adozona.hu
ÍH 2015.80
ÍH 2015.80
REGISZTRÁCIÓS DÍJ KIEGÉSZÍTÉSÉNEK IDŐBELI KORLÁTJA - REGISZTRÁCIÓS DÍJ FIZETÉSE, HA A FELSZÁMOLÁST CSŐDELJÁRÁS ELŐZTE MEG A felszámolást közvetlenül megelőző csődeljárásban bejelentett hitelezői követelést nem kell ismét bejelenteni a felszámolónak, azonban a nyilvántartásba vételi díj kiegészítésének legalább a hitelezői igénybejelentések megtételére nyitva álló 180 napos határidőn belül meg kell történnie (Cstv. 28. §, 37. §, 46. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2012. június 16-án benyújtott kérelemre indult eljárásban az adós felszámolásának közzétételére 2012. július 24-én került sor, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az adós felszámolója az S. Felszámoló és Vagyonkezelő Kft.
A V. Építő Építőipari és Generálkivitelező Kft. hitelező 2013. május 13-án kifogással élt a felszámoló intézkedésével szemben, és kérte a felszámolónak a hitelezői igénye 10 millió forint feletti részének nyilvántartásba vételét elutasító intézkedésének a m...
ÍH 2015.80 REGISZTRÁCIÓS DÍJ KIEGÉSZÍTÉSÉNEK IDŐBELI KORLÁTJA - REGISZTRÁCIÓS DÍJ FIZETÉSE, HA A FELSZÁMOLÁST CSŐDELJÁRÁS ELŐZTE MEG
A felszámolást közvetlenül megelőző csődeljárásban bejelentett hitelezői követelést nem kell ismét bejelenteni a felszámolónak, azonban a nyilvántartásba vételi díj kiegészítésének legalább a hitelezői igénybejelentések megtételére nyitva álló 180 napos határidőn belül meg kell történnie (Cstv. 28. §, 37. §, 46. §).
A 2012. június 16-án benyújtott kérelemre indult eljárásban az adós felszámolásának közzétételére 2012. július 24-én került sor, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az adós felszámolója az S. Felszámoló és Vagyonkezelő Kft.A V. Építő Építőipari és Generálkivitelező Kft. hitelező 2013. május 13-án kifogással élt a felszámoló intézkedésével szemben, és kérte a felszámolónak a hitelezői igénye 10 millió forint feletti részének nyilvántartásba vételét elutasító intézkedésének a megsemmisítését és a felszámolót a teljes hitelezői igénye nyilvántartásba vételére kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján a kifogást elutasította.
A végzés indokolása szerint a jelen felszámolási eljárást eredménytelen csődeljárás előzte meg, amelyben a hitelező 65 053 079 forint összegű hitelezői igényt jelentett be, és megfizetett 100 000 forint nyilvántartásba vételi díjat. A hitelező igénye a folyamatban lévő perre tekintettel vitatottként került besorolásra. A felszámoló a 2012. szeptember 21-én kézbesített levelében felhívta a hitelezőt, hogy a nyilvántartásba vételi díjat további 100 000 forinttal egészítse ki. A hitelező a regisztrációs díjat csak 2013. április 10. napján egészítette ki. A felszámoló a 2013. április 25-i levelében tájékoztatta a hitelezőt, hogy a befizetése elkésett, ezért a követelését csak 10 millió forint erejéig veszi nyilvántartásba.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a díj befizetésének késedelméhez a törvény nem fűz olyan jogkövetkezményt, hogy az egyébként határidőben bejelentett igényt határidőn túl érkezettként kell nyilvántartásba venni, tehát a hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba vételi díj befizetése időben elválhat egymástól (BDT 2011.2437.), ez azonban nem mentesít az objektív határidő betartása alól. A kifogást előterjesztő hitelező nem tudott olyan okirati bizonyítékot csatolni, amely alátámasztotta volna azt az állítását, mely szerint a felszámoló 2013 szeptemberében jelölte meg a befizetés végső határidejét. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kifogást előterjesztő hitelező az objektív, jogvesztő határidő (2013. január 21.) lejárta után 2013. április 10-én, tehát elkésve intézkedett a nyilvántartásba vételi díj kiegészítése iránt, melyre tekintettel a felszámoló nem sértett jogszabályt, amikor nem vette nyilvántartásba a hitelező 10 millió forint feletti követelését.
A végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatását, a kifogásának történő helyt adást kérte.
Álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a törvény nem fűz a regisztrációs díj befizetésének késedelméhez olyan jogkövetkezményt, hogy az egyébként határidőben bejelentett igényt határidőn túl érkezettként kell nyilvántartásba venni, így az igény bejelentése és a díj megfizetése időben elválhat egymástól. Azt is helyesen állapította meg, hogy a társaságnak nem áll rendelkezésére olyan okirati bizonyíték, mely szerint a felszámoló 2013 szeptemberében jelölte meg a díjkiegészítés végső határidejét, azonban állította, hogy a felszámoló szóban két ízben is azt a tájékoztatást adta, hogy 2013 szeptembere a díjfizetés határideje, amit tanúvallomással tud bizonyítani. Véleménye szerint a felszámoló nem véletlenül nem írásban adta ezt a tájékoztatást, és fontosnak tartotta kiemelni, hogy írásban semmilyen tájékoztatást nem adott a felszámoló a díjkiegészítés határidejéről. Kifejtette továbbá, hogy a jogszabály nem tartalmaz egyértelmű szabályozást a csődeljárást közvetlenül követő felszámolási eljárásban ismételten bejelentett követelés után kiegészítendő regisztrációs díj megfizetésének határidejére.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján érdemben helytálló következtetésre jutott, amikor a hitelező kifogását elutasította. A fellebbezésben felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztatására.
A Kúria a Bírósági Határozatok tárában 2015. évben 15. számon közzétett eseti döntésében a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határideje tekintetében hozott a BH 2001.240. számú eseti döntésben kifejtetteket - az időközben történt jogszabályváltozásokra is figyelemmel - nem tartotta fenn. Kifejtette, ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, két feltételnek kell eleget tennie. Be kell jelentenie a követelését a felszámolóhoz a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon belül, illetve ha ezt elmulasztja, úgy a közzétételtől számított 180 napos jogvesztő határidőn belül [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont, 37. § (3) bekezdés], a bejelentésen felül a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések kivételével a nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja. Nem vitásan a Cstv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére. A Cstv. 46. § (7) bekezdésében azonban egyértelműen fogalmaz a törvény: a nyilvántartásba vételhez elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek a felszámoló részére történő igazolása. Ennek megfelelően valamennyi Cégközlönyben megjelenő felszámolást megindító hirdetményben megtalálható a bíróság felhívása a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül történő befizetésére és annak a felszámoló részére történő igazolására, és mind a felszámoló, mind az adós, mind a többi hitelező érdekével ellentétes az, ha bizonytalanság áll fenn a felszámolási eljárásban hitelezőként figyelembe vehető személyek köre és a figyelembe vehető hitelezői igények összege tekintetében. A felszámolási eljárás fent hivatkozott rendelkezéseinek egybevetéséből tehát egyértelműen az következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt kíván venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy csak az igényét határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat, csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette. Aki pedig jogvesztő határidőn belül nem fizeti be a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezővé.
A Cstv. 46. § (7) bekezdés második mondata akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárást közvetlenül csődeljárás előzte meg és a hitelező a követelését ott bejelentette, és kifizette a nyilvántartásba vételi díjat, a felszámolási eljárásban a követelést nem kell ismét bejelentenie, azonban a felszámoló felhívására meg kell fizetnie a díjkülönbözetet. Helyesen hivatkozott arra a hitelező, hogy a Cstv. nem tartalmaz egyértelmű szabályozást a csődeljárást követő felszámolási eljárásban a regisztrációs díj kiegészítésének határidejére vonatkozóan. Ebből azonban nem az a következtetés vonható le, hogy a regisztrációs díj kiegészítésének ebben az esetben nincs határideje, hanem az, hogy a kiegészítésre is a Cstv. általános szabályait kell alkalmazni. Vagyis a díj kiegészítésének legalább a hitelezői igénybejelentések megtételére nyitva álló 180 napos határidőn belül meg kell történnie.
A jelen helyzet hasonló ahhoz, amikor a felszámolási eljárásban igényt bejelentő hitelező a regisztrációs díjat a szükségesnél alacsonyabb összegben fizeti be, és azt nem egészíti ki a jogvesztő határidő bekövetkeztéig. Ebben az esetben is csak a befizetett regisztrációs díj mértékéig vehető nyilvántartásba a követelése. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a törvény a felszámolónak nem írja elő, hogy a díjkiegészítés határidejére vonatkozóan írásbeli tájékoztatást adjon a hitelezőnek, az adott ügyben egyébként írásban a hitelező ilyen tájékoztatást a felszámolótól nem is kért. Tény, hogy a felszámolás 2012. július 24-én történt közzétételére tekintettel a 180 napos jogvesztő határidő 2013. január 20-án telt el. A hitelező 2012. szeptember 21. napján kézhez vette a levelet, amelyben a felszámoló felhívta a nyilvántartásba vételi díj kiegészítésére. A kiegészítés összegét azonban csak 2013. április 10-én, a közzétételtől számított egy éven túl és a felszámoló felhívásának kézhezvételétől számítottan is 180 napon túl fizette meg. Nem tévedett tehát sem a felszámoló, sem az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező követelésének azt a részét, amely után a nyilvántartásba vételi díjat csak a jogvesztő határidőn túl egészítette ki, nem vette nyilvántartásba.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.414/2014/2.)