adozona.hu
EH 2015.08.K30
EH 2015.08.K30
Tőkeáttételes vállalatfelvásárlással kapcsolatos adójogi megállapítások a műveletsorozat komplex vizsgálata alapján tehetők. Forintban elhatározott törzstőkeemelés devizás teljesítéséből adódó árfolyamveszteség a tulajdonos kockázata, tehát nem számolható el a társaság adózás előtti eredménye terhére [1996. évi LXXXI. tv. 8. § (1) bek., 3. Mell.; 2000. évi C. tv. 35. § (8) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesi adózónál az adóhatóság 2008. június 11. és 2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Megismételt eljárásban meghozott elsőfokú határozatával az adózó terhére társas vállalkozások különadója adónemben 2009. évre 13 782 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, rehabilitációs hozzájárulás címén 444 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kiszabta járulékait, továbbá rögzítette, hogy az adózó a 2008. évi adózás előtti eredményét 63 307 000 ...
EH 2015.08.K30 Tőkeáttételes vállalatfelvásárlással kapcsolatos adójogi megállapítások a műveletsorozat komplex vizsgálata alapján tehetők. Forintban elhatározott törzstőkeemelés devizás teljesítéséből adódó árfolyamveszteség a tulajdonos kockázata, tehát nem számolható el a társaság adózás előtti eredménye terhére [1996. évi LXXXI. tv. 8. § (1) bek., 3. Mell.; 2000. évi C. tv. 35. § (8) bek.].
[1] A felperesi adózónál az adóhatóság 2008. június 11. és 2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Megismételt eljárásban meghozott elsőfokú határozatával az adózó terhére társas vállalkozások különadója adónemben 2009. évre 13 782 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, rehabilitációs hozzájárulás címén 444 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kiszabta járulékait, továbbá rögzítette, hogy az adózó a 2008. évi adózás előtti eredményét 63 307 000 Ft-tal, a társaságiadó-alapját 1 030 368 000 Ft-tal, míg a 2009. évi társaságiadó-alapját 344 558 000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki a ténylegesnél. Emiatt a hatóság az ellenőrzött időszakot követően tovább vihető veszteség összegét 512 159 000 Ft-ra módosította.[2] A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta. A társas vállalkozások különadója adónemben tett megállapítást mellőzte, a tagi kölcsönnel kapcsolatos ráfordítások minősítését pedig módosította.
[3] A határozat a per szempontjából releváns jogkérdésben kifejtette: az adózó 2008. június 11-én kezdte meg tevékenységét T. Kft. néven. 2008. december 31-én a Kft.-be beolvadt a R. F. H. Kft., a beolvadást követően T. I. Kft. néven működött tovább a társaság, de változatlan formában. A T. Kft. 500 000 Ft törzstőkével, a T. H. C. társaság 100%-os tulajdonaként jött létre, majd 2008. június 17-én a tulajdonos 22 450 000 eurónak megfelelő, összesen 5 000 539 760 Ft összegű tőkeemelésről döntött. Így a társaság törzstőkéje 5 540 260 000 Ft-ra változott.
[4] A törzstőke rendelkezésre bocsátásáról szóló cégbírósághoz beadott dokumentumban a társaság ügyvezetője arról nyilatkozott, hogy a tőkeemelés pénzügyi fedezetét a társaság rendelkezésére bocsátotta. Ezzel szemben az adózó által átadott bankkivonat szerint 2008. június 18-i időponttal a tulajdonostól 22 450 000 euró összeg érkezett, melynek átszámított összege 5 476 453 000 Ft volt. A társaság az így jelentkező 63 307 000 Ft árfolyam-különbözetet az eredménye terhére számolta el. Ezt az adóhatóság nem fogadta el, az összeggel megnövelte a Kft. adózás előtti eredményét.
[5] Indoka szerint a törzstőkeemelés a tagi határozatban forintban meghatározott volt, a társaság tulajdonosa forintban történő emelésről döntött, melynek teljesítéséért a tulajdonos felel. Az árfolyam-különbözet nem terhelheti az adózót, figyelemmel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 35. § (8) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni a jegyzett tőke emelésekor a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok által még be nem fizetett összegét.
[6] További jogkérdést vetett fel, hogy a felperes, mint ún. projekttársaság, egy olyan tőkeáttételes vállalatfelvásárlási műveletben (leveraged buyout = LBO ügyletben) vett részt, melyben az volt a feladata, hogy a felvásárlás rajta keresztül, a közreműködésével bonyolódjon. Az ehhez általa felvett bankkölcsönt, a holland anyacégtől kapott tőkét és kölcsönt továbbította az olasz T. I. nevű, ugyancsak projektcégnek, amely ezáltal kölcsönből finanszírozott kölcsönhöz jutott, miáltal lehetővé vált a céltársaságok megvásárlása.
[7] Az adóhatóság megállapította, hogy az adózó az ún. konzorciális hitelszerződésben foglaltak teljesítésével rendeltetésellenes joggyakorlást nem valósított meg, ez ugyanis a független bankkonzorcium által megkövetelt szerződési feltételek kapcsán fel sem merülhet. A bank ugyanis kötelezően előírta az adózó számára a pénzintézeti kölcsön továbbítását az olasz társaságnak, miáltal az adóhatóság az adózó B. Bank hitellel kapcsolatos költségelszámolásait elfogadta. Ugyanakkor a konzorciális hitelszerződés nem tartalmazott a csoporton belüli kölcsönszerződésekre vonatkozóan semmilyen konkrét feltételt. A csoporton belüli kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönök elosztása az adózó által benyújtott dokumentumok alapján is a tulajdonosi kör és nem a bank által volt meghatározott. Mindezek alapján az alperes (részben eltérő indokolás mellett) tartotta fenn az elsőfokú hatóság azon döntését, amely a banki kölcsönügyleteken kívül eső, cégcsoporton belüli kölcsönügyletekhez kapcsolódóan az adózónál elszámolt pénzügyi veszteséget - költségelszámolást, kamat-árfolyamvesztést - adóalap-növelő tételként írta elő, hivatkozással a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára és a 3. számú melléklet 4. pontjára.
[8] A felperes keresetében hiányolja az adóhatósági megállapítások egyértelműségét, nézete szerint az idézett jogszabályi rendelkezések az általánosság szintjén maradtak. A felperes elmarasztalása arra hivatkozással történt, hogy az általa meghozott "áldozat" nincs összefüggésben vállalkozási tevékenységével, illetve nincs összhangban az ésszerű gazdálkodás követelményével. A felperes álláspontja szerint azonban nem lehet alapos ez a megállapítás a konkrét eset konkrét körülményeinek kielégítő tisztázása és az abból levonható megfelelő következtetések nélkül. A magyar R. társaság megszerzése olyan ún. LBO-ügylet volt, amelyre valós gazdasági okból, racionális megfontolásból került sor. A hatékony finanszírozás biztosítására tekintettel ésszerű volt leányvállalati szinten is a céltársaság megalapítása az akvizícióval kapcsolatos kockázatok allokálására, majd a beolvasztás is. Az LBO-ügylettől elvárható legfőbb előny az, hogy kedvező finanszírozás érhető el a banknál, mert közvetlenül a céltársaság képezheti a hitelezés biztosítékát. Nem vezethető le az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) alapelvéből, hogy a társaság megszerzése, majd ezt követően az átalakulási ügyletek olyan sorozata lett volna, melynek végső célja az adó elkerülése volt, hanem az, hogy az ügyletek révén kibontakozhat az LBO-művelet, és beteljesedhetnek az ahhoz fűzött gazdasági elvárások. Legális az adózó azon törekvése, hogy az adókötelezettséget optimalizálja.
[9] Vitatta továbbá a törzstőkeemeléssel összefüggő árfolyamveszteség elszámolásával kapcsolatos alperesi álláspont helyességét is, hivatkozva arra, hogy a tőkeemelésről szóló határozat napján az összeg átutalásra került, a későbbi banki jóváírásból eredő árfolyamvesztés nem lehet a tulajdonos kockázata.
Mindezekre tekintettel kérte a jogerős adóhatósági határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
[10] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[11] Kifejtette, hogy a bíróságnak elsősorban abban kellett állást foglalnia, hogy az adózó által az olasz T. I. projektcégnek adott kölcsön a konzorciális hitelszerződésnek elválaszthatatlan részét képezi-e, hiszen ebben az esetben osztja annak jogi sorsát. Kifejtette a bíróság, hogy megállapítható - figyelemmel a konzorciális hitelszerződésnek a holdingvállalat megfogalmazására -, hogy a szerződés erre nem terjedt ki, azt nem foglalta magában, a projekttársaságok közötti kölcsönszerződés nem elválaszthatatlan része a konzorciális hitelszerződésnek. Így helyesen hivatkozott az adóhatóság a Tao.tv. 8. § (1) bekezdésére, és a 3. számú melléklet 4. pontjára.
[12] A bíróság tényként fogadta el, hogy az adózó kétszintű LBO-s struktúrában vett részt, ahol a T. H. cég hozta létre a T. H. magyar és a T. I. olasz projektcéget azért, hogy a R. H. magyar céltársaságot a R. I. olasz cégtársasággal együtt egyszerre szerezze meg. Tényként fogadta el azt is, hogy a R. cégcsoport tulajdonosa a R. anya- és leányvállalatot mint cégcsoportot együtt kívánta értékesíteni. A magyar projekttársaságnak a magyar céltársasággal történő összeolvadását követően a jogutód társaság 70%-os tulajdonosa a T. H. társaság lett, 30%-os tulajdonosa pedig az olasz céltársaság.
[13] Magának a teljes tevékenységnek végeredményeként azt lehet megállapítani, hogy a volt anyavállalatnak, ami a beolvadást követően az olasz projektcégnek felel meg, a 8%-hoz képest 30%-os részesedése lett a magyar társaságban, tehát nemhogy nem a kölcsönadó érdekeit szolgálta az ügylet, de még rontotta is a helyzetét. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a felperes semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett, alkalmazottja, foglalkoztatottja nem volt, egyedüli feladata, tisztán projekttársaságként az volt, hogy megszerezze a magyar leányvállalatot. Ekként nehezen értékelhető az ésszerű gazdálkodás követelménye szempontjából megfelelőnek a kölcsönnyújtás az olasz társaság számára, hiszen az olasz társaság megszerzése nem a felperes, hanem egyértelműen a holland anyavállalat érdekeit szolgálta.
[14] Végezetül kifejtette a bíróság, hogy a tőkeemeléssel és az azzal kapcsolatos árfolyam-különbözet elszámolásával összefüggésben az Sztv. 35. § (8) bekezdése szabályait helyesen értelmezte az adóhatóság, azt a bíróság is osztotta, kiemelve, hogy a felperes létesítő okirata alapján látható, hogy a társaság törzstőkéjére és az alapító törzsbetétjére vonatkozó része nem tiltja, ilyetén megengedi a tulajdonos által még be nem fizetett, rendelkezésre még nem bocsátott összeg bejegyzés utáni befizetését.
[15] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és helyette új határozat hozatalát, vagy a bíróság új eljárásra kötelezését.
[16] Kérelme tartalmi lényege a keresetben foglaltakkal megegyezett, azt több ponton idézte is, illetve csatolta a tőkeáttételes vállalatszerzés folyamatábráját is.
[17] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[18] Az Sztv. 35. § (8) bekezdése alapján: "Jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni alapításkor, illetve a jegyzett tőke emelésekor a (3) bekezdés szerint a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok (a tagok) által még be nem fizetett, nem pénzbeli hozzájárulás esetén a társaság rendelkezésére még nem bocsátott összegét, ha a bejegyzés utáni befizetést, rendelkezésre bocsátást jogszabályi felhatalmazás alapján a létesítő okirat, illetve annak módosítása megengedi."
[19] A Tao.tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint: "Az adózás előtti eredményt növeli: az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra."
[20] A Tao.tv. 3. számú melléklet 4. pontja értelmében: "A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen: az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni."
[21] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria jelen ügyben az elé tárt iratokból, adatokból megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a tőkeáttételes vállalatfelvásárlással kapcsolatos kérdésben helytálló volt, viszont nem alapos az árfolyam-különbözet elszámolása tárgyában.
[22] A tőkeáttételes vállalatfelvásárlással összefüggésben a Kúria rögzíti, hogy láthatóan az eljárt hatóságok is keresték az ügy helyes jogi minősítését, hiszen az elsőfokú hatóság által felállított (a transzferárral kapcsolatos, a Tao.tv. 18. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt) koncepciót utóbb módosították. A Kúria rámutat arra, hogy az ún. tőkeáttételes vállalatfelvásárlás (LBO) szisztémát a magyar jog is ismeri, illetőleg nem tiltja. Ennek a vállalatfelvásárlásnak vannak egyszerűbb és bonyolultabb változatai.
[23] Jelen esetben az ügylet országhatárokon átnyúló komplikáltabb megoldású volt. E felvásárlási technika lényegi elemei, hogy a vételár nagy része hitelből áll, a felvásárolt vállalatot kivezetik a szabályozott piacról, és a felvásárlás céljára speciális társaságot alapítanak. Az ún. projekttársaság megalakítása jegyzett tőkével és tagi kölcsönnel történik, létrehozva ezzel az önerőt, amely bevonja kiegészítésként a külső forrásokat (kölcsönszerződés kötése vagy kötvények kibocsátása által/. E miatt válik tőkeáttételessé a felvásárlás, ez a fogalom nélkülözhetetlen tartalmi eleme. A tőkeáttételes vállalatfelvásárlást el lehet képzelni projekttársaság nélkül is, de idegen források bevonása nélkül nem. Ezt követi a céltársaság felvásárlása a projekttársaság által, majd pedig a céltársaság és a projekttársaság egyesülése. Ezek a lépések lényegében jelen jogügyletben is megfigyelhetők voltak, a fő cél az olasz társaság kivásárlása volt. A felperes azért jött létre, hogy ebben a konstrukcióban projekttársaság legyen, nem voltak még tartalékai, új cég volt, szüksége volt kölcsönre. A kölcsönadás szembe állításra került az adásvétellel, és bár nem egy időben történtek, kioltották egymást, azaz tehát egymásba folyó, egymást feltételező folyamatok voltak.
[24] Az alperesi határozat azért nem volt megfelelő, mert kiemelt a konstrukcióból egy elemet, amit önmagában próbált értelmezni, hozzá kapcsolva a két projekttársaság közötti kölcsönt, ugyancsak kiragadva a finanszírozási folyamatból. A Kúria osztja a felperes álláspontját abban, hogy a jogügyletet komplexen vizsgálva, érthető volt a kölcsönadás, nem állapítható meg a Tao.tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az ésszerű gazdálkodás követelményének megsértése. A projektcég megalakítása az LBO-ban rejlő előnyök kiaknázása érdekében történt, az volt a célja, hogy a felvásárlás rajta keresztül bonyolódjon, ez volt a létrehozásának értelme, e cél nélkül nem is létezne. Minden olyan költséget, amely összefüggésben állt a felvásárlás sikeres végrehajtásával a T. H., mint projektcég érdekében is felmerülő költségnek kell tekinteni.
[25] A felperes adóalapját azzal a kamattal emelte meg az adóhatóság, melyet az anyavállalattól kapott kölcsön után fizetendő kamatként elszámolt. Ez azonban a rendeltetésszerű joggyakorlás alapján nem tehető vitássá. A felvásárlás a felperes érdeke is volt, hiszen létezésének ez adott értelmet, azaz ezen vállalatcsoporton belüli ügyletekkel érte el rendeltetését.
[26] Ezen okból azonban az alperesnek a megismételt eljárásban nem kell elölről kezdenie a vizsgálatot, csupán a megállapítások közül kivett konstrukció miatt a határozatot összegszerűen át kell számolni.
[27] Az árfolyamvesztéssel összefüggésben azt rögzíti a Kúria, hogy a felek közötti nézetkülönbség abban állt, hogy a tőkeemelés kapcsán keletkezett árfolyam-különbözetet a tulajdonosnak vagy a társaságnak kell-e viselnie, és erre tekintettel a társaság elszámolhatja-e az adózás előtti eredménye terhére. Az adóhatóság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 12. § (1) bekezdésére, 115. § (1) bekezdésére, 118. § (1) bekezdésére, valamint az Sztv. 34. §-ára és 35. § (1)-(8) bekezdéseire utalással rögzítette, hogy a jegyzett tőkét az Sztv. felhatalmazása alapján deviza-könyvvezetést alkalmazó társaság, az európai részvénytársaság, az európai egyesülés kivételével forintban kell meghatározni. A jegyzett tőke alatt az alapítók által a társaság alapításához, tőkeemeléséhez rendelkezésre bocsátani vállalt vagyoni hozzájárulást kell érteni, kft. esetén a törzstőkét.
[28] A felperes esetében a törzstőke-emelés a 2008. 06. 17-én hozott tagi határozatban forintban meghatározott volt, a tulajdonos összesen 5 539 760 000 Ft-tal történő emelésről döntött. A társaság forintban vezette könyveit, jegyzett tőkéje forintban nyilvántartott, az emelést is így kellett meghatározni, függetlenül attól, hogy a tulajdonos milyen pénznemben teljesített. Az elhatározott összegű tőkeemelés teljesítéséért a tulajdonos felel, így az árfolyam-különbözet sem terhelheti a társaságot.
[29] Ezzel szemben a felperes nézete szerint az árfolyamváltozás kockázatát a tulajdonosi rendelkezésre bocsátási nyilatkozatban és a cégbírósági bejegyzésben egységesen meghatározott időpontot követően már nem a tulajdonosnak, hanem a társaságnak kell viselnie. Annál is inkább, mert az érintettek nem határoztak arról, hogy a befizetés esedékessége a tőkeemeléstől eltérő (későbbi) időpont legyen. A jegyzet tőke változását a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján, a befizetés időpontjával kell könyvelni. Egyébiránt bejegyzés utáni befizetés lehetőségéről a társasági szerződés nem is rendelkezik. Ennélfogva nem is keletkezhet a bejegyzés időpontját követően jegyzett, de még be nem fizetett tőke. Vitatta felperes az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy mivel a létesítő okirat nem tiltja a tőke bejegyzés utáni rendelkezésre bocsátását, ebből az következik, hogy az megengedett. A tőkeemelésről szóló határozat kifejezetten egyösszegű befizetésről rendelkezik, nincs benne szó halasztott fizetésről.
[30] A Kúria e körben rögzíti, hogy a jogvita elbírálása szempontjából az a lényegi tartalmi elem, hogy a törzstőke-emelés forintban volt meghatározva, ezt fogadta el a cégbíróság is, ugyanakkor a befolyt összeg nem volt annyi, a tagi határozatban foglaltnál kevesebb volt. Ez a devizás utalás miatt történt, mely esetben mindenképpen számolni kellett az árfolyamváltozás következményeivel. Márpedig ez az árfolyamveszteség (az ebből adódó hiány) nincs befizetve. Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az Alapító okirat és a Nyilatkozat is 5 539 760 000 Ft tőkeemelést rögzít, ezért annak tényleges teljesítéséért a tulajdonos felel, az nem terhelheti a felperesi vállalkozást. Így ebben a részében tehát helytálló volt az alperesi határozat és az elsőfokú ítélet is, a meghozott döntést, az annak alapjául levezetett jogi álláspontot a Kúria is elfogadta.
[31] A fentiek okán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján döntött a rendelkező rész szerint, és a tőkeáttételes vállalatfelvásárlás kérdésében az elsőfokú ítéletet és az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, e kérdésben az alperest új eljárásra kötelezte, továbbá a részleges pernyertességre-pervesztességre tekintettel az elsőfokú eljárásban megállapított illetéket és perköltséget is megváltoztatta. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.417/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Deák Dániel ügyvéd által képviselt T. I. Termelő és Kereskedelmi Kft. felperesnek a dr. Cserpák Ibolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. március 3-án kelt 10.K.27.387/2013/10. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.387/2013/10. számú ítéletének, valamint az alperes 3549826795. számú határozatának a tőkeáttételes vállalatfelvásárlás tárgyában hozott rendelkezését hatályon kívül helyezi, és az alperest e körben új eljárásra kötelezi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000 (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati részperköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 15.000 (tizenötezer) forint kereseti, és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati részilletéket.
A fennmaradó kereseti és a felülvizsgálati eljárási részilletéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesi adózónál az adóhatóság 2008. június 11. és 2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Megismételt eljárásban meghozott elsőfokú határozatával az adózó terhére társas vállalkozások különadója adónemben 2009 évre 13.782.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, rehabilitációs hozzájárulás címén 444.000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kiszabta járulékait, továbbá rögzítette, hogy az adózó a 2008. évi adózás előtti eredményét 63.307.000 Ft-tal, a társasági adó alapját 1.030.368.000 Ft-tal, míg a 2009. évi társasági adó alapját 344.558.000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki a ténylegesnél. Emiatt a hatóság az ellenőrzött időszakot követően tovább vihető veszteség összegét 512.159.000 Ft-ra módosította.
A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta. A társas vállalkozások különadója adónemben tett megállapítást mellőzte, a tagi kölcsönnel kapcsolatos ráfordítások minősítését pedig módosította. A határozat a per szempontjából releváns jogkérdésben kifejtette: az adózó 2008. június 11-én kezdte meg tevékenységét T. Kft. néven. 2008. december 31-én a Kft.-be beolvadt a R. F. H. Kft., a beolvadást követően T. I. Kft. néven működött tovább a társaság, de változatlan formában. A T. Kft. 500.000 Ft törzstőkével, a T. H. C. társaság 100%-os tulajdonaként jött létre, majd 2008. június 17-én a tulajdonos 22.450.000 eurónak megfelelő, összesen 5.000.539.760 Ft összegű tőkeemelésről döntött. Így a társaság törzstőkéje 5.540.260.000 Ft-ra változott. A törzstőke rendelkezésre bocsátásáról szóló cégbírósághoz beadott dokumentumban a társaság ügyvezetője arról nyilatkozott, hogy a tőkeemelés pénzügyi fedezetét a társaság rendelkezésére bocsátotta. Ezzel szemben az adózó által átadott bankkivonat szerint 2008. június 18-ai időponttal a tulajdonostól 22.450.000 euró összeg érkezett, melynek átszámított összege 5.476.453.000 Ft volt. A társaság az így jelentkező 63.307.000 Ft árfolyam-különbözetet az eredménye terhére számolta el. Ezt az adóhatóság nem fogadta el, az összeggel megnövelte a Kft. adózás előtti eredményét. Indoka szerint a törzstőke emelés a tagi határozatban forintban meghatározott volt, a társaság tulajdonosa forintban történő emelésről döntött, melynek teljesítéséért a tulajdonos felel. Az árfolyam-különbözet nem terhelheti az adózót, figyelemmel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 35. § (8) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni a jegyzett tőke emelésekor a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok által még be nem fizetett összegét.
További jogkérdést vetett fel, hogy a felperes, mint ún. projekttársaság, egy olyan tőkeáttételes vállalatfelvásárlási műveletben (leveraged buyout = LBO ügyletben) vett részt, melyben az volt a feladata, hogy a felvásárlás rajta keresztül, a közreműködésével bonyolódjon. Az ehhez általa felvett bankkölcsönt, a holland anyacégtől kapott tőkét és kölcsönt továbbította az olasz T. I. nevű ugyancsak projektcégnek, aki ezáltal kölcsönből finanszírozott kölcsönhöz jutott, miáltal lehetővé vált a céltársaságok megvásárlása.
Az adóhatóság megállapította, hogy az adózó az ún. konzorciális hitelszerződésben foglaltak teljesítésével rendeltetésellenes joggyakorlást nem valósított meg, ez ugyanis a független bankkonzorcium által megkövetelt szerződési feltételek kapcsán fel sem merülhet. A bank ugyanis kötelezően előírta az adózó számára a pénzintézeti kölcsön továbbítását az olasz társaságnak, miáltal az adóhatóság az adózó B. Bank hitellel kapcsolatos költségelszámolásait elfogadta. Ugyanakkor a konzorciális hitelszerződés nem tartalmazott a csoporton belüli kölcsönszerződésekre vonatkozóan semmilyen konkrét feltételt. A csoporton belüli kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönök elosztása az adózó által benyújtott dokumentumok alapján is a tulajdonosi kör és nem a bank által volt meghatározott. Mindezek alapján az alperes /részben eltérő indokolás mellett/ tartotta fenn az elsőfokú hatóság azon döntését, amely a banki kölcsönügyleteken kívül eső, cégcsoporton belüli kölcsönügyletekhez kapcsolódóan az adózónál elszámolt pénzügyi veszteséget - költségelszámolást, kamat árfolyamvesztést - adóalap növelő tételként írta elő, hivatkozással a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára és a 3.számú melléklet 4. pontjára.
A felperes keresetében hiányolja az adóhatósági megállapítások egyértelműségét, nézete szerint az idézett jogszabályi rendelkezések az általánosság szintjén maradtak. A felperes elmarasztalása arra hivatkozással történt, hogy az általa meghozott "áldozat" nincs összefüggésben vállalkozási tevékenységével, illetve nincs összhangban az ésszerű gazdálkodás követelményével. Felperes álláspontja szerint azonban nem lehet alapos ez a megállapítás a konkrét eset konkrét körülményeinek kielégítő tisztázása és az abból levonható megfelelő következtetések nélkül. A magyar R. társaság megszerzése olyan ún. LBO ügylet volt, amelyre valós gazdasági okból, racionális megfontolásból került sor. A hatékony finanszírozás biztosítására tekintettel ésszerű volt leányvállalati szinten is a céltársaság megalapítása az akvizícióval kapcsolatos kockázatok allokálására, majd a beolvasztás is. Az LBO ügylettől elvárható legfőbb előny az, hogy kedvező finanszírozás érhető el a banknál, mert közvetlenül a céltársaság képezheti a hitelezés biztosítékát. Nem vezethető le az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. tv. (továbbiakban: Art.) alapelvéből, hogy a társaság megszerzése, majd ezt követően az átalakulási ügyletek olyan sorozata lett volna, melynek végső célja az adó elkerülése volt, hanem az, hogy az ügyletek révén kibontakozhat az LBO művelet, és beteljesedhetnek az ahhoz fűzött gazdasági elvárások. Legális az adózó azon törekvése, hogy az adókötelezettséget optimalizálja.
Vitatta továbbá a törzstőkeemeléssel összefüggő árfolyamveszteség elszámolásával kapcsolatos alperesi álláspont helyességét is, hivatkozva arra, hogy a tőkeemelésről szóló határozat napján az összeg átutalásra került, a későbbi banki jóváírásból eredő árfolyamvesztés nem lehet a tulajdonos kockázata.
Mindezekre tekintettel kérte a jogerős adóhatósági határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a bíróságnak elsősorban abban kellett állást foglalnia, hogy az adózó által az olasz T. I. projekt cégnek adott kölcsön a konzorciális hitelszerződésnek elválaszthatatlan részét képezi-e, hiszen ebben az esetben osztja annak jogi sorsát. Kifejtette a bíróság, hogy megállapítható - figyelemmel a konzorciális hitelszerződésnek a holdingvállalat megfogalmazására -, hogy a szerződés erre nem terjedt ki, azt nem foglalta magába, a projekt társaságok közötti kölcsönszerződés nem elválaszthatatlan része a konzorciális hitelszerződésnek. Így helyesen hivatkozott az adóhatóság a Tao.tv. 8. § (1) bekezdésére, és a 3. számú melléklet 4. pontjára. A bíróság tényként fogadta el, hogy az adózó kétszintű LBO-s struktúrában vett részt, ahol a T. H. cég hozta létre a T. H. magyar és a T. I. olasz projekt céget azért, hogy a R. H. magyar céltársaságot a R. I. olasz cégtársasággal együtt egyszerre szerezze meg. Tényként fogadta el azt is, hogy a R. cégcsoport tulajdonosa a R. anya- és leányvállalatot, mint cégcsoportot együtt kívánta értékesíteni. A magyar projekt társaságnak a magyar céltársasággal történő összeolvadását követően a jogutód társaság 70%-os tulajdonosa a T. H. társaság lett, 30%-os tulajdonosa pedig az olasz céltársaság. Magának a teljes tevékenységnek végeredményeként azt lehet megállapítani, hogy a volt anyavállalatnak, ami a beolvadást követően az olasz projekt cégnek felel meg, a 8%-hoz képest 30%-os részesedése lett a magyar társaságban, tehát nemhogy nem a kölcsönadó érdekeit szolgálta az ügylet, de még rontotta is a helyzetét. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a felperes semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett, alkalmazottja, foglalkoztatottja nem volt, egyedüli feladata, tisztán projekt társaságként az volt, hogy megszerezze a magyar leányvállalatot. Ekként nehezen értékelhető az ésszerű gazdálkodás követelménye szempontjából megfelelőnek a kölcsönnyújtás az olasz társaság számára, hiszen az olasz társaság megszerzése nem a felperes, hanem egyértelműen a holland anyavállalat érdekeit szolgálta.
Végezetül kifejtette a bíróság, hogy a tőkeemeléssel és az azzal kapcsolatos árfolyam különbözet elszámolásával összefüggésben az Sztv. 35. § (8) bekezdése szabályait helyesen értelmezte az adóhatóság, azt a bíróság is osztotta, kiemelve, hogy a felperes létesítő okirata alapján látható, hogy a társaság törzstőkéjére és az alapító törzsbetétjére vonatkozó része nem tiltja, ilyetén megengedi a tulajdonos által még be nem fizetett, rendelkezésre még nem bocsátott összeg bejegyzés utáni befizetését.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és helyette új határozat hozatalát, vagy a bíróság új eljárásra kötelezését. Kérelme tartalmi lényege a keresetben foglaltakkal megegyezett, azt több ponton idézte is, illetve csatolta a tőkeáttételes vállalatszerzés folyamatábráját is. Álláspontja szerint az adóhatóság megállapítása nélkülözi a jogi alapot, és ezt a bíróság ítélete sem küszöbölte ki. A bíróság is figyelmen kívül hagyta a valós gazdasági folyamatokat, a struktúra egészét, csak egyes részeket emelt ki és értékelt összefüggésükből kiragadva. Így a projekt társaságok közötti kölcsönt, az olasz projekttársaság részesedése megemelkedését, és a magyar projekttársaság gazdasági tartalom nélküli tevékenységét, de nem vette figyelembe például a kölcsön pusztán technikai jellegét, melyből fakadó követelés beszámításra került a magyar céltársaság vételárába. Felperes szerint a bíróság nem helytállóan fogalmazta meg a jogvita tárgyát, az helyenként iratellenes, a bíróság által felhozott ítéleti érvek nem helytállóak. Az anyavállalati kölcsön elválaszthatatlan a bankkölcsöntől nem pedig a vállalatközi, így a bíróság valójában nem a tényleges kérdésről döntött.
A tőkeemeléssel és árfolyamváltozással kapcsolatos kérdésben is fenntartotta álláspontját. A tőkeemelésről szóló tagi határozat a jegyzett tőke egy összegben való befizetéséről szólt és nem halasztott befizetésről, az Sztv. fő szabályától nem lehetett eltérni. Az árfolyamváltozás miatti különbözetet csak az eredmény terhére veszteségként lehetett lekönyvelni.
Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Sztv. 35. § (8) bekezdése alapján: "Jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni alapításkor, illetve a jegyzett tőke emelésekor a (3) bekezdés szerint a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok (a tagok) által még be nem fizetett, nem pénzbeli hozzájárulás esetén a társaság rendelkezésére még nem bocsátott összegét, ha a bejegyzés utáni befizetést, rendelkezésre bocsátást jogszabályi felhatalmazás alapján a létesítő okirat, illetve annak módosítása megengedi."
A Tao.tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint: "Az adózás előtti eredményt növeli: az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra."
A Tao.tv. 3. számú melléklet 4. pontja értelmében: "A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen: az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni."
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria jelen ügyben az elé tárt iratokból, adatokból megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a tőkeáttételes vállalatfelvásárlással kapcsolatos kérdésben helytálló volt, viszont nem alapos az árfolyam különbözet elszámolása tárgyában.
A tőkeáttételes vállalatfelvásárlással összefüggésben a Kúria rögzíti, hogy láthatóan az eljárt hatóságok is keresték az ügy helyes jogi minősítését, hiszen az elsőfokú hatóság által felállított /a transzferárral kapcsolatos, a Tao.tv. 18. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt/ koncepciót utóbb módosították. A Kúria rámutat arra, hogy az ún. tőkeáttételes vállalatfelvásárlás (LBO) szisztémát a magyar jog is ismeri, illetőleg nem tiltja. Ennek a vállalatfelvásárlásnak vannak egyszerűbb és bonyolultabb változatai. Jelen esetben az ügylet országhatárokon átnyúló komplikáltabb megoldású volt. E felvásárlási technika lényegi elemei, hogy a vételár nagy része hitelből áll, a felvásárolt vállalatot kivezetik a szabályozott piacról, és a felvásárlás céljára speciális társaságot alapítanak. Az ún. projekttársaság megalakítása jegyzett tőkével és tagi kölcsönnel történik, létrehozva ezzel az önerőt, amely bevonja kiegészítésként a külső forrásokat /kölcsönszerződés kötése vagy kötvények kibocsátása által/. E miatt válik tőkeáttételessé a felvásárlás, ez a fogalom nélkülözhetetlen tartalmi eleme. A tőkeáttételes vállalatfelvásárlást el lehet képzelni projekttársaság nélkül is, de idegen források bevonása nélkül nem. Ezt követi a céltársaság felvásárlása a projekttársaság által, majd pedig a céltársaság és a projekttársaság egyesülése. Ezek a lépések lényegében jelen jogügyletben is megfigyelhetők voltak, a fő cél az olasz társaság kivásárlása volt. A felperes azért jött létre, hogy ebben a konstrukcióban projekttársaság legyen, nem voltak még tartalékai, új cég volt, szüksége volt kölcsönre. A kölcsönadás szembe állításra került az adásvétellel, és bár nem egy időben történtek, kioltották egymást, azaz tehát egymásba folyó, egymást feltételező folyamatok voltak.
Az alperesi határozat azért nem volt megfelelő, mert kiemelt a konstrukcióból egy elemet, amit önmagában próbált értelmezni, hozzá kapcsolva a két projekttársaság közötti kölcsönt ugyancsak kiragadva a finanszírozási folyamatból. A Kúria osztja a felperes álláspontját abban, hogy a jogügyletet komplexen vizsgálva, érthető volt a kölcsönadás, nem állapítható meg a Tao.tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az ésszerű gazdálkodás követelményének megsértése. A projektcég megalakítása az LBO-ban rejlő előnyök kiaknázása érdekében történt, az volt a célja, hogy a felvásárlás rajta keresztül bonyolódjon, ez volt a létrehozásának értelme, e cél nélkül nem is létezne. Minden olyan költséget, amely összefüggésben állt a felvásárlás sikeres végrehajtásával a T. H., mint projektcég érdekében is felmerülő költségnek kell tekinteni.
A felperes adóalapját azzal a kamattal emelte meg az adóhatóság, melyet az anyavállalattól kapott kölcsön után fizetendő kamatként elszámolt. Ez azonban a rendeltetésszerű joggyakorlás alapján nem tehető vitássá. A felvásárlás a felperes érdeke is volt, hiszen létezésének ez adott értelmet, azaz ezen vállalatcsoporton belüli ügyletekkel érte el rendeltetését.
Ezen okból azonban az alperesnek a megismételt eljárásban nem kell elölről kezdenie a vizsgálatot, csupán a megállapítások közül kivett konstrukció miatt a határozatot összegszerűen át kell számolni.
Az árfolyamvesztéssel összefüggésben azt rögzíti a Kúria, hogy a felek közötti nézetkülönbség abban állt, hogy a tőkeemelés kapcsán keletkezett árfolyam különbözetet a tulajdonosnak vagy a társaságnak kell-e viselnie, és erre tekintettel a társaság elszámolhatja-e az adózás előtti eredménye terhére. Az adóhatóság gazdasági társaságokróla szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 12. § (1) bekezdésére, 115. § (1) bekezdésére, 118. § (1) bekezdésére, valamint az Sztv. 34. §-ára és 35. § (1)-(8) bekezdéseire utalással rögzítette, hogy a jegyzett tőkét az Sztv. felhatalmazása alapján deviza-könyvvezetést alkalmazó társaság, az európai részvénytársaság, az európai egyesülés kivételével forintban kell meghatározni. A jegyzett tőke alatt az alapítók által a társaság alapításához, tőkeemeléséhez rendelkezésre bocsátani vállalt vagyoni hozzájárulást kell érteni, Kft. esetén a törzstőkét. Felperes esetében a törzstőke emelés a 2008.06.17-én hozott Tagi Határozatban forintban meghatározott volt, a tulajdonos összesen 5.539.760.000 Ft-tal történő emelésről döntött. A társaság forintban vezette könyveit, jegyzett tőkéje forintban nyilvántartott, az emelést is így kellett meghatározni, függetlenül attól, hogy a tulajdonos milyen pénznemben teljesített. Az elhatározott összegű tőkeemelés teljesítéséért a tulajdonos felel, így az árfolyam-különbözet sem terhelheti a társaságot.
Ezzel szemben a felperes nézete szerint az árfolyam változás kockázatát a tulajdonosi rendelkezésre bocsátási nyilatkozatban és a cégbírósági bejegyzésben egységesen meghatározott időpontot követően már nem a tulajdonosnak, hanem a társaságnak kell viselnie. Annál is inkább, mert az érintettek nem határoztak arról, hogy a befizetés esedékessége a tőkeemeléstől eltérő /későbbi/ időpont legyen. A jegyzet tőke változását a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján, a befizetés időpontjával kell könyvelni. Egyébiránt bejegyzés utáni befizetés lehetőségéről a társasági szerződés nem is rendelkezik. Ennél fogva nem is keletkezhet a bejegyzés időpontját követően, jegyzett, de még be nem fizetett tőke. Vitatta felperes az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy mivel a létesítő okirat nem tiltja a tőke bejegyzés utáni rendelkezésre bocsátását, ebből az következik, hogy az megengedett. A tőkeemelésről szóló határozat kifejezetten egyösszegű befizetésről rendelkezik, nincs benne szó halasztott fizetésről.
A Kúria e körben rögzíti, hogy a jogvita elbírálása szempontjából az a lényegi tartalmi elem, hogy a törzstőke emelés forintban volt meghatározva, ezt fogadta el a cégbíróság is, ugyanakkor a befolyt összeg nem volt annyi, a tagi határozatban foglaltnál kevesebb volt. Ez a devizás utalás miatt történt, mely esetben mindenképpen számolni kellett az árfolyamváltozás következményeivel. Márpedig ez az árfolyamveszteség /az ebből adódó hiány/ nincs befizetve. Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az Alapító okirat és a Nyilatkozat is 5.539.760.000 Ft tőkeemelést rögzít, ezért annak tényleges teljesítéséért a tulajdonos felel, az nem terhelheti a felperesi vállalkozást. Így ebben a részében tehát helytálló volt az alperesi határozat és az elsőfokú ítélet is, a meghozott döntést, az annak alapjául levezetett jogi álláspontot a Kúria is elfogadta.
A fentiek okán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján döntött a rendelkező rész szerint, és a tőkeáttételes vállalatfelvásárlás kérdésében az elsőfokú ítéletet és az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, e kérdésben az alperest új eljárásra kötelezte, továbbá a részleges pernyertességre-pervesztességre tekintettel az elsőfokú eljárásban megállapított illetéket és perköltséget is megváltoztatta. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a részleges perköltség és illeték viseléséről a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdésére tekintettel döntött. Ennél figyelembe vette az LBO konstrukció, és az árfolyamváltozással kapcsolatos alperesi megállapítás egymáshoz való arányát.
Budapest, 2015. január 29.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.417/2014.)