adozona.hu
AVI 2015.8.64
AVI 2015.8.64
Amennyiben a fél csak a perben hivatkozik olyan bizonyításra, amely a közigazgatási eljárásban nem állt a hatóság rendelkezésére, az eljárás nem sérti az Art. 97. §-át (2003. évi XCII. tv. 97. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a T. F. Zrt. szerződést kötött, amelyben a felperes vállalta, hogy a tulajdonában lévő B. Ü. I. Rendszert a megrendelő igényeinek megfelelően testre szabja, és ennek eredményeként kialakítja a T. Ü. T. Rendszert. A felperes 2009. december hónapban két számlát állított ki a megrendelő részére, B. B. Ü. Rendszer részlet és kiszállási díj tárgyában, 10 173 000 Ft adóalap után felszámított 2 543 000 forint általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegben.
A felperes 2009. dec...
AVI 2015.8.64 Amennyiben a fél csak a perben hivatkozik olyan bizonyításra, amely a közigazgatási eljárásban nem állt a hatóság rendelkezésére, az eljárás nem sérti az Art. 97. §-át (2003. évi XCII. tv. 97. §)
A felperes és a T. F. Zrt. szerződést kötött, amelyben a felperes vállalta, hogy a tulajdonában lévő B. Ü. I. Rendszert a megrendelő igényeinek megfelelően testre szabja, és ennek eredményeként kialakítja a T. Ü. T. Rendszert. A felperes 2009. december hónapban két számlát állított ki a megrendelő részére, B. B. Ü. Rendszer részlet és kiszállási díj tárgyában, 10 173 000 Ft adóalap után felszámított 2 543 000 forint általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegben.A felperes 2009. decemberre benyújtott áfa bevallásában 25%-os kulcs alá tartozó belföldi termékbeszerzés, szolgáltatás jogcímén 12 929 000 Ft adóalap után 3 232 000 Ft levonható áfát állított be. Ebben az időszakban az A. C. Kft. (a továbbiakban: Kft.) informatikai szaktanács tárgyában kibocsátott számláján feltüntetett 11 000 000 Ft adóalap után felszámított 2 750 000 Ft áfa összeget szerepeltette. A számla alapjául szolgáló szerződés szerint a felperes megbízta a Kft.-t a T. F. Zrt. informatikai rendszerének kiépítéséhez szükséges tanulmány elkészítésével.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2009. december hónapra. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 750 000 Ft pénzügyileg rendezendő adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Határozatában az értékesítést terhelő fizetendő áfa tekintetében azt állapította meg, hogy a felperes megrendelő felé történő teljesítése nem vitatható, az ügyviteli rendszer (részlet) valóban tőle származik, ezért az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége áll fenn. A beszerzést terhelő előzetesen felszámított áfa tekintetében azonban azt rögzítette, hogy a Kft. nevében, felperes felé kibocsátott számla hiteltelen. A Kft. kapcsán nem állnak rendelkezésre olyan dokumentumok, számviteli bizonylatok, nyilvántartások, amelyek a gazdasági esemény megtörténtét hitelt érdemlően alátámasztanák, semmi nem bizonyítja, hogy az ügylet valóban a számla szerinti felek között jött volna létre a számla szerinti tartalommal. Az ügyletekben résztvevők nyilatkozatai sem támasztják alá e két társaság valós gazdasági kapcsolatát, a felperes felé számlát kibocsátó nem volt képes a számla szerinti gazdasági esemény elvégzésére, ezért önmagában az, hogy a számlán feltüntetett szolgáltatást valaki elvégezte, még nem teszi a bizonylatot tartalmilag hitelessé. A felek közötti gazdasági esemény hiánya önmagában cáfolja a felperes kellően körültekintő magatartásra való hivatkozását. A felperes egyébként semmilyen módon nem győződött meg arról, hogy a Kft. rendelkezik-e vagy sem a szerződés teljesítéséhez szükséges teljesítő képességgel, referenciát, ajánlatot sem kért. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. március 22. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az Áfa. tv. 119. § (1) bekezdésére, 120. § b) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére, 166. § (2) és (3) bekezdéseire, 167. § (1) bekezdés e) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 165. § (1)-(4) bekezdéseire, 170. § (1) és (2) bekezdéseire, 171. § (2) bekezdésre alapította. Határozatának indokolása szerint nem áll rendelkezésre bizonyíték a Kft. által kibocsátott számlán szereplő gazdasági esemény megvalósulására, arra nézve, hogy a munkálatokat a valóságban ki, kinek a megbízásából, milyen munkavégzésre irányuló jogviszony keretében, kinek az irányítása és felügyelete alatt végezte volna el, a felperes és alvállalkozója által hivatkozott körülményeket semmilyen kívülálló által is ellenőrizhető adat nem támasztja alá. A felperes felé számlát kibocsátó Kft. saját teljesítésre nem hivatkozott, ilyenre nem is hivatkozhatott, mivel az ehhez szükséges szakképzett munkaerővel nem rendelkezett. Ügyvezetője által állított alvállalkozói teljesítmény megvalósulását semmi nem támasztja alá, az ügyvezető még megnevezni sem tudta alvállalkozóját. Az irányadó tényállás kapcsán a tanulmány, a szellemi termék készítőjének személye bír jelentőséggel, mivel a számlán feltüntetett adó levonására nem bárki, hanem csak a számlán feltüntetett szállító által teljesített gazdasági esemény szolgálhat alapul. Az elsőfokú adóhatóság bizonyította, hogy a felperes felé kibocsátott számlán feltüntetett felek között a gazdasági esemény a valóságban nem történt meg, és az alvállalkozói teljesítés sem igazolt, ezért határozata megalapozott és jogszerű.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, arra alapítottan, hogy az adóhatóság nem teljesítette a tényállás tisztázási, bizonyítási kötelezettségét, megalapozatlanul és jogszabálysértően fosztotta meg adólevonási jogától. Arra hivatkozott, hogy a számla valós gazdasági eseményt tükröz, a teljesítéssel keletkezett tanulmány értéke tartalmilag nem vitatott és a számla szerinti összeg kifizetésre került.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az adóhatóság eleget tett tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. A perben a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy az alperes által vitatott számlán szereplő gazdasági esemény valóban az abban feltüntetett felek között jött létre, ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 141. § (6) bekezdése szerinti jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel felhívta a felperest bizonyítékai előterjesztésére. A felperes által - bizonyításra nyitva álló határidő leteltét követően - becsatolt görögországi székhelyű S. A. E. által 2010. december 20-án 50 000 euró összegről nem szigorú számadású bizonylatként kiállított számla, illetve fordítása önmagában és a rendelkezésre álló adatokkal, nyilatkozatokkal egybevetve sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Kft. által kibocsátott számla az abban feltüntetett társaságok közötti valós gazdasági eseményt tükrözne. Az alperes jogszerűen járt el akkor, amikor a felperes által közigazgatási eljárás során indítványozott szakértői bizonyítást mellőzte. A hivatkozott tanulmányt a felperes szerződésszerű teljesítéseként megrendelője rendelkezésre bocsátotta, de a levonási jog gyakorlása szempontjából annak van jelentősége, hogy a tanulmány elkészítése a számla kibocsátójához köthető-e vagy sem. A felperes a perben lefolytatott bizonyítás során sem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy a vitatott számlában feltüntetett tevékenység valóban a felé számlát kibocsátó által került volna elvégzésre, ebből következően a tartalmilag hiteltelen számviteli bizonylat alapján adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta. Az alperes a keresettel támadott határozatába foglalt jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, helyes jogalkalmazással állapította meg, hogy a felperes terhére adókülönbözet keletkezett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, az Art. 1. § (2) és (3) bekezdéseiben, (7) bekezdésében, az Sztv. 15. §-ában, 165-166. §-aiban, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. §-ában, 205. §-ában, 214. § (1) bekezdésében, 216. § (1) és (2) bekezdéseiben, 218. §-ában, a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 22. § (1) bekezdésében, az Áfa. tv. 169. §-ában, 120. § a) pontjában, 127. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megsértésére hivatkozott. Kifejtette, hogy alvállalkozója jogosult volt alvállalkozói teljesítmény igénybevételére, és a per során becsatolta a S. T. A. E. számláját, a Kft. ügyvezetőjének nyilatkozatát is, amely elismeri, hogy alvállalkozója a korábban meg nem nevezett S. T. A. E. volt. A becsatolt számla szigorú számadású bizonylat, ezért a Kft. számlája alakilag és tartalmilag is hiteles. A Kft. számláján szereplő gazdasági esemény megtörténtét, a számla hitelességét szakértői vélemény is bizonyította volna, de a szakértő kirendelésére - indítványa ellenére - nem került sor. Hangsúlyozta, hogy tőle elvárható körültekintéssel járt el, ezért adólevonási joga nem vitatható el. Előadása szerint az alperes nem teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, és az elsőfokú bíróság a számlahitelesség vizsgálata során nem együttesen értékelte a bizonyítékokat.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás során - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (Pp. 275. §; BH 2002.29.).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nincs lehetőség.
A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy megalapozott és jogszerű az a jogerős ítéleti megállapítás, mely szerint az alperes teljesítette az Art. 97. § (4)-(6) bekezdései szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, ezért a peres eljárás során a bizonyítás a felperest terhelte, aki erre nézve - általa sem vitatottan - tájékoztatást kapott és részére e körben határidő is biztosításra került. Az alperes a közigazgatási eljárásban minden lehetséges, hivatalból rendelkezésére álló, illetve felperestől, felperes megrendelőjétől, továbbá a felperes felé számlát kibocsátótól beszerezhető adatot, tényt, körülményt, bizonyítékot feltárt, értékelt, nyilatkoztatta a felperes és a megrendelő képviselőjét, a felperes felé számlát kibocsátó Kft. vizsgált időszakban eljáró, illetve későbbi képviselőjét, az ügyletkötésekben közvetítőként résztvevő megrendelő és felperes által megnevezett személyt is, beszerezte a megrendelő és a felperes közötti szerződést, felperes és számlakibocsátó közötti megállapodást, a megrendelő által alkalmazott tanulmányt, a számlakibocsátó üzletrészének adásvételéhez kapcsolódó iratokat, és kísérletet tett a számlakibocsátó által megjelölt okiratok beszerzésére is. A Kft. iratai azonban a közigazgatási és a peres eljárás során nem kerültek elő, és nem áll rendelkezésre egyetlen olyan konkrét ellenőrizhető adat, tény, körülmény, bizonyíték, információ sem, amely a Kft. számla szerinti tényleges, valós teljesítésére vonatkozna. Nem hagyható figyelmen kívül az, amelynek az elsőfokú bíróság is kiemelt jelentőséget tulajdonított, hogy a Kft. a valóságban, a rendelkezésre álló adatok szerint nem is volt képes saját teljesítésre, nem is állította a saját részéről történő szolgáltatásnyújtást, alvállalkozót pedig a közigazgatási eljárás során nem nevezett meg, erre vonatkozó konkrétumot előadni sem tudott. A felperes csak a bírósági eljárás során, az adóigazgatási eljárás befejezését hónapokkal követő időpontban csatolta be - akkor is a számára biztosított határidőt túllépve - a S. T. A. E. bizonylatát és a számlakibocsátó kft. volt ügyvezetőjének korábbitól eltérő tartalmú nyilatkozatát. Ezen a számlán azonban, ahogyan arra az elsőfokú bíróság iratszerűen rámutatott, nincs utalás konkrét szolgáltatásnyújtásra, és a számlakibocsátásra egy évvel a felperes felé történő számlakibocsátást követően került sor, a számla fejrészén található cégnév, valamint a bélyegzőlenyomaton olvasható cégnév pedig eltér egymástól. A felperes továbbá semmiféle információt nem szolgáltatott a perben becsatolt - előzőekben ismertetett jellemzőkkel rendelkező - számla kibocsátásának, fellelésének, adatainak, az alapjául szolgáló szerződésnek vagy más dokumentumoknak, az ellenérték kifizetésének, e gazdasági esemény könyvelésének, bevallásban való szerepeltetésének körülményeire, annak ellenére, hogy korábban a Kft. állítólagos alvállalkozójáról konkrét információt sem ő sem a Kft. nem szolgáltatott. A perben csatolt számlán egyébként a Kft. kapcsán közösségi adószám is feltüntetésre került, holott a Kft. ilyennel az adóhatósági nyilvántartás szerint nem is rendelkezett. A perben csatolt számlán tehát - ahogyan azt az elsőfokú bíróság iratszerűen megállapította - nincs egyetlen egy olyan konkrét adat sem, amely összefüggésbe hozható lenne a Kft. által felperes felé vállalt tevékenység elvégzésével. Mivel a felperes csak a perben hivatkozott olyan bizonyítékra, amely a közigazgatási eljárás során nem állt és nem állhatott az alperes rendelkezésére teljességgel alaptalan az az előadása, amely az Art. 97. §-ában foglaltak megsértésére vonatkozik. Az elsőfokú bíróság továbbá megalapozottan döntött úgy, hogy a perben sem merültek fel olyan bizonyítékok, amelyek megdönthették volna az alperesi határozatba foglalt tényállást, ténybeli és jogkövetkeztetések helyességét. A jogerős ítélet - a felperes érvelésével ellentétben - megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az ítéleti tényállás jogszerű, minden bizonyíték egyenkénti és egymással történő egybevetésén, teljes körű, okszerű, a logika szabályainak is megfelelő bizonyítékértékelésen alapul, ezért a bizonyítékok felülmérlegelésére a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhetett sor.
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennélfogva elbírálására nem a Ptk., nem a Ctv., hanem az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadók. Megjegyzi e körben a Kúria azt is, hogy a felperes felé kibocsátott számla alaki megfelelősége nem elégséges az adólevonási jog gyakorlásához, tekintettel arra, hogy a felperes a peres eljárás során sem bizonyította a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva, hogy a Kft. valóban, ténylegesen teljesítette volna a számla szerinti gazdasági eseményt. Osztja a Kúria az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy a közigazgatási eljárás során szükségtelen volt szakértői bizonyítás elrendelése, mivel nem az volt a jogvita kapcsán eldöntendő kérdés, hogy a tanulmány megfelel-e a szakmai előírásoknak, vagy a szerződésekben rögzítetteknek. A jogvita eldöntése szempontjából irányadó tényállás kapcsán a tanulmány elkészítője bírt jelentőséggel, akinek személye a rendelkezésre álló adatok szerint ismeretlen. A számlán feltüntetett adólevonására nem bármi, hanem a számla szerinti felek között, számla szerinti módon végbement valóságos, tényleges gazdasági esemény adhat alapot. Közigazgatási és a peres eljárás során pedig a felperes nem bizonyította, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény a számla szerinti felek között valóban megtörtént volna, a per utolsó szakaszában hivatkozott S. T. A. E. alvállalkozói teljesítmény nem igazolt, nem bizonyított. A keresettel támadott határozatok tehát megfelelnek az Art. 1. § (7) bekezdésében, Sztv. 15. § (1) és (2) bekezdésében, 165-166. §-aiban, az Áfa. tv. 120. § a) pontjában, 127. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Az alperesi határozatban megalapozottan rögzített tényekre, körülményekre figyelemmel felperes esetében kellően körültekintő magatartás megállapítása fel sem merülhet. Az alperes bizonyította objektív körülmények alapján, hogy a felperes tudta, illetve tudnia kellett, hogy a Kft. nem képes szolgáltatás nyújtására és ténylegesen nem is nyújtott számára szolgáltatást. A felperesnek tudnia kellett a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságról, fiktív számla kibocsátásról, és nem tett meg mindent, nem csak tőle, hanem bármely gazdasági életben résztvevő adóalanytól ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz, hiszen nem tájékozódott még a felől sem, hogy a számlakibocsátó Kft. rendelkezik-e referenciákkal, ajánlásokkal, tényleges valós teljesítőképességgel, szakértelemmel a szolgáltatás nyújtásához. Ha ezt megtette volna, nyilvánvalóan tudomást szerzett volna arról, hogy a számlakibocsátó Kft. képtelen saját teljesítésre. A felek részéről valódi gazdasági esemény nélkül fiktív számla kibocsátására került sor, ezért önmagában az, hogy a számlán feltüntetett szolgáltatást valaki elvégezte, még nem teszi a számlát hitelessé és az adólevonást jogszerűvé. (C-80/11. és C-142/11.)
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.216/2012/6.)