adozona.hu
AVI 2015.8.71
AVI 2015.8.71
A vagyonszerzőt terheli a nyilatkozattételi kötelezettség, ha illetékmentességet kíván igénybe venni (1990. évi XCIII. tv. 91. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. május 8. napján kelt - és illetékkiszabásra 2008. május 13. napján bemutatott - adásvételi szerződéssel vásárolta meg a 4983/0/A/12 hrsz. alatti ingatlant.
A felperes az illetékkiszabásra történő bejelentéskor az illetékmentességére nem nyilatkozatot.
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. június 7. napján kelt fizetési meghagyásában a felperest 1 100 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követően,...
AVI 2015.8.71 A vagyonszerzőt terheli a nyilatkozattételi kötelezettség, ha illetékmentességet kíván igénybe venni (1990. évi XCIII. tv. 91. §)
A felperes 2008. május 8. napján kelt - és illetékkiszabásra 2008. május 13. napján bemutatott - adásvételi szerződéssel vásárolta meg a 4983/0/A/12 hrsz. alatti ingatlant.A felperes az illetékkiszabásra történő bejelentéskor az illetékmentességére nem nyilatkozatot.
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. június 7. napján kelt fizetési meghagyásában a felperest 1 100 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követően, 2008. augusztus 5. napján kelt beadványában kérte az illetékmentessége megállapítását, igazolási kérelmet nem nyújtott be.
Az elsőfokú hatóság a 2009. október 6. napján kelt határozatával a felperes illeték-visszatérítésre/törlésre irányuló kérelmét elutasította.
Kiemelte, hogy a felperes sem az adásvételi szerződésben, sem a szerződés illeték kiszabására bejelentésekor nem nyilatkozott illetékmentességéről, illetve az annak feltételéül szabott körülményekről, ezért nem jogosult az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott illetékmentességre.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. június 19. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A felperes keresetét a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével elutasította. Egyetértett azzal a felperesi érveléssel, hogy az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján a felperest - mint köztestületet - teljes személyes illetékmentesség illeti meg akkor, ha az Itv. 5. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat együttesen teljesíti, azaz a szükséges nyilatkozatot az előírt határidőben megteszi, és a feltételeket ezzel igazolja.
Azt is elismerte, hogy az Itv. 5. § (3) bekezdésében meghatározott határidő elmulasztását a jogalkotó nem tekinti jogvesztőnek. Ugyanakkor e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelmet kellett volna előterjesztenie a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 66. §-a alapján.
Miután a felperes az illetékmentesség feltételéről a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt elmulasztott nyilatkozni, és a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet sem terjesztett elő, így álláspontja szerint a felperest a személyes illetékmentesség nem illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet megváltoztatása és a fizetési meghagyásban rögzített illeték törlése iránt; amennyiben ez nem volna lehetséges, úgy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a Fővárosi Bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő kötelezését indítványozta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 4. § (1) bekezdését, 5. § (1) bekezdés d) pontját, (2)-(3) bekezdését. Az Itv. 4. § (1) bekezdése értelmében az illetékmentes szervezettől illeték megfizetése nem követelhető.
Az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése megalapozza a felperes illetékmentességét, a (3) bekezdés a bejelentéshez kapcsolódik, nem érinti az illetékmentesség fennállását, feltételeit. Az illetékmentességi nyilatkozat késedelmes előterjesztése nem jár az illetékmentesség elvesztésével. Még ha az eljárás nem is értelmezhető úgy, hogy az a fizetési meghagyás kiadásával hivatalból indult, akkor is legfeljebb késedelembe estek egy bejelentési kötelezettséggel. Ez alapján az Itv. 82. § (1) bekezdése értelmében a fizetendő illetéken felül az alperes legfeljebb az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű mulasztási bírság megfizetésére kötelezhette volna a felperest. Megítélés szerint ezt a jogértelmezést támasztja alá az Itv. 91. §-ának (1) és (4) bekezdése is.
Ezért tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az igazolási kérelem előterjesztésének hiánya okán az illetékmentesség megállapítását negligálta. Döntése a Pp. 206. §-ába, továbbá az Itv. már előbb felhívott jogszabályaiba ütközik.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperest a már korábban felhívott rendelkezések értelmében - mint az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontjában felsorolt szervezetek közé tartozót - nyilatkozattételi kötelezettség terhelte, az Itv. 5. § (3) bekezdése szerint az illeték kiszabásra történő bejelentésekor köteles volt írásban nyilatkozni az illetékmentesség feltételeiről. Ez alól a kötelezettség alól az Itv. 4. § (1) bekezdése nem biztosít felmentést, azonban ha az adott szervezet az illetékmentességére nem nyilatkozik, annak feltételeit nem igazolja, az illeték fizetésére kötelezhető az Itv. 4. § (1) bekezdésében foglalt szabálytól függetlenül.
A felperest a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor nyilatkozati kötelezettség terhelte, amelyet elmulasztott. A Ket. alapján ha ezt a nyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztotta, utóbb még előterjesztheti, azonban késedelme kimentésére a Ket. 66. § (1) bekezdése alapján csak igazolási kérelem előterjesztésével mentesülhetett a késedelem jogkövetkezményei alól. A felperes igazolási kérelmet nem terjesztett elő, a határidőn túl előterjesztett nyilatkozatát pedig az alperes jogszerűen hagyta figyelmen kívül és állapította meg, hogy késedelme kimentésének hiányában nem részesíthető illetékmentességben.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy a nyilatkozat késedelmes előterjesztése miatt kizárólag az Itv. 91. §-ában szabályozott eljárásjogi következmények alkalmazására lett volna lehetőség, ugyanis az illetékmentesség bejelentése nem csupán formalitás, a vagyonszerzőt terheli a mentességi nyilatkozattételi kötelezettség, neki kell közölnie, ha illetékmentességet kíván igénybe venni, és a törvényi feltételek fennállását is neki kell igazolnia.
Nem támasztják alá a felperes által hivatkozott Legfelsőbb Bírósági jogesetek sem az alperesi határozat jogszerűtlenségét, mivel a korábbi eseti döntések eltérő tényállásúak és eltérő jogi szabályozás mellett születtek, ezért azok nem irányadók.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kfv. I. 35.057/2012/5.)