BH 2015.9.261

A kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozóra a biztosítás nem terjed ki [1975. évi II. tv. 10. § (4) bek., 118/A. §; 1997. évi LXXX. tv. 59. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1]A másodfokú hatóság az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatát, amelyben a felperes részére öregségi nyugdíjat állapított meg 28 500 Ft összegben, határozatával helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes 1993. december 31-től 1999. március 26-ig rokkantsági nyugellátásban részesült, így ezen időben kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó volt.
[2]A felperes a keresetében kérte 1992-1998 közötti "vállalkozói" ideje szolgálati időkénti elismerését, továbbá vitatta a 2...

BH 2015.9.261 A kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozóra a biztosítás nem terjed ki [1975. évi II. tv. 10. § (4) bek., 118/A. §; 1997. évi LXXX. tv. 59. § (1) bek.].
[1]A másodfokú hatóság az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatát, amelyben a felperes részére öregségi nyugdíjat állapított meg 28 500 Ft összegben, határozatával helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes 1993. december 31-től 1999. március 26-ig rokkantsági nyugellátásban részesült, így ezen időben kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó volt.
[2]A felperes a keresetében kérte 1992-1998 közötti "vállalkozói" ideje szolgálati időkénti elismerését, továbbá vitatta a 20 év 154 nap szolgálati idő után megállapított 28 500 Ft nyugdíjösszeget. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt indokait fenntartva.
[3]A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében a bíróság idézte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 12. § (1) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 37. § (1) és (4) bekezdése, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 10. § (4) bekezdése és 118/A. § (1) bekezdése, a T. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) Mt. rendelet (a továbbiakban: R.) 137. § (1) bekezdése, és 126. § (7) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés e)-f) pontjai rendelkezéseit. A bíróság megállapította, hogy a felperes 1993. december 31-től 2000. február 28-ig rokkantsági nyugdíjban részesült. Az alperes a felperes részére - a vitatott időszakon belül - 1992. január 1-jétől 1993. december 30-ig terjedő időt szolgálati időként elismerte, így csupán az 1993. december 31-től 2000. május 10-ig terjedő idő nem került elismerésre. A felperes vállalkozói igazolvánnyal 1992. augusztus 1-jétől 1999. március 26-ig rendelkezett, a felperes részére kiadott működési engedély 1997. augusztus 19-től 1998. december 31-ig volt érvényben. A bíróság megállapította, hogy a felperes 1993. december 31-től kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó volt 1999. március 26-ig. A felperes által (1993. évre) befizetett járulékokat - az egyéni vállalkozói folyószámla lap gyűjtőkből megállapíthatóan - a felperes részére részben visszaszámolták, részben visszautalták. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes maga sem tekintette önmagát főfoglalkozású egyéni vállalkozónak abban az időben, amikor rokkantsági nyugdíjban részesült, mivel a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók által kitöltendő rovatot töltötte ki a "bevallás, a társadalombiztosítási járulék alapot képező jövedelemről" című nyomtatványon. Az ítéleti érvelés szerint a felperes kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó volt, aki nem minősült biztosítottnak, ezért a felperes részére nem lehetett szolgálati időként elismerni az 1993. december 31-től 1999. március 26-ig terjedő időszakot. A bíróság rögzítette, hogy a felperes részére a csökkentett nyugdíj összege a Tny. 18. § (1) bekezdése és 12. § (1) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel a Tny. 13. §-a, 22. §-a, és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) 15. §-a alapján került megállapításra.
[4]A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérve. A felperes sérelmezte, hogy a társadalombiztosítási szervek nem tárták fel a tényállást, a határozataikat nem kellően indokolták, ezzel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja rendelkezését sértették meg. A felperes kifogásolta, hogy "a másodfokú határozat kiadmányozott példánya "fogalmazvány" megnevezéssel került kiadásra, a rendelkező rész nem jelölte meg, hogy "mely hatóság, milyen keltezésű határozatot vizsgált felül és hagyott helyben", amellyel a Ket. 72. § (1) bekezdés a) pontját sértette meg a másodfokú hatóság.
[5]A felperes fülvizsgálati érvelése szerint a bíróságnak a Pp. 339. §-a alapján kötelessége lett volna a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezése azok jogszabálysértésére figyelemmel, azonban a bíróság a tényállást próbálta tisztázni, amely csak részben sikerült. A felperes kifogásolta, hogy a bíróság határozatának meghozatala során figyelmen kívül hagyta a Tny. 37. § (1) bekezdése és a Tnyvhr. 35. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes elismerte és nyilvántartotta a felperes - 1992-1999 közötti időben eszközölt - járulékfizetéseit, ezzel a felperes szolgálati időt szerzett, így annak figyelmen kívül hagyása törvénysértő volt.
[6]A felperes érvelése szerint az alperes a nyilvántartási kötelezettségének a Ket. 86. § (1) bekezdése alapján tett eleget. A nyilvántartás megváltoztatásáról - amennyiben az megtörtént - a felperest az alperes nem tájékoztatta, ami a Ket. 86. § (4) bekezdése rendelkezésének sérelmét, illetve a jogorvoslati jog elvonását jelentette. A bíróság a bizonyítási eljárást a tényállás tisztázása körében lefolytatta, azonban ennek ellenére nem állt elegendő adat és megfelelő ismeret a bíróság rendelkezésére a közigazgatási határozat megváltoztatásához, így a bíróságnak a közigazgatási határozatokat hatályon kívül kellett volna helyeznie és nem a felperesi keresetet elutasítania.
[7]A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint.
[8]A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, továbbá - figyelemmel a Pp. 270. § (1) bekezdésére - meg kell jelölni a konkrét jogszabálysértést.
[9]A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes a felülvizsgálati kérelemben alapvetően két jogszabálysértésre hivatkozott, egyrészt, hogy a közigazgatási szervek és a bíróság a tényállást helytelenül és hiányosan állapították meg a Ket. 72. § (1) bekezdés a) pontja és e) pont ea) alpontja sérelmével, másrészt a Tny. 37. § (1) bekezdése és a Tnyvhr. 35. § (1) bekezdése megsértését állította.
[10]A Kúria már több eseti döntésében kifejtette, hogy a jogerős ítélet által megállapított tényállásnak a felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésére csak akkor van lehetőség, ha az iratellenes, okszerűtlen és belső logikai ellentmondásokat tartalmaz. Más esetben a szabad bizonyítási eljárás során felmerült tények és adatok mérlegelése alapján megállapított tényállás felülmérlegelésére nincs lehetőség.
[11]A Kúria megállapítja, hogy a perben eljárt bíróság a szükséges bizonyítást kellő mélységben lefolytatta, az okirati bizonyítékok alapján azok egybevetése és értékelése során a fentebb felsorolt hibától mentesen állapította meg a tényállást a Pp. 206. § (2) bekezdése alapján.
[12]A felperes sem a keresetében, sem a peres eljárás során nem hivatkozott a Ket. szabályainak, valamint a Tny. 37. §-a és Tnyvhr. 35. §-a rendelkezéseinek megszegésére, ezért az eljárt bíróság nem is vizsgálhatta ennek fennállását.
[13]A felülvizsgálati eljárásban - mint rendkívüli perorvoslati eljárásban - a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát végzi a kérelmező által megjelölt jogszabálysértés körében. A felülvizsgálati eljárásban az új jogszabálysértésre hivatkozást figyelmen kívül hagyva azt érdemben nem vizsgálhatja. Erre tekintettel a Kúria a jelen felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálta a felperesnek a fentebb hivatkozott jogsértéseken alapuló jogi érvelését.
[14]A Tbj. határozza meg, hogy ki minősül egyéni vállalkozónak, minden egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy idetartozik. Az egyéni vállalkozó biztosított [Tbj. 5. § (1) bekezdés e) pont], azaz jogosult társadalombiztosítási ellátásokra és járulékokat kell fizetnie. Az egyéni vállalkozói jogállás önmagában egy olyan alapviszony, amely létrehozza a biztosítási jogviszonyt.
[15]A társadalombiztosítási jogviszony az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlésig fennáll.
[16]A felperes 1993. december 31-től 1999. március 26-ig rokkantsági nyugellátásban részesült és 1992. augusztus 1-jétől 1999. március 26-ig vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett, így ezen időtartamon belül a rokkantnyugdíjas minőségére tekintettel kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősült [T. 118/A. § (1) bekezdés].
[17]A T. 10. § (4) bekezdésében foglaltak szerint nem terjed ki a biztosítás az egyéni vállalkozóra, ha a 118/A. § szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
[18]A T. 118/A. § (1) bekezdése szerint a 103/D. § (1) bekezdés a)-e) pontjában említett egyéni vállalkozót akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg e törvény […] alapján öregségi nyugdíjban, rokkantsági baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül.
[19]A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó nem szerepel a Tbj. 5. § (1) bekezdés e) pontja szerinti biztosítottak között.
[20]A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak járulékfizetési kötelezettsége nem volt, ezért a Tny. 37. § (1) bekezdése rendelkezésére figyelemmel az 1992. december 31.-1999. március 26. közötti időt szolgálati időként nem lehetett a felperes javára elismerni. Az 1992. január 1-jétől 1993. december 30-ig eltelt időt az alperes szolgálati időként elismerte a felperes öregségi nyugdíjának megállapításakor.
[21]A fentebb kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.643/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Nyíregyházi 4. sz. Ügyvédi Iroda által képviselt Sz. I-né felperesnek a dr. Domokos József jogtanácsos által képviselt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.124/2013/14. számú ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.124/2013/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A másodfokú hatóság, az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatát, amelyben a felperes részére öregségi nyugdíjat állapított meg 28.500 Ft összegben határozatával helybenhagyta megállapítva, hogy a felperes 1993. december 31-től 1999. március 26-ig rokkantsági nyugellátásban részesült, így ezen időben kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó volt.
A felperes kereseti kérelmében kérte 1992.-1998. közötti "vállalkozói" ideje szolgálati időkénti elismerését, továbbá vitatta a 20 év 154 nap szolgálati idő után megállapított 28.500 Ft nyugdíjösszeget. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt indokait fenntartva.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében a bíróság idézte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 12. § (1) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 37. § (1) és (4) bekezdése, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 10. § (4) bekezdése és 118/A. § (1) bekezdése, a T. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V.1.) Mt. rendelet (a továbbiakban: R.) 137. § (1) bekezdése, és 126. § (7) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés e)-f) pontjai rendelkezéseit. A bíróság megállapította, hogy a felperes 1993. december 31-től 2000. február 28-ig rokkantsági nyugdíjban részesült. Az alperes a felperes részére - a vitatott időszakon belül - 1992. január 1-től 1993. december 30-ig terjedő időt szolgálati időként elismerte, így csupán az 1993. december 31-től 2000. május 10-ig terjedő idő nem került elismerésre. A felperes vállalkozói igazolvánnyal 1992. augusztus 1-től 1999. március 26-ig rendelkezett, a felperes részére kiadott működési engedély 1997. augusztus 19-től 1998. december 31-ig volt érvényben. A bíróság megállapította, hogy a felperes 1993. december 31-től kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó volt 1999. március 26-ig. A felperes által (1993. évre) befizetett járulékokat - az egyéni vállalkozói folyószámla lap gyűjtőkből megállapíthatóan - a felperes részére részben visszaszámolták, részben visszautalták. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes maga sem tekintette önmagát főfoglalkozású egyéni vállalkozónak abban az időben amikor rokkantsági nyugdíjban részesült, mivel a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók által kitöltendő rovatot töltötte ki a "bevallás, a társadalombiztosítási járulék alapot képező jövedelemről" című nyomtatványon. Az ítéleti érvelés szerint a felperes kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó volt, aki nem minősült biztosítottnak, ezért a felperes részére nem lehetett szolgálati időként elismerni az 1993. december 31-től 1999. március 26-ig terjedő időszakot. A bíróság rögzítette, hogy a felperes részére a csökkentett nyugdíj összege a Tny. 18. § (1) bekezdése és 12. § (1) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel a Tny. 13. §-a, 22. §-a, és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) 15. §-a alapján került megállapításra.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérve. A felperes sérelmezte, hogy a társadalombiztosítási szervek nem tárták fel a tényállást, a határozataikat nem kellően indokolták, ezzel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja rendelkezését sértették meg. A felperes kifogásolta, hogy "a másodfokú határozat kiadmányozott példánya "fogalmazvány" megnevezéssel került kiadásra, a rendelkező rész nem jelölte meg, hogy mely hatóság, milyen keltezésű határozatot vizsgált felül és hagyott helyben", amellyel a Ket. 72. § (1) bekezdés a) pontját sértette meg a másodfokú hatóság.
A felperes fülvizsgálati érvelése szerint a bíróságnak a Pp. 339. §-a alapján kötelessége lett volna a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezése azok jogszabálysértésére figyelemmel, azonban a bíróság a tényállást próbálta tisztázni, amely csak részben sikerült. A felperes kifogásolta, hogy a bíróság határozatának meghozatala során figyelmen kívül hagyta a Tny. 37. § (1) bekezdése és a Tnyvhr. 35. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes elismerte és nyilvántartotta a felperes - 1992.-1999. közötti időben eszközölt - járulékfizetéseit, ezzel a felperes szolgálati időt szerzett, így annak figyelmen kívül hagyása törvénysértő volt.
A felperes érvelése szerint alperes a nyilvántartási kötelezettségének a Ket. 86. §(1) bekezdése alapján tett eleget. A nyilvántartás megváltoztatásáról - amennyiben az megtörtént - a felperest az alperes nem tájékoztatta, ami a Ket. 86. § (4) bekezdése rendelkezésének sérelmét, illetve a jogorvoslati jog elvonását jelentette. A bíróság a bizonyítási eljárást a tényállás tisztázása körében lefolytatta, azonban ennek ellenére nem állt elegendő adat és megfelelő ismeret a bíróság rendelkezésére a közigazgatási határozat megváltoztatásához, így a bíróságnak a közigazgatási határozatokat hatályon kívül kellett volna helyeznie és nem a felperesi keresetet elutasítania.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján, ha a törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a fél.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben, és milyen okból kívánja, továbbá - figyelemmel a Pp. 270. § (1) bekezdésére - meg kell jelölni a konkrét jogszabálysértést.
A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes a felülvizsgálati kérelemben alapvetően két jogszabálysértésre hivatkozott, egyrészt, hogy a közigazgatási szervek és a bíróság a tényállást helytelenül és hiányosan állapították meg a Ket. 72. § (1) bekezdés a) pontja és e) pont ea) alpontja sérelmével, másrészt a Tny. 37. § (1) bekezdése és a Tnyvhr. 35. § (1) bekezdése megsértését állította.
A Kúria már több eseti döntésében kifejtette, hogy a jogerős ítélet által megállapított tényállásnak a felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésére csak akkor van lehetőség, ha az iratellenes, okszerűtlen és belső logikai ellentmondásokat tartalmaz. Más esetben a szabad bizonyítási eljárás során felmerült tények és adatok mérlegelése alapján megállapított tényállás felülmérlegelésére nincs lehetőség.
A Kúria megállapítja, hogy a perben eljárt bíróság a szükséges bizonyítást kellő mélységben lefolytatta, az okirati bizonyítékok alapján azok egybevetése és értékelése során a fentebb felsorolt hibától mentesen állapította meg a tényállást a Pp. 206. § (2) bekezdése alapján.
A felperes sem a keresetében, sem a peres eljárás során nem hivatkozott a Ket. szabályainak, valamint a Tny. 37. § és Tnyvhr. 35. §-a rendelkezéseinek megszegésére, ezért az eljárt bíróság nem is vizsgálhatta ennek fennállását.
A felülvizsgálati eljárásban - mint rendkívüli perorvoslati eljárásban - a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát végzi a kérelmező által megjelölt jogszabálysértés körében. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban az új jogszabálysértésre hivatkozást figyelmen kívül hagyva azt érdemben nem vizsgálhatja. Erre tekintettel a Kúria a jelen felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálata a felperesnek a fentebb hivatkozott jogsértéseken alapuló jogi érvelését.
A felperes kérelme körében a Kúria rögzíti, hogy a Tbj. határozza meg, hogy ki minősül egyéni vállalkozónak. Minden egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy ide tartozik. Az egyéni vállalkozó biztosított (Tbj. 5. § (1) bekezdés e) pont), azaz jogosult társadalombiztosítási ellátásokra és járulékokat kell fizetnie. Az egyéni vállalkozói jogállás önmagában egy olyan alapviszony, amely létrehozza a biztosítási jogviszonyt.
A társadalombiztosítási jogviszony az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlésig fennáll.
Nem vitatottan a felperes 1993. december 31-től 1999. március 26-ig rokkantsági nyugellátásban részesült és 1992. augusztus 1-től 1999. március 26-ig vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett, így ezen időtartamon belül a rokkantnyugdíjas minőségére tekintettel kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősült. (T. 118/A. § (1) bekezdés)
A T. 10. § (4) bekezdésében foglaltak szerint nem terjed ki a biztosítás az egyéni vállalkozóra, ha a 118/A. § szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
A T. 118/A. § (1) bekezdése szerint a 103/D. § (1) bekezdés a)-e) pontjában említett egyéni vállalkozót akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg e törvény (…) alapján öregségi nyugdíjban, rokkantsági baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó nem szerepel a Tbj. 5. § (1) bekezdés e) pontja szerinti biztosítottak között.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak járulékfizetési kötelezettsége nem volt, ezért a Tny. 37. § (1) bekezdése rendelkezésére figyelemmel az 1992. december 31.- 1999. március 26. közötti időt szolgálati időként nem lehetett a felperes javára elismerni. Az 1992. január 1-től 1993. december 30-ig eltelt időt az alperes szolgálati időként elismerte a felperes öregségi nyugdíjának megállapításakor.
Mivel a felperes a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, a fentebb kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte e tekintetben a határozathozatalt.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny. 81. § alapján a magyar állam viseli.
Budapest, 2015. április 27.
Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk.bíró
(Kúria Mfv. III. 10.643/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.