adozona.hu
BH+ 2015.8.354
BH+ 2015.8.354
Kiválás esetén, ha az a társaság, amelyhez a kötelezettséget telepítették, felszámolás alá kerül, az egyetemlegesen felelős másik társaságot először fel kell hívni a kötelezettség teljesítésére határidővel, s ennek lejárta után számított 20 nappal lehet felszólítani a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint [2006. évi IV. tv. (Gt.) 85. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek.; 4/2013. PJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós társaság a G. Kft. alapítói határozatával 2012. szeptember 10-én jött létre, kiválással. A szétválási terv alapján az alapítók elhatározták, hogy a G. Kft. vagyonából a peresített követelések kerülnek át a kiválással létrejött társaság (jelen eljárás adósa) vagyonába, egyéb kötelezettségek a befektetett eszközökkel, és követelésekkel együtt a fennmaradó társaság vagyonában maradtak.
A jelen eljárás hitelezője és a G. Kft. között 2012. január 9-én megkötött megállapodásban elismert - ...
BH+ 2015.8.354 Kiválás esetén, ha az a társaság, amelyhez a kötelezettséget telepítették, felszámolás alá kerül, az egyetemlegesen felelős másik társaságot először fel kell hívni a kötelezettség teljesítésére határidővel, s ennek lejárta után számított 20 nappal lehet felszólítani a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint [2006. évi IV. tv. (Gt.) 85. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek.; 4/2013. PJE].
Az adós társaság a G. Kft. alapítói határozatával 2012. szeptember 10-én jött létre, kiválással. A szétválási terv alapján az alapítók elhatározták, hogy a G. Kft. vagyonából a peresített követelések kerülnek át a kiválással létrejött társaság (jelen eljárás adósa) vagyonába, egyéb kötelezettségek a befektetett eszközökkel, és követelésekkel együtt a fennmaradó társaság vagyonában maradtak.A jelen eljárás hitelezője és a G. Kft. között 2012. január 9-én megkötött megállapodásban elismert - nem vitatott - 3 700 000 Ft tartozás nem teljesítése miatt, a hitelező kérelmére az elsőfokú bíróság a G. Kft. felszámolását főeljárásként elrendelte.
A hitelező a G. Kft., mint jogelőd nem teljesítésére hivatkozva a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 70. § (1) bekezdése alapján 2013. június 4-én felszólította jelen eljárás adósát, hogy mint jogutód fizessen meg 8 napon belül 3 700 000 Ft-ot járulékaival együtt, s figyelmeztette, hogy ennek elmaradása esetén eljárást kezdeményez fizetésképtelenségének megállapítása iránt.
A határidő eredménytelen elteltét követően a hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján terjesztette elő felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmét.
Az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján soron kívül megszüntette.
A Gt. 85. §-a alapján megállapította, hogy a hitelező követeléséért a jelen eljárás adósa közvetlenül nem felel, mögöttes felelőssége azonban fennáll a ki nem egyenlített tartozásért. Álláspontja szerint azonban a jogelőd a felszámolási eljárása során vitatta a követelést, az a jelen ügy adósának megküldött felszólítást megelőzően vitatottá vált.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az indokolást részben megváltoztatva úgy foglalt állást, hogy az adósnak, mint az eljárás tárgyává tett követelés törvényen alapuló jogutódjának, a Gt. 85. § (4) bekezdése alapján a jogelőd és a hitelező között létrejött szerződéses jogviszonyból eredő, a jogelőd által ki nem egyenlített tartozásért áll fenn egyetemleges felelőssége. Ilyen esetben a jogutód adóssal szemben a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján csak akkor indítható felszámolás, ha a hitelező igazolja, hogy a jogutód esetében is fennállnak a fizetésképtelenség megállapításának feltételei. Igazolnia kell, hogy vagy számlát bocsátott ki az adóssal szemben, vagy más módon - fizetési felszólítás megküldésével - a követelést lejárttá tette, majd 20 nap elteltével az adóst a teljesítésre ismételten felszólította.
Az adott esetben számla kiállítására nem került sor, ezért a hitelezőnek csődjogi értelemben is lejárttá kellett tennie - felszólítással - az adóssal szemben a követelését. A hitelező csak egyszer szólította fel az adóst, és csak e felszólítás kézhezvétele után került az adós abba a helyzetbe, hogy mérlegelje a követelés teljesítését vagy vitatását.
Miután újabb felszólítást nem küldött a hitelező az adósnak, a fizetésképtelensége megállapításának a feltételei nem állnak fenn.
A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését.
Állította a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának megsértését.
Álláspontja szerint a Gt. 70. § és 85. §-a alapján - mivel jogszabály állapítja meg a jogutód felelősségét -, a jogelőddel szemben közölt nyilatkozatok kihatnak és hatályosak a jogutóddal szemben is. A tartozás esedékességét a jogutódlás nem változtatta meg, az adós felé fennálló tartozás lejárt volt, ennek megfelelően az adóst a lejárt tartozásának megfizetésére szólította fel, mely felszólítás megfelelt a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti felszólításnak.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okok miatt nem jogszabálysértő.
Ahogyan azt a Kúria a 4/2013. PJE jogegységi határozatban kifejtette, a felszámolási kérelem benyújtása előtt a hitelezőnek számlával, vagy egyéb módon először fel kell hívnia az adóst a fizetésre. Ezt a fizetési felhívást az adóssal bizonyítottan közölni kell.
A felek együttműködési kötelezettsége alapján a szerződésen alapuló egyéb - a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő - követelések érvényesítésének is az a feltétele, hogy a jogosult hitelező a követelését a kötelezett adós tudomására hozza, a szerződésben nem rögzített követelésének megismerését lehetővé tegye.
A hitelező tehát csak akkor küldheti el az adós számára a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítást - amelynek kézhezvétele után az adós már nem vitathatja a hitelező követelését - ha az adóssal a megfelelő tartalmú számlát, a legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívást bizonyíthatóan közölte, és letelt az adós számára a követelés vitatására rendelkezésre álló törvényi határidő is. Az adós ugyanis nem számolható fel egy olyan követelés miatt, amely korábban számára nem vált ismertté.
Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy az adós a Gt. 85. §-a alapján nem közvetlenül tartozik felelősséggel a hitelező követeléséért - azaz a hitelező követelése a szétválási szerződésben megállapítottak szerint nem az ő vagyonával szemben állt fenn közvetlenül -, hanem a törvény rendelkezései szerint a Gt. 85. § (4) bekezdésében rögzített egyetemleges felelőssége áll fenn, ha a szerződés szerinti jogutód a követelést esedékességkor nem teljesíti.
Ha az a társaság, amelyhez a kötelezettséget telepítették nem teljesített, és felszámolás alá került, a kötelezettségért a másik társaság egyetemlegesen és korlátlanul felel (EBH 2012.06.G2).
Ebből következően azonban - ahogyan azt a jogerős végzés helytállóan tartalmazza - a jogegységi határozatban kifejtetteknek megfelelően a hitelezőnek kétszer kellett volna felszólítania az adóst a fizetésre: az első felhívással tájékoztatnia kellett volna, hogy vele szemben követelése áll fenn [a Gt. 85. § (4) bekezdése alapján], míg ennek kézhezvételétől számított 20 napot követően küldhette volna el azt a fizetési felszólítást, amelynek kézhezvétele után az adós a tartozását már nem vitathatja.
Nem az esedékességgel kapcsolatos tehát az első felhívás, a hitelező a jogerős határozatot félreértette, mert a másodfokú bíróság a "csődjogi értelemben lejárttá tett" követelésre hivatkozott, amelyen - ahogyan azt meg is magyarázta - azt értette, hogy a fizetési felszólítás előtt fel kell hívni az adóst a teljesítésre a fent kifejtettek szerint.
Miután nem vitásan a fizetési felszólítás nem történt meg - nem lett az első felhívás után még egyszer, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott módon felszólítva az adós a fizetésre - helytállóan szüntette meg a jogerős végzés a felszámolási eljárást, mert a fizetésképtelenség megállapíthatóságának a feltételeit a hitelező nem teljesítette.
A Kúria a fent kifejtett indokokra tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.326/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Soós Ádám Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Soós Ádám ügyvéd által képviselt G. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelezőnek a Szepesi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szepesi Zsuzsa ügyvéd által képviselt G. Korlátolt Felelősségű Társaság adós felszámolása iránt a Szekszárdi Törvényszéken 4.Fpk.17-13-000207 számon indított eljárásban a Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.093/2014/2. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 17. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós társaság a G. Kft. alapítói határozatával 2012. szeptember 10-én jött létre, kiválással. A szétválási terv alapján az alapítók elhatározták, hogy a G. Kft. vagyonából a peresített követelések kerülnek át a kiválással létrejött társaság (jelen eljárás adósa) vagyonába, egyéb kötelezettségek a befektetett eszközökkel, és követelésekkel együtt a fennmaradó társaság vagyonában maradtak.
A jelen eljárás hitelezője és a G. Kft. között 2012. január 9-én megkötött megállapodásban elismert - nem vitatott - 3.700.000 Ft tartozás nem teljesítése miatt, a hitelező kérelmére az elsőfokú bíróság a G. Kft. felszámolását főeljárásként elrendelte.
A hitelező a G. Kft., mint jogelőd nem teljesítésére hivatkozva a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 70. § (1) bekezdése alapján 2013. június 4-én felszólította jelen eljárás adósát, hogy mint jogutód fizessen meg 8 napon belül 3.700.000 Ft-ot járulékaival együtt, s figyelmeztette, hogy ennek elmaradása esetén eljárást kezdeményez fizetésképtelenségének megállapítása iránt.
A határidő eredménytelen elteltét követően a hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján terjesztette elő felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmét.
Az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján soron kívül megszüntette.
A Gt. 85. § -a alapján megállapította, hogy a hitelező követeléséért a jelen eljárás adósa közvetlenül nem felel, mögöttes felelőssége azonban fennáll a ki nem egyenlített tartozásért. Álláspontja szerint azonban a jogelőd a felszámolási eljárása során vitatta a követelést, az a jelen ügy adósának megküldött felszólítást megelőzően vitatottá vált.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az indokolást részben megváltoztatva úgy foglalt állást, hogy az adósnak, mint az eljárás tárgyává tett követelés törvényen alapuló jogutódjának, a Gt. 85. § (4) bekezdése alapján a jogelőd és a hitelező között létrejött szerződéses jogviszonyból eredő, a jogelőd által ki nem egyenlített tartozásért áll fenn egyetemleges felelőssége. Ilyen esetben a jogutód adóssal szemben a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján csak akkor indítható felszámolás, ha a hitelező igazolja, hogy a jogutód esetében is fennállnak a fizetésképtelenség megállapításának feltételei. Igazolnia kell, hogy vagy számlát bocsátott ki az adóssal szemben, vagy más módon - fizetési felszólítás megküldésével - a követelést lejárttá tette, majd 20 nap elteltével az adóst a teljesítésre ismételten felszólította.
Az adott esetben számla kiállítására nem került sor, ezért a hitelezőnek csődjogi értelemben is lejárttá kellett tennie - felszólítással - az adóssal szemben a követelését. A hitelező csak egyszer szólította fel az adóst, és csak e felszólítás kézhezvétele után került az adós abba a helyzetbe, hogy mérlegelje a követelés teljesítését vagy vitatását.
Miután újabb felszólítást nem küldött a hitelező az adósnak, a fizetésképtelensége megállapításának a feltételei nem állnak fenn.
A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését.
Állította a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának megsértését.
Álláspontja szerint a Gt. 70. § és 85. §-a alapján - mivel jogszabály állapítja meg a jogutód felelősségét -, a jogelőddel szemben közölt nyilatkozatok kihatnak és hatályosak a jogutóddal szemben is. A tartozás esedékességét a jogutódlás nem változtatta meg, az adós felé fennálló tartozás lejárt volt, ennek megfelelően az adóst a lejárt tartozásának megfizetésére szólította fel, mely felszólítás megfelelt a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti felszólításnak.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okok miatt nem jogszabálysértő.
Ahogyan azt a Kúria a 4/2013. PJE jogegységi határozatban kifejtette, a felszámolási kérelem benyújtása előtt a hitelezőnek számlával, vagy egyéb módon először fel kell hívnia az adóst a fizetésre. Ezt a fizetési felhívást az adóssal bizonyítottan közölni kell.
A felek együttműködési kötelezettsége alapján a szerződésen alapuló egyéb - a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő - követelések érvényesítésének is az a feltétele, hogy a jogosult hitelező a követelését a kötelezett adós tudomására hozza, a szerződésben nem rögzített követelésének megismerését lehetővé tegye.
A hitelező tehát csak akkor küldheti el az adós számára a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítást - amelynek kézhezvétele után az adós már nem vitathatja a hitelező követelését - ha az adóssal a megfelelő tartalmú számlát, a legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívást bizonyíthatóan közölte, és letelt az adós számára a követelés vitatására rendelkezésre álló törvényi határidő is. Az adós ugyanis nem számolható fel egy olyan követelés miatt, amely korábban számára nem vált ismertté.
Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy az adós a Gt. 85. §-a alapján nem közvetlenül tartozik felelősséggel a hitelező követeléséért - azaz a hitelező követelése a szétválási szerződésben megállapítottak szerint nem az ő vagyonával szemben állt fenn közvetlenül -, hanem a törvény rendelkezései szerint a Gt. 85. § (4) bekezdésében rögzített egyetemleges felelőssége áll fenn, ha a szerződés szerinti jogutód a követelést esedékességkor nem teljesíti.
Ha az a társaság, amelyhez a kötelezettséget telepítették nem teljesített, és felszámolás alá került, a kötelezettségért a másik társaság egyetemlegesen és korlátlanul felel (EBH 2012.06.G2).
Ebből következően azonban - ahogyan azt a jogerős végzés helytállóan tartalmazza - a jogegységi határozatban kifejtetteknek megfelelően a hitelezőnek kétszer kellett volna felszólítania az adóst a fizetésre: az első felhívással tájékoztatnia kellett volna, hogy vele szemben követelése áll fenn [a Gt. 85. § (4) bekezdése alapján], míg ennek kézhezvételétől számított 20 napot követően küldhette volna el azt a fizetési felszólítást, amelynek kézhezvétele után az adós a tartozását már nem vitathatja.
Nem az esedékességgel kapcsolatos tehát az első felhívás, a hitelező a jogerős határozatot félreértette, mert a másodfokú bíróság a "csődjogi értelemben lejárttá tett" követelésre hivatkozott, amelyen - ahogyan azt meg is magyarázta - azt értette, hogy a fizetési felszólítás előtt fel kell hívni az adóst a teljesítésre a fent kifejtettek szerint.
Miután nem vitásan a fizetési felszólítás nem történt meg - nem lett az első felhívás után még egyszer, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott módon felszólítva az adós a fizetésre - helytállóan szüntette meg a jogerős végzés a felszámolási eljárást, mert a fizetésképtelenség megállapíthatóságának a feltételeit a hitelező nem teljesítette.
A Kúria a fent kifejtett indokokra tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A hitelező a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján maga viseli költségeit.
Budapest, 2015. március 19.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.326/2014.)