adozona.hu
AVI 2015.8.63
AVI 2015.8.63
Az alvállalkozói társaságok ugyanazon számlatömbből való számlázása kétségessé teszi a törvényes működést [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az I. Kft. részére hirdetési felületek és nyomdai szolgáltatások értékesítését végezte. A munkálatok elvégzéséhez két alvállalkozót - a P.-Sz. Kft.-t és a L. Kft.-t - vette igénybe. Az alvállalkozói társaságok az elvégzett munkáról számlákat állítottak ki annak pénzügyi teljesítésére készpénzben került sor, a számlák átadásával egyidejűleg.
A felperes felé kiállított CE, CV és CB sorozatjelű számlák a L. Kft., illetve a P.-Sz. Kft. által beszerzett bizonylattömbök között nem szere...
AVI 2015.8.63 Az alvállalkozói társaságok ugyanazon számlatömbből való számlázása kétségessé teszi a törvényes működést [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
A felperes az I. Kft. részére hirdetési felületek és nyomdai szolgáltatások értékesítését végezte. A munkálatok elvégzéséhez két alvállalkozót - a P.-Sz. Kft.-t és a L. Kft.-t - vette igénybe. Az alvállalkozói társaságok az elvégzett munkáról számlákat állítottak ki annak pénzügyi teljesítésére készpénzben került sor, a számlák átadásával egyidejűleg.A felperes felé kiállított CE, CV és CB sorozatjelű számlák a L. Kft., illetve a P.-Sz. Kft. által beszerzett bizonylattömbök között nem szerepeltek. A kiállított számlákon teljesítési időpontként csak az év és hónap megjelölés szerepelt, a teljesítés időpontja eltért a számlák kiállításának keltétől, valamint a fizetés határidejétől, azok kiállítása nem folyamatosan, a sorszámozásnak megfelelően történt.
Az is megállapítható volt egy esetben, hogy a P.-Sz. Kft. és a L. Kft. ugyanazon számlatömbből állított ki számlát, ráadásul a P.-Sz. Kft. 2006. január 31-én magasabb sorszámú számlát, míg a L. Kft. 2007. december 20-án egy alacsonyabb sorszámú számlát állított ki ebből a számlatömbből. A számlákon szereplő szolgáltatások megnevezéséből és a teljesítési igazolásokból az alvállalkozók által elvégzett munka pontos behatárolása lehetetlen volt. Az adóhatóság eredménytelenül idézte a P.-Sz. Kft. és a L. Kft. törvényes képviselőjét, H. T. ügyvezetőt és a társaságok felkutatására tett kísérletek is kudarcba fulladtak.
A fentiek alapján az elsőfokú adóhatóság nem fogadta el a számlákat hiteles bizonylatoknak, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése alapján az áfalevonási jogot megtagadta. A kellő körültekintés tanúsítását is kizárta a felperesi részről, mivel a bizonylatok olyan alapvető hiányosságokban szenvedtek, melyek minimális körültekintés esetén is szembetűnőek voltak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. március 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú adóhatóság következtetéseivel, utalt arra, hogy a számlakibocsátóként megjelölt társaságok helyszínen történt megkeresésén, H. T. ügyvezető nyilatkoztatására, illetve a kapcsolódó vizsgálat lefolytatására tett intézkedéseken túl további bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot nem terhelte. A felek közötti tényleges gazdasági esemény hiánya miatt a számlákat előzetesen felszámított adót hitelesen igazoló dokumentumként elfogadni nem lehetett.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében rögzített kellő körültekintés hiányának megállapítása is helytálló, egyrészről a számlákon fellelhető formai hiányosságok fennállása miatt, másrészről a számlát befogadó adóalanynak a számlák tartalmi ellenőrzésére irányuló cselekvő magatartást is tanúsítania kell, ezért a levonási jogosultságot a számvitel előírásoknak alakilag megfelelő számlára történő hivatkozása önmagában nem alapozhatja meg.
A felperes keresete folytán eljárt Megyei Bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A számlakibocsátó társaságok volt ügyvezetőjének meghallgatását követően is egyetértett az alperesi megállapításokkal. Kiemelte, hogy H. T. nyilatkozata után sem volt beazonosítható, hogy a P.-Sz. Kft. és a L. Kft. alvállalkozókkal teljesítette a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségét.
Hangsúlyozta azt is, hogy a hirdetésszervezői feladatok teljesítésére egyik alvállalkozói Kft.-nek sem volt alkalmazottja, a gazdasági események tényleges megtörténte a valóságban kívülállók számára kontrollálható és ellenőrizhető módon nem volt megállapítható, annak ellenére sem, hogy a felperesi képviselő és az alvállalkozói kft.-k volt ügyvezetője egyező tartalmú nyilatkozatot tett arra nézve, hogy a felperes az I. Kft. felé fennálló szerződési kötelezettségét a két alvállalkozói kft. útján teljesítette.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet megváltoztatása és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala érdekében, másodsorban az eljáró megyei bíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő kötelezése érdekében. Lényegében megismételte a kereseti kérelemben foglaltakat, állította, hogy az adólevonási jog gyakorlásának feltételei fennálltak, a számlakibocsátó társaságok mind cégjogi, mind adójogi szempontból létező jogalanyok voltak, azt nem lehet a felperes terhére értékelni, hogy bejelentett székhelyükön, telephelyükön nem voltak megtalálhatók.
Nem kérdőjelezhető meg a felperes körültekintő eljárása sem, hiszen az alvállalkozók a munkát elvégezték, a számlát kiállították, a felperesnek pedig nem lehetett információja arról, hogy az érintett számlatömbök kinek a tulajdonát képezik, azokat melyik gazdasági társaság vásárolta meg. A felperest az alvállalkozók létének ellenőrzésén túl nem terhelte további - az alvállalkozók törvényes működésére vonatkozó - vizsgálat. A jogerős ítélet ezáltal megsértette a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvét, az Art. 97. §-ában foglalt alperest terhelő bizonyítási kötelezettséget, mikor az alperes tényállás-feltárási kötelezettségének elmulasztását a felperes terhére rótta. Sérült az Áfa. tv. 32., 35. és 43. §-a, valamint a 44. § (5) bekezdésében foglaltak. Az eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy az adóhatósági eljárásban az alvállalkozói kft.-k ügyvezetőjét nem hallgatták meg, sőt, a megrendelő ügyvezetőjének meghallgatása is elmaradt.
Ezzel szemben a felperes a bírósági eljárás során bizonyította az alvállalkozói tevékenységet, hiszen az alvállalkozó képviselője és a felperesi képviselő egyezően nyilatkozott, és a megrendelő megerősítette az alvállalkozók igénybevételének lehetőségét. Nem indokolta a bíróság, hogy a felperes milyen módon tudta volna még igazolni a gazdasági esemény valóságtartalmát, és az alvállalkozói kft.-k ügyvezetőjének tanúvallomásában mi volt az, ami kétséget ébresztett az eljárt bíróságban, amely ok miatt a vallomását nem fogadta el hitelt érdemlőnek.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy bizonyítható-e a felperes és alvállalkozói kft.-k között végbement gazdasági esemény megtörténte. A bíróság bizonyítási eljárást folytatott, meghallgatta a két alvállalkozó kft. ügyvezetőjét, aki állítása szerint - alkalmazottak híján - maga intézte a szerződés teljesítését. Ennek ellenére a gazdasági eseményre vonatkozó konkrét adatokkal szolgálni nem tudott, nem jelölte meg pontosan milyen adatokat gyűjtött és adott át a felperesnek, aki ezáltal teljesítette a megrendelő felé vállalt kötelezettségeit. Az általa végzett tevékenység konkrét megjelölése nélkül nem ellenőrizhető az alvállalkozói kft.-k által végzett tevékenység mibenléte, annak megtörténte. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a számlák hitelessége nyilatkozatokkal, tanúvallomásokkal nem pótolható, másrészt sem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.), sem pedig az Art. nem ismeri ezt a jogintézményt.
A jogerős ítélet tartalmazza az adóhatósági és a bírósági eljárásban feltárt tényeket, melyekkel szemben a felperes nem terjesztett elő precíz, pontos bizonyítékokat. Ennek következtében az elsőfokú bíróság az adóhatósági tények és a bírósági eljárásban beszerzett bizonyítékok, és az azokból levonható következtetések rögzítésével, az alperesi összevetés okszerűségének vizsgálatával tett eleget indokolási kötelezettségének a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Rámutat a Kúria arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, az ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, mikor nem látta alkalmazhatónak az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglalt előírást sem. A számlák formai hiányosságai, továbbá az alvállalkozói kft.-k ugyanazon számlatömbből való számlázása a felperes kellő körültekintése esetén észlelhető volt, ami kétséget kellett ébresszen az alvállalkozói kft.-k törvényes működésével kapcsolatban.
Miután a kellő körültekintés vizsgálata a felperes részéről elmaradt, így helyes az az alperesi és az elsőfokú bírósági megállapítás, hogy a kimentő szabály alkalmazására lehetőséget nincs.
A Kúria az iratoknak megfelelő tényállásra tekintettel nem találta alaposnak a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelem szerinti ítélet meghozatalát, továbbá nincs alapja a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelmének sem, a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.037/2012/5.)