adozona.hu
AVI 2015.6.51
AVI 2015.6.51
Az adóbírság mérséklésénél mérlegelni kell az eset összes körülményeit [2003. évi XCII. tv. 171. § (1) bekezdés]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. évre vonatkozó személyi jövedelemadó, járulék, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, egyéni vállalkozó különadója, egészségügyi hozzájárulás bevallását hibásan nyújtotta be. Az adóhatóság a felperest háromszor szólította fel a bevallás javítására, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 34. §-ának (6) bekezdése alapján.
A felperes a javítást nem végezte el, ennek következtében az adóhatóság tértivevényes küldeményben értesítette arról...
A felperes a javítást nem végezte el, ennek következtében az adóhatóság tértivevényes küldeményben értesítette arról, hogy 2007. évre érvényes adóbevallása nincs, ennek pótlására a 0753-as bevallás ismételt benyújtásával van lehetősége.
A felperes bevallási kötelezettségének 2009. március 18-ig, a vizsgálatról szóló értesítés átvételéig nem tett eleget, ezért 2007. évi adókötelezettségét az adóhatóság a vizsgálat során állapította meg. Ennek során a felperes egyéni vállalkozási tevékenységében elszámolt költségek egy részét jogsértőnek minősítette, mivel a bevételekkel szemben olyan költségeket is elszámolt, amelyekre vonatkozóan bizonylatokkal nem rendelkezett, illetőleg bizonyos kiadások egyértelműen a saját személyes szükségleteit szolgálták. A felperes jogsértő költségelszámolásból következően adózás nélkül kivont jövedelemhez jutott.
A fentiekre figyelemmel a felperes terhére az alperes a 2010. március 12-én kelt határozatával 2 286 573 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 1 143 286 Ft adóbírságot és 451 499 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
A felperes keresete folytán eljárt Megyei Bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Igazságügyi szakértő bevonásával tisztázta, hogy a felperesi adóbevallás tartalmi hiányosságai miatt helytállóan szólította fel az adóhatóság a felperest annak javítására. Miután ennek a felperes nem tett eleget, került sor a bevallás hibernálására, így nem volt érvényes bevallása 2007. évre. A hiba kijavítását az ellenőrzés megkezdését megelőzően nem kérte, hanem már a revízió folyamán jelent meg az adóhatóságnál a bevallás "felélesztése" érdekében; ami jogszerű javításnak nem volt tekinthető.
Nem tévedett az alperes akkor sem, amikor a vállalkozói költségek körét meghatározta, és nem fogadott el olyan költségelszámolást, amely a felperes személyes érdekeit szolgálta. Így a felperes adózás nélkül kivont jövedelemhez jutott, melynek korrigálását végezte el az alperes a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 16. § (4) bekezdésének alkalmazásával.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a jogszabálynak megfelelő új határozat hozatala iránt, másodlagosan - amennyiben a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte. Változatlanul állította, hogy érvényes adóbevallással rendelkezett 2007. évre, bár nem vitatta, hogy az adóhatóság annak javítására többször felhívta. Tagadta viszont, hogy együttműködési kötelezettségének ne tett volna eleget, az alperesi igazolás kiadásának hiánya miatt megjelenését bizonyítani tudta. Hivatkozott a 2009. július 24-én történt megjelenésére, ahol kifejezett kérésére adtak csak igazolást. Szerinte a bíróság tévedett, amikor nem a szakértői véleményben foglaltakat tekintette irányadónak, pedig a szakértő megállapította, hogy érvényes adóbevallással 2007. évben rendelkezett. Kiemelte, hogy a NAV Bevallási Főosztály Vezetője is elismerte, hogy teljesítettnek lehet tekinteni azt a bevallást, amelyet elektronikus úton nyújtottak be az adózók, függetlenül attól, hogy a teljesítés vizsgálatakor az adott bevallás hibátlan, vagy valamely okból hibaágon áll. Szerinte az adóhatóság a bevallás érvényességét nem vitatta, melyet alátámaszt az Ügyfélkapcsolati Osztály Vezetője által 2009. július 31-én kiadott nyilatkozat is. Az alperes mulasztási bírságot vele szemben nem szabott ki, ami ugyancsak igazolja a bevallás beadását, annak hibernálása pedig az alperesi számítógépes adatfeldolgozás hibájából állt elő, nem az ő mulasztása okán.
Az elfogadó eBEV nyugta tartalmát sem ítélte meg helyesen az elsőfokú bíróság, hiszen annak tartalma ellenére azt rögzítette, hogy a bevallás benyújtására nem került sor. Szerinte a "bevallást-felélesztést" végző adóhatósági ügyintézőnek meg kellett volna győződnie arról, hogy van-e vele kapcsolatban revízió folyamatban, mert amíg ezt a kérdést a bíróság nem tisztázza,addig téves az az ítéleti megállapítás, hogy hibásan felélesztett bevallásról lett volna szó.
Az is kérdéses, hogy a felperes mikor rendelkezett érvényes bevallással, emiatt a tényállás felderítetlen, mely önmagában is alapul szolgálhat az ítélet hatályon kívül helyezésére. Vitatta költségelszámolásának jogszerűtlenségét, annak az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése alkalmazásával vállalkozási kivétbe történő áthelyezését. Szerinte a 2004. december 31-ig hatályos törvény szövege értelmében csak három feltétel egyszerre történő érvényesülése esetén volt erre lehetőség, ez pedig nem állt fenn. Az alperes ráadásul költségeit nem is a könyvelésből és az adóbevallásból módosította, hanem ad hoc módon összesítette a számára megfelelő és elszámolható költségeket, ezáltal megsértette az Art. 97. § (4) bekezdését is. Támadta a szankciókkal kapcsolatos ítéleti megállapítást is, mivel javára szóló körülményként nem vették figyelembe, hogy könyvelőt foglalkoztatott, és azt sem, hogy nem álltak fenn az Art. 171. § (2) bekezdésében előírtak, vagyis eljárása nem a bevétel eltitkolására, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisítására, vagy azok megsemmisítésére irányult.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem az ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Elöljáróban kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség, csak ha a bíróság a tényállás iratellenességét, a bizonyítékok okszerűtlen, logikailag ellentmondó értékelését állapítja meg. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002.29.].
A Kúria az iratokból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, ennek keretében megvizsgálta a 2007. évi adóbevallás benyújtásának körülményeit. Jogszerűen állapította meg, hogy a 2007. évi felperesi adóbevallás tartalmi hiányosságban szenvedett, mely tartalmi hiányosság javítására az Art.-ben szabályozott módon hívta fel az adóhatóság a felperest, aki ennek nem tett eleget. Annak bizonyítása, hogy a felperes az adóbevallás javítását még a revízió megkezdése előtt elvégezte, a felperest terhelte a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint, azonban ennek alátámasztására vonatkozó iratot csatolni nem tudott, és tanúvallomás alapján sem igazolta ennek megtörténtét. A perben kizárólag az nyert bizonyítást, hogy már a revízió megkezdését követően tett kísérletet hibás adóbevallásának "felélesztésére", amely azonban jogszerűen az Art. előírásai szerint nem valósulhatott meg.
Egyetért a Kúria az elsőfokú bíróságnak azon véleményével, hogy a fentiekből következően a felperes nem rendelkezett 2007. évre vonatkozóan érvényes adóbevallással, azt az adóhatóság a felperesi tájékoztatást követően hibernálta. Az a tartalmi hiba okán feldolgozásra nem került, így nem is könyvelhették fel a bevallás adatait felperes folyószámlájára.
A Kúria is osztja azt az alperesi tájékoztatóban szereplő álláspontot, hogy mindaddig, amíg a bevallás hibaágon áll, addig benyújtott érvényes bevallásnak kell tekintetni, amikor ez a hibaágon állás azért szűnik meg, mert a felperes együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget és a hiba kijavítását nem végzi el, a bevallás hibernálásra kerül és már nem tekinthető érvényesen benyújtott bevallásnak. Ebből következően az adóhatóságot terhelte a felperes adófizetési kötelezettségének megállapítása 2007. évre vonatkozóan.
A felperesi adóbevallás felélesztésével kapcsolatos eljárás tekintetében további vizsgálódás az elsőfokú bíróságot nem terhelte, hiszen nem ennek volt jelentősége a perben, inkább annak, hogy a felperes rendelkezett-e érvényesen benyújtott adóbevallással. Ezt pedig teljes körűen tisztázta a bíróság. Így irreleváns az, hogy az adóhatósági ügyintéző vajon tudott-e a felperesnél folyó adóhatósági vizsgálatról; mivel ennek nem volt jelentősége a perbeli vita eldöntésekor.
Nem tévedett sem az alperes, sem pedig az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek nem a vállalkozás érdekében felmerült kiadásait az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése alapján vállalkozói kivétbe helyezte át. Ezt az álláspontot nem kifogásolta a perben kirendelt igazságügyi szakértő sem. Véleménye szerint az adóhatóság kompetenciájába tartozó kérdés, hogy a nem valós költség elszámolást milyen módon adóztatja, mivel az Szja. törvény előírásai erre kifejezett rendelkezést nem tartalmaznak. Helytelen az a felperesi érvelés is hogy a vállalkozói kivét összegének növelésével vállalkozása veszteségessé vált, mivel a vállalkozói adóalap nem változott, az el nem fogadott költségek összegével egyidejűleg a kivét összege növekedett.
Az Art. 170. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke az adóhiány, illetve a jogosulatlanul igényelt összeg 50%-a. Az adóhatóság ennek alapján a perbeli esetben is a felperest 50%-os mértékű adóbírság megfizetésére kötelezte.
Az Art. 171. § (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból, vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzheti, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél mérlegelni kell az eset összes körülményét, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
A Kúria számos esetben rámutatott döntéseiben, hogy a mérlegeléssel meghozott határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a jogszabályban előírt mérlegelési szempontokat az eljáró hatóság értékelte-e, mérlegelési körébe vonta-e, és az ebből levont következtetések nem okszerűtlenek-e és kellően indokolta-e.
Nem lehet kivételes méltánylást eredményező körülménynek értékelni a könyvelő alkalmazását felperes esetében, mert szakember alkalmazása ellenére együttműködési kötelezettségének nem tett eleget. A Kúria egyet értett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes olyan további körülményeket pedig nem igazolt, amelyeket az adóhatóságnak méltánylást érdemlőként kellett volna el fogadnia.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet helytállóan állapította meg az alperesi határozat jogszerűségét, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.051/2012/4.)