adozona.hu
AVI 2015.6.49
AVI 2015.6.49
A készpénzfizetési számlának is kötelező tartalmi eleme a számla kibocsátásának kelte [2007. évi CXXVII. tv. 169. § (1) bekezdés a) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a 2008-2009. évekre általános forgalmi adónemben folytatott le bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést a felperesnél. Ennek során értékelték a felperes, mint megrendelő és a G. H. Kft. (a továbbiakban: Kft.), mint szállító közötti 2008. január 4. napján kötött szállítási keretszerződés alapján 2008. április 4-én, 6-án, 11-én, 15-én, 23-án, 25-én és 29-én összesen 2 013 313 forint áfát tartalmazó 7 db, optikai keret és napszemüveg értékesítéséről szóló szám...
A revízió megállapította, hogy a Kft. a számlakibocsátásokat érintő adóbevallást nem nyújtott be, a vizsgálatra történő értesítések "címzett ismeretlen helyre költözött" jelöléssel érkeztek vissza, a székhelyen a gazdasági tevékenységre utaló jelek nem találhatók, cégtábla nem volt kihelyezve. A számlakibocsátás időszakában a számlakibocsátót képviselő V. G. úgy nyilatkozott, hogy a teljesítés a felperes telephelyén történt, az áru ellenértékét készpénzben rendezték, átvételi elismervény lett kitöltve, a beszállítók nevére nem emlékszik, valamennyi dokumentum a Kft. jogutódjának lett átadva. A revízió értékelése szerint a V. G. nyilatkozata alapján nem állapítható meg a Kft. teljesítése, mert nem bocsátott az ellenőrzés rendelkezésére olyan adatokat, tényeket, amelyek alapján a termék beszerzésének ténye és a termék jogszerű forgalomba kerülése megállapítható lenne. A revízió azt is rögzítette, hogy a Kft.-nek a 2008. évben nem volt bejelentett munkavállalója, így nem rendelkezett a szükséges személyi feltételekkel. Ezen túl, a készpénzfizetési számlákat tartalmazó számlatömböt a számlakibocsátó csak 2008. április 16-án vásárolta meg.
A revízió további megállapításai a felperes által üzemeltetett pénztárgépekre, illetőleg a felperes önellenőrzéseire vonatkoztak.
Az elsőfokú hatóság összesen 2 903 000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel, 65 000 forint mulasztási bírságot is kiszabott. A Kft. tekintetében határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. §, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdésére, 168. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére alapította.
Az alperes a határozatában helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a felperesnek az alperesi határozatot teljes körben vitató keresetét. A jogerős ítélet kitért a revízióval érintett megállapításokra, a pénztárgépeknek és az önellenőrzésnek a nyilvántartásokkal való megfelelése kérdésére is.
A Kft. esetében az elsőfokú bíróság arra helyezte a hangsúlyt, hogy az alperes által feltárt tényállásból következően erősen vitatható a valós gazdasági esemény létrejötte, már pedig ennek hiányában a kibocsátott számlák nem minősülnek hitelesnek és így nem alkalmasak az adó levonására. Az adóhatóság a terhére rótt bizonyítási tehernek eleget tett és a felperes nem volt elzárva a rá kedvező határozatot eredményező bizonyítási eszközök elővezetésétől. Amennyiben a számlatömböt április 16. napján vásárolták meg, úgy ezt megelőző dátumra számlákat nem tartalmazhat, vagy ha igen akkor azok nem hitelesek és jogkövetkezményeket viselni kell.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" kérte azzal, hogy a Kúria törölje a Kft. által kiállított számlák áfa összegét az adóhiányból. Attól ugyanis, hogy az egyes számlák kiállításának dátuma nem egyezik a számlatömb vásárlásával, a számlák még nem fiktívek, az adózás szempontjából az állam érdeke nem csorbult. A számlák valós gazdasági eseményről kerültek kiállításra és a felperesnek volt pénze az ellenérték megfizetésére. Nem egyetlen számláról, hanem keretszerződésen alapuló gazdasági kapcsolatról volt szó. Az, hogy két évvel a gazdasági esemény után meghiúsult a kapcsolódó vizsgálat, hogy a számlakibocsátónál nem voltak alkalmazottak, hogy a Kft. nem szerepeltette bevallásában a számlákat nem róható a felperes terhére. A Kft. volt ügyvezetőjének a nyilatkozatát a felperes javára is lehetett volna értelmezni. A későbbiekben hivatkozott az Európai Unió Bírósága C-80/11. és C-142/11. számú, Mahagében és Dávid egyesített ügyben keletkezett ítéletére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a felperes keresetével és a fellebbezésével azonos tartalommal terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmét; az érdemben sem megalapozott, mert az érintett számlák nem felelnek meg az Áfa. tv. és az Sztv. rendelkezéseinek.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490. KGD 2002.262.). Ennek következtében a Kúria csak a Kft. által kiállított számlákhoz kapcsolódóan vizsgálta felül a jogerős ítéletet, egyéb részeiben nem érintette.
A felperes a Kft.-vel kötött keretszerződésből eredő, különböző időpontokban kiállított számlákra alapította az Áfa. tv. 120. § a) pontja szerinti levonási jogát. Az alperes határozata és a jogerős ítélet a bizonyítékok értékelésében, a levonási jog gyakorolhatóságára vonatkozó szempontok megjelölésében és alkalmazásában következetes volt, megfelelt a határozatok meghozatala időpontjában irányadó jogértelmezésnek. Ezt követően azonban az Európai Unió Bírósága először 2012. június 21-én a Mahagében és Dávid C-80/11. és C-142/11. sz. egyesített ügyekben, majd 2012. szeptember 6. napján a C-324/11. számon a Tóth-ügyben hozott ítéletet.
Az alperes és a jogerős ítélet a kibocsátói oldal tárgyi és személyi feltételeinek hiányát rótta a felperes terhére. Ezeken belül a Kft. által 2008. április 4. és április 15. közötti dátummal kiállított számlák esetén a levonási jog gyakorolhatósága ellen objektív körülmények szólnak, ezen számlák áfa tartalmát a felperes úgy helyezte levonásba, hogy tudnia kellett, a számlák adatai nem hitelesek.
Az Áfa. tv. 176. § (1) bekezdés b) pontja szerint a 169. §-tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ott említett személy, szervezet az adóalanytól számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek A 165. § (1) bekezdés b) pontja alapján mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri. A 163. § a) pontja alapján az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb a teljesítésig, de legfeljebb az attól számított 15 napon belül köteles gondoskodni. A 164. § (1) bekezdés a) pontjának értelmében az adóalany a teljesítés napján egyidejűleg ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, számlakibocsátási kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát (a továbbiakban: gyűjtőszámla) bocsát ki.
A készpénzfizetési számla az Áfa. tv. 176. § (1) bekezdése szerinti egyszerűsített adattartalmú számlák családjába tartozik. Az Áfa. tv. 165. § (1) bekezdés b) pontjából és a 176. § (1) bekezdés b) pontjából következően akkor lehet kibocsátani, amikor a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítéskor teljes egészében megtéríti, és számla kibocsátását kéri: ebben az esetben van lehetőség a teljes tartalmú számla kiállítása helyett az egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátásra. Azonban a készpénzfizetési számlának is kötelező tartalma az Áfa. tv. 169. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adat, a számla kibocsátásának kelte, amelynek időpontja ebben az esetben nem lehet más, mint a gazdasági esemény teljesítésének és az ellenérték megfizetésének azonos időpontja. A készpénzfizetési számla tehát csak akkor felelhet meg az Sztv. 166. § (2) bekezdés törvényi követelményeinek - a számviteli bizonylat alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie - ha teljesítés és az ellenérték megfizetésének egyidejű időpontjában állítják ki. Az ezen időpontot követően megvásárolt számlatömbből származó számlákat a felperes a gazdasági eseménynek és annak ellenértéke megfizetésével, egyidejűleg nem vehette át: objektív adat zárja ki az ezen készpénzfizetési számlákra alapított áfa levonási jog gyakorlását.
A Kft. 2008. április 16-át, a számlatömb megvásárlását követően kiállított számlái esetén az Áfa. tv. 176. § (1) bekezdésén alapuló objektív kizárási ok nem állapítható meg. Az egyéb tárgyi és személyi feltételeket megalapozó körülmények tekintetében pedig az adóhatóság még nem alkalmazta a Mahagében és Dávid, valamint a Tóth-ügyből fakadó jogalkalmazási követelményeket, nem elemezte, mennyiben lehetett ráhatása a felperesnek a szerződéses partnernél fennálló tárgyi és személyi feltételek hiányára, azokról mennyiben tudott, vagy tudhatott.
A Kúria erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében részben, a Kft. 2008. április 16-át követően kibocsátott számlái tekintetében a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával, a jogerős ítéletet és az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, az elsőfokú határozatra is kiterjedően, és kötelezte az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására. A Kft. 2008. április 16-át megelőző dátumokkal kibocsátott számláira nézve a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kfv. I. 35.263/2012/7.)