adozona.hu
BH 2015.9.260
BH 2015.9.260
Köztulajdonban álló gazdasági társaság vezető állású munkavállalója részére prémium önmagában a munkaszerződésbe foglalt megállapodás alapján nem jár, az irányadó törvényben foglaltak teljesülésének hiánya a prémiumfizetést kizárja [2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperesek vezető állású munkakörben álltak az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Munkaszerződésükben, illetve annak módosításában rögzítették, hogy az éves alapbérük 70%-ában jogosultak prémiumra. 2010. évre a prémiumkiírás mindkét felperes vonatkozásában megtörtént, és a munkáltató az adott évre a prémium 50%-át megfizette. 2011. és 2012. évekre a munkáltató nem írt ki prémiumfeltételeket a felpereseknek, és prémium fizetésére sem került sor.
[2]A felperesek keresetet nyújtott...
BH 2015.9.260 Köztulajdonban álló gazdasági társaság vezető állású munkavállalója részére prémium önmagában a munkaszerződésbe foglalt megállapodás alapján nem jár, az irányadó törvényben foglaltak teljesülésének hiánya a prémiumfizetést kizárja [2009. évi CXXII. törvény 5. § (2) bekezdés].
[1]A felperesek vezető állású munkakörben álltak az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Munkaszerződésükben, illetve annak módosításában rögzítették, hogy az éves alapbérük 70%-ában jogosultak prémiumra. 2010. évre a prémiumkiírás mindkét felperes vonatkozásában megtörtént, és a munkáltató az adott évre a prémium 50%-át megfizette. 2011. és 2012. évekre a munkáltató nem írt ki prémiumfeltételeket a felpereseknek, és prémium fizetésére sem került sor.[2]A felperesek keresetet nyújtottak be, melyben a III. rendű felperes 8 610 000 forint, míg a IV. rendű felperes 8 106 000 forint 2010, 2011. és 2012. évekre járó prémium megfizetésére kérte kötelezni az alperest késedelmi kamattal együtt. Arra hivatkoztak, hogy 2010. évben a kitűzött prémiumfeladatokat teljesítették, azonban a nekik járó prémium összegének csak 50%-át fizette meg a munkáltató, míg 2011. és 2012. évre prémiumkitűzés nem történt, és ezért prémiumkifizetésekre sem került sor. Álláspontjuk szerint amennyiben a munkaszerződésben rögzítettek ellenére a munkáltató elmulasztja a prémiumfeltételek kitűzését, úgy utóbb alappal nem hivatkozhat annak hiányára és a munkaszerződésben kikötött juttatást köteles megfizetni.
[3]Az alperes a keresetek elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaszerződésben történt megállapodás önmagában semmiféle fizetési kötelezettséget nem keletkeztetett. Hivatkozott továbbá arra, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény (Kgttv.) a kihirdetése napját (2009. november 26.) követő nyolcadik napon hatályba lépett. Ennek 5. § (2) bekezdése határozta meg, hogy ki milyen feltétel mellett jogosult prémiumot adni, és a társaság vezető beosztású munkavállalói milyen esetben tarthatnak erre igényt. Az nem volt vitatható, hogy a felperesek vezető állású munkavállalónak minősültek, a munkaszerződésük prémiumra vonatkozó megállapodása a Kgttv. rendelkezéseibe ütközött, így az semmis. 2011. és 2012. évekre prémiumkiírás nem történt, a 2010. évi prémiumkiírások pedig olyan feladatok végrehajtását jelölték meg, amelyek a felperesek munkaköri kötelezettségükbe tartoztak, további teljesítményt nem vártak el tőlük.
[4]A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresete szerint marasztalta az alperest.
[5]Indokolásában kifejtette, hogy az a körülmény, hogy 2010. évi prémium kitűzése során a munkáltató olyan prémiumfeladatokat határozott meg a felperesek számára, amelyek egyébként munkaköri kötelezettségükbe tartozott, a felperesek terhére nem írható. A munkáltatónak lehetősége lett volna egyéb feladatokat előírni a számukra, vagy a kifizetést az eredmény eléréséhez kötni, azonban ezt nem tette meg, így erre alappal nem hivatkozhatott.
[6]Nem találta megalapozottnak az alperes semmisségre történő hivatkozását sem, mivel a semmiségnek a szerződés megkötése időpontjában kellett volna fennállnia, így a később hatályba lépő jogszabály azt nem eredményezheti. A munkáltató a munkaszerződésben prémiumfizetési kötelezettséget vállalt és ennek teljesítése alól nem mentesülhet arra figyelemmel, hogy nem határozott meg prémiumfeladatokat. Összegszerűségében is helytállónak találta az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti követelését mindhárom év tekintetében.
[7]Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a III. rendű felperest megillető prémium összegét 6 888 000 forintra leszállította és módosította az alperest terhelő perköltség és eljárási illeték mértékét is, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8]Ítélete indokolásában kifejtette, hogy mindkét felperes esetében a prémium mértékét a módosított munkaszerződés tartalmazta, amely az éves alapbér 70%-ában került megállapításra. A munkáltató arra vállalt kötelezettséget, hogy a felpereseknek az alapbérükön felül prémiumot fizet. Megállapította, hogy a prémium kitűzése a munkáltató joga, ha azonban annak fizetésére a munkaszerződésben vállalt kötelezettséget, ez önmagában megalapozza a munkavállaló igényét arra. Prémiumkiírás 2011. és 2012. évekre nem történt, ezért a munkaszerződésben rögzítettek alapján a felperesek minden további bizonyítás nélkül jogot szereztek a prémiumra. A 2010. évi prémium-kifizetés körében megállapította, hogy a prémiumfeladatok kiírása megtörtént, és a felperesek részére 50% összegnek megfelelő prémium kifizetésére is sor került. A szakértő összesítésként a prémiumfeladatok teljesítettségét 50%-ban határozta meg, ezért a másodfokú bíróság csökkentette a III. rendű felperes számára a 2010. évre járó további prémiumkülönbözet összegét.
[9]A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a felperesek keresetét utasítsa el és marasztalja a felpereseket a perköltség viselésében. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogsértően mérlegelte a bizonyítékokat, így ítélete nem megalapozott. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Kgttv. 5. § (2) bekezdésére figyelemmel az eljárt bíróságoknak a keresetet további vizsgálat nélkül, vagyis az esetleges prémiumfeladatok teljesülésétől függetlenül el kellett volna utasítani. A 2010. évben történt prémiumkiírás az adott jogszabályi rendelkezésbe ütközött, mivel olyan feladatok végrehajtását jelölte meg, amelyek egyértelműen a felperesek munkaköri kötelezettségei körébe tartoztak. Tanúnyilatkozatban került rögzítésre, hogy az érintett munkavállalók saját munkakörükhöz igazítva, saját maguk állították össze a maguk prémiumfeladatait, azt az ügyvezető csupán automatikusan jóváhagyta.
[10]Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
[11]A peres eljárás során nem volt vitatott az a körülmény, hogy a felperesek köztulajdonban álló gazdasági társaságnál az Mt. 188. §-a szerint vezető állású munkavállalónak minősültek.
[12]Az Mt. nem rendelkezik a teljesítménybérezés egyes formáiról, és a munkavállaló teljesítményét a munkáltató döntése vagy mérlegelése alapján elismerő, úgynevezett kiegészítő díjazási jogcímekről sem, nem zárja ki azonban azok alkalmazását. A prémium egyfajta teljesítménybérnek is tekinthető.
[13]A korábban egységes joggyakorlat alapján prémium a munkaszerződésben is megállapítható. A munkaszerződésben kikötött prémium fizetését a munkáltató prémiumfeladat kitűzéséhez és teljesítéshez kötheti. Ha azonban ezt elmulasztja, erre mint kizáró okra nem hivatkozhat, és az általa megígért juttatást megfizetni köteles (BH 1997.257, BH 2002.158).
[14]A felperesek munkaviszonyuk létesítésekor, illetve munkaszerződésük módosításakor jogszerűen állapodtak meg abban, hogy meghatározott feltételek teljesítése esetén prémiumra válnak jogosulttá. Ez - eltérő jogi szabályozás hiányában - nem tekinthető semmis rendelkezésnek.
[15]A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működésére figyelemmel, 2009. december 4-én hatályba lépett a Kgttv., amelynek 5. § (2) bekezdése speciális rendelkezéseket tartalmazott a vezető állású munkavállalók premizálása tekintetében. Eszerint "A köztulajdonban álló gazdasági társasággal munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő, továbbá az Mt. 188. § (1) bekezdése vagy 188/A. § (1) bekezdése hatálya alá eső munkavállaló számára teljesítménykövetelményt, valamint az ahhoz kapcsolódó teljesítménybért vagy más juttatást a vezető tisztségviselő és az Mt. 188. § (1) bekezdése hatálya alá eső munkavállaló esetében a gazdasági társaság legfőbb szerve, vagy - ha a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) így rendelkezik - az igazgatóság, az Mt. 188/A. § (1) bekezdése hatálya alá eső munkavállaló esetében pedig a munkáltatói jogokat gyakorló vezető tisztségviselő vagy a vezérigazgató határozhat meg, amelyről a felügyelőbizottság véleményét előzetesen ki kell kérni. Teljesítménykövetelményként az üzleti terv fő számainak teljesítése mellett csak olyan feltétel határozható meg, amelynek teljesítése a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató, objektíve meghatározó teljesítményt takar."
[16]Megállapítható, hogy míg korábban a jogszabály nem tartalmazott speciális rendelkezéseket a prémium kiírása feltételeinek meghatározása körében, úgy a Kgttv. hatálybalépése után az e törvény hatálya alá tartozó munkavállalók esetében csak a jogszabályi rendelkezés figyelembevételével kerülhetett sor prémiumfeltételek kiírására és azok teljesítése esetén a prémium kifizetésére. A Kgttv. hatálya alatt álló munkáltatóknál az érintett munkavállalók tekintetében a törvény hatálybalépése előtti bírósági gyakorlat ennek megfelelően a továbbiakban nem tekinthető irányadónak.
[17]Az adott ügyben nem a munkaszerződésben vállalt prémiumfizetési kötelezettségnek van jelentősége, hanem annak, hogy prémium a vezető állású munkavállaló számára csak meghatározott módon kitűzött feltételek teljesülése esetén fizethető. Ennek megfelelően önmagában a munkaszerződésben szereplő megállapodás nem elegendő a prémium kifizetéséhez, szükséges a jogszabályban rögzített feltételeknek megfelelő prémiumfeladatok kiírása, s annak teljesítése igazolása is. E körben nem tekinthető irányadónak a korábbi bírósági gyakorlat, mivel az más jogszabályi környezetben született, annak feltételeit törvény nem rendezte, míg a Kgttv. hatálybalépését követően a prémiumfizetés feltételeit már törvény korlátozta.
[18]Ennek megfelelően megállapítható, hogy 2010. évben a prémiumfeladatok kiírása nem felelt meg a Kgttv. feltételeinek, mivel a prémiumfeladatok a felperesek munkaköri feladataiba tartoztak, a 2011. és 2012. évek vonatkozásában pedig prémiumfeltételek kiírására nem is került sor. Nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy 2010. évben a prémiumfeladatok teljesültek-e vagy sem, mivel a prémiumfeltételek meghatározása már jogszabályba ütközött. Helytállóan hivatkozott így az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felpereseket a perrel érintett időszakra prémium nem illette meg.
[19]Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a felperesek keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. II. 10.013/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Pákay Ügyvédi Iroda által képviselt dr. P-né J- E. III. rendű és T. Z. IV. rendű felperesnek a Homonnai Ügyvédi Iroda által képviselt "K." V. Kft. alperes ellen prémium megfizetése iránt a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.107/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.868/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.868/2014/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.107/2012/51. számú ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.
Kötelezi a III. rendű felperest, hogy 400.000 (négyszázezer) forint, míg a IV. rendű felperest, hogy 350.000 (háromszázötvenezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek.
Kötelezi továbbá a III. rendű felperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg a magyar államnak 516.600 (ötszáztizenhatezer) forint elsőfokú, 688.800 (hatszáznyolcvannyolcezer-nyolcszáz) forint fellebbezési és 688.800 (hatszáznyolcvannyolcezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, a további első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket, továbbá a 247.746 (kettőszáz-negyvenhétezer-hétszáznegyvenhat) forint szakértői díjat az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a III. rendű felperes 1993. május 10-étől gazdasági vezető, míg a IV. rendű felperes 1993. szeptember 1-jétől műszaki vezető munkakörben állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Munkaszerződésükben, illetve annak módosításában rögzítették, hogy az éves alapbérük 70 %-ában jogosultak prémiumra. 2010. évre a prémium kiírás mindkét felperes vonatkozásában megtörtént, és a munkáltató az adott évre a prémium 50 %-át megfizette. 2011. és 2012. évekre a munkáltató nem írt ki prémiumfeltételeket a felpereseknek, és prémium fizetésére sem került sor.
A felperesek keresetet nyújtottak be, melyben a III. rendű felperes 8.610.000 forint, míg a IV. rendű felperes 8.106.000 forint 2010, 2011. és 2012. évekre járó prémium megfizetésére kérte kötelezni az alperest késedelmi kamattal együtt. Arra hivatkoztak, hogy 2010. évben a kitűzött prémiumfeladatokat teljesítették, azonban a nekik járó prémium összegének csak 50 %-át fizette meg a munkáltató, míg 2011. és 2012. évre prémium kitűzés nem történt, és ezért prémium kifizetésekre sem került sor. Álláspontjuk szerint amennyiben a munkaszerződésben rögzítettek ellenére a munkáltató elmulasztja a prémiumfeltételek kitűzését, úgy utóbb alappal nem hivatkozhat annak hiányára és a munkaszerződésben kikötött juttatást köteles megfizetni.
Az alperes a keresetek elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaszerződésben történt megállapodás önmagában semmiféle fizetési kötelezettséget nem keletkeztetett. Hivatkozott továbbá arra, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény (Kgttv.) a kihirdetése napját (2009. november 26.) követő nyolcadik napon hatályba lépett. Ennek 5. § (2) bekezdése határozta meg, hogy ki milyen feltétel mellett jogosult prémiumot adni, és a társaság vezető beosztású munkavállalói milyen esetben tarthatnak erre igényt. Az nem volt vitatható, hogy a felperesek vezető állású munkavállalónak minősültek, a munkaszerződésük prémiumra vonatkozó megállapodása a Kgttv. rendelkezéseibe ütközött, így az semmis. 2011. és 2012. évekre prémium kiírás nem történt, a 2010. évi prémium kiírások pedig olyan feladatok végrehajtását jelölték meg, amelyek a felperesek munkaköri kötelezettségükbe tartoztak, további teljesítményt nem vártak el tőlük.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a III. rendű felperesnek 8.610.000 forint, míg a IV. rendű felperesnek 8.106.000 forint prémiumot és kamatát fizesse meg a szakértői díj, az eljárási illeték és a perköltség viselése mellett.
Indokolásában kifejtette, hogy az a körülmény, hogy 2010. évi prémium kitűzése során a munkáltató olyan prémiumfeladatokat határozott meg a felperesek számára, amely egyébként munkaköri kötelezettségükbe tartozott, a felperesek terhére nem írható. A munkáltatónak lehetősége lett volna egyéb feladatokat előírni a számukra, vagy a kifizetést az eredmény eléréséhez kötni, azonban ezt nem tette meg, így erre alappal nem hivatkozhatott.
Nem találta megalapozottnak az alperes semmisségre történő hivatkozását sem, mivel a semmiségnek a szerződés megkötése időpontjában kellett volna fennállnia, így a később hatályba lépő jogszabály azt nem eredményezheti. A munkáltató a munkaszerződésben prémiumfizetési kötelezettséget vállalt és ennek teljesítése alól nem mentesülhet arra figyelemmel, hogy nem határozott meg prémiumfeladatokat. Összegszerűségében is helytállónak találta az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti követelését mindhárom év tekintetében.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a III. rendű felperest megillető prémium összegét 6.888.000 forintra leszállította és módosította az alperest terhelő perköltség és eljárási illeték mértékét is, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest a fellebbezési eljárási illeték és a perköltség megfizetésére, míg a III. rendű felperest fellebbezési részilleték megfizetésére.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy mindkét felperes esetében a prémium mértékét a módosított munkaszerződés tartalmazta, amely az éves alapbér 70 %-ában került megállapításra. A munkáltató arra vállalt kötelezettséget, hogy a felpereseknek az alapbérükön felül prémiumot fizet. Megállapította, hogy a prémium kitűzése a munkáltató joga, ha azonban annak fizetésére a munkaszerződésben vállalt kötelezettséget, ez önmagában megalapozza a munkavállaló igényét arra. Prémium kiírás 2011. és 2012. évekre nem történt, ezért a munkaszerződésben rögzítettek alapján a felperesek minden további bizonyítás nélkül jogot szereztek a prémiumra. A 2010. évi prémium kifizetés körében megállapította, hogy a prémiumfeladatok kiírása megtörtént, és a felperesek részére 50 % összegnek megfelelő prémium kifizetésére is sor került. A szakértő összesítésként a prémiumfeladatok teljesítettségét 50 %-ban határozta meg, ezért a másodfokú bíróság csökkentette a III. rendű felperes számára a 2010. évre járó további prémiumkülönbözet összegét.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a felperesek keresetét utasítsa el és marasztalja a felpereseket a perköltség viselésében. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogsértően mérlegelte a bizonyítékokat, így ítélete nem megalapozott. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Kgttv. 5. § (2) bekezdésére figyelemmel az eljárt bíróságoknak a keresetet további vizsgálat nélkül, vagyis az esetleges prémiumfeladatok teljesülésétől függetlenül el kellett volna utasítani. A 2010. évben történt prémium kiírás az adott jogszabályi rendelkezésébe ütközött, mivel olyan feladatok végrehajtását jelölte meg, amelyek egyértelműen a felperesek munkaköri kötelezettségei körébe tartoztak. Tanúnyilatkozatban került rögzítésre, hogy az érintett munkavállalók saját munkakörükhöz igazítva, saját maguk állították össze a maguk prémiumfeladataikat, azt az ügyvezető csupán automatikusan jóváhagyta.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségeikben.
Álláspontjuk szerint az adott per eldöntése szempontjából nem bírt jelentőséggel a Kgttv. alperes által hivatkozott rendelkezése, figyelemmel arra, hogy a prémiumfeladat kiírásának elmaradása nem érintette a felperesek igényét, a munkaszerződésben rögzített prémiumra való jogosultság pedig nem ütközött jogszabályba, ezért az alperes semmisségre történő hivatkozása megalapozatlan volt. 2010. évben a prémiumfeltételek teljesültek, így a prémiumkülönbözet erre az évre is megillette őket.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta.
A peres eljárás során nem volt vitatott az a körülmény, hogy a felperesek köztulajdonban álló gazdasági társaságnál az Mt. 188. §-a szerint vezető állású munkavállalónak minősültek, így ezt eljárása során a Kúria nem vizsgálta.
Az Mt. nem rendelkezik a teljesítménybérezés egyes formáiról, és a munkavállaló teljesítményét a munkáltató döntése vagy mérlegelése alapján elismerő, úgynevezett kiegészítő díjazási jogcímekről sem, nem zárja ki azonban azok alkalmazását. A prémium egyfajta teljesítménybérnek is tekinthető.
A korábban egységes joggyakorlat alapján prémium a munkaszerződésben is megállapítható. A munkaszerződésben kikötött prémium fizetését a munkáltató prémiumfeladat kitűzéséhez és teljesítéshez kötheti. Ha azonban ezt elmulasztja, erre mint kizáró okra nem hivatkozhat, és az általa megígért juttatást megfizetni köteles (BH 1997.257, BH 2002.158).
A felperesek munkaviszonyuk létesítésekor, illetve munkaszerződésük módosításakor jogszerűen állapodtak meg abban, hogy meghatározott feltételek teljesítése esetén prémiumra válnak jogosulttá. Ez - eltérő jogi szabályozás hiányában - nem tekinthető semmis rendelkezésnek.
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működésére figyelemmel 2009. december 4-én hatályba lépett a Kgttv., amelynek 5. § (2) bekezdése speciális rendelkezéseket tartalmazott a vezető állású munkavállalók premizálása tekintetében. E szerint "A köztulajdonban álló gazdasági társasággal munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő, továbbá az Mt. 188. § (1) bekezdése vagy 188/A. § (1) bekezdése hatálya alá eső munkavállaló számára teljesítmény követelményt, valamint az ahhoz kapcsolódó teljesítménybért vagy más juttatást a vezető tisztségviselő és az Mt. 188. § (1) bekezdése hatálya alá eső munkavállaló esetében a gazdasági társaság legfőbb szerve, vagy - ha a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) így rendelkezik - az igazgatóság, az Mt. 188/A. § (1) bekezdése hatálya alá eső munkavállaló esetében pedig a munkáltatói jogokat gyakorló vezető tisztségviselő vagy a vezérigazgató határozhat meg, amelyről a felügyelőbizottság véleményét előzetesen ki kell kérni. Teljesítménykövetelményként az üzleti terv fő számainak teljesítése mellett csak olyan feltétel határozható meg, amelynek teljesítése a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató, objektíve meghatározó teljesítményt takar."
Megállapítható, hogy míg korábban a jogszabály nem tartalmazott speciális rendelkezéseket a prémium kiírása feltételeinek meghatározása körében, úgy a Kgttv. hatályba lépése után az e törvény hatálya alá tartozó munkavállalók esetében csak a jogszabályi rendelkezés figyelembe vételével kerülhetett sor prémiumfeltételek kiírására és azok teljesítése esetén a prémium kifizetésére. A Kgttv. hatálya alatt álló munkáltatóknál az érintett munkavállalók tekintetében a törvény hatályba lépése előtti bírósági gyakorlat ennek megfelelően a továbbiakban nem tekinthető irányadónak.
Az adott ügyben nem a munkaszerződésben vállalt prémiumfizetési kötelezettségnek van jelentősége, hanem annak, hogy prémium a vezető állású munkavállaló számára csak meghatározott módon kitűzött feltételek teljesülése esetén fizethető. Ennek megfelelően önmagában a munkaszerződésben szereplő megállapodás nem elegendő a prémium kifizetéséhez, szükséges a jogszabályban rögzített feltételeknek megfelelő prémiumfeladatok kiírása, s annak teljesítése igazolása is. E körben nem tekinthető irányadónak a korábbi bírósági gyakorlat, mivel az más jogszabályi környezetben született, annak feltételeit törvény nem rendezte, míg a Kgttv. hatályba lépését követően a prémiumfizetés feltételeit már törvény korlátozta.
Ennek megfelelően megállapítható, hogy 2010. évben a prémiumfeladatok kiírása nem felelt meg a Kgttv. feltételeinek, mivel a prémiumfeladatok a felperesek munkaköri feladataiba tartoztak, a 2011. és 2012. évek vonatkozásában pedig prémiumfeltételek kiírására nem is került sor. Nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy 2010. évben a prémiumfeladatok teljesültek-e vagy sem, mivel a prémiumfeltételek meghatározása már jogszabályba ütközött. Helytállóan hivatkozott így az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felpereseket a perrel érintett időszakra prémium nem illette meg.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a felperesek keresetét elutasította.
A pervesztes felperesek a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni az alperes peres eljárással kapcsolatban felmerült költségét.
A felülvizsgálati eljárási illetéket a III. rendű felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni, míg a IV. rendű felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, így esetében az elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket és a szakértői díjat a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. május 13.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.013/2015.)