adozona.hu
AVI 2015.8.68
AVI 2015.8.68
Vizsgálni kell az átmeneti megőrzésre kötelezett felelősségét [Vámkódex 203. cikk (3) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
TIR eljárás keretében 2008. december - 2009. február hónapokban fuvarozott nem közösségi áruk tekintetében a felperes a címzettek közvetlen képviselőjeként vett részt. Az ár Szerbiából lépett be a Közösség területére. Az árutovábbítási eljárást felperes kezdeményezte, áruként friss zöldségfélék kerültek megnevezésre.
Adminisztratív vámvizsgálatot követően a vám elé állított áruk átmeneti megőrzésére a felperes székhelye lett kijelölve, majd szabad forgalomba bocsátás során azokat - az indítv...
Adminisztratív vámvizsgálatot követően a vám elé állított áruk átmeneti megőrzésére a felperes székhelye lett kijelölve, majd szabad forgalomba bocsátás során azokat - az indítványnak megfelelően - sárgarépaként vámkezelték. Az érintett tételeket már a szabad forgalomba bocsátás előtt kirakodták a Nagybani Piacon.
Az utólagos ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú hatóság vámigazgatási eljárást indított. Megállapította, hogy a nem történt meg a TIR eljárás szabályszerű befejezése, a felperes nem teljesítette a külső árutovábbítási eljárás befejezésével kapcsolatos kötelezettségét, továbbá a szerb vámigazgatás által megküldött kiviteli okmányok alapján a vámáru ténylegesen fokhagyma volt. A felperes megtévesztette a vámhatóságot, ezáltal részt vett a behozatali vámköteles áru (a ténylegesen indított fokhagyma) vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásában, a Vámkódex 203. cikk (3) bekezdés második francia bekezdés alapján adósnak minősül. A határozatok rendelkező részében szerepelt, hogy a felperest abban a minőségében kötelezik a vámtartozás megfizetésére, mint aki részt vett a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásban és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól. A vámtartozás összegét a szerb vámigazgatás által megküldött számla adatainak figyelembevételével állapították meg. A irányadó vámtételek: sárgarépa 13,6% érték vám, fokhagyma 120 euró/100 kg mérték vám + 9,6% érték vám. A határozatok a címzetteket, a fuvarozót és a felperest egyetemlegesen kötelezték a vámtartozások megfizetésére.
Az alperes az egyes elsőfokú határozatokat a 4909-1/2010., 4910-1/2010., 4911-1/2010., 4912-1/2010., 4913-1/2010. és 4914-1/2010. számú döntéseivel helybenhagyta.
A felperes mind a hat alperesi határozatot keresettel támadta. Vitatta, hogy közvetlen képviselőként adós lenne, hogy az elvonásról tudomása volt, vagy tudomása kellett volna legyen, hogy egyáltalán volt jogellenes elvonás.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak ítélte a felperes közvetlen képviseletet vitató keresetét, továbbá azt is megállapította, hogy a felperes nem járt el jogszerűen a szállítmányok átmeneti megőrzése során.
A tudattartalomra vonatkozó tényállás felderítésére nézve előterjesztett keresetet alaposnak értékelte. Álláspontja szerint a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a szerb vámigazgatás által megküldött, a vámáruk fokhagymakénti minősítését megalapozó válaszlevél tartalma nem egyezik az alperes által eredetinek elfogadott számlákkal és az eltérésre az alperes nem adott magyarázatot. A tényállás tisztázása az alperes feladata, figyelemmel arra, hogy a Vámkódex 203. cikk (2) és (3) bekezdéséből következően a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásban résztvevőket csak abban az esetben lehet a vámtartozás megfizetésére kötelezni, ha a vámfelügyelet alóli elvonásról tudomásuk volt vagy tudomásuk kellett, hogy legyen. Tehát e tekintetben a felelősségük nem objektív, a tudomásra jutást igazolni, bizonyítani, de legalább aggálytalanul valószínűsíteni kell. A felelősség vizsgálata szempontjából nem tekinthető irrelevánsnak, hogy a felperes egy vagy több számlát mutatott-e be a vámeljárás során. A határozatból ugyanis nem derül ki, hogy a tudati felelősségi elemet az alperes milyen tények alapján állapította meg, holott a felelősségre vonáshoz szükséges a tudati elem bizonyítása.
Az elsőfokú bíróság által adott iránymutatás szerint a tényállást tisztázni kell a becsatolt számlák felhasználhatóságával kapcsolatban, és amennyiben felperes felelőssége mindezek után is felmerül, azt a jogszabály szerint indokolni kell.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az új eljárásra való utasítás tekintetében kérte a bírósági felülvizsgálatot, indítványozta ebben a körben is a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, továbbá 339. § (1) bekezdését.
Előadta, egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a vámfelügyelet alóli elvonás tárgya kizárólag fokhagyma lehetett. A vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás szempontjából az a tény releváns, hogy a vámáru vámjogi sorsának végleges rendezése előtt az áru átmeneti megőrzésének helyétől eltérő helyen, a mentesítést megelőzően került lerakodásra. Egyetlen eset kivételével a perbeli áruk nem is jártak a felperes telephelyén.
A szállítmányok tartalma tekintetében a szerb vámhatóságnál bemutatott számla önmagában releváns bizonyíték arra, hogy ténylegesen mi képezte a rakományt. A szerb vámigazgatás válaszlevele és a ténylegesen megküldött számlák közötti ellentmondás tisztázására azért nem volt szükség, mert a külföldi vámhatóság által megküldött számlákhoz csatolásra került a TIR okmány, valamint a CMR másolat is, és ezek alapján egyértelműen beazonosítható volt, hogy az egyes árutovábbítási eljárásokhoz mely számlamásolatok kapcsolódnak.
Az új eljárásra való utasítás szempontjából irreleváns, hogy a felperes tudott-e arról, milyen áru képezte a vámfelügyelet alóli elvonás tárgyát. Csak azt kell vizsgálni, a felperes tudott-e a jogellenes elvonásról, azt pedig, hogy tudott, a jogerős ítélet sem vitatta.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
Elsődleges álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok felülértékelésére irányul, amely nem engedhető meg. Kiemelte, az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a szerb vámigazgatás által megküldött válaszlevél tartalma nem egyezik az alperes által becsatolt, általa eredetinek elfogadott számlákkal.
Hivatkozott arra is, téves a jogerős ítéletnek azon megállapítása, hogy a felperes nem járt el jogszerűen a perbeli szállítmányok átmeneti megőrzése sor. Vitatta, hogy a szabályok feltételezett megsértése bármilyen módon hozzájárulhatott a hatóság megtévesztéséhez és hogy ezzel részesévé vált volna a vámfelügyelet alóli feltételezett jogellenes elvonásnak. A vámtartozás kiszabására egyébként is a szerb hatóság által megküldött válaszlevél okán, és nem azért került sor, mert a felperes azt nem az átmeneti megőrzés helyén tárolta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.12.490. KGD 2002.262.]. Azt, hogy nem járt el jogszerűen a perbeli szállítmányok átmeneti megőrzése sor, a felperes sem felülvizsgálati-, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem vitatta, így a jogerős ítélet ezen megállapítását a Kúria nem érintette.
A Vámkódex 203. cikk (3) bekezdése szerint adós:
- az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól,
- bármely személy, aki részt vett az előbb említett elvonásban, és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól,
- bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azt elvonták a vámfelügyelet alól, és
- adott esetben, az áru átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása során a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet az elsőfokú vámhatóság határozatainak rendelkező része által determinált logikai rendet követte: eszerint a felperes akként köteles a vámtartozás megfizetésére, mint aki részt vett a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásban és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól. Az elsőfokú határozatok indokolásában azonban az kapott hangsúlyt, hogy a felperes, mint közvetlen képviselő, felelős volt az átmeneti megőrzéssel kapcsolatos kötelezettségek megtartásáért, azaz ellentmondás áll fenn az elsőfokú vámhatósági határozatok rendelkező része és indokolása között, illetőleg az indokoláson belül is, mivel a Vámkódex alkalmazandó jogszabályi helyeként az átmeneti megőrzés sérelmére való hivatkozás ellenére a 203. cikk (3) bekezdés második francia bekezdését jelölték aláhúzással.
Az alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta, de indokolásaiban erőteljesen a szerb vámhatóság és a felperes által bemutatott okmányok közötti ellentmondásokat vette figyelembe, arra helyezte a hangsúlyt, hogy a felperes a tőle elvárható körültekintéssel eljárva tudomással bírt arról, hogy fokhagymát vontak árutovábbítási eljárás alá. Az elsőfokú bíróság, a kereseti kérelemnek megfelelően, ehhez képest vizsgálta a tudattartalomra vonatkozó elemeket, és a Vámkódex 203. cikk (3) bekezdés második francia bekezdésével összefüggésben alappal következtetett arra, hogy ebben a körben hiányos az alperesi határozatok indokolása. Logikailag tehát okszerű és jogszerű volt az új eljárásra kötelezés.
A Kúria értékelése szerint azonban az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában nem értékelte megfelelően a vámhatósági határozatok rendelkező részének és indokolásának ellentmondásait, nem vette figyelembe a felperesnek, mint átmeneti megőrzésre kötelezettnek az adott tényállás alapján a Vámkódex 203. cikk (3) bekezdés utolsó francia bekezdése alapján felvethető felelősségét. A Pp. 339. § (3) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és a határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi, ha más jogalapon álló határozat meghozatalát látja indokoltnak.
A Kúria erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján érdemi rendelkezését tekintve hatályában fenntartotta. Indokolását megváltoztatva azonban arra ad iránymutatást, hogy az új eljárás során az elsőfokú hatóságnak a felperes felelősségét a Vámkódex 203. cikk (3) bekezdés utolsó francia bekezdése alapján is kell vizsgálni és bizonyítani. A vámhatóság nincs elzárva attól, hogy amennyiben elveti ezen jogszabályi hely alkalmazandóságát, visszatérjen a második francia bekezdés alkalmazásához, ebben az esetben azonban - a jogerős ítéletben megfogalmazottak szerint - bizonyítania és indokolnia kell, hogy a felperes tudott, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól.
A Kúria megállapította, hogy erre irányuló kereseti kérelem hiányában a határozatok összegszerűsége nem volt tárgya a bírósági felülvizsgálatnak, így a felperes adósi pozíciójának megállapítása esetén sem kell az új eljárásoknak erre kiterjedniük.
(Kúria, Kfv. I. 35.406/2012/7.)