adozona.hu
BH 2015.8.229
BH 2015.8.229
A csődeljárás alá került adósnál visszatartott jóteljesítési garancia (biztosíték) nem tartozik az adós csődeljárás hatálya alá eső vagyonába, arra nem terjed ki a csődegyezség hatálya [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 11. § (3) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 270. §, 271. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és az I. r. alperes között vállalkozási szerződés jött létre 2008. február 11-én, melyben az építési munkák értékét a felek 102 500 000 Ft átalányárban határozták meg. A vállalkozási szerződés 8.1.4. pontja szerint a 10%-os pénzügyi visszatartás 50%-a (azaz a teljes 10%-ból 5%) a teljesítési biztosíték érvényességének lejártát követő 15 napon belül visszafizetésre kerül a felperes részére, míg a fennmaradó 50% nyújt fedezetet a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamára...
BH 2015.8.229 A csődeljárás alá került adósnál visszatartott jóteljesítési garancia (biztosíték) nem tartozik az adós csődeljárás hatálya alá eső vagyonába, arra nem terjed ki a csődegyezség hatálya [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 11. § (3) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 270. §, 271. §].
[1] A felperes és az I. r. alperes között vállalkozási szerződés jött létre 2008. február 11-én, melyben az építési munkák értékét a felek 102 500 000 Ft átalányárban határozták meg. A vállalkozási szerződés 8.1.4. pontja szerint a 10%-os pénzügyi visszatartás 50%-a (azaz a teljes 10%-ból 5%) a teljesítési biztosíték érvényességének lejártát követő 15 napon belül visszafizetésre kerül a felperes részére, míg a fennmaradó 50% nyújt fedezetet a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamára. A 8.2.1. pontban a vállalkozó 24 hónap jótállási kötelezettséget és 36 hónap szavatosságot vállalt. A felperes a vállalkozási szerződésben foglaltaknak 2008. november 11-ével eleget tett. A jótállási biztosíték (5%) összege 5 135 500 Ft, mely - felhívás ellenére - nem került a felperes részére megfizetésre.[2] 2009. január 30. napjával az I. r. alperesből (V. Zrt.) kiválás útján létrejött a II. r. alperes (V. H. Zrt.). A kiválást tartalmazó szerződés 1.1. és 2.1. pontjai a szerződés 1. számú mellékletére utalással meghatározták, hogy a perbeli jogviszonyból eredő kötelezettségek a II. r. alperest terhelik.
[3] A II. r. alperessel szemben 2011. május 12-én, az I. r. alperessel szemben 2011. május 25-én csődeljárás indult. A felperes hitelezői igényt jelentett be a II. r. alperes csődeljárásában, azonban a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be, így hitelezőként nem vették nyilvántartásba. Az I. r. alperes csődeljárásában a felperes követelését nyilvántartásba vették, a csődegyezséget nem szavazta meg, azt azonban a bíróság jogerősen jóváhagyta a többi hitelező szavazata alapján. A felperes bejelentett teljes követeléséből a csődegyezség következtében megtérült, a jelen perben érvényesített követelésre eső hányad, 951 355 Ft.
[4] A felperes 2011. február 28-án benyújtott, utóbb módosított elsődleges keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 5 135 500 Ft vállalkozási díj, valamint ennek 2011. november 12-től a kifizetésig járó, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 301/A. §-a szerinti mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére.
[5] Az alperesek kérték a per megszüntetését a kereset időelőttiségére tekintettel. Álláspontjuk szerint a követelés még nem esedékes, mert a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamának a lejárta - 24+36 hónap - után válik esedékessé a visszatartott összeg megfizetése.
[6] Az I. r. alperes a kereset jogalapját nem vitatta, de arra hivatkozott, hogy csak a jogerősen jóváhagyott csődegyezségben szereplő 951 355 Ft összeg vonatkozásában áll fenn fizetési kötelezettsége, ez a kényszeregyezség a felperesre kiterjed.
[7] A II. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes vele szemben igényt nem érvényesíthet a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Miután a csődeljárásban hitelezői igényt nem jelentett be, igényérvényesítési jogosultságát elveszítette. Emiatt, valamint a szétválási okiratban foglaltak szerint, az I. r. alperessel szemben sem támaszthat igényt.
[8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére, 15 napon belül, 5 135 500 Ft-ot és ennek 2011. november 12-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegével megegyező mértékű késedelmi kamatát azzal, hogy az I. r. alperes a csődegyezségben meghatározottak szerint, 951 355 Ft összeg megfizetése esetén, további teljesítésre nem köteles. A felperesnek az I. r. alperessel szembeni, ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.
[9] Úgy ítélte meg, hogy mind a jótállás, mind a szavatosság a teljesítés időpontjától veszi kezdetét, a felek ettől azonban szerződésükben eltérhetnek. A 8.2.1. pont nyelvtani értelmezéséből arra következtetett, hogy a felek nem egymást követő, hanem párhuzamosan folyó időtartamokban állapodtak meg. Ugyanakkor - a szerződés szövegéből következően - a hosszabb tartamú szavatossági időszak elteltével, 2011. november 11-én vált esedékessé a visszatartott összeg.
[10] Kifejtette, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően hatályos Cstv. nem tartalmazott olyan kikötést, amely szerint a felperes a perben a követelését ne érvényesíthetné amiatt, mert a II. r. alperes ellen folyamatban volt csődeljárásban hitelezői igényét szabályosan nem érvényesítette. Jogszabály ilyen tartalmú rendelkezése hiányában a jogvesztés nem állapítható meg.
[11] Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy a tőkeösszeg után a késedelmi kamat mértéke 2013. július 1. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke.
[12] Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes vonatkozásában a csődegyezség a felperesre is kiterjed, ezért az I. r. alperestől a csődegyezségben meghatározott 951 355 Ft-on túlmenően a felperes nem érvényesíthet követelést.
[13] A II. r. alperes csődeljárásában a felperes hitelezőként nem vett részt, ezért a keresetlevél beadásakor hatályos Cstv. rendelkezései alapján a teljes követelését érvényesítheti rendes bíróság előtt. Mindez nem áll ellentétben a Ptk. 337. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
[14] A felperes egyetemlegesen kérte marasztalni az alpereseket az 5 135 500 Ft összegben. Bár az I. r. alperes csak a csődegyezségben meghatározott összeg erejéig köteles teljesíteni, ez nem érinti az alperesek egyetemleges marasztalását és azt, hogy a perköltséget is egyetemlegesen kell megfizetniük.
[15] A késedelmi kamat mértékét a 2013. július 1-jén bekövetkezett törvényi módosításra tekintettel változtatta meg.
[16] A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kérte a felperes kötelezését a perköltség viselésére is.
[17] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 1. § (2) bekezdését, 12. §-át, 20. § (1)-(2) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. § (1) és (4) bekezdését, 5. § (1)-(2) bekezdését.
[18] Felülvizsgálati kérelmében - utalva a Kúria Gfv. X. 30.427/2010/9. számú ítéletében foglaltakra - kiemelte, hogy a felperesnek lehetősége volt hitelezővé válnia a II. r. alperes csődeljárásában, mert annak megindulásáról a II. r. alperes a felperest értesítette. A felperes saját mulasztása miatt nem tett eleget a nyilvántartásba vételi díj befizetése iránti kötelezettségének.
[19] Hivatkozott a Ptk. 5. § (1)-(2) bekezdésére, valamint első, másodfokú és kúriai döntésekre, amelyek szerint a hitelező, ha a csődegyezségben nem vesz részt, és a csődegyezségen kívül kívánja érvényesíteni az igényét az adóssal szemben, az joggal való visszaélésnek minősül. Jelen eljárásban a felperes a csődegyezség megkerülésével kíván illetéktelen előnyhöz jutni a perbeli igényérvényesítéssel.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a felperes az építőipari munkát maradéktalanul elvégezte, kizárólag a visszatartott összegeket kívánta érvényesíteni, ezért írt már 2010. november 2-án kérelmet az I. r. alperesnek.
[21] A II. r. alperes a megelőző eljárásokban nem hivatkozott az illetéktelen előny szerzésére, ezért a bíróságok nem tudták vizsgálni a joggal való visszaélést. Miután ezt a megelőző eljárásban a bíróság nem vizsgálta, erre a II. r. alperes a felülvizsgálati eljárásban már nem is hivatkozhat.
[22] A felperest csak költségkímélés, és nem jogtalan előnyszerzés vezette akkor, amikor nem fizette be a II. r. alperes csődeljárásában a nyilvántartásba vételi díjat.
[23] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
[24] Elsőként rögzíti, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően megindult csődeljárásokban nyilvántartásba nem vett hitelezői igények perben történő érvényesíthetőségével kapcsolatban fenntartja a II. r. alperes által is hivatkozott Gfv. VII. 30.286/2013/12. számú határozatában kifejtett álláspontját (BH 2014.152.), a jelen ügy tényállása azonban eltér annak a tényállásától.
[25] A Kúria megítélése szerint a felperes a II. r. alperessel szemben az óvadék visszaadására irányuló igénnyel rendelkezett, a II. r. alperesnél lévő, a felperest megillető összeget ugyanis óvadéknak kell tekinteni a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.285/2009/6. számú ítéletében kifejtetteknek megfelelően, az alábbi indokok miatt:
[26] Óvadék esetében a felek abban állapodnak meg, hogy a jogosult kielégítési joga megnyíltakor az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti [Ptk. 271. § (1) bekezdés]. Az óvadéknak tehát az a funkciója, hogy ha a kötelezett nem képes vagy nem akar a szerződésnek megfelelően teljesíteni, úgy erre az esetre az óvadék fedezetet nyújtson. A jogosult a szerződésszegéskor tehát nyomban rendelkezhet az óvadékkal, abból közvetlenül - a bírói út igénybevétele nélkül - kielégítést kereshet.
[27] A perbeli szerződés 8.2.2. pontja szerint a jótállási biztosíték az azzal biztosított jótállási időszakban esetlegesen felmerülő, a jótállási kötelezettség körébe tartozó hibák kijavításának fedezete. A felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy mi a jogi megítélése a felek szerződése szerinti "jóteljesítési biztosítéknak" - amit más szerződésekben a gyakorlatban "jóteljesítési garanciának" neveznek -, mert ez határozza meg a csődeljáráshoz való viszonyát is.
[28] A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy a jóteljesítési garancia (jóteljesítési biztosíték) a gazdasági életben kialakult olyan szerződéses kikötés, melyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy
[29] 1. az a vállalkozót megilleti,
[30] 2. a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig,
[31] 3. az összeg rendeltetése az, hogy - amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítése miatt felmerült hibát nem javítja ki - a megrendelő a nála levő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti.
[32] Ha a fenti jellemzőket összevetjük, a következő megállapításra juthatunk:
[33] 1. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy egy jövőbeli követelést óvadékkal biztosítanak - erre lehetőséget ad a Ptk. 271/A. §-a alapján a Ptk. 251. § (2) bekezdése -, akkor szerződést kötnek és az óvadék tárgyát a kötelezett átadja a jogosult számára.
[34] Nem vitásan a vállalkozói díj teljes egészében megilleti a vállalkozót a szerződés teljesítésekor. Ha a felek abban állapodnak meg a szerződésben, hogy a megrendelőnek a vállalkozóval szembeni esetleges jövőbeli követelését - a megrendelő szavatossági igényének pénzbeli megfelelőjét - a vállalkozónak járó vállalkozói díj egy részének visszatartásával biztosítják, akkor ez a szerződés az óvadékra vonatkozó szerződés elemeit foglalja magában.
[35] Felvethető ezen okfejtéssel szemben, hogy a szavatossági jogok szélesebb jogosultságokat tartalmaznak a vállalkozó által biztosított pénzösszegből való kielégítés lehetőségénél és a Ptk. 306. §-a sorrendet ír elő a szavatossági jogok érvényesítése terén. Ugyanakkor azonban, ahogyan pénzkövetelések esetén az óvadék célja ténylegesen a követelés kielégítésének biztosítása - azaz a teljesítés -, a vállalkozási szerződések esetén a visszatartott összeg célja a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítása, vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja.
[36] 2. Az óvadékot a Ptk. 270. § (2) bekezdése szerint át kell adni az óvadék jogosultjának, az átadás fogalmát azonban igen széleskörűen határozta meg a törvény. Jelen esetben a jóteljesítési biztosítékként visszatartott összeg a felperes rendelkezése alapján maradhatott az alperes jogelődjénél. Ez az összeg a vállalkozási szerződés teljesítése következtében megillette a felperest, ezt ki is kellett volna fizetni a részére, csak a felek közötti megállapodás miatt maradt a II. r. alperes jogelődjénél. Ez a rendelkezés megfelel a Ptk. 270. § (2) bekezdésében meghatározott "átadás" fogalomnak.
[37] 3. Az óvadékból a jogosult kielégítést kereshet kielégítési joga megnyíltakor. A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) esetén a kielégítés joga akkor nyílik meg a jogosult számára, amikor a vállalkozó a kijavítási, kicserélési kötelezettségét nem teljesítette, vagy a vállalkozó helyett mással kellett kijavíttatni a dolgot és ebben az esetben a megrendelő az őt ért joghátrányt közvetlenül pénzzel egyenlíti ki a vállalkozót megillető, de a megrendelőnél maradt vállalkozói díjrészből.
[38] A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) óvadék jellegét támasztja alá a Ptk. 270. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely lehetővé teszi, hogy a felek megállapodjanak az óvadék tárgyának a használatában.
[39] A kifejtett álláspontot támasztja alá a BH 2003.288. számú eseti döntés is, mely szerint a szerződésben kikötött biztosítékot tartalma szerint kell megítélni, s a biztosíték tartalmi elemeit kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, óvadéknak minősíthető-e vagy sem.
[40] A fentiek alapján az olyan "jóteljesítési garancia" - jelen esetben jóteljesítési biztosíték -, amely lehetővé teszi a megrendelő részére hibás teljesítés esetére a kijavítás költségeinek közvetlen érvényesítését a vállalkozói díjból visszatartott összegből, óvadékként funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására.
[41] Mindezekből következően a felperes mint vállalkozó nem hitelezői igénnyel rendelkezett az alperesekkel (megrendelőkkel) szemben, hanem az óvadékként - a kiválás következtében a II. r. alperesnél - visszatartott összeg megfizetésére tarthat igényt.
[42] A továbbiakban a Kúria azt vizsgálta meg, hogy az óvadék jogosultjával szembeni csődeljárás megindítása milyen hatással van az óvadékra.
[43] A Cstv. 11. § (2) bekezdés d) és e) pontja a moratórium tartama alatt megakadályozza az óvadék alapján kifizetést célzó igény érvényesítését az adós vagyonával szemben, azaz az óvadék jogosultja a kötelezett csődeljárásának tartama alatt nem elégítheti ki az igényét a nála levő óvadékból. Ez alól a rendelkezés alól a Cstv. 11. § (3) bekezdése tartalmaz kivételeket azokra az esetekre, amikor az óvadék jogosultja, vagy az óvadékot szolgáltató személy kerül csődeljárás alá.
[44] A Cstv. 12. § (3) bekezdése szerint az adós, mint óvadékot nyújtó kötelezett vagyonán alapított óvadék esetében az óvadék jogosultja biztosított hitelezőnek minősül.
[45] A perbeli helyzetben azonban nem az óvadékot nyújtó kötelezett, hanem az óvadék jogosultja került csődeljárás hatálya alá.
[46] A csődeljárás szabályai nem akadályozzák meg a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult adóst abban, hogy - amennyiben a feltételek fennállnak - az óvadékból kielégítse magát. Amennyiben azonban nincs olyan ok, ami miatt az óvadékként letett vagyonból a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult kielégítést kereshetne, az óvadékként kezelt összeget a saját vagyonától elkülönítve kell kezelnie.
[47] A jogosult csődeljárásának a megindítása nem változtatja meg az óvadék jogi tartalmát, nem változtatja az adós vagyonává az óvadékként letett dolgot, így nem változtatja hitelezői igénnyé a csődeljárás alá került adósnál, mint az óvadékot magánál tartó jogosultnál levő, óvadékként letett összeggel való elszámolási jogot sem.
[48] Mindebből az következik, hogy az óvadékként az adósnál (mint jogosultnál) elhelyezett összegek nem változnak át hitelezői igénnyé, mert az óvadék nem tartozik az adós vagyonába. Az óvadékot - amennyiben annak feltételei fennállnak - át kell adni az óvadékot nyújtó részére.
[49] Ebből következően a felülvizsgálati kérelem keretei között, a II. r. alperes tekintetében végezve a vizsgálatot, a Kúria megállapította, hogy nem jogszabálysértő a jogerős ítélet azért, mert a II. r. alperest kötelezte a felperes által igényelt összegnek a megfizetésére. A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítéletet - részben eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.154/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Gondola Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Gondola Zsolt Zoárd ügyvéd által képviselt ZS. Korlátolt Felelősségű Társaság felperesnek a V. Zártkörűen Működő Részvénytársaság I. rendű, és a Dr. Balázs Péter Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Balázs Péter ügyvéd által képviselt V. H. Zártkörűen Működő Részvénytársaság II. rendű alperesek ellen, vállalkozási díj megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszéken 12.G.41.843/2012. számon indult eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.515/2013/4. számú jogerős ítélete ellen a II. r. alperes által 15. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 127.000 (Százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes és az I. r. alperes között vállalkozási szerződés jött létre 2008. február 11-én, melyben az építési munkák értékét a felek 102.500.000 Ft átalányárban határozták meg. A vállalkozási szerződés 8.1.4. pontja szerint a 10%-os pénzügyi visszatartás 50%-a (azaz a teljes 10%-ból 5%) a teljesítési biztosíték érvényességének lejártát követő 15 napon belül visszafizetésre kerül a felperes részére, míg a fennmaradó 50% nyújt fedezetet a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamára. A 8.2.1. pontban a vállalkozó 24 hónap jótállási kötelezettséget és 36 hónap szavatosságot vállalt. A felperes a vállalkozási szerződésben foglaltaknak 2008. november 11-ével eleget tett. A jótállási biztosíték (5%) összege 5.135.500 Ft, mely - felhívás ellenére - nem került a felperes részére megfizetésre.
2009. január 30. napjával az I. r. alperesből (V. Zrt.) kiválás útján létrejött a II. r. alperes (V. H. Zrt.). A kiválást tartalmazó szerződés 1.1. és 2.1. pontjai a szerződés 1. számú mellékletére utalással meghatározták, hogy a perbeli jogviszonyból eredő kötelezettségek a II. r. alperest terhelik.
A II. r. alperessel szemben 2011. május 12-én, az I. r. alperessel szemben 2011. május 25-én csődeljárás indult. A felperes hitelezői igényt jelentett be a II. r. alperes csődeljárásában, azonban a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be, így hitelezőként nem vették nyilvántartásba. Az I. r. alperes csődeljárásában a felperes követelését nyilvántartásba vették, a csődegyezséget nem szavazta meg, azt azonban a bíróság jogerősen jóváhagyta a többi hitelező szavazata alapján. A felperes bejelentett teljes követeléséből a csődegyezség következtében megtérült, a jelen perben érvényesített követelésre eső hányad, 951.355 Ft.
A felperes 2011. február 28-án benyújtott, utóbb módosított elsődleges keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 5.135.500 Ft vállalkozási díj, valamint ennek 2011. november 12-től a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. §-a szerinti mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére. Másodlagos keresetében, a II. r. alperes nem teljesítése esetén, az I. r. alperest kérte kötelezni.
Az alperesek kérték a per megszüntetését a kereset időelőttiségére tekintettel. Álláspontjuk szerint a követelés még nem esedékes, mert a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamának a lejárta - 24+36 hónap - után válik esedékessé a visszatartott összeg megfizetése.
Az I. r. alperes a kereset jogalapját nem vitatta, de arra hivatkozott, hogy csak a jogerősen jóváhagyott csődegyezségben szereplő 951.355 Ft összeg vonatkozásában áll fenn fizetési kötelezettsége, ez a kényszeregyezség a felperesre kiterjed.
A II. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes vele szemben igényt nem érvényesíthet a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Miután a csődeljárásban hitelezői igényt nem jelentett be, igényérvényesítési jogosultságát elveszítette. Emiatt, valamint a szétválási okiratban foglaltak szerint, az I. r. alperessel szemben sem támaszthat igényt.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére, 15 napon belül, 5.135.500 Ft-ot és ennek 2011. november 12-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegével megegyező mértékű késedelmi kamatát azzal, hogy az I. r. alperes a csődegyezségben meghatározottak szerint, 951.355 Ft összeg megfizetése esetén, további teljesítésre nem köteles. A felperesnek az I. r. alperessel szembeni, ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.
Úgy ítélte meg, hogy mind a jótállás, mind a szavatosság a teljesítés időpontjától veszi kezdetét, a felek ettől azonban szerződésükben eltérhetnek. A 8.2.1. pont nyelvtani értelmezéséből arra következtetett, hogy a felek nem egymást követő, hanem párhuzamosan folyó időtartamokban állapodtak meg. Ugyanakkor - a szerződés szövegéből következően - a hosszabb tartamú szavatossági időszak elteltével, 2011. november 11-én vált esedékessé a visszatartott összeg.
Kifejtette, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően hatályos Cstv. nem tartalmazott olyan kikötést, amely szerint a felperes a perben a követelését ne érvényesíthetné amiatt, mert a II. r. alperes ellen folyamatban volt csődeljárásban hitelezői igényét szabályosan nem érvényesítette. Jogszabály ilyen tartalmú rendelkezése hiányában a jogvesztés nem állapítható meg.
Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy a tőkeösszeg után a késedelmi kamat mértéke 2013. július 1. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke.
Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes vonatkozásában a csődegyezség a felperesre is kiterjed, ezért az I. r. alperestől a csődegyezségben meghatározott 951.355 Ft-on túlmenően a felperes nem érvényesíthet követelést.
A II. r. alperes csődeljárásában a felperes hitelezőként nem vett részt, ezért a keresetlevél beadásakor hatályos Cstv. rendelkezései alapján a teljes követelését érvényesítheti rendes bíróság előtt. Mindez nem áll ellentétben a Ptk. 337. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
A felperes egyetemlegesen kérte marasztalni az alpereseket az 5.135.500 Ft összegben. Bár az I. r. alperes csak a csődegyezségben meghatározott összeg erejéig köteles teljesíteni, ez nem érinti az alperesek egyetemleges marasztalását és azt, hogy a perköltséget is egyetemlegesen kell megfizetniük.
A késedelmi kamat mértékét a 2013. július 1-jén bekövetkezett törvényi módosításra tekintettel változtatta meg.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kérte a felperes kötelezését a perköltség viselésére is.
Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 1. § (2) bekezdését, 12. §-át, 20. § (1)-(2) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. § (1) és (4) bekezdését, 5. § (1)-(2) bekezdését.
Felülvizsgálati kérelmében - utalva a Kúria Gfv.X.30.427/2010/9. számú ítéletében foglaltakra - kiemelte, hogy a felperesnek lehetősége volt hitelezővé válnia a II. r. alperes csődeljárásában, mert annak megindulásáról a II. r. alperes a felperest értesítette. A felperes saját mulasztása miatt nem tett eleget a nyilvántartásba vételi díj befizetése iránti kötelezettségének.
Hivatkozott a Ptk. 5. § (1)-(2) bekezdésére, valamint első-, másodfokú és kúriai döntésekre, amelyek szerint a hitelező, ha a csődegyezségben nem vesz részt, és a csődegyezségen kívül kívánja érvényesíteni az igényét az adóssal szemben, az joggal való visszaélésnek minősül. Jelen eljárásban a felperes a csődegyezség megkerülésével kíván illetéktelen előnyhöz jutni a perbeli igényérvényesítéssel.
Állította, hogy az első- és másodfokú bíróságnak még akkor is vizsgálnia kellett volna a joggal való visszaélésre vonatkozó körülményeket, ha erre a II. r. felperes nem hivatkozott volna az első- és másodfokú eljárás során.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a felperes az építőipari munkát maradéktalanul elvégezte, kizárólag a visszatartott összegeket kívánta érvényesíteni, ezért írt már 2010. november 2-án kérelmet az I. r. alperesnek.
Állította, hogy a felperes nem szándékosan, előnyszerzés miatt marad ki a csődegyezségből, hanem az érvényesítési lehetőségének hiánya miatt döntött a nyilvántartásba vételi díj be nem fizetése mellett, mivel úgy ítélte meg, hogy az I. és II. r. alperesek meg fognak szűnni.
Álláspontja szerint a kereset benyújtásakor, illetve a II. r. alperes csődeljárásának megindításakor a jogalkotó még hagyta, hogy a hitelező döntse el, részt kíván-e venni a csődeljárásban, vagy nem. A jog társadalmi rendeltetésével nem összeférhetetlen, ha bármelyik hitelező kimaradt az egyezségből.
Utalt arra, hogy a II. r. alperes a megelőző eljárásokban nem hivatkozott az illetéktelen előny szerzésére, ezért a bíróságok nem tudták vizsgálni a joggal való visszaélést. Miután ezt a megelőző eljárásban a bíróság nem vizsgálta, erre a II. r. alperes a felülvizsgálati eljárásban már nem is hivatkozhat.
A felperest csak költségkímélés, és nem jogtalan előnyszerzés vezette akkor, amikor nem fizette be a II. r. alperes csődeljárásában a nyilvántartásba vételi díjat.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Elsőként rögzíti, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően megindult csődeljárásokban nyilvántartásba nem vett hitelezői igények perben történő érvényesíthetőségével kapcsolatban fenntartja a II. r. alperes által is hivatkozott Gfv.VII.30.286/2013/12. számú határozatában kifejtett álláspontját, a jelen ügy tényállása azonban eltér annak a tényállásától.
A Kúria megítélése szerint a felperes a II. r. alperessel szemben az óvadék visszaadására irányuló igénnyel rendelkezett, a II. r. alperesnél lévő, a felperest megillető összeget ugyanis óvadéknak kell tekinteni a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.285/2009/6. számú ítéletében kifejtetteknek megfelelően, az alábbi indokok miatt:
Óvadék esetében a felek abban állapodnak meg, hogy a jogosult kielégítési joga megnyíltakor az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti [Ptk. 271. § (1) bekezdés]. Az óvadéknak tehát az a funkciója, hogy ha a kötelezett nem képes vagy nem akar a szerződésnek megfelelően teljesíteni, úgy erre az esetre az óvadék fedezetet nyújtson. A jogosult a szerződésszegéskor tehát nyomban rendelkezhet az óvadékkal, abból közvetlenül - a bírói út igénybevétele nélkül - kielégítést kereshet.
A perbeli szerződés 8.2.2. pontja szerint a jótállási biztosíték az azzal biztosított jótállási időszakban esetlegesen felmerülő, a jótállási kötelezettség körébe tartozó hibák kijavításának fedezete. A felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy mi a jogi megítélése a felek szerződése szerinti "jóteljesítési biztosítéknak" - amit más szerződésekben a gyakorlatban "jóteljesítési garanciának" neveznek -, mert ez határozza meg a csődeljáráshoz való viszonyát is.
A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy a jóteljesítési garancia (jóteljesítési biztosíték) a gazdasági életben kialakult olyan szerződéses kikötés, melyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy
1) az a vállalkozót megilleti,
2) a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig,
3) az összeg rendeltetése az, hogy - amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítése miatt felmerült hibát nem javítja ki - a megrendelő a nála levő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti.
Ha a fenti jellemzőket összevetjük, a következő megállapításra juthatunk:
1) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy egy jövőbeli követelést óvadékkal biztosítanak - erre lehetőséget ad a Ptk. 271/A. §-a alapján a Ptk. 251. § (2) bekezdése - akkor szerződést kötnek és az óvadék tárgyát a kötelezett átadja a jogosult számára.
Nem vitásan a vállalkozói díj teljes egészében megilleti a vállalkozót a szerződés teljesítésekor. Ha a felek abban állapodnak meg a szerződésben, hogy a megrendelőnek a vállalkozóval szembeni esetleges jövőbeli követelését - a megrendelő szavatossági igényének pénzbeli megfelelőjét - a vállalkozónak járó vállalkozói díj egy részének visszatartásával biztosítják, akkor ez a szerződés az óvadékra vonatkozó szerződés elemeit foglalja magában.
Felvethető ezen okfejtéssel szemben, hogy a szavatossági jogok szélesebb jogosultságokat tartalmaznak a vállalkozó által biztosított pénzösszegből való kielégítés lehetőségénél és a Ptk. 306. §-a sorrendet ír elő a szavatossági jogok érvényesítése terén. Ugyanakkor azonban, ahogyan pénzkövetelések esetén az óvadék célja ténylegesen a követelés kielégítésének biztosítása - azaz a teljesítés -, a vállalkozási szerződések esetén a visszatartott összeg célja a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítása, vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja.
2) Az óvadékot a Ptk. 270. § (2) bekezdése szerint át kell adni az óvadék jogosultjának, az átadás fogalmát azonban igen széleskörűen határozta meg a törvény. Jelen esetben a jóteljesítési biztosítékként visszatartott összeg a felperes rendelkezése alapján maradhatott az alperes jogelődjénél. Ez az összeg a vállalkozási szerződés teljesítése következtében megillette a felperest, ezt ki is kellett volna fizetni a részére, csak a felek közötti megállapodás miatt maradt a II. r. alperes jogelődjénél. Ez a rendelkezés megfelel a Ptk. 270. § (2) bekezdésében meghatározott "átadás" fogalomnak.
3) Az óvadékból a jogosult kielégítést kereshet kielégítési joga megnyíltakor. A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) esetén a kielégítés joga akkor nyílik meg a jogosult számára, amikor a vállalkozó a kijavítási, kicserélési kötelezettségét nem teljesítette, vagy a vállalkozó helyett mással kellett kijavíttatni a dolgot és ebben az esetben a megrendelő az őt ért joghátrányt közvetlenül pénzzel egyenlíti ki a vállalkozót megillető, de a megrendelőnél maradt vállalkozói díjrészből.
A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) óvadék jellegét támasztja alá a Ptk. 270. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely lehetővé teszi, hogy a felek megállapodjanak az óvadék tárgyának a használatában.
A kifejtett álláspontot támasztja alá a BH 2003.288 számú eseti döntés is, mely szerint a szerződésben kikötött biztosítékot tartalma szerint kell megítélni, s a biztosíték tartalmi elemeit kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, óvadéknak minősíthető-e vagy sem.
A fentiek alapján az olyan "jóteljesítési garancia" - jelen esetben jóteljesítési biztosíték -, amely lehetővé teszi a megrendelő részére hibás teljesítés esetére a kijavítás költségeinek közvetlen érvényesítését a vállalkozói díjból visszatartott összegből, óvadékként funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására.
Mindezekből következően a felperes mint vállalkozó nem hitelezői igénnyel rendelkezett az alperesekkel (megrendelőkkel) szemben, hanem az óvadékként - a kiválás következtében a II. r. alperesnél - visszatartott összeg megfizetésére tarthat igényt.
A továbbiakban a Kúria azt vizsgálta meg, hogy az óvadék jogosultjával szembeni csődeljárás megindítása milyen hatással van az óvadékra.
A Cstv. 11. § (2) bekezdés d) és e) pontja a moratórium tartama alatt megakadályozza az óvadék alapján kifizetést célzó igény érvényesítését az adós vagyonával szemben, azaz az óvadék jogosultja a kötelezett csődeljárásának tartama alatt nem elégítheti ki az igényét a nála levő óvadékból. Ez alól a rendelkezés alól a Cstv. 11. § (3) bekezdése tartalmaz kivételeket azokra az esetekre, amikor az óvadék jogosultja, vagy az óvadékot szolgáltató személy kerül csődeljárás alá.
A Cstv. 12. § (3) bekezdése szerint az adós, mint óvadékot nyújtó kötelezett vagyonán alapított óvadék esetében az óvadék jogosultja biztosított hitelezőnek minősül.
A perbeli helyzetben azonban nem az óvadékot nyújtó kötelezett, hanem az óvadék jogosultja került csődeljárás hatálya alá.
A csődeljárás szabályai nem akadályozzák meg a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult adóst abban, hogy - amennyiben a feltételek fennállnak -, az óvadékból kielégítse magát. Amennyiben azonban nincs olyan ok, ami miatt az óvadékként letett vagyonból a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult kielégítést kereshetne, az óvadékként kezelt összeget a saját vagyonától elkülönítve kell kezelnie.
A jogosult csődeljárásának a megindítása nem változtatja meg az óvadék jogi tartalmát, nem változtatja az adós vagyonává az óvadékként letett dolgot, így nem változtatja hitelezői igénnyé a csődeljárás alá került adósnál, mint az óvadékot magánál tartó jogosultnál levő, óvadékként letett összeggel való elszámolási jogot sem.
Mindebből az következik, hogy az óvadékként az adósnál (mint jogosultnál) elhelyezett összegek nem változnak át hitelezői igénnyé, mert az óvadék nem tartozik az adós vagyonába. Az óvadékot - amennyiben annak feltételei fennállnak - át kell adni az óvadékot nyújtó részére.
Ebből következően a felülvizsgálati kérelem keretei között, a II. r. alperes tekintetében végezve a vizsgálatot, a Kúria megállapította, hogy nem jogszabálysértő a jogerős ítélet azért, mert a II. r. alperest kötelezte a felperes által igényelt összegnek a megfizetésére. A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítéletet - részben eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.)IM rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja, (5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2015. február 24.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.154/2014.)