adozona.hu
AVI 2015.6.48
AVI 2015.6.48
A képviselettel eljáró gazdasági partner képviseleti jogának ellenőrzése a kellő körültekintés meglétének feltétele [1992. évi LXXIV. tv. 44. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi szövetkezetnél az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, általános forgalmi adó adónemben (a továbbiakban: áfa) a 2006. és 2007. éveket érintően.
Az elsőfokú hatóság határozatában az adózó terhére több megállapítást is tett. Egyfelől 2 544 000 Ft adókülönbözetet rögzített, amelyből 2 329 000 Ft-ot adóhiánynak is minősített, és kiszabta ennek járulékait. A megállapítás indoka, hogy a felperes 2007. július 20-án 25,4 tonna búzát vásárolt a B. Kft....
AVI 2015.6.48 A képviselettel eljáró gazdasági partner képviseleti jogának ellenőrzése a kellő körültekintés meglétének feltétele [1992. évi LXXIV. tv. 44. §]
A felperesi szövetkezetnél az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, általános forgalmi adó adónemben (a továbbiakban: áfa) a 2006. és 2007. éveket érintően.Az elsőfokú hatóság határozatában az adózó terhére több megállapítást is tett. Egyfelől 2 544 000 Ft adókülönbözetet rögzített, amelyből 2 329 000 Ft-ot adóhiánynak is minősített, és kiszabta ennek járulékait. A megállapítás indoka, hogy a felperes 2007. július 20-án 25,4 tonna búzát vásárolt a B. Kft.-től, és a számlához kapcsolódóan levonásba helyezett 193 000 Ft áfát. A számlakibocsátónál az adóhivatal kapcsolódó vizsgálatot kezdeményezett, melynek eredménye az volt, hogy számlán szereplő gabonával a számlakiállító nem rendelkezett, így azt nem is értékesíthette. Noha a B. Kft.-vel kapcsolatos megállapítást a másodfokú határozat is tartalmazta, erre nézve a felperes keresetet nem indított, így az a továbbiakban: már közvetlenül nem volt a per tárgya.
A szóban forgó időszakra a revízió azt is megállapította, hogy a felperesi szövetkezet 2007 júliusában a b.-i székhelyű P. Kft.-től is vásárolt gabonát, a számlák általános forgalmi adó-tartalmát levonásba helyezte. A számlakibocsátónál a revízió szintén kapcsolódó vizsgálatot folytatott le, és hasonló megállapításra jutott, mint a B. Kft. esetében. Eszerint a vizsgált időszakban valós tevékenységet a P. Kft. sem végzett, fiktív számlákat bocsátott ki - melyeket az áfa-bevallásában részben bevallott -, ugyanakkor teljes egészében levonásba helyezte a tevékenységet nem végző alvállalkozóktól befogadott számlák áfa tartalmát. Noha a kapcsolódó vizsgálat során meghallgatott kft. képviselő, Sz. Gy. a búzaértékesítéssel kapcsolatban semmit nem tudott előadni, ugyanakkor nyilatkozott arról, hogy a P. Kft. nevében is N. S. járt el, és neki fizették ki az áru ellenértékét.
A két szóban forgó céggel kötött ügyletek kapcsán az adóhatóság megállapította, hogy az áfalevonás alapjául felhasznált számlák tartalmilag nem hitelesek. Kifejtette még, hogy nem járt el kellő körültekintéssel a felperes a szerződések megkötésénél, mert pusztán az a tény, hogy a számlák az áfatörvényben foglalt alaki követelményeknek megfelelnek, valamint, hogy a számlakibocsátók adószámáról meggyőződött a felperes, még önmagában nem elégíti ki a kellő körültekintés fogalmát. Kellő körültekintés esetén ellenőriznie kellett volna N. S. kilétét, és látnia kellett volna adott esetben a cégadatokból, hogy nevezett személy egyik cégben sem érdekelt jogilag, ily módon meg kellett volna győződni arról, hogy rendelkezik-e joghatályos meghatalmazással, vagy bármiféle más dokumentummal, ami feljogosítja a szerződéskötésre.
A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot határozatával helybenhagyta.
Kifejtette, hogy az eljárás során fénymásolatban becsatolt - N. S. nevére szóló, a P. Kft.-től származó - meghatalmazást nem tudja szabályos meghatalmazásnak elfogadni, hiszen a meghatalmazás hitelesítése csak 2007. október 4. napján kelt, a jogügylet pedig 2007. július 7-én volt. Ezt a meghatalmazást nem látta, de nem is kérte korábban az Agrárunió Szövetkezet elnöke, ugyanis az eljárás alatt azt nyilatkozta, hogy pusztán arra alapította N. S. eljárási jogosultságát, hogy bélyegzővel rendelkezett mindkét társaság esetében.
A felperes a másodfokú határozattal szemben bírósághoz fordult és keresetleveléhez csatolta a 2007. július 9-i keltezésű meghatalmazást eredetben, melynek hátlapján lévő tanúsítvány dr. K. M. békéscsabai közjegyzőtől származik, aminek értelmében a P. Kft. ügyvezetője, Sz. Gy. a meghatalmazást saját kezűleg aláírta, a cégbélyegző lenyomatával ellátta, miután igazolta képviseleti jogát és bemutatta a nyilvános cégadatok aznap kelt kivonatát. A meghatalmazás első oldalán szerepelt, hogy a P. Kft. meghatalmazza N. S. a Kft. nevében teljes körűen eljárni, szerződést előkészíteni és kötni, szállításokat bonyolítani, kifizetéseket eszközölni és számlát kiállítani. Mellékletét képezte a Kft. másolati cégkivonata és egy aláírási címpéldány. A felperes hivatkozott keresetében arra, hogy a P. Kft. ellenőrzötten egy létező gazdasági társaság, amely képviseletére meghatalmazást adó ügyvezető valóban a kft. képviseletére jogosult személy, továbbá hogy a P. Kft. tevékenységi köre tartalmazza a gabonaértékesítéshez szükséges "mezőgazdasági termék ügynöki nagykereskedelme" megnevezésű tevékenységet. Hivatkozott még arra, hogy a meghatalmazás álláspontja szerint kétséget kizáróan 2007. július 9-i keltezésű, a közjegyző előtt utóbb annak csak megerősítésére került sor, és nyilvánvalóan adminisztratív hiba miatt kerülhetett a közjegyzői tanúsítványra az októberi dátum. Ennek alátámasztására kérte tanúként meghallgatni a tanúsítványt készítő dr. K. M. közjegyzőt. Mindezt a felperes azért tartotta szükségesnek, mert nézete szerint ennek bizonyítása alátámaszthatja, hogy a legnagyobb gondossággal és alapossággal járt el, a jogszabályi követelményeknek maradéktalanul eleget téve győződött meg az üzleti partnere létéről, az őt képviselő személy képviseleti jogosultságáról, így az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolta az adólevonási jogot, amelyet egyébként mérlegjegyek is alátámasztanak, és a számlák pedig kiegyenlítésre kerültek.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 5.K.21.634/2009/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet kifejtette, hogy az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, a 44. § (5) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (1) bekezdése alapján helytállóan állapította meg, hogy a számlakibocsátó kft. a felperes részére szolgáltatást, értékesítést nem nyújtott.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.037/2010/4. számon meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság részben adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek. Azt megállapította, hogy az ügynek továbbra sem tárgya a B. Kft.-vel kapcsolatos adóhatósági megállapítás, ugyanakkor viszont abban a kérdéskörben, amely N. S. meghatalmazásának jogszerűségét érinti, alaposnak találta a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat. Kifejtette, hogy már az elsőfokú bíróság ítéletéből is látható volt, hogy döntő jelentőséggel bírt az ügyben, hogy a felperes által létrehozott gazdasági kapcsolatban N. S.-nek mi volt a szerepe, eljárhatott-e a P. Kft. nevében vagy sem. E körben vizsgálandóak voltak a szóban forgó - 2007. július 9-i dátumú, október 4-én megerősített - meghatalmazás kiállítása körülményei, elsősorban a kiállítás idejének tisztázása. Erre nézve az elsőfokú bíróság nem tárta fel kellően a tényállást, alap nélkül utasította el a felperes bizonyítási indítványait, amelyek a tanúmeghallgatásra irányultak, és ezzel megfosztotta a felperest a bizonyítás lehetőségétől, ugyanakkor a meghatalmazás hiányát a felperes terhére értékelte. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság az új eljárásra vonatkozóan azt az instrukciót adta, hogy a felperes ügyvezetőjét és a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását el kell végezni, mert az így megállapítható tényeket összevetve az alperesi egyéb megállapításokkal hozható csak megalapozott döntés az ügyben.
A megismételt eljárásban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 5.K.21.557/2010/37. számú ítéletével a felperes keresetét ismételten elutasította. A bíróság helyt adott a felperes bizonyítási indítványának, négy tanút idézett az eljárásban, így dr. K. M. közjegyzőt, Sz. Gy., a számlakibocsátó társaság képviselőjét, H. Gy., a felperesi szövetkezet elnökét, valamint N. S.-t. Sz. Gy. meghallgatása - többszöri idézés ellenére - egészségügyi okból sikertelen maradt.
A tanúk tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt vallomását a bíróság az ítéletében részletesen idézte, mint ahogy a felperes által a per során csatolt B. G.-né felperesi könyvelőtől származó írásbeli nyilatkozat tartalmát is. A bíróság utalt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. § (1) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (1) bekezdésére, az Art. 143. § (1) bekezdésére, majd kifejtette, hogy a megismételt eljárás során sem merült fel olyan adat vagy körülmény, amely alapján kétséget kizáróan bizonyított, hogy a búza értékesítésének időpontjában, 2007. július 7. napján N. S., mint kívülálló, a P. Kft.-től joghatályos meghatalmazással rendelkezett arra, hogy a felperes részére búzát értékesítsen. Rögzítette a bíróság, hogy a közjegyzői tanúsítvány tartalmát és a közjegyzőnek erre vonatkozó nyilatkozatát a többi tanúvallomás nem ronthatja le; idézte a bíróság a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény vonatkozó szabályait és megállapította, hogy a közjegyzői tanúsítvány a törvény előírásainak mindenben megfelel, alap nélküli a felperes keresetlevelének az az állítása, hogy csak egy adminisztratív hiba miatt kerülhetett a közjegyzői tanúsítványba az a szöveg, hogy "a meghatalmazást a mai napon előttem ügyvezetőként saját kezűleg írta alá". Ezt követően részletesen - a bíróság által lényegesnek tartott kérdések kiemelésével - elemezte az ítélet a tanúvallomásokat, rámutatott arra, hogy az egyébként egyértelmű közjegyzői nyilatkozathoz képest N. S. előadása miért ellentmondásos, hasonlóan H. Gy. nyilatkozatához, ily módon ezek nem tudják lerontani az adóhivatal által a meghatalmazással kapcsolatban korábban már megállapított helyes következtetéseket. A megyei bíróság megállapította, hogy a felperes nem tanúsított kellő körültekintést annak vizsgálatánál, hogy N. S. jogosult volt-e a P. Kft. nevében szerződést kötni. A per anyagából a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy 2007. július 7-én N. S. nem rendelkezett meghatalmazással a P. Kft. részéről, a szóban forgó meghatalmazást utólag készítették a közjegyző felkeresése előtt, amikor a könyvelő észlelte a meghatalmazás hiányát. Egyébiránt a felperes az iratokhoz olyan cégkivonatot csatolt a P. Kft.-re vonatkozóan, amely ugyancsak 2007. október 4-i dátumú, amely napon az ügy szereplői a közjegyző előtt megjelentek. Olyan cégkivonatot a felperes csatolni nem tudott, amely 2007. július 9-i keltezésű lenne. Kifejtette továbbá a bíróság, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint a kellő körültekintés fogalmának meghatározása körében az az elvárható magatartás, hogy a jogügylet szereplője ellenőrizze a vele szerződő fél adóalanyiságát, képviseletre való jogosultságát a cégnyilvántartás alapján, vagy az adóhatóságtól adatot kérve. Nem körültekintő az a magatartás, amely ezek megismerése érdekében semmit nem tesz, vagy kizárólag a partnertől kér információt, amely adott esetben éppoly valótlan lehet, mint a kibocsátott számla; illetőleg az sem körültekintő magatartás, ha olyan meghatalmazást fogad el hitelt érdemlőnek, amelynek valóságtartalma kétséges. Törvények rendezik azt a kérdést, hogy mi minősül joghatályos ügyleti képviseletnek. Semmiképp sem elégíti ki ezt a követelményt, ha a számla kiállítója az eladó cég bélyegzőjével rendelkezik. A perbeni meghatalmazás nem felelt meg a Ptk. 222. §-ában foglalt követelményeknek. Az adólevonási jog jogszerűen nem volt gyakorolható, a számlák szerinti gazdasági esemény nem a számlák szerinti felek között, és nem az abban foglalt tartalommal ment végbe, különös tekintettel arra, hogy a P. Kft. a perbeni búza mennyiségével nem is rendelkezett, a kifizetett vételár nincs lekönyvelve, bevételezve, az általános forgalmi adó bevallása és befizetése elmaradt. Ebből következően a bíróság azt állapította meg, hogy a Kft. és a felperes közötti szerződések a valós gazdasági és a piaci viszonyoktól oly mértékben tértek el, hogy azok színlelt szerződések. A számlák tartalmi hitelességét tanúnyilatkozatokkal nem lehet pótolni, ennélfogva a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelelt.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő ismételten felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, azt kérte hatályon kívül helyezni, és elsődlegesen a hozott jogerős ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozni, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasítani. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 3. §, 206. § és 221. §-át jelölte meg.
Sérelmezte, hogy a bíróság a kellő körültekintés követelményét rendkívül kiterjesztően értelmezte, amikor úgy ítélte meg, hogy a meghatalmazás szabályosságán túlmenően vizsgálni kellene a szerződő fél könyvelését, vagy az adófizetési kötelezettsége teljesítését is. 2007. július 9-én ez a meghatalmazás valóban még csak magánokirat formájú volt, azonban ennek alapján is teljes körűen eljárhatott N. S. a P. Kft. nevében. A meghatalmazás mindenben kielégítette a Ptk. 222. §-ában foglalt követelményt, azaz egy olyan egyoldalú címzett jognyilatkozat, amely képviseleti jogot keletkeztet, és jognyilatkozat tételére jogosít; ennek nem tartalmi kelléke a meghatalmazott által történő aláírás. Kifejtette továbbá a felperes, hogy ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye lehet - amennyiben azt a törvény nem zárja ki -, sőt, a közjegyzői okirat is kijavítható, tehát önmagában az a körülmény, hogy a felperes nem kifogásolta a közjegyzői okirat tartalmát, illetőleg, hogy a közjegyző ellen nem indított büntetőeljárást, nem jelenti azt, hogy az okiratban foglalt tartalmat elfogadja. Nyilvánvaló ellentmondás feszül a meghallgatott közjegyző, valamint N. S., H. Gy. tanúk, továbbá B. G.-né nyilatkozata között, amelynek feloldása a bíróság kötelessége lett volna. Mindezek alapján a megállapított tényállást nem csak hogy iratellenes, hanem a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen is, valamint nem hivatkozik a döntés alapját képező anyagi jogi jogszabályokra. Kifogás tárgyává tette azt is, hogy a per tárgyát képező szerződéseket a bíróság színleltté minősítette.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, mivel meggyőződése szerint a számlán szereplő gazdasági esemény nem az azon feltüntetett felek között és módon jött létre. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség, kivételesen csak akkor, ha a tényállás hiányos vagy iratellenes, illetőleg kirívóan okszerűtlen, de az alperes álláspontja szerint ezekben a vázolt hibákban az ítélet nem szenved.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében: "A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja: azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított."
A 44. § (5) bekezdés alapján: "A számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el."
A Pp. 206. § (1) bekezdés értelmében: "A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el."
A Pp. 221. § (1) bekezdés szerint: "Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte."
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy az a perben nem volt vita tárgya, hogy a felperes vásárolt gabonát. A felperes tehát bonyolított gazdasági ügyletet. Ugyanakkor az sem volt kérdéses, hogy a számlakibocsátó nem valós gazdasági szereplő. Nem volt áruja, azaz semmilyen feltétel nem állt fenn ahhoz, hogy gabonával kereskedhessen, bár bejegyzett cég volt és adószámmal is rendelkezett. A számlakibocsátóval kapcsolatban maga a felperes ügyvezetője nyilatkozott úgy, hogy csak utólag tudta meg, hogy: "áfacsaló". Az tehát rögzíthető, hogy a számlán lévő ügylet nem az ott írt felek között ment végbe, tehát a számla tartalmilag hiteltelen. Ennek következményét szerette volna a felperes elkerülni azon állításával, hogy kellő körültekintéssel, jóhiszeműen járt el, nem tudta, hogy a partner nem valós üzleti tényező. A kellő körültekintés abban állt, hogy a partnert egy ügynök képviselte, akinek a felperes szerint szabályos meghatalmazása volt. Annál többet pedig nem tudott tenni, minthogy az ügynök felhatalmazottságát kontrollálta, illetőleg azt ellenőrizte, hogy a partner egy létező cég. A szerződéses üzleti partnerről ennél többet megtudni - pl. készített-e és tett-e adóbevallást - a felperesnek nem volt módjában. A felperes tehát arra hivatkozott, hogy noha a számla ténylegesen nem hiteles, de mégis van jogalap az áfa visszaigénylésére, ugyanis rajta kívülálló ok vezetett erre a helyzetre, amit ő elhárítani nem tudott, ezért az nem eshet a terhére.
Az ügyben tehát a hatóság döntési körébe tartozó kérdés az volt, hogy a felperes magatartása valóban kielégíti-e a kellő körültekintést. A felperes tud-e bizonyítani olyan cselekvéssort, olyan tényeket, melyek megfelelnek a kellő körültekintés általánosan elfogadható követelményének. Ezt a hatóság az általa lefolytatott eljárásban nemlegesen válaszolta meg, és ugyanerre jutott a bíróság is a saját eljárásában.
A Kúria kiemeli, hogy az ügyben lényeges, hogy ahhoz, mely szerint a felperes a kellő körültekintésre alapozva gyakorolhassa adólevonási jogát, kétséget kizáróan igazolnia kell, hogy ez a körültekintés megtörtént. A konkrét esetben ehhez legalább a joghatályos meghatalmazásnak a szerződéskötéskor való meglétét kellett volna bizonyítania. Ezt azonban a felperes a bírósági perben sem tudta kétséget kizáróan megtenni. Az írásbeli meghatalmazás létére a felperes már csak később, az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésben hivatkozott, aminek keltezése időpontját nem tudta bizonyítani és azt sem, hogy ezt a meghatalmazást az ügyletkötéskor elkérte, hogy az akkor egyáltalán már megvolt. A közjegyzői tanúsítvány és a közjegyző vallomása nem igazolta, hogy a meghatalmazás már 2007 júliusában is rendelkezésre állt. Felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésre nincs mód, csak egészen kivételesen, amennyiben a tényállás felderítetlen, az indokolás kirívóan okszerűtlen vagy iratellenes. Ilyen azonban a felülvizsgálattal érintett elsőfokú ítéletben nem történt. Rámutat még a Kúria arra is, hogy a nem valós tartalmú szerződésekkel kapcsolatosan számos megfogalmazás ismert a gyakorlatban pl.: színlelt, fiktív, valótlan stb. Kétségtelen, hogy e kifejezések nem teljesen és nem minden esetben egymás szinonimái. Jelen ügyben a bíróság azonban nem azt mondta, hogy szándékosan bűncselekmény elkövetése céljából létrejött szerződés volt a felek között, hanem azt, hogy a szerződés tárgyát képező jogügylet nem azon felek között ment végbe, amit az ügyletről kiállított számla mutat. A bíróság - ahogy az adóhivatal is - kizárólag adójogi szempontból vont le következtetést, azaz, hogy a nem valós tartalmú számla alapján nem gyakorolható az adólevonás joga.
Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a bíróságok hivatalból kötelesek figyelni az Európai Unió Bíróság joggyakorlatát is. Az utóbbi időben az Európai Unió Bírósága számos ügyben, köztük magyar indítványra született ügyekben is foglalkozott az adólevonással kapcsolatban a kellő körültekintés fogalmával. E körben például a C-80/11. és C-142/12. számú (Mahagében és Dávid) egyesített ügyekben rögzítette, hogy "Azon gazdasági szereplőknek, akik minden - tőlük ésszerűen elvárható intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy ügyleteik ne valósítsanak meg akár a héa, akár más adó tekintetében elkövetett adókijátszást, annak kockázata nélkül kell, hogy bízzanak ezen ügyletek jogszerűségében, hogy elveszítik az előzetesen felszámított héa-levonáshoz való jogukat."
"Ugyanakkor az nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőktől, hogy tegyen meg minden - tőle ésszerűen elvárható - intézkedést, annak érdekében, hogy az általa teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszásra."
Rögzítette még az ítélet azt is, mely szerint az, hogy melyek az ésszerűen elvárható intézkedések, az adott ügy körülményeitől függenek.
A Kúria erre tekintettel is kiemeli, hogy az adóhivatal nem várt el teljesíthetetlen követelményeket a felperestől az üzleti partner ellenőrzése terén. Képviselettel eljáró gazdasági partner képviseleti jogosultságának kontrollálása a kellő körültekintés meglétének feltétele. A tényállás adatai alapján a hivatal joggal kérdőjelezte meg a meghatalmazás adott időben való rendelkezésre állását. Nem volt jogsértő tehát az adólevonási jog megtagadása, és ennélfogva a kereset bíróság általi elutasítása sem.
A fentiekre tekintettel tehát a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.077/2012/4.)