BH 2015.9.263

Amennyiben a hatósági döntés alapját valamely speciális szakértelmet igénylő kérdés megítélése képezi (szokásos piaci ár), a szakértő bevonása nem mellőzhető. Adólevonási jog megtagadásának feltételeit elsődlegesen az Áfa. tv. szabályai szerint kell megítélni (2007. évi CXXVII. tv. 120., 127. §; 2003. évi XCII. tv. 1., 2., 97. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1]A felperesnél az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2012. január-március időszakban, melynek eredményeképpen a felperes terhére 4 031 000 Ft jogosulatlan igénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, és adóbírságot is kiszabott.
[2]Az adóhatóság rögzítette, hogy bár a felperes az áfabevallásában értékesítést nem tüntetett fel, valójában 3 számlát elmulasztott bevallani, ezt azonban a számlatömb elkeveredés...

BH 2015.9.263 Amennyiben a hatósági döntés alapját valamely speciális szakértelmet igénylő kérdés megítélése képezi (szokásos piaci ár), a szakértő bevonása nem mellőzhető. Adólevonási jog megtagadásának feltételeit elsődlegesen az Áfa. tv. szabályai szerint kell megítélni [2007. évi CXXVII. tv. 120., 127. §; 2003. évi XCII. tv. 1., 2., 97. §].
[1]A felperesnél az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2012. január-március időszakban, melynek eredményeképpen a felperes terhére 4 031 000 Ft jogosulatlan igénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, és adóbírságot is kiszabott.
[2]Az adóhatóság rögzítette, hogy bár a felperes az áfabevallásában értékesítést nem tüntetett fel, valójában 3 számlát elmulasztott bevallani, ezt azonban a számlatömb elkeveredésére tekintettel a felperes nem kívánta vitatni.
[3]A beszerzést terhelő áfa tekintetében megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban különböző konyhai eszközöket vásárolt az N.R.B.C. Kft.-től (a továbbiakban: Kft.), és ehhez kapcsolódóan 14 773 610 Ft + 3 509 301 Ft áfa összegben fogadott be számlát. Vizsgálva a gazdasági eseményt látható, hogy a Kft. a felperes felé értékesített eszközöket részben a P-L. Kft.-től, részben pedig a S. és A. Kft.-től szerezte be. Ez utóbbi cég képviselője, S. S. azonos a felperesi társaság képviselőjével, a P-L. Kft. pedig további beszállítóktól szerezte be az árut, de ezen számlákon is feltüntetésre került S. S. neve, mint ügyintéző, kapcsolattartó. Az értékesítési láncolat adatai alapján megállapította az elsőfokú adóhatóság, hogy a piaci ár többszörösén kerültek az eszközök a felperes részére kiszámlázásra. Az első értékesítésről kiállított számla felel meg az eszközök valós piaci értékének, ezt követően irreálisan magas összegben túlszámlázás történt. Ezért - figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében foglaltakra - megállapította az adóhatóság, hogy a láncolaton keresztül történő beszerzés rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősült, a jogügyletek létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönösen vagy egyoldalúan elérhető adómegtakarítás, azaz közvetve az államháztartás megkárosítása volt. A Kft. beiktatása a láncolatba azt a célt szolgálta, hogy a gépek irreálisan magas összegben történő továbbszámlázásával az adózót jelentős összegű általános forgalmi adó levonásának lehetőségéhez juttassa. A Kft.-től befogadott számlák fiktívek, az azokon szereplő gazdasági események nem a számlán feltüntetett felek között valósultak meg, így adólevonásra nem jogosíthatnak, figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára.
[4]A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy pályázaton nyert és kapott lehetőséget a beruházás megvalósítására, ehhez üzleti tervet készített, amit árajánlattal támasztott alá.
[5]Álláspontja szerint a pályázat elfogadása (benne a gépek és azok beszerzési értéke megjelölésével), hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az eljárása jogszerű volt. Téves a revízió azon megállapítása, hogy a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között jött létre, továbbá, hogy a magas ellenérték a számlát fiktívvé tenné. Az államháztartást semmilyen kár nem érte.
[6]Az alperes határozatával az indokolás részbeni megváltozásával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az Art. 1. § (7) bekezdés értelmében az adóhatóságnak azt kellett megállapítani, hogy a teljesítéssel kapcsolatosan a számlákon feltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságban végbement folyamatoknak.
[7]A felperes keresetében az alperesi határozat első fokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan az alperes új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint az alperes megsértette az Art. 138. § (1) bekezdését azzal, hogy megváltoztatta az indokolást, ugyanis ha a számlákban szereplő ügyletek a felek között jöttek létre, akkor megdől az a következtetés is, hogy a felperes célja kizárólag jogosulatlan adóelőny elérése volt.
[8]A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására utasította.
[9]A bíróság álláspontja szerint önmagában arra alapozva nem lehet a számlán feltüntetett vételár hitelességét megkérdőjelezni, hogy a piacon ugyanazon termék jelentősen alacsonyabb áron is beszerezhető, még akkor sem, ha erről a vevő tudomással bírt. Ettől függetlenül még a számla szerinti esemény az azon feltüntetett vételáron létrejöhetett a felek között. Többlet tényállási elem hiányában az alperesi megállapítás megalapozatlan.
[10]A bíróság osztotta a felperes keresetében foglaltakat, mely szerint az Art. 1. § (7) bekezdése, 2. § (1) bekezdése önmagában nem elégséges jogalap. Az alperes által megállapított tényállásból eredően nem derül ki, hogy a felperes célja melyik adótörvény melyik rendelkezésének megsértése volt, a felperes javára milyen adómegtakarítás keletkezett, illetve az államháztartásnak közvetve vagy közvetlenül milyen módon okozott kárt. Hivatkozott a bíróság a megállapítás polgári jogi vetületére is, a feltűnő értékaránytalanság mint a szerződés érvénytelensége egyik okának következményeire, és a PK 67. állásfoglalásra. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot részben alaptalan volta, részben indokolásbeli hiányossága folytán hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
[11]A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint pusztán az a tény, hogy az adózó a számlán szereplő vételárat a ténylegesnél magasabb összegben szerepeltette, a lánc korábbi elemeinek tényleges adófizetésétől függetlenül megvalósítja az adókijátszást, és az adózó ezzel az államháztartásnak kárt okoz. Amennyiben ugyanis a vételár magasabb összegben kerül feltüntetésre, úgy a visszaigényelhető adó összege is magasabb lesz. Hivatkozott az alperes az Áfa. tv. 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (1)-(2) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére és arra, hogy a valós forgalmi értéktől jelentősen eltérő vételárról kiállított számla is tartalmilag hiteltelen bizonylat, az ellenérték tekintetében színlelt.
[12]A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
[13]A Kúria rögzíti, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. Felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek csak kivételesen akkor van helye, ha a megállapított tényállás iratellenes, az ítélet indokolása logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen.
[14]A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. Az adóhatóság és a bíróság által rögzített tényállás alapján megismert - és kétségtelenül meg is valósult - gazdasági esemény egy kereskedési láncot alkotott. Ennek minden szereplője elismerte az ügyletben való részvételét, és egyben az azzal kapcsolatos adófizetési kötelezettségének is eleget tett. Ebből következően tehát - amint azt az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki - a költségvetés közvetlen megkárosítása nem állapítható meg. Bár az adóhatóság által kifogásolt árkülönbözet az eljárás adatai alapján láthatóan valóban jelentős volt, azonban annak megítélése, hogy - akár feltűnően nagy értékkülönbség mellett is - mi minősül az adott helyzetben reális kereskedelmi haszonnak, olyan szakkérdés, ami szakértő igénybevétele nélkül nem állapítható meg. Osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének azok megállapítását is, mely szerint többlet tényállási elem hiányában csupán önmagában az Art. 1. § (7) bekezdésére és 2. § (1) bekezdésére nem alapozható elmarasztaló döntés. Nem derült ki ugyanis az alperesi határozatból, hogy a felperes célja melyik adótörvény mely rendelkezésének megsértése volt.
[15]Ugyanakkor a Kúria annyiban egyetértett az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal, hogy adóügyben a tényállásnak csupán adójogi értékelése történhet meg, ezért a bíróságnak a feltűnő értékaránytalansággal, valamint a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos polgári jogi okfejtése szükségtelen volt, továbbá a már nem hatályos PK 67-es állásfoglalásra történő hivatkozása téves. Ezért a Kúria az elsőfokú ítéletből mellőzte az adójogi szempontból szükségtelen részt, és ennyiben az ítélet indokolását módosította.
[16]Végezetül megállapította a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság alappal utasította új eljárásra az alperest. Egyrészről csupán az adózás rendjéről szóló törvény alapelveire hivatkozással nem állapítható meg a jogsértés, hiszen jelen ügyben általános forgalmi adó visszaigénylését tagadta meg az adóhivatal, amelyre a külön törvény (Áfa. tv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
[17]Másrészről rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az ármegállapítás szakkérdés, és önmagában azon okból, hogy a piacon alacsonyabb áron is beszerezhető a termék, nem tekinthető a számla fiktívnek.
[18]Ugyanakkor helytálló az az alperesi felvetés, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének az új eljárásra adott iránymutatásának megfogalmazása kevéssé konkrét, azonban az ítélet tartalma alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szakértői bizonyítás szükségességét írta elő, tekintettel arra, hogy az érintett számlák hiteltelenségét az adóhivatal a túlszámlázásra alapozta. Annak megállapítása, hogy az ellenérték irreális, szakértői kérdés.
[19]Fentiek alapján a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet - részben eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.762/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Cseri András ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Rózsa Attila vezető tanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 5-én kelt 4.K.27.138/2014/9. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.138/2014/9. számú ítéletét - eltérő indokolással - hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesnél az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2012. január-március időszakban, melynek eredményeképpen a felperes terhére 4.031.000 Ft jogosulatlan igénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, és adóbírságot is kiszabott.
Az adóhatóság rögzítette, hogy bár a felperes az áfabevallásában értékesítést nem tüntetett fel, valójában 3 számlát elmulasztott bevallani, ezt azonban a számlatömb elkeveredésére tekintettel a felperes nem kívánta vitatni. A beszerzést terhelő áfa tekintetében megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban különböző konyhai eszközöket vásárolt az N.R.B.C. Kft.-től (továbbiakban Kft.), és ehhez kapcsolódóan 14.773.610 Ft + 3.509.301 Ft áfa összegben fogadott be számlát. Vizsgálva a gazdasági eseményt látható, hogy a Kft. a felperes felé értékesített eszközöket részben a P-L. Kft.-től, részben pedig a S. és A. Kft.-től szerezte be. Ez utóbbi cég képviselője S.S. azonos a felperesi társaság képviselőjével, a P-L. Kft. pedig további beszállítóktól szerezte be az árut, de ezen számlákon is feltüntetésre került S.S. neve, mint ügyintéző, kapcsolattartó. Az értékesítési láncolat adatai alapján megállapította az elsőfokú adóhatóság, hogy a piaci ár többszörösén kerültek az eszközök a felperes részére kiszámlázásra. Az első értékesítésről kiállított számla felel meg az eszközök valós piaci értékének, ezt követően irreálisan magas összegben túlszámlázás történt. Ezért - figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében foglaltakra - megállapította az adóhatóság, hogy a láncolaton keresztül történő beszerzés rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősült, a jogügyletek létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönösen vagy egyoldalúan elérhető adómegtakarítás, azaz közvetve az államháztartás megkárosítása volt. A Kft. beiktatása a láncolatba azt a célt szolgálta, hogy a gépek irreálisan magas összegben történő továbbszámlázásával az adózót jelentős összegű általános forgalmi adó levonásának lehetőségéhez juttassa. A Kft.-től befogadott számlák fiktívek, az azokon szereplő gazdasági események nem a számlán feltüntetett felek között valósultak meg, így adólevonásra nem jogosíthatnak, figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára.
Felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy pályázaton nyert és kapott lehetőséget a beruházás megvalósítására, ehhez üzleti tervet készített, amit árajánlattal támasztott alá. Álláspontja szerint a pályázat elfogadása, /benne a gépek és azok beszerzési értéke megjelölésével/, hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az eljárása jogszerű volt. Téves a revízió azon megállapítása, hogy a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között jött létre, továbbá, hogy a magas ellenérték a számlát fiktívvé tenné. Az államháztartást semmilyen kár nem érte.
Az alperes határozatával az indokolás részbeni megváltozásával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az Art. 1. § (7) bekezdés értelmében az adóhatóságnak azt kellett megállapítani, hogy a teljesítéssel kapcsolatosan a számlákon feltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságban végbement folyamatoknak. Egyetértett az elsőfokú hatósággal abban, hogy a valós forgalmi értéktől jelentősen eltérő vételárról kiállított számla tartalmilag hiteltelen bizonylat, az ellenérték tekintetében színlelt. A beszerzési láncolat szereplői az eszközöket változatlan formában értékesítették tovább, azokon értéknövelő beruházást nem végeztek. A láncolatba történő beiktatásuk az eszközök magasabb összegen történő továbbszámlázását szolgálta. A gazdasági esemény tehát a felek között nem a számlán feltüntetett összegben jött létre. A felperes pedig a számlákon szereplő adatok valótlanságáról tudomással bírt. Az elsőfokú adóhatóság indokolását annyiban korrigálta, hogy a gazdasági esemény felek közötti megtörténte nem vitatható, és az eszközök továbbra is az adózó birtokában vannak. Megállapította, hogy valóban eljárási jogszabályt sértett az elsőfokú hatóság, amikor nem intézkedett az eljárási határidő meghosszabbítása tárgyában, illetőleg a rendelkezésre álló 60 napon túl kézbesítette a felperesnek az elsőfokú határozatot, de mindez az ügy érdemi elbírálására nem volt befolyással. Végezetül rögzítette, hogy az Európai Unió Bírósága láncértékesítéssel kapcsolatos ítéletei jelen eljárásban nem alkalmazhatóak, mert nem arról szól a jelen felülvizsgálati tényállás, hogy az adózótól teljesen függetlenül követett el más adóalany adókijátszást.
A felperes keresetében az alperesi határozat első fokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan az alperes új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint az alperes megsértette az Art. 138. § (1) bekezdését azzal, hogy megváltoztatta az indokolást, ugyanis ha a számlákban szereplő ügyletek a felek között jöttek létre, akkor megdől az a következtetés is, hogy a felperes célja kizárólag jogosulatlan adóelőny elérése volt. Másrészt önmagában az a tény, hogy a beszerzett termékek magasabb áron kerültek a felperes birtokába, sem az Art. 1. § (7) bekezdése, sem pedig az Art. 2. § (1) bekezdése alapján nem teszik jogellenessé a jogügyletet. A felperesnél nem keletkezett és nem is keletkezhetett jogosulatlan adóelőny, alakilag és tartalmilag hiteles számlára alapította levonási jogát, amelyet jogellenesen tagadott meg az adóhatóság. A hivatkozott két jogszabály anélkül, hogy "mellé tette volna" a konkrét jogszabályhely megsértését is az adóhatóság, nem lehet a levonási jog korlátja. Sérelmezte azt is, hogy semmi jogkövetkezménnyel nem jár, ha az alperes az eljárási határidőket megsérti. Nézete szerint tartalmi hiteltelenség két okból állhat fenn, a számlán szereplő gazdasági esemény megtörténte teljes hiányában, illetve, amikor a számlán szereplő gazdasági esemény létrejött ugyan, de nem az ott írt felek között. Véleménye szerint nem állapítható meg hiteltelenség azon az alapon, ha a gazdasági esemény nem a számlán szereplő módon történt. Nem világos a határozatból, hogy ez alatt az adóhatóság mit értett. Nézete szerint az alperes nem jogosult egyik fél árképzését sem minősíteni és a gazdasági esemény valós értékét - szakkérdés lévén - megállapítani.
A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. A bíróság álláspontja szerint önmagában arra alapozva nem lehet a számlán feltüntetett vételár hitelességét megkérdőjelezni, hogy a piacon ugyanazon termék jelentősen alacsonyabb áron is beszerezhető, még akkor sem, ha erről a vevő tudomással bírt. Ettől függetlenül még a számla szerinti esemény az azon feltüntetett vételáron létrejöhetett a felek között. Többlet tényállási elem hiányában az alperesi megállapítás megalapozatlan.
A bíróság osztotta a felperes keresetében foglaltakat, mely szerint az Art. 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdése önmagában nem elégséges jogalap. Az alperes által megállapított tényállásból eredően nem derül ki, hogy a felperes célja melyik adótörvény melyik rendelkezésének megsértése volt, a felperes javára milyen adómegtakarítás keletkezett, illetve az államháztartásnak közvetve vagy közvetlenül milyen módon okozott kárt. Hivatkozott a bíróság a megállapítás polgári jogi vetületére is, a feltűnő értékaránytalanság, mint a szerződés érvénytelensége egyik okának következményeire, és a PK. 67. állásfoglalásra. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot részben alaptalan volta, részben indokolásbeli hiányossága folytán hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint pusztán az a tény, hogy az adózó a számlán szereplő vételárat a ténylegesnél magasabb összegben szerepeltette, a lánc korábbi elemeinek tényleges adófizetésétől függetlenül megvalósítja az adókijátszást, és az adózó ezzel az államháztartásnak kárt okoz. Amennyiben ugyanis a vételár magasabb összegben kerül feltüntetésre, úgy a visszaigényelhető adó összege is magasabb lesz. Hivatkozott az alperes az Áfa tv. 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (1)-(2) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére és arra, hogy a valós forgalmi értéktől jelentősen eltérő vételárról kiállított számla is tartalmilag hiteltelen bizonylat, az ellenérték tekintetében színlelt. Kifejtette, hogy jelen esetben az adóhatóság bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a számlák szerinti ellenérték eltúlzott, melyről az adózó minden esetben tudott. Az eszközök magasabb összegben történő továbbszámlázásával az adózót jelentős gazdasági előnyhöz juttatta. A bíróság nem volt figyelemmel az Art. 1. § (7) bekezdés rendelkezésére, hogy az adóügyi jogviták elbírálására az adójogi jogszabályok az irányadók, más jogszabály rendelkezése csak ott és akkor alkalmazható, ha ezt az adójogszabály lehetővé teszi. Az adóügyi és polgári jogi jogviszony egymástól elválik, az a körülmény, hogy az adóhatóság a számlázott ellenértéket adójogi szempontból hiteltelennek minősítette, nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára. Az alperes legfelsőbb bírósági ítéletekre is hivatkozással kifejtette, hogy elegendő annak bizonyítása, hogy a számlán feltüntetett ellenérték túlzott mértékű, nincs jelentősége annak, hogy a számlakibocsátó a számlákon feltüntetett áfa összegét a költségvetésbe ténylegesen megfizette-e, hiszen ez nem változtat azon a körülményen, hogy az adózó adólevonási jogát nem a tényleges vételár tekintetében, ezáltal hiteles számla birtokában gyakorolta. A felperes a perben nem hivatkozott bizonyítékra, amit az adóhatóság ne vizsgált volna, amely adójogilag releváns tényállás tekintetében alkalmas lenne annak igazolására, hogy a számlák az ellenérték tekintetében hitelesek. Hivatkozott az alperes a Pp. 206. § (1) bekezdésére, melyre tekintettel a bizonyítékokat a bíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, és helytelen következtetéssel hozta meg döntését, továbbá a bíróság nem adott kellő útmutatást a megismételt eljárás szempontrendszerére.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok tiltott felülmérlegelésére irányul.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
A Kúria rögzíti, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. Felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek csak kivételesen akkor van helye, ha a megállapított tényállás iratellenes, az ítélet indokolása logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. Az adóhatóság és a bíróság által rögzített tényállás alapján megismert - és kétségtelenül meg is valósult - gazdasági esemény egy kereskedési láncot alkotott. Ennek minden szereplője elismerte az ügyletben való részvételét, és egyben az azzal kapcsolatos adófizetési kötelezettségének is eleget tett. Ebből következően tehát - amint azt az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki - a költségvetés közvetlen megkárosítása nem állapítható meg. Bár az adóhatóság által kifogásolt árkülönbözet az eljárás adatai alapján láthatóan valóban jelentős volt, azonban annak megítélése, hogy - akár feltűnően nagy értékkülönbség mellett is - mi minősül az adott helyzetben reális kereskedelmi haszonnak, olyan szakkérdés, ami szakértő igénybevétele nélkül nem állapítható meg. Osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének azok megállapítását is, mely szerint többlet tényállási elem hiányában csupán önmagában az Art. 1. § (7) bekezdésére és 2. § (1) bekezdésére nem alapozható elmarasztaló döntés. Nem derült ki ugyanis az alperesi határozatból, hogy a felperes célja melyik adótörvény mely rendelkezésének megsértése volt.
Ugyanakkor a Kúria annyiban egyetértett az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal, hogy adóügyben a tényállásnak csupán adójogi értékelése történhet meg, ezért a bíróságnak a feltűnő értékaránytalansággal, valamint a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos polgári jogi okfejtése szükségtelen volt, továbbá a már nem hatályos PK. 67.-es állásfoglalásra történő hivatkozása téves. Ezért a Kúria az elsőfokú ítéletből mellőzte az adójogi szempontból szükségtelen részt, és ennyiben az ítélet indokolását módosította.
Végezetül megállapította a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság alappal utasította új eljárásra az alperest. Egyrészről csupán az adózás rendjéről szóló törvény alapelveire hivatkozással nem állapítható meg a jogsértés, hiszen jelen ügyben általános forgalmi adó visszaigénylését tagadta meg az adóhivatal, amelyre a külön törvény /Áfa tv./ rendelkezéseit kell alkalmazni.
Másrészről rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az ármegállapítás szakkérdés, és önmagában azon okból, hogy a piacon alacsonyabb áron is beszerezhető a termék, nem tekinthető a számla fiktívnek.
Ugyanakkor helytálló az az alperesi felvetés, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének az új eljárásra adott iránymutatásának megfogalmazása kevéssé konkrét, azonban az ítélet tartalma alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szakértői bizonyítás szükségességét írta elő, tekintettel arra, hogy az érintett számlák hiteltelenségét az adóhivatal a túlszámlázásra alapozta. Annak megállapítása, hogy az ellenérték irreális, szakértői kérdés.
Fentiek alapján a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet - részben eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. április 23.
Dr. Darák Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.762/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.