adozona.hu
AVI 2015.7.60
AVI 2015.7.60
A nyilatkozat pótlásának a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2007. június 22. napján kelt adásvételi szerződéssel (a továbbiakban: szerződés) megszerezte az üdülő megnevezésű ingatlan részét képező két külön helyrajzi számmal megjelölt egységet, amelyek együttes vételára 17 500 000 Ft volt. A felek a szerződés 11. pontjában rögzítették, hogy a "vevő ingatlanforgalmazással hivatásszerűen foglalkozó gazdasági társaság, erre tekintettel vevő az ingatlanforgalmazókat az Itv. szerint megillető kedvezményes vagyonátruházási illeték kiszabását ké...
AVI 2015.7.60 A nyilatkozat pótlásának a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A felperes a 2007. június 22. napján kelt adásvételi szerződéssel (a továbbiakban: szerződés) megszerezte az üdülő megnevezésű ingatlan részét képező két külön helyrajzi számmal megjelölt egységet, amelyek együttes vételára 17 500 000 Ft volt. A felek a szerződés 11. pontjában rögzítették, hogy a "vevő ingatlanforgalmazással hivatásszerűen foglalkozó gazdasági társaság, erre tekintettel vevő az ingatlanforgalmazókat az Itv. szerint megillető kedvezményes vagyonátruházási illeték kiszabását kéri a jelen nyilatkozatával". A szerződést a felperes illetékkiszabás céljából 2007. július 10-én nyújtotta be az illetékes földhivatalhoz.Az elsőfokú adóhatóság a 2007. szeptember 20. napján kelt fizetési meghagyással a bejelentett forgalmi értéket elfogadva, 10%-os illetékkulcsot alkalmazva kötelezte a felperest 1 750 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére.
A felperes a 2007. december 27-én elsőfokú adóhatósághoz érkezett kérelmében a szerződés 11. pontjára hivatkozva kérte kedvezményes illeték kiszabását, a terhére előírt illeték csökkentését arra alapítottan, hogy ingatlanforgalmazással foglalkozó kft. ez a fő tevékenysége, mellékelten becsatolta a társasági szerződését.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. március 12-én kelt határozatában kiegészítette korábbi fizetési meghagyása indokolási részét azzal, hogy az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdésében meghatározott kedvezményes illetékkulcs nem alkalmazható, mert a szerződés 11. pontjában tett nyilatkozat nem felel meg a jogszabályi követelményeknek. Ezt a határozatot a felperes 2009. március 24-én vette át, és a törvényes határidőn belül előterjesztett fellebbezésében kifejtette, hogy az ingatlanokat főtevékenységként végzett ingatlanforgalmazási tevékenysége keretében vásárolta meg, ennek alátámasztásaként csatolta a cégkivonatát, hangsúlyozta, hogy a szerződés 11. pontjába foglalt nyilatkozat álláspontja szerint megfelel a törvényi rendelkezéseknek, kérte 2%-os mértékű illeték alkalmazását.
A fellebbezés alapján eljárt másodfokú hatóság megsemmisítette a fizetési meghagyást kiegészítő határozatot, a fizetési meghagyást, és ez utóbbi esetben az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt (új) eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság 2010. október 7-én kelt 8621310005 számú fizetési meghagyásban kötelezte a felperest 17 500 000 Ft illetékalap után 10%-os illetékkulccsal 1 750 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére. Fenntartotta korábbi döntéseiben kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a szerződés 11. pontjában lévő nyilatkozat nem felel meg az Itv.-ben előírtaknak, ezért a 2%-os kedvezményes illetékkulcs nem alkalmazható. A fizetési meghagyást a felperes 2010. október 29-én vette át, ellene 2010. november 9-én nyújtotta be fellebbezését. Kifejtette, hogy már az adásvételi szerződésben is "kellően" előterjesztette nyilatkozatát, ezt 2007. december 21-én kiegészítette, 2009. április 3-án benyújtott fellebbezésében pedig a fő tevékenységét is igazolta iratokkal, ezért vele szemben 2%-os mértékű illetékkulcsot kellett volna alkalmazni mivel a fizetési meghagyás még nem emelkedett jogerőre. Egyebekben úgy nyilatkozott, hogy ha az adóhatóság az előadottakat "nem fogadja el megfelelőnek, úgy jelen fellebbezésünkben kiemeljük, hogy ügyfelem nyilatkozata alapján az ingatlanokat tovább eladás céljából vásárolta, valamint, hogy főtevékenysége az ingatlanforgalmazás, továbbá, hogy eddigiekben tett nyilatkozataival és jelen nyilatkozatával is rögzíti, hogy a megszerzett ingatlanoknak a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésétől számított 2 éven belüli továbbértékesítését vállalja".
Az alperes a 2011. január 26. napján kelt 4045360987 számú határozatában a 8621310005 számú fizetési meghagyást helybenhagyta. Érdemi döntését az Itv. 19. § (1) bekezdésében, 23/A. §-ában foglaltakra alapítottan azzal indokolta, hogy a kedvezményes illetékkulcs alkalmazásához szükséges nyilatkozatokat és igazolásokat az Itv. által előírt időpontban és tartalommal kell az adóhatósághoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetve határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás (határozat) jogerőre emelkedéséig van helye. A kedvezmény biztosításához az Itv. több, egyidejűleg fennálló (konjuktív) feltételt határoz meg, ezért a kedvezmény biztosítására csak akkor van lehetőség, ha vagyonszerző az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában, vagyis a szerződés megkötésének napján cégjegyzék, vállalkozói igazolvány alapján fő tevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult és ezt az Itv.-ben meghatározott módon igazolja, továbbá a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant tovább eladás céljából vásárolta. Bármelyik feltétel hiánya kizárja a kedvezmény biztosítását. Az adóhatóságnak nem kötelezettsége az adózót felhívni hiánypótlásra, vagy nyilatkozat kiegészítésére, a felperes a vagyonszerzés illetékkiszabása bejelentésekor nem tett továbbértékesítésre irányuló szándéknyilatkozatot, sem az illetékkiszabás alapját képező adásvételi szerződésben, sem külön nyilatkozatban. Ezt először a fellebbezéssel támadott fizetési meghagyás elleni jogorvoslati kérelmében terjesztette elő késedelmesen, igazolási kérelem nélkül. Mivel a felperes kedvezmény iránti kérelme elkésett, és mulasztását sem mentette ki, nincs lehetőség a 2%-os illetékkulcs alkalmazására.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a 2%-os kedvezményes illetékkulcs alkalmazását kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes keresettel támadott határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. A felperes nem tett olyan nyilatkozatot, mely szerint az illetékkiszabás tárgyát képező ingatlanok megvásárlása tovább értékesítési célból történt volna, erre nézve először a fizetési meghagyás elleni jogorvoslatban nyilatkozott, de a késedelmesen előterjesztett nyilatkozatával egyidejűleg igazolási kérelmet nem terjesztett elő. Az alperes az Itv. 23/A. §-a szerinti szabályozásra figyelemmel jogszerűen utasította el a felperes kedvezményes illeték iránti kérelmét. A felperesnek a szerződésben, fellebbezésében előterjesztett nyilatkozata sem felel meg a jogszabályi követelményeknek, és a fellebbezése nem minősül igazolási kérelemnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2)-(3) bekezdéseiben, 37. § (1) bekezdésében, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy az Itv. szerinti szabályozásnak nem mond ellent, ha a nyilatkozata szóhasználatának nem követi pontosan az Itv.-t. Hivatkozott arra is, hogy a szerződésben tett nyilatkozatát 2007. december 21-én kiegészítette, 2009. április 3-i fellebbezésében pedig fő tevékenységét iratokkal is igazolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy fellebbezése nem minősül igazolási kérelemnek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján az illeték kötelezettség keletkezésekor a fő tevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabása bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant tovább eladás céljából vásárolta, és az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlanok pénzügyi lízingjét fő tevékenységet végzős vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozata szerint az ingatlan pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta, továbbá az ingatlan alap által történő megszerzésekor az ingatlan mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a.
A Itv. 23/A. § (7) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlant az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított 2 éven belül nem adja el és ennek megtörténtét - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - a tulajdonos változás ingatlan nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal vagy széljeggyel nem igazolja, akkor az állami adóhatóság a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése pedig kógens (kötelezően alkalmazandó) szabályként rögzíti, hogy az (1) bekezdés, (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időponttal és tartalommal kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás (határozat) jogerőre emelkedéséig van helye.
Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság is helytállóan mutatott rá arra, hogy a kedvezmény biztosításának több együttes feltétele van és alkalmazásához valamennyi feltétel egyidejű megléte szükséges. Bármelyik feltétel hiánya kizárja az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti 2%-os mértékű kedvezmény alkalmazását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekkel ellentétben az Itv. kifejezetten előírja, hogy a vagyonszerző nyilatkozatából a tovább eladás, tovább értékesítés céljának ki kell derülnie. Az Itv. pontosan meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia a nyilatkozatnak, abból a tényből pedig, hogy a vagyonszerző fő tevékenysége ingatlanforgalmazás még nem következik az is, hogy az adott konkrét ingatlan megvételére tovább értékesítés céljából kerül sor. A felperes a szerződésben nem tett továbbértékesítésre irányuló szándéknyilatkozatot. A szerződés 11. pontja - formailag és tartalmilag sem - felel meg az Itv. szerinti követelményeknek. A felperes ezt a 2010. november 9-én kelt beadványában tette meg, de igazolási kérelmet nem nyújtott be. Az elsőfokú bíróság - a felperes előadásával szemben - okszerű bizonyítékértékeléssel állapította meg, hogy a felperes által megjelölt beadvány - formája és tartalma szerint - nem igazolási kérelem. A felperes által megjelölt szövegrész csupán a fizetési meghagyás kibocsátása követően pótolt nyilatkozat eljárás során történő figyelembevételére irányul. Kiemeli e körben a Kúria azt is, hogy az igazolási kérelemben egyébként is fel kell tárni a mulasztás okát, és mulasztás vétlenségét is valószínűsíteni kell a Ket. 66. § (1) bekezdése értelmében. A felperes által megjelölt beadvány határidő mulasztással kapcsolatos tényeket, adatokat, körülményeket nem tartalmaz. A felperes ezért tévesen hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésében, Ket. 1. § (2) és (3) bekezdésében, 37. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére. Az alperes határozata és az elsőfokú bíróság jogértelmezése megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek és összhangban áll a bírói gyakorlattal. (KGD 2012.11., KGD 2011.176., KGD 2011.152., KGD 2010.240., KGD 2010.193., KGD 2010.194.).
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.268/2012/10.)