adozona.hu
BH 2015.10.285
BH 2015.10.285
A cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálatára irányuló perben a felülvizsgálati kérelmet hivatalból el kell utasítani, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyező okokra hivatkozva hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, de azt további indokokra hivatkozva még alaposabban alátámasztja [1952. évi III. tv. (Pp.) 271. § (4) bek. a) pont, 254. § (3) bek.; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 13. § (4) bek., 20. § (5) bek., 25. §, 209. § (1), (3) bek., 253. §, 255. § (3) bek.; a Tanács 77/91/EGK 2. irá
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]Az alperes közgyűlése 2010. szeptember 1-jén a 18/2010. (IX. 1.) Kgy. számú határozatával felhatalmazta a társaság igazgatóságát a társaság alaptőkéjének felemelésére, a határozathozatal napjától számított 5 évre azzal, hogy az alaptőke-emelés legmagasabb összege 2 milliárd Ft lehet.
[2]A felperes által 2012. szeptember 7-én közzétett nyilvános pályázati felhívásra B. N. (a továbbiakban: befektető) érvényes és eredményes ajánlatot tett. Ennek alapján a felperes, valamint P. Megyei Jogú Vá...
[2]A felperes által 2012. szeptember 7-én közzétett nyilvános pályázati felhívásra B. N. (a továbbiakban: befektető) érvényes és eredményes ajánlatot tett. Ennek alapján a felperes, valamint P. Megyei Jogú Város Önkormányzata (az alperes részvényesei), továbbá a befektető szindikátusi megállapodást írtak alá. Ebben a befektető arra vállalt kötelezettséget, hogy 500 millió Ft-ot bocsát az alperes rendelkezésére azzal, hogy a tőkejuttatás formájának, feltételeinek, ütemezésének, jogi, számviteli módja meghatározásának a joga őt illeti meg. A megállapodás megkötésekor részvény-adásvételi szerződés folytán a befektető az alperes részvényesévé vált.
[3]2013. október 10-én az alperes alaptőkéjét felemelték 1 852 750 220 Ft-ra.
[4]2013. október 30-án a befektető egy h.-i ingatlant kívánt az alperesi társaságba apportálni. A felperes saját értékbecslője 2013. december 3-án készített értékbecslésében az ingatlan piaci értékét 49 670 000 Ft-ban határozta meg.
[5]A 2013. december 4. igazgatósági ülésen a jelen levő 5 igazgatósági tag között az ingatlan értékét illetően vita alakult ki. Az 1/2013. (XII. 4.) Ig. számú határozatban ezért többek között felkérték az igazgatóság elnökét, hogy független igazságügyi szakértőt bízzon meg az ingatlan értékének meghatározására.
[6]A B.-P. Kft. részéről eljárt M. L. igazságügyi szakértő 2013. december 20-án készített igazságügyi szakértői véleményében a H.-i ingatlan értékét 304 000 000 Ft-ban határozta meg.
[7]A T. Könyvvizsgáló Gazdasági és Pénzügyi Tanácsadó Kft. (a továbbiakban: T. Kft.) a 2013. december 21-én kelt, az apportérték hitelesítési független könyvvizsgálói jelentésében, a G. A. 2006. Kft. 2013. november 21-i értékbecslése alapján az apport értékét 300 000 000 Ft-ban jelölte meg.
[8]Az igazgatóság rendkívüli ülését 2014. január 20-ra hívták össze. Ezen 4 tag személyesen vett részt, 1 tag pedig konferenciabeszélgetés útján csatlakozott az üléshez. Az ülésen 3 igen és 2 nem szavazattal az igazgatóság elfogadta az 1/2014. (I. 20.) Ig. számú határozatot. Eszerint az igazgatóság a társaság alaptőkéjét 300 000 000 Ft-tal, új részvények zártkörű forgalomba hozatala útján emeli fel. Az "A" sorozatú 15 db, egyenként 20 000 000 Ft összevont címletű, névértéken forgalomba hozott részvények átvételére a befektetőt jogosította fel. Az igazgatósági határozat megállapította, hogy az apport értéke nem haladja meg a könyvvizsgáló által maximumként meghatározott értéket. Az igazgatóság az alapszabály vonatkozó rendelkezéseit is módosította.
[9]A befektető 2014. január 20-án kötelezettséget vállalt a tőkeemelés folytán kibocsátandó részvények átvételére, és a részvények értékének 100%-át megtestesítő ingatlannak a társaság rendelkezésére bocsátására.
[10]Az apportértékelést végző T. Kft. 2014. május 28-án tett nyilatkozatot az apportált ingatlan piaci értékének és az ellenében adott részvények számának, névértékének egyenértékűségére nézve.
[11]A felperes keresetében az 1/2014. (I. 20.) Ig. számú határozat hatályon kívül helyezését kérte.
[12]Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[13]A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[14]Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyezően úgy ítélte, hogy az ügyrend V. fejezet 5.3. pontja nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egyes igazgatósági tagok személyesen, mások konferenciabeszélgetés útján vegyenek részt a szavazásban. Szükségtelennek tartotta, hogy a személyesen megjelent tagok külön-külön helyiségekbe vonuljanak és konferenciabeszélgetés útján ily módon tartsák meg az ülést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy az ügyrend 5.3. b) pontja szerinti követelmény nem valósult meg. Az alperesnél - a felperes által kétségbe nem vontan - 2008 óta nem kifogásolt, töretlen gyakorlat volt, miszerint az igazgatósági tagok látják, hogy a többi tag hogyan szavaz. Az adott határozat meghozatala során a nemmel szavazó igazgatósági tagok már korábban tájékoztatták a többi tagot, hogy miként fognak szavazni. Azt a többi tag nem kifogásolta, az ő szavazatukat a fenti tény nem befolyásolta.
[15]Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a Gt. 20. § (5) bekezdése az adott tényállás mellett nem irányadó, és az igazgatóság elnökének szavazati jog gyakorlása a fellebbezésben hivatkozott Ptk. 4. §-ában foglaltakba sem ütközött, a Gt., illetve az ügyrend ettől eltérő rendelkezésének hiányában. Ő a határozathozatal során, megítélése szerint szavazhatott.
[16]A másodfokú bíróság - hivatkozva a Gt. 255. § (3) bekezdésében írtakra is - rögzítette, a befektető a részvény átvételére a jogszabálynak megfelelő tartalmú előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett. Nem tulajdonított jelentőséget annak tartalma alapján, az abban lévő elírásnak, miszerint a zárkörű kibocsátásra kizárólag pénzbeli hozzájárulással kerül sor. Az igazgatósági határozatot nem tartotta emiatt jogszabálysértőnek.
[17]A másodfokú bíróság az apport értékelésével összefüggésben is egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. Rámutatott, a Gt. 209. §-a szerint a könyvvizsgáló értékelése nem köti a részvényeseket. A könyvvizsgáló véleményében írtaktól függetlenül meghatározhatják az apport értékét, a Gt. 14. § (4) bekezdésében [helyesen 13. § (4) bekezdésében] írt felelősségi szabály mellett. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Btk. 298/C. §-a, amely a valótlan értékmegjelölést bűncselekménynek minősítette, hatályon kívül helyezésre került. A másodfokú bíróság úgy ítélte, ettől függetlenül az igazgatóság tagjai az apport értékének meghatározásakor a rendelkezésre álló könyvvizsgálói jelentésben és az igazságügyi szakértői véleményben írtakat figyelembe vették, attól nem tértek el. A Tanács 77/91/EGK 2. számú irányelvének 10. cikk (1) és (2) bekezdésére is hivatkozva az ítélőtábla értelmezte a Gt. 209. § (1) bekezdésében szereplő rendelkezéseket, vizsgálta azok célját. Ez utóbbi tekintetében kifejtette, a szabályozás célja, hogy a hitelezők felé olyan bizonyíték álljon rendelkezésre, amely tanúsítja, az apport egyenértékű az ellenében adandó részvények számával, névértékével, továbbá, hogy a döntéshozók is konkrét adatok alapján dönthessenek az apportálásról. A másodfokú bíróság szerint a Gt. 209. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelel az igazságügyi szakértői vélemény és a könyvvizsgálói jelentés is. Ez utóbbi, nem vitásan, a döntéshozatalkor még nem tartalmazott egyenértékűségi nyilatkozatot. Ugyanakkor az igazgatósági tagok tudtak arról a szakvéleményben írtak alapján, hogy az apport 300 millió Ft értékű, így az egyenértékűség tekintetében a szükséges információkkal rendelkeztek. Az egyenértékűségi nyilatkozat később pótlásra került, ezért annak átmeneti hiánya a másodfokú bíróság szerint sem tette az igazgatósági határozatot jogszabálysértővé. Az ítélőtábla utalt arra, a Gt. 209. § (3) bekezdésében írtak be nem tartása sem teszi az igazgatósági határozatot jogszabálysértővé. A közzétételi kötelezettségnek ugyanis csak az igazgatósági határozat meghozatala után kell eleget tenni.
[18]A másodfokú bíróság szerint a Pp. 3. § (3) bekezdését az elsőfokú bíróság nem sértette meg, mert az adott eljárásban jogkérdésről kellett dönteni, bizonyításra szoruló tény nem volt.
[19]Rámutatott, a perben nem volt vizsgálandó, vizsgálható, hogy az apportált ingatlannak mekkora volt a tényleges, valós forgalmi értéke. Ez az érték a Gt. 14. § (4) bekezdése [helyesen 13. § (4) bekezdése] szerinti helytállási kötelezettség szempontjából bír jelentőséggel. Az igazgatósági határozat akkor is érvényes, ha valójában az apportált ingatlan értéke a megjelölt összeget nem éri el.
[20]A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatást és a kereseti kérelmének megfelelő határozat hozatalát kérte. Állította, a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4. § (1) bekezdését, a Gt. 45. §-át, 255. §-át, illetve 209. §-ának (1) bekezdését, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdését.
[21]A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának feltételei nem állnak fenn.
[22]A Pp. 271. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálatára irányuló perben nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással hagyta helyben.
[23]Az adott tényállás mellett, az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperes igazgatósága ügyrendjének V. fejezet 5.3. pontjában, a Gt. 20. § (5) bekezdésében, 25. §-ában, 253. §-ában, 209. § (1) bekezdésében, illetve 13. § (4) bekezdésében írtakra hivatkozással utasította el.
[24]A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó határozatában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból érdemben helyes jogi következtetés levonásával hozta meg döntését. Az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel azonosan értékelte az ügyrend említett rendelkezését. Az elsőfokú bírósággal egyezően, kiemelten is utalt a Gt. 20. § (5) bekezdésében, 209. §-ában, 13. § (4) bekezdésében írtakra, a felsorolt jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bírósággal azonos módon értelmezte. Hivatkozott továbbá, részben a fellebbezésben előadottakra, részben az elsőfokú eljárásban a felperes által állított jogszabálysértésre tekintettel, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében, a Pp. 3. § (3) bekezdésében, valamint - az elsőfokú bíróság jogi érvelését megerősítő céllal - a Gt. 255. § (3) bekezdésében, a Gt. 209. § (3) bekezdésében, a Tanács 77/91/EGK 2. irányelvének 10. cikkében írtakra, illetve a Btk. már hatályon kívül helyezett rendelkezésére. A másodfokú ítélet indokolása olyan megállapítást nem tartalmaz, amely az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel ellentétes vagy attól eltérő lenne.
[25]A Kúria ezért úgy ítélte, hogy a Pp. 271. § (4) bekezdés a) pontja értelmében, az adott tényállás mellett a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának feltételei nem állnak fenn. E rendelkezés ugyanis nemcsak akkor irányadó, ha a Pp. 254. § (3) bekezdése alkalmazásával a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi indokolás nélkül, indokai alapján, vagy pontosan azonos jogszabályi rendelkezésekre utalással, de érdemi indokolással hagyja helyben, hanem akkor is, ha az azonos jogszabályi rendelkezések mellett további jogi érvekre is hivatkozik, az elsőfokú bíróság álláspontját alátámasztva, azt megerősítve.
[26]A Kúria a fent kifejtettekre tekintettel a felperes felülvizsgálati kérelmét, a Pp. 273. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, hivatalból elutasította.
(Kúria Gfv. VII. 30.087/2015.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Nochta és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Nochta Tibor ügyvéd által képviselt P. Zrt. felperesnek dr. Rabovszky Gábor ügyvéd által képviselt Zs. Zrt. alperes ellen igazgatósági határozat felülvizsgálata iránt a Pécsi Törvényszék előtt 14.G.20.259/2014. számon indult és a Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.036/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett eljárásban a jogerős ítélettel szemben a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 25.400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a felperes 63.000 (Hatvanháromezer) Ft felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítését kérheti.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Az alperes közgyűlése 2010. szeptember 1-jén a 18/2010.(09.01.) Kgy. számú határozatával felhatalmazta a társaság igazgatóságát a társaság alaptőkéjének felemelésére, a határozathozatal napjától számított 5 évre azzal, hogy az alaptőke emelés legmagasabb összege 2 milliárd Ft lehet.
A felperes által 2012. szeptember 7-én közzétett nyilvános pályázati felhívásra B. N. (a továbbiakban: befektető) érvényes és eredményes ajánlatot tett. Ennek alapján a felperes, valamint P. Megyei Jogú Város Önkormányzata (az alperes részvényesei), továbbá a befektető szindikátusi megállapodást írtak alá. Ebben a befektető arra vállalt kötelezettséget, hogy 500 millió Ft-ot bocsát az alperes rendelkezésére azzal, hogy a tőkejuttatás formájának, feltételeinek, ütemezésének, jogi, számviteli módja meghatározásának a joga őt illeti meg. A megállapodás megkötésekor részvény adásvételi szerződés folytán a befektető az alperes részvényesévé vált.
2013. október 10-én az alperes alaptőkéjét 1.852.750.220 Ft-ra felemelték.
2013. október 30-án a befektető egy h.-i ingatlant kívánt az alperesi társaságba apportálni. A felperes saját értékbecslője 2013. december 3-án készített értékbecslésében az ingatlan piaci értékét 49.670.000 Ft-ban határozta meg.
A 2013. december 4-i igazgatósági ülésen a jelenlevő 5 igazgatósági tag között az ingatlan értékét illetően vita alakult ki. Az 1/2013.(12.04.) Ig. számú határozatban ezért többek között felkérték az igazgatóság elnökét, hogy független igazságügyi szakértőt bízzon meg az ingatlan értékének meghatározására.
A B.-P. Kft. részéről eljárt M. L. igazságügyi szakértő 2013. december 20-án készített igazságügyi szakértői véleményében a h-i ingatlan értékét 304.000.000 Ft-ban határozta meg.
A T. Könyvvizsgáló Gazdasági és Pénzügyi Tanácsadó Kft. (a továbbiakban: T. Kft.) a 2013. december 21-én kelt, az apportérték hitelesítési független könyvvizsgálói jelentésében, a G. A. 2006. Kft. 2013. november 21-i értékbecslése alapján az apport értékét 300.000.000 Ft-ban jelölte meg.
Az igazgatóság rendkívüli ülését 2014. január 20-ára hívták össze. Ezen 4 tag személyesen vett részt, 1 tag pedig konferencia beszélgetés útján csatlakozott az üléshez. Az ülésen 3 igen és 2 nem szavazattal az igazgatóság elfogadta az 1/2014.(01.20.) Ig. számú határozatot. E szerint az igazgatóság a társaság alaptőkéjét 300.000.000 Ft-tal, új részvények zártkörű forgalomba hozatala útján emeli fel. Az "A" sorozatú 15 db egyenként 20.000.000 Ft összevont címletű, névértéken forgalomba hozott részvények átvételére a befektetőt jogosította fel. Az igazgatósági határozat megállapította, hogy az apport értéke nem haladja meg a könyvvizsgáló által maximumként meghatározott értéket. Az igazgatóság az alapszabály vonatkozó rendelkezéseit is módosította.
A befektető 2014. január 20-án kötelezettséget vállalt a tőkeemelés folytán kibocsátandó részvények átvételére, és a részvények értékének 100%-át megtestesítő ingatlannak a társaság rendelkezésére bocsátására.
Az apportértékelést végző T. Kft. 2014. május 28-án tett nyilatkozatot az apportált ingatlan piaci értékének és az ellenében adott részvények számának, névértékének egyenértékűségére nézve.
A felperes keresetében az 1/2014.(01.20.) Ig. számú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott egyrészt arra, az igazgatóság ügyrendje nem teszi lehetővé, hogy egyes igazgatósági tagok személyesen, mások konferencia beszélgetés útján vegyenek részt az ülésen, adják le szavazataikat. Kifogásolta, hogy az igazgatósági ülésen a szavazás módját a jelen nem levő tag tekintetében nem tisztázták. Előadta, az ügyrend szerint egyenlő szavazat esetén az igazgatóság elnökének szavazata dönt, aki azonban a befektető házastársa, így nem szavazhatott volna. A felperes hivatkozott arra is, hogy a befektető a tőkejuttatást készpénzben vállalta. Állította, az apport értéke nem áll arányban az ellenében adandó részvények értékével. A könyvvizsgálói vélemény egyenértékűségi nyilatkozatot nem tartalmazott, a határozat a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 209. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Kifejtette, az alperes igazgatósága ügyrendjének V. fejezet 5.3. pontja szerint az igazgatóság a határozatait elektronikusan, illetve telefonon, vagy élő hanggal működő elektronikus úton, konferencia tárgyalás (beszélgetés) útján is meghozhatja, ha az elnök az ügyrend 5.3 a)-e) pontjában rögzített feltételek fennállásáról meggyőződik. E szabályozásból következően az ügyrend nem tiltotta, hogy egyes tagok személyes jelenlét mellett, más tagok (az adott tényállás mellett, egy tag) telefon segítségével a távolból vegyen részt az igazgatósági ülésen és ily módon szavazzon. Az elsőfokú bíróság szerint az ügyrend V. fejezet 5.3 a) és b) pontja a szavazás módjára nem tartalmaz rendelkezést. A felperesnek az alperes által nem cáfolt nyilatkozata, valamint az igazgatósági ülésről felvett jegyzőkönyv adatai alapján megállapította, hogy a lebonyolított szavazás, annak módja az ügyrendi rendelkezéseket nem sértette, azokba nem ütközött. Szavazategyenlőség az adott tényállás mellett nem jött létre, valamennyi igazgatósági tag szavazhatott. A Gt. 25. §-ában szabályozott összeférhetetlenségi okok ugyanis nem álltak fenn, a Gt. 20. § (5) bekezdése az igazgatóság általi határozathozatalra nem irányadó.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte, a 2010. január 20-án kelt kötelezettség-vállaló nyilatkozat egyértelműen tartalmazta az apport tárgyát és értékét. Az a körülmény, hogy a nyilatkozat az "átvenni vállalt részvény" jellemzői között azt tartalmazta, hogy a zártkörű részvénykibocsátásra kizárólag pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával kerül sor, nem teszi a tőkeemelésről szóló határozatot jogszabályba ütközővé, amelyet az igazgatósági ülés ismételt összehívása is megerősít.
Az apport értékelésével összefüggésben az elsőfokú bíróság hivatkozott a Gt. 253. §-ában, 209. § (1) bekezdésében, illetve a 13. § (4) bekezdésében foglaltakra. Ez utóbbival összefüggésben arra, hogy az apport könyvvizsgáló általi értékeléséhez a tagok nincsenek kötve, de az értékelés során rosszhiszeműen eljárók az apporttőrrel együtt korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az Rt-nek a hamis értékelésből eredő károkért. A törvényszék hangsúlyozta, a Gt. 45. § (1) bekezdése alapján indult perben a bíróság csak a Gt. 209. § (1) bekezdésében írtak betartását vizsgálhatja, arra nézve rendelkezik hatáskörrel. Az elkészült ingatlanforgalmi értékbecslés részletes leírást tartalmazott az apportálandó ingatlanról, jellemzőiről, az értékelés során alkalmazott szakértői módszerről. A könyvvizsgálói jelentés tartalmazta, hogy az apport értékének meghatározásakor nem kizárólag az ingatlan forgalmi értékbecslését vette alapul, hanem egy korábban készült értékbecslés adatait is. A könyvvizsgálói véleményből hiányzott ugyanakkor az egyenértékűségi nyilatkozat. Ezt a könyvvizsgáló később pótolta, és ezzel az igazgatósági határozatot jogszerűvé tette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyezően úgy ítélte, hogy az ügyrend V. fejezet 5.3. pontja nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egyes igazgatósági tagok személyesen, mások konferencia beszélgetés útján vegyenek részt a szavazásban. Szükségtelennek tartotta, hogy a személyesen megjelent tagok külön-külön helyiségekbe vonuljanak és konferencia-beszélgetés útján ily módon tartsák meg az ülést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy az ügyrend 5.3.b) pontja szerinti követelmény nem valósult meg. Az alperesnél - a felperes által kétségbe nem vontan - 2008-óta nem kifogásolt, töretlen gyakorlat volt, miszerint az igazgatósági tagok látják, hogy a többi tag hogyan szavaz. Az adott határozat meghozatala során a nemmel szavazó igazgatósági tagok már korábban tájékoztatták a többi tagot, hogy miként fognak szavazni. Azt a többi tag nem kifogásolta, az ő szavazatukat a fenti tény nem befolyásolta.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a Gt. 20. § (5) bekezdése az adott tényállás mellett nem irányadó, és az igazgatóság elnökének szavazati jog gyakorlása a fellebbezésben hivatkozott Ptk. 4. §-ában foglaltakba sem ütközött, a Gt., illetve az ügyrend ettől eltérő rendelkezésének hiányában. Ő a határozathozatal során, megítélése szerint szavazhatott.
A másodfokú bíróság - hivatkozva a Gt. 255. § (3) bekezdésében írtakra is - rögzítette, a befektető a részvény átvételére a jogszabálynak megfelelő tartalmú előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett. Nem tulajdonított jelentőséget annak tartalma alapján, az abban lévő elírásnak, miszerint a zárkörű kibocsátásra kizárólag pénzbeli hozzájárulással kerül sor. Az igazgatósági határozatot nem tartotta emiatt jogszabálysértőnek.
A másodfokú bíróság az apport értékelésével összefüggésben is egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. Rámutatott, a Gt. 209. §-a szerint a könyvvizsgáló értékelése nem köti a részvényeseket. A könyvvizsgáló véleményében írtaktól függetlenül meghatározhatják az apport értékét, a Gt. 14. § (4) bekezdésében (helyesen 13. § (4) bekezdésében) írt felelősségi szabály mellett. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Btk. 298/C. §-a, amely a valótlan értékmegjelölést bűncselekménynek minősítette, hatályon kívül helyezésre került. A másodfokú bíróság úgy ítélte, ettől függetlenül az igazgatóság tagjai a rendelkezésre álló könyvvizsgálói jelentésben és az igazságügyi szakértői véleményben írtakat figyelembe vették az apport értékének meghatározásakor, attól nem tértek el. A Tanács 77/91/EGK 2. számú irányelvének 10. cikk (1) és (2) bekezdésére is hivatkozva az ítélőtábla értelmezte a Gt. 209. § (1) bekezdésében szereplő rendelkezéseket, vizsgálta azok célját. Ez utóbbi tekintetében kifejtette, a szabályozás célja, hogy a hitelezők felé olyan bizonyíték álljon rendelkezésre, amely tanúsítja, az apport egyenértékű az ellenében adandó részvények számával, névértékével, továbbá, hogy a döntéshozók is konkrét adatok alapján dönthessenek az apportálásról. A másodfokú bíróság szerint a Gt. 209. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelel az igazságügyi szakértői vélemény és a könyvvizsgálói jelentés is. Ez utóbbi, nem vitásan, a döntéshozatalkor még nem tartalmazott egyenértékűségi nyilatkozatot. Ugyanakkor az igazgatósági tagok tudtak arról a szakvéleményben írtak alapján, hogy az apport 300 millió Ft értékű, így az egyenértékűség tekintetében a szükséges információkkal rendelkeztek. Az egyenértékűségi nyilatkozat később pótlásra került, ezért annak átmeneti hiánya a másodfokú bíróság szerint sem tette az igazgatósági határozatot jogszabálysértővé. Az ítélőtábla utalt arra, a Gt. 209. § (3) bekezdésében írtak be nem tartása sem teszi az igazgatósági határozatot jogszabálysértővé. A közzétételi kötelezettségnek ugyanis csak az igazgatósági határozat meghozatala után kell eleget tenni.
A másodfokú bíróság szerint a Pp. 3. § (3) bekezdését az elsőfokú bíróság nem sértette meg, mert az adott eljárásban jogkérdésről kellett dönteni, bizonyításra szoruló tény nem volt.
Rámutatott, a perben nem volt vizsgálandó, vizsgálható, hogy az apportált ingatlannak mekkora volt a tényleges, valós forgalmi értéke. Ez az érték a Gt. 14 § (4) bekezdése (helyesen 13. § (4) bekezdése) szerinti helytállási kötelezettség szempontjából bír jelentőséggel. Az igazgatósági határozat akkor is érvényes, ha valójában az apportált ingatlan értéke a megjelölt összeget nem éri el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatást és a kereseti kérelmének megfelelő határozat hozatalát kérte. Állította, a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4. § (1) bekezdését, a Gt. 45. §-át, 255 §-át, illetve 209. §-ának (1) bekezdését, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdését.
Kifejtette, a jogerős ítélet iratellenesen értelmezte az igazgatóság ügyrendjének V. fejezet 5.3 pontját, mert az igazgatóság vagy rendes ülésen, vagy írásban, ülés tartása nélkül, vagy elektronikus úton (konferencia beszélgetés) útján ülésezhet, illetve hozhat határozatot. Az adott tényállás mellett "rendes" ülést hívtak össze, ugyanakkor nem "rendes" ülésen hozták meg a határozatot, hiszen 1 tag telefonbeszélgetés útján vett részt az igazgatósági ülésen, illetve adta le szavazatát. A felperes szerint sérült az ügyrend azon rendelkezése is, miszerint az egymás utáni szavazás nem megengedett. Tévesnek tartotta a jogerős ítéletben kifejtett azt a jogi álláspontot, hogy a befektető házastársának a szavazásban való részvétele nem sérti a Ptk. 4. §-ában szabályozott alapelvet. A felperes sérelmezte, hogy a befektető kötelezettségvállaló nyilatkozatában szereplő azon kitételnek, miszerint a zártkörű részvény kibocsátás kizárólag pénzbeli hozzájárulás ellenében történik, a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget. Vitatta azt is, hogy az egyenértékűségi nyilatkozat hiányában az igazgatósági határozat a Gt. 209. § (1) bekezdését nem sérti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának feltételei nem állnak fenn.
A Pp. 271. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálatára irányuló perben nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással hagyta helyben.
Az adott tényállás mellett, az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperes igazgatósága ügyrendjének V. fejezet 5.3. pontjában, a Gt. 20. § (5) bekezdésében, 25. §-ában, 253. §-ában, 209. § (1) bekezdésében, illetve 13. § (4) bekezdésében írtakra hivatkozással utasította el.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyó határozatában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból érdemben helyes jogi következtetés levonásával hozta meg döntését. Az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel azonosan értékelte az ügyrend említett rendelkezését. Az elsőfokú bírósággal egyezően, kiemelten is utalt a Gt. 20. § (5) bekezdésében, a 209. §-ában, a 13. § (4) bekezdésében írtakra, a felsorolt jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bírósággal azonos módon értelmezte. Hivatkozott továbbá, részben a fellebbezésben előadottakra, részben az elsőfokú eljárásban a felperes által állított jogszabálysértésre tekintettel, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében, a Pp. 3. § (3) bekezdésében, valamint - az elsőfokú bíróság jogi érvelését megerősítő céllal - a Gt. 255. § (3) bekezdésében, a Gt. 209. § (3) bekezdésében, a Tanács 77/91/EGK. 2. irányelvének 10. cikkében írtakra, illetve a Btk. már hatályon kívül helyezett rendelkezésére. A másodfokú ítélet indokolása olyan megállapítást nem tartalmaz, amely az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel ellentétes, vagy attól eltérő lenne.
A Kúria ezért úgy ítélte, hogy a Pp. 271. § (4) bekezdés a) pontja értelmében, az adott tényállás mellett a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának feltételei nem állnak fenn. E rendelkezés ugyanis nemcsak akkor irányadó, ha a Pp. 254. § (3) bekezdése alkalmazásával a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi indokolás nélkül, indokai alapján, vagy pontosan azonos jogszabályi rendelkezésekre utalással, de érdemi indokolással hagyja helyben, hanem akkor is, ha az azonos jogszabályi rendelkezések mellett további jogi érvekre is hivatkozik, az elsőfokú bíróság álláspontját alátámasztva, azt megerősítve.
A Kúria a fent kifejtettekre tekintettel a felperes felülvizsgálati kérelmét, a Pp. 273. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, hivatalból elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján ezért a Kúria kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének megfizetésére. Ennek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdés, valamint a 4/A. § (1) bekezdés alkalmazásával - a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan - ÁFA-val növelten állapította meg.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 58. § (1) bekezdésének f) pontja, 39. § (3) bekezdés d) pontja, 50. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelem hivatalból történt elutasítása miatt - a mérsékelt felülvizsgálati eljárási illeték 7.000 forint. A hitelező ezért az általa illetékbélyeggel lerótt 70.000 forintból 63.000 forintot visszaigényelhet az adóhatóságtól, az Itv. 80. § (1) bekezdésének i) pontja alapján. A Kúria erről, az Itv. 81. § (2) bekezdése szerint az állami adóhatóságot a határozatának az elsőfokú bíróság útján való megküldésével értesíti. Tájékoztatja továbbá a felperest, hogy az illeték visszatérítését az adóhatóságtól kérnie kell.