tevékenységzáró mérlegben kimutatott pénzösszeggel nem tudott elszámolni, s az abban foglaltakkal szemben állított kiadásokat nem bizonyította.
[23] Nem sérti a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat sem. Az alperes iratellenes értelmet tulajdonított a szakértői véleménynek is. Az elsőfokú eljárás iratai között 19. sorszám alatt lévő - az alperessel szemben lefolytatott büntetőeljárásban is szakvéleményt készítő - P. Zs. igazságügyi szakértő által adott könyvszakértői véleményből egyértelműen megállapítható, hogy az alperes által a tevékenységet záró mérlegben kimutatott pénzkészlet elköltését az alperes bizonylattal nem igazolta, így a könyvelésben sem kerültek rögzítésre az általa a perben állított kiadások (szakértői vélemény 4. pontja). Ebből következően azok megtörténte tényként nem volt elfogadható. Emellett helytállóan mutatott rá a bíróság a jogerős ítéletében arra, hogy az alperes által állított kifizetések, megtörténtük esetén a számviteli törvénybe ütköző jogellenes kifizetésnek minősülnének, melyekért az alperes felelőssége szintén fennáll.
[24] Alaptalan az alperesnek az eljárás jogszabálysértő felfüggesztésének elmaradásával kapcsolatos álláspontja is. Ténykérdés és a nyilvános cégjegyzék adatai alapján alperes által is ellenőrizhető, hogy a felperes felszámolási eljárása jogerősen még nem fejeződött be. Így a felperes törvényes képviselőjének e minőségével szemben olyan kétség nem merült fel, amely alapul szolgálhatott volna az eljárás felfüggesztésére.
[25] A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.776/2016.)
A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Gór Zoltán előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A felperes: Ú. Betéti Társaság „fa.”
A felperes jogi képviselője: Miskolci 2. számú Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Cserba Attila ügyvéd
Az alperes: V.-né dr. J. É.
Az alperes jogi képviselője: Dr. Szalay László Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szalay László ügyvéd
A per tárgya: vezetői felelősség megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Gf.II.20.047/2016/4/I. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tatabányai Törvényszék, 20.G.40.013/2015/23. számú ítélet
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 3.406.400 (hárommillió-négyszázhatezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A felperes felszámolását 2012. február 14-i kezdő időponttal a Tatabányai Törvényszék rendelte el, felszámolóként a C. Zrt. került kijelölésre. Az alperes a felszámolóval a kapcsolatot felvette és átadta részére az általa aláírt tevékenységet záró mérleget. E szerint a felszámolás kezdő időpontjában a felperes rendelkezésére állt 34.064.000 Ft pénzeszköz, 2.650.000 Ft tárgyi eszköz és 3.805.000 Ft készlet. Ezeket, valamint a felperes iratanyagának egy részét az alperes a felszámoló felhívása ellenére nem adta át a felszámolónak.
[3] Az alperes ellen a felszámoló feljelentése alapján büntetőeljárás indult. A büntetőeljárásban kirendelt szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes vagyona a felszámolás kezdő időpontjában a házipénztárban rendelkezésre álló pénzkészlet volt, ami 2008 végétől halmozódott fel, s amellyel az alperes köteles lett volna elszámolni a felszámoló felé.
[5] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes fizetésképtelenségéért nem felelős. A felperes tevékenységet záró mérlege tévesen tartalmazza, hogy a felperes házi pénztárában pénzeszköz állt volna rendelkezésre a felszámolás kezdő időpontjában, ugyanis több, a felperes által teljesített kifizetés nem szerepel a könyvelésben. Ezek az alábbiak:
■ 5.665.993 Ft kifizetése a Tatabányai Városi Bíróság 8.P.21.647/2006/22. sorszámú ítélete alapján
■ 8.800.000 Ft kifizetése a Bt. működésébe bevont nyugdíjas gyógyszerésznek
■ 3.200.000 Ft kifizetése a Bt. működésébe bevont nyugdíjas gyógyszerésznek a kapcsolat megszűnésekor
■ 85.000 Ft/hó számla nélkül történő kifizetése a felperes könyvelője részére
■ 250.000 Ft/hó "hivatalosan bejelentett összegen túli" kifizetés az alperes részére
[7] Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Gt. 30. § (2) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek ellátni. Ezen kötelezettségük megszegéséből eredő károkért pedig a polgári jog általános szabályai szerint felelnek.
[8] Az alperes a tevékenységet záró mérlegben szereplő vagyonelemekkel nem tudott elszámolni, ezzel a felperesnek kárt okozott. Ez a kár pedig az alperesnek felróhatóan következett be.
[9] Az alperes az egyszerűsített beszámoló aláírásával annak tartalmáért felelősséget vállalt, elismerte az abban foglaltak valódiságát. A bíróságnak így nem azt kellett vizsgálnia, hogy a mérleg összeállítása során a számviteli fegyelmet mennyire tartották be, hanem, hogy azt követően mi történt a mérlegben feltüntetett vagyontárgyakkal.
[10] Az elsőfokú bíróság az alperes által felajánlott bizonyítékokat alkalmatlannak találta annak bizonyítására, hogy az általa aláírt mérleg valótlan adatokat tartalmaz. Az alperes ugyanis a Cstv. 31. §-ában foglalt iratátadási kötelezettségének csak részben tett eleget, így az adós tényleges vagyoni helyzete szakértői eszközökkel nem volt vizsgálható.
[11] A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az alperes által állított kifizetések - megtörténtünk esetén - a számviteli törvénybe ütköző jogellenes kifizetések voltak, így azokért ugyancsak az alperes a felelős.
[12] Az alperes az általa aláírt tevékenységet lezáró mérleg adataival szemben hivatkozott arra, hogy saját jogellenes magatartása miatt a mérlegben szereplő pénzkészlet már nem állt a felperes rendelkezésére a felszámolás kezdő időpontjában, azaz saját felróható magatartására hivatkozott előnyök szerzése végett, amely az rPtk. 4. § (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétes, így azt a bíróság nem vehette figyelembe.
[13] Az alperes által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően, okszerűen, összességükben értékelve, a perben releváns tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont következtetései is helytállóak. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indoklásával is teljes egészében egyetértett.
[14] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a tevékenységet lezáró mérleg aláírásával annak tartalmáért az alperes felelősséget vállalt és - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvének megfelelően - elismerte az abban foglaltak valódiságát, valamint azt is, hogy az megfelel a számviteli törvény alapelvi rendelkezéseinek, azaz a valóság elve mellett a teljesség elvének és az a számviteli bizonylatokkal megfelelően alátámasztott.
[15] A tevékenységet lezáró mérlegben feltüntetett vagyon az ellenkező bizonyításáig az adós társaság vagyona.
[16] A tevékenységet záró mérleg teljes bizonyító erejű magánokirat [Pp. 196. § (1) bekezdés d) pont]. Így az alperest terhelte annak igazolása, hogy az abban foglalt adatok nem a felperes társaság vagyoni helyzetének valós állapotát tükrözik. Ezt az alperes nem tudta bizonyítani. A perben beszerzett szakértői vélemény csak azt támasztja alá, hogy amennyiben az alperes által előadottak megfelelnek a valóságnak, a felperesnek valóban nem maradt volna pénze. Azt azonban az alperes már nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az általa hivatkozott kifizetésekre valóban sor is került. Ennek igazolására ugyanis a becsatolt okiratok alkalmatlanok voltak.
[17] A gazdasági társaság ügyvezetőjétől az általában elvárható magatartáshoz képest elfogadhatatlan az általa hivatkozott kiadások és bevételek bizonylatolásának elmaradása, a számviteli elvek és szabályok figyelmen kívül hagyása. Az ügyvezető a kártérítési felelősségének kimentése körében a saját számviteli, adózási szabályokat megsértő eljárására eredménnyel nem hivatkozhat.
[18] A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az alperes kártérítési felelősségének jogalapja és mértéke szempontjából irreleváns, hogy az alperes által hivatkozott, a felperes által a Phoenix Pharma Zrt. és tsa. ellen indított eljárás milyen eredménnyel zárul, továbbá, hogy mi volt a felperes felszámolása elrendelésének indoka, illetve a felszámolási zárómérleg helyesen tartalmazza-e a Phoenix Pharma Zrt. hitelezői igényét.
[19] A kifejtettekre tekintettel az alperes az általa aláírt tevékenységet záró éves beszámolóban meghatározott pénzeszközzel elszámolni tartozott, mely elszámolási kötelezettsége elmulasztása miatt a Gt. 30. § (2) bekezdése és a rPtk. 339. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik a felperes felé. Ezért helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor ezen pénzösszeg és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.
[21] A hitelező állította a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-a (1) bekezdésének, 197. §-a (1) bekezdésének, 3. §-a (3) bekezdésének és a 163. §-a (3) bekezdésének megsértését.
[22] Álláspontja szerint a a bíróság tévesen értékelte a szakértői véleményt és az általa becsatolt okiratokat amikor arra a következtetésre jutott, hogy azok nem voltak alkalmasak az alperes által aláírt és a felszámolónak átadott mérlegben foglaltak megdöntésére. A logika szabályaival különösen ellentétesnek ítélte a bíróság azon megállapítását miszerint a szakértő a jelen eljárásban készített szakvélemény kiegészítésekor "hipotézisből indult ki". Paluscsák Zsuzsanna igazságügyi szakértő ugyanis szakértői szempontból valósnak fogadta el azokat a gazdasági eseményeket amelyeket az alperes az eljárás során, mint a házipénztárban szereplő összegeket csökkentő eseményként jelölt meg és azt állapította meg, hogy azokat a mérleg nem tükrözi. Kiemelte a szakértő azon megállapítását miszerint ezen tételek figyelembe vételével nem maradna a felszámolás kezdő napján pénztári készlet. Álláspontja szerint így a beszerzett szakértői véleményből aggálytalanul következik, hogy nincs szó pénztári készlet hiányról, a felperes keresete alaptalan.
[23] A bíróság azért juthatott ezzel ellentétes következtetésre mert megsértette a Pp. 197. § (1) bekezdését ami szerint a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek látja. A felperes azonban sem a szakvéleményben foglaltakat, sem az általa előadottak valóságtartalmát nem kifogásolta.
[24] Amennyiben az okiratban foglaltak valódiságának a bizonyítását a bíróság szükségesnek látta, erről a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján tájékoztatnia kellett volna az alperest.
[25] Az eljáró másodfokú bíróságnak hivatalos tudomása volt arról, hogy olyan eljárás van folyamatban ami érinti a felszámoló jogállását. Erre a Pp. 163. §-ának (3) bekezdése alapján figyelmeztetnie kellett volna a feleket és ezt követően kérelemre, illetve a figyelmeztetés elmaradása esetén hivatalból a per tárgyalását - figyelemmel a Pp. 50. § (1) bekezdésére - fel kellett volna függesztenie.
[27] Alaptalanul állította az alperes azt is, hogy a felperes az általa előadottak valóságtartalmát nem kifogásolta. A felperes következetesen arra hivatkozott, hogy az alperes az általa aláírt tevékenységzáró mérlegben kimutatott pénzösszeggel nem tudott elszámolni, s az abban foglaltakkal szemben állított kiadásokat nem bizonyította.
[28] Nem sérti a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat sem. Az alperes iratellenes értelmet tulajdonított a szakértői véleménynek is. Az elsőfokú eljárás iratai között 19. sorszám alatt lévő - az alperessel szemben lefolytatott büntetőeljárásban is szakvéleményt készítő - P. Zs. igazságügyi szakértő által adott könyvszakértői véleményből egyértelműen megállapítható, hogy az alperes által a tevékenységet záró mérlegben kimutatott pénzkészlet elköltését az alperes bizonylattal nem igazolta, így a könyvelésben sem kerültek rögzítésre az általa a perben állított kiadások (szakértői vélemény 4. pontja). Ebből következően azok megtörténte tényként nem volt elfogadható. E mellett helytállóan mutatott rá a bíróság a jogerős ítéletében arra, hogy az alperes által állított kifizetések, megtörténtük esetén a számviteli törvénybe ütköző jogellenes kifizetésnek minősülnének, melyekért az alperes felelőssége szintén fennáll.
[29] Alaptalan az alperesnek az eljárás jogszabálysértő felfüggesztésének elmaradásával kapcsolatos álláspontja is. Ténykérdés és a nyilvános cégjegyzék adatai alapján alperes által is ellenőrizhető, hogy a felperes felszámolási eljárása jogerősen még nem fejeződött be. Így a felperes törvényes képviselőjének e minőségével szemben olyan kétség nem merült fel, amely alapul szolgálhatott volna az eljárás felfüggesztésére.
[30] A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a Pp. 275. §. (3) bekezdése alapján.
[31] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. §-a folytán alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése alapján viselni tartozik a felülvizsgálati eljárásban felmerült saját költségét. Az alperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.