adozona.hu
BH 2015.10.290
BH 2015.10.290
Az adómentes közösségi termékértékesítés feltételeit az adózónak kell bizonyítania hitelt érdemlő módon. A belföldi termékértékesítéshez kapcsolódó adólevonási jog csak hiteles számla alapján gyakorolható [2003. évi XCII. tv. 99. §; 2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek., 120. §, 127. § (1) bek.; 2000. évi C. tv. 15. §, 166. § (2) bek., 167. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperesi társaság tevékenységi köre gabonakereskedelem, belföldre és külföldre, így Romániába is értékesített. A felperesnél az adóhatóság 2009. október, valamint 2009. november 1-jétől 2011. június 30-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte.
[2]2009. október hónapra külön határozattal a felperes terhére 4 306 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 043 000 Ft jogosulatlan igénylés, 3 263 000 Ft adóhiány volt. Az adóh...
[2]2009. október hónapra külön határozattal a felperes terhére 4 306 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 043 000 Ft jogosulatlan igénylés, 3 263 000 Ft adóhiány volt. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított. 2009. november 1-jétől 2011. június 30-ig terjedő időszakra ugyancsak külön határozattal a felperes terhére 40 155 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, ebből 39 274 000 Ft minősült adóhiánynak, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított.
[3]A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
[4]Az adóhatóság a román D. S.r.l. felé kiszámlázott ömlesztett gabonatermék értékesítéseket közösségi adómentes értékesítésként nem fogadta el, mivel álláspontja szerint nem volt bizonyított, hogy a gazdasági esemény a számlán szereplő felek között ment végbe. Ugyancsak nem fogadta el hitelesnek a felperes által a M. G. T. Kft.-től és a P. Kft.-től befogadott számlákat sem, mert a gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett felek között valósult meg, a számlák az adó áthárítására, illetve levonására nem alkalmas bizonylatok. A felperes olyan adókijátszásra irányuló ügyletsorozat részese volt, amelyről tudomással bírhatott. A V.-F. Kft. által kibocsátott 64 db gabonabeszerzésre vonatkozó számlát pedig azért nem fogadta el az alperes, mert a számlák mögött valós gazdasági esemény egyáltalán nem volt.
[5]A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte.
[6]Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (5) és (7) bekezdésére, 93. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 100. § (4) bekezdésére és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1)-(2) bekezdéseire.
[7]Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.085/2013/22. számú ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a M. G. T. Kft., a P. Kft. és a V.-F. Kft. vonatkozásában új eljárást rendelt el.
[8]Bár kétségtelen tény, hogy a közösségi értékesítés során az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése és az Art. 99. § (2) bekezdése szerint az értékesítés adómentessége vonatkozásában a bizonyítás a felperest terheli, ugyanakkor a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható volt, hogy a felperes és a román cég között létrejött ügyletek valóságát kizárólag az teszi kétségessé, hogy a román társaság a felperes által kibocsátott számlákat bevallásában nem szerepeltette, az adót nem fizette meg, illetőleg a román adóhatóság előtt történt meghallgatása során a képviselő sem a beszerzést, sem az okiraton látható aláírást nem ismerte el. E körben ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román ügyvezető ellen adókijátszásra irányuló ügyletek miatt büntetőeljárás indult, valamint, hogy a közösségi értékesítés során a román társaság köteles az áfa bevallására, megfizetésére, így az esetleges adókijátszási szándék is az ő érdekkörében merül fel.
[9]A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését. Megsértett jogszabályként hivatkozott az Art. 99. § (2) bekezdésére, az Áfa. tv. 2. § a) pontjára, 89. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 169. § f) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, valamint utalt a 2006/112. EK Tanácsi irányelvre és az Európai Unió Bíróságának e tárgykörben hozott ítéleteire is.
[10]A Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[11]A perbeli esetben az alperes három kérdéskörben hozott döntést részben eltérő indokokkal. A Kúria mindhárom kérdéskörben osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat.
[12]Helyesen hivatkozott az alperes az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdésére és a 99. § (2) bekezdésére, mint a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés speciális normaszabályára, melyből egyértelmű, hogy önmagában az a körülmény, hogy a termék az országot elhagyta, nem eredményezi automatikusan az adómentesség megállapíthatóságát, annak ugyanis feltétele, hogy az értékesítés az e minőségben a Közösség más tagállamában eljáró adóalany részére történjen, azaz a termék rendeltetési célja egyértelműen azonosítható legyen. Ezzel kapcsolatban ugyancsak alappal hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-409/04. számú (Teleos és társai), illetőleg a C-273/11. számú (Mecsek Gabona) ügyekben meghozott ítéletekre, valamint a Kúria Kfv. I. 35.433/2012/6. számú döntésére is, melyek kimondták, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés megvalósulása körében szigorúbb elvárás van az adózó felé a bizonyítékok szolgáltatását illetően, mint általában a belföldi értékesítések tekintetében. A felperestől elvárható, hogy Közösségen belüli értékesítését nagy gonddal, körültekintéssel kezelje, nagyobb figyelmet fordítson üzleti partnerei ellenőrzésére, megfelelő pontossággal dokumentálja az értékesítést. E körben a tényállást helyesen tárta fel az alperes, a tényállásból okszerű, logikus jogi következtetést vont le. Az ezzel ellentétes megállapítását az elsőfokú bíróság nem a releváns tényállási elemekre építette.
[13]A Kúria az alperes által feltárt számos tény, adat közül kiemeli, hogy a román adóhatóság az ügyletekről iratok hiányában meggyőződni nem tudott, azonban a tájékoztatása utalt arra, hogy a képviselő egyéb ügyletekkel kapcsolatban büntetőeljárás alatt áll, a román adózó a csalárd kereskedő jeleit mutatja. Az európai uniós rendszer adatai alapján a D. S.r.l. 2010. augusztus 1-jén megszűnt mint EU adóalany.
[14]Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta, hogy a tényállás kapcsán a felperes nem egy részére ellenkező bizonyításig biztosított joggal kívánt élni, hanem az általános szabálytól eltérő kedvezményt, mentességet kívánt érvényesíteni. Egyetértett a Kúria azzal is, hogy az alperes az ügy objektív megítélésére alkalmas releváns tényekre alapította döntését, következtetése helytálló, az elsőfokú bíróság viszont kiemelt a bizonyítékok, tények, körülmények közül néhány, az ügy érdemi megítélése szempontjából ügydöntő relevanciával nem bíró bizonyítékot, mely okból az ítéleti álláspontja a határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására nem szolgálhat.
[15]Osztotta a Kúria a M. G. T. Kft. vonatkozásában tett alperesi megállapításokat is. Tény, hogy a belföldi termékértékesítés vonatkozásában az adóhatóságot szélesebb körű tényállás-tisztázási kötelezettség terheli, melyre kísérletet is tett, de eredménytelemül. A társaság székhelyére küldött értesítések "ismeretlen", illetve "nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza. Meghallgatta ugyanakkor a beszállító társaság adott időszaki képviselőjét, Z. G.-t, aki a társaság tevékenységével nagy részben nem volt tisztában, így az értékesített áruk eredetével, az értékesítések, szállítások körülményeivel sem. A cég a megalakulása óta bevallási kötelezettségét nem teljesítette, majd rövid időn belül D. S. M. ukrán állampolgár részére értékesítésre került, onnantól kezdve elérhetetlen volt, iratok pedig beszerezhetetlenek.
[16]A társaság adószáma először felfüggesztésre, majd 2010. augusztus 11-i hatállyal törlésre került. A felperes iratanyagában pedig a vitatott számlákkal kapcsolatban semmilyen dokumentum, szerződés, egyéb irat nem volt fellelhető. A pénzügyi teljesítésre vonatkozóan sem állt rendelkezésre semmilyen bizonyíték. Ezért az Áfa. tv. és az Sztv. releváns szabályai alapján a befogadott számla áfatartalmának levonásba helyezését alappal minősítette jogellenesnek az adóhivatal.
[17]Helyesen hivatkozott az alperes a Pp. 164. § (1) bekezdésére és a 206. § (1) bekezdésére, mely szerint a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése alapján a maguk összességében és meggyőződése szerint bírálja el. Jelen esetben azonban a bizonyítékok értékelése nem volt okszerű, továbbá a bíróság olyan iránymutatást adott az új eljárás lefolytatására az alperesnek, amelyek eleve láthatóan sikerre nem vezethettek, abból többlet tényállási elem a tények alapján egyértelműen nem várható. Az alperes kifejtette, hogy az adólevonást az értékesítés ténye önmagában nem alapozza meg. A számlakibocsátó társaság a tények alapján tipikusan az eltűnő kereskedő jellemzőit mutatta. Hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-80/11. és C-142/11. számú (Mahagé-ben-Dávid) egyesített ügyekben hozott ítéletére is, annak alátámasztására, hogy álláspontja szerint az adóalany tudta vagy tudnia kellett, hogy beszerzésével az áfaszabályok kikerülését megvalósító ügyletben vesz részt.
[18]A P. Kft. pedig alapvetően vagyonvédelmi tevékenységre alakult, és a gabonakereskedelem még egyéb tevékenységei között sem szerepelt. Ugyancsak elérhetetlen volt, az adószáma felfüggesztésre került, majd 2010. november 25-én ellene a felszámolási eljárás megindult. E cég szerepét is helytelenül értékelte a bíróság, és olyan bizonyítási cselekmények lefolytatására kötelezte az alperest, amely előre láthatóan végrehajthatatlan. A fellelhetetlen, eltűnt, bizonyítottan fiktív cég által (nevében) kibocsátott számla joghatást nem válthat ki. Nem tette meg a felperes a szükséges, ésszerű intézkedéseket és tudatában kellett annak lennie, hogy a részére leszámlázott gabona nem a számlakibocsátótól származik, és ezáltal az adójogszabályok kikerülését jelentő ügyletben vesz részt.
[19]Ugyancsak megalapozatlan a V.-F. Kft.-vel kapcsolatos bírósági megállapítás. Bár a V.-F. Kft. tevékenységi körében a gabonakereskedelem szerepelt és ezzel 2010 évben valójában foglalkozott is, azon társaságok, akiktől állítólagosan az árut beszerezte, egyike sem ismerte el a gazdasági események megtörténtét, és nyilatkozataik szerint soha semmilyen kapcsolatban nem álltak a V.-F. Kft.-vel. A cégről nem hallottak, ügyvezetőt vagy alkalmazottat nem ismerik. Ezért jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy a V.-F. Kft. gabonabeszerzései a valóságban bizonyítottan, hiteles számlával igazolt módon nem történtek meg, így a felperes felé továbbszámlázott árukról kiállított számlák nem tartalmaztak a felek között létrejött valós gazdasági eseményt, minderre alapozva az adólevonási jog nem érvényesíthető. A felmerülő személyes kapcsolatok körét érintő viszonyok további vizsgálata a számlázott gazdasági esemény vonatkozásában a levonási jog megállapíthatósága körében indokolatlan. Egyébként megállapítható, hogy a bíróság maga is megkísérelte a vitatott számlák tartalmát tanúbizonyítással tisztázni, azonban az alperessel ellentétes más körülményeket nem tárt fel.
[20]Minderre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.706/2014.)
A Kúria a Vaskó Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Tarcsi Csaba jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. május 9-én kelt 8.K.27.085/2013/22. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 23. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
A Kúria az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.085/2013/22. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
A felperesi társaság tevékenységi köre gabonakereskedelem, belföldre és külföldre, így Romániába is értékesített. A felperesnél az adóhatóság 2009. október, valamint 2009. november 1-től 2011. június 30-áig terjedő időszakra általános forgalmi adó /áfa/ adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte. 2009. október hónapra külön határozattal a felperes terhére 4.306.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1.043.000 Ft jogosulatlan igénylés, 3.263.000 Ft adóhiány volt. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított. 2009. november 1-től 2011. június 30-áig terjedő időszakra ugyancsak külön határozattal a felperes terhére 40.155.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, ebből 39.274.000 Ft minősült adóhiánynak, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az adóhatóság a román D. S.R.L. felé kiszámlázott ömlesztett gabonatermék értékesítéseket közösségi adómentes értékesítésként nem fogadta el, mivel álláspontja szerint nem volt bizonyított, hogy a gazdasági esemény a számlán szereplő felek között ment végbe. Ugyancsak nem fogadta el hitelesnek a felperes által a M. G. T. Kft.-től és a P. Kft.-től befogadott számlákat sem, mert a gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett felek között valósult meg, a számlák az adó áthárítására, illetve levonására nem alkalmas bizonylatok. A felperes olyan adókijátszásra irányuló ügyletsorozat részese volt, amelyről tudomással bírhatott. A V.-F. Kft. által kibocsátott 64 db gabonabeszerzésre vonatkozó számlát pedig azért nem fogadta el az alperes, mert a számlák mögött valós gazdasági esemény egyáltalán nem volt.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (5) és (7) bekezdésére, 93. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 100. § (4) bekezdésére és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1)-(2) bekezdéseire. A román cég részére történő gabonaértékesítés körében hivatkozott arra, hogy a számlán szereplő teljesítési időpont hibás feltüntetése nem teszi hiteltelenné a gazdasági eseményt. A CMR okmányon feltüntetésre került a szállítójármű azonosítója is, mely igazolja, hogy az értékesített gabona ténylegesen elhagyta Magyarországot és egy másik közösségi országba került átvitelre, amit igazol a M. K. N. Zrt. mérési bizonylata is. Ezzel az áru kivitelére előírt teljesítési kötelezettség az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése szerint megtörtént, az értékesítés tényállásszerűen megvalósult. Az a tény, hogy a számlabefogadó nem ismerte el a gazdasági esemény megvalósulását, önmagában nem támasztja alá, hogy a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között ment végbe.
A M. G. T. Kft.-vel kapcsolatban előadta felperes, hogy a tényállást nem tárta fel kellőképpen az adóhatóság, nem vizsgálta, hogy a társaság által benyújtott bevallásokat ki teljesítette, nem tisztázta a társasági ügyek vitelére szóló meghatalmazást. A társaság adószámának felfüggesztése lényegtelen körülmény, mint ahogy a társaság adókötelezettségének teljesítésére sem bírt ráhatással a felperes. Hivatkozott a felperes az Európai Unió Bíróságának több ítéletére, arra, hogy az adóhatóság nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperesnek tudomása volt a számlakibocsátók adóelkerülési szándékáról.
A P. Kft.-vel kapcsolatban ugyancsak arra hivatkozott, hogy a felperesnek nem volt ráhatása arra, hogy a Kft. a bevallásokat benyújtja-e, beszámolóját közzéteszi-e. A felperes állította, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események a valóságban megtörténtek. Az ellenőrzés meggyőződhetett az áru meglétéről, mert annak bizonyítását mérlegelési jegyek is alátámasztották. Az adóhivatal által hivatkozott körülmények nem relevánsak a számla hitelességét illetően. A V.-F. Kft.-vel kötött ügyletre vonatkozóan a felperes hivatkozott arra, hogy a Kft. alkalmazottjával, Sz. T.-ral tartották a kapcsolatot. Az, hogy nevezett személy bejelentését a V.-F. Kft. elmulasztotta, nem dönti meg a gazdasági eseményekről kiállított számlák valódiságát. A Kft.-től beszerzett és továbbértékesített gabona útja a felperes nyilvántartásában minden kétséget kizáróan végig követhető.
Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.085/2013/22. számú ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a M. G. T. Kft., a P. Kft. és a V.-F. Kft. vonatkozásában új eljárást rendelt el. A perben a bíróság kiegészítő bizonyításként tanúként meghallgatta a felperes ügyvezetőjét, O. J. J., a felperes alkalmazásában álló gépkocsivezetőt J. Cs-t, valamint T. Gy-t, a felperes és a román társaság közötti közvetítőt, továbbá figyelembe véve a román adóhatóság által adott tájékoztatást, mely szerint a román adózó ügyvezetője büntetőeljárás alatt áll, valamint a M. K. N. Zrt. mérési bizonylatait, a bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes a tényállást helytelenül állapította meg, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte.
Bár kétségtelen tény, hogy a közösségi értékesítés során az Áfa tv. 89. § (1) bekezdés és az Art. 99. § (2) bekezdése szerint az értékesítés adómentessége vonatkozásában a bizonyítás a felperest terheli, ugyanakkor a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható volt, hogy a felperes és a román cég között létrejött ügyletek valóságát kizárólag az teszi kétségessé, hogy a román társaság a felperes által kibocsátott számlákat bevallásában nem szerepeltette, az adót nem fizette meg, illetőleg a román adóhatóság előtt történt meghallgatása során a képviselő sem a beszerzést, sem az okiraton látható aláírást nem ismerte el. E körben ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román ügyvezető ellen adókijátszásra irányuló ügyletek miatt büntetőeljárás indult, valamint, hogy a közösségi értékesítés során a román társaság köteles az áfa bevallására, megfizetésére, így az esetleges adókijátszási szándék is az ő érdekkörében merül fel. A bíróság tehát arra az álláspontra jutott, hogy a közösségi értékesítés során a felperes minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést megtett annak érdekében, hogy a mentesség feltételeit igazolja. A felperes az értékesítést megelőzően a társaságok közösségi adószámát ellenőrizte, a CMR okmányok kiállítására sor került, mint ahogy a felperes tulajdonát képező gépjármű mérlegelésére is. Minderre tekintettel a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú határozatra is kiterjedően az alperesi határozatokat e körben hatályon kívül helyezte új eljárás elrendelése nélkül.
A M. G. T. Kft. és a P. Kft. vonatkozásában azt állapította meg a bíróság, hogy nem tárta fel a tényállást teljes körűen az adóhatóság, melyre nézve ugyancsak kiegészítő bizonyítást vett fel, meghallgatta tanúként H. J.-t a M. G. T. Kft. ügyletkötések során eljáró képviselőjét, aki elismerte, hogy közvetítői tevékenységet folytatott, széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkezett a gabonabeszerzésben és a továbbértékesítésben is közreműködött. Írásba foglalt meghatalmazással rendelkezett, amit a felperesnek bemutatott. A felperes áfa nyilvántartása szerint a vizsgált időszakban egyaránt sor került gabonabeszerzésre, illetőleg értékesítésre, mely azt támasztja alá, hogy a felperes rendelkezett gabonával, tehát a beszerzésekre ez alapján sor kerülhetett. Ezen időszakban csak a M. G. T. és a P. Kft.-től szerzett be felperes gabonát.
A P. Kft. vonatkozásában is hasonló megállapításra jutott a bíróság. Utalt arra, hogy az alperes a határozataiban olyan, a felperes érdekkörén kívül álló körülményeket vett figyelembe, /a társaságok a bevallási, adófizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, székhelyükön az ellenőrzés során nem voltak fellelhetők, iratanyagot nem bocsátottak rendelkezésre/, ami a felperesnek nem róható fel, nem tartozik a kellő körültekintés körébe. Nem állapítható meg a határozat indokolásából, hogy mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperes részese volt a számlakibocsátók adókijátszásának. Mindezek alapján a M. G. T. Kft. és a P. Kft. vonatkozásában új eljárásra utasította a bíróság az elsőfokú hatóságot. Az instrukció szerint meg kell hallgatni a társaságok törvényes és meghatalmazott képviselőit, vizsgálni kell az ügyletkötések körülményeit, azt, hogy hogyan kerültek a társaságok a felperessel kapcsolatba. Nyilatkoztatni kell Z. G.-t, hogy a társaság könyvelését ki végezte, szükség esetén meg kell kísérelnie az adóhatóságnak D. S. M. ukrán állampolgár felkutatását is, és a részére átadott iratanyagok beszerzését.
Végezetül a bíróság megállapította, hogy ugyancsak nem kellően feltárt a tényállás a V.-F. Kft.-től befogadott számlák kérdésében sem. E Kft. több társaságtól is vásárolt gabonát a becsatolt bizonylatok szerint, amelyeket továbbértékesített. A felperes képviselője a V.-F. Kft.-vel fennállt jogviszonyra vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy a társaság képviseletében Sz. T. járt el, ennek ellenére a közigazgatási eljárásban meghallgatására - a felperessel fennállt gazdasági kapcsolatra vonatkozóan - nem került sor. Bár a V.-F. Kft.-nél lefolytatott ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a Kft. adókijátszásra irányuló ügyletben vett részt, ugyanakkor az alperes nem bizonyította azt objektív tények alapján, hogy a felperes az adókijátszásra irányuló ügyletnek a részese volt. A megismételt eljárás során meg kell hallgatni a V.-F. képviseletében eljáró személyeket arra vonatkozóan, hogy hogyan és mikor kerültek kapcsolatba a felperessel.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését. Megsértett jogszabályként hivatkozott az Art. 99. § (2) bekezdésére, az Áfa tv. 2. § a) pontjára, 89. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 169. § f) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, valamint utalt a 2006/112. EK Tanácsi irányelvre és az Európai Unió Bíróságának e tárgykörben hozott ítéleteire is. Az alperes a felülvizsgálati kérelemben fenntartotta az első- másodfokú adóigazgatási eljárásban hozott határozatokban foglaltakat és állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a bizonyítékokat helytelenül értékelte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság mind a hazai, mind a közösségi joggyakorlattal ellentétesen járt el, amikor a közösségi értékesítését tényét egy, a felekhez okiratokkal nem köthető magánszemély nyilatkozata alapján a más tagállami adóhatóság - külföldi vevő adóalanyi minőségét egyértelműen cáfoló - tájékoztatását figyelmen kívül hagyva igazoltnak fogadta el annak ellenére, hogy az ügylet bizonylatolásával összefüggésben számos ellentmondás merült fel a felperes érdekkörében is. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a belföldi beszerzésekhez kapcsolódó adólevonási jog felülvizsgálata során lényeges bizonyítékokat mellőzve, az alperest terhelő bizonyítási kötelezettséget pedig indokolatlanul - az ügy megítélése szempontjából jelentőséggel nem bíró tényállási elemek vizsgálatára is - kiterjesztve döntött a jogerős másodfokú határozatok hatályon kívül helyezéséről. Az alperest az adóhatóság eljárása során már vizsgálat tárgyává tett gazdasági események ismételt vizsgálatára kötelezte úgy, hogy a megismételt eljárásra lényegében végrehajthatatlan bizonyítás lefolytatását írta elő. Tekintettel arra, hogy a hatályon kívül helyezett másodfokú határozatok részletesen tartalmazzák az adókijátszás tényét és a felperes abban betöltött szerepével összefüggő alperesi álláspontot is, ezért megalapozatlan a bíróság azon ítéleti megállapítása, hogy a perben releváns körülményeket az alperes elmulasztotta feltárni. Megjegyezte továbbá az alperes, hogy álláspontja szerint nem derül ki az ítélet rendelkező részéből, hogy a D. társaság vonatkozásában nincs új eljárásra kötelezés.
A felülvizsgálati eljárásban tárgyalás tartását egyik fél sem kérte, a felperes - felhívás ellenére - felülvizsgálati ellenkérelmet sem terjesztett elő.
A Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében bizonyítás felvételének helye nincs, Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyában a rendelkezésre álló iratok, adatok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. Felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre kivételesen akkor kerülhet sor, ha a megállapított tényállás hiányos, az ítélet indokolása iratellenes, logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen.
A perbeli esetben az alperes három kérdéskörben hozott döntést részben eltérő indokokkal. A Kúria mindhárom kérdéskörben osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat. Helyesen hivatkozott az alperes az Áfa tv. 89. § (1) bekezdésére és a 99. § (2) bekezdésére, mint a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés speciális normaszabályára, melyből egyértelmű, hogy önmagában az a körülmény, hogy a termék az országot elhagyta, nem eredményezi automatikusan az adómentesség megállapíthatóságát, annak ugyanis feltétele, hogy az értékesítés az e minőségben a Közösség más tagállamában eljáró adóalany részére történjen, azaz a termék rendeltetési célja egyértelműen azonosítható legyen. Ezzel kapcsolatban ugyancsak alappal hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-409/04. számú (Teleos és társai), illetőleg a C-273/11. számú (Mecsek Gabona) ügyekben meghozott ítéletekre, valamint a Kúria Kfv. I. 35.433/2012/6. számú döntésére is, melyek kimondták, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés megvalósulása körében szigorúbb elvárás van az adózó felé a bizonyítékok szolgáltatását illetően, mint általában a belföldi értékesítések tekintetében. A felperestől elvárható, hogy Közösségen belüli értékesítését nagy gonddal, körültekintéssel kezelje, nagyobb figyelmen fordítson üzleti partnerei ellenőrzésére, megfelelő pontossággal dokumentálja az értékesítést. E körben a tényállást helyesen tárta fel az alperes, a tényállásból okszerű, logikus jogi következtetést vont le. Az ezzel ellentétes megállapítását az elsőfokú bíróság nem a releváns tényállási elemekre építette.
A Kúria az alperes által feltárt számos tény, adat közül kiemeli, hogy a román adóhatóság az ügyletekről iratok hiányában meggyőződni nem tudott, azonban a tájékoztatása utalt arra, hogy a képviselő egyéb ügyletekkel kapcsolatban büntetőeljárás alatt áll, a román adózó a csalárd kereskedő jeleit mutatja. Az Európai Uniós rendszer adatai alapján a D. S.R.L. 2010. augusztus 1-jén megszűnt, mint EU adóalany. Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta, hogy a tényállás kapcsán a felperes nem egy részére ellenkező bizonyításig biztosított joggal kívánt élni, hanem az általános szabálytól eltérő kedvezményt, mentességet kívánt érvényesíteni. Egyetértett a Kúria azzal is, hogy az alperes az ügy objektív megítélésére alkalmas releváns tényekre alapította döntését, következtetése helytálló, az elsőfokú bíróság viszont kiemelt a bizonyítékok, tények, körülmények közül néhány, az ügy érdemi megítélése szempontjából ügydöntő relevanciával nem bíró bizonyítékot, mely okból az ítéleti álláspontja a határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására nem szolgálhat.
Osztotta a Kúria a M. G. T. Kft. vonatkozásában tett alperesi megállapításokat is. Tény, hogy a belföldi termékértékesítés vonatkozásában az adóhatóságot szélesebb körű tényállás tisztázási kötelezettség terheli, melyre kísérletet is tett, de eredménytelemül. A társaság székhelyére küldött értesítések "ismeretlen", illetve "nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza. Meghallgatta ugyanakkor a beszállító társaság adott időszaki képviselőjét Z. G.-t, aki a társaság tevékenységével nagy részben nem volt tisztában, így az értékesített áruk eredetével, az értékesítések, szállítások körülményeivel sem. A cég a megalakulása óta bevallási kötelezettségét nem teljesítette, majd rövid időn belül D. S. M. ukrán állampolgár részére értékesítésre került, onnantól kezdve elérhetetlen volt, iratok pedig beszerezhetetlenek.
A társaság adószáma először felfüggesztésre, majd 2010. augusztus 11-i hatállyal törlésre került. A felperes iratanyagában pedig a vitatott számlákkal kapcsolatban semmilyen dokumentum, szerződés, egyéb irat nem volt fellelhető. A pénzügyi teljesítésre vonatkozóan sem állt rendelkezésre semmilyen bizonyíték. Ezért az Áfa tv. és az Sztv. releváns szabályai alapján a befogadott számla áfatartalmának levonásba helyezését alappal minősítette jogellenesnek az adóhivatal. Helyesen hivatkozott az alperes a Pp. 164. § (1) bekezdésére és a 206. § (1) bekezdésére, mely szerint a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése alapján a maguk összességében és meggyőződése szerint bírálja el. Jelen esetben azonban a bizonyítékok értékelése nem volt okszerű, továbbá a bíróság olyan iránymutatást adott az új eljárás lefolytatására az alperesnek, amelyek eleve láthatóan sikerre nem vezethettek, abból többlet tényállási elem a tények alapján egyértelműen nem várható. Az alperes kifejtette, hogy az adólevonást az értékesítés ténye önmagában nem alapozza meg. A számlakibocsátó társaság a tények alapján tipikusan az eltűnő kereskedő jellemzőit mutatta. Hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-80/11. és C-142/11. számú (Mahagében-Dávid) egyesített ügyekben hozott ítéletére is, annak alátámasztására, hogy álláspontja szerint az adóalany tudta vagy tudnia kellett, hogy beszerzésével az áfa szabályok kikerülését megvalósító ügyletben vesz részt.
A P. Kft. pedig alapvetően vagyonvédelmi tevékenységre alakult, és a gabonakereskedelem még egyéb tevékenységei között sem szerepelt. Ugyancsak elérhetetlen volt, az adószáma felfüggesztésre került, majd 2010. november 25-én ellene a felszámolási eljárás megindult. E cég szerepét is helytelenül értékelte a bíróság, és olyan bizonyítási cselekmények lefolytatására kötelezte az alperest, amely előre láthatóan végrehajthatatlan. A fellelhetetlen, eltűnt, bizonyítottan fiktív cég által /nevében/ kibocsátott számla joghatást nem válthat ki. Nem tette meg a felperes a szükséges, ésszerű intézkedéseket és tudatában kellett annak lennie, hogy a részére leszámlázott gabona nem a számlakibocsátótól származik, és ezáltal az adójogszabályok kikerülését jelentő ügyletben vesz részt.
Ugyancsak megalapozatlan a V.-F. Kft.-vel kapcsolatos bírósági megállapítás. Bár a V.-F. Kft. tevékenységi körében a gabonakereskedelem szerepelt és ezzel 2010 évben valójában foglalkozott is, azon társaságok akiktől állítólagosan az árut beszerezte, egyike sem ismerte el a gazdasági események megtörténtét, és nyilatkozataik szerint semmilyen kapcsolatban soha nem álltak a V.-F. Kft.-vel. A cégről nem hallottak, ügyvezetőt vagy alkalmazottat nem ismerik. Ezért jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy a V.-F. Kft. gabonabeszerzései a valóságban bizonyítottan, hiteles számlával igazolt módon nem történtek meg, így a felperes felé továbbszámlázott árukról kiállított számlák nem tartalmaztak a felek között létrejött valós gazdasági eseményt, minderre alapozva az adólevonási jog nem érvényesíthető. A felmerülő személyes kapcsolatok körét érintő viszonyok további vizsgálata a számlázott gazdasági esemény vonatkozásában a levonási jog megállapíthatósága körében indokolatlan. Egyébként megállapítható, hogy a bíróság maga is megkísérelte a vitatott számlák tartalmát tanúbizonyítással tisztázni, azonban az alperessel ellentétes más körülményeket nem tárt fel.
Minderre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni.