adozona.hu
BH+ 2015.9.389
BH+ 2015.9.389
Az alperes Pénzügyi Békéltető Testület perbeli ajánlása nem jogszabálysértő, amelyben felhívta a felperest, hogy a befektetéssel kombinált életbiztosítási szerződésén nyilvántartott befektetési egységek meghatározott határnapra vonatkozó vételi árfolyamát állapítsa meg, s erre tekintettel határozza meg a visszavásárlási értékét s a kérelmezőnek ennek megfelelően teljesítsen [2010. évi CLVIII. tv. 37. §; 2003. évi LX. tv. 96. § (1) bek.; 2003. évi LX. tv.166. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesnek az alperes PBT-Á-12/2012. számú ajánlásának hatályon kívül helyezése iránti keresetét.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes Z. O.-val (a továbbiakban: kérelmező) és Z. L.-el (a továbbiakban: kérelmező) 2006. augusztus 31-i kezdettel 7 éves időtartamra 2355064, illetve 2355065 kötvényszámú befektetéssel kombinált egyszeri díjas életbiztosítási szerződést kötött 25 000 000 és 28 000 000 Ft egyszeri díj ellenében. A be...
BH+ 2015.9.389 Az alperes Pénzügyi Békéltető Testület perbeli ajánlása nem jogszabálysértő, amelyben felhívta a felperest, hogy a befektetéssel kombinált életbiztosítási szerződésén nyilvántartott befektetési egységek meghatározott határnapra vonatkozó vételi árfolyamát állapítsa meg, s erre tekintettel határozza meg a visszavásárlási értékét s a kérelmezőnek ennek megfelelően teljesítsen [2010. évi CLVIII. tv. 37. §; 2003. évi LX. tv. 96. § (1) bek.; 2003. évi LX. tv.166. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesnek az alperes PBT-Á-12/2012. számú ajánlásának hatályon kívül helyezése iránti keresetét.Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes Z. O.-val (a továbbiakban: kérelmező) és Z. L.-el (a továbbiakban: kérelmező) 2006. augusztus 31-i kezdettel 7 éves időtartamra 2355064, illetve 2355065 kötvényszámú befektetéssel kombinált egyszeri díjas életbiztosítási szerződést kötött 25 000 000 és 28 000 000 Ft egyszeri díj ellenében. A befizetett egyszeri díj mindkét szerződő fél esetében 40% ingatlan eszközalapba (ezen belül X. Ingatlan Alapba és az Y. Befektetési Alapba), 30% kelet-európai részvény eszközalapba, 30% abszolút hozam eszközalapba került elhelyezésre.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) J-III.20/2008. számú, 2008. november 7-én kelt határozatával az alapkezelő által kezelt nyilvános, vagy zártkörű nyílt végű ingatlanalap (a továbbiakban: ingatlanalap), illetve a nyilvánosan ingatlanalapokba befektető befektetési alap (a továbbiakban: ingatlan alapok alapja) befektetési jegyeinek folyamatos forgalmazását 10 forgalmazási napra felfüggesztette. A határozat melléklete megjelölte, hogy mely alapkezelők által kezelt ingatlanalapok befektetési jegyeinek folyamatos forgalmazását érinti a felfüggesztés. A felfüggesztés vonatkozott a kérelmezők által kötött életbiztosítási szerződéshez kapcsolódó ingatlan eszközalaphoz is, mert annak összetételében szerepelt a határozat mellékletében megjelölt X. Ingatlanalap és az Y. Ingatlan Befektetési Alap. A fenti ingatlanalapok befektetési jegyei folyamatos forgalmazásának felfüggesztése 2008. november 21. napján szűnt meg.
A kérelmezők 2008. november 21-én visszavásárlási kérelmet nyújtottak be, melyet a felperes 2009. március 30. napi árfolyamon 2009. április 7. napi utalással teljesített.
A kérelmezők a PSZÁF által működtetett Pénzügyi Békéltető Testülethez fordultak, hogy az a pénzügyi fogyasztói jogvita keretében határozatával kötelezze a felperest, mint pénzügyi szolgáltatót arra, hogy a kérelmezőket a biztosítási kötvényeik alapján 2008. november 24. napján számított árfolyamon megillető visszavásárlási összegek és a már kifizetett összegek különbözetét fizesse meg.
A Pénzügyi Békéltető Testület alperes PBT-Á-12/2012. számú ajánlásában felhívta a felperest, hogy 15 napon belül állapítsa meg a kérelmezők 2355064, illetve a 2355065 kötvényszámú befektetéssel kombinált, egyszeri díjas életbiztosításain nyilvántartott befektetési egységek 2008. november 24. napi értékelési napra vonatkozó vételi árfolyamát, valamint a szerződések ezen árfolyam figyelembevételével számított visszavásárlási értékét, és az így megállapított visszavásárlási érték és a kérelmezők részére ténylegesen megfizetett visszavásárlási érték közötti különbözetet, amennyiben az pozitív, a kérelmezőknek fizesse meg az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatával együtt.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelmét elutasító ítélete indokolásában megállapította, hogy a kérdéses időszakban nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tette volna, hogy a felperes az eszközalapokban levő eszközök folyamatos forgalmazásának felfüggesztése esetén a befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtását felfüggessze. A forgalmazás felfüggesztésének esetére a perbeli biztosítási szerződések nem rendelkeztek, ugyancsak nem tartalmaztak e tekintetben rendelkezést az általános szerződési feltételek sem. Mindezek miatt a felperes nem volt jogosult arra, hogy a kérelmezők visszavásárlásra vonatkozó kérelmét késedelmesen teljesítse.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a forgalmazás felfüggesztése esetére a felperes maga is megállapíthatta volna a befektetési jegyek árfolyamát az eszközalapokban lévő befektetési eszközök értékelésének szabályait tartalmazó 8/2001. (II. 22.) PM rendelet (a továbbiakban: Tartalékrendelet) 15. § (2) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli jogvita tárgya kizárólag az volt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 97. § (4) bekezdése alapján, hogy a kereseti kérelemben foglaltakra tekintettel az ajánlás tartalma megfelel-e a jogszabályoknak. A bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az ajánlás kógens jogszabályba ütközik-e. Mivel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ajánlás nem ütközött a felperes által hivatkozott jogszabályokba; a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) teljesítésről rendelkező 277. §-ába, valamint a teljesítés lehetetlenné válásáról szóló 312. §-ába, nem sértette a Ptk. 205/B. § (2) bekezdését és a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 96. § (1) bekezdés d) pontját, 166. § (2) és (6) bekezdését, valamint a 8/2001. (II. 22.) PM rendelet 15. § (2) bekezdését sem, ezért a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek jogvitája kizárólag jogszabály értelmezésével volt kapcsolatos, ezért szükségtelennek találta tanúk meghallgatását, illetve szakértő kirendelését, ezért a felperes ez irányú bizonyítási indítványa teljesítését mellőzte.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a per felülvizsgálati kérelemmel érintett fő tárgya tekintetében helybenhagyta. Mindenben helytállónak találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, abból kiemelte azt, hogy a kérelmezők által kötött szerződések 7. pontja értelmében a biztosító az eszközalapokat lehetőség szerint minden tőzsdei napon az ún. értékelési napokon újra értékeli, s ennek alapján határozza meg a befektetési egységek
vételi és eladási árát. A felek szerződésének 24. pontjából pedig az következik, hogy valamely időpontban az aktuális visszavásárlási összeg megegyezik az igény írásbeli bejelentésének biztosítóhoz történő beérkezését és egyértelmű azonosítását követő értékelési napon számított befektetési értéknek az 1. számú melléklet visszavásárlási táblázata szerinti százalékával. Ennek következtében a felperes az ingatlanbefektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztését követő napon, 2008. november 24-i értéknapon számított eladási ár alapján lett volna köteles a visszavásárlási összeg megfizetésére. Így tehetett volna eleget a Ptk. 277. § (1) bekezdése szerinti, a szerződések teljesítésére vonatkozó kötelezettségének.
A másodfokú bíróság is helyesnek találta azt az ítéleti érvelést, hogy a felperesnek a Tartalékrendelet 15. § (2) bekezdése alapján lehetősége lett volna a piaci értékelés hiányában az eszközalapban lévő befektetési eszközök értékelésére.
A törvényszék kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a követelés lehetetlenülésével kapcsolatos indokokkal, mert e körben az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §-ban foglaltak ellenére elmulasztotta álláspontja kifejtését.
A törvényszék megítélése szerint a pénzfizetésre irányuló kötelezettség esetében az állandó bírói gyakorlat szerint lehetetlenülés nem állapítható meg, annak egyébként is a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékének megfizetése lenne a jogkövetkezménye a Ptk. 319. §-a alapján. Ebből viszont az következne, hogy a lehetetlenülés következményeként megszűnő szerződés esetén is köteles lett volna teljesíteni a felperes a 2008. november 24-i értéknapon irányadó árfolyamon.
A törvényszék alaptalannak találta a felperes permegszüntetésre vonatkozó fellebbezési kérelmét is a Psztv. 93. § (3) bekezdés c) pontja alapján, mert a jogvita folytatása nem volt lehetetlen a jogi személy felperes esetében.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokoltan mellőzte a felperes által felajánlott további bizonyítás lefolytatását, mert egyéb bizonyítékait a felperesnek az alperes előtti eljárásban kellett volna előterjesztenie, szakértő bevezetését pedig a jogvita jellege nem indokolta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet, s vele az alperes TBT-Á-12/2012. számú ajánlásának hatályon kívül helyezését kérte.
Felülvizsgálati kérelmében fenntartotta az első- és másodfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját. Nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a PSZÁF magánjogi jogviszonyokba beavatkozó intézkedése, a J-3-200/2008. számú határozata következtében a felperesnek nem volt lehetősége 2008. november 24. és 2009. április 1. között értékelési nap kijelölésére, mert az alapkezelők a befektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztése mellett kezelési szabályzatuk módosítására voltak kötelesek. A határozat szerint "a nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyére vonatkozóan adott visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közti időköz - értékpapíralap tekintetében a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - legfeljebb 3, ingatlanalap tekintetében legfeljebb 90 forgalmazási nap lehet. Az értéknap meghatározására, a megbízások elszámolására, valamint az elszámolásnál figyelembe vett egy jegyre jutó nettó eszközérték megállapítására vonatkozó egyéb szabályokat, közte a kifizetés napját, az alap kezelési szabályzata tartalmazza.
Az X. alapkezelő az általa kezelt X. Ingatlanalapból 2008. november 21. és 2009. március 31. napja között kifizetést nem teljesített és a 2008 novemberében adott visszaváltási megbízásokat 2009. április 1-jei árfolyamon számolta el. Ezzel kapcsolatban a felperes az X. Ingatlanalap nyilvános zártvégű alappá alakulásáról szóló saját hirdetményére hivatkozott, melyről így az ügyfelek értesültek. Álláspontjának megerősítéseként hivatkozott a PSZÁF 116703-3/2011. számú tájékoztató levelére is, amely szerint az eszközalapokban lévő eszközök folyamatos forgalmazásának felfüggesztése esetén befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtására nem kerülhet sor, ameddig az érintett eszközalap valós (piaci) értékelésen alapuló nettó eszközértéke nem állapítható meg. (Ezzel a tájékoztató levéllel a PSZÁF felülbírálta az alperesi ajánlás alapjául is figyelembe vett 563/7/2009. számú PSZÁF tájékoztató levelet.)
Az X. Ingatlanalap módosította alapkezelési szabályzatát, amelyet a Felügyelet 2009. február 26-án kelt határozatával hagyott jóvá. Az alapkezelési szabályzat szerint az alap befektetési jegyeinek visszaváltására vonatkozó megbízások elszámolásának napja 2009. március 30-a. Ezért nem nyílt lehetősége a felperesnek a forgalmazás felfüggesztésének időpontja, illetve az alap módosított kezelési szabályzata szerinti befektetési jegy visszaváltására vonatkozó megbízások
elszámolására meghatározott nap (2009. március 30.) között a kereskedési árfolyam meghatározására.
Vitatta felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes a visszavásárlási összeg kifizetésekor ideiglenesen megtagadta a szerződési feltételek szerinti szolgáltatás teljesítését és ezáltal szerződésszegést követett el. Nem értékelték a bíróságok a felperes ezzel kapcsolatban fentebb hivatkozott hirdetményét sem, s a jogerős ítélet indokolása sem tér ki arra.
A felperes hivatkozott a kérelmezőkkel kötött szerződések I/6. pontjára, amely szerint a biztosító számára csak lehetőség az egyes eszközalapok minden tőzsdei napon, az ún. értékelési napokon való újraértékelése, amely magában foglalja azt a lehetőséget is, hogyha a biztosítónak rajta kívülálló, érdekkörén kívül felmerült okok folytán erre nem nyílna lehetősége, mentesül az értékelés alól. Fenntartotta azt a jogi álláspontját is, hogy az alapkezelők szabályzatának módosításáig a felperes számára a biztosítási szerződés alapján való teljesítés időlegesen lehetetlenné vált, amely nem azonos a szerződés teljesítésének jogos ok nélküli megtagadásával.
Kifogásolta, hogy bár a másodfokú bíróság a lehetetlenüléssel kapcsolatos ítéleti okfejtést kiegészítette, azonban az időleges lehetetlenülés kérdéskörével összefüggő jogi okfejtést határozata nem tartalmazott.
Utalt arra is, hogy az alperes ajánlásában tévesen hivatkozott a Ptk. 205/B. § (2) bekezdésére, mert a perbelihez hasonló helyzet hiányában a felperes által követett eljárást nem lehet a szokásos szerződési gyakorlattól eltérőnek tekinteni.
Vitatta azt is, hogy a felfüggesztést követően, illetve annak tartama alatt valamennyi forgalmazási napra megállapítottak volna az egy befektetésre jutó nettó eszközértéket, vagy ha közzétett árfolyamok voltak is, azok piaci árfolyamnak tekinthetők-e.
Hangsúlyozta a PSZÁF 1167-03-3/2011. számú tájékoztató levelének azon megállapítását, hogy a PSZÁF is indokoltnak tartotta a felfüggesztés esetére a befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtásával kapcsolatos követelmények
jogszabályban való rögzítését. A felperes lényegében e tájékoztató levélnek megfelelően járt el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében továbbra is állította, hogy a Tartalékrendelet alkalmazására a perbeli esetben nem volt lehetősége, a rendeletben foglalt eszközértékelés a biztosítás technikai tartalékok képzéséhez kapcsolódó szabály, a biztosítót a biztosítási közjog alapján terhelő kötelezettség részletszabálya. A biztosító és ügyfelei közötti magánjogi jogviszonyokban az nem alkalmazható.
Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a Psztv. 93. § (3) bekezdése alapján az eljárás megszüntetésének lett volna helye.
Változatlanul sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok mellőzték a befektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztésével összefüggésben felmerülő kérdések tekintetében szakértő kirendelését, holott a tényállás teljes körű feltárásához nélkülözhetetlen lett volna a piaci folyamatok folytán kialakult helyzet, illetve annak következtében előálló piaci változások értékelése.
Végül sérelmezte annak az indítványának az elutasítását is, amelyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, kérelmével kapcsolatban a másodfokú bíróság ítélete utalást sem tartalmazott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségeinek megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében figyelmen kívül hagyta azt, hogy a per tárgya kizárólag az alperesi ajánlás jogszabálysértő voltának vizsgálata, a fogyasztó és a felperes közötti jogvita külön eljárásra tartozik, amellyel függ össze a felperes által sérelmezett bizonyítás hiánya.
Álláspontja szerint a perben bizonyított tényállás az ingatlanalapok befektetési jegyei forgalmazásának a PSZÁF J-3-200/2008. számú határozatával 10 forgalmazási napra történt felfüggesztése, amely további bizonyítást nem igényelt. Az sem volt vitás, hogy a felfüggesztés tartama alatt az érintett alapkezelők módosították kezelési szabályzataikat, ugyanakkor az már a felperes terhére értékelhető, hogy sem az egyedi, sem az általános szerződési feltételei nem tartalmaztak rendelkezést arra az esetre, ha az általa értékesített befektetési egységeket alkotó befektetési jegyek visszaváltási határidejét az alapkezelők megváltoztatják, noha arra az alapkezelőknek törvényes lehetősége volt a felfüggesztéstől függetlenül is. Emiatt nincs is jelentősége annak, hogy az alapkezelők kezelési szabályzataikat milyen okból módosították, mert az a felperes és a fogyasztók szerződéses jogviszonyára nem hathatott ki. A felperes e mulasztása kockázatát nem háríthatja át.
Az alperes álláspontja szerint az 563/7/2009. számú PSZÁF tájékoztatásnak nincs jogi kötőereje, ezért annak sem, hogy a PSZÁF 116703-3/2011. számú tájékoztatójában ne helyezkedhetett volna eltérő álláspontra. Az alperes megítélése szerint nem is erről van szó, mert a tájékoztató felperes által hivatkozott megfogalmazása a PSZÁF forgalmazás felfüggesztése tartamára vonatkozó álláspontját fejti ki, ugyanakkor a perbeli jogvita tárgya a felfüggesztés megszűnését követő, a 2008. november 24-i forgalmazási nappal kapcsolatos elszámolási kötelezettség.
A felperesnek a szerződés 24. pontja alapján a fogyasztókkal 2008. november 24-i értéknappal kellett volna elszámolnia, mellyel kapcsolatban helyes a másodfokú bíróság ítéletének azon okfejtése is, hogy erre az értéknapra vonatkozó lehetetlenülést nem lehet megállapítani. A felperes nem is arra hivatkozott, hogy gazdasági helyzete folytán nem lett volna képes saját ügyfeleivel elszámolni, hanem csak arra, hogy időlegesen lehetetlenült a szerződés. Ilyen időleges lehetetlenülést a Ptk. 312. § (1) bekezdése nem ismer.
Ugyancsak vitatta az általános szerződési feltételekben az eszközértékelés "lehetőség szerint" kitételének felperes általi értelmezését, mert ilyen jogértelmezés szerint azt a felperes hónapokon keresztül megtagadhatná, mely ellentétes lenne az általános szerződési feltételek Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében meghatározott szabályával.
Az alperes érvelése szerint a PSZÁF 563/7/2009. számú tájékoztatásából megállapítható, hogy a befektetési jegyek nettó eszközértékét a letétkezelők az érintett napon közzétették. A befektetési jegyeknek 2008. november 24-én és azt követően is volt árfolyama, ennek hiányát a felperes nem kifogásolta és a fogyasztók tájékoztatásában sem erre alapozva tagadta meg a teljesítést, hanem arra, hogy a befektetési jegyek tényleges forgalmazásáig maga a felperes nem jelöl meg értékelési napot. Egyetértett a jogerős ítélet azon álláspontjával is, hogy a letétkezelők által közzétett árfolyam hiányában is meghatározhatta volna a felperes maga a forgalmazási napon irányadó értéket a Tartalékrendelet 15. §-a alapján.
A perben szakértői bizonyításra a jogvita tartalma miatt az alperes álláspontja szerint sem volt szükség. Alaptalan a felperes kérelme az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó ítéleti indokolás hiányával kapcsolatban is.
Összességében helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A perbeli jogvita tárgya azt volt, hogy az alperes PBT-Á-12/2012. számú ajánlásának tartalma megfelel-e a jogszabályoknak, avagy sérti a felperes keresetében megjelölt jogszabályokat; a Ptk. 277. §-át, 312. §-át, 205/B. § (2) bekezdését, a Bit. 96. § (1) bekezdés d) pontját, 166. § (2) és (6) bekezdését, valamint a 8/2001.(II. 22.) PM rendelet 15. § (2) bekezdését. A felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelme jogalapjául is ugyanezen jogszabályok sérelmére hivatkozott.
A perben nem volt vitatott az a tényállás, hogy az alperes határozata alapjául a PSZÁF J-III.200/2008. számú határozatban megjelölt alapkezelők által forgalmazott befektetési jegyek folyamatos forgalmazásának felfüggesztésére 2008. november 7-től 10 forgalmazási napra került sor. Az első felfüggesztéssel nem érintett forgalmazási nap 2008. november 24-e volt.
Az sem volt vitás, hogy a felperessel szerződő kérelmezők 2008. november 21-én nyújtottak be visszavásárlási megbízást, amelyet a felperes biztosítási szerződésekkel érintett befektetési jegyeket kibocsátó ingatlan eszközalapok alapkezelési szabályzatának módosítását követő 2009. április 1-jei árfolyamon számolt el arra tekintettel, hogy eddig az időpontig rajta kívülálló ok miatt nem volt megállapítható a befektetési egységet érintő eszközalap valós piaci értékelésén alapuló nettó eszközérték megállapítása. A kérelmezők a visszaváltási megbízás teljesítésének időpontját sérelmezték az alperes eljárásában és a szolgáltató 2008. november 24. napi értékelési napra vonatkozó elszámolása iránti kérelmet terjesztettek elő. Az alperes határozatában a kérelemnek megfelelő tartalmú ajánlást fogalmazott meg.
Az alperes határozatának jogszabálysértő tartalma nem állapítható meg, a felperes ezt támadó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A felek jogi vitájában az eljárt bíróságok helyesen vizsgálták a felperes és kérelmezők által kötött biztosítási szerződések, az ehhez kapcsolódó általános szerződések feltételek tartalmát, s vetették össze az alperes sérelmezett határozatában foglaltakkal. Az eljárt bíróságok helyesen emelték ki, hogy a felek jogvitájában elsődlegesen azt kellett figyelembe venni, hogy a felperes és a kérelmezők által kötött biztosítási szerződések és az azok tartalmává vált általános szerződési feltételek milyen rendelkezést tartalmaznak a felperes által értékesített befektetési jegyek visszaváltási határidejével kapcsolatban, s tartalmaznak-e további rendelkezést a befektetési jegyek forgalmazása felfüggesztésének esetére. E mellett vizsgálniuk kellett azt is, hogy kötelező jogszabályi előírás meghatároz-e az eszközalapokban lévő eszközök forgalmazásának felfüggesztése esetére az adott befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtásával kapcsolatos korlátozást.
Mindkét fokon eljárt bíróság mind a szerződések tartalmát, mind a jogvita szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket helyesen értékelte.
A Kúria álláspontja szerint az alperes ajánlásában helyesen hívta fel a felperest a 2008. november 24. napi értékelési napra vonatkozó visszavásárlási érték és a kérelmezők részére ténylegesen fizetett visszavásárlási érték közötti különbözet megfizetésére, mert a kérelmezők és a felperes közötti jogviszonyban a szerződések rendelkezéseit kellett alapul venni.
A másodfokú bíróság helytállóan emelte ki a reális teljesítés elvét tartalmazó Ptk. 277. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, amely az adott esetben a felperest arra kötelezte, hogy valamely időpontban az aktuális visszavásárlási összeget az igény írásbeli bejelentésének biztosítóhoz történő beérkezését és egyértelmű azonosítását követő
értékelési napon számított befektetési értéknek megfelelően határozza meg a szerződés 1. számú melléklete visszavásárlási táblázata szerinti százalékával.
A szerződések semmilyen rendelkezést nem tartalmaznak a szerződéssel érintett alapkezelők befektetési jegyek visszaváltásával kapcsolatos esetleges határidő változtatására, vagy felügyeleti hatóság esetleges intézkedésével összefüggő eltérő szabályozásra.
Nem tévedtek a bíróságok abban sem, hogy a kereskedési árfolyamok esetleges hiánya sem mentesítette a felperest a szerződés szerinti visszaváltási kötelezettség alól. A felperes bár hivatkozott rá, de nem bizonyította, sőt ellenkezője állapítható meg a PSZÁF 563/7/2009. számú tájékoztatásából, hogy a befektetési jegyek nettó eszközértékét a forgalmazás felfüggesztése idején is meghatározták a letétkezelők, mert a befektetési jegyeknek a szerződés szerinti visszavásárlási napon is volt jegyzett árfolyama. Helytállóan utalt azonban az alperes ellenkérelmében arra is, hogy a letétkezelők által közzétett árfolyam hiányában is kötelezettsége volt a felperesnek a befektetési jegyek értékelése, az általános szerződési feltételek 1/6. pontja szerint.
Egyetértett a Kúria azzal az ítélet állásponttal, hogy a Tartalékrendelet 15. §-a szerint a befektetési jegyek árfolyama a felperes által is megállapítható lett volna. Nem alaposak a felperes érvei a Tartalékrendelet hatályával kapcsolatban, mert annak 15. §-a a felperest terhelő eszközértékelésre vonatkozó szabályokat tartalmazza, s amely az általános szerződési feltételek 1/6. pontja alapján a felek magánjogi jogviszonyában is érvényesülő szabállyá válik. Emiatt a jogerős ítélet helyesen mellőzte a felperes javára annak figyelembevételét, hogy hirdetményében tájékoztatta ügyfeleit az X. Ingatlanalap átalakulása miatta a visszaváltási megbízások 2009. március 30-i elszámolási napjáról, mert ennek a tájékoztatásnak a visszaváltás időpontjára vonatkozóan kötelező jogszabályi alapja nem volt és a felek közös szerződési akarata hiányában a szerződés részévé sem vált.
Ugyancsak alaptalan a felperes érvelése a szerződés teljesítésének megtagadásával, illetve időleges lehetetlenülésével kapcsolatban. Az tény, hogy a felperes a szerződés szerinti értéknapon nem teljesítette a visszafizetési kötelezettségét, melynek oka a biztosítási szerződésekhez kapcsolódó befektetési jegyek értékelésével kapcsolatos eltérő álláspontja volt. A szerződés lehetetlenülése a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján nem áll fenn, erre vonatkozóan a másodfokú bíróság ítéletében foglalt helyes indokokra a Kúria annak megismétlése nélkül utal.
A felperes időleges lehetetlenüléssel kapcsolatos jogi okfejtése téves, tartalmilag legfeljebb a Ptk. 298. § a) pontjában foglalt kötelezetti késedelemről lehet szó, amelyhez a Ptk. egyéb jogkövetkezményeket fűz. Ebből következően az alperes határozatában a Ptk. 205/B. § (2) bekezdésére való hivatkozás helytálló a felperes figyelemfelhívó tájékoztatására vonatkozóan is, amely tétel nem vált a szerződés részévé.
A másodfokú bíróság a jogvita érdemi elbírálását megelőzően részletesen kifejtette a szerződés megszüntetésével kapcsolatos álláspontját. A Kúria osztotta azt a jogi indokolást, hogy a Psztv. 93. § (3) bekezdés c) pontja alapján nem volt helye az eljárás megszüntetésének. Ennek nem lehet indoka a felperes felülvizsgálati kérelmében írt azon hivatkozás, hogy a jogvita alapját képező kérdés kétséget kizáró eldöntése az alperes előtt folyamatban volt eljárás keretein túlmutatott volna. A kérelmezők szerződés teljesítése körében sérelmezték a felperes magatartását. E körben a jogvita az érintett szerződések, illetve a felek által hivatkozott jogszabályi rendelkezések figyelembevételével érdemben elbírálható volt.
Ugyancsak szükségtelen volt a Kúria megítélése szerint is további bizonyítási lefolytatása, mert a jogkérdés eldöntése szakértő kirendelése nélkül is lehetséges volt. A jogvita elbírálásához nem volt szükség az érintett befektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos gazdasági környezet vizsgálatára és arra sem, hogy összegszerűségében milyen módon kell kiszámítani a visszavásárlási értéket.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmével kapcsolatban a másodfokú ítélet nem tartalmaz rendelkezést. Az Ítélőtábla 2. sorszámú végzésével a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasította és külön végzésben döntését részletesen megindokolta. A továbbiakban erről az ítéletben nem kell rendelkezni.
A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sem eljárásjogi, sem anyagi jogszabálysértést nem tartalmaz, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.045/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Fekete Anna jogtanácsos által képviselt felperesnek - az első- és másodfokú eljárásban a dr. Orosz V. Sándor ügyvéd a felülvizsgálati eljárásban dr. Kovács Máté jogtanácsos által képviselt alperes ellen - határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Törvényszék előtt 33.P.20.310/2012. számon indult és az Ítélőtábla által 4.Pf.20.439/2013/5. számú ítélettel befejezett ügyében a felperes által 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000,- (tízezer) forint másodfokú felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesnek az alperes PBT-Á-12/2012. számú ajánlásának hatályon kívül helyezése iránti keresetét.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes Z. O.-val (a továbbiakban: kérelmező) és Z. L.-el (a továbbiakban: kérelmező) 2006. augusztus 31-i kezdettel 7 éves időtartamra 2355064, illetve 2355065 kötvényszámú befektetéssel kombinált egyszeri díjas életbiztosítási szerződést kötött 25.000.000,- és 28.000.000,- Ft egyszeri díj ellenében. A befizetett egyszeri díj mindkét szerződő fél esetében 40 % ingatlan eszközalapba (ezen belül X. Ingatlan Alapba és az Y. Befektetési Alapba), 30 % kelet-európai részvény eszközalapba, 30 % abszolút hozam eszközalapba került elhelyezésre.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) J-III.20/2008. számú, 2008. november 7-én kelt határozatával az alapkezelő által kezelt nyilvános,
vagy zártkörű nyílt végű ingatlanalap (a továbbiakban: ingatlanalap), illetve a nyilvánosan ingatlanalapokba befektető befektetési alap (a továbbiakban: ingatlan alapok alapja) befektetési jegyeinek folyamatos forgalmazását 10 forgalmazási napra felfüggesztette. A határozat melléklete megjelölte, hogy mely alapkezelők által kezelt ingatlanalapok befektetési jegyeinek folyamatos forgalmazását érinti a felfüggesztés. A felfüggesztés vonatkozott a kérelmezők által kötött életbiztosítási szerződéshez kapcsolódó ingatlan eszközalaphoz is, mert annak összetételében szerepelt a határozat mellékletében megjelölt X. Ingatlanalap és az Y. Ingatlan Befektetési Alap. A fenti ingatlanalapok befektetési jegyei folyamatos forgalmazásának felfüggesztése 2008. november 21. napján szűnt meg.
A kérelmezők 2008. november 21-én visszavásárlási kérelmet nyújtottak be, melyet a felperes 2009. március 30. napi árfolyamon 2009. április 7. napi utalással teljesített.
A kérelmezők a PSZÁF által működtetett Pénzügyi Békéltető Testülethez fordultak, hogy az a pénzügyi fogyasztói jogvita keretében határozatával kötelezze a felperest, mint pénzügyi szolgáltatót arra, hogy a kérelmezőket a biztosítási kötvényeik alapján 2008. november 24. napján számított árfolyamon megillető visszavásárlási összegek és a már kifizetett összegek különbözetét fizesse meg.
A Pénzügyi Békéltető Testület alperes PBT-Á-12/2012. számú ajánlásában felhívta a felperest, hogy 15 napon belül állapítsa meg a kérelmezők 2355064, illetve a 2355065 kötvényszámú befektetéssel kombinált, egyszeri díjas életbiztosításain nyilvántartott befektetési egységek 2008. november 24. napi értékelési napra vonatkozó vételi árfolyamát, valamint a szerződések ezen árfolyam figyelembevételével számított visszavásárlási értékét, és az így megállapított visszavásárlási érték és a kérelmezők részére ténylegesen megfizetett visszavásárlási érték közötti különbözetet, amennyiben az pozitív, a kérelmezőknek fizesse meg a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatával együtt.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelmét elutasító ítélete indokolásában megállapította, hogy a kérdéses időszakban nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tette volna, hogy a felperes az eszközalapokban levő eszközök folyamatos forgalmazásának felfüggesztése esetén a befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtását felfüggessze. A forgalmazás felfüggesztésének esetére a perbeli biztosítási szerződések nem rendelkeztek, ugyancsak nem tartalmaztak e tekintetben rendelkezést az általános szerződési feltételek sem. Mindezek miatt a felperes nem volt jogosult arra, hogy a kérelmezők visszavásárlásra vonatkozó kérelmét késedelmesen teljesítse.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a forgalmazás felfüggesztése esetére a felperes maga is megállapíthatta volna a befektetési jegyek árfolyamát az eszközalapokban lévő befektetési eszközök értékelésének szabályait tartalmazó 8/2001. (II. 22.) PM rendelet (a továbbiakban: Tartalékrendelet) 15. § (2) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli jogvita tárgya kizárólag az volt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 97. § (4) bekezdése alapján, hogy a kereseti kérelemben foglaltakra tekintettel az ajánlás tartalma megfelel-e a jogszabályoknak. A bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az ajánlás kogens jogszabályba ütközik-e. Mivel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ajánlás nem ütközött a felperes által hivatkozott jogszabályokba; a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) teljesítésről rendelkező 277. §-ába, valamint a teljesítés lehetetlenné válásáról szóló 312. §-ába, nem sértette a Ptk. 205/B. § (2) bekezdését és a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 96. § (1) bekezdés d) pontját, 166. § (2) és (6) bekezdését, valamint a 8/2001. (II. 22.) PM rendelet 15. § (2) bekezdését sem, ezért a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek jogvitája kizárólag jogszabály értelmezésével volt kapcsolatos, ezért szükségtelennek találta tanúk meghallgatását, illetve szakértő kirendelését, ezért a felperes ez irányú bizonyítási indítványa teljesítését mellőzte.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a per felülvizsgálati kérelemmel érintett fő tárgya tekintetében helybenhagyta. Mindenben helytállónak találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, abból kiemelte azt, hogy a kérelmezők által kötött szerződések 7. pontja értelmében a biztosító az eszközalapokat lehetőség szerint minden tőzsdei napon az ún. értékelési napokon újra értékeli, s ennek alapján határozza meg a befektetési egységek
vételi és eladási árát. A felek szerződésének 24. pontjából pedig az következik, hogy valamely időpontban az aktuális visszavásárlási összeg megegyezik az igény írásbeli bejelentésének biztosítóhoz történő beérkezését és egyértelmű azonosítását követő értékelési napon számított befektetési értéknek az 1. számú melléklet visszavásárlási táblázata szerinti százalékával. Ennek következtében a felperes az ingatlanbefektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztését követő napon, 2008. november 24-i értéknapon számított eladási ár alapján lett volna köteles a visszavásárlási összeg megfizetésére. Így tehetett volna eleget a Ptk. 277. § (1) bekezdése szerinti, a szerződések teljesítésére vonatkozó kötelezettségének.
A másodfokú bíróság is helyesnek találta azt az ítéleti érvelést, hogy a felperesnek a Tartalékrendelet 15. § (2) bekezdése alapján lehetősége lett volna a piaci értékelés hiányában az eszközalapban lévő befektetési eszközök értékelésére.
A törvényszék kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a követelés lehetetlenülésével kapcsolatos indokokkal, mert e körben az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § -ban foglaltak ellenére elmulasztotta álláspontja kifejtését.
A törvényszék megítélése szerint a pénzfizetésre irányuló kötelezettség esetében az állandó bírói gyakorlat szerint lehetetlenülés nem állapítható meg, annak egyébként is a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékének megfizetése lenne a jogkövetkezménye a Ptk. 319. §-a alapján. Ebből viszont az következne, hogy a lehetetlenülés következményeként megszűnő szerződés esetén is köteles lett volna teljesíteni a felperes a 2008. november 24-i értéknapon irányadó árfolyamon.
A törvényszék alaptalannak találta a felperes permegszüntetésre vonatkozó fellebbezési kérelmét is a Psztv. 93. § (3) bekezdés c) pontja alapján, mert a jogvita
folytatása nem volt lehetetlen a jogi személy felperes esetében.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokoltan mellőzte a felperes által felajánlott további bizonyítás lefolytatását, mert egyéb bizonyítékait a felperesnek az alperes előtti eljárásban kellett volna előterjesztenie, szakértő bevezetését pedig a jogvita jellege nem indokolta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet, s vele az alperes TBT-Á-12/2012. számú ajánlásának hatályon kívül helyezését kérte.
Felülvizsgálati kérelmében fenntartotta az első- és másodfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját. Nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a PSZÁF magánjogi jogviszonyokba beavatkozó intézkedése, a J-3-200/2008. számú határozata következtében a felperesnek nem volt lehetősége 2008. november 24. és 2009. április 1. között értékelési nap kijelölésére, mert az alapkezelők a befektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztése mellett kezelési szabályzatuk módosítására voltak kötelesek. A határozat szerint "a nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyére vonatkozóan adott visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közti időköz - értékpapíralap tekintetében a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - legfeljebb 3, ingatlanalap tekintetében legfeljebb 90 forgalmazási nap lehet. Az értéknap meghatározására, a megbízások elszámolására, valamint az elszámolásnál figyelembe vett egy jegyre jutó nettó eszközérték megállapítására vonatkozó egyéb szabályokat, közte a kifizetés napját, az alap kezelési szabályzata tartalmazza.
Az X. alapkezelő az általa kezelt X. Ingatlanalapból 2008. november 21. és 2009. március 31. napja között kifizetést nem teljesített és a 2008. novemberében adott visszaváltási megbízásokat 2009. április 1-jei árfolyamon számolta el. Evvel kapcsolatban a felperes az X. Ingatlanalap nyilvános zártvégű alappá alakulásáról szóló saját hirdetményére hivatkozott, melyről így az ügyfelek értesültek. Álláspontjának megerősítéseként hivatkozott a PSZÁF 116703-3/2011. számú tájékoztató levelére is, amely szerint az eszközalapokban lévő eszközök folyamatos forgalmazásának felfüggesztése esetén befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtására nem kerülhet sor, ameddig az érintett eszközalap valós (piaci) értékelésen alapuló nettó eszközértéke nem állapítható meg. (Ezzel a tájékoztató levéllel a PSZÁF felülbírálta az alperesi ajánlás alapjául is figyelembe vett 563/7/2009. számú PSZÁF tájékoztató levelet.)
Az X. Ingatlanalap módosította alapkezelési szabályzatát, amelyet a Felügyelet 2009. február 26-án kelt határozatával hagyott jóvá. Az alapkezelési szabályzat szerint az alap befektetési jegyeinek visszaváltására vonatkozó megbízások elszámolásának napja 2009. március 30-a. Ezért nem nyílt lehetősége a felperesnek a forgalmazás felfüggesztésének időpontja, illetve az alap módosított kezelési szabályzata szerinti befektetési jegy visszaváltására vonatkozó megbízások
elszámolására meghatározott nap (2009. március 30.) között a kereskedési árfolyam meghatározására.
Vitatta felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes a visszavásárlási összeg kifizetésekor ideiglenesen megtagadta a szerződési feltételek szerinti szolgáltatás teljesítését és ezáltal szerződésszegést követett el. Nem értékelték a bíróságok a felperes ezzel kapcsolatban fentebb hivatkozott hirdetményét sem, s a jogerős ítélet indokolása sem tér ki arra.
A felperes hivatkozott a kérelmezőkkel kötött szerződések I/6. pontjára, amely szerint a biztosító számára csak lehetőség az egyes eszközalapok minden tőzsdei napon, az ún. értékelési napokon való újraértékelése, amely magában foglalja azt a lehetőséget is, hogyha a biztosítónak rajta kívülálló, érdekkörén kívül felmerült okok folytán erre nem nyílna lehetősége, mentesül az értékelés alól. Fenntartotta azt a jogi álláspontját is, hogy az alapkezelők szabályzatának módosításáig a felperes számára a biztosítási szerződés alapján való teljesítés időlegesen lehetetlenné vált, amely nem azonos a szerződés teljesítésének jogos ok nélküli megtagadásával.
Kifogásolta, hogy bár a másodfokú bíróság a lehetetlenüléssel kapcsolatos ítéleti okfejtést kiegészítette, azonban az időleges lehetetlenülés kérdéskörével összefüggő jogi okfejtést határozata nem tartalmazott.
Utalt arra is, hogy az alperes ajánlásában tévesen hivatkozott a Ptk. 205/B. §(2) bekezdésére, mert a perbelihez hasonló helyzet hiányában a felperes által követett eljárást nem lehet a szokásos szerződési gyakorlattól eltérőnek tekinteni.
Vitatta azt is, hogy a felfüggesztést követően, illetve annak tartama alatt valamennyi forgalmazási napra megállapítottak volna az egy befektetésre jutó nettó eszközértéket, vagy ha közzétett árfolyamok voltak is, azok piaci árfolyamnak tekinthetők-e.
Hangsúlyozta a PSZÁF 1167-03-3/2011. számú tájékoztató levelének azon megállapítását, hogy a PSZÁF is indokoltnak tartotta a felfüggesztés esetére a befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtásával kapcsolatos követelmények
jogszabályban való rögzítését. A felperes lényegében e tájékoztató levélnek megfelelően járt el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében továbbra is állította, hogy a Tartalékrendelet alkalmazására a perbeli esetben nem volt lehetősége, a rendeletben foglalt eszközértékelés a biztosítás technikai tartalékok képzéséhez kapcsolódó szabály, a biztosítót a biztosítási közjog alapján terhelő kötelezettség részletszabálya. A biztosító és ügyfelei közötti magánjogi jogviszonyokban az nem alkalmazható.
Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a Psztv. 93. § (3) bekezdése alapján az eljárás megszüntetésének lett volna helye.
Változatlanul sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok mellőzték a befektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztésével összefüggésben felmerülő kérdések tekintetében szakértő kirendelését, holott a tényállás teljes körű feltárásához nélkülözhetetlen lett volna a piaci folyamatok folytán kialakult helyzet, illetve annak következtében előálló piaci változások értékelése.
Végül sérelmezte annak az indítványának az elutasítását is, amelyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, kérelmével kapcsolatban a másodfokú bíróság ítélete utalást sem tartalmazott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségeinek megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében figyelmen kívül hagyta azt, hogy a per tárgya kizárólag az alperesi ajánlás jogszabálysértő voltának vizsgálata, a fogyasztó és a felperes közötti jogvita külön eljárásra tartozik, amellyel függ össze a felperes által sérelmezett bizonyítás hiánya.
Álláspontja szerint a perben bizonyított tényállás az ingatlanalapok befektetési jegyei forgalmazásának a PSZÁF J-3-200/2008. számú határozatával 10 forgalmazási napra történt felfüggesztése, amely további bizonyítást nem igényelt. Az sem volt vitás, hogy a felfüggesztés tartama alatt az érintett alapkezelők módosították kezelési szabályzataikat, ugyanakkor az már a felperes terhére értékelhető, hogy sem az egyedi, sem az általános szerződési feltételei nem tartalmaztak rendelkezést arra az esetre, ha az általa értékesített befektetési egységeket alkotó befektetési jegyek visszaváltási határidejét az alapkezelők megváltoztatják, noha arra az alapkezelőknek törvényes lehetősége volt a felfüggesztéstől függetlenül is. Emiatt nincs is jelentősége annak, hogy az alapkezelők kezelési szabályzataikat milyen okból módosították, mert az a felperes és a fogyasztók szerződéses jogviszonyára nem hathatott ki. A felperes e mulasztása kockázatát nem háríthatja át.
Az alperes álláspontja szerint az 563/7/2009. számú PSZÁF tájékoztatásnak nincs jogi kötőereje, ezért annak sem, hogy a PSZÁF 116703-3/2011. számú tájékoztatójában ne helyezkedhetett volna eltérő álláspontra. Az alperes megítélése szerint nem is erről van szó, mert a tájékoztató felperes által hivatkozott megfogalmazása a PSZÁF forgalmazás felfüggesztése tartamára vonatkozó álláspontját fejti ki, ugyanakkor a perbeli jogvita tárgya a felfüggesztés megszűnését követő, a 2008. november 24-i forgalmazási nappal kapcsolatos elszámolási kötelezettség.
A felperesnek a szerződés 24. pontja alapján a fogyasztókkal 2008. november 24-i értéknappal kellett volna elszámolnia, mellyel kapcsolatban helyes a másodfokú bíróság ítéletének azon okfejtése is, hogy erre az értéknapra vonatkozó lehetetlenülést nem lehet megállapítani. A felperes nem is arra hivatkozott, hogy gazdasági helyzete folytán nem lett volna képes saját ügyfeleivel elszámolni, hanem csak arra, hogy időlegesen lehetetlenült a szerződés. Ilyen időleges lehetetlenülést a Ptk. 312. § (1) bekezdése nem ismer.
Ugyancsak vitatta az általános szerződési feltételekben az eszközértékelés "lehetőség szerint" kitételének felperes általi értelmezését, mert ilyen jogértelmezés szerint azt a felperes hónapokon keresztül megtagadhatná, mely ellentétes lenne az általános szerződési feltételek Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében meghatározott szabályával.
Az alperes érvelése szerint a PSZÁF 563/7/2009. számú tájékoztatásából megállapítható, hogy a befektetési jegyek nettó eszközértékét a letétkezelők az érintett napon közzétették. A befektetési jegyeknek 2008. november 24-én és azt követően is volt árfolyama, ennek hiányát a felperes nem kifogásolta és a fogyasztók tájékoztatásában sem erre alapozva tagadta meg a teljesítést, hanem arra, hogy a befektetési jegyek tényleges forgalmazásáig maga a felperes nem jelöl meg értékelési napot. Egyetértett a jogerős ítélet azon álláspontjával is, hogy a letétkezelők által közzétett árfolyam hiányában is meghatározhatta volna a felperes maga a forgalmazási napon irányadó értéket a Tartalékrendelet 15. §-a alapján.
A perben szakértői bizonyításra a jogvita tartalma miatt az alperes álláspontja szerint sem volt szükség. Alaptalan a felperes kérelme az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó ítéleti indokolás hiányával kapcsolatban is.
Összességében helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A perbeli jogvita tárgya azt volt, hogy az alperes PBT-Á-12/2012. számú ajánlásának tartalma megfelel-e a jogszabályoknak, avagy sérti a felperes keresetében megjelölt jogszabályokat; a Ptk. 277. §-át, 312. §-át, 205/B. § (2) bekezdését, a Bit. 96. § (1) bekezdés d) pontját, 166. § (2) és (6) bekezdését, valamint a 8/2001.(II. 22.) PM rendelet 15. § (2) bekezdését. A felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelme jogalapjául is ugyanezen jogszabályok sérelmére hivatkozott.
A perben nem volt vitatott az a tényállás, hogy az alperes határozata alapjául a PSZÁF J-III.200/2008. számú határozatban megjelölt alapkezelők által forgalmazott befektetési jegyek folyamatos forgalmazásának felfüggesztésére 2008. november 7-től 10 forgalmazási napra került sor. Az első felfüggesztéssel nem érintett forgalmazási nap 2008. november 24-e volt.
Az sem volt vitás, hogy a felperessel szerződő kérelmezők 2008. november 21-én nyújtottak be visszavásárlási megbízást, amelyet a felperes biztosítási szerződésekkel érintett befektetési jegyeket kibocsátó ingatlan eszközalapok alapkezelési szabályzatának módosítását követő 2009. április 1-jei árfolyamon számolt el arra tekintettel, hogy eddig az időpontig rajta kívülálló ok miatt nem volt megállapítható a befektetési egységet érintő eszközalap valós piaci értékelésén alapuló nettó eszközérték megállapítása. A kérelmezők a visszaváltási megbízás teljesítésének időpontját sérelmezték az alperes eljárásában és a szolgáltató 2008. november 24. napi értékelési napra vonatkozó elszámolása iránti kérelmet terjesztettek elő. Az alperes határozatában a kérelemnek megfelelő tartalmú ajánlást fogalmazott meg.
Az alperes határozatának jogszabálysértő tartalma nem állapítható meg, a felperes ezt támadó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A felek jogi vitájában az eljárt bíróságok helyesen vizsgálták a felperes és kérelmezők által kötött biztosítási szerződések, az ehhez kapcsolódó általános szerződések feltételek tartalmát, s vetették össze az alperes sérelmezett határozatában foglaltakkal. Az eljárt bíróságok helyesen emelték ki, hogy a felek jogvitájában elsődlegesen azt kellett figyelembe venni, hogy a felperes és a kérelmezők által kötött biztosítási szerződések és az azok tartalmává vált általános szerződési feltételek milyen rendelkezést tartalmaznak a felperes által értékesített befektetési jegyek visszaváltási határidejével kapcsolatban, s tartalmaznak-e további rendelkezést a befektetési jegyek forgalmazása felfüggesztésének esetére. E mellett vizsgálniuk kellett azt is, hogy kötelező jogszabályi előírás meghatároz-e az eszközalapokban lévő eszközök forgalmazásának felfüggesztése esetére az adott befektetési egységet érintő tranzakció végrehajtásával kapcsolatos korlátozást.
Mindkét fokon eljárt bíróság mind a szerződések tartalmát, mind a jogvita szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket helyesen értékelte.
A Kúria álláspontja szerint az alperes ajánlásában helyesen hívta fel a felperest a 2008. november 24. napi értékelési napra vonatkozó visszavásárlási érték és a kérelmezők részére ténylegesen fizetett visszavásárlási érték közötti különbözet megfizetésére, mert a kérelmezők és a felperes közötti jogviszonyban a szerződések rendelkezéseit kellett alapul venni.
A másodfokú bíróság helytállóan emelte ki a reális teljesítés elvét tartalmazó Ptk. 277. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, amely az adott esetben a felperest arra kötelezte, hogy valamely időpontban az aktuális visszavásárlási összeget az igény írásbeli bejelentésének biztosítóhoz történő beérkezését és egyértelmű azonosítását követő
értékelési napon számított befektetési értéknek megfelelően határozza meg a szerződés 1. számú melléklete visszavásárlási táblázata szerinti százalékával.
A szerződések semmilyen rendelkezést nem tartalmaznak a szerződéssel érintett alapkezelők befektetési jegyek visszaváltásával kapcsolatos esetleges határidő változtatására, vagy felügyeleti hatóság esetleges intézkedésével összefüggő eltérő szabályozásra.
Nem tévedtek a bíróságok abban sem, hogy a kereskedési árfolyamok esetleges hiánya sem mentesítette a felperest a szerződés szerinti visszaváltási kötelezettség alól. A felperes bár hivatkozott rá, de nem bizonyította, sőt ellenkezője állapítható meg a PSZÁF 563/7/2009. számú tájékoztatásából, hogy a befektetési jegyek nettó eszközértékét a forgalmazás felfüggesztése idején is meghatározták a letétkezelők, mert a befektetési jegyeknek a szerződés szerinti visszavásárlási napon is volt jegyzett árfolyama. Helytállóan utalt azonban az alperes ellenkérelmében arra is, hogy a letétkezelők által közzétett árfolyam hiányában is kötelezettsége volt a felperesnek a befektetési jegyek értékelése, az általános szerződési feltételek 1/6. pontja szerint.
Egyetértett a Kúria azzal az ítélet állásponttal, hogy a Tartalékrendelet 15. §-a szerint a befektetési jegyek árfolyama a felperes által is megállapítható lett volna. Nem alaposak a felperes érvei a Tartalékrendelet hatályával kapcsolatban, mert annak 15. §-a a felperest terhelő eszközértékelésre vonatkozó szabályokat tartalmazza, s amely az általános szerződési feltételek 1/6. pontja alapján a felek magánjogi jogviszonyában is érvényesülő szabállyá válik. Emiatt a jogerős ítélet helyesen mellőzte a felperes javára annak figyelembevételét, hogy hirdetményében tájékoztatta ügyfeleit az X. Ingatlanalap átalakulása miatta a visszaváltási megbízások 2009. március 30-i elszámolási napjáról, mert ennek a tájékoztatásnak a visszaváltás időpontjára vonatkozóan kötelező jogszabályi alapja nem volt és a felek közös szerződési akarata hiányában a szerződés részévé sem vált.
Ugyancsak alaptalan a felperes érvelése a szerződés teljesítésének megtagadásával, illetve időleges lehetetlenülésével kapcsolatban. Az tény, hogy a felperes a szerződés szerinti értéknapon nem teljesítette a visszafizetési kötelezettségét, melynek oka a biztosítási szerződésekhez kapcsolódó befektetési jegyek értékelésével kapcsolatos eltérő álláspontja volt. A szerződés lehetetlenülése a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján nem áll fenn, erre vonatkozóan a másodfokú bíróság ítéletében foglalt helyes indokokra a Kúria annak megismétlése nélkül utal.
A felperes időleges lehetetlenüléssel kapcsolatos jogi okfejtése téves, tartalmilag legfeljebb a Ptk. 298. § a) pontjában foglalt kötelezetti késedelemről lehet szó, amelyhez a Ptk. egyéb jogkövetkezményeket fűz. Ebből következően az alperes határozatában a Ptk. 205/B. § (2) bekezdésére való hivatkozás helytálló a felperes figyelemfelhívó tájékoztatására vonatkozóan is, amely tétel nem vált a szerződés részévé.
A másodfokú bíróság a jogvita érdemi elbírálását megelőzően részletesen kifejtette a szerződés megszüntetésével kapcsolatos álláspontját. A Kúria osztotta azt a jogi indokolást, hogy a Psztv. 93. § (3) bekezdés c) pontja alapján nem volt helye az eljárás megszüntetésének. Ennek nem lehet indoka a felperes felülvizsgálati kérelmében írt azon hivatkozás, hogy a jogvita alapját képező kérdés kétséget kizáró eldöntése az alperes előtt folyamatban volt eljárás keretein túlmutatott volna. A kérelmezők szerződés teljesítése körében sérelmezték a felperes magatartását. E körben a jogvita az érintett szerződések, illetve a felek által hivatkozott jogszabályi rendelkezések figyelembevételével érdemben elbírálható volt.
Ugyancsak szükségtelen volt a Kúria megítélése szerint is további bizonyítási lefolytatása, mert a jogkérdés eldöntése szakértő kirendelése nélkül is lehetséges volt. A jogvita elbírálásához nem volt szükség az érintett befektetési jegyek forgalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos gazdasági környezet vizsgálatára és arra sem, hogy összegszerűségében milyen módon kell kiszámítani a visszavásárlási értéket.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmével kapcsolatban a másodfokú ítélet nem tartalmaz rendelkezést. Az Ítélőtábla 2. sorszámú végzésével a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasította és külön végzésben döntését részletesen megindokolta. A továbbiakban erről az ítéletben nem kell rendelkezni.
A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sem eljárásjogi, sem anyagi jogszabálysértést nem tartalmaz, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 78. § (1) bekezdése alapján az alperes jogtanácsosi munkadíjból álló perköltségének megfizetésére.
Budapest, 2014. november 26.
Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Sándorné dr. Nagy Erika s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró
(Kúria Pfv. V. 20.045/2014.)