adozona.hu
BH 2015.8.231
BH 2015.8.231
Nem hagyható jóvá a csődegyezség, ha ahhoz olyan reorganizációs programot (tervet) csatolnak, amely tartalmilag nem tekinthető annak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 8. § (2) bek., 17. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság 2014. március 3-án indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az A. Zrt.-t jelölve ki. Az adós a csődkérelemhez csatolt mérlegében a tárgyi eszközöket 190 739 000 Ft összegben tüntette fel.
[2] Az adós 2014. július 1. napján, csődegyezségi tárgyaláson, egyezséget kötött a hitelezőivel. A biztosított hitelezői osztályban az egyezségi javaslatot a hitelezők 55,96%-ban, míg a nem biztosított hitelezői osztályban 99,52%-ban támogatták és fogadták el.
[3] Az...
BH 2015.8.231 Nem hagyható jóvá a csődegyezség, ha ahhoz olyan reorganizációs programot (tervet) csatolnak, amely tartalmilag nem tekinthető annak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 8. § (2) bek., 17. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság 2014. március 3-án indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az A. Zrt.-t jelölve ki. Az adós a csődkérelemhez csatolt mérlegében a tárgyi eszközöket 190 739 000 Ft összegben tüntette fel.[2] Az adós 2014. július 1. napján, csődegyezségi tárgyaláson, egyezséget kötött a hitelezőivel. A biztosított hitelezői osztályban az egyezségi javaslatot a hitelezők 55,96%-ban, míg a nem biztosított hitelezői osztályban 99,52%-ban támogatták és fogadták el.
[3] Az egyezségben az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy 20%-os mértékben elégíti ki a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztály elismert és nem vitatott hitelezőinek az igényét, legkésőbb a csődegyezség jogerőre emelkedésétől (felülvizsgálat esetén a Kúria döntésétől) számított 24 hónapon belül. Ezt meghaladóan az egyezség keretében kifizetésre kerülő összeg vonatkozásában 3% kamat fizetését vállalta.
[4] Az elsőfokú bíróság az egyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
[5] Az S. Bank Zrt. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a csődeljárást megszüntette, a fizetési haladékot meghosszabbította és rendelkezett a vagyonfelügyelő díjáról.
[6] Végzésének indokolásában kifejtette, a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése szerint a csődegyezséget a bíróság akkor hagyhatja jóvá, ha az a jogszabályoknak megfelel. A bíróságnak a csődegyezség jóváhagyása során mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok érvényesülését vizsgálnia kell.
[7] A csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A bíróság tehát a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét.
[8] Kiemelte, hogy a csődegyezségek jóváhagyása körében a bíróságnak mindenkor biztosítania kell a felek rendelkezési jogának szabad érvényesülését, azonban az egyezség jóváhagyhatóságának korlátja annak esetleges jogszabályba ütközése.
[9] A tevékenység folytatásának szándéka vizsgálata során a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a reorganizációs tervet sem. Ennek vizsgálata során a bíróság nem bocsátkozhat kifejezett közgazdasági, ökonómiai számításokba, illetőleg fejtegetésekbe, ha azonban a reorganizációs terv tényleges, jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat sem hordoz, úgy a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni.
[10] Megállapította, hogy a fellebbező hitelező által sérelmezett reorganizációs terv puszta deklaráció, amelynek tartalma annyi, hogy a felszámoló jövőbeni feladatát átvéve az adós saját maga kívánja az ingatlanait értékesíteni. A jövőbeni gazdálkodó tevékenységre vonatkozóan pusztán szándéknyilatkozatot foglal magában.
[11] Az eljárás adataiból az adós reális tevékenység folytatási szándékára (tényleges reorganizációjára) nem vonható következtetés. A "reorganizációs tervben" az adós lényegében maga ismeri el, hogy a működés újraindításához szükséges anyagi alapjai teljes mértékben hiányoznak. Miután a csődegyezség csak akkor hagyható jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét, s az adós valós tevékenységének alapjai hiányoznak, így az egyezség nem hagyható jóvá.
[12] A jogerős végzés ellen két hitelező és az adós nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. A hitelezők állították a Cstv. 21/A. § (2)-(3) bekezdésének, 21/B. §-ának, a Pp. 3. § (2) bekezdésében, 215. § (1) bekezdésében írtak, továbbá a 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
[13] Az adós állította továbbá, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21/A. § (2)-(3) bekezdését, a Pp. 3. § (2) bekezdését, 8. §-át, 66. § (2) bekezdését, 215. §-át, 235. § (1)-(2) bekezdését és 239. §-át.
[14] Állította, hogy az adós tartalmilag is eleget tett a törvény előírásainak. A bíróságnak nincs hatásköre vizsgálni a reorganizációs terv tartalmi megalapozottságát, illetve kidolgozottságát.
[15] Az S. Bank Magyarország Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős határozat hatályában való fenntartását. Kifejtette, hogy az adós csődeljárásának célja nem a reorganizáció, hanem a vagyon értékesítése oly módon, hogy a fedezetek ellenértéke csak részben szolgáljon a hitelek visszafizetésére.
[16] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy a jogerős végzés csődeljárást megszüntető rendelkezése nem jogszabálysértő.
[17] A felülvizsgálati eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a bíróság vizsgálhatja-e tartalmában, és ha igen, akkor milyen mélységben a reorganizációs tervet.
[18] A Kúria fenntartja a másodfokú bíróság által hivatkozott Gfv. VII. 30.315/2013/3. számú végzésében kifejtett álláspontját, mely szerint a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja (BH 2014.118.). Az adósnak rendelkeznie kell a jövőre vonatkozó reorganizációs tervvel ahhoz, hogy az adós és hitelezői által megkötött egyezség jóváhagyható legyen.
[19] Mindezekből azonban nem következik az, hogy a bíróság hatáskörébe tartozna annak mérlegelése, gazdaságilag megfelelő-e a hitelezők által nem vitatott reorganizációs terv. A csődeljárás során a hitelezőknek kell felmérniük, hogy az adós által előterjesztett reorganizációs terv megfelelően alátámasztja-e az egyezségi javaslatban az adós által tett vállalások teljesítését, a bíróság a reorganizációs terv gazdasági megvalósíthatóságát nem vizsgálhatja és azt nem minősítheti.
[20] Ugyanakkor a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy egyáltalán reorganizációs programnak/tervnek minősül-e az az irat, amit ilyen néven az adós a hitelezőknek megküldött, illetve a bírósághoz becsatolt.
[21] A Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt, a hitelezőknek küldendő adósságrendezési és újjászervezési program, illetve az egyezség tartalmával kapcsolatban a 19. § (1) bekezdésben írt reorganizációs és veszteségcsökkentő program megnevezésében más, a csődeljárásra vonatkozó szabályokból azonban egyértelműen kiderül, hogy itt nem két különböző programról, hanem egy, az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó tervről van szó.
[22] A reorganizációs terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezség útján történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációjával, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.
[23] A fenti cél elérése, a hitelezők egyetértése megszerzésének érdekében, az adósnak a gazdasági ésszerűség szabályai szerint a reorganizációs programját (tervét) legalább az alábbiakat figyelembevéve kell elkészítenie:
- A program elkészítésekor a csődeljárás iránti kérelméhez csatolt mérlegéből kell kiindulnia - figyelembe véve az azóta eltelt időszakban bekövetkezett eseményeket is [Cstv. 8. § (2) bekezdés c) pont].
- Az adósnak fel kell tárnia (átvilágítás), hogy mi okozta a gazdasági nehézségeit, a fizetésképtelenség, vagy az azzal fenyegető helyzet bekövetkezését.
- A mérlegből és az átvilágítás eredményeiből kiindulva - a rendelkezésre álló anyagi források és lehetőségei ismeretében - ki kell dolgoznia azokat a különböző időtávú (rövid és hosszú távú) intézkedéseket, amelyekkel gazdasági helyzetét stabilizálni akarja. Meg kell jelölnie azt is, hogy az intézkedéseknek várhatóan milyen következményei lesznek az adós vagyoni helyzetére, és így a hitelezői igények kielégítésére.
- Mindezek ismeretében kell az adós stratégiáját kidolgoznia arra vonatkozóan, hogy milyen módon kívánja az intézkedések esetleges negatív következményeit elhárítani, és a tevékenység folytatásának feltételeit megteremteni (cégnövekedési stratégia).
[24] Az adós a fentiek alapján tudja kialakítani egyezségi ajánlatát (alternatív ajánlatait), az ajánlatnak a vagyonára vonatkozó következményeit is figyelembevéve.
[25] A Kúria az eljárás iratai alapján megállapította, hogy a fent részletezett és elvárható tartalommal az adós csődeljárásában nem készült reorganizációs terv. A csődkérelemhez csatolt mérleg szerint az adósnak nem voltak harmadik személlyel szemben fennálló követelései - a "reorganizációs program" mégis "követelései érvényesítése iránt" kívánt intézkedni. Az adós nem tagja vállalatcsoportnak, ennek ellenére "vállalatcsoporti szinten" törekszik az adósságállományt átstrukturálni - amely "átstrukturálás" pusztán a hitelezői igények elengedését jelentené.
[26] A Kúria álláspontja szerint a "reorganizációs programként" megnevezett irat általánosság szintjén tartalmaz jelszavakat, az adós helyzetének a megoldásával csak annyiban foglalkozik, hogy 2 éves időtartamban vállalta az ingatlan értékesítését, s két okkal indokolta (társaságiadó-fizetés és az új tevékenységéhez szükséges gépek és anyag beszerzése), hogy miért nem a teljes vételárat fizetné meg a hitelezőknek. Nem foglalkozik a program azzal, hogy az eljárás adatai alapján bérleti szerződéssel hasznosított ingatlan befolyó bérleti díjával az adós mit tervez.
[27] A reorganizációs programként megnevezett okirat tartalma alapján a Kúria azt állapította meg, hogy valójában nem készített és nem nyújtott be reorganizációs programot az adós. Ebben az értelemben a Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az adós által készített "terv" tényleges, jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható programot nem tartalmaz. Ezért helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az egyezség nem hagyható jóvá.
[28] A fent kifejtett okból a jogerős végzés nem ütközik a Cstv. 21/B. §-ába, a másodfokú bíróság jogerős végzésében a jogszabályban foglaltaknak megfelelően szüntette meg a csődeljárást. Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
[29] Megjegyzi egyebekben a Kúria, az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az adós által benyújtott csődegyezség egyéb okból sem felel meg a Cstv. szabályainak, mert az annak létrehozását megelőző eljárásban a vagyonfelügyelő nem a Cstv. szabályainak megfelelően járt el.
[30] Az adós által előterjesztett "reorganizációs tervnek" nevezett irat szerint az adós a saját ingatlana értékét - amelyre a jelzálogjogot, illetve a végrehajtási jogot feljegyezték - maximum 1 200 000 euróra tette (ez, 310 Ft/euró árfolyamon számolva 372 000 000 Ft).
[31] A Cstv. 12. § (3) bekezdése szerint csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül egy követelés biztosítottnak. Figyelemmel arra, hogy az első helyi jelzálogjogosult bank nyilvántartásba vett követelése is meghaladta a 600 millió forintot, egyértelműen megállapítható, hogy a második helyen feljegyzett, végrehajtási joggal rendelkező N. Ltd. nem rendelkezhetett biztosított hitelezői követeléssel.
(Kúria Gfv. VII. 30.413/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Csilléry Alexandra ügyvéd által képviselt ZS. Közkereseti Társaság "csődeljárás alatt" adós ellen a Székesfehérvári Törvényszéken 3.Cspk.07-14-000001 számon indított csődeljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.834/2014/3. számú végzése ellen a dr. Kallai Pál Sándor ügyvéd által képviselt E.Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező 28. sorszámon, a dr. Karvázy Csaba ügyvéd által képviselt Sz. Á.-né hitelező 33. sorszámon és az adós 34. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán folyamatban levő eljárásban meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság 2014. március 3-án indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az A. Zrt-t jelölve ki. A csődkérelemhez csatolt mérlegben a tárgyi eszközöket 190.739.000 Ft összegben tüntették fel.
A vagyonfelügyelő az S. Bank Zrt. bejelentett hitelezői igényét vitatott követelésként vette nyilvántartásba. A hitelező kifogása alapján indult eljárásban az elsőfokú bíróság kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a hitelező bejelentett, közokiratba foglalt, biztosított követelését - az adós által időközben teljesített rész levonásával - nem vitatott követelésként vegye nyilvántartásba.
A vagyonfelügyelő a bank követelését 644.481.752 Ft-ban vette nyilvántartásba. Ezt a követelést bérleti díjra vonatkozó engedményezési szerződés, az adós két ingatlanára kikötött keretbiztosítéki jelzálogjog, valamint az adós tagjainak készfizető kezessége biztosította.
Az S. Bank Zrt. kifogásában támadta az N. Ltd. 818.726.584 Ft összegű hitelezői igényének az elfogadását. Az N. Ltd. egy, az adóssal 2002-ben létrejött megállapodásra alapította igényét, melyre hivatkozással "lemondási díj" címén 1.210.164 euró és kamatai tekintetében fizetési meghagyás kibocsátását kérte 2013-ban. Az adós ellentmondása hiányában a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett és ennek alapján az N. Ltd. végrehajtási joga 1.210.164 euró és járulékai erejéig az adós ingatlanaira - az S. Bank Zrt. jelzálogjogát követő sorrendben - bejegyzésre került. Az N. Ltd. hitelező 1.210.164 euró tőke és 1.412.717 euró késedelmi kamat, összesen 2.616.084,40 euró tekintetében kérte a nyilvántartásba vételt, biztosított hitelezőként. A vagyonfelügyelő a teljes követelést (818.726.584 Ft) nyilvántartásba vette biztosított követelésként.
Az adós 2014. július 1. napján, csődegyezségi tárgyaláson, egyezséget kötött a hitelezőivel. A biztosított hitelezői osztályban az egyezségi javaslatot a hitelezők 55,96%-ban, míg a nem biztosított hitelezői osztályban 99,52%-ban támogatták és fogadták el.
A bírósághoz becsatolt, a fizetőképesség helyreállítását célzó reorganizációs program a következőt tartalmazza:
"A Társaság a csődvédelem biztosítását követően pénzügyi helyzetének stabilizálására, költségeinek csökkentésére törekszik. Ennek érdekében gazdálkodó tevékenységét minimális ráfordításokkal végzi, követeléseinek érvényesítése iránt intézkedik, illetve vállalatcsoporti szinten törekszik az adósságállományt átstrukturálni a fizetőképesség és a működőképesség helyreállításához.
Az adós gazdálkodó szervezet a mikro- és makrogazdasági kilátásokra figyelemmel optimistán áll a tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági folyamatok jövőbeli alakulásához, így álláspontja szerint a nemzetközi gazdasági folyamatok eredményeképpen a társaság gazdálkodásának eredménye el tudja érni azt a szintet, ami alapján a jelen fizetőképesség helyreállítását és megőrzését célzó (reorganizációs) programban és egyezségi javaslatban tett vállalásait teljesíteni tudja.
Az adós gazdálkodó szervezetnek a vagyona gazdálkodása révén valószínűsíthetően likvid pénzeszközként fog megtérülni a kielégítésre vállalt teljesítési határidőn belül, illetve külső finanszírozó partnertől tud hitelt felvenni az egyezség keretében tett vállalásai teljesítésére.
Az adós tulajdonát képező ingatlan értékesítéséből befolyó bevételből tudja vállalni a hitelezők követelésének részleges kielégítését. Az adós úgy prognosztizálja, hogy 12, maximum 24 hónapon belül az ingatlant értékesíteni tudja 800.000 és 1.200.000 euró közötti áron. Az ingatlan értékesítéséből befolyó bevételből - amennyiben az ingatlan értékesítésére könyv szerinti érték felett kerül sor (amelyet az adós prognosztizál) - az adósnak társasági adófizetési kötelezettsége keletkezik.
Az adós a csődegyezség megkötését követően vissza szándékozik térni eredeti gazdálkodó tevékenységéhez, a könnyűipari (textilipari) termékek gyártásához és kereskedelméhez - női és férfi alkalmi ruházat gyártására és kereskedelmére szándékozik visszatérni. Ehhez az adósnak természetesen szüksége van induló forrásra gépek és anyag beszerzésére. A tevékenység újbóli beindításának költségét az adós hozzávetőlegesen 60-70.000 euró összegben prognosztizálja.
Természetesen az adós valamennyi költségét a reorganizációs tervben megfogalmazott jelen egyezségi javaslatában rögzítetteknek rendeli alá, s a hitelezői kielégítés elsődlegességét szem előtt tartva gazdálkodásának volumenét és költségigényét a mindenkori aktuális lehetőségeihez igazítja.
Az adós bízik abban, hogy tevékenységének újbóli beindításával eredményes és rentábilis gazdálkodást folytatva, akár a jövőben is együttműködő partnerei között tudhatja a Tisztelt Hitelezőket és az adós jövőbeni remélt profittermelő tevékenységében is éppúgy részesülni tudnak. Az adós ezzel is igyekszik kifejezni a Tisztelt Hitelezők irányába sajnálatát, hogy a csődeljárás maradt számára az egyetlen megoldás a fizetőképességének helyreállítására, működésének megmentésére."
Az egyezségben az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy 20%-os mértékben elégíti ki a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztály elismert és nem vitatott hitelezőinek az igényét, legkésőbb a csődegyezség jogerőre emelkedésétől (felülvizsgálat esetén a Kúria döntésétől) számított 24 hónapon belül. Ezt meghaladóan az egyezség keretében kifizetésre kerülő összeg vonatkozásában 3 % kamat fizetését vállalta.
Az elsőfokú bíróság az egyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
Az S. Bank Zrt. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a csődeljárást megszüntette, a fizetési haladékot meghosszabbította és rendelkezett a vagyonfelügyelő díjáról.
Végzésének indokolásában utalt a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésére, mely szerint a csődegyezséget a bíróság akkor hagyhatja jóvá, ha az a jogszabályoknak megfelel. A bíróságnak a csődegyezség jóváhagyása során mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok érvényesülését vizsgálnia kell.
A csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A bíróság tehát a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét.
Kiemelte, hogy a csődegyezségek jóváhagyása körében a bíróságnak mindenkor biztosítania kell a felek rendelkezési jogának szabad érvényesülését, azonban az egyezség jóváhagyhatóságának korlátja annak esetleges jogszabályba ütközése.
A tevékenység folytatásának szándéka vizsgálata során a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a reorganizációs tervet sem. Ennek vizsgálata során a bíróság nem bocsátkozhat kifejezett közgazdasági, ökonómiai számításokba, illetőleg fejtegetésekbe, ha azonban a reorganizációs terv tényleges, jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat sem hordoz, úgy a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni.
Megállapította, hogy a fellebbező hitelező által sérelmezett reorganizációs terv puszta deklaráció, amelynek tartalma annyi, hogy a felszámoló jövőbeni feladatát átvéve az adós saját maga kívánja az ingatlanait értékesíteni. A jövőbeni gazdálkodó tevékenységre vonatkozóan pusztán szándéknyilatkozatot foglal magában.
Az eljárás adataiból az adós reális tevékenység folytatási szándékára (tényleges reorganizációjára) nem vonható következtetés. A "reorganizációs tervben" az adós lényegében maga ismeri el, hogy a működés újraindításához szükséges anyagi alapjai teljes mértékben hiányoznak. Miután a csődegyezség csak akkor hagyható jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét, s az adós valós tevékenységének alapjai hiányoznak, így az egyezség nem hagyható jóvá.
A jogerős végzés ellen - sorrendben - két hitelező és az adós nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
Az E. Kft. hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Állította a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésének és 21/B. §-ának, illetve a kérelem tartalma alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint iratellenes és megalapozatlan a jogerős végzés, hiszen a reorganizációs terv 5. pontja tartalmazza, hogy az adós milyen tevékenységet kíván folytatni, ahhoz mekkora forrásra van szüksége, hogyan akarja a jelenlegi kötelezettség-állományát rendezni, és mekkora lesz a jövőbeni kötelezettség-állománya. Tartalmazza a terv azt is, hogy az adós külső finanszírozó partnertől tud hitelt felvenni, és a csődeljárás az egyetlen megoldás a fizetőképességének helyreállítására, működésének megmentésére.
Kifejtette, hogy a hitelezők többsége elegendőnek és elfogadhatónak tartotta a reorganizációs tervet, az egyezségi megállapodásban foglaltakat, ezért a fellebbező bank véleménye nem alapozhatja meg a másodfokú bíróság határozatát. Utalt arra, hogy a csődegyezség lényege éppen abban rejlik, hogy a hitelezők többségének érdeke, akarata jusson érvényre.
Sz. Á.-né hitelező és tag felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 3. § (2) bekezdésben és a Pp. 215. § (1) bekezdésében írtakat, mert az S. Bank Zrt. a fellebbezésében nem jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése milyen jogszabályhelyet sértett meg, s ezt a másodfokú bíróság sem tudta megállapítani.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a hatáskörén, amikor tartalmában vizsgálta az egyezséget és a reorganizációs tervet.
Állította továbbá, hogy az adós tovább akarja folytatni a tevékenységét.
Az adós felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21/A. § (2)-(3) bekezdését, a Pp. 3. § (2) bekezdését, 8. § -át, 66. § (2) bekezdését, 215. §-át, 235. § (1)-(2) bekezdését és 239. §-át.
Kifejtette, hogy - a Pp. megfelelő alkalmazása körében - a csődeljárásban is alkalmazandó a Pp. 3. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezési elv, melyet a jóhiszemű joggyakorlásra vonatkozó alapelv (Pp. 8. §) korlátozhat. A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján az a kérdés, hogy a másodfokú-, illetve felülvizsgálati bíróság hivatalból észlelhet-e olyan tényeket, bizonyítékokat, amelyekre a felek az első- vagy másodfokú eljárásban nem hivatkoztak.
Álláspontja szerint a bíróságoknak csak a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe venniük (ha végrehajthatatlan az egyezség, vagy szabálytalan volt az eljárás). Mindebből következően nem alapozható a másodfokú bíróság határozata olyan tényre, amelyet az alapeljárásban senki nem tett vitássá.
Az S. Bank Zrt. fellebbezésében nem az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, hanem annak hatályon kívül helyezését kérte, a jogerős végzés ezért sérti a Pp. 3. § (2) bekezdését.
Iratellenes, téves és megalapozatlan a másodfokú végzés azért is, mert állítja, hogy a bank már a kifogásában előadta a reorganizációs tervvel kapcsolatos ellenérveit. A bank azonban csak a 2014. október 30-ra kitűzött tárgyalásra megküldött reorganizációs tervvel összefüggésben nyilatkozott.
A bíróságnak a végső, a döntés előtti egyezségi javaslatot és reorganizációs tervet kell vizsgálnia. A bank azonban a végső reorganizációs tervvel kapcsolatban nem tett észrevételt, ezért a másodfokú határozat sérti a Pp. 235. § (1) bekezdését, 239. §-át és a 215. § (1) bekezdésének, továbbá a Pp. 66. § (2) bekezdésének rendelkezéseit.
Utalt arra is, hogy a kifogás alapján indult eljárásban az adós nem vett részt, ezért nem szerzett tudomást a bank észrevételéről.
Állította, hogy az adós tartalmilag is eleget tett a törvény előírásainak. A bíróságnak nincs hatásköre vizsgálni a reorganizációs terv tartalmi megalapozottságát, illetve kidolgozottságát.
Iratellenesnek állította a másodfokú végzésnek azt a megállapítását, hogy az adós nem kíván továbbműködni. Az adós a tulajdonában álló ingatlant a csődeljárás alatt is bérbe adta, s ebből eredően bérleti díjbevétele származott.
Jogszabálysértésként jelölte meg, hogy a jogerős végzés az egyezség vonatkozásában a vagyonfelügyelő álláspontját figyelmen kívül hagyta. Állította, hogy a jogerős végzés szerint azért nem hagyható jóvá az egyezség, mert az adós tevékenységének alapjai hiányoznak. Hivatkozott az álláspontja szerint ezzel ellentétes tartalmú EBH 2011.2332. számú elvi döntésben megfogalmazottakra.
Az S. Bank Magyarország Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős határozat hatályában való fenntartását. Kifejtette, hogy az adós csődeljárásának célja nem a reorganizáció, hanem a vagyon értékesítése oly módon, hogy a fedezetek ellenértéke csak részben szolgáljon a hitelek visszafizetésére.
Bejelentette, hogy feljelentése alapján az adós vonatkozásában csődbűncselekmény bűntette miatt nyomozást folytat a NAV Közép-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága.
Kiemelte, hogy a vagyonfelügyelőnek nincs olyan speciális szaktudása, amely alapján a bíróság a vagyonfelügyelő nyilatkozata ellenére ne állapíthatná meg a csődeljárás vagy a csődegyezség jogszabálysértő voltát.
Sz. Á.-né hitelezői igényével kapcsolatban előadta, hogy Sz. Á.-né az adós tulajdonosa, vezető tisztségviselője és a bankhitel visszafizetéséért készfizető kezességet vállalt magánszemély. Követelése tagi hitelből származik. A bankkal kötött szerződésben az adós és az adós tagjai kötelezettséget vállaltak a tagi hitel hátrasorolására.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy a jogerős végzés csődeljárást megszüntető rendelkezése nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a bíróság vizsgálhatja-e tartalmában, és ha igen, akkor milyen mélységben a reorganizációs tervet.
A Kúria fenntartja a másodfokú bíróság által hivatkozott Gfv.VII.30.315/2013/3. számú végzésében kifejtett álláspontját, mely szerint a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja. Az adósnak rendelkeznie kell a jövőre vonatkozó reorganizációs tervvel ahhoz, hogy az adós és hitelezői által megkötött egyezség jóváhagyható legyen.
Mindezekből azonban nem következik az, hogy a bíróság hatáskörébe tartozna annak mérlegelése, gazdaságilag megfelelő-e a hitelezők által nem vitatott reorganizációs terv. A csődeljárás során a hitelezőknek kell felmérniük, hogy az adós által előterjesztett reorganizációs terv megfelelően alátámasztja-e az egyezségi javaslatban az adós által tett vállalások teljesítését, a bíróság a reorganizációs terv gazdasági megvalósíthatóságát nem vizsgálhatja és azt nem minősítheti.
Ugyanakkor a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy egyáltalán reorganizációs programnak/tervnek minősül-e az az irat, amit ilyen néven az adós a hitelezőknek megküldött, illetve a bírósághoz becsatolt.
A Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt, a hitelezőknek küldendő adósságrendezési és újjászervezési program, illetve az egyezség tartalmával kapcsolatban a 19. § (1) bekezdésben írt reorganizációs és veszteségcsökkentő program megnevezésében más, a csődeljárásra vonatkozó szabályokból azonban egyértelműen kiderül, hogy itt nem két különböző programról, hanem egy, az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó tervről van szó.
A reorganizációs terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezség útján történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációjával, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.
A fenti cél elérése, a hitelezők egyetértése megszerzésének érdekében, az adósnak a gazdasági ésszerűség szabályai szerint a reorganizációs programját (tervét) legalább az alábbiakat figyelembe véve kell elkészítenie:
-A program elkészítésekor a csődeljárás iránti kérelméhez csatolt mérlegéből kell kiindulnia - figyelembe véve az azóta eltelt időszakban bekövetkezett eseményeket is (Cstv.8. § (2) bekezdés c) pont).
-Az adósnak fel kell tárnia (átvilágítás), hogy mi okozta a gazdasági nehézségeit, a fizetésképtelenség, vagy az azzal fenyegető helyzet bekövetkezését.
-A mérlegből és az átvilágítás eredményeiből kiindulva - a rendelkezésre álló anyagi források és lehetőségei ismeretében - , ki kell dolgoznia azokat a különböző időtávú (rövid- és hosszú távú) intézkedéseket, amelyekkel gazdasági helyzetét stabilizálni akarja. Meg kell jelölnie azt is, hogy az intézkedéseknek várhatóan milyen következményei lesznek az adós vagyoni helyzetére, és így a hitelezői igények kielégítésére.
-Mindezek ismeretében kell az adós stratégiáját kidolgoznia arra vonatkozóan, hogy milyen módon kívánja az intézkedések esetleges negatív következményeit elhárítani, és a tevékenység folytatásának feltételeit megteremteni (cégnövekedési stratégia).
Az adós a fentiek alapján tudja kialakítani egyezségi ajánlatát (alternatív ajánlatait), az ajánlatnak a vagyonára vonatkozó következményeit is figyelembe véve.
A Kúria az eljárás iratai alapján megállapította, hogy a fent részletezett és elvárható tartalommal az adós csődeljárásában nem készült reorganizációs terv. A csődkérelemhez csatolt mérleg szerint az adósnak nem voltak harmadik személlyel szemben fennálló követelései - a "reorganizációs program" mégis "követelései érvényesítése iránt" kívánt intézkedni. Az adós nem tagja vállalatcsoportnak, ennek ellenére "vállalatcsoporti szinten" törekszik az adósságállományt átstrukturálni - amely "átstrukturálás" pusztán a hitelezői igények elengedését jelentené.
A Kúria álláspontja szerint a "reorganizációs programként" megnevezett irat általánosság szintjén tartalmaz jelszavakat, az adós helyzetének a megoldásával csak annyiban foglalkozik, hogy 2 éves időtartamban vállalta az ingatlan értékesítését, s két okkal indokolta, (társasági adófizetés és az új tevékenységéhez szükséges gépek és anyag beszerzése) hogy miért nem a teljes vételárat fizetné meg a hitelezőknek. Nem foglalkozik a program azzal, hogy az eljárás adatai alapján bérleti szerződéssel hasznosított ingatlan befolyó bérleti díjával az adós mit tervez.
A reorganizációs programként megnevezett okirat tartalma alapján a Kúria azt állapította meg, hogy valójában nem készített és nem nyújtott be reorganizációs programot az adós. Ebben az értelemben a Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az adós által készített "terv" tényleges, jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható programot nem tartalmaz. Ezért helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az egyezség nem hagyható jóvá.
A fent kifejtett okból a jogerős végzés nem ütközik a Cstv. 21/B. §-ába, a másodfokú bíróság jogerős végzésében a jogszabályban foglaltaknak megfelelően szüntette meg a csődeljárást. Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
Megjegyzi egyebekben a Kúria, az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az adós által benyújtott csődegyezség egyéb okból sem felel meg a Cstv. szabályainak, mert az annak létrehozását megelőző eljárásban a vagyonfelügyelő nem a Cstv. szabályainak megfelelően járt el.
Az adós által előterjesztett "reorganizációs tervnek" nevezett irat szerint az adós a saját ingatlana értékét - amelyre a jelzálogjogot, illetve a végrehajtási jogot feljegyezték - maximum 1.200.000 euróra tette (ez, 310 Ft/euró árfolyamon számolva 372.000.000 Ft).
A Cstv. 12. § (3) bekezdése szerint csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül egy követelés biztosítottnak. Figyelemmel arra, hogy az első helyi jelzálogjogosult bank nyilvántartásba vett követelése is meghaladta a 600 millió forintot, egyértelműen megállapítható, hogy a második helyen feljegyzett végrehajtási joggal rendelkező N. Ltd. nem rendelkezhetett biztosított hitelezői követeléssel.
Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó hitelezők és az adós a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdés alapján.
Budapest, 2015. március 24.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. bíró
(Kúria Gfv.VII.30.413/2014.)